Szabad Földműves, 1953. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)

1953-01-04 / 1. szám

1953. január 4. fiatul et Földműves 7 yasztási __ Szövetkezet Emeletes kaptárak • • Ötéves tervünk sikeres negyedik évének megnyhvánuiása a gútai szövetkezeti vásáron A haladás útja újabb és újabb újításokhoz vezet. Használjunk ki minden, újítási lehetősé­get a többtermelés fokozásához, országunk jobb­léte érdekében. Téves az a felfogás, hogy a ré­gi módszerek elődjeink számára kielégítőek vol­tak, tehát mi is haladjunk a kitaposott ösvénye­ken. A múlt gondolkozásával mi továbbra is a 4—5 kg-os országos méztermelési átlag ered­ményénél maradnánk. Márpedig fejlődöttségünk­­höz képest ez a méztermelési átlag sehogy sem kielégítő. Mezőgazdaságunk alkalmazva a Szov­jetunió gazdag tapasztalatait rohamos lendület­tel töri útját a magasabb termelési átlagokhoz. A méhész társadalomnak szintén példásan és öntudatosan kell haladnia a fejlődés áramlatá­val. Tanulással és új tapasztalatokkal gazdagíta­nia mezőgazdaságunk legszebb mellékágát, a mé­hészetet. i. A méhészkedés ereményes kihasználását azo­kon a vidékeken, ahol csak egy hozam (főhor­dás) van, csak nagytömegű dolgozóval lehet el­érni Méhcsaládjainknak a főhordás előtt fejlet­teknek kell lenni. Minél nagyobb tömegű dolgo­zóval rendelkezik a méhcsalád, annál jobban tud­ja a rövid fóhordás idejét mézgyüjtésre kihasz­nálni. Azok a méhcsaládok, melyek a főhordás előtt fejletlenek, kevés jövedelmet biztosítanak a ter­mékenyítésnél a mezőgazdaságban, mézhozamra pedig alkalmatlanok. Az ilyen fejletlen családok a fóhordás idejét csupán a fiasítás nevelésére használják ki. Ebben az időben fejlődő családok tömeg dolgozóval már csak a főhordás ideje után rendelkeznek. Tehát a gyönge családok így aztán tartalék mézzel nem rendelkeznek és ezek rövid időn bélül, már a nyár derekán etetésre szorulnak. A jól fejlett méhcsaládok akácból összegyűj­tenek 40—50 kg mézet. Ebből a mennyiségből a méhész mézúrébe 20—30 kg jut. Az ilyen csa­ládok biztosították a téli eleséget és a méhész­nek is bőven megfizették a fáradságát. A ter­mékenyítésnél is csak az ilyen családok teljesítik legfőbb feladatukat. • A fejlődéssel haladó méhészek vegyék fela­datul a főhordás előtt a tömeg dolgozóval ren­delkező méhcsaládok előállítását. Az egyik osztrák kutató intézet állomásán Schachinger kutató bebizonyította, hogy egyenlő .hordási viszonyok mellett és ugyanazon állo­máson 10.000 dolgozóból álló méhcsalád naponta 1/4 kg mézet hozott 20.000 dolgozóból álló méhcsalád naponta З/4 kg mézet hozott 30.000 dolgozóból álló méhcsalád naponta 2 j mézet hozott/ 40.000 dolgozóból álló méhcsalád naponta 3 kg mézet hozott Ez a kutatási eredmény világosan bizonyítja azt a tényt, hogy eredményesen csakis a tömeg dolgozóval rendelkező méhcsaládokkal lehet me­­hészkedni. Az emeletes (felhőkarcoló) kaptárak biztosít­ják a tömeg kinevelését a főhordás idejére. Az ilyen kaptárakban többanyás-rendszerrel méheszkedünk, éspedig 2 vagy 4 anyás rendszert alkalmazunk. E kaptárnak egy költőiét e van, melyet úgy készítünk, hogy ebben elválasztva tartalék-anyát is tarthassunk 3—4 kereten. A törzscsalád mellett jól telelnek a tartalék anyák. Ezeknek melegszükséglete kedvezőbb, mint az egyedülálló anyanevelőkben. Az ilyen kis családok a törzscsalád mellett tavaszkor is jól fejlődnek és kellő serkentés mellett a tömeg nevelésére használjuk őket. Az emeletes kaptárnak még két egyenlő mézűre van a költőtérre! és két fél mézűre. Az első egyenlő mézürt, vagyis az első emeletet