Szabad Földműves, 1953. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)

1953-05-10 / 19. szám

1953. má ins 10. ftalmet Foldműws 11 A dohány ápolása a kiülletés után A kiültetett palánták rendes körül­mények között 3—4 nap mai va meg­erednek. A kiültetés utáni hervadt le­velek ismét életre keinek s ezzel meg­indul a dohány szántóföldi élete» A palánták egy bizonyos hányada a kiültetés után rendszerint elpusztul, aminek oka különböző lehet: vagy az ültetés közben érte a palántát erősebb sérülés vagy már a melegagyból ki­szedve tönkrement. Leggyakrabban azonban a férgek pusztítják el a pa­lántákat és ez olyan mérvű is lehet, Поду az egész ültetvény elpusztul. Az ültetés befejezése utant/ sőt már az ültetés közben is átvizsgáljuk a beül­tetett területet és az elpusztult palán­ták helyett újadat ültetünk ki. Az első korai pótlás még közvetlen a me­legágyból történhet: A későbbi — a kapálások alatti pótlásra — már lehe­tőleg pikirozott palántákat alkalmaz­zunk és kiültetésüket földlabdávaJ vé­gezzük, hogy gyökérzetük sértetlen maradjon. A dohány kapá'ása A dohány kapálását nem lehet előre mégha'ározott időben és előre megha­tározott mennyiségben végezni. Vala­­hányszer a talaj állapota megkivánia, vagy a gyomosság megköveteli, meg lehetőség a tényészidő megnyújtását, a levelek szövetének eldurvulását és így a minőség romlását idézhetik elő. A töltógetés alkalmazása a vajfü kártétetének csökkentését is elősegíti. Ugyanis a tóltögetéssel a tőke tövénél felbukkanó vajfünek vastagabb föld­réteget kell áttörnie, ennek következ­tében pusztítását csak okkor fejtheti ki, mikor a levelek zöme már le van törve. A gyakorlati megfigyelés szerint a töltögetett dohány korábban érik és ennek következtében jobb minőségű, a vajfű ronesoló kártételétől pedig kevesebbet szenved. Kezelési munkálatok a dohánynál Kezelési munkálatok a dohánynál Eredeti, a természet által kialakí­tott dohányfajtákat a gyakorlati ter­mesztésben alig találunk. Céltudatos nemesítéssel, a használ­hatóság figyelembe vételével mind tökéletesebb kultúrákat és fajtákat állítottunk elő. Azonkívül a termesztés munkáját úgy irányítjuk, hogy a mennyiségen kívül a minőséget is állandóan szem előtt tartjuk. A dohány minőségét bugázással és kell azt Ismételni. Különösen száraz, aszályos időben igen előnyös a gyakori kapálás. A talajápolási munkákat ka­pálással, gyomlálással, töltögetéssel végezzük. • Az első talajlazítás sekélyen és a palánták közelében — különösen kö­­tettebb talajon — óvatosan történ­jék, mert a palánták könnyen kibo­rulnak és elpusztulnak. A palánták közvetlen környékét ajánlatos kézzel porhanyósítani. A kapálást nagy óvatossággal foga­­tos kapával, is végezhetjük. Ebben az esetben a növényközöket előzőleg ké­zikapával kell fellazítani és gyomtala­­nítani. Az első kapálás alkalmával le kell szedni az elsárgult és hervadt levele­ket és összegyűjtve a táblán kívül megsemmisíteni. Ezek a levelek a pa­lánták életműködését csak hátráltat­ják. Fogatos művelésnél a munkát köny­­nyebben és gyakrabban végezhetjük. Ezért, ahol lehet ezt alkalmazzuk. A dohány utolsó talajapolási mun­kálata a töltögetés. E kérdésben a vé­lemények nagyon különbözők. Főindok az ellene felhozott érvelésnél az, hogy alkalmazása esetén a talaj erősen ki­szárad. A dohány általában szárazságtűrő növénv. Legtöbb talajnedvességre te­­nyészídejének első szakaszában a vi­rágzás kezdetéig van szüksége. Ezt helyes talajápolási munkálatokkal még aszály esetén is sikerül biztosítani. Töitögetést akkor szokás alkalmazni, mikor a sorok között még el lehet járni, de a dohány levelei már any­­nyira beárnyékolják a talajt, hogy a nedvesség elpárolgását maga is már megakadályozza. A levelek korai beérését a túlzott ned­vesség akadályozza leginkább. A szük­ségesnél több és nagyobb táplálkozási hónaljazással már a szántóföldön cél­tudatosan irányítjuk. A dohánynak, mint minden növénynek életcélja az, hogy virágai megtermékenyülései után magot érleljenek és ezzel a fajfenn­tartását biztosítsa. A gyakorlati és céltudatos termesztés ezt a folyama­tot csak a legszükségesebbre, a vető­mag biztosítására korlátozza. Az ipari mag termesztés csak másod­rangú cél, a lényeg a levél. I é det\anijf**lántaelaa^a/^a л (bats) a h»ilhénal/ЛЬол A bugázás célja: a levelek tartalmasságának növelése, mely által értékesebb nyersanyagot kapunk. Nem minden dohányfajtát bugázunk. A kerti dohányt bugájának meghagyá­sával keli termeszteni, csak igen gyen­ge fejlödésü ültetvényeken engedhető meg olyan mérvű bugázás, hogy a fő­buga megmarad, csupán a járulékom bugarészek távolíthatók el. I A Virginia dohányt is bugázva kell termeszteni, a mesterséges szárítással kapcsolatosan a levelekkel szemben támasztott különleges igények miatt. A levelek túlfejlödését hónaljazással kell szabályozni. A többi fajtákat általában bugázni szokták. A szuloki dohánynál ipari magtermesztést egyáltalán nem szabad folytatni, tehát bugáját el kell távolí­tani a levelek szívósságának és nyit­hatóságának biztosítása céljából. A muskotály jobb anyagot biztosít bu­gázva, sőt a tapasztalat szerint ezt a fajtát már az első virágnyílásakor kell bugázni. A szabolcsi, debreceni, tiszai és kapadohányok bugázva adják a leg­jobb eredményeket. A bugázással a dohány szerveze­tében lényeges változások állnak be, minőségére nagy befolyással vannak stb. és ezért igen nagy körültekin­téssel kell végezni. A bugázás helyes idejét általában a teljes virágzás idejére jelölik. Ez azonban igen tág fogalom, mert a dohány igen hosszú ideig virágzik. Néha már magot is köt és újabb vi­rágokat fakaszt. A teljes virágzás pontos meghatáro­zása: a töke virágzik, de magot még nem fejleszt. A bugázás legalkalma­sabb pillanata, mikor az első virág már elhervadt. Mivel a bugázás a levelek minőségé­re döntő befolyású, igen gondosan kell eljárni ennél a munkánál. Folyamato­san, a tőkék kifejlődésének sorrendjé­ben kell elvégezni. Ha bugázás meg­késik és már a mag fejlődés is megin­dul, a felraktározott tápanyagok a magba vándorolnak és a levél minősé­ge romlik. Ha túl korán bugázunk, a tápanyagbőség következtében a dohány túlfejlődik, a szövet eldurvul és a le­velek túltartalmasak lesznek. A bugázás végrehajtásának mértéke szerint lehet magas, közép és mély. Rátekintve egy virágzó dohánytőkére, a törzs csúcsán a zártabb állású fő­guba látható, ez alatt és a levelekkel megrakott törzsrész között rendszerint 3—4, lejjebb 1—2 levél együttesen képezi a virágzatot. Ha magát a vi­rágzatot távolítjuk el, a bugázás ma­gasan, ha még az alatta következő 3—4 lomblevelet is letörjük, közepe­sen történik. Ez alatt végzett bugázás már mélybugázásnak minősül. Ha tápanyaghiány vagy kedve­zőtlen időjárás miatt az ültetvény gyenge vagy megkésett. ültetés követ­keztében nem fejlődött ki eléggé, kö­zepesen, a korán virágbaszökött pót­lásokat pedig mélyen kell bugázni. A bugázást követi a második, ugyancsak szántóföldön végzendő kezelési eljárás — a hónaljázás (ka­­csczás). Ezzel is lehet irányítani a levelek minőségét. A bugázást és a hónaljázást a nap legmelegebb szakában kell elvégezni, mert a magasabb hőmérsékletnél na­gyobb a növények párolgása, a levelek fonyadtabbak és így könnyebben jár­hatunk a sorok között és nem teszünk a növényekben kárt. Beteg, főként mozaikos töveket tel­jesen külön kell kezelni. Az eltávolí­tott bugát és oldalhajtásokat a táblá­ról kihordva mélyen el kell ásni. A bugát legjobb késsel, vagy met­szőollóval eltávolítani közvetlenül a meghagyandó levél felett, mert így sírna felületet kapunk, ami a- hajlado­zó felső leveleket szél esetén nem ron­­gyolja. Az ültetvény egyes tövei nem egy­szerre virágzanak. A bugázás munká­ját is eszerint szakaszosan, mindig a legnagyobb gonddal kell végezni. A munkát mindig szakmunkás végezze, aki tisztában van feladata fontosságá­val, mert elkésett vagy elsietett és felületesen végzett munka a dohány minőségében igen jelentős károkat okozhat. Bedécs Gyula, I Lelesz Zavartalan termelés A termelést gátolja mindaz, ami, a családok termelésre éretté fejlődését késlelteti, a méhek munkaerejének ki­fejtését, vagy az üzemterv végrehajtá­sát zavarjá. Ilyen 1. A népesség hátramaradása: rossz anya, anyacsere alkalmatlan időben, rossz időjárás, kevés eleség, beteg­ség, rossz fészkek, rossz kaptár. 2. a családok számának csökkenése: pusztulás éhezés miatt, pusztulás betegség miatt. 3. a gyüjtőhajlam csökkenése: a raj­zó hajlam fölébredése, zsúfoltság, kaptárbeli hőség. 4. az erő szétforgácsolása: rajzás al­kalmatlan időben, túlzott rajzás, le-5. a gyűjtés gátlása: legelő hiánya, rossz időjárás, helyhiány, léphiány a kaptárban, szűk kijáró. Az üzem csak akkor zavartalan és a véletlentől független, a méhész csak akkor irányíthatja a termelést terv­szerűen, ha van tartalékban anya, csa­lád, méz és lép. A tartalékanya az elpusztult pótlá­sára, a hibás kicserélésére és mester­séges raj készítésére való. Kitelelés után vagy a téli nyugalom küszöbén minden anya családot ér, mert ha az elpusztult vagy hibás anyát nem lehet pótolni, a családot egyesíte­ni kell. Az anyájdanság vagy selejtes anya máskor is csökkenti a termést, különösen főhordás előtt, amikor leg­nagyobb szükség volna lendületes pe­­tézésre. A méhek sokszor új anyát ne­velnek, de a család közben elnéptele­nedik. A méhek azonban nem is tudnak mindig anyát nevelni, mert a régi sok­szor olyankor vész el, amikor még ha­sítás nincs (pl. télen, telelés küszö­bén), vagy elpusztulása előtt egy da­rabig csak herét szaporít, vagy telje­sen kimerül, nem petézik. A korán, vagy későn eveit anya pedig here hí­ján nem párosodhatik A jó mesterséges raj titka: a tarta­lékanya. A tartalékcsalád elsősorban a téd pusztulás és a betegségokozta veszte­ség pótlására való, de hasznos a gyen­ge családok megnépesitésére, tartalék­­anya eltartására, teleltetésére és épít­tetésre is. Nem keli éppen agy család­nak lennie. Igen alkalmas a fejlesztés­le érdemes „kölyökcsalád”. A. lassacs­kán kifejlődött, nagyranőtt tartalékcsa­ládot el is lehet adni. Tartalékméz. Ellensúlyozza a mé­hészkedés legnagyobb kockázatát: a tossz időjárásból fakadó élelemhiányt. Minden évben rengeteg család puszi j! ében. A méhész a következő évben ter­melés helyett méhészetének fejleszté­sével, a csalááok régi számának eléré­sével kénytelen vesződni. Időnként is­métlődő kára miatt drágán termel. Tartalékmézzel a családokat megment­hetjük. A tartalékméz értéke eltörpü1 a kockáztatott vagyon mellett. Tartaléklép. A mézelés kiaknázásá­ban, a hibás lépek pótlásában, új csa­ládok alakításában nagyjelentőségű Sokszor a legjobb család munkaerejét sem lehet értékesíteni tartalék lép hí­ján. (Pl. teli lépek cseréje üressel!) Tennivalók Leggyakoribb nálunk az olyan méhé­szet, melynek fő iránya pergetettméz termelés, de az öregedő anyák kicseré- | lésére anyát is nevel saját céljaira, a családok számának fenntartására pedig néhány rajt is elfogad, vagy néhány mesterséges rajt is készít. Az alábbiak az ilyen méhtelep fontosabb munkáit foglalják össze. Másirányú telepen a munkát ennek segítségével mindenki maga is csoportosíthatja. Az erős családok szolgálnak méz­termelésre, rajoztatásra és anyaneve­léskor dajkacsaládnak: az anyaálcák gondozására. Lépesméztermelésre a legzsúfoltabb családok valók. Közepes családok a korai rövid fő­hordást (akácot) kevéssé tudják ki­használni, legtöbbször téli készletüket gyűjtik be, és akác utánra népesednek meg. Hosszú, egyenletes legelőn, vagy I ott, ahol kései hordás is van, ezek is ! résztvehetnek majd megnépesedésiik után a termelésben. A közepes csalá­dok sorsát tehát a legelő szabja meg. Akácos legelőn a közepes családokat gyorsan meg kell népesíteni egyesítés­sel, vagy két család gyüjtőméhének összröpítésével. Későbbi vagy hosszas gyűjtéskor nem szükséges beavatkozni. Gyenge családok. Magukra hagyva legtöbbször saját szükségletüket sem tudják begyűjteni. Annál kevésbbé boldogulnak, minél korábbi és minél rövidebb a főhordás'(pl. akác). A ter­meléshez úgy járulhatnak hozzá, ha vagy közepes családok népesítésére szolgálnak, építtetünk velük, vagy a­­nyaneveléskor kis pároztató kaptárak betelepítéséhez méhet adnak. A kisebb család szebben épít a népesnél, here­sejtre kevésbbé hajlamos. Az építő csa­ládokat fóhordás végefelé a nagy csa­ládok fölöslegessé való méheivel lehet erősíteni és legalább egyrészüket be is telelni. A többit egymással egyesítjük. A népesség fenntartása. A családok népessége változik. A munkások pusz­tulnak, a gyűjtésben elhasználódnak. A népesség pótlása nem mindig arányos a veszteséggel. A legelő nagyobb hé­zagjaiban a petézés annyira csökken­het, hogy a következő gyűjtéskor ni»cs elég kijáró méh. A jövő év termésére is hatással lehet ez, mert a lerongyo­lódott családok rosszul telelnek és ne­hezen kapnak erőre. Az is gyakori, hogy a családban éppen hordástalan i­­dőben kel ki rengeteg méh, pedig o­­lyankor nem dolgozhatik, hanem csak mézet fogyaszt. A petéből kb. 6 hét múlva válik gyüjtőméh. A családokat tehát úgy kell irányítani, hogy a Ipa­közelebbi nagy gyűjtés előtt 6 hétnél korábban legyen bőséges új fiasitás. a hordástalan hosszabb időszakok előtt 6 héttel ellenben túlságosan sok Ha­sítás nem kívánatos. A népesség sza­bályozásának módjai: a fiasitás fokozása serkentő etetés­sel vagy közeli, mérsékelt legelőre va­'ó, tehát olcsó serkentő vándorlással; a fiasitás csökkentése az anya kori» tozásával; a népesség csökkentése mestersége raj készítéssel. A kezdő azonban ne kísérletezzen 1- Ivesmivel, mert tapasztalat híján konv­­nyen árthat családjainak. Olyan méhészetben, ahol rendszere­sen és gyakran vándorolnak termelés végett, a népességet káros korlátozni mert részben a hordások gyorsabban követik egymást, tehát gyűjtő méhre szinte mindig szükség van, részben a vándorlás erősebben egénybe veszi, pusztítja a méheket. A fontosabb esetek legelő szerint ezek-1. Ha a legelő egyfolytában hosszan­tartó, vagy vándorlással nyújtják meu (pl. akácról akácra vándorolnak), nem szükséges beavatkozni. A méztermelő' különleges fogásai közül a fiasitás kor­látozása nem ajánlatos, mert a csalá­dok még a gyűjtés idején elnépte'-­­nednének 2. Ha a legelő rövid, rohamos és ev elejére szorítkozik (egyhordásos, főkép­pen akácos vidék), utána pedig nem vándorolnak termelés végett, a ter­melés az első mézszürettel be is fe­jeződik. Főhordáskor a fiasitás korlá­tozása hasznos lehet. Nyár vége felé azonban ha gyengébb gyűjtés nem vo' • na, serkentéssel gondoskodni kell róia hogy a családok népesen és sok fia­tal méhvel induljanak telelőbe. 3. Kéthordású vidéken (akác és tar­lóvirág), a kettőt hosszú hézag választ­ja el, a Hasítást az első föhordásk i­­korlátozni lehet. Később azonban* érde­mes fokozott petézésre serkenteni a-» anyát (serkentő etetéssel), hoc*/ a csa­lád a tarlót kihasználhass» A népesség szabályozását ebből a hú­rom példából mindenkinek magának kell megfontolnia vidéke legelőjéhez képest. Helyreigazítás- Lapunk multheti számában, 9. olda Ion, „A zselizi gépállomás sikerei a értékelés tükrében” című riportunkba a nyomda több sort összecserélt és ez ért a szöveg értelmetlenné vált. Kér jdk olvasóinkat, hogy „Nem olya könnyű dolog az értékelés” alcím alat ti 25-ik sor után a 39-ik sor olvasan dó folytatólagosan egészen „Ki a kör zet legjobb traktorosa” alcím alatti 9 ik sorig. Innen a helyes szöveg ismét „Nem olyan könnyű dolog az értéke lés” alatti 26 sorral folytatódik ege szén a 38-ik sorig. Innen a szöveg „i a körzet legjobb traktorosa” alcím a latti 10-ik sorral folytatódik egészen riport befejezéséig. A fentiek alapjá kérjük olvasóinkat, hogy riportunk; ebben az értelemben olvassák. A szerkesztőséj /

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom