Szabad Földműves, 1953. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)
1953-02-22 / 8. szám
1953. február 22. АаЬал Földműves 9 Három évvel a felszabadulás után a reakció még bízott erejében. Három éven át reménykedett abban, hogy visszatérnek a régi viszonyok. Az 1945 májusa utáni első hónapokban még nem dicsekedett szándékaival, s igazi célját gondosan leleplezte. Azonban, amilyen mértékben politikailag megszilárdult a népi demokratikus rendszer Csehszlovákiában s amilyen mértékben gazdaságilag megerősödött, oly mértékben foszlottak szét ellenségeink a hatalom könnyű átvételéhez fűzött reményei, oly mértékben kényszerült a reakció arra, hogy igazi terveit feltárja. Egyre nyilvánvalóbbá vált azután, hogy az egyes pártok reakciós elemei szilárdan el vannak szánva a kormányprogramm szabotálására. A Csehszlovák Kommunista Párt harcot indított a nemzet többségének megnyeréséért, hogy a nép jogos követeléseit teljesíthesse. A megrémült reakciósok akkor úgy vélték, hogy az ellenforradalmi puccs eszközeihez kell nyúlniok, mivel jól tudták, hogy a szabad választásokon a nép soha nem adná át nekik a hatalmat. A történelem helyesen tanítja, hogy a kiváltságaitól megfosztott legyőzött osztály arra törekszik, hogy elvesztett pozícióit ismét visszaszerezze. S bizony a kapitalisták Csehszlovákiában a fasizmus veresége után éppen elég üyen pozíciót vesztettek el. Hiszen köztársaságunkban már nem őket, hanem magat a népet illette a döntés joga. A nép államosította a gyárakat, felosztotta nagybirtokosok földjeit. Ez nagy csapás volt a reakció számára. Minden felmerült nehézség a haladás ellenségeinek reményét fokozta. A jelszavuk ez volt: „Minél rosszabb a népnek, annál jobb nekünk.” Nyíltan örültek az 1947-es szárazságnak, mely felperzselte termésünket. Kárörvendően jósolták a kétéves terv bukását. A reakciós pártok terveit 1945. májusában a nép még nem ismerte. Csupán Berant és Preisz-et ismerte. Ezért felszabadulás után nem engedte meg, hogy pártjaik feltámadjanak. Még nem ismerte Zenkl-t, Hálá-t és Urszínyit. Akkoriban Zenkl-ben csak az érdemdús politikai foglyot látták és nem sejtették, hogy pártját a reakció és az államellenes elemek rendelkezésére bocsájtja. Bár az agrar párt működését nem is engedélyezték, mégis kimagasló funkcionáriusainak egész sora folytatta a régi politikát azzal a külömbséggel, hogy a hajtókán a zöld négylevelű lóhere helyett, most a nemzeti szocialista párt jelvényét viselték. Hogyan védhették a kisparaszt érdekeit olyan régi agrárpárti funkcionáriusok, mint dr. Freierabend, Tom, dr. Suchý, Kameniček és Novák képviselők? Csaknem azt lehet mondani Hálá-ról, Urszínyiról, hogy bennük a nép a felszabadulás után ugyancsak az ellenállási mozgalom „harcosát” és a szlovák felkelés résztvevőjét látta. A nép nem tudott semmit külföldi machinációjukról. Azt sem ismerte, hogy a Parasztbank által meglopták a köztársaságot. Közben világszerte fokozódott a feszültség. Élesedtek az ellentétek a két tábor között: egyik oldalon az imperialista, demokrácia ellenes tábor, másik oldalon a népek szabadságát védő demokratikus erők. A kapitalista országokban, mint Franciaországban a kommunista képviselőket kiszorították a kormányból. így gondolkoztak minálunk is a reakciós miniszterek, hogy ezáltal ismét visszanyerhessék elvesztett pozíciójukat. Minden lépésen szabotálták a kormányprogramm megvalósítását, de a nemzet többségétől támogatott kommunista part a programm teljesítését követelte. Követelte a földreform és a társadalombiztosítás törvénybefoglatását, a mezőgazdasagi és az ipari adók bevezetését, továbbá olyan haladószellemű alkotmány elfogadását is, mely megszilárdítja a nép által kivívott forradalmi vívmányokat s biztosítja Csehszlovákia további útját a szocializmus felé. Amikor a parlamentbe előkerült a hat mezőgazdasági törvény kérdésének rendezése, a jobboldali pártok képviselői igen kellemetlen helyzetbe kerültek. A földtulajdonra, a földreform revíziójára, a mezőgazdasági biztosításra, a mezőgazdasagi adóra és hitelre vonatkozó törvények voltak ugyanis azok, amelyekkel kapcsolatban világosan kitűnt az ellentét a jobboldali pártok es a parasztok érdekei között. A jobboldali pártok vezetőségében helyetfoglaló földbirtokosok szembefordultak azokkal a törvényekkel, amelyek a földet azoknak akarták juttatni, akik azt megművelik, s amelyek a kisparasztság sorsán akartak segíteni. Mivel a földbirtokos száma minálunk mindöszsze 14 ezer, a kisparasztoké viszont jóval meghaladja az egymilliót, a reakció nem vallhatott színt, különösen a választások előtt. A mezőgazdasági törvények egyes paragrafusai körül napokig tartó harcok folytak, s a reakció a legvadabb uszítást vitte véghez, annak bizonyítására, hogy a nemzeti arcvonalban a pártok további együttműködése lehetetlen. A földművesek azonban nem voltak ostobák. Nagy figyelemmel kísérték a kommunistáknak a mezőgazdasági törvények megszavazása érdekében kifejtett erőfeszítését és rokonszenvük e párt iránt nőttön-nőtt. A dolgozó parasztság ekkor határozottan a kommunista párt felé fordult. A földművelésügyi minisztérium épületében gyülekeztek, de annak hatalmas terme nem volt képes befogadni a földek felosztása iránt érdeklődő tömegeket. Mindannyian várták a kommunisták által vezetett harc eredményét: földet akartak. Közvetlenül a februári napokat megelőzőleg a nép elhatározta, hogy a mezőgazdasági törvény kérdését maga oldja meg. A parasztbizottság elnökei elhatározták, hogy ebből a célból lebruár 28—29-re összehívják Prágában a földművesek nagygyűlését. Ez a nagygyűlés lett az egyik oka annak, hogy a reakció meggyorsította támadását a nép ellen és küiömböző formákban cselszövéshez folyamodott. A kommunista párt által vezetett munkás- és paraszttömegek százezrei követelték a kormányprogramm megvalósítását, ami a reakciós minisztereket lemondásra kényszerítette. Benes elnök ugyan mindent elkövetett, hogy viszszatartsa embereit a kormányban, de Gottwaid elvtárs erős keze meghiúsította Benes elnök és reakciós minisztereinek elgondolásait és aljas cselszövéseit. Amikor a reakciós minisztereké beadták lemondásukat, a reakció úgy gondolta, hogy ezzel megindította támadását a hatalomért. A nép azonban ezekben a napokban nemcsak arról döntött, hogy vissza kerül-e Zenki a kormányba, vagy nem. Többről volt szó. Arról volt szó, hogy Csehszlovákiában valóban a nép fog-e uralkodni, arról volt szó, magunkért fogunk-e dolgozni, vagy pedig a tőkések zsebére, hogy teljesítjük-e építő tervünket, lesz-e igazi nemzeti arcvonal, támaszkodunk-e a Szovjetunióra, a leghatalmasabb szövetségesünkre, vagy pedig elindulunk-e a Münchenhez vezető úton. Népi demokráciánkról volt szó és mindenről, amit nemzeti forradalmunk és felszabadulásunk hozott a nép számára: a szocializmushoz vezető útunkról volt szó. így telt el február. A nép haragja megsemmisítette az árulókat és elsöpörte a reakciósokat. Ledöntötte a bálványokat, amelyek utunkat állták. Felszabadult munkával örömmel építhetünk. Nagy igyekezettel építjük ki szocialista íalvainkat, az EFSz-eket. Dolgozó parasztságunk előtt új távlatok nyíltak meg a nagyüzemi gazdálkodás, a szövetkezés által, amely új életet, örömöt hozott köztársaságunk csaknem minden falujába. barátsági szerződés aláírásának évfordulója A magyar-szovjet A népidemokratikus Magyarország dolgozó népe február 18-án a Szovjetunió iránti forró szeretet jegyében emlékezett meg a szovjet-magyar barátsági szerződés aláírásának ötödik évfordulójáról. A magyar nép őszinte szeretete a Szovjetunió népe és vezére, a nagy Sztálin iránt annál lelkesebben és forróbban jut kifejezésre, mivel az a történelmi évforduló beleesik a magyar-szovjet barátság hónapjának felemelő programmjába. A sokat szenvedett, s évszázadokon át rabságban tartott magyar népet a szovjet hadsereg fényes győzelme szabaddá tette, és most a magyar nép Sztálin nevét úgy ejti ki, mint a szép jelent és a sokat Ígérő jövő biztos zálogát. A nagy Sztálin és a szovjet nép gondos segítsége határtalan lendüielet adott a magyar nép építő munkájának a szocialista haza kiépítésében és a béke megőrzéséért folyó harcban. A szovjet nép segítsége révén már mindjárt a felszabadulás után kezdtek kibontakozni a sokat Ígérő jövő távlatai. Az egykor elmaradt országból egynéhány év alatt úgy ipari, mint mezőgazdasági vonalon fejlett állam fejlődött. Szinte leheťfetlenség felsorolni mind azt a sok jót és eléggé értékelni azt a nagy segítséget, amelyet a magyar nép a Szovjetuniótól kapott. Nem csoda tehát, hogy a magyar dolgozók a legnagyobb szeretettel gondolnak Sztálin elvtársra és a kommunizmust építő szovjet népre. 1949-ben Sztálin elvtárs születésnapja alkalmából a magyar dolgozók a legszebb ajándékkal kedveskedtek Sztálin elvtársnak. Hallatlan erővel elindították a sztahanovista mozgalmat, amely azóta az országban a többtermelés döntő tényezőjévé vált és ugyancsak döntő mértékben hozájárult a magyar nép életszínvonalának emeléséhez. Az alkotó munka nyomán, amely áthatja a megújhodott ország dolgozó népét, új és hatalmas gyárakat teremtett meg, új kohókat és ipari városokat alkotott. Nagyon kevés a szó arra, hogy mindazt felsorolhassuk, ami a Szovjetunió segítsége révén jött létre e néhány év alatt a népidemokratikus Magyarországon. De feltétlenül meg kell emlékezni a mezőgazdaság hatalmas előrehaladásáról. A nemrég még szinte embertelen nyomorban sínylődő parasztság, ura lett annak a földnek, amelyen mindig dolgozott, de a kapitalista világban a javak a kizsákmányolóké voltak és a dolgozó paraszt számára nem jutott más, csak a nyomor. Ez a dolgozó parasztság a Magyar Dolgozók Pártja és annak bölcs vezére, Rákosi Mátyás vezetése alatt megtalálta az utat a közös gazdálkodáshoz, a fejlettebb, mezőgazdasági nagytermeléshez. Ugyanakkor a parasztság szövetségesei, az ipari munkások egyre több géppel látják el a mezőgazdaságot, egyre jobb minőségűvé teszik a parasztság termelő munkáját, és hozájárulnak e munka megkönnyítéséhez. A szovjet tapasztalatok gazdag tárháza pedig kiapadhatatlanul rendelkezésére áll úgy a magyar parasztságnak, mint az ipari munkásságnak. A tapasztalatok széleskörű alkalmazása új tartalommal tölti meg a dolgozók munkáját, megtanítja őket olcsóbban, jobbat és gyorsabban termelni, így tehát gyorsabban haladni a kitűzött cél felé — a szocializmus felé. így természetes, hogy a magyarszovjet barátság Ugye a magyar nép legszentebb ügyévé vált. A magyarszovjet barátsági szerződés ötödik évfordulójának felemelő ünnepségei a barátsági hónap méltó megnyitójának bizonyultak. Azt lehet mondani, hogy ez a hónap