Szabad Földműves, 1953. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)

1953-05-31 / 22. szám

4 IbrtFOMŕ --vea»» Földműd 1953. mljus 3Í. Gazdag aratás a Sztálin-kolhozban A Krasznodar-vidéki kolhozpa­rasztok a tél után szinte észrevétle­nül betörő tavaszi napokat az „ara­tás ablakának” nevezik. A nap ilyenkor úgy felmelegíti a földet, akár májusban. A láthatáron reme­gő párák lebegnek, mintha hullám­­zana a levegő. Vadkacsák és sza on­­kák kiáltását hozza a szél a tó felől. A kolhozban ilyenkor fognak hoz­zá a tavaszi munkálatokhoz. Idő­ben kell elvégezni a szántás-vetést, növényápolást, szénakaszálást, hogy aztán mindenki felszabaduljon az aratáshoz. A kurganyini járásban levő „Sztá!in”-kolhoznak tizenötezer holdat mégha’adó szántóföldjén nyolcas tízes a vetésforgó. Olyan fejlett a gazdaság, hogy híre van messze az országban. Аш il csodálatosabb ez, mert a fasiszta r-b’Abandák alapos pusztí­tást végeztek a „Sztálin”-kolhoz birtokán. Mihelyt kiűzték a fasisz­tákat, hozzáfogtak az újjáépítéshez, Nyikolaj Tabakov kolhozelnök ve­zetésével. A közgyűlés p .losan meghatározta az építkezések rend jét, a középületek és gazdasági épü­letek tervének megrajzolását épí­tészmérnökökre bízták, aztán kol­hozparasztokból létrehozták az ál­landó építőbrigádokat. A brigádok tagjainak zöme a fiatalokból került ki, akiknek megtetszett egyik-má­sik mesterség. Fűtötte őket a lelke­sedés. Még hatalmasabbá, még szeb­bé akarták építeni a kolhozt, ame­lyet apáik alapítottak 1930-ban. — Még a lányok is megértették mek­kora dicsőség az építők hadseregé­hez, tartozni. A kurganyini állami gép- és trak­torállomás spoftségével, a füvesve­tésforgó bevezetésével elérték, hogy az őszibúza átlagtermése holdan­ként 25 mázsára emelkedett. Renge­teg olajosnövényt, cukorréoát, do­hányt, rizst, mindenféle zöldségfélét, takarmánynövényeket termelnek a kenyérgabonán kívül. A gyümölcsös és a szőlő vagyont ér. Az állatte­nyésztő gazdaságokban és a kolhoz legelőin a haszonállatok ezreit ta­láljuk, lábasjószágból van vagy 6.000 darab. Az állami termelési terveket évről-évre túlteljesítik, büszkék is rá, hogy a kolhoz jövedelme az el­— Nálunk, az Altaj vidékén nem­zedékek jöttek és mentek anélkül, hogy valaha is láttak volna gyü­mölcsfát! — mesélte az alfajt nyelv egy ifjú tanárnője a békeértekezle­ten. — Az altaji nyelvben nem is volt szó az almára, vagy a körtére. Ezek a fogalmak már oroszul ke­rültek be az altaji nyelvbe: az Al­­tajvidék 576 kolhozának saját gyü­mölcsöse van. Az Aimak Elikmonar­­beli ,, Sztálin"-kolhoz tavaly 300 tonna almát és körtét szüretelt sa­ját gyümölcsösében. Kertek! Mily kevéssé illik ez a szó a Szibériáról alkotott hagyomá­nyos elképzelésekhez, a kényszer­­munka és a száműzetés egykori bi­rodalmához! Már annak is nagy je­lentősége volt, hogy a békekonfe­renciára induló altajvidéki delegá­ciót a híres Mihail Afanaszjevics Li­­szavenko professzor, Micsurin ba­rátja és tanítványa vezette­— Amikor novemberben Moszk­vába indultunk — meséli Mihail Afanaszjevics mosolyogva - 40 fo­kos, vagy talán még annál is na­gyobb hidegek voltak az Altajban. — Szavai azonban igen magabiz­tosak. — Nem, az almafáinkra már nincs gondunk . .. A szibériai emberek a szó szoros értelmében megtanították a gyü­mölcsfákat alkalmazkodni a föld­höz. Hó 1 karja őke.. így telelnek át könnyedén akár 40—50 fokos fa­gyokban is. A ,,kétkalász‘’ feladata . . , A talpnyalók vélt érdemeit, fel­­fuvalkodottságát, hiúságát és a va­lódi érdemeket állítja egymással szembe „Gulliver”-jében Jonathan Swift, a nagy angol szatirikus: „Aki képes volna arra, hogy két kalászt termesszen ott, ahol eddig csak egy termett és két fűszálat sarjasszon ott, ahol eddig csak egy sarjadt, az kiérdemelné az egész emberiség há­láját ...” Az 1905-ös forradalom idején Tyimirjazev, a kiváló orosz tudós agyában született meg ez a gondo­lat: „A „két kalász" feladata most a legégetőbb, legfontosabb politikai kérdés, amelyet országunknak a kö­zeljövőben meg kell oldania.” A Szovjetunió Kommunista Párt­ja XIX. kongresszusán jelentette be Malenkov elvtárs, hogy 1952-ben múlt évben elérte a négy és fél­millió rubelt. Van tehát miből építkezni. Az építő-brigádok irányítója, Nyikolaj Szorin, a kolhoz vezetőségének tag­ja, így sorolja fel, mit építettek a háború után — A legfontosabb gazdasági épü­letek és áUnttenyésztőgazdaságok helyreállításával kezdtük. Mindent leromboltak a fasiszták. De honnan vegyük az építőanyagot? Üzembe he­lyeztünk egy tég'a és cserépgyárat, amely évi félmillió téglát és csere­pet állít e'6. Persze, ez még nem fedezte a szükségletet, építettünk tehát egy másik gyárat, ebben me­chanikus sajtoló és tágas égetőke mencék működnek. A két üzem együtt már évi egymillió téglát és félmillió cserepet termel. Idehaza égetjük az érkezésekhez szükséges meszet is, abból a mészkőből, amit a Laba-folyó mentén termelünk ki. A fát az állami erdészetnél vásárol­juk. de saját fűrésztelepünkön, ács- és a ztalosműhelyeinkben dolgoz­zuk fel. Helyreállítottuk a villany­telepet, a fedett szérűket a csépi és­­hez, két 600 tonna befogadóképes­ségű magtárat, a ló- és tehénistálló­kat. a borjúnevelőt, a sertés- és ba­romfiólakat, a juhok istállóját, a háromtűzhe’yes kovácsműhe’yt, egy színt a mezőgazdasági gépek és esz­közök számára, garázst és a do­­dohányszárítót. Ezzel egyidőben megkezdtük a kolhozparasztok lakó­házainak felépítését is. A klubunk 400 embert befogadó nézőtérrel 1949-re épült fel, van benne mozi, könyvtár és rádióközpont is. Építet­tünk bölcsődéket és a földeken me­zei szállásokat ... íme itt is vagyunk ... Nézzük meg közelebbről a „Sztálin”-kolhoz me­zei szállásait. Nyissunk be a Pjotr Lesznyak vezetése alatt álló szántó­földi brigád szá lására. Azóta lak­nak kint, hogy beköszöntött a ta­vasz. Egész ki'- falu: három lakó­ház. könvha, étkező, fürdő, két mag­tár, fedett szérű, ló- és ököristálló, fészer a mezőgazdasági felszere'és számára, gabonaszárító. A szántó­földi brigáddal együtt . laknak a traktoros brigád tag’ai is. A trak­toristáknak persze van két külön lakóházuk, konyhájuk, étkezőjük, nyolc milliárd púd gabonát arattak. A szovjet nép így a forradalom előtti legjobb aratásnak csaknem kétszeresét takarította be. A vetés­­terület azonban csak öt százalékkal növekedett. Megoldottuk tehát a legégetőbb és legfontosabb politikai kérdést, — hogy Tyimirjazev sza­rvaival éljek — két kalászt terme­lünk ott, ahol eddig csak egy ter­mett ... Kert lesz az egész föld.. . Minden lépés és minden siker, amelyet ezen az úton elérünk, csa­pást mér a „csökkenő termelékeny­ség törvényére”. Ezt a „törvényt” burzsoa ideológusok eszelték ki, hogy a természetet tegyék felelőssé az elnyomoródásért, tönkremenésért, éhezésért é^ szenvedésért, amely a kapitalizmusban a dolgozó paraszt osztályrésze. Ha majd megoldottuk a három kalász feladatát, akkor majd az öt és tíz kalász feladatát is meg fog­juk oldani... A szovjet valóság túlszárnyalja sok parasztnemzedék legmerészebb álmait is. Charles Fourier francia utópista nem mindennapi fantáziával volt megáldva, de még az ő álmai is el­törpülnek a mi tudósaink minden­napi tettei mellett. Fourier csodás színekkel ecsetelte az elkövetkező társadalom jövőjét, ahol bőség és harmónia uralkodik: „Nem állítha­tom, hogy ez az új rend képes lesz harminc magot akárcsak százra is szaporítani. A gabona esetében ke­vés tökéletesedésre van Kilátás. E tökéletesedéseknek sem lehet több eredménye, minthogy a gabonaho­zam 2:3 arányban emelkedhet...” A Szovjetunió az öt vés terv egyetlen évében eléri Charles Fourier maximális gabonatermesz­tési arányszámát! Micsurin követői eredményesen dolgoznak új búzafaj­ták kinevelésén,- amelyeknek ka­lászai 100 vagy még annál is több magot terem! A szovjet tudósok új, magas hozamú fajtákkal kísérletez­nek a közeljövőben öntözés alá ke­rülő vetésterületek és az északi vi­dékek részére. Ezzel a hasznos nö­vények vetésterületének határa messzire kiterjed. Moszkva környékéről, ahol a for­gépszinük, üzemanyagraktáruk és műhelyük. A telep, igy egészében is, hívógatóan csinos: világos házfalak, piros tetők, virág az ablakokban. A lakóházakban minden kényelem megtalálható: új bútorok, a falakon képek és nem hiányaik a virág a szobákból sem. A társalgóban kéz­nél vannak a legfrissebb napilapok és folyóiratok, szól a rádió, mindig használatban a sakk és a dominó. Itt tartják a kultúrcsoportok előadá­saikat és itt gyűlnek össze megbe­szélésre a brigád tagjai, itt hallgat­ják meg a szakelőadásokat. A szán­tóföldi brigád könyvtárában 850 kö­tet szépirodalmi és mezőgazdasági tárgyú könyvet találunk (a trakto­ros brigádnak saját könyvtára van). Legvídámabbak azok a napok, ami­kor a mezei szállásra begördül a vándormozi kocsija és elhozza a legújabb filmeket. De a szabadidő minden órájában megtalálják a me­zei szállások lakói a pihentető szó­rakozást. Szól a harmonika, csengő­­hangú kórusok dalolják: Hullámzó kubáni tenger, Ring a színarany kalász. Víg a munka víg sereggel, Boldog ez az aratás! A bőséges termés és az állatte­nyésztés hozamának állandó növe­kedése virágoztatta fel a Kraszno­dar-vidéki „Sztálin”-kolhozt. A ter­mékeket '-uát üzemeikben dolgoz­zák fel: malmuk és darálójuk, olaj­ütőjük. több borpincéjük és 327 méh: családból álló méhesük van. Az é’­­lattenyésztő gazdaságokat gépesítet­ték — külön telepet építettek a fe­hérhúsú sertés kitenyésztésére. Egé­szen újszerű az a villanykonyha, ahol az anyakocák és növendékál­latok táplálékát állítják elő. Az ólak­ban és istállókban mindenütt vil­lanyvilágítás, vízvezeték és önitató­berendezés. Villamos fejőgép, mo­dern silózó és takarmánykonyha egészíti ki az állattenyésztő telepek felszerelését. A háborúutáni első ötéves terv idején több mint ötmillió rubelt ru­háztak be a kolhozba; nyoma sincs már annak, hogy itt valamikor há­ború dúlt. Gazdag aratás, boldog emberek élete, — ez jellemei a „Sztálin”-kolhozt. radalom előtt lehetetlennek tartot­ták a búzatermesztést, most gazdag búzatermést hordanak be. Páratlan teljesítmény a hasznos növények át­­te’ építésé délről északra és északról délre, — valósággá válik az ifjú En­gels álma. Engels versei közül a következő is valóra vált: „Délre vándorol a ke­mény tölgy.” A Volga-menti aszá­lyos szteppékre, a félsivatagok pere­mére vándorolt, hogy hatalmas ívekben erdőövezeteket létesítsen a fö'd véd,élmére, részt vegyen az aszály és a sivatagi száraz szél el­len vívott harcban, részt vegyen ab­ban a hatalmas offenzívában, ame$ lyet a felszabadult ember vezet a sivatag ellen .f.. A szovjet nép az ötéves terv egyetlen évében ötmillió hektárnyi területen új erdőséget telepít, ötször annyit, mint amennyi az Egyesült Államokban a függetlenségi harcok óta ültettek! A távlatok határtalanok... Csak a szocialista társadalom te­remtheti meg a tudósok, mérnökök és agrobiológusok alkotó együttmű­ködését, A tervezők ma már a pa­lántánál. kísérletezik ki, miként szerkesszék meg a mezőgazdasági gépeket, hogy azok a legjobban megfeleljenek a növény élettani igé­­a géptervezők munkáját. Régebben, nyelnek. A biológusok olyan fajtá­kat nevelnek, amelyek megkönnyítik a géptervezők munkáját. Régebben, amikor a gyapotot kézzel szedték, jobb volt, ha a gyapotburok külön­böző időben ért bé. Ma azonban, gé­pi aratás mellett, amikor az egész termést gyorsan le lehet szedni, megnehezíti a munkát a különböző időben bekövetkező érés. A biológu­sok tehát olyan gyapotfajták kine­velésén fáradoznak, amelyeknél a cserjék egyszerre érnek be, a bur­kok egyszerre pattannak ki. A távlatok határtalanok. A mun­ka és a tudomány szövetsége a szo­cializmus országában nem kárhoz­tatja megállásra a technikát. Állan­dóan előrelendíti és ahogy Sztálin elvtárs tanítja: a régi technikát fél­reállítjuk és modern technikával, a modernet pedig egy még moder­nebb technikával váltjuk fel. Igaza volt Maurice Thoreznek, атлког arról beszélt, hogy Sztálin elvtárs döntő szerepet játszott a vi­lág átformálásában és Marx szavai­val fejezte ki magát: „A kommu- I nizmusban mindenki számára lesz elég kenyér és rózsa." Jakub Kolost: A sztálini nap alatt Cimborám, lépj magasabbra. Onnan nézz körül — Nézd az élő, drága tájati Szabad és őrül! Bíbor hajnal tág szabadban Szórja fényeit — Földbirtokos gazságra Ki gondol ma itt?! Zöld rügyekkel dús az erdő Virágzik a kert, A boldogság, a szabadság Zengő dalra kelt. Reng a völgy, ha friss erdőink Bátor hangja zúg. Senki itt nem 'tétovázik, Merre visz az út. Szabad az út mindenfelé, Akármerre lépj! Amit az ég nem. adott meg, Elvette a nép! Nézd: a Kreml csillagot szór, Fény az életünk! A szabad megújuló föld Hány hőst szül nekünk! Nincs gyűWség, itt örökre Béke, béke lesz: Еду-család velünk ma már a Baskír és nyenyec. Kedves vendég lett, ha útja Csum-ba, aul-ba visz; Sevcsenко és Rúsztavéli, S Puskin, Dzsambul is. Egyetértenek a népek, S ifjak, öregek, Boldogan mind egyre törnek, S törvényük is egy! Es az egység: támasz, oszlop, Erő, hatalom. Bizton lendülünk előre Hősi szárnyakon. Nem is ér nyomukba senki!! Hegyen, völgyön át Sztálin nagy törvénye óvja Széles e hazát. UJ ROMÁN JÁTÉKFILM KÉSZÜL A BÁNYÁSZOK ÉLETÉRÖL A „Bucurésti” filmstúdióban tel­jes lendülettel folynak a „Jonut bri­gádja: című román játékfilm felvé­­telei. A „Jonut brigádja” forgatóköny­vét Mahail Leonard írta, a filmet Jean Mihail rendezi. A film meggyőzően érzékelteti hős román bár ászoknak azt a tö­rekvését, hogy mii. 11 több szenet adjanak a hazának. Bemutatja, ho­gyan ragadja magával a tömegeket a sztahanovista mozgalom. A film ugyanakkor leleplezi az osztályel­­ienséget, amely a legaljasabb esz­közöktől sem riad vissza, hogy elf­­gáncsolja szocialista építőmunkán­kat. A forgatókönyv minél élethűbb megelevenítése érdekében a film írója, rendezője és főoperatőrje a szerep1 őkkel együtt Lupényba uta zott, hogy a helyszínen tanulmá­nyozza a bányászok munkáját, éle­tét. A film művészegyüttese hosz­­szasan tanácskozott a lupényi szta­hanovistákkal, technikusokkal és mérnökökkel, akiknek életéről most művészi film készül. A MAGYARORSZÁGI BORSODI VEGYIMŰVEK Kazincbarcika még nem is olyan régen eldugott, ismeretlen, kis bá­nyászfalu volt. A Magyar Népköz­­társaság ötéves terve során ez a kis község 16.000 lakósú ipari várossá alakult. Nagy gyárak, korszerűen épített, napfényes egészséges lakó­házak, kulturális és egészségügyi lé­tesítmények egész sora épül, A ka­zincbarcikai hatalmas üzemek a borsodi barnaszén kiaknázására, felhasználására készülnek. Az idén működésbe helyezik a szénosztályo­zót, amely Közép Európa legnagyobb vasbetonvázas szénosztályozója lesz. Gépesítésére jellemző, hogy csupán szalaghídjai három kilométer hosz­­szúak lesznek. A borsodi bányák szenét a szénosztályozóból részben az erőműbe viszik, amelynek első gépegysége rövidesen megkezdi a termelést. Az eéőmű látja el az egész borsodj iparvidékeket és az Alföldet villamosenergiával. A szén­mennyiség másik része a kokszoló­műbe kerül. Ez lesz az MNK első barnaszén kokszolója, ahol a barna­szenet alkalmassá teszik kohászati célokra. A kokszolóban lepárlás út­ján részben kokszot, részben pedig a vegyipar számára igen értékes anyagokat nyernek. HÍREK a népi demokratikus országokból GÉP- ÉS TRAKTORÁLLOMÄSOK KÍNÁBAN. A pekingi GTA a folyó évre elő­irányzott első tíz állomás egyike, sikeresen végzi a tavaszi munkákat A pekingi GTA néey állami gaz­dasággal, egy kolhozzal és két me­zőgazdasági termelési szövetkezettel kötött szerződést. A tavaszi vetés ideje alatt az állomás gépei 430 hek­tár területet szántottak fel, több mint 1260 hektárt boronáltak és ezer hektárnál több földet vetettek be. Előreláthatóan ősszel az állomás legalább kétezer hektár terület meg­művelését fogja 1 iztosítani. A pekingi GTA januárban léte­sült. Jelenleg 16 szovjet traktorr 1 és számos más korszerű mezőgazda­­sági géppel rendelkezik. A GTA személyzete speciális tanfolyamon megismerkedik a mezőgazdaság gé­pesítésének legújabb eredményeivel. Ebben az évben még kilenc ehhez hasonló GTA létesült, kettő — Észak-Kínában. kettő — Északketet- Kínában, kettő — Kelet-Kínában és egy egy Középdél-, Északnyugat- Kínában, illetve Belső Mongóliában. Ezek kísérleti állomások. Felada­tuk, hogy gyakorlati tapasztalatot szerezzenek, a gép- és traktorállo­mások munkaszervezésében és tech­nikai szakemberek nevelésében. A kísérleti GTA-k ugyanakkor meg­győzik a parasztságot a föld gépek­kel történő megmunkálásának elő­nyeiről és lefektetik a mezőgazda­ság széleskörű gépesítésének alap­jait. LENGYELORSZÁGI ÚJÍTOK A lengyel ipar élmunkásai aktí­van résztvesznek az újítók széles mozgalmában. Az elmúlt évben az ország népgazdaságának különböző területein 125 ezer észszerűsítő ja­vaslat látott napvilágot, 1952-ben 60 ezer észszerűsitő javaslat alkalma­zása a termelésben, sok milliárd zloty megtakarítást jelentett az ál­lamnak. Az észszerűsítő brigádok száma meghaladja az ötezret. A brigádok tagjai: munkások, technikusok, mérnökök. A feltalálók alkotó kezdeménye­zésének nagy segítséget nyújtanak a jelentősebb vállalatok keretében lé­tesített észszerűsítő és technikai klubok. Ezekben a klubokban az észszerűsítés és technikai haladás időszerű kérdéseiről ismertető elő­adásokat tartanak, technikai filme­ket vetítenek. Ezenkívül Varsóban, Wroclavban, Lublinban és más vá­rosokban gazdagberendezésű techni­kai kabinetek működnek. Az ész­­szerűsítők és feltalálók itt tanácsot és segítséget kapnak javaslataik megvalósítására. TAVASZ GRÚZIA FÜRDŐ­HELYEIN Grúzia fürdőhelyein elkezdődött a tavaszi üdülőidény. Megérkeztek Moszkvából, Kievből, Szverdlovszk­­ból. Tbilisziből s az ország más vá­rosaiból a pihenő dolgozók első cso­portjai. Grúzia hatvanhat fürdőhe­lyén több mint 200 üdülő és szana­tórium van. A szovjet kormány sza­kadatlanul gondoskodik arról, hogy e fürdőhelyek tovább fejlődjenek. Haltubóban, amely rádióaktív gyógyhatású vizéről nevezetes, múlt év végén bányászszanatórium s egy új gyermekszanatórium nyílt. A közeljövőben újabb üdülők nyíl­nak Haltubóban, összesen 2000 sze­mély befogadására. A kénes forrá­sairól nevezetes Zugdidi közelében szanatórium, fürdőépület és polikli­nika építését kezdik meg. SZOVJET EMLÉKMŰVET AVAT­TAK HOLLANDIÁBAN A hollandiai Texel szigetén má­jus 2-án ünnepélyes külsőségek kö­zött avatták fel azt az emlékművet, amelyet azoknak a szovjet állam­polgároknak a tiszteletére emeltek, akiket a hitleristák ezen a szigeten gyűjtőtáborokba zártak és 1945 áp­rilisában a hitlerellenes felkelés al­kalmával elpusztítottak. Az ünnepségeken felszólalt G. T. Zajcev, a Szovjetunió hollandiai nagykövete és a szoborbizottság el­nöke. Az emlékműnél koszorúkat helyeztek el a szovjet nagykövetség, a város polgármestere, a szobor­­bizottság, a Holland Kommunista Párt és a lakosság részéről. Ugyanaznap a ° ovjetunió nagy követe koszorút helyezett el a há­borúban elesett hollandok emlék­művénél. KENYER ES ROZSA Irta: Gennadij Fis

Next

/
Oldalképek
Tartalom