törzscsalád elhelyezésére használ­juk. tehát ennek repnyílást vágunk ki. Az eme­leten elhelyezett törzscsalád mellé helyezhetünk szintén anyanevelőt 3—4 keretre és ezt ugyan­úgy felhasználhatjuk, mint a költőtérbe elhe­lyezett anyanevelőt. A teleltetés és a fej'odés időtartama alatt a költőtért az első emelettől félmézűrrel választjuk el. Ezt a fél mézűrt ..tó szigetelő anyaggal kitömjük, legjobb ide a zsák­szövetből készített vánkos száraz búzapelyvával tömve. A választó tőmített fél mézűr azt a célt szolgálja, hogy az alsó család ne melegítse túl az első emeieten elhelyezett csalüdot. Ezt a fél mézűrt még a főhordás idején viasz szerzésre, vagyis az úgynevezett építő keretekre használ­juk. Ez a viasz szerzési módszer Taranov, nagy szovjet méhész kutatásai alapján lett it,t alkal­mazva. Ebbe a fél mézűrbe a főhordás' ideje alatt nem kiépített mézűri kereteket teszünk, hanem csak felső keretleceket alkalmazunk, L cm műlép szalaggal. Ezeket a keretleceket a hordás és építés idején szükség szerint cse­rélhetjük, úgyhogy a kiépített kereteket alvesz­­szük és újabb keretlécekkel pótoljuk ezeket. Ezzel a módszerrel évente egy emeletes kaptár­ban 30—50 dkg tiszta méhviaszt szerezhetünk a főhordás időtartama alatt. Vándorlással ezt a mennyiséget háromszorosára is emelhetjük. Az első emeleten elhelyezett törzscsaládot a második fél mézűrrel takarjuk, ezt a léi méz­ürt hasonlóan szigeteljük, mint az elsőt. A má­sodik fél* mézürt egész évben csak takarásra használjuk. Kedvező hozamnál használhatjuk u­­gyan ezt a mézürt is mézgyüjtésre. ilyenkor ki­épített fél mézűri keretekkel látjuk <fcl Ebben az esetben a zsákvánkost közvetlen a legfelső kere­tek fölé helyezzük takarónak. A második fél méz­­űr még azt a célt is szolgálja, hogy vándorlás vagy költözködés esetén ezt menekülő űrre al­kalmazzuk. Tehát úgy készítjük el, hogy a méz­­űr elején és hátulján ab’akszerű nyílást ha­gyunk ki. Ezt a nyílást belülről drótszövettel födjük, kívülről pedig zsákvánkos szigetelőanyag­gal tömjük és erre levehető ajtócskát teszünk, azért, hogy a kaptár formája is megmaradjon. A vándorlás és költözködés esetére még egy deszkarámát is készítünk, mely a második fél mézűrt fogja takarni. Erre a rámára sűrű drót­szövetet szegelünk. Az oldalsó nyílások vándor­lás és költözködés esetén lehetővé teszik a friss levegő beáramlását a felső ráma dróttakaróján pedig könnyedén eltávolodik az elhasznált le­vegő, a felszorult méhektől. Az emeletes kaptár kezelési módszerei Elsősorban az etetést és serkentést kellett megoldani ennél a kaptárnál, mivel ezt felülről üvegballón etetővel etetni nem lehet. Az eme­letes kaptárnál csakis alsó, tepsialakú etetőket használunk, olyan alacsony szélekkel, hogy az etetőt a keretek alá be lehessen helyezni. A törzscsaládokhoz és az an.vanevelőkhöz külön­­külön kifúrjuk a kaptár hátsó oldalát és a nyí­lásba vékony pléhből készített gömbölyű csövet teszünk. A csövet olyan méretű gömbölyű fán gömbölyítjük, amilyen a kifúrt nyílásba bele­fér. A cső megvédi a nyílás betömítését. A csö­veket kívülről parafadugóval zárjuk. Szirup be­öntésére hosszúszárú tölcséralakú beöntőt hasz­nálunk. A nyílást a kaptár hátulján úgy alkal­mazzuk, hogy ez a két keret közé essék, ami lehetővé teszi, hogy a beöntő tölcsér szárp egé­szen bejusson. Gondosan végezzük ezt a rňunkát nehogy a mézszirup szétömöljék etetéskor a kaptár fenekén. Az etető tepsibe úszókat hasz­nálunk, ezzel megvédjük méheinket az esetleges megfulladástól. Az emeletes kaptárban teleltetjük a két törzs­­csa'ádot