Magyarországon is éppúgy, mint a többi népidemokratikus országokban, szinte egyetlen ünneppé tömörül — a diadalmas munka ünnepévé, amikor újabb építő sikerek látnak napvilágot, szüntelenül erősítve a béke védelmének ügyét, (-m-) A Szovjet Hadsereg -a világbéke eros bástyája Aranybetűkkel van beírva a történelembe 1918 február 23-ka a dicsőséges Szoyjet Hadsereg születésének napja, amelynek 35-ik évfordulójáról az egész világ békeszerető emberisége megemlékezik. E dicsőséges napot megünnepli a nagy szovjet nép, amely forró szeretettel veszi körül hadseregét, szocialista hazája biztonságának és zavartalan békés építésének védőbástyáját. Hasonlóképpen mély hálával ünnepük ezt a napot a népidemokratikus országok dolgozói is, amelyek számára a Szovjet Hadsereg tette lehetővé a békés, új élet lehetőségét. Forrón köszöntik ezen ünnepet a békevédők milliói, akik a Szovjetunióban és annak védőeriben a béke legyőzhetetlen védelmezőjét látják. Harmincöt év gazdag történelme meggyőző bizonyítékot ad arról, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom tüzében született Szovjet Hadsereg, új típusú hadsereg, a dolgozó nép hadserege, amelyet az internacionalizmus szellemében a bolseviki párt nevelt. A Szovjet Hadsereg bennünket is felszabadított. Ettől kezdve új élet kezdődött nálunk, amelyben kizsákmányolok nélkül rohamosan fejlesztjük gazdaságunkat. A Szov jet Hadsereg úgy jött hozzánk, mint dolgozó népünk szövetségese, amely lehetővé tette számára, hogy saját maga döntsön sorsa felöl és boldog hazát építhessen a munkásosztály vezetése alatt. A Szovjetunióban nincsenek olyan erők, amelyek hódító háború előidézésére törekednek — a szocializmus országában nincs kizsákmányoló osztály, amely eszeveszettül hajhászná az imperiálista háborúból eredő nyereséget. A Szovjetunió békepolitikája törvény, amelyet a szocialista állam lényege határoz meg. Ebből ered a Szovjet Hadsereg nemes, történelmi hivatása. A Szovjet Hadsereg legyőzhetetlen erővé fejlődött és ma szilárdan áll a világbéke védőbástyáján. Tőle vesznek példát a népidemokratikus országok hadseregei, a hatalmas kínai nép hadserege épúgy, mint a koreai nemzet hős harcosai, akik elszántan védik hazájukat az imperialista támadók ellen. A népidemokráciák hadseregei a Szovjet Hadseregnek erős szövetségesei a béke védelmében. Kéz a^ kézben állnak vele a béke vártáján és bármikor készek megvédeni hazájukat. A Szovjet Hadsereg példája nyomán és annak gazdag harci tapasztalatait felhasználva a népidemokráciák hadseregeinek katonái és tisztjei állandóan tökéletesítik politikai felkészültségüket és harci képességüket. A szovjet hősök példájából tanulnak szocialista hazafiakká válni és elsajátítani a harci művészetet és hősiességet, hogy becsületesen eleget tehessenek feladatuknak. A mi hadseregünk épúgy, mint a többi népidemokráciák hadserege, szilárdan áll a szovjet hadsereg oldalán, amelynek tapasztalatait felhasználva fokozza harci képességét, hogy tényleg a nép hadseregévé és a szocialista építés védelmezőjévé váljon. Katonáink előtt nem állhat tiszteletreméltóbb feladat, mint az, amelyet népünk tűzött elé, hogy mielőbb hasonló legyen nagy példaképéhez, a Szovjet Hadsereghez, hogy olyan hadsereggé váljon, amely virágzó hazánk békés építésének védelmezője. A Szovjet Hadsereg 35. évfordulóját katonáink és egész népünk a harci képesség és hazánk megvédésének képessége jegyében ünnepük. Hadseregünk méltó szövetségese a Szovjet Hadseregnek és bátor védelmezője a békének és a szocialista építésnek.
