Szabad Földműves, 1953. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)
1953-06-14 / 24. szám
10 li&bea Földműves' ^ iss. yfafas и. Miért fontos az istálótrágya helyes kezelése * Szocialista nagyüzemeinknek, de egész mezőgazdaságunknak is a magasabb termésátlagok elérése érdekében legfőbb feladata a korszerű, fejlett agrotechnika alkalmazása. Bár a fejlett agrotechnika alkalmazásában gazdaságaink már elég szép fejlődést mutatnak, igen súlyos hibák és hanyagságok tapasztalhatók, egyik legfontosabb kérdésben, az istállótrágyázásban. Szövetkezeteink, állami gazdaságaink nagy része elhanyagolja az istállótrágya helyes kezelését. Sok helyen előfordul, hogy saját istállótrágyájuk szakszerű és gondos kezelésével nem ‘őrödnek, de nagy összegeket adnak ki a vásárolt trágyáért. (Ezzel persze nem azt akarjuk kifejezni, hogy pl. a tőzegfekáltrágva nem jó, bár ez is előfordult már, de elsősorban az istállótrágyakezelés megjavításával kell a .trágyahiányon segíteni. Rengeteg tartalék rejlik még Itt Több százmillió korona vész el a népgazdaság számára a rossz és hanyag istállótrágyakezelés, helyesebben a nemkezelés miatt. Végezzünk csak egy kis számítást. Egy olyan üzemben, ahol pl. Í00 számos állat van, az évenként keletkező trágya (10.000 q) értékét 300—400 q búzának becsülhetjük. Nem kis vagyont jelent ez az illető gazdaságnak, illetve csak jelentene, ha a gondatlan tárolás miatt a trágya értékének legalább а Ле nem menne a szó szoros értelmében a levegőbe. Mindenki bolondnak tartaná azt, aki pl. 100, q műtrágyát kidobna áz ablakon, pedig éppen ilyen bolondságot, §őt még nagyobbat tesz az előbbi példában szereplő gazdaság, ha nem kezeli a trágyáját. 10.000 q jóminőségű trágya legalább 50 q nitrogénnek felel meg, már pedig gondatlan kezeléssel 50—60 százalékos, sőt 4öbb nitrogénveszteség is előállhat. Ha ugyanis a trágyát szemétdomb módjára szanaszét hagyjuk,. a nitrogén nagy része amóniák formájában elpárolog, vagy a nitrátbontó baktériumok áldozata lesz. A párolgási veszteségeken kívül nagyok a kimosódási veszteségek is. Az eő szabadon áztatja az ilyen szemétdombot, kilúgozza belőle még a megmaradó nitrogént is az egyéb tápsókkal együtt. De nem is tud jól erjedni, az ilyen trágya erősen szalmás, világos színű marad, nem lesz belőle „zsíros gané”. Ha ilyen, rossz, szalmás, penészes trágyával trágyázunk, nemcsak hogy jóval kevesebb növényi tápanyagot juttatunk a talajba, hanem az is előfordulhat, hogy az ilyen trágyázás terméscsökkenéssel jár. Ha ugyanis a szalma nem erjed ki egészen a trágyatelepen, tovább erjed a talajban. Nitrogényszegény, savanyú talajban az erjedést okozó, apró élőlények saját testük felépítéséhez elvonják a növények elől a szükséges nitrogént és így átmenetileg a növény erősen megsínyli a szalmás trágyával történt trágyázást. Az istállótrágya kezelését már az Istállóban meg kell kezdeni A híg törekkel vagy tőzegkorpával szívassuk fel vagy trágyalékútban fogjuk fel. Még az egyébként jó trágyateleppel rendelkező gazdaságokban is nem egyszer látható, hogy elfolyik az árokba és veszendőbe megy az értékes tápanyagokat tartalmazó hugylé. Különösen a sertéshizlaldák körül tapasztalható ez a nagymérvű gondatlanság. Gondosan ügyeljünk az almozásra. Az is baj, ha túl sok, meg az is, h# túl kevés a szalma. Nálunk különösen bő szalmatermésű években számosállatonként, az állatfajtól és takarmányozástól függően, 4—5 kg napi szalma szokott lenni a legmegfelelőbb. Az istállóból kikerülő friss trágyát trágyatelepen, vagy ennek hiányában egy kissé magasabb fekvésű, sík területen felrakott trágyakazalban érleljük. Jó trágyát helyes kezeléssel trágyatelep nélkül is készíthetünk. Rossz kezelés hatására pedig a legjobban elkészített beton trágyatelepen is értéktelen szemétté alakul át az istállóból kihordott friss trágya. A trágyakezelés legfontosabb szabálya hogy a trágyát állandóan nedvésen és tömören tartsuk. A tömörítéssel állandóan szabályozhatjuk a trágya hőmérsékletét és bizonyos mértékig a nedvességtartalmát és ezeken keresztül az erjedés lefolyását is. A trágya erjesztésére kutatóink többféle módszert dolgoztak ki. A legkisebb tápanyagveszteséggel kétségtelenül az úgynevezett hideg erjesztés' jár (gyakori locsolással, erős tiprással a trágya hőmérékletét 30 fok körül igyekszünk tartani), azonban ez is a mi almozási vizoynaink között nehézségekbe ütközik. Nálunk ugyanis elég szalmás a friss trágya sa szalma az erjedés közben elég nagy hőt fejlezt s így 60—70 fok C-ra is felmelegszik. Ennek megvan az előnye, mert ezen a hőfokon a trágyában levő gyommagvak elpusztulnak és így a trágya nem gyomosítja vetéseinket. A meleg erjesztés egyik változata a következő: A trágyatelepet szakaszokra osztjuk és az istállóból naponta kikerülő trágyát mindig a soronlévő szakaszra hordjuk kt és ott azonnal jól letipratjuk A következő napi trágyát mindig az előző napi trágya fiié rétegezzük és szintén ,jól letipratjuk. A trágyarakás magasságát addig növeljük, amíg csak_ lehet, de a magasság legalább" 2 m legyen. Egyes mezőgazdasági kísérleti intézetben elevátorral rakott 5—6 m mg- I gas trágyatelepekkel is kísérleteznek. Ha egy szakasz felrakását befejeztük, akkor a tetejét 2—30 cm vastag földréteggel betakarjuk és az elkészült trágyarakás melletti új szakasz felrakását kezdjük meg. A trágyatelep szakaszainak alapterülete az állatállománytól függ. Legcélszerűbb egyes szakaszok területét számosállatonként a takarmányozástól függően 02—0,5 négyzetméternek választani. így pl. 100 számosállat esetén az egyes szakaszok alapíerii 1 étét 20—50 négyzetméternek vegyük. Trágyatelepen a trágyából kipréselődő trágyalé a trágyakutakba kerül. A trágyáié párolgása folytán előálló nitrogényeszteséget a legkönnyebben úgy akadályozhatjuk meg, ha a trágyalé felszínére fáradt olajat rétegezőnk. Az épített trágyatelepen kívül kezelt trágyakazal alját 50 cm vastag szalmából vagy tőzegrétegből készítsük. Ez a réteg a trágyalé felivására szolgál. Ezenkívül még árkoljuk is körrül a készítendő szakaszokat. Az árok egyik sarkán trágyalékutat ássunk és töltsük ki tőzeggel, vagy ha elég agyagos a földünk s a ié nem szivárog el á talajba, fáradt olajjal védjük az elpárolgás ellen. Kreybig akadémikus szerint felesleges a tipratás. Ha elég kis alapterületre rakjuk a trágyát, az a saját súlya alatt eléggé összetömődik. Szerinte kb. 250 kg terhelésre van szükség 1 négyzetméteren. Ezért kb . 12 négyzetméter alapterületet számít 100 számosállat után. Minél magasabban tudjuk a trágyatelepet építeni, annál. jobb. Nyáron gyakran kiszárad a trágya, ezért vízzel, vagy trágyalé• vei locsoljuk meg, úgyhogy kb. 70—80 százalék nedvességtartalmú legyen. Nyáron célszerű a trágyatelepet a mindennapi felrakás után gyékénytakaróval, vagy ha lehet, vékony tőzegréteggel leborítani, hogy a túlságos párolgástól megóvjuk. Az istállótrágya értékét fokozhatjuk, ha foszforos műtrágyával agyüti érleljük friss trágya súlyára számítva egykét százalék szuperfoszfátot, vagy savanyú talajokon nyers foszfátot' szórunk lehetőleg egyenletesen elosztva a napi trágyaa^agokra. A trágya érlelésének ideje az évszaktól függ. Télen lassabban, nyáron gyorsabban érik.' 2—3 hónap múlva már közepesen érett lesz, a színe barna, a szalmadarabok foszladoznak, ha kihúzzuk a trágyából, könnyen elszakad. Az érett istállótrágya színe zsírosán féuylö, sötétbarna színű, a szalmadarabokat már alig lehel felismerni. Nem elegendő azonban az istállótrágyát megfelelően kezelni, hanem a továbbiakban helyesen is kell alkalmazni. A legfontosabb szabály, hogy a trágyatelepről kihordott trágyát azonnal szántsuk le. Egyszerre csak annyi trágyát hordjunk ki, amennyit még aznap le tudunk szántani. Ha trágyát több napig kupacokban, kint hagyjuk a földön, kiszárad, hatalmas tápanyágveszteség következik be. A trágyakihordást a legtöbb gazdaság a munkatorlódás folytán nem tudja a trágyázással egyidőben elvégezni. Ezért vagy mindjárt a trágyázandó tábla mellett érleljük a trágyát, vagy a félérett trágyát, amikor lehetőség van rá, kihordjuk ártábla szélére és otl szarvasba rakjuk. Egy-egy szarvas nagyságát legcélszerűbb úgy megválasztani, hogy az -2—3 hektár trágyázására legyen elegendő. Vigyázzunk, hogy ha erősen felázott földre hordjuk szarvasba. a trágyát, s nem feliét az út mellett a szarvasokat felrakni, a kocsik a táblán egy keréknyomban haladjanak, s ne tegyék tönkre a talaj szerkezetét. Legelőször azokon a táblákon trágyázzunk, amelyekbe őszi takarmánykeverék vagy mustár kerül. Ezután következnek azon táblák, melyekbe tavaszi kapások, kukorica, cukorrépa, burgonya, vagy ipari növények kerülnek. Az istállótrágya alászántásának legkésőbbi időpontja az őszi mélyszántás legyen. Teljesen érett trágyát nem túlságosan kötött talajokon az újabb szovjet tapasztalatok alapján célszerű eiőhántós ekével alászántani. Régebben azt tartották, hogy vagy istállótrágyával, vagy műtrágyá- V' ’ trágyázzunk. Újabb kísérleti tapasztalatok szerinť jobb hatásfokkal jár, ha az istállótrágyázást és műtrágyázást egybekapcsoljuk, együttesen adagoljuk. Különösen a foszforos műtrágyák hatását segíti elő az istállótrágya. De jó eredménnyel járhat, ka a túlságosan szalmás, rosszul erjedt trágyát, ősziek trágyázása esetén 40—50 kg kálisóval együtt .szántjuk alá. Az istállótrágya alkalmazásánál nem szabad figyelmen kívül hagyni azt, hogy a legkorszerűbb trágyatelepen is állandóan csökken a trágya mennyisége és nitrogéntartalma. Előbb mindig a legrégibb istállótrágyát használjuk fel és általában arra törekedjünk, hogy a kész istállótrágya minél előbb a földbe kerüljön. Egységes földműves szövetkezeteink így óriási anyagmegtakarítást érhetnek el és egyúttal a helyes trágyázással lényegesen növelik a terméshozamot. Bedécs Gyula, Lelesz. Harcoljunk állataink fertőző elvetélése ellen Állattenyésztésünk — elsősorban szarvasmarha- és sertésállományunk — tervszerű fejlesztésében számottevő kárt okoz a brucellózis, vagy ahogy magyarul mondják, a fertőző elvetélés. Az elvetélések túlnyomó részét brucellózis okozza. Az elvetélés miatt nemcsak a várt szaporulat marad el. Növeli a kárt az is, Hogy elvetélés után a tejhozam csökken, továbbá ja rendes időben történő elléseknél is gyakori a magzatburok visszatartása, ami sok esetben méhgyulladásra, meddőségre vezet A fertőzött állatok rendes időben ellett utódai is gyakran életképtelenek és hamarosan elhullanak. Számottevő károsodást jelent az apaállatok brucellózisban való megbetegedése miatt a tenyészetből való kizárásuk is. A fertőző elvetélés leküzdése érdekében a gazdaságok vezetőinek és az állattulajdonosoknak a védekezést az eddiginél jóval nagyobb mértékben kell fokozni. A minisztertanács rendelettel szabályozta a fertőző elvetélés leküzdésének módjait és szabályait. A beteg állatok elkülönítésén, fertőtlenítésén és más állategészségügyi rendszabályok szigorú betartásán kívül előírja a rendelet, hogy a gazdaságoknak különös gondot kell fordítaniok az állatok természetes ellenállóképességének fokozására. Ezért a vetésterv elkészítésénél megfelelő mennyiségű vizenyős és zöldtakarmány termelését is elő kell irányozni. A tehenészetekben be kell vezetni az itatásos borjúnevelést. Biztosítani kell, hogy az apaállatok minél többet mozogjanak friss levegőn. Evégett kifutókat, nyári szállásokat kell létesíteni. A gazdaságok a fertőtlenítéseket az állatorvos útmutatása szerint végezzék és a tisztaság követelményeit az állattenyésztési dolgozók munkájában a legmess^ebbmenöen érvényesítsék. A védekezés sikere érdekében az állattenyésztők és ál latgondozók kötelesek az állatokon észlelt rendellenességeket, vagy betegségre mutató tüneteket a gazdaság vezetőségével azonnal közölni. A gazdaság vezetője a tapasztalt rendellenességekről az állatorvost haladéktalanul értesítse. Készüljünk fel a nyári burgonya ültetésére Kísérletek alapján Liszenko akadémikus bebizonyította, hogy a magas hőmérsékletben a burgonyagumó rüggyeinek már gyenge fejlődésnek indulása esetén is a rügyek sejtjeinek íajtatulajdonságai termékenység szempontjából gyengülnek. Tehát kidolgozta a burgonyatermesztésnek egy olyan módját, amely mellett a gumók rügyei nem csíráznak és maguk a gumók sgm fejlődnek magas hőmérséklet mellett. Ez a módszer a nyári burgonyaültetési eljárás. Már a mi EFSz-einkben is történtek ilyen irányú kísérletek és az eredmény jónak mutatkozott, sőt egyes helyeken magasabb terméseredményeket értek el, mint a tavaszi ültetésnél. A nyári ültetést jól előkészített, lehetőleg istállótrágyázással ellátott talajon végezzük. A táblát gyommentesen kell tartani ültetésig, továbbá megfelelő agrotechnikai eljárással a talaj téli nedvességtartalmát meg kell őriznünk. Az ültetést jarovizálás előzi meg, vagyis egyidejűleg kitesszük a gumókat optimális hő- és fényhatásnak és ezáltal meggyorsítjuk a gumóképződést, ami a termést növeli. A jarovizálást kb. 3 héttel az ültetés előtt végezzük. A kiválogatott burgonyagumókat száraz, világos és jól szellőződő helyiségben 12—16 fok állandó hőmérséklet mellett teregessük el, vagy erre a célra készült állványokon, ládákban, ha ez nem áll rendelkezésünkre, ponyván, de maximálisan 2—3 gumómagasságban, hogy a gumókat megfelelő mértékben érje fény. Óvatosan forgassuk a burgonyát, hogy a csíra le ne törjön. A jarovizáció befejezése után, amikor már kb 2—3 cm a csíra, a vetőgumókat óvatosan szállítsuk ki kosarakban vagy ládákban a szántóföldre, hogy a csírák le ne törjenek. Az ültetést július első felében végezzük. Az ültetés és ápolás úgy történik, mint a tavasziaké. A nyári ültetésű burgonyánál nemcsak nagyobb terméshozamot érhetünk el, hanem a burgonyavész veszélyének is elejét vehetjük. Csepy Erzsébet dipl. agr. Komárom. Használjuk ki a kettőstermesztés előnyeit -Épülő szocialista mezőgazdaságunk célja az, hogy minél magasabb termést biztosítson, hogy minél többet kikényszerítsen a természettől a dolgozók érdekében. Ezt a haladó szellemű termelési eljárások alkalmazásával érhetjük el. Ide tartozik a másodvetemények termelése is. itt a talajt arra kényszerítjük, hogy évente két termést adjon. A korai takarmányfélék é% gabonaneműek lekaszálása után újabfr növényt vetünk, főleg takarmányt, amelynek fejlődési időszaka aránylag rövid, úgyhogy még a kedvező időjárás alatt beérik. Hazánk éghajlati viszonyai alkalmasak arra, hogy másodveteményeket vessünk. Használjunk ki tehát minden alkalmat e célra. Az idejében lekaszált őszi - takarmánykeverékek után a legtöbb helyen már elvetették a másodnövényeket. Lassan sorra kerül most már a korai gabonafélék aratása. Ezért már most kell készülnünk a másodvetésekre. Mindenekelőtt be kell vennünk a tervbe, hogy melyik növény után mit vetünk. Ugyancsak idejében kell vetőmagról is gondoskodni, mert a vetéssel való késlekedés jelentősen csökkenti a másodvetemény hozamát. Rövid két hét múlva learatjuk az őszi árpát. Mit vésünk tehát az egyes termények után? A repce, mint főnövény után többféle növényt vethetünk, éspedig a következőket: tarlóburgonya, 100 napos kukorica, csemegekukorica, kukoricacsalamádé, kukorica silózásra, árpás borsó, köles, muhar, kölesfű, pohánka, fehérmustár stb. A takarmányrepce és rozsos repce után ugyanazon növények következehetnek, mint az őszi takarmánykeverékek és a bíborhere után. Az őszi árpa, mint a kettőstermesztésre legalkalmasabb kalászos után vethetünk piros, szürke és esetleg fehér kölest, kapás kukoricacsalamádét, cukorcirok-csalamádét, szudáni cirokfüvet, árpás borsót, tarlórépát, fojtott vág)' tarlóburgonyát, muhart, pohánkát, kék csillagfürtöt stb. Az őszi rozs után, különösen a homokos talajokban nagyon jól megterem a csibehúr, fehér és sárga csillagfürt (ezek édes változata szálastakarmánynak), pohánka és későbbi vetésre a fehér mustár, őszi búza után nagyjában az őszi árpával kapcsolatban említett növények termeszthetők. Ha új burgonyát, vagy korai, valódi csemegekukoricát ermesztünk, ezek után is vethetünk még az első esetben kukorica- és cirokcsalamádét, mindkettőben szudáni cirokfüvet, a két korábbi kölest, muhart, kölesfüvet, pohánkát, csibéi, úrt, fehérmustárt és tarlórépát. Ugyancsak előnyös a lóbab termesztése zöldtrágyának. Tavaszi borsós és bükkönyös (zabosbükkny) után kínálkozik a kükorica és cirokcsalamádé, a szudáni cirokfü, köles, muhar, pohánka, fehérmustár és a tarlórépa. Len után azokat a növényeket vethetjük, amelyeket az őszi búza után. A felsorolt másodnövényekből minden szövetkezet és állami gazdaság azokat válassza ki. amelyek talaj- és éghajlati viszonyainak legjobban megfelelnek. Külön meg kell emlékeznünk a talaj előkészítéséről a másodtermények alá. A legkorábbi elővetemények tarlójának feltörésével nem szoktak nehézségek járni, mert ezek a növények nem szárazon, élettelenül, hanem többé-kevésbé nedvesen, az ú. n. jó beárnyékolási érettségben hagyják vissza talajukat. A gabonatarlók felforgatása azonban sok esetben bizony nem a legegyszerűbb. Gyakran nagy rögök képződnek. Az utóbbi esetben igen jó szolgálatot tesz a kerekes, talajtömörítő, ennek hiányában pedig a gyűrűs henger. Ha az időjárás nem túlságosan száraz, akkor a nem hüvelyes másodvetemények fejlődését kisebb-nagyobb adag nitrogéntrágyával, esetleg trágyalézéssel mozdítsuk elő. A kettőstermesztés nyújtotta előnyök megérik azt, hogy leküzdjük azokat a nehézségeket, amelyek a másodvetéseknél fennállnak. A repce veszteségnélküli betakarításáért Közeledik az őszi repce aratásának ideje. Ezért szükséges, hogy a termelők alaposan felkészüljenek erre a feladatra a gabonafélék aratására való előkészületek mellett. Az aratás előtt már semmilyen agrotechnikai közbelépéseket nem tehetünk. A termés tehát attól függ, hogyan ápoltuk a repcét a fejlődési idő alatt. — Most már az a fontos, hogy a legmegfelelőbb időben, gyorsan és veszteség nélkül learassunk. Hogy a veszteségeknek elejét vegyük, a rakások mellé, ahonnét a terményt szekerekre rakjuk, valamint a cséplésnél a cséplőgép alá helyezzünk ponyvát . Hasonlóképpen a hordásnál a szekereket is ponyvával béleljük. Ezért már most készítsük el a ponyvákat, javítsuk ki őket, esetleg újakat szerezzünk be. hogy az aratásnál illetve a cséplésnél ne kerüljön sor fennakadásra. Az érett repcét arról ismerjük meg, hogy megsárgul, levelei megszáradnak és lehullanak. Ebben az időben állandóan, szinte naponta figyeljük a repcét, nehogy túlérjen. Áz aratást akkor kezdjük meg, ha a mag középtályon bámulni kezd. Ezt ne csak egy helyen vizsgáljuk, hanem a föld többi részéről is vegyünk mintát. Nagyobb táblán, ahol a tagosítás következtében a repce nem egyszerre érik be, szakaszosan kaszáljunk, vagyis egyszerre csak azt a rész.. amely már érett. A többit később aratjuk. Az aratást lehetőleg reggel, vagyis még mielőtt a harmat felszáradt — végezzük. Szükség esetén éjjel is arassunk. Ehhez a munkához • lehetőleg gépet használjunk. Az önkötözők ponyvái nagyon megfeszülnek, ezért inkább a kopottabb pony- I vákat vegyük idénybe Ikijavítva/. — j Munkaközben figyeljük a megfeszült, hogy szükség esetén idejében beavatkozhassunk. A buja növényzetnél gondoskodjunk arról, hoqv az önkötöző terrpedóia kaszálás közben a sorok között haladjon. így a növények jobban szétosztódnak és kisebb a szemveszteség. Azokon a helyeken, ahol semmi körülmények közt ’Щяп lehet önkötözővel dolgozni, használjunk marokszedőgépet, a döltség irányával szemben. Ha ez sem lehetséges, fűkaszálógépet használjunk, s a gép után azonnal kötözzünk1, természetesen a korarenneli órákban, vagy este. Az összerakásnál is nagyon fontos az óvatosság. Ha két-két kévét szembeállítunk egymással, mddarak nem tudnak kárt tenni benne. A rakásokat sorokba rakjuk, 'ngy aratás után azonnal hozzá lehessen látni a tafíóhántáshoz és a másodnövények vetéséhez. Még egy fontos ké.dést kell felvetnünk. A kicsépelt repce számára elegendő raktárhelyiséget biztosítsunk, mert ellenkezőleg, könnyen penészesedésre kerül sor. A repceréteget a raktárban gyakran kell forgatni. Mikoi- már elérte a kellő szárazságot, elszállíthatjuk a földművesrak tár-szövetkezet be. Az átadásnál 12 százalékos nedvtartalom van engedélyezve, mert más esetben az olajtartalom csökken.