és az esetleges két anyanevelőt is. A Lavaszi fejlődési időtartam is itt megy véghez, egészen a fóhordás megkezdéséig. A főhordás előtt egy héttel eltávolítjuk az anyákat úgy a törzscsaládoktól, mint az anyanevelőkből is. Az eltávolított anyákat azonban nem pusztítjuk el. hanem ezeket 2—3 födött fiasításos kerettel az anyanevelóbe vagy üres kaptárba helyezzük. A külön helyezett anyáktól az összes öregebb ki­járó dolgozó méh visszatér az eredeti kaptárba Ezért szükséges ezeket a kis családokat ponto­san naponta az esti órákban híg mézoldattal etetni. A mézoldatnak 1:3 kell lennie. A híg mézoldat a vizet is pótolja. Két-három nap el­telte után a két fiasításos keretet bővíthetjük egy üres kerettel, ezt az anya rövidesen befia­­sítja. Amikor a két fiasításos keretből kikelt a fiasítás, a kis fészket ismét bővíthetjük további keretekkel. Több keretet azonban -sohasem te­gyünk ezekhez, mint amennyit bogárral képes födni. A meganyátlanított emeletes kaptárban lévő családokat 24 óráig anya nélkül, árván hagyjuk. Ez idő eltelte után az összes családnak egy fia­tal, idényanyát adunk. (Az idényanákról külön cikkben számolunk be). Az idényanyának az dz előnye lesz, hogy ennek jelenléte a családban megszünteti a rajzási ösztönt és az új egyesí­tett (tömörült) család örömmel fogadja ezt a fiatal anyát. A fiatal anya még ösztönszerűleg élénkíti a méhcsalád munkaösztönét. Az anyásítást úgy végezzük, hogy a törzscsa­ládoktól kiveszünk három keret kelő fiasítással ellátott keretet és ezekről lesöpörjük az összes dolgozó méheket. A méhek leseprése után a há­rom keret felső felébe híg mézoldatot öntözünk kanállal, a sejtekbe. Most a három keretet be­helyezzük az üres mézűrbe és hozzájuk tesszük a fiatal anyát. A kö’tőteret sűrű drótszitával fedjük le és utána ráhelyezzük a mézűrt a há­rom kerettel és az új anyával. Ezt a mézűrt szintén letakarjuk sűrű drótszitával és erre he­lyezzük a felső törzesaládot, vagyis az első eme­letet. Az anya és az összes család 48 órán belül il­latot kap. Az anya két-három napon belül a ke­lő fiasítás helyére megkezdi a petézést is. Mi­vel az anya már petézik és az illata is egyenlő az egyesített családokéval, ezt nyugodtan a há­rom kerettel együtt a költőtérbe helyezhetjük. Most a drótszita helyett Hanemann vagy Pro­­kopp ráccsal takarjuk a költőteret és utána az első emeleten lévő családot helyezzük a költő­­térbe. A méhek verekedésétől már nem kell fél-1 ni, mert ezeknek az illata egyenlő. Az első eme­letre ráhelyezzük a második mézűrt, megrakva kiépített mézűri keretekkel. Ezt az egyik tömí­­tett mézürrel takarjuk. Az egyesített családok egy hét elteltével összeszoknak. Ismét leemel­jük a második mézürt. Utána az első emeletből kiszedjük az összes kereteket, átvizsgálva, nem húzott-e a család mégis anyabölcsőt, ha igen, ezt eltávolítjuk. A kiszedett keretek helyére be­rakjuk az üres kereteket a második mézűrböl és ezek helyére tesszük a fiasításos kereteket. A második mézűrben lassan kikel a fiasítás és helyére a méhek mézet raktároznak. Tehát ez a mézűr is pergethető lesz 24 nap elteltével, mert akkorra az összes fiasítás kikel. A főhordás derekán, amikor a méhek már fé-Gúta, Csallóköz e legnagyobb községe december 17.