Szabad Földműves, 1953. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)

1953-05-03 / 18. szám

1953. május 3.

7

Äotmď

Földműves

A nagypakai EFSz jobb munkaszervezéssel ünnepli meg a győzelem napját

A beadás adatai pontosan visszatükrözik a szövetkezet fejlődését

Az állattenyésztés fejlesztése megköveteli, hogy mihamarább megfelelő Istállókat építsünk az összpontosított állomány számára. Miglécen az asszonyok is bekapcsolódtak az építkezési műnk ákba.

Az ellenség leleplezése után fejlődés állt be a nagycétényi EFSz-ben

Ahhoz, hogy ez ember megismerje ma egy szövetkezet fejlődését, elsősorban szükséges, hogy tiszta képet nyerjen arról; teljeslti-e a beadást vagy nem. A beadás számai pontosan visszatükrözik a szövetkezeti tagok munkafegyelmét, viszonyát a közösséghez, a közös munkához, a szocialista hazához. Ezek a számok éppúgy elárulják a szövetkezet hibáit, akár a hőmérőnél a felszökő higany a lázt, s betegséget és fordítva hasonló a helyzet. Megmutatják a szövetkezet egészséges vérkeringését. , Természetesen tiszta képet csak akkor nyerhetünk a beadás teljesítéséről, ha- az egész évi tervet vesszük szemügyre, ha látjuk, hogy a szövetkezet miként örekszik arra, hogy biztosítsa az egész évi beadási terv teljesítését.

A nagypakai szövetkezet, amely 110 tagjával 1.012 hektár földön gazdálkodik, amelyből 938 szántó, I. negyedévi beadási tervét a következőképpen teljesítette: Marhahúsból 100, sertéshúsból 90, tejből 58, tojásból pedig 49 százalékra.

Hrudka Pál, a fiatal 25 esztendős szövetkezeti könyvelő, amint közli velünk ezeket az adatokat, mint akinek hiányérzete van, azonnal hozzáteszi, hogy úgy a marha-, mint a disznóhús beadási terve az eyész esztendőre nemcsak biztosítva van, hanem a jelek szerint a sertéshúst jóval túl fogják teljesíteni. A tejbeadás feltételei is rövidesen megjavulnak, a zöldtakarmány a tejhozam emeléséhez nagyban hozzá fog járulni. Tehát nincs mitől tartani. Biztos, hogy a szövetkezet teljesíteni fogja egész évi beadási tervét. Csak a tojásbeadás körül vannak nehézségek, tekintettel arra, hogy ezidén baromfivész volt a faluban. Äm e téren is mindent megtesznek, hogy megóvják a szövetkezetei a lemaradástól.

A szép, nagykiterj^désü tyúkfarmot ma újabb 3.000 csibe népisíti be. Ezer közülök már tollasodik és Duchonné asszony, aki Antal Mihálynéval együtt kezeli a tyúkfarmot azt mondja, hogy olyan nemes fajta ez, hogy már augusztus havában tojik. Valóban nemes fa'jú, tiszta fehér tyúkok ezek, egyetlen sötét folt sem tarkítja tollazatukat. Duchonné addig be nem engedi az embert a körülkerített farmba, amíg meg nem teszi a megfelelő óvintézkedéseket. Az embernek először be kell lépnie az odakészített fertőtlenítőbe és csak azután lépheti át a „szentélyt”.

Duchonné tudja, mi a kötelessége. A rábízott vagyont lelkiismeretesen őrzi. mozdulatain látni, hogy a tojásbeadást szem előtt tartja.

Az apró háromnapos csibék üvégházban csipognak. Az egész helyiséget széles nyalábokban árasztja el a napsugár. Bent egy hőmérő jelzi a szükséges hőfokot. A helyiségben több villanymelegítő van.

— Ezek a melegítők helyettesítik a kotlósokat — mondja Duchonné.

És valóban, ezek a műkotlősok adják a szükséges meleget a csibéknek. Egész éjjel itt kuporognak, nappal pedig a napsugarak özönében fürödnek. Nincs egyéb gondjuk, mint hogy hízzanak és fejlődjenek. És a kis csibék csipognak, csipegetnek a finom eledelből, futkosnak a tiszta, ragyogó szalmával kiágyazott melegházban, mintha azon lennének, hogy minél előbb megnőjenek és minél több tojást tojjanak.

A község határa, amely azelőtt pusztaság volt . . .

De Nagypakának nemcsak korszerű tyúkfarmja van, hanem önitatóval ellátott istállói, hizlaldái és fiaztatói is. Ez azonban még nem minden. A szövetkezetnek péksége van, amit maga épített fel, kovácsműhelye és mert állandóan fejlődik, egy építkezési csoportja is van, amelynek tagjai, szövetkezeti tagok és a munkaegységek elvégzése után részesülnek osztalékban.

A község határa, amely azelőtt pusztaság volt, most egyre újabb és újabb épületekkel népesedik be. Hatalmas téglarakások virítanak a már kész épületek előtt és jelzik a fejlődés újabb állomásait.

Lelkes Vilmos, az építőcsoport vezetője lelkesen mondja:

— Most építünk 50 darab anyaserté' számára fiaztatót. Rövid pár hónap alatt el kell vele készülnünk, mert az idén még be kell fejeznünk 88 darab szarvasmarha számára is egy istállót. Mindennek pontosan el kell készülnie, mert ez idén szövetkezetünk sertéshúsból a dupláját akarja beadni.

— A mi községünk ma már pontosan tudja, hogy mit jelent a terv. — folytatja. — Bevallom, tavaly még nem tudtuk úgy, mint ezidén. Tavaly a terv még valami távoli fogalom volt. de ma már a vérünkben van, ma már látjuk magunk előtt és tudjuk, hogy munkánkkal, a terv teljesítésével, valóra váltásával szövetkezetünk és hazánk jövőjét szolgáljuk.

Lelkes Vilmos szavaiban nem fedezzük fel a nagyzolásnak, vagy a hamis pátosznak még az árnyékát sem. Mondanivalója hitelességét alátámasztja az is, hogy felesége. Lelkes Erzsébet is szorgalmasan dolgozik az építőcsoportban. Sőt 78 éves apja is itt dolgozik.

A fiaztató alapját most ássák. Ott áll az öreg egyenes derékkal és friss lendületes mozdulatokkal lapátolja az árokból a földet.

Lelket bécsi példát mutat...

— 12 éves korom óta furt dolgozom — mondja az öreg Lelkes Arnold, miközben otthonosan rátámaszkodik lapátja nyelére, aimit úgy tart a kezében, mintha testéhez nőtt volna. Azt az idegen szót, hogy „furt” úgy ejti ki, mintha anyanyelvével szíttá volna magába, mintha az évek hosszú során át elszakíthatatlan gyökereket eresztett volna az életébe. Arcát most a tavaszi nap felé fordítja. A napsugarak élesen megvilágítják ráncait és úgy tetszik, mintha valamennyi ráca csak azért lenne, hogy igazolják egy becsületes munkásember életét, aki évtizedeken át csak adott, mindig csak adott az emberi társadalomnak. Küzdelmes vívódása, amit a kapitalista társadalomban folytatott, most feloldódik egy ragyogó belszabadult mosolyban.

— Tetszik nekem ez az élet — folytatja. — Ezelőtt munkát kerestünk, most pedig megfordult a helyzet. Munkaerőt keresünk. De becsülik is ám a munkásembert. Mindent, amit ma itt építünk, azt magunknak építjük... És ezért — mondja kis szünet után — felveszem én még ma is a versenyt akármelyik fiatallal.

Így beszél az öreg Lelkes, aki 42 évig a vasútnál dolgozott s ma nyugdíjat kap. E 42 esztendőből 18 évig fütő volt és nem emlészik arra, hogy valaha hiányzott volna, hogy kimaradt volna a munkából.

Ezért nem akar most sem kimaradni, nem akar lemaradni. A munka lett az életeleme. Bizonyítja ezt az is, ha a község dolgozói vasárnap brigádmunkát vállalnak, az öreg Lelkes az elsők között van, aki vidáman megjelenik az elmaradhatatlan munkaszerszámjával a vállán. És hiába figyelmeztetik az elvtársak, a község vezetősége, hogy őtőle már nem kívánják a brigádmunkát, mert hiszen eleget dolgozott az életében. Lelkes bácsi erre nagylelkűen mosolyog, keskeny ráncos arca kimeríthetetlen forrásává válik a munkásosztály hatalmas erejének. Lelkes bácsi 78 esztendejével brigádmunkát megy végezni önkéntesen és büszkén. Azt mondja:

— Csak addig vagyok ember, amig dolgozom. Ezenkívül példát kell mutatnom unokáimnak és dédunókáimnak, mert nemsokára azok is lesznek.

Lelkes bácsi azt a köteléket, amely a munkást a munkásosztályhoz fűzi, öregkorára, bölcs emberhez méltóan még jobban meg akarja erősíteni. Egyike ő annak a 800 millió harcosnak, akik életük minden mozdulatával, szívük minden dobbanásával a békét védik és erősítik.

A nagypakaiak szeretik a munkát

Ha alapos kutatást folytattunk volna, akkor ebben a községben még jó egynéhány olyan kiváló dolgozót fedeztünk volna fel, akik közeli rokonai Lelkes bácsinak és vele egyazon nézetet vallanak, de így is, néhány órás otttartözkodásunk alatt találkoztunk egy pár szövetkezeti taggal, akinek a nevét nem érdemes feljegyezni.

Itt van Takács Antal, az agronómus, 41 esztendős, négy gyerek apja. Egy középgazdának a fia, élete során éppen annyit dolgozott apja földjén többi testvéreivel együtt, mint akármelyik szolga. A felszabadulás után, miután megnősült, négy magyar holdja volt. Ehhez haszonbérbe vett ki földeket. Így 6 hektáron dolgozott. Talán éppen ez a hat hektár, — amit két tehénnel művelt meg, egyedül aratott és egyedül takarította be a termést, mert felesége egymásután szülte az apróságokat — volt az ő nagy iskolája, amelyből agronőmussá nőtte ki magát.

Takács Antal is 13 éves kora óta furt földműveléssel foglalkozott. „Furt” alatt értendő kora hajnaltól — késő estig. Ugyancsak ez a munka érlelte meg arra, hogy 1951 őszén belépjen a

III. típusú szövetkezetbe és 1953 áprilisában örömmel közölje, hogy — a kalászosokat mind keresztsorosan vetettük el, csak éppen annyit hagytunk meg egysorosán, hogy mindenki győződjön meg a két vetés közti különbségről. Az árpát már lehengerezték, a cukorrépát most sarabolják és 90 hektáron már elültették a kukoricát, ebből

30 hektáron négyzetes vetési módszert használtak.

Mindezek után azt lehetne hinni, hogy a nagypakai szövetkezetnek nincsenek hibái, holott nem így van. A szövetkezet hibái mindjárt napfényre kerülnek. A nagypakaiak sokkal becsületesebbek annák semhogy hibáikat elrejtsék. Nyiltan beszélnek mindenről.

Takács Antal elmondja, hogy a nagyszarvai szövetkezettel vannak párosversenyben és hogy a múlt vasárnap meglepetésszerű ellenőrző körutat tettek náluk. Komoly tapasztalatokkal érkezett onnan vissza. Elsősorban észrevette, hogy Nagyszarván jobban előkészítették a talajt a répa alá, mint ők. Ott már augusztusban trágyáztak, míg ők csak ősz utóján végezték ezt a munkát. Ezenkívül Nagyszarván egyenletesebb volt a talaj is, tehát jobban megművelték. Munkájuk eredménye meg is látszik, mert a répájuk szebb. Viszont a keresztsoros vetésben lemaradtak, mert náluk mindössze 40 vagy 50 százalékban végezték szovjet módszerrel a vetést.

Az állatetetőknél Is felfedezte azt, hogy amíg az együc gondozónál ragyogó tisztaságot talált az istállóban és az állatok olyan állapotban voltak, mint ha csak párnán háltak volna, addig a másik istállóban piszok volt és az állatok teljesen elhanyagolt állapotban voltak. Amikor kérdőre vonta az állatetetőt hanyag munkája miatt, az a kevés munkaegységekre hivatkozott, holott a másik etető egyetlen koronával sem kapott többet.

— Nyilvánvaló — mondja Takács — nem Ízlik neki a munka.

— Na és nálatok ? ...

— Nálunk ... hát nézd még ... győződj meg személyesen arról, milyen a mi állatállományunk, milyenek az etetők.

Kiderül, hogy a nagypakaiak állatállománya több kisebb és egy nagy 88 férőhelyes modern istállóban van elhelyezve.

Az utóbbiban Bocek Mihály etető a vezető. Itt 47 fejőstehén van elhelyezve, amelyek naponta 250 liter tejet adnak, tehát átlagban több mint 5 litert. Az istállóban a legnagyobb tisztaság és rend uralkodik. A nagyüzemi gazdálkodás előnyeit az etetők felhasználják, hogy megkönnyítsék munkájukat. Nemcsak önitatö van itt, hanem a szecskavágót és a darálógépet villanyerő hajtja.

— így ni, csak be kell kapcsolni — mondja Bocek — és már megy minden, mint a karikacsapás. Adnak majd a tehenek több tejet Is, mint ahogy a terv megkívánja. Most egymásután ellik több tehenünk. Augusztusig harmincra számítunk-. Mert nem szabad ám elfelejteni, hogy most 100 hasas üszőnk van. Ezért maradtunk le az első negyedévben a tejbeadásban, de mi ezt majd behozzuk. Segít a zöldtakarmány meg a terv is segít. Ezidén már 224 hektáron vetettünk takarmányt, ezenkívül 30 hektáron alávetést végeztünk.

Arra a kérdésre, hogy nem találja-e kevésnek az átlagos 5 literes tejhozamot, Bocek ezt válaszolja:

— Dehogynem ... Tavaly az átlagos tejhozam 9 liter volt és ezidén bizony ezzel az eredménnyel nem elégedünk meg, hanem fel visszük 10 literre.

— És sikerül ?

Bocek fölényesen mosolyog:

— A terv előírja és mi azt megvalósítjuk A terv szerint ezidén 157 fejőstehénnek kell lenni állatállományunkban és ez meg is lesz. — Bocek hangja határozott ám, mikor megkérdezzük, vájjon a fejők a tejhozam után kapják-e a jutalmazást, bizonytalan, kitérő választ kapunk.

Máju* 9-ig, a Győze'em napjáig

A kitérő válasz az, hogy a tejhozam utáni osztalék rengeteg takarmányfogyasztást jelentene. És itt kezdődnek azok a hibák, amelyekkel a nagypakai szövetkezet még nem tudott megbirkózni. E hibák szoros összefüggésben vannak a szervezőmunkával, mert köztudomású, hogy a tejhozam emelése nemcsak a takarmány mennyiségén, hanem az etetés módján, a pontos idő betartásán és az állatok gondos ápolásán is múlik.

A továbbiakban még a következő derül ki: Takács Antal agronómus, a nagyszarvai szövetkezetről beszélve, azt is elmondja, hogy ott a nők nincsenek oly mértékben bekapcsolva a munkába, mint itt. így például nem tapasztalta, hogy akár a fejőknél, akár a hizlaldában asszonyok dolgoztak volna, míg itt Nagypakán a hizlaldában három, a fejőknél pedig két asszony dolgozik.

De nehogy azt higyjük, hogy csupán a hibákat sorolja íel a nagyszarvai

A nyitraii járásban lévő nagycétényi szövetkezetben az elmúlt évek folyamán egyes ellenséges elemek, Kósa és társai, a vezetőségbe furakodtak és igen nagy mértékben hátráltatták a közös gazdaság egészséges fejlődését és nagy károkat okoztak. A szövetkezet agjai azonban nem tűrték tovább az ellenség törekvéseit, leszámoltak velük és eltávolították funkciójukból. Mindenesetre ez mély hatást keltett a dolgozók körében, akik miután leleplezték és eltávolították a soraikban megbújt ellenséget, újult erővel láttak hozzá a munkához. Nagy segítségükre volt a szövetkezeti tagoknak az új alapszabályzat, mely jelentősen hozzájárult a munkafegyelem, egyszó4 val a szövetkezeti gazdálkodás megjavításához.

Míg az előző esztendőkben elkéstek, vagy a munkák helytelen megszervezése miatt hosszúra nyúltak a tavaszi munkák, ezidén észre sem vették a tagok. Majd két héttel megrövidítették

a tavaszi munkák első szakaszának idejét, miközben több, mint húsz hektáron elvégezték a rétek és a legelők feljavításét.

Hét bizony kell Is a takarmány — mondja szerényen Kobza elvtárs — mert igen nagy terveink varrnak. — Ebben az évben — folytatja — lényegesen emelni kell a tejhozamot, mert az első negyedévben is elmaradtunk a beadással, amit már a májusi hőnapban pótolni akarunk. —

Az állatállomány részére tehát jő előre biztosítják a takarmányt, mert megtanulták a múlt év tapasztalataiból, hogy milyen nagy hátrányuk származik, ha állataiknak nem adnak kellő minőségű takarmányt. Az állattenyésztésük ugyanis ebben az évben lényegesen kiszélesedett, főleg a juhállományuk gyarapodott, mely szintén megkívánja az ízes etetni valót, különösen a tél folyamán. Erre már most kell gondolni.

Fejlődő szövetkezeteink

Az első negyedévi munkaértékelések során legjobb szövetkezeteink a következők :

FELSÖSZELI

A szövetkezet tagjai az összes tavaszi munkákat időben és a terv szerint elvégezték, miközben 56 százalékban alkalmazták a keresztsoros vetési eljárást. Igen nagy súlyt helyeztek a tavasziak előcsiráztatására s ilymódon 33 hektárt elvetettek. A cukorrépánál 40 hektárral kapcsolódtak be a proszenyicei mozgalomba.

A felsőszeliek kiváló eredményeket értek el az állattenyésztésben is. Szabó Béla például versenyben áll Bacovszky állatgondozóval. Az első három hónapban 12 tehén napi átlagos

60 literes tejhozamát 126 literre emelte. Bocovszky elvtárs előzőleg 13 tehéntől naponta 42 liter tejet fejt ki, három hónap után ez a szám 90 literre szökött fel. Az említett állatgondozók következtésen alkalmazzák a szovjet módszereket és az állatok hasznossága szerint kapják jutalmukat.

csüz

Az érsekújvári járásban lévő csúzl szövetkezet nyolc nappal rövidítette le a koratavasziak vetési idejét. A kereszbsoros efjárás szerint 71.5 hektárt vetettek be és több, mint 30 mázsa szemcséstrágyát készítettek. Nagy gondot fordítottak a legelők és a rétek feljavítására, mellyel ugyancsak időben végeztek.

szövetkezetről. Takács még hozzáfűzi, hogy ott a munkát jobban megszervezték, mert munkacsoportokra és csapatokra osztották szét a munkát, mig itt egyelőre csak egy csoport dolgozik.

Ezzel a kényes problémával Hornyák Józsefhez fordulunk, az 57 esztendős szövetkezeti elnökhöz, akinek 13 unokája van.

Hornyák derűs, jókedélyű ember, élénk hangjából, eleven mozdulataiból és csillogó szeméből tetterő árad. Ügylátszik nem véletlen, hogy ezidén március 21-én, tavasz első napján őt választották meg elnöknek.

Még mielőtt a kenyes problémára rátérnénk, az elnök előrebocsátja, hogy a nagypakai szövetkezet tagjaira egyetlen rossz szót nem enged mondani.

— Szorgalmas, munkaszerető emberek ezek. Mi sem bizonyltja ezt jobban, mint az, hogy minden egyes tag látva, hogy a szövetkezet milyen roszszul ál! a tojásbeadásban, elhatározta, hogy május 1-ig 300 tojást ad be a háztáji gazdálkodásból. Nos, mit gondolsz, mi történt ? A tagság nemcsak 300-at, hanem 400-at adott be. Hát elvtárs. ezt az igyekvést nem szabad lebecsülni. És ezenkívül nézd, itt van a községi hangszóró is, ezt szövetkezetünk 1951-ben az aratóversenyen nyerte. Ilyen a mi tagságunk. Szereti a munkát. Magára vállalta, hogy május 1-re egyetlen talpalattnyi földet nem hagy szántatlanul a községben. Ezt meg is valósítja.

— De hát elnök elvtárs még is csak furcsa, hogy egy ilyen szövetkezetben, mint a tiétek, még nincsenek munkacsoportok és csapatok, úgy tudjuk, hogy Nagyszarván ...

A mondatot be sem fejezhettük. Az elnök élénken közbevág.

— Igen bevallom, még nincs, ezt nem lehet letagadni. Csakhogy tekintetbe kell ám venni azt is, hogy ehhez a munkabeosztáshoz az előfeltételeket meg kell teremteni. A lovakat közös istállóba kell helyezni. Ez máskép nem megy. Jól tudod, hogy a lovakat és a munkaszerszámokat szét kell osztani a munkacsoportok között és azok felelősek értük. Már pedig, ha a lovak szét vannak osztva egyes tagoknál, akkor bizony egy kis zabnak lába kél.

Ezzel kapcsolatban az elnök elmond egy rövid történetet, lelkünkre kötve, hogy istenörizz, nehogy megírjuk. Az történt, hogy amikor Leleszen a kéthónapos elnöki iskolán volt, a lelesziek meghívták az iskola hallgatóit egy taggyűlésre. Ott aztán többek között a csikőnevelőt kritizálták, hogy a zabot srotnak darálja és megeteti vele saját disznait. A tagság legnagyobb meglepetésére a csikónevelő azt válaszolta, hogy 6 ezt nem is tagadja, de kérdi a tagságtól, talán ezért rosszul vannak táplálva a csikók ? . ..

— Hát ez történt elvtárs... ami csak azt bizonyítja, hogy a szentnek is maga felé hajlik a keze. Ezért alkarom először a lovakat közös istállóba helyezni és biztosítlak, a legrövidebb időn belül ez is meglesz.

— A legrövidebb időn belül, az sok. Pontosabb határidőt kérünk.

— Jó, legyen, hát május 9-ig, a Győzelem napjáig a tagsággal együttesen végrehajtjuk a munkacsoportok megszervezését. A kapásnövények művelését is pontosan szétosztjuk. Már mindent előkészítettünk. Nézd, Írásban mindent lefektettünk, nehogy azt hidd, hogy mi nem tartunk lépést szövetkezeteink fejlődésével.

Szabó Béla