Szabad Földműves, 1953. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)

1953-05-03 / 18. szám

1953. május 3. 11 Újítás a hizlalás módszerében Л/rOatf 4 Földműves A méhek termelésének ideje A rosztovi kerületben lévő „r.enin’’ sertesten.vesztő szovhozban a süldők hizlalásával kapcsolatban érdekes kí­sérleteket végeznek. Mint Ismeretes, a sertések hízását különböző tényezők befolyásolják A gorgest időszak, mely a kocáknál há­rom hetenkent ismétlődik, rendszerint étvágycsökkenést idéz elő Az állatok nyugtalanok es naponta 100—150 gr-ot veszítenek súlyukból Ha ezt egy hí­zóba állított falkanal vesszük figye­lembe, nem nehéz kiszámítani. begy milyen nagy veszteséget okoz ez a szovhozokban és kolhozokban Ezen veszteség elkerülésére legelterjedtebb módszer a miskárolás. Ezután a sebé­szeti tnütét után a süldőket 10—12 napig diétán tartják, így ezen idő alatt nincs súlygyarapodás. A „Lenin" szovhoz dolgozói kiszámították, hogy a múlt évben a náluk kímiskárolt 2.470 süldőnél az operáció utáni idő­szakban kb 175 mázsa húst és teher árút vesztettek. TÖBB HÜS ÉS FEHÉRÁRÉT NYERÉSE végett a kísérletezők a süldőknél se­bészeti beavatkozás nélkül, más mód­szerrel akarták az ivarmirigyek mű­ködését megszüntetni. A „Lenin" szov­hoz igazgatója, aki egyúttal zootech­­nikus is, valamint F. I. Krutyporoeh. a novocserkszki állatorvosi intézet pro­fesszora és T. P. Proszenja és P E. iadan professzorok, szintén ezen inté­zet konzultánsai, végezték a kísérlete­ket. A szovhozban a napraforgó hamujá­ból állítottak elő egy preparátumot, mellyel kiváló eredményeket értek el. 190 süldőn végeztek kísérleteket. A süldőket hét csoportra osztották kor- és súly szerint, valamint három kon­troli-csoportot állítottak be. Tehát négy csoporton végezték a kísérleteket és ezen csoportok takarmányába kü­lönböző időszakokban, különböző meny­­nyiségú hamupreparátumot adagoltak. A tartási feltételek minden egyes cso­portnál egyformák voltak. • A szovhozban rendszeresített nor­mák szerint takarmányoztak, a nor­mákat a Poltavai Sertéstenyésztő In­tézet dolgozta ki. Az öthónapos meg­figyelések meglepő eredményeket mu-A Szovjetunióban és Magyarorszá­gon már régebben alkalmazzák föl­digilisztatelep létesítését. Nagyon ál­dásos volna, ha a mi EFSz-eink és állami birtokaink is bevezetnék en­nek létesítését és nem síklanának el fe ette egy kézlegyintéssel. Az ered mény kettős ennek a még számunk­ra új baromfitenyésztő és takarmá­ny ózó eljárásnak: egyrészt a növé­nyi eredetű takarmányokból, mint a kukorica, árpa kevesebb kell, másrészt a tcmstermelés nagymér­tékben emelkedik, azonkívül a fia­tal csirkék növekedéséhez feltétlen szükséges állati eredetű fehérkéjét olcsón, saját magunk elkészíthetjük és így a következő év baromfiállo­mánya egészségesebb és erősebb lesz■ A földigilisztatelep létesítése nem jár különösebb költséggel. Minden munkálatot a szövetkezet keretén belül elvégezhetünk, valamint a szükséges anyagok is megtalálhatók minden szövetkezetben és állami gazdaságon. Egy méter mély, 1.5 méter széles és szükségszerinti hosz­­szúságú árkot kell kiásni. Az árok nak a helyét mindig szárazabb he lyen válasszuk ki, hogy a talajvíz az árokba még véletlenül se kerül­jön. Az árok aljára 10 cm vastagon érett lótrágyát terítünk. A trágya fölé vékonyan, 2—3 cm vastagon jó minőségű tápanyagban gazdag földet szórunk, majd erre tesszük a földi­­gilisztákat mégpedig 1 négyzetmé-A sorok átvágásához Deyl-kapát úgy kell felszerelni és beállítani, hogy azok a répasorokból 14-16 cm szakaszokat vágjanak ki és az egyes szakaszok között 4—5 cm hosszúság­ban hagyják meg a cukorrépát. A traktorvontatású egyetemes kvlti­­vátorhoz is lehet répacsokrosításhoz alkalmas kapákat készíteni pl. ócs­ka tárcsaborona lemezekből. A csokrosítással végzett egye'is jel entős kézimunnaerőmegtakarítás­­sa> jár, mert amíg a csokrositásnél Jetii kapircsos egyelésnél kb. '3 munkanap szükséges egy kát. hold cukorrépa egye1 éséhez, addig pl. a Deyl kapás átvágással és kapircsos egyelésnél kb. 9 munkanap elegen­dő. Traktoros vagy lóvontatású kapd­tattak. A preparátum nem csupán megs/unlette a süldőknél az ivarzási folyamatot, hanem gyorsította a zsiro­­sodást és a súlygyarapodást. Annál a kísérleti csoportnál, amelyikben a fia­talabb süldők voltak és a napraforgó­hamut a hizóheallitás első napjától adagolták, 125 gr-mal nagyobb volt a súlygvarapodas, mint a kontroli-cso­portnál, de voltak egyedek, melyek 250—260 gr. többletet értek el Ugyan­ezen kísérleti csoport négy hónapos és féléves süldőinél a napi súlygyarapo­dás 484 gr. volt, egy kg súlygyarapo­dásra 4.25 takarmény-iegységiet számí­tottak. E csoport kontroli-csoportja egy kg ráhízlalási súlyra 5.89 takar­mányegységet kapott és a súlygyara­podás 70 gr-mal volt kevesebb. Az idősebb csoporthoz tartozó kísérleti süldők, melyek 6—8 hónapos korban kaptak e preparátumból, egy kg rá­­hizlalási súlyra 5 takarmány-egységet kaptak, míg a kontroli-csoport 5.9-et A NYOLC HÓNAPOS SÜLDŐK VÄGÄSÄBAN a háti részen a 6—7 borda fölött a szalonna vastagsága 5.5—6 cm vastag volt. Belső zsiradékból átlag darabon­ként 8 kg-ot kaptak. A 149 süldő közül, melyek naprafor­góhamut kaptak, 9 és félhónapos korig csupán 5 süldőnél észleltek rövid ideig tartó (1.5—2 óra), nem teljesen jelleg­zetes görgési folyamatot. Ugyanakkor a kontroli-csoportnál lévőknél, melyek hamut nem kaptak, 94 százalék rend­szeresen görgött. A preparátum adagolását, valamint az adagolás kezdetét és a normákat még ki kell kísérletezni. A kísérletek folyamán a különböző csoportoknál, az adagolási időszakban 120—300 gr. ha­mut adagoltak naponta. Az eddigi meg­figyelések szerint a preparátum a leg­jobb eredményt akkor adta, ha már a hízóba állítás előtt kezdték adagolni. A „Lenin” szovhoz által kidolgozott módszer figyelemreméltó úgy tudomá­nyos kísérleti intézetek, valamint a gyakorlati állattenyésztők számára. Széles körökben alkalmazva ez a mód­szer sok ezer mázsa hús és fehérárú többletet jelent. ternyi területre 10—12 darabot. A földrétegre egészen vékonyan kor­pát szórunk, vagy ha korpa nincs, fölözött tejjel, savóval vagy íróval enyhén meglocsoljuk. Ezután lótrá­gya, föld, giliszta és korparéteg ke­rül egymás fölé mindaddig, amíg a gödör teljesen megtelik. Természe­tesen a négyzetméterenkénti 10—12 gilisztát minden réteg után lerakjuk Az ismertetett eljárás szerint elké­szített gödörben a giliszták 3—4 hé­ten belül annyira elszaporodnak, hogy megkezdhetjük a baromfiak etetését. A földigiliszták etetését a 2—3 hetes csirkékkel kezdjük meg. Ügy, hogy a gödörből a keveréket a csirkék elé szórjuk a kifutók, il­letve a zárt helyiségek területén. Kezdetben csak keveset szabad adni, egy-egy csirkére csak pár grammot naponta, majd 8—10 napi etetés után a napi takarmány 15-20 százalékát is kiteheti a giliszták mennyisége. Amint az első gödör tartalma elhasználódott, ismét meg töltjük ugyanilyen keverékkel. A folyamatos etetés biztosítására he­ll , ha az első gödör elkészítésétől számított három hét múlva újabb gödrödet készítünk A földigiliszta nemcsak a csirkék­kel etethető, hanem a tény észál! o­­mánnyal és a tojóállománnyal is. Ez kedvezően segíti a tojástermelés fo­kozását. Bedécs Gyula, Lelesz. lógépekkel, kultivátorokkal c ík olyan répatáblát szabad csokrosíta­­ni- amelynek sorai teljesen zártak, ahc biztos, hogy a csokrosítás után mindenütt elegendő répa marad. Csokrosítás után kell végezni a tulajdonképpeni egyelést. amikor a csokrokban megmaradt felesleges növényeket kell eltávolítani. Ezt a ritkítást 1—2 nappal a csokrosítás után kell elvégezni. A két művelet időbeni szétválasztása igen fontos, mert csak így tudjuk a legéletképe­sebb növényeket kiválasztani és nö­velni a gyökerek terméshozamát. A csorkosítást a cukorrépaföldnek mindig azon a részén kezdjük, ahol a növények zgfejlettebbek és ahol a vetés a legsűrűbb, tehát a legna­gyobb szükség van az egyelésre. Ha a fejlődés feltételei megvannak és az időjárás nem túlságosan mosto­ha, a méhcsalád annyira megnépese­dik, hogy termelésre éretté válik. A termelés nálunk május közepe táján kezdődik, akácvirág záskor. Igen sok helyen akáccal be is fejeződik. Sze­rencsésebb vidéken, vagy vándorlással hosszabb és a tarlóvirág mézelésével szeptemberben szokott végződni. A méhek élete a termelés idején két szakaszra tagozódik. 1. A fészek terjeszkedése. A csalá­don a szaporodás láza uralkodik. Az anya egyre új lépekre terjeszti ki pe­­tézését. üres sejtért a kaptár távo­labbi zugaiba is hajlandó elkalandozni. A termelés irányai: rajoztatás, mé­zelés, anyanevelés, viasztermelés. Kis­­seb mértékben minden méhészetben sor kerülhet valamennyire, mert min­denütt szükség lehet az elpusztult csa­ládok pótlására, az örég anyák kicse­rélésére éppen a méztermelés biztosí­tása végett, mindenütt terem némi viasz is. Kell azonban olyan főiránynak lennie, mely a kezelést megszabja s a legelőhöz, kereslethez, a méhész ide­jéhez, tehetségéhez alkalmazkodik. Rajoztatás. Rajoztatásra kel! legke­vesebb felszerelés. Kas, vagy ósdi kap­tár is alkalmas. Föltétele azonban, hogy rajzás után még elég hosszasan gyűl­hessenek a méhek, különben sem a raj­zott család, sem a raj nem boldogul. A hosszú, egyenletes hordás kedvező. Etetéssel pedig sokba kerülnének. A rajszállító méhtelep kedvező vidé­ken kitünően jövedelmez. A rajt nem­csak új méhészek keresik, hanem a régiek is, mert évről-évre sok család elpusztul. Rajszállításra olyan vidék alkalmas, ahol az időjárás és a legelő a családok gyors népesedésének ked­vez, mert a rajnak föhordás előtt leg­nagyobb az ára. A rendelést pontos időben csak mesterséges rajoztatással lehet teljesíteni, ennek pedig anyane­velés a feltétele. A telepnek olyan he­lyen kell lennie, ahonnan a postát és vasútat könnyen el lehet érni és főbb vasúti vonalakkal jó a kapcsolata. A A pörgetett méz termelésének döntő feltételei: 1. Elég gyűjtőméh főhordáskor és 2. teljes lépkészlet — elég lép a mézkamrában. Lépesméz termelésre, rajoztatásra és anyanevelésre szintén népes csa­lád való, de mézkamrájának nem kell kiépítve lennie. A fiatal anya és rendszeres anya­csere jelentősége. A méhcsalád any­ja a méhész segítsége nélkül is ki­cserélődhetik: 1. rajzáskor, 2. csen­des anyaváltáskor, vagy 3. úgy hogy a méhek a régi, elpusztult anya maradék fiasításából anyát ne­velnek. Sok méhész nem is akar méheinél okosabb lenni: rájuk bízza az anyaváltást. Legfeljebb néha­­néha avatkozik bele. Örömmel kap rajta, ha valamelyik családjában fölösleges bölcsőt talál, mert anyát­lan, vagy hibás, öreganyás családját segítheti vele. Felhasználja a rajzó család felesleges bölcsőit és fiatal anyáit válogatás nélkül. Ha pedig sem nevelésre alkalmas fiúsítása nincs az anyátlan törzsnek, sem bölcső, felesleges anya nincs kéz­nél, fedetlen munkás-fiasítást ad be segítségül. Minél nagyobb a méhészet, annál inkább jelentkeznek a hibái ennek a gazdálkodásnak, mert: 1. Az elöregedett anya nem tudja a családot idejére megnépesíteni. A termés csökken, vagy elmarad. A si­ker titka: fiatal anya! 2. Igen nagy szerep jut a vélet­lennek a tervszerűség rovására. A különböző korú anyák rendszertele­nül pusztulnak el, sokszor éppen A fiesltás legnagyobb fokát eléri. A család szívesen nevel herét, új anyát és könnyen gondol rajzásra. 2. A fészek összehúzódása. A csalá­dot a téli eleség elraktározása kormá­nyozza. Fiasítása nem terjeszkedik to­vább, vagy csökken, a petézés inkább a fészek belsejére korlátozódik, az anya nem hajlamos az elkalandozásra, a fészek; kiterjesztésére. A család ke­­vésbbé vágyik here és anya nevelésé­re. Rajzó ösztöne megszűnt, vagy cs>k kivételesen kedvező gyűjtéskor ébred fel egyidóre újra. A két szakasz sokszor hirtelen kö­veti egymást, pl. olyan vidéken, ahol akác után már nincs gyűjtenivaló. rajt csak így lehet gyorsan és nagyobb kockázat nélkül szállítani. Mézelés. Költségesebb, mint a ra­joztatás. Korszerű keretes kaptár és más fölszerelés szükséges hozzá. Ter­melhetünk pergetett mézet és lépmé­­zet. A pergetett méz a sejtekből gép­pel kiürített méz. A lépesméz sejtben eladott méz. A pergetett méz termelése egysze­rűbb, kevesebb szakértelmet kíván, a legkülönfélébb legelőkön is megvaló­sítható A pergetett mézet könnyű rak­tározni. Eladása nincs időhöz kötve, hosszasan eltartható. A kiadás azon­ban nagyobb, a költséget mindjárt kez­detben a pergetőgép beszerzése terheli. A lépesméz termelése kényelmesebb Nagyobb szakértelem kell hozzá, a le­gelőhöz is nehezebb alkalmazkodni. Hosszú hordás kedvező rá, hogy a mé­hek a lépeket megépíthessék, telehord­hassák és be is pecsételhessék. A hosz­­szű tarlóvirágzás alkalmasabb, mint a rövid akácvirágzás. Lépesmézet kénye­sebb raktározni, eladása időhöz van kötve, mert ha a méz megkristályoso­dik, folyósítani a lép megsértése nél­kül nem lehet, a kristályos lépesmézet pedig nem keresik. A lépek egyenletes és gyors megtöltése kedvéért lépes­­méztermelésre szűkített fészkű kap­tár alkalmas. Ezzel az a kellemetlenség jár, hogy a család megszorul, rajzó ösztöne felébred és a rajzás meggát­­lása fontos feladattá válik. A felszere­olyankor, amikor legnehezebb segí­­t 'ni, vagy lehetetlen is, az anyát­­lanság pedig a termelésben legna­gyobb zavart okoz. Télen az elvesz­tett anyát pótolni nem lehet. Mire a méhész észbekap, a család talán már álanyás is. Ev elején vagy vé­gén nincs here a párosodáshoz, a „fejlődés időszakában” a szaporodás zökkenője az egész évi termést ve­szélyezteti. 3. A rajzás nem mindenütt gazda­ságos, tehát nem lehet mindenütt az a-iyacsere alapja. Rajzó vidéken is vannak meddő évek, amikor a raj­zás elmarad. Utánuk sok elöregedett anya pusztul el. A rajzott család és utóraj anyja pedig nászútján elvesz­het, úgyhogy éppen a magára ha­gyott rajzó telepen sok család megy tönkre évente anyátlanság, álanja­­ság miatt. Ha minden jól sikerül, akkor is terhes nagy üzemben, hogy pontos tervet követni nem lehet, mert a rajzás ideje is, a nevelt anyák száma is bizonytalan. 4. A termelő családnak akár nyílt fíasításból kell anyát nevelnie, akár bölcsőt vagy nem párzott anyát kap, nagy a kockázat. A fiúsítás ta­lán éppen legrosszabbkor szünetel, az anya a nászúton elveszhet. 