-én nagy napra ébredt.' Már a kora reggeli órákban a község főterén és a környező utcákban nagy volt az élénk­ség. Mindenfelé, amerre csak nézett az ember zászlók és színes transparensek tarkították a házakat és a nagyobb épüle­teket. A transparenseken építő jelszavak hívták fel a járó-kelőik figyelmét. No, nem kellett nagy találékonyság ahhoz, hogy mindjárt az első pillanatban megtudjuk, hogy ebben a nagy szövetkezeti községben, ahol dolgozó parasztjaink1 túlnyomó több­sége a IV. típusú szövetkezeti gazdálkodás szerint építi a boldogabb holnapot, kará­csony előtti vásárra készül, amelyet a nyitrai- kerület fogyasztási szövetkezetei­nek szövetsége rendezett meg — amint látjuk nagy gondossággal. A árukban nagy a választék A nagy embercsoportok már a korereg­­geli órákban egyetlen cél felé törekedtek, a vásár színhelyére. A derűs, fagyos éj­szaka után a reggeli csípős szél pirosra festi az ember arcát, de ez senkinek sem számít, mert hiszen mindegyiköket nagy lelkesedés fűti és miért is, ne fűtené, ami­kor nemzeti vállalataink oly hatalmas vá­lasztékú árútömeget hoztak a falu lakói számára, ezzel is megmutatván dolgozó parasztságunknak, hogy a gyári munkás­ság mily nagy odaadással, mily nagy si­kerrel teljesítette a gottwaldi ótéves terv negyedik évének feladatait. A színes, tar­ka tömeg egyre változik s egyre hullámzik a nemzeti vállalatok árubőségtől duzzadó elárusítóhelyei előtt. Csakhamar látni az elégedett arcú embereket, amint egymás­nak mutogatják a szebbnél-szebb dolgo­kat. íme munkájuk eredményét, a kerese­tüket, értékes árura váltották fel és bizony nem egy vásárolónak eszébe jutott a múlt, amikor egyetlen egy korona nélkül ődöng­­tek a vásár sátrai között, de egy métert sem vehettek a legsilányabb anyagból sem. A kapitalista világban sok volt a keserű tekintetű ember, de jó formán alig akadt vevő. Abban az időben csak kulákokat és más ingyenélőket lehetett látni nagy cso­maggal. Most pedig, amikor dolgozóinké a gyár, az erdő a szántóföld, már minden néző vevővé vált. Csoda-e, hogy minden­kinek öröm sugárzik az arcáról? Nagy öröm a vásáron A vásáron mindenki megtalálta a ma­gáét. Mindent lehetett kapni szabadon, pontokra és akiknek gyapjúpontjai voltak, azok is megtaláltak mindent és jóleső ér­zéssel állápították meg, hogy érdemes volt többet termelni. Nagy érdeklődés mutat­kozott a különféle apró gazdasági eszkö­zök iránt. Sokan körülvették a hatalmas edénytornyokat is mások pedig boldogan vitték hónuk alatt a rádiókészüléket, egye­sek pedig már új kerékpáron büszkélked­tek. Ámde az aprógyermekek számára is akadt bőségesen öröm, alig tudták magu­kat elhatározni, milyen játékot kérjenek szüleiktől a sok közül. Más helyen pedig mindenféle fűszerek, hústermékek halma­za állott. S bizony nem kellett senkit sem étvágyra gerjeszteni, fogyott is minden, mintha ingyen adták volna. De ne gondol­juk azt, hogy a könyvsátrak előtt nem volt tömeg, mert bizony volt. Dolgozó pa­rasztjaink nagy tömegekben vásárolták lig-meddig megtöltötték a mézűreket, a költőtér és az első emelet közé helyezzük az egyik fél— mézürt, melyet viaszgyűjtő keretlecekkel látunk el. Szükség esetén a második fél mézűrt is hasz­nálhatjuk kiépített fél mézűri keretekkel. A családok egyesítésével tömérdek dolgozó méhet összpontosítunk, mely töiyeg tökéletesen ki tudja használni a főhordási idényt. A költő­térbe helyezett fiatal idényanya, csak kismér­tékben fog fiasítani, mert a fiatal anyáknak ez tulajdonságuk. Tehát a család a költőtérbe is elegendő mézet fog tudni raktározni. A főhordás lezajlása után, ha nem vándoro­lunk, az idénanyát elpusztítjuk és a családot 24 óráig árván hagyjuk. A költőtéri fiasítást két-Lenin, Sztálin, Gottwald elvtárs és mások műveit, ugyancsak nagy érdeklődést mu­tattak a mezőgazdasági szakirodalom iránt is, amin nem is lehet csodálkozni, mert dolgožó parasztjaink megtanulták, hogy a szakirodalom a szovjet tapasztalatok gaz­dag tárházát nyújtja számukra és nagy se­gítséget nyújt a magasabb terméshozam és hasznosság elérésében. Megtanítja őket a jó és olcsó termelésre, helyes munka­­szervezésre, hogy minden munkát ponto­san, áz agrotechnikai határidőknek meg­felelően végezhessék el s egyben meg­könnyítsék munkájukat. A vásárnak még egy jellegzetessége is volt. Igen nagy helyet foglaltak el szövet­kezeteink ama tagjai és azon a kis- és középparasztjaink, akik az állammal szem­ben vállalt kötelezettségeik teljesítése után szabadon árusították feleslegeiket. I.ehetett itt venni folyó árakon almát, diót, hüvelyeseket, baromfiak tömegét és ki­tudja mit nem. Azután ott voltak a fo­gyasztási szövetkezetek felvásárlási helvei, ahol minden fölösleget szabad forgalmi áron vettek át, hogy így ezen fölöslegek eljussanak a dolgozóinkhoz is. Átkos múlt — örömteli jelen Mint mondottuk, nagy különbség van a jelen és a múlt vásárai között. Bizony, míg a múltban a vásárló dolgozóparaszt vagy munkás összekuporgatott és magától el­vont pénzért venni akart valamit, a han­gosan ricsajgó eladók fülsiketítő tömege vette őket körül és igyekezett silány áru­ért elszedni tőle az utolsó fillért is. Abban az időben sohasem tudta a vásárló, be­­csapták-e vagy sem, csak akkor jött rá, amikor hazatért és használni kezdte a vett dolgokat s rájött, ohgy egy fabatkát sem ér a vett árú. Most nem volt fülsiketítő zaj, minden vevő odament, ahhoz az eláru­sítóhelyhez, ahol vásárolni akart és jóleső biztonsággal vette meg a szükséges árút, mert tudta, hogy jó minőségűt 4cap és nem csapják be./S ezek az elégedett arcú em­berek nagy érdeklődéssel nézték meg a kommunizmus építésének kiállítását, ahol még erőteljesebben megláthatták jövőnk ragyogó távlatait. Ugyancsak sokat derülj tek a nyitrai színház előadásain. Ki tudná mindazt fölsorolni, amit ez a hullámzó tömeg e napon átélt. Egyet azon­ban megállapíthatunk, hogy a vásár nagy sikerében méltóképpen osztoznak a terve­zők is, akik nagy gondossággal készítették elő ezt a nagy sikert. Meg kell dicsérnünk a Kerületi Szövetség dolgozóit, Mihály elvtárssal az élén, aki a kultúrosztály dol­gozóival együtt Vrsecky, Furka, Sromek és más elvtársakkal karöltve a vásár előtt filmelőadásokat rendeztek a környező köz­ségekben s ugyanakkor néppel való beszél­getéseket is. Ugyancsak elismerés illeti az összes fogyasztási szövetkezeteket és azok elárusítóit, akik átérezték a vásár jelentő­ségét és nagy türelemmel és odaadással igyekeztek teljesíteni feladatukat, hogy e*el is fokozzák dolgozó parasztságunk örömét. Ez a vásár így nagy mértékben járult ahhoz, hogy dolgozó parasztságunk kará­csonyi ünnepeit gottwaldi ötéves tervünk negyedik évének sikeres befejezése követ­keztében valóban kellemesség és örömtel­jessé tegye. Dracska felé helyezzük és a 24 óra eltelte után eredeti helyükre tesszük az anyanevelökből a kis csa­ládokat. Az esetleges hordás alkalmával mind a két családnak külön-külön mézűrt adhatunk. Abban az esetben, ha sok dolgozóval rendel­kezünk még a főhordás után is, szükségtelen a különhelyezett kis családokat visszahelyezni az emeletes kaptárba. Egyeszerűen ezt ketté oszt­juk és fiatal anyákat adunk a családnak. A kü­lönhelyezett kis családokból pedig újabb csalá­dokat nevelünk ki. Ez a méhészkedési módszer kissé komplikált, azonban így a rossz esztendőkben is jó ered­ményt érhetünk el. A többlet munkát megtéríti az eredmény. Sinkovics Béla

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom