Szabad Földműves, 1953. július-december (4. évfolyam, 28-52. szám)

1953-09-13 / 37. szám

1953. szeptember 13. /ЦЛ«г Fdldmíh«š з Fuesík, népünk hű fia Tíz éve annak, hogy Volka, a Né­met birodalom főügyészének ajánla­tára sürgősen végrehajtották a halálos ítéletet Július Fucsíkon. Tíz év telt el az 1943 szeptember 8. óta, amikor Július Fuesík előtt lezárultak a Ber­lin melletti Plötzenseei fogház kapui. Ez idő alatt Fuesík neve az embe­riség jelképe lett, jelképe az igaz­ságnak, a haladásnak. Az egyszerű, emberi és alkotó Fuesík mintaképe a . mai generációnak, annak a generáció­nak, amely a békéért, a szabadságért és az emberiség boldogulásáért harcol. Mintaképe lett annak a generációnak, amely örömmel viseli a fasizmus el­len harcoló hazafi nevét, mint Rey­­monda Dienne, Henri Martin, Beloja­­nis a Rosenberg házaspár és a többi hősök, akik Fuesík példáját követve ’lenálltak az imperializmus brutalitá­snak. Fuesík legismertebb könyve: »Öze­iét az élőknek« 137 kiadásban 59 nyelven jelent meg. Valamennyi kia­dás példányszáma két és fél milliót tesz ki. Fuesík hősiességének ez a híres dokumentuma hatalmas fegyver­ré vált a világ valamennyi népének kezében. , Sokan gyakran teszik fel azt a kér­dést Fuesík hősiességével kapcsolat­ban, hogy miben is rejlik az ő nagy­sága és az ő nagy ereje? Fuesík nagysága, példás hősiessége, amely millió és millió dolgozót magá­val ragad, továbbá hazafias és kom­munista hite nem a véletlenen múlott »Korunk hőse a proletariátus és csak­is ő alkothatja az igazi emberi hő­söket. Alkotja mindenütt a munkában a válságos időkben, a harcban/ de el sősorban újra a munkában, ott, ahol felszabadult már. Ezek a hősök igen egyszerűek és természetesek. Igen. hő­siességük éppen abban van, hogy dön­­tó pillanatokban mindig azt teszik, a­­mit tenniük kell.« így ír erről Fuesík. Fuesík hősiessége az élet útjából ered, abból a vágyából, hogy megis­merje az embert, hogy minél jobban megközelítse a munkásosztályt, a. melyről meg van győződve, hogy e­­oved ül ő képes a világot jobb és örömteliesebb élet felé vezetni. A munkásosztály volt az iránytűje és forrása ismereteinek. Fuesík minden léptével minden lélegzetvételév^jgve­­kezett megérteni a népet és megta­nulni az ember, a nemzet, a haza és a Szovjetunió iránti szeretetet. Minden tette, megnyilvánulása, cikke, irodalmi kritikáia, vagy bármelyik tanulmánya bizonyítja a sztrájkoló bányászokkal, a práoai munkanélküliekkel, a köztár­saság minden zugáben élő munkások­kal való kapcsolatát, s egyben igazol­ta mélvséges emberismeretét. Az ő őszinte és valóságos kapcsolata az é­­lettel. megteremtette újságírói erkö’­csét, a kommunista erkölcsét erköl- i csőt, amelv odaadóan szolgálta a né i pét. amelvnek alapig az igazság és amelv szoros kapcsolatban van az ol­vasóval Fucsíkra jellemző, hogy akkor lett kommunista újságíró, amikor szerve­zetten kezdték üldözni a pártot és minden kommunistát Fbben az időben, amikor a reakció minden erejét latba vetette я műn-I kásosztály élcsapatának felszámolására, ! amikor számos' haladó szellemű iro­dalmi dolgozó elhallgatott, mert elve­szítette a népbe és annak erejébe ve­tett hitét, Fuesík a kapitalizmus elle­ni harc élére állott. Tudta, hol a helye. Cikkeivel és ri­portjaival vádat emelt azok ellen, akik 1932-ben 746.331 munkanélkülit küld­tek az utcára. Hitet és erői öntött azokba, akik kivezető utat kerestek ! az éhségből és a nyomorból. A dueh­­j covi, mosti és lomi sztrájkolókban i meglátta a munkásosztály egységének­­erejét. Ugyanakkor el kellett búcsúz­nia a 30 éves Jozef Kadlec-től és társaitól, akiket agyonlőttek. Érintke­zésbe kerül a földművesekkel és a kisparasztokkal, akik a mosti sztráj­kolok segítségére siettek élelmiszer­rel, amit talág saját szájuktól von- I tak meg. A demokracia nevében védelmezte a esek és szlovák burzsoázia által ki­zsákmányolt munkásságot, akibe nem egyszer belelövöldöztettek. A Szovjetunióban az első ötéves : terv keretében 36 millió hektár földet vetettek be közösen. Erről a terület­­! ről 256 millió métermázsa gabonát takarítottak be. Ezek az első adatok, j az első számok, amelyekkel Július Fu­esík Szovjetunióban tett útján meg­ismerkedett. Ilyen volt a helyzet ak­­j kor Szovjetunióban. Fuesík vágya a megismerés, az igazság után lehetővé i tette, hogy megismerkedjen a szovjet . földművessel, hogy megismerje azt az j embert, aki uralkodni kezdett a 100 I éves elhanyagolásban sínylődő föld fe- I lett. Fuesík éppen a szovjet falvakban í látja a legnagyobb haladást, amely ti­­! pikus arra az országra, ahol a ma j már a multté. Fuesík meglátogatja a j kolhozokat és szovhozokat. Megláto- I gatja azokat, akik a szovhozokat al-. kották, a szovjet földműveseket. A szovjet mezőgazdasági dolgozók hősies munkájának példájában látja Fuesík a Szovjetunió óriási fejlődését, amelyet határtalanul magasan értékelt éppen azért, amit a nép boldogulása érdekében tett. Fuesík előrelátása tele a szocializ­­TMmus építőinek pgyre fokozódó öntuda­tával, nagy lelkesedést és új hitet önt belé. Igen! Lehetséges egy szebb vilá­got építeni. Hiszen erről saját sze­meivel meggyőződött a Szovjetunió­ban. Saját szemeivel látta a boldog embert. Látta, amint a Szovjetunió utolérte, sőt elhagyta a kapitalista or­szágokat ,,, — Az ember nevében — mondja Fuesík — az emberért épül a Szovjetunió. És ez a láng, ez a hit kíséri Fu­­csíkot a cseh nemzet legnehezebb pró­batétele, a megszállás idejében Fu­esík újságíró, író, szervező és forra­dalmi harcos a legnehezebb feltételek mellett dolgozik. Akár a néphez be­szél mint a kommunista párt illegá­lis vezetőségének tagja, akár a börtön falai között, mindig tele van optimiz­mussal, az emberiségbe és az ember­be vetett hittel. Fuesík az örömteli életért, a jövő nemzedék boldogságáért, az egész em­beriség boldogabb jövőjéért szállt sík­ra. Szilárdan és lántoríthatatlanul har­col' Ügy harcolt, mint a nép hűséges tia. A bolgár nép ünnepe A Bolgár Népköztársaság vörösszala­gos, kalászkoszorűs címerében egy dá­tum szerepel: 1944. IX. 9. EŽ a bolgár nép nemzeti jelképében^ is megörökített nap a jbolgár történelem legnagyobb sorsfordulójának, Bulgária felszabadu­lásának ünnepe. Kilenc esztendővel e­­zelőtt, 1944. szeptember 9-érj hatalmas antifasiszta népi felkelés tört ki Bul­gáriában, amely a szovjet hadsereg győzelmeire támaszkodva megdöntötte a népellenes fasiszta rendszer uralmát és megteremtette a lehetőséget, hogy a bolgár munkásosztály — történél-' mében először — kezébe vehesse a ha­talmat. A bolgár nép nagy szenvedések és áldozatok árán hősies küzdelemben vív­ta ki ezt a győzelmet. A fasizmus el­len a kommunista párt Vezetésével ví­vott csatákban 85.000 hazafi áldozta életét nyílt harcban, vagy ? kivégző­osztagok puskái tűzében és közel más­fél millió ember ment át a fasiszta csendőrség és rendőrség börtönein. En­nek a hősies küzdelemnek a győzelmét azonban csak a szovjet hadsereg dia­dalmas harcai tették lehetségessé. A dicső Szovjet Hadsereg győzelme kö­vetkeztében űzhették ki az imperia­listákat Bulgáriából és örökre bizto­síthatták az ország függetlenségét és szabadságát. A Szovjet Hadsereg nem­csak a fasizmus főerejének szétzúzá­sával teremtette meg e lehetőséget a bolgár nép, a bolgár hazafias front nemzeti felkelése számára, hanem azzal, hogy 1944 szeptember 8-án a vissza­vonuló német csapatokat üldözve, bol­gár területre lépett s ezzel felmérhe­tetlen és döntő segítséget nyújtott a bolgár népnek. „. . . Különösen hangsúlyoznunk kell — mondotta Dimitrov elvtárs — hogy a szeptember 9-i felkelés sikerében, hazánknak a német fasiszták igája alól való felszabadításában a legnagyobb érdem a testvéri, hősies Szovjet Had­sereget és annak zseniális vezérét, Sztálin generalisszimuszt illeti, amiért a párt, a munkásosztály és az egész dolgozó népünk örök hálával viselte­tik irántuk”. A szeptember 9r-i nemzeti felkelés meghozta az imperialisták belső ügy­nökségének és az elnyomó és kizsák­mányoló államgépezetnek szétzúzását is. A bolgár nép büszkeséggel hivatkoz­hat arra, hogy míg a megszálló hata­lom nem tudta hadba kényszeríteni a Szovjetunió ellen, addig a szeptember 9-i felkelés után azonnal 300.000 fő­nyi hadsereggel támadta meg a fasisz­tákat, akiket a Szovjet Hadsereg ol­dalán Magyarországon keresztül egész az Alpesekig üldözött. A háború befe­jezése után a bolgár nép hozzálátott a valóban demokratikus, népi államszer­vezet kiépítéséhez és Bolgár Munkás (kommunista) Párt vezetésével megin­dult a szocializmus felé vezető úton. Tekintettel arra a sokoldalú segít­ségre, amelyet a Szovjetunió nyújt Bul­gáriának gépek, anyag és szakemberek formájában és tekintettel arra a nagy segítségre, amely a népi demokratikus államok gazdasági és kulturális együtt­működéséből, főleg a testvéri Csehszlo­vákia segítségéből folyik, Dimitrov elv­társ azt a feladatot tűzte ki a bolgár nép elé, hogy tizenöt-húsz év alatt o­­lyan eredményeket érjen el, amelyeket más nemzetek más feltételek között évszázadok alatt elértek. Nem kétsé­ges, hogy a bolgár nép ezt a feladatot teljesíti. Erről tanúskodik a nagy szo­cialista munkaverseny, amelyben az e­­ggsz nép résztvesz, s amely az ötéves gazdasági tervnek a kitűzött határidő előtt való teljesítéséért folyik. A Sztálin nevét viselő vegyiipari­­kombinát, a Leninről elnevezett metal­lurgiai üzem és a mezőgazdasági gé­peket gyártó „Georgi Dimitrov”-üzem, a három legnagyobb ipari üzem, ame­lyeket az első ötéves tervben építenek fel. Mindezek a szeptember 9-i győ­zelem emlékművei a szocialista ipar győzelmeinek, a bolgár dolgozók hálá­jának emlékművei a nagy Lenin, Sztá­lin és Dimitrov iránt. A háború előtti 1939-es évvel szem­ben a bolgár ipari termelés négysze­resére emelkedett és a géptermelés százszorosára. Az ipar fejlődése, a Szovjetunió és népi demokratikus or­szágok minden téren nyújtott segít­sége a legfőbb tényező a bolgár mező­gazdaság szocialista építésében. Ezen a fontos szakaszon elért sikerekről ta­núskodik az, hogy ez év elején a pa­rasztgazdaságok nagyrésze már meg van szervezve a TKSZ-ben (III. típusú EFSz-ben). A szeptemberi felkelés kilencedik évfordulója egybeesik Valko Cserven­­kov elvtársnak, a bolgár nép szeretett vezérének 53-ik születésnapjával. Cser­­venkov elvtárs fáradhatatlan és áldo­zatkész tevékenységével nagyon sok­ban elősegítette a felkelés sikerét A szocialista építés, időszakában Valko Cservenkov elvtárs a párt- és az ál­lamigazgatás élén állt és emellett a bolgár nemzetet bátran és biztosan ve­zeti Dimitrov útján, a szeptember 9-i bolgár hősök eszményeinek teljes meg­valósításához. Ez az út a Szovjetunió­val és a népi demokráciákkal való fel­bonthatatlan testvériség és szövetség útja, a béke útja, amely az új világ örök és virágzó tavaszához, a napfé­nyes kommunizmus ragyogó magasla­tához vezet. A Bolgár Népköztársaság nagyszerű eredményei, amelyeket 1944 szeptem­ber 9. után ért el, annak az állandó felbecsülhtetlen gazdasági és kulturá­lis segítségnek köszönhetők, amelye­ket a felszabadító Szovjetunió nyújtott a bolgár népnek. A Szovjetunió népe védelmet nyújtott és nyújt Bulgáriá­nak az imperialisták nyilt interven­ciós kísérletei ellen. A Szovjetunió se­gítsége tette lehetővé a kilenc év előt­ti hatalmas népfelkelést Bulgáriában, éppúgy, mint a Szlovák Nemzeti Fel­kelést is. A Szovjetunió példamutatása, a nagyszerű sztálini tanítás jelöli ki az utat a bolgár nép és a mi népünk szá­mára a szocializmus felé. A szovjet emberek, tudósok, mérnökök, sztaha­novisták segítsége és tapasztalatai meg­könnyítik és meggyorsítják mind a két nép számára a jövő felépítését. A Csemadok IV. országos közgyűlése tiszteletére vállalt kötelezettségek sikeres teljesítéséért A pelsőci versenyfelhívás egyik pontja az EFSz-ek támogatásával fog­lalkozik. Ez a felhívás a kékkői iárás falvaiban is nagy visszhangra talált. Helyi csoportjaink kötelezettségválla­lásokkal, szép munkaeredményekkel üdvözölték a pelsőci versenyfelhí­vást. Ezeket a sikereket elsősorban a helyi pártszervezetünknek köszönhet­jük, amely valamennyi tömegszerve­zetünket példás munkára serkentette. A pelsőci versenyfelhívás csak ak­kor teljesítheti feladatát, ha vala­mennyi .szervezet tisztában lesz an­nak fontosságával. Szükséges ezert, hogy minden Csemadok-csoport tevé­kenyen bekapcsolódjon a versenybe és kövesse a következő csoportok pél­dáját: Jó munkájával kiváló ered­ményt ért el a Csemadok nyényei csoportja, amely a többi tömegszer­vezettel karöltve, a helyi pártszerve­zettől irányítva három heti brigád­­munkával járult hozzá a szövetkezet gazdag búzatermésének elcsépléséhez. A segítség eredménye abban mutat­kozik meg, hogy a nyényei-Szövetke­zet dolgozói a tervezett idő előtt vé­gezték él a cséplést és beadási köte­lezettségüknek 100 százalékon felül tettek eleget. A szövetkezet dolgozói, akik a tavaszi és nyári munkákból szorgalmasan kivették részüket, mun­kájuk gyümölcsét most élvezik. A nyényei EFSz terven felül ( 8 vagon gabonát adott az államnak, mellyel megerősítette a szövetkezet szilárd alapjait és ezzel egyidőberfl hozzájá­rult dolgozóink jólétének fokozásá­hoz. A nyényei szövetkezet "tagjai ezidén szorgalmas és szakszerű mun­kájukkal közel 50 vagon gabonát ér­tek el, és a gazdag termésből nem­csak beadásra, hanem szövetkezeti tagoknak is bőven jutott. A brigád Híves Vince elvtárs veze­tésével magáévá tette azt az elvet, hogy gabonát szemveszteség nélkül kell betakarítani. A brigád tagjai fá­radságot nem ismerve végezték el munkáinkat. Az eredmény nem ma­radt el, mert minden egyes brigád tagra 7 mázsa gabona jutott. A csép­iéi befejezése után a brigád vidám kultu restet rendezett. Ugyancsak példaadó munkával já­rult hozzá a Csemadok nagykéri he­lyi csoportja az aratás sikeres elvég zéséhez. A vállalt 80 óra helyett, 100 , órát dolgozott le a szövetkezet gabo­­: nája betakarításánál. Odaadóan vette ki részét az aratás-cséplési munkála­tokból a dacsókeszi csoport is. A da­­csókeszi csoport karöltve a többi tö­megszervezetek öntudatos dolgozóival a vállalt 200 óra brigádmunka he­lyett 250 órát dolgozott le a HNB búzájának elcséplésénél. Több, mint 2 vagon gabonát elcsépeltek. Ehhez az eredményhez hozzájárult Meliskó József a HNB titkára, továbbá Vaho­­ják Péter, a község bizalmija. Szép eredményt ért el ugyanebben a bri­gádban Králik János elvtrás a helyi pártszervezet elnöke, továbbá Zatyko Mihály a nemzeti bizottság elnöke, akik alapos szervező munkájukkal hoz­zájárultak a gabona veszteségnélküli betakarításához. Nagy gondot fordítot­tak arra is, hogy a gabona minél előbb az állam raktárába jusson. Dicséretet érdemel a Csemadok gyür­­ki csoportja is, amely a többi tömeg­­szervezettel együttműködve segített a nemzeti bizottság búzájaл betakarítá­sánál. . Szép példát mutattak Lupták Vince és Rocsan János elvtársak, akik a gabona betakarítása érdekében a leg­szorgalmasabban dolgoztak és példás magatartásukkal további vállalásra ser­kentették a többi tagokat is. A Csemadok siraki csoportja Tóth Imre elvtárs vezetésével állandó nép­nevelő munkával ösztönzi a kis- és kö­zépparasztokat a gabona 100 százalékos beadására. Munkájuk azzal az ered­ménnyel járt, hogy bár a siraki gaz­dálkodóknak 10 kilométer utat kell megtenniök, hogy a raktárba szállítsák a gabonát, mégsem jutottak az utolsó helyre. A népnevelők megmagyarázták a gazdáknak, hogy régebben a kapita­lista rendszerben 30—40 kilométernyi­re kellett a gabonát elszállítani, amíg át lehetett adni. Sokszor azonban vissza is kellett hozni a gabonát, mert az uraknak rossz kedvük volt és egy­­szereltn, minden indok nélkül nem vet­ték át a gabonát. Azzal egyáltalában nem törődtek, hogy a gazda 30—40 ki­lométert tett meg, mintahogy azzal sem törődtek, hogy lesz-e a gazdának egészévi kenyere. Ma azonban az a h.' ■et, hogy államunk igenis törő­dik azzal, hogy a földművesnek szebb életet biztosítson, amit az is bizonyít, hogy ha a szövetkezet, vagy a ter­melő, túlteljesíti beadását akkor szép felárat kap. E meggyőző népnevelő munkával járultak hozzá a siroki csoport öntudatos dolgozói, hogy a községben a gabonabeadást minél előbb teljesítsék. A felsorolt csoportok ezidén bri­gádmunkával szép és elsőrendű feladatot teljesítettek, hozzájárultak szövetkezeteink megerősítéséhez. Fel­tétlenül szükséges, hogy minden köz­ségben a Csemadok szervezetei mun­kával és népneveléssel odahassanak, hogy szebb és jobb életet biztosítsa­nak dolgozóinknak. Csakis ily módon tudjuk megvalósítani Gottwald elv­társ célkitűzését, áki azt mondotta, hogy mindent az emberért és annak jólétéért. Zatykó József, Dacsókeszi A rizsföldek mellett Ozsvald Árpád A rizsföldek mellett járok, ahol nemrég vadvirágok, bólogattak illatozva. Teli van a vizes-árok, a vízpartján meg-megállokl nő a rizsnek szára, bokra. legelt rajta nagy szerényen s ha felhő vonult át az égen: megdagadt a folyó fodra. Tenger lett a széles réten. A sok gyerek jó kedvében hajót csinált a habokra. Ismertem én jól a rétet, nem vette be az ekéket; I termett rajta egy pár boglya. Asszonyok ha gerehlyéltek, szomorúan szállt az ének ... Késő őszig csak a csorda Hol ezelőtt széna-szála hervadt el a napsugárba, m ist itt a rizstábla zöldéi. Hajladoz a rizs kalásza, új életünk boldogsága ... Jól gazdálkodunk a földdel.

Next

/
Oldalképek
Tartalom