1 5. Nem minden család és nem min­dig alkalmas arra, hogy az anya fej­lődésének valamennyi feltételét biz­tosítsa. Az idős méhek a fiataloknál Sinkovics Béla méhészszaktanító va­sárnaponként magyar nyelvű méhésze­ti előadásokat tart azokban a járások­ban, ahonnét erre felszólítást kap Kérjük a járási méhészegyesületek vezetőségét, hogy értesítsék öt a kö-Máskor fokozatosan olvad egymásba. A legelő nagyhatású a szakaszok hosz­szúságára. A legelő minősége befolyásolja ezt a két nagy felvonást, de véglegesen nem változtatja meg. Ha a legelőben az első szakaszon szünet következik, s fiasitás csökken. A gyűjtés űjra­­indultakor azonban a fészek kiterjesz­tésének hajlama megint világosan é-­­vényesül A második időszakban a ki­váló legelő, pl. a nagyon jól sikerült tarlóvirágzás vagy pohánka virág zá, másodszor is rajzásra korbácsolhatja a családot, de hamarosan érezhető, hogy a fészek már nem terjeszkedik, hanem összehúzódik. lés kevesebb, mert pergető nem kell, de az üzemet drágítja és korlátozza, hogy a mézeslépeket nem használhat­juk többször, hanem minden évben új­ra kell építtetni. Anyanevelés. Ehhez kell legtöbb gondosság, pontosság, legaprőlékosabb időbeosztás, legnagyobb tudás és ta­pasztalat. Az anyák nevelése maga ol­csó, nagy felszerelést nem igényel. Pá­­roztatásuk és eltartásuk azonban költ­séges, kockázatos. A jövedelmet mégis biztosítja, mert a méhészek a gondos tenyésztőtől, való anyát jól megfizetik. Anyanevelő üzemnek olyan vidék való, ahol korai gyűjtés és enyhe időjárás van a családok gyors megnépesedésé­­re és hosszú egyenletes, bár akár mér­sékelt hordás is a család nyári életé­nek első szakaszában, a kiterjeszkedés idején. Viasztermelés. Erősen hanyatlott, mióta a mézet a lépek sérelme nélkül ürítik ki a sejtből. Régebben, amikor mézszüretkor a lépet el kellett roncsol­ni, a viasz a mézelés nevezetes mel­lékterméke volt. Nem lehet azonban önálló üzemi iránynak tekinteni, mely^j re a méhészetet alapítani lehetne. Inr kább mellékesen folyik a rajoztatással kapcsolatban, mert legtöbbet és leg­szebben a raj épít. A viasz azonban olyan nagy érték, hogy minden méhé­szetben termelni kellene az üzem fő irányával összekapcsolva. kevésbbé jók anyanevelésre, a gyen­ge család sem jó, a hordás szünete is kedvezőtlen. A magára hagyott család sokszor üyen kedvezőtlen helyzetben kénytelen a régi anyát pótolni. 6. Ha az anyacserét és a nevelést a méhekre bízzák, vagy a családok fiasítását, rajzó törzsek bölcsőit vá­logatás nélkül használják, sokszor éppen a rossz tulajdonságú családok vére terjed tovább. A fenti hibák elkerülésére a családok anyját legalább három­­évenként tervszerűen ki kell cse­rélni, tehát minden évben a csalá­dok egy harmadrészének az anyját. Az új anyák nevelését gondosan irá­nyított nagyobb telepen nem taná­csos a mézelő ésaládokra bízni, ha­nem egy vagy néhány család neveli meg valamennyinek. A legjobb csa­lád fiasításából neveltetnek a fejlő­dő anya ápolására legalkalmasabb családdal. Az anyanevelés tehát a mézelő irány fontos kiegésztítője. — Kicsi méhészetben ritkán követik az anyanevelésnem ezt a módját. Az igényeknek az is megfelel ott, ha a kiváló tulajdonságú rajzó, vagy rajzásra készülő család fedett böl­csőit, a rajzott család és az utóra­jok felesleges anyáit használják fel, vagy végső esetben a mézelő csalá­dok egyúttal anyát is nevelnek ma­guknak olyan időben, amikor a pe­­tézés hiánya a termelésre nem ká­ros. vetkező címre: Sinkovics Béla, Vinie okr. Šahy. A felhívásban közöljék, mi lyen időben kérik az előadást. A mé hészek meghívását az egyesületek vég­zik Az előadás az egyesületek részére díjmentes. Kérvényezni kell a privi­­gyei méhészeti központon keresztül is. Főldígílísztatelep létesítésével értékes takarmányt nyerünk A csokrosítással gyorsabban és jobban halad az egyelés A termelés iránya A termelő család A járási méhészegyesü!etek figyelmébe!

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom