Szabad Földműves, 1953. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)
1953-06-28 / 26. szám
fiaira cf ( 2___________________________________Földműves______________ 1953. június 28. A BŐKEZŰ FOLD Irta: V. Rumjancev, a mezőgazdasági tudományok doktora IVÄN GRUSCSIN: Köszöntjük a termést Ne zavard a kalászt, ha megérik Se te szel, se te nyári vihar! Északtól messze le délig Ma a kolhoz aratni akar. Sikerült a mi őszi vetésünk: A mező millió szemet ád. Ugye hallod a búza zenéjét Az aranyló földeken át? A kalászt ha fogod, kiömölnek A megérett drága búzaszemek .,. Aratáshoz a sztálini traktor Zakatol majd gyors ütemet. A mezőre kiérnek a gépek, Dübörögnek a búza körül, Hívják aratáshoz a népet — A szívünk ma hévül, ma örül! Ne legyen most felleg az égen, Ne zavarjon a szélfuvalat, A mezőn ma megindul a népem, Ma a kolhozi munka arat! Surányi Vera fordítása. nemzetközi Sztálin Békedij A Nemzetközi Sztálin Békedíjat a Szovjetunió Legfelső Tanácsa 1949 december 21-én J. V. Sztálin 70. születésnapján alapította „A népek közötti béke megszilárdításáért” elnevezéssel. A Nemzetközi Sztálin Békedíjat az alapító okmány szerint a háborús uszítók elleni harcban és a béke ügyének megerősítése érdekében kifejtett kiemelkedő szolgálataiért — függetlenül politikai, vallási meggyőződésétől és faji hovatartozásától — bármely or-Nemzetközi Békedij A Nemzetközi Békedíjat 1950 márciusában alapította a Béke Hívei Világkongresszusának Állandó Bizottsága. E díjjal a békeharcot segítő legértékesebb művészi alkotásokat jutalmazzák. A Nemzetközi Békedíjat odaítélő bizottság elnöke: Pietro Nenni. E díjat szág polgára elnyerheti. A Nemzetközi Sztálin Békedíjjal kitüntetett személy oklevelet és Sztálin képmásával ellátott aranyérdemrendet kap és százezer rubel pénzjutalomban részesül. Évente 5—10 díjat osztanak ki. A Nemzetközi Sztálin Békedíj odaítélésére a Szovjetunió Legfelső Tanácsának Elnöksége külön bizottságot alakított különböző országok képviselőiből. A díjat minden év december 21-én. J. V. Sztálin születésnapján Ítélik oda. először 195в novemberében Varsóban, a Béke Híveinek II. Világkongresszusán Osztották ki. A béke nagydíjat Julius Fucsik cseh író és újságíró kapta „Üzenet az élőknek” című börtönnaplójáért.. Mennyi mag teremhet egy hektár földön? Van-e felső határa a talaj termékenységének, amelyet elérve fokozatosan kimerül és elveszti termőképességét? „A természet erői maradiak” .. = „A talaj termőképessége állandóan csökken" ... „A földművelés fokozatosan összezsugorodik”. Ezt szajkózzák útonútfélen a burzsoázia új malthuziánusai, akik zászlójukra írták Malthus ócska és az élet által régen megcáfolt' „elméletét”. Az élenjáró tudománnyal és technikával felvértezett szocialista földművelés gyakorlati tapasztalatai nevetségessé teszik ezeket a hazug koholmányokat, amelyeknek semmi közük sincs az igazi tudományhoz, vagy a valósághoz. Vizsgáljuk meg a számokat és a tényeket. A Csuvas ASZSZK-ban lévő Sztálin kolhoz földjeinek terméshozama már harmadik évtizede állandóan emelkedik. Az odavaló parasztok, mielőtt kolhozban egyesültek volna — ez 1929-ben történt — hektáronként 5—7 mázsa gabonát takarítottak be. Akkoriban az egy parasztportára^ jutó átlagos évi gabonatermés legfeljebb tíz mázsát tett ki. De a kolhoz 1950-ben hektáronként átlagosan 25 mázsa gabonát, 1951-ben már 39.7 mázsa tavaszibúzát, 1952-ben pedig 41.3 mázsa tavaszibúzát takarított be. egész szántóterületéről. Az egyes kolhozportára eső gabonatermés 1945-ben 36, 1950-ben pedig 58 mázsát tett ki. Tehát, az egyes kolhozportára eső összgabonatermés 21 év alatt több mint az ötszörösére emelkedett! A tavalyi mezőgazdasági év krónikája bővelkedik a jó terméseredményekben, amelyeket a Szovjetunió kolhozai nem kicsiny kísérleti parcellákon, hanem nagy területeken értek el. A nyikólajevi területen a Sznyigirevszk kerület kolhozai 10.5 ezer hektár tert'eteh átlagosan 34 mázsa búzát termeltek hektáronként. A harkovterületi Ordzsonikidze kolhoz 1200 hektárról 33 mázsa, a „Kalinyin” kolhoz (Moldavia) pedig egész szántóterületéről 45 mázsa búzát takarított be hektáronként. Nyolcmilliárd púd termés Mint az apró patakok a bővizű folyókba, és a folyók a tengerbe, úgy torkollottak bele az egyes kolhozok termései a Szovjetunió 1952. évi összgabonatermésébe. Nyolcmilliárd púd volt ez a termés, a szovjet földművelés nagyszerű, diadala ez. A szovjetország majdnem kétszer annyi gabonát takarított be. mint a legjobbtermésű, forradalom előtti években, holott a vetésterület ez idő alatt mínd,össze 5 százalékkal nőtt. A gabonater-. melés emelkedése tehát alapjábanvéve a termelékenység növekedésének köszönhető. Németországnak 120 évre volt szüksége ahhoz, hogy szántóföldjei termelékenységét megkétszerezze! És a Szovjetunióban a gabonatermés csupán az új ötéves terv időszakában •— 1951-től 1955-ig — további 50 százalékkal fog emelkedni. A magántulajdon béklyóitól megszabadult szovjet földművelés valóban tudományos módszereket alkalmazó földművelés lett, semmi sem gátolja a modern tudomány és technika vívmányainak felhasználásában. Megszámlálhatatlan érv és tény meggyőzően igazolja I. V. Micsurinnak, a híres tudósnak örökérvényű szavait: „Látom, hogy a kolhozrendszer, amelynek segítségével a kommunista párt hozzákezd a föld megújításának nagy ügyéhez, a dolgozó emberiséget a természet erői feletti tényleges uralomra fogja vezetni.” Mindenütt folyik a föld megújítása a szovjetország végtelen térségein. A szovjethatalom évei alatt teremtették meg — először az emberi történelemben — a sarkövezeti földművelést. A Sarkvidéken, a Kola-félszigeten, ahol ezelőtt csak törpenyírfa és a rénszarvaszuzmó termett, most széles rozs-, zab-, káposzta- és burgonyaföldek terülnek el. A szovjethatalom évei •’’att a gyapottermelés övezetét északi irányban legalább 500 kilométerrel terjesztették ki. A Kazah és Kirgiz Szocialista Szovjet Köztársaságokban megteremtették az öntözött cukorrépatermel ést. A Szovjetunió aszályos övezeteiben a kommunista párt és a szovjét kormány hallatlan méretű támadást szervezett a szárazság, a felesleges nedvességtartalommal rendelkező területeken pedig a mocsarak ellen. Ojabb millió és millió hektár területet tesznek alkalmassá a mezőgazdasági művelésre. A közeljövőben a kommunizmus hallatlan arányú épitkezéseinek hatására az öntözött földeken évente további félmilliárd púdnál több gabonát, 30 millió púd rizst, 6 millió tonna cukorrépát és 3 millió tonna gyapotot fognak termeszteni. Az öntözött földek terméshozamának növekedése biztosítja, több mint 100 millió ember élelmezését és textilnversanyaggal való ellátását. -Segítenek a nemesítő állomások A Szovjetunióban a termés fokozásának lehetőségei mérhetetlenek. Csupán a szovjet növénynemesítők által kitenyésztett, bő termést hozó új vetőmagok alkalmazása körülbelül félmilliárd púd gabonát, többmillió püd növényi olajat és cukrot ad az országnak, az eddigi termésen felül. A talaj mésztartalmának növelése a Szovjetunió nem-feketeföld övezetében, a ta, pasztalatok szerint hektáronként tíz mázsával növeli az őszibúza terméshozamát. A sűrűsoros és keresztsoros vetési mód a gabonafélék terméshozamát hektáronként két-négy mázsával emeli. A helyes vetésforgó és a helyes trágyázási rendszer megkétszerezi, sőt megháromszorozza valamennyi mezőgazdasági növény terméshozamát. Sztálin elvtárs rámutatott arra, hogy a szovjet mezőgazdasági termelés óriási arányú növekedésének forrása a korszerű technika, a sok korszerű gép, amely a kolhoz- és szovhoztermelést kiszolgálja. Ez a technika nem vesztegel egyhelyen, hanem szüntelenül tökéletesedik: a régi gépeket kivonják a használatból és felcserélik újjal, az újat pedig — a legújabbal. A gépállomások nagy szerepe A szovjet faluba szakadatlan áradatban özönlenek a mezőgazdasági gépek. A kolhoz- és szovhozföldekre csupán a legutóbbi néhány év alatt 160 újtipusú és újfajta mezőgazdasági gép érkezett. 1952-ben a szovjet mérnökök újszerkezetű gépeket, gépezeteket és szerszámokat alkottak a gabona- és ipari növények termesztésének gépesítésére, valamint az állattenyésztő telepek munkájának gépesítése céljából. Ilyenek például a magánjáró pneumatikus gyapotszedőgép. a silónövényeket betakarító kombájn, a nagyteljesítményű szénakaszálógép és a mezőgazdasági növények kártevői és betegségei elleni hargra szánt gépek. A kolhozokban ma már a gép- és traktorállomások gépei végzik el az alapvető mezei munkák háromnegyed részét. Az új ötéves terv utolsó évében — 1955-ben — pedig a Szovjetunió egész területén gépesítik a szántást és vetést. A gabonanövények és a napraforgó betakarítását 80—90 százalékban kombájnok, a cukorrépa betakarításának 90—95, a gyapoténak 60—70, a burgonya betakarításának 60 százalékát gépek fogják ellátni. Az ember válláról — a gépek vállára hárítani a terhet. Ez az értelme a Szovjetunió szocialista mezőgazdasága óriási méretekben kibontakozó gépesítésének. A gépesítés megkönnyíti a szovjet parasztság munkáját, növeli a munka termelékepvségét, emeli a terméshozamot. A munka és a költségráfordítások csökkentése a termelés óriási arányú növelése mellett — ez az az út, amelyen a szocialista földművelés határozott léptekkel halad előre. V. I. Lenin annakidején irt a földművelés új technikai fordulatáról, amelyet az elektrotechnika készit elő. Ez a fordulat a szemünk láttára megy végbe. Villamosáramot alkalmaznak a fejesnél, a birkanyírásnál, a. vízellátásnál, a kertek öntözésénél, a takarmányelőkészitésnél, a tej feldolgozásánál. a magvak kezelésénél és szárításánál, a csirkék ps malacok ólainak fűtésénél. 1952-ben a kolhoz a villamosenergia alkalmazásának eredményeképpen több mint 8000 emberi munkanapot és 2000 igaerő munkanapját takarította meg. Már dolgozik az első három villamosított gép- és traktorállomás, építik az első hat villamos-traktorállomást a Volga-Don kerületben. Néhány év múlva pedig, amikor befejezik a kommunizmus nagy építkezéseit, a mezőgazdaságba özönleni fog az olcsó villamosenergia hatalmas áradata, amely a villamostraktorokat, villamoskombájnokat és egyéb gépeket, szerszámokat fogja hajtani. * * '*■ Marx mélyenszántóan elemezte a magántulajdonon alapuló társadalomban folyó pazarlás okait. A kisebb magángazdaságokban, írta Marx, hiányzanak azok az eszközök és tapasztalatok, amelyek a társadalmi erők felhasználásához szükségesek. A nagyüzemi magángazdaságokban a pazarlás annak a következménye, hogy ezeket az eszközöket a bérlők és a tulajdonosok mennél gyorsabb meggazdagodása dekében aknázzák ki. A kapitalisták a proíit hajhászói Az Amerikai Egyesült Államokban például a maximális profitot hajszolva nem veszik figyelembe az ' észszerű földművelés követelményeit. Itt az erózió (a víz romboló ereje) és a „fe,kete viharok” olyan méreteket öltöttek, hogy immár nemzeti szerencsétlenséggé váltak. Csak Oklahoma államban a szántóföld 62 százalékát pusztítja az erózió. A monopolisták maguk is beismerik, hogy egyoldalú, szűklátókörűén specializált mezőgazdaságfejlesztési módszereik károsan befolyásolták a talaj termőképességét A modern malthuziánusok a kapitalista földművelésre jellemző rablógazdaságot és, pazarlást azzal próbálják indokolni, hogy ez a föld csökkenő termőképességének „törvényszerű” „elkerülhetetlen” következménye. Persze szeretnék a dolgozó tömegek nyomorúságát és a munkanélküliséget a természet rovására írni. A szocialista mezőgazdaság fejlődése azonban megcáfolhatatlanul bizonyítja, hogy mire képes a szabad ember, aki az átalakító kezével, az élenjáró tudománnyal és technikával felvértezetten nyúl a természethez. A föld, amely a forradalom előtt m'ostohaanya volt a szovjet ember keze alatt bőkezű édesanya lett, aki évről-évre egyre jobban, kitárja kincseit fiai előtt. Pillanatfelvételek a kékkői járás két szövetkezetéről NAGYSZELLÖ: — „Amióta állataink kijárnak a legelőre, szépen feljavultak; darabonkin t majd egy métermázsa húst magukra szedtek —• újságolja örömmel Krnács agronómushelyettes. A feljavulás nemcsak súlyban mutatkozik meg a nagyszellői szövetkezet állatállományában, hanem a hasznothajtóság terén is. Lemérhető ez főképpen a tejhozam emelkedésében, amely a kihajtás után kétszeresére, sőt némely tehénné! háromszorosára szökött fel. A friss fejős teheneket nem járatják ki a legelőre. Ezek istállóban vannak és naponta háromszor fejik. A növendékálla'-ok nevelésénél, habár kissé bátortalanúl, de már alkalmazzák a fejlett szovjet állattenyésztési tapasztalatokat. Eddig négy darab borjút nevelnek itatásos módszerrel. — „A hízósertéseknél nem tudtuk mind a mai napig elérni a tervezett napi 65 dkg súlygyarapodást darabonként, —■ tájékoztat bennünket Borik László, állattenyésztési csoportvezető ■— majd hozzáfűzi — az etetéshez nagyon hiányoznak a burgonya és répafélék. A szövetkezet tagjai az idén már időben gondoskodtak nedvdús takarmányok biztosításáról. Harminc hektár burgonyát ültettek, továbbá három hektár takarmányrépát is vetettek, melynek ápolását most végzik. AZ ASSZONYOK PÉLDÁS MUNKÁJA. Nagy segítséget jelentett a növényápolásnál az asszonyok tevékeny bekapcsolódása is, melyről az a tény győz meg bennünket, hogy a szövetkezet 160 taglétszáma mellett, naponta csaknem száz szövetkezeti asszony és leány veszi ki részét a közös munkából. Számos szövetkezetünkben munkaerőhiányra hivatkoznak, de ugyanakkor megfeledkeznek a rejtett munkaerőtartalékokról, így az asszonyok és lányok munkába való beszervezéséről. Ezen a téren szép példát mutatnak a nagyszellői asszonyok, akik férjük oldalán tevékenyen segítik elő szövetkezetük megszilárdítását, a növényápolás mielőbbi befejezését. Ebben a szövetkezetben a vezetők feleségei is jó példával járnak elől. Így például Szloboda elvtárs szövetkezeti elnök felesége 107, Tóthné 120, Kovács Istvánná 120. pejti Kovács Istvánná 90, Urbán Etel 85, a hetven éves Santa Mária 70 munkaegységet dolgozott le ebben az évben, főképpen a növényápolásban. De felsorolhatnánk még úmtalan dolgozó nő nevét, aki naponta becsületesen kiveszi részét a közös munkából. Az, hogy a nagyszellői szövetkezet nőtagjai felismerik, mennyire fontos az ő részvételük az EFSz megszilárdításában és továbbfejlesztésében, arra kötelezi őket, hogy a vezetőségben és a felelős munkahelyeken is el kell foglalnio«* az őket megillető helyet. Mint ostor véPén a háncs, úgy hatott az a jelenet, amit a kapálásnál láttunk: 25 nő — a csoportvezető pedig férfi, a sor végén. A nők nagyon helyesen tennék, ha maguk közül választanának csoportvezetőt. — Számtalan példa azt bizonyítja, hogy a nők nemcsak a termelésben, hanem a vezetésben is derekasan megállják helyüket. A SZÖVETKEZET EREDMÉNYEI NAGYOBBAK LEHETNÉNEK. A szövetkezet kétségtelenül a kékkői járás legjobban működő szövetkezetei közé tartozik. Eredményeiazonban sokkal nagyobbak lehetnének, ha még bátrabban engednének utat törni az újnak, a haladónak. Az alábbiakban a munkaszervezésben mutatkozó hibákra kell-rámutatnunk. A legkirívóbb hiba például az, hogy papíron ugyan szétosztották a tagokra a kapásnövényeket, de gyakorlatban nem valósították meg ezt. Nyilvánvaló tehát, hogy a vezetőség maga sem harcolt eléggé a határozatok maradéktalan keresztülviteléért; nem tudta meggyőzni a szövetkezet tagságát arról, hogy a kapásnövények egyén-kre való felosztása nagyjelentőségű, mind a tagok, mind a szövetkezet anyagi megerősödése szempontjából, mert a munka iránti felelősségérzettel párhuzamosan megszilárdul a munkafegyelem. Éppen ezért a jövőben sokkal több gondot kell fordítaniok a munka jó megszervezésére, mert ez a szövetkezeti gazdálkodás egyik igen fontos alapköve. A vezetőségnek könyörtelenül harcolni kell az olyan káros nézettel szemben, mint amit Mitacz László is vall, aki lebecsüli a tervszerűen végzett munka jelentőségét. Egészen természetes. hogy a terv csak terv marad, ha annak minden egyes pontját nem töltjük meg élő tartalommal, ha nem aszerint dolgozunk. Éppen a tervszerű munka segít hozzá bennünket az agrotechnikai határidők és intézkedések betartásához. Így többek között, ha a tarlóhántást az aratás után nyomban elvégezzük és a nyirkos talajba vetjük a nyári takarmánykeveréket, sokkal nagyobb esélyünk van arra, hogy az időben kikel és szárba szökken, mintha azt egy vagy két héttel az aratás után már kiszáradt talajba vetnénk. * * * ZSÉLY: E község határának nagy részét hosszú időkön keresztül a szélhámos gróf Zichy Vladimír uralta. Mikor már talpa alatt forrósodni érezte a talajt, a felszabadító szovjet hadsereg és a nép haragja elől Svájcba szökött. Ezelőtt a falu dolgozóinak nagy része nála robotolt látástól-vakulásig. Ezek a dolgozók a felszabadulás után nem sokat teketóriáztak, elsőnek léptek a szocialista nagyüzemi gazdálkodás útjára; 1950-ben megalakították az EFSz-t, melynek ma mintegy százhuszonöt tevékeny tagja, továbbá 1100 hektár földterülete van. A múlt év őszén a kis- és középföldművesek is látták, hogy könnyebb, nyugodtabb, boldogabb életet csak a szövetkezeti gazdálkodás nyújthat számukra és ők is- ezt az utat választották. Szövetkezetükkel nem kell szégyenkezniök. — Járási méretben is az elsők között foglalja el helyét. Gabonáik dús termést Ígérnek, kapásnövényeik is szépek, különösen páratlan a környéken burgonyájuk. Gyommentes, s minden időszerű ápolási munka el van végezve rajta. Szépen fejlődik a négyzetesen vetett kukoricájuk, amelynek ápolásával most foglalatoskodnak. A répát ugyancsak kiegyelték és megkapálták. A munkaszervezés terén azonban, hasonlóan a nagyszellői szövetkezethez, náluk is vannak hibák, amit sürgősen ki kell küszöbölniök, mert hátráltatja szövetkezetüket fejlődésében. A növényápolásban ők is hasonlókép dolgoznak, nem osztották szét a kapásnövényeket egyes tagokra. A cukorrépánál sajnos csak a kimérésig jutottak el. A szövetkezeti tagok somiban azonban vannak már akik felismerték a rossz njunkaszervezés hátrányait. Ezek között kell megemlítenünk Lajtos szövetkezeti tagot is. De nem elég csak felismerni e helytelen módszert, tetteknek kell ezt követnie. Ne várják meg az őszt sem, hanem már az aratásnál e fejlettebb módszer alapján dolgozzanak, mellyel elősegítik bő termésük idejében való betakarítását. A fogatokat egyenlő arányban oszszák szét az egyes növénytermelő csoportok között. A felszerelést, amit a kocsisok magukkal visznek az illető csoportvezetőnek kell jegyzőkönyvileg átvenni, amelyért teljes felelősséggel tartoznak. A fogatosok irányítását ezen növénytermelő csoportvezetők végzik. A múlt évben belépett kis- és középföldművesek között akadnak olyan tagok, akik nem bíznak a természetbeni járandóság ledolgozott munkaegységek alapján való szétosztásában. Erre Sámson elvtárs ügy felel: — A hitetlenkedőknek majd ősszel esik le az álluk, amikor megkapjuk a munkaegységre a gabonát, s Kovács István. i