Szabad Földműves, 1953. július-december (4. évfolyam, 28-52. szám)

1953-09-27 / 39. szám

1953. szeptember 27. л— _ __ Földműves Priscsák János középparaszt és a kormányhatározat A földművelő ember az ősziek be­takarítását nagyim találóan „második aratás"-nak nevezi. Most ez a máso­dik aratás folyik javában Garum­­szentgyörgyön is. Sok helyen már otthon szárad az eresz alatt a napra­forgó s ha napközben jut rá kis idő. az otthon tartózkodó öregek pufolják csépelik. A kukoricát az egyénileg gazdálkodó földművesek legtöbbje már letörte. Esténként csaknem min­den hágnál (az EFSz tagok is most tö'ik háztáji földjükön) vaskos tré­fákkal fűszerezve, vidám tere-tere közepette halad a kukoricafosztás mely bizony sokszor az éjféli órák­ban ér véget. A munka olyan sürgős mostanában, akárcsak aratás-cséplés ideien. Priscsák János 8.5 hektáros közép­­földműves is szívesebben fordult vol­na még a másik oldalára és aludt volna tovább, látogatásunk napjának korahajnalán, dehát az állatok... Azokat rendbe kell tenni, az éjszaka összegyűlemlett trágyától meg kell szabadítani az istállót, etetni kell stb. No meg azután, ha ezt elvégezte, ott vár rá a másik munka, a megfosztott kukoricát — mely garmadában van az udvaron — a helyére kell horda­ni... Amikor a Priscsák — portára be­nyitunk, az ajtó előtt elnyúló komon­dor felmordui — jelt ad gazdájának, hogy idegen van a háznál. A házigazda a kutya ugatására fel­figyel, a kezében levő kukoricát a góréba lódítja, maid megszakítja a munkát és előrejön ... Lassan megered a beszéd. Kis idő elteltével felesége is előkerül. Ко ki to­kig moslékos keze arról tanúskodik, hogy a - etetésével foglalatos­kodott A 1 csöppet sem fu-Amolyan szó­helyette sertéshúst. Futja majd a 11 darab sertésből. Ebből négyet hizlal, amelyek már szépek, jól gömbölyűd­nek. — Engedd ki őket, hadd szedjék össze az udvaron elhullatott kukori­caszemeket — szól oda feleségének. — A nagyobbja zsírsertés — mu­tat rájuk boldogan. Olyan farkak, mintha csak mesterségesen pingálták volna ki, mintha kátránybamartvtt meszelőt nyomtak volna a testükhöz. Ha csak el nem hullanak, van -bizto­síték arra, hogy teljesíteni tudják •'Oészévi sertéshúsbeadástikat, amely­ből már egyharmadát. WO kg-ot tél­iesítettek is, de jut még a tejbeadás kiegészítésére és saját részükre is. Amikor a szövetkezet tagipi és az egyénileg gazdálkodó kis- és közép­­földművesek közötti viszonyról ér­­dek’ődünk. először csűri-csavarja a dolgot, mnid némi gondolkodás után a következőket mondja: — Azért, hoay mi még egyénileg gazdálkodunk, a szövetkezeti tagok­nak nem kellene haragudniolc. Elien­­kező’eg, nekik kellene a közeledés módját, keresniök. — Kis szünet után még megtoldja. — De. ha azt vesz­­szűk, nem is csoda; hiszen ennnk előtte voltak olyan vezetők is a szö­vetkezet élén, akik ahelyett, hogy szóba fálltak vo'na az emberrel, in­kább elfordullak, még a köszönist sem fogadták el. Nem lehetett ve ük kijönni. Az újonnan megválasztott vezető­ségben nagyobb a bizalmuk. Tehát a szövetkezet vezetőinek az egész tag­sággal egyún oda kel! hntniok, hogy lehető legszorosab' . 1-' te­remtsenek az ее becsületes kis­kel. Teljes mr Jánosnak * „kV1' -Ennyi jóformán meg sem terem ezen a területen. A most kiadott kormányhatározat ezzel кapcsol-tban leszögezi: „Felül kell vizsgálni az EFSz-ek és egyénileg gazdálkodó földművesek beadási normáit, főleg takarmányga­­bunábcm, szénában, szalmában stb. és ügyelve az&illam érdekeire, ugyan­így a szövetkezeti dolgozók kis- és középföldművesek életszínvonala ál­landó emelésének érdekeire. Az új gazdasági évfői kezdve hosszabb idő­szakra kell megszabni az állami be­adások normáit". Tehát ezek után az ilyen és ehhez hasonló panasz, mint Priscsák közép­­földművesé is a kormányhatározat ér­telmében felülvizsgálást és orvoslást kell, hogy nyerjen. A hosszabb időre megállapított l e­adási normák lehetővé teszik kis- és középfö'dműveseink számára is a biz­tonságosabb, tervszerűbb gazdálko­dást. Könnyebben hozzájuthatnak épít­kezési anyaghoz is. Priscsák bácsinak sem kell majd a lábát elkoptatnia, kér vény t-kérvény után benyújtani a 19 darab kúpcserépért, hogy be ne ázzon a padlása, fejére ne essen az eső. Kis- és közév föl dműveseink eddig a legtöbb helyen a gépállomás gépeit nem vehették igénybe; nézték sóvár­­gó szemekkel a traktort, amint a szö­vetkezet földjét szántotta, avagy ép­pen az aratógépet vontatta. Hasznuk egyáltalán nem volt abban, hogy a községben a traktorosbrigádon gép van. így azután Kotruszéknak is. ha * ~’k"r^k ’ ■<" szánthassanak, vet­­к.. a termő ■ 0 11 Októberben méhészrovatunk a következő témákkal fog foglalkozni: Látogatásunk során a Póstyén környéki állami nagyméhészeteken szerzett ta­pasztalatokból. A. méhméreg és annak elvonásáról. A méhek életkörülményei és a méhé­szet gazdaságossága. Mit kell tudni a méhésznek a telelés­ről? A méhek téli betakarása. Mennyi viaszt termelhet egy méhcsa­lád. Tapasztalt méhészek naplójából. Méhészeink leveleiből. A méhek telelésének szabályai Bebizonyították, hogy az erős méh­család, a kevésbbé kedvező viszonyok között is, kedvezően tudja kihasznál­ni a begyűjtés idejét és tartalékolni tud feleslegmézet. Resetnev, a 1 kol­­sky-i egyelem zootechnikusa átütő bizonyítékkal szolgál az egyik szovjet» méhészlapban. Többek között azt ír­ja, hogy Murmanszk vidékén, mely a sarki övezetben van, Kolszk félszi­geten, ahol hó borítja a földet októ­ber közepétől május közepéig, erős családok nemcsak hogy télire eleget tudnak tárolni, de még méztöbbletük is van. Megemlíti, hogy 1951-ben volt olyan erős méhcsalád, mely a tarta­lékmézen kívül 42 kg felesleget gyűj­tött. Közepes családok ellenben any­­nyit sem gyűjtöttek, amennyi tarta­léknak elég lett volna. Hogy csak keresztül, melyekben ősszel meghú­zódtak. Hogyha a méhész ezt tudato­sítja gondoskodjon arról, hogy a fé­szek minden folyosóján, melyen a téli fürt lesz, legalább 1.20—1.50 méz és valamennyi hxmpor legyen. Az ol­dalakon levő lépek (fedő lépek) le­gyenek teltek s egyben legyen ele­gendő himpor. Azon a vidéken, ahol a tél enyhe, a téli tartalék legalább 12—15 kg legyen. Természetes, hogy az etetés előtt meg kell szűkíteni a fészket annyi lépszámra, ahányon a méhcsalád te­lelni fog, s akkor ki kell értékelni a tartalékokat. Mesterségesen akkor kell etetni, ha a Hasítás többé-kevésbbé már kikelt, hogy a méhek a nekik jutatott eleséget azokra a légekre tudják. raktározni, melyeken télen

Next

/
Oldalképek
Tartalom