Szabad Földműves, 1953. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)

1953-05-17 / 20. szám

fi szocialisfa faltiérl! S zá lfá d Földműves A FÖLDMŰVEL ÉS ÜGYI MEGBÍZOTTI HIVATAL LAPJA Bratislava, 1953. május 17. Ára 2.— Kčs IV. évfolyom 20. szám. A takarmány bázis lényegesebb részét képe­zik a rétekről és legelőkről származó takar­mányfélék és a szántóföldek takarmányai A tartalmas takarmányok termelésének fokozása, mindenekelőtt a jóminóségü szénáé, lehetősé teszi EFSz-einknek, állami birtokainknak és dolgozó parasztságunknak állattenyésztési ter­melésünk fokozását. Ezért ideiében jól készül­jünk fel a szénatermés veszteségnélküli beta­karítására. Tegyünk meg mindent az állatállomány hasznosságának emeléséért Harcban a tavaszi munkák II. szakaszának időben való elvégzéséért * * ★ Dolgozóink а X. Kongresszus tiszteletére fokozzák munkateljesítményeiket Az állattenyésztésben új szakaszhoz közeledünk. Nehéz telet hagytunk ma­gunk mögött, amikor is számos EFSz­­ünk állatállománya nagy hiányt szen­vedett, különösen az otthon termelt szalastakarmanyban. Főleg a lucerna­félék, széna és silótakarmány hiányá­ban megdrágult a tejtermelés, mert az önköltség az alacsonyabb tejhozam és ezzel szemben a szemes takarmá­nyozás következtében lényegesen emel­kedett. Ez a hiányosság főképpen azért volt oly nagyon érezhető, mert idejé­ben nem termeltünk elég takarmányt, azután meg a meglévő takarmánnyal sem gazdálkodtunk helyesen. így szá­mos helyen előfordult, hogy a nyár fo­lyamán zöld lucernával és egyéb he­refélékkel etették az állatokat tekin­tet nélkül arra, hogy az állat hasznos­sága arányos-e az elfogyasztott takar­mány mennyiségének értékével. így történhetett meg, hogy a nyár folya­mán feletettük az összes értékes ta­karmányt és télire nem maradt más, mint szalma, sok esetben azonban eb­ből sem volt elég. A multévi hiányosságokból nagyon sok tanulságot vonhatunk le a továb­bi munkánk számára. Ha tehát egész éven át jól akanunk takarmányozni, már most egész évre szóló takarmá­nyozási tervet kell kidolgoznunk. En­nek a tervnek pontosan magába kell foglalnia, hogy mennyi takarmányt ter­melünk és hogyan osszuk fel helyesen ezt a mennyiséget az esztendő minden szakaszára. Természetesen feltétlenül gondoskodnunk kell arról, hogy meg­felelő mennyiségű és jó minőségű ta­karmányt termeljünk állatállományunk számára; vegyük figyelembe haszonál­lataink állományának további gyara­podását is. Abban az esetben, ha jói megszervezzük a zöld futószalagot, könnyen biztosíthatunk egész évre szó­ló zöldtakarmányt, ugyancsak a siló­záshoz is zöld anyagot, valamint biz­tosíthatjuk az összes herefélék helyes szárítását és télire való elraktározását is. Ahhoz, hogy valóban megfelelő meny­­nviségu takarmányt biztosítsunk és té­lire is elraktározzunk belőle, feltétlenül szükséges, hogy mindenütt, ahol még nem szervezték meg, szervezzék meg a takarmányos csoportot, amelynek az lesz a feladata, hogy egész éven át gondoskodjon különféle takarmányke­verékek vetéséről, a herefélék gondo­zásáról, a széna és herefélék szárító­kon való szárításáról és megfelelő si­lótakarmányról. Az udvardi szövetke­zet tagjai például a saját kárukon ta­nulták meg azt, hogy takarmányozási terv és állandó takarmányos-csoport nélkül mindig takarmanyhiánnyal küz­denek. Ezért már kidolgozták az egész évi takarmányozási tervet és megszer­vezték a takarmányos-csoportot. Most, amikor zöldtakarmányozásra térünk át, igen óvatosan kell bánni az etetéssel. A zöldtakarmányozásra való gyors áttérés számos betegséget idéz elő az állatoknál, aminek az a követ­kezménye, hogy esetleges elhulláson kivül, feltétlenül csökken az állatok hasznossága is. Ezért álandóan han­goztatnunk kell, hogy a zöldtakar­mányt szalmával kell keverni. így nem­csak nagyobb mennyiségű zöldtakar­mányt takaríthatunk meg, de az álla­tokat is megkíméljük a megbetegedes­­től. Ugyancsak küszöböljük ki a töb­bi tavalyi hibákat is. Gazdaságosan bánjunk a takarmánnyal és ne etessük az állatokat egyoldalúan tekintet nél­kül arra, milyen tápanyagot tartal­maz a takarmány. Azokat a teheneket, melyeknek alacsony a tejhozama, sem­miesetre se etessük túl a kiadós zöld­takarmánnyal. Teljes mértékben alkal­mazzuk az elvet: takarmányozzunk a hasznosság szerint. Hiszen az elmúlt esztendőben és a tél folyamán is so­kat ráfizettünk az egyoldalú takar­mányozásra. Amikor az olyan tehenek­nek. »melyek kis tejhozamot biztosí­tottak, ugyanannyi takarmányt adtunk, mint azoknak a teheneknek, melyeknek a tejhozama magasabb volt, egyrészt fölöslegesen pazaroltuk a takarmányt, másrészt a jól tejelő tehenek számára lehetetlenné tettük a takarmányadag felemelését. Mondanunk sem kell, hogy az ilyen etetés egyáltalán nem gazda­ságos, hiszen így sokkal többe kerül 1 liter tejnek az előállítása, mint ak­kor, ha helyesen etetünk. Nem csoda azután, hogy helytelen etetés követ­keztében, az állattenyésztés nem hozza meg a kívánt jövedelmet. A vyšný­­skálnikl szövetkezet tagjai azzal, hogy gazdaságosan bántak a takarmánnyal és hogy az állatokat hasznosságuk sze­rint etették, olyan jövedelmet biztosí­tanak szövetkezetük számára, hogy ez a jövedelem fedezi az összes futó be­ruházásokat, ugyancsak a munkaegysé­geket és emellett meg készpénzük is marad. Nagy hiba, hogy még a mai napig Is számos helyen a földön szárítják a he­reféléket, szénát és egyéb takarmányt. Az ilyen szárításnál rengeteg táperó megy veszendőbe. Még abban az eset­ben is, ha az időjárás kedvező és szá­raz, a levelek letöredeznek és így nagy­­mennyiségű takarmány marad a szán­tóföldön. Még rosszabb a helyzet, ha az időjárás csapadékos. Ilyen esetben a takarmányfélék a földön rothadnak s elértéktelenednek. így azután haza már csak értéktelen anyagot viszünk, amelynek a tápértéke felényi, mintha helyesen szárítottuk volna. Tapaszta­latokból tudjuk már, hogy a szénát és a hereféléket legjobb szárítókon szá­rítani. Ilyen szárítás mellett úgyszól­ván nem tesszük ki a takarmányt sem­milyen veszteségnek és esős idő ese­tén sem értéktelenedik el. Szükséges azonban, hogy a szárítókra már jóval hamarább gondoljunk és nemcsak ak­kor, mikor már kaszáljuk a szénát (Folytatás a 2. oldalon) A nagykeszii egységes földművesszö­vetkezet tagjai Szlovákia Kommunista Pártjának X. kongresszusa tiszteletére példás kötelezettségvállalást tettek ar­ra, hogy a tavaszi munkákat határidő előtt elvégzik és hogy beadási kötele­zettségüknek is időelött eleget tesz­nek. Vállalták, hogy május 30-ig cu­korrépájukat kétszer megkapálják Ez­zel magasabb hektárhozamok elérését A gutái EFSz tagjai még március 20- án befejezték a 103 hektárnyi cukor­répaterület vetését. így 10 nappal le­rövidítették a vetés idejét. Most nagy gondot fordítanak a cukorrépa gondo­zására. Az agrotechnikai intézkedések betartásával és a munkák jó megszer­vezésével a tervezett 250 mázsát ho­zamot elérik. A 103 hektár cukorré­pa gondozásáról hét állandó munkacso­port gondoskodik, amelyek versenyben állanak egymással a nagyobb termés eléréséért. A szocialista versenynek kö­szönhető, hogy a szövetkezet tagjai április 25-ig megsarabolták az egész répaterületet, majd május elsejéig be­fejezték az első kapálást is. Az első csoport tagjai, amelyet Sajben Mihály vezet, május 4-ig befejezte a második A kirá yhelmeci járásban kiszélesítették a rizs* termelést A királyhelmeci járásban a rizs vetése gyors ütemben folyik. Az ál­lami birtokok dolgozói ugyanúgy, mint a szövetkezetek tagjai kihasz­nálták az időjárást és az idén 13 nappal korábban kezdték el a rizs vetését, mint az elmúlt esztendő­ben. Az EFSz-ek és az állami gaz­daságok kiszélesítették a rizsfölde­ket, hogy minél több rizst termel­hessenek dolgozóink számára. Az ál­lami gazdaságok 71 hektárról 205 hektárra bővítették ki a rizsterüle­teket. A le1 eszi EFSz 40 hektárról 80 hektárra, a bodrogszerdahelyi EFSz 22 hektárról 42 hektárra emelte a rizs vetési területét. Ezen­kívül az őrsi és a battyáni EFSz is bevezette a rizstermelést. A szövet­kezetek az elmúlt hét végéig 50 százalékban végezték el a rizs ve­tését. Azok a munkacsoportok, me­lyek az elmúlt években a rizsvetés­­ben már gyakorlatra tettek szert, naponta 5—6 hektárt vetettek eL segítik elő. Az agrotechnikai határidő előtt öt nappal hamarabb, illetve rövi­­debb idő alatt megkapálják 85 hektár kukoricájukat is. Ezenkívül az említett határidőre negyven hektáron lekaszál­ják és felszárítják a lucernát, utána megfogasolják és lemütrágyázzák a földet. Ugyancsak a fentemlített idő­pontra egészévi marhahús-beadási kö­telességüket is teljesítik. A második kapálást is és elkezdték az egyelést. Az első három nap alatt a csoportok 40 hektárt egyeltek ki. A szövetkezet tagjai különös figyel­met szentelnek a proszenyicei mozga­lomba kapcsolt 14 hektárnyi cukorré­paterületnek. Ugyanis kötelezték ma­gukat arra, hogy hektáronként 500 má­zsás répatermést érnek el, mégpedig úgy, hogy a növényt legalább három­szor megkapálják és időben kiegyelik, majd minden kapálás után elvégzik a fejtrágyázást. Nem feledkeztek meg A takarmánnyal akkor kell taka­rékoskodnunk, amikor van miből, te­hát a zöldtakarmányozás időszakában. Ezért a zöldtakarmánnyal észszerű­en takarékoskodjunk, a takarmány­adagokat pontosan mérjük ki és mi­nél nagyobb mennyiségű takarmányt konzerváljunk. A szárításon kívül a takarmányt silózás útján is konzer­válnunk kell, annál is inkább, mert a silótakarmány a téli időszakban pótolja a zöldtakarmányt és hozzá­segít minket ahhoz, hogy megtaka­rítsuk a drága szemestakarmányt. Jó silótakarmánnyal etethetjük egész állatállományunkat, így a sertéseket, sőt még a baromfiakat is. Elegendő mennyiségű silótakarmány mellett olcsóbban kitermelhetjük az összes állattenyésztési termékeket, főkép­pen pedig a húst és a tejet és nem leszünk rászorulva a szemestakar­mány behozatalára s ennek ellenére állatállományunk egész éven át jó­minőségű természetes takarmányt kap. Minden szövetkezetünk, állami gaz­daságunk, minden egyéni gazdálko­dónk minél több őszi takarmányke­veréket silózzon. Ne hagyja, hogy az őszi keverékek megkeménykedje­nek és elöregedjenek. A növények negyedévi sertéshúsbeadásukat egy hó­nappal hamarabb teljesítik. Egészevi tejbeadási kötelezettségüket 4000 liter­rel túlteljesítik. A szövetkezet tagjai tgy fejezik ki hálájukat és szereterü­­ket pártunk iránt. Fokozott munkatel­jesítményekkel, a hektárhozamok eme­lése feltételeinek megteremtésével kö­szöntik Pártunk X. kongresszusát. azonban a kártevők elleni harcról sem. Az egész területet megszórták dyno­­ciddal. A gútai szövetkezet tagjai ezenkívül 90 hektárnyi rizsterületet vetettek be, elvégezték a kukorica és a burgonya ültetését is. A magasbb kukoricatermés elérése érdekében alkalmazzák a szov­jet tapasztalatokat, mégpedig úgy. hogy az 500 hektárnyi kukoricából 180 hek­tárt négyzetesen vetettek el. Ezenkí­vül 20 hektáron heterózis kukoricát is termelnek. szerint felosztjuk az őszi keverékeket; egy részüket zöldtakarmáyként etet­jük fel, a másik részt pedig nyom­ban lesilózzuk. A rozs, repce általá­ban véve zöld állapotban kerül az állatok elé, mégpedig a repce virág­zása előtt. Minél több rozs- és bük­könykeveréket vagy búza- és bük­könykeveréket silózzunk! Ha mó­dunkban áll, silózzunk más növénye­ket is, hogy ezáltal megfelelő siló­takarmányt biztosítsunk télire. Természetesen, hogy a silózást za­vartalanul elvégezhessük, biztosíta­ni kell a megfelelő silógödröket. E munkálatoknál azonban ne várjunk nehéz gépek esetleges érkezésére, de használjunk ki minden erőt a siló­­gödrök építésére. Egész éven át si­lózzunk, azután olyan növényeket is, amelyek kevesebb táperővel rendel­keznek, hogy ne kelljen többé attól tartanunk, hogy télire nem lesz ele­gendő takarmányunk. A silózást te­hát tegyük szívünk ügyévé, silózzuk le idejében minél több takarmány­félét, hogy a jó takarmány követ­keztében állandóan emelhessük az ál­latállomány hasznosságát és hozzá­járuljunk dolgozóink ellátásának megjavításához. (TPP) A gútai EFSz tagiai munkaverseny kifejlesztésével gyorsítják a cukorrépa egyelését Sí ózzunk minál nagyobb mennyiségű őszi takarmánykeveréket Juhász Pál, a szenei gép- és traktorállomás nagyfödémesi köz­pontjának traktorosa. Büszkeségeink a kitüntetettek Szigli Mária, a csallóközcsütör­­töki gépállomás traktorosa és kombájnvezetője. Balázs István, a pozsonypüs­­pöki állami birtokok, farkastoro­­ki gazdaságának sertésetetője. Hronyec János, a poltári já­rásban lévő, hradistyei EFSz el­nöke. Bányász Anna, a pa'árikovói állami birtok bánkeszi csoportjá­nak sertésgondozója.

Next

/
Oldalképek
Tartalom