Szabad Földműves, 1953. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)

1953-04-26 / 17. szám

fiiwfrckt ___

1953. április 26. Földműves 5

A’ nagymegyeri járás versenyzászlaja gazdát cserélt

A nagymegyeri járás szövetkezeti funkcionáriusainak jelenlétében 1953. április 19-én tartották meg Ekecsen i munkaverseny-aktívát, amelyen a bizottság értékelte a tavaszi munkák második szakaszának eredményeit. A tavaszi munkálatok első szakaszának eredményeit március 25-én hirdették ki és akkor az ekecsi szövetkezet vitte el a győzelem zászlaját.

Mielőtt rátérnék a munkaverseny jelentőségére, rá kell mutatnunk az ekecsi szövetkezet rohamos fejlődésére, rá keli mutatnunk, hogy milyen körülmények között verekedte fel magát a járásban az elsők közé, holott tavaly még a közepesek között vergődtek.

Tavaly az ekecsi szövetkezet tagjai 820 hektár szántóföldön dolgoztak. Az EFSz-nek voltak ugyan kiváló dolgozói, de kiemelkedő teljesítményt járási viszonylatban nem tudott felmutatni. Ezidén azonban már 1850 hektár szántóföldet művel meg, tagsága pedig közel 170 taggal szaporodott. Rohamos növekedése, amely tavaly az aratásnál ment végbe, mindössze három nap alatt zajlott le, mégpedig a párt helyi szervezete a nemzeti bizottság és a CsISz szoros együttműködése révén. A párt irányításával az elvtársak a CsISz tagjaival agitpárokat alakítottak, akik házról-házra jártak és heteken át fáradhatatlanul propagálták a szövetkezeti, nagyüzemi gazdálkodás előnyeit.

A döntő áttörés napja, amely magával hozta az ekecsi kis- és középgazdák áradását a szövetkezetbe, már a cséplés idejére esik, arra a vasárnapra, amikor a szövetkezeti tagok mindenki szemeláttára átvették a munkaegységek után járó természetbeni jutalékot. Az igazságos, munkaegységek számához igazodó elosztás szemléltető módon bebizonyította a község lakossága előtt, hogy az a szövetkezeti tag, aki szorgalmasan és becsületesen dolgozik, aki lelkiismeretes munkájával hozzájárul a szövetkezeti vagyon gyarapításához, az méltó módon részesül a közös vagyonból.

— A gabonával megtelt súlyos zsákok mindennél ékesebben beszéltek — mondja győzelemittasan Nagy Géza ekecsi nemzeti tanács 24 esztendős elnöke, amikor a tavalyi izgalmas eseményekről beszél.

— Nyolcvankilenc kis- és középgazda jelentkezett aznap — jegyzi meg büszkén Ferenci István és látni rajta, hogy ezt a számot és ezt a napot soha az életében nem felejti el.

— A községházán nem győzték a munkát — teszi hozzá Tóth Géza, a fcsISz titkára.

— Aznap, hajnali háromig tartott a jelentkezés. Itt a községházán, ebben a szobában történt mindez, — folytatja Nagy Géza — és mi dolgoztunk szakadatlan és egy csöppnyi fáradtságot sem éreztünk. Olyan munka volt ez, amit szívesen végeztünk. Jöttek a kis- és középgazdák, jöttek egymásután ... mintha nagyon sürgős lett volna a jelentkezés ...

— Sürgős is volt... — mondja nevetve Németh elvtárs, aki a párt régi harcosai közé tartozik, már 60-ik esztendeje felé közeledik, de hangjában ma is a fiatalok lendülete lüktet és nem csoda, ha szeme is úgy csillog, mint a fiatalok szeme, hisz 32 esztendőn keresztül részarató volt és bizony keservesen kellett dolgoznia, amig felnevelte hét gyermekét, keményen kellett harcolnia, amig megérte azt a napot, amikor Sztálin a rohambrigád rangjával tüntette ki hazánkat, Csehszlovákiát.

Ezért volt sürgős az ekecsi kis- és középgazdák belépése a szövetkezetbe és nyilván ezért Tájt annyira az ekecsi szövekezeti tagoknak, hogy az elmúlt vasárnap, a tavaszi munkálatok második szakaszának versenykihirdetésénél, szövetkezetük a járásban negyedik helyre került.

A többi szövetkezet sem pihent . . .

Vasárnap, április 19-én, az ünnepi jelszavakkal feldíszített kultúrházban, a zászló még büszkén hirdette az ekecsi szövetkezet első helyét a járásban Az ekecsiek meg voltak arról győ ződve, hogy a zászlót megtartják, mert hisz dolgoztak szorgalmasan és lekiismeretesen, szigorúan ragaszkodva a tervhez és ha igaz ugyan az, hix;v a sertéshúsbeadást csak 84 százalékba teljesítették, viszont igaz az is, hogy a marhahúst 150 százalékra beadták.

Németh Imre elvtárs, az agronómus is a legjobb véleménnyel van a tagságról. Hangsúlyozza, hogy a tagság egyre nagyobb érdeklődést tanúsít az agrotechnikai tudomány, főképp a szovjet tapasztalatok iránt. Egy-egy előadása alkalmával élénk viták fejlődnek és fö lep ennek az érdeklődésnek köszönhetc, hogy a tagság egyöntetűen odahatott hogy példás módon, idejekorán elvégezze a tavaszi munkákat. Ezenkívül

a szoros együttműködés a traktorosbrigáddal is hozzájárult a jó munkaeredményekhez.

Németh elvtárs az aktívan felolvasott beszámolójában többek között a következőket mondotta a járás valamennnyi községéből összegyűlt, közel 120 küldött előtt:

„A tagság betartja a munkarend általános szabályait, amelyek a szövetkezeti dolgozók általános kötelességei. Bevezettük szövetkezetünkbe a pótjjtalmazást, amelyet a tagság által eifog adott normák szerint vezetnek. Ezáltal érvényesíteni tudtuk a munkaversenyt és állandóan felhívtuk a könynyelműek figyelmét a szorgalmas munka külön jutalmazására. Ma már elértük azt, hogy alig van tagságunk közt olyan, aki ne vált volna lelkes tagjává munkaversenyünknek ...”

Nos, igaz, szószerint igaz, amit Németh elvtárs mondott az ekecsi szövetkezet tagjairól, de az is igaz, hogy a járás többi szövetkezeteinek tagsága sem pihent ölhetett kézzel, hanem tanult és dolgozott és mindent elkövetett, hogy szövetkezete az első helyre jusson.

Ez mindjárt kiderül, amikor Gyuracska elvtárs, a járási nemzeti bizottság mezőgazdasági előadója felszólítja az aktíva jelenlévőit, hogy tekintsék meg az ekecsi szövetkezet határát, győződjenek meg a tagság munkájáról és vitassák meg ezután a szövetkezet jó és rossz oldalait. Addig pedig, amig a funkcionáriusok tiszta képet nyernek az ekecsi szövetkezetről, a választott versenybizottság a beérkezett jelentések alapján dönt, hogy melyik szövetkezet jut az első helyre.

Kint a határban

Abban a pillanatban, amikor a küldötteit a szövetkezet gyönyörűen zöldek) határába lépnek, a kritika nyomban megkezdődik. Senki se higyje azt, hogy itt valaki szégyeli magát, hogy szemérmesen hallgat, vagy jóakaratúan bólint. Nem! A küldöttek arca szigorú és kemény, hangjukban felelősségérzet és felelősségrevonás van, amikor kimondják az Ítéletet.

— Igaz — mondja valaki — keresztsorosan van elvetve az árpa, szépen ki is kelt, de a hengerelést nem végezték el.

— Nem bizony — mondja egy másik.

— Holott erre bizony szükség lett volna — mondja a harmadik — a talnjnedv miatt.

— És mindjárt utána könnyű lepkefogasolást kellett volna végezni.

— Én legalább is ezt t • > * ti volna — mondja az első — mert a hajszálcsöveket el kell dugaszolni

Oldalt vaiaki azt kiálltja, hogy a tábla széle n°m volt rendesen f“/szántva.

— És micsoja mélyedések vannak itt!

— A talaj nem egyenletes

— Nem tudom, arathat-e itt kombájn, holott erre gondolni kell már a vetésnél.

Rövid mondatokban mondja meg mindenki a véleményét Dicséretet alig hallani. Valahogy úgy tűnik, mintha egy család tagjai egymást felelősségre

Állami gépállomásaink befejezték a tavaszi munkák első szakaszát és sok helyen már a második szakasz kellős közepén taranak. Gépállomásaink feladatában ebben az évben jelentős változás következett be. Szövetkezeteink nem elégednek meg azzal a gépi segítséggel, a mit idáig gépállomásaink nyujtotak nekik. A gépesítést sokkal nagyobb mértékben kell alkalmazni. Az eddig elért eredményekkel nem lehetünk megelégedve. A gépesítésnek sokkal nagyobb tért kell hódítani és addig az iramot nem szabad csökkenteni, amíg a szövetkezeti tagjainkat a nehéz munkától végleg meg nem szabadítjuk.

A CsKP múlt évi decemberi ülésén Gottwald elvtárs, népünk halhatatlan tanítója beszédjében hangsúlyozta, hogy nem elég az, ha gépállomásaink csak az alapföldművelés gépesítésével foglalkoznak. „Amíg a Szovjetunióban a gépállomások 170 féle munkát végeznek, addig a mi gépállomásaink csak 18 fajta mezőgazdasági munka gépesítését vezették be Ez azt bizonyltja, hogy még nagy feladat vár földművé lésünk gépesítésére A kérdés nagyon komoly, mert a gépesítés állandó emelkedése nélkül lehetetlen meglévő szövetkezeteinket megerősíteni 'és a szövetkezeti mozgalmat tovább fejleszteni.”

Gottwaid elvtárs eme szavai főkép a

tavaszi munkák második szakaszára értendők. A szövetkezetek növényápo'á si és takarmánygyűjtési munkáiról van szó. A növényápolást és a takarmány

vonnák, hogy a munkát bizony jobban is elvégezhették volna. Németh elvtárs napbarnított arca pirul, mentegetőzve azt mondja, hogy mindezt nagyon jól tudja, de a hengerelést azért nem hajthatta végre, mert még el kelleti végezni ezen a táblán a füvesítést — az alávetést a takarmány biztosítása érdekében. A talaj egyenetlenségéről sem tehet, mert ez a tábla tavaly még pántlikákból állt, csak az ősszel lett egvbeszántva.

De e komoly érvek ellenére sincs kegyelem. A járás első szövetkezete megérdemli a kritikát A talajnedv még a hajszálerek ott izznak a levegőben, mindenki tud róluk és senki sem hajlandó e döntő tényezőket figyelmen kívül hagyni. Valaki még hozzáteszi, hogy bűn, hogy az alávetést eddig még nem végezték el, mert hiszen micsoda áldást jelentett volna a takarmánynak a multheti eső

Táncos elvtárs, a járási agronómus lép ekkor közbe. Mondanivalóján érezni, hogy fel szeretné hívni a küldöttek figyelmét az ekecsiek jó munkájára. Ezért lehajol a gyönge árpaszálak fölé, ujjaival gyöngéden érinti a növényt es magyarázza a keresztsor^s vetés előnyeit. Rámutat arra, hogy ez a szovjet módszer úgyszólván kiirtja a gyomot, mert elviszi tőle a tápanyagot. hisz itt az egész táblán alig látni gyomot. Arra is felhívja a körülállők figyelmét, hogy a keresztvetés védi a növényt a szárazság ellen, megőrzi a talajnedvet és ez főképpen akkor mutatkozik meg a legszemléltetőbben, ha egymásmelletti táblákon látható az egysorosán és keresztsorosan elvetett gabona. Éppen ezért nem lehet és nem szabad lekicsinyelni az ekecsiek munkáját. akik a kalászosokat keresztsorosan vetették el.

A küldöttek azonban nem hagyják magukat félrevezetni. Egy tanyi szövetkezeti tag felsóhajt, mint akinek hirtelen honvágya támadt és azt mond- Ja:

— Hej, ha a mi árpánkat látnátok!

Elhallgat azonban, amikor kilépünk

a cukorrépa hatalmas kiterjedésű földterületére, hol a sarabolást sok helyütt már elvégezték és ahol, felosztva pontosan felmért területeken apró táblák jelzik a tagok neveit, akik a cukorrépát egész éven át művelik. Ezen a ragyogó renden elámul a küldöttség ... de ez az ámulat csak percekig tart... mert ime néhány küldött már ott guggol a répanövények felett és szakértelemmel keresik az ekecsi cukorrépa-bolhákat.

— Hiába keresitek a bolhákat — mondja Németh Imre — a cukorrépát permetezve vetettük el.

— Igen ám — mondja most valaki — de miért van az, hogy a táblákon csupa férfinév látható. Miért nincs rajta az asszonyok és lányok neve?

— A — • válaszol egy ekecsi — nem baj az, azt úgyis a családtagok, az asszonyok végzik.

— Éppen ezért ott kell lenni az aszs/onyok nevének is.

Nos, cukorrépabolhát nem találtak a küldöttek, de felfedezték mégis, hogy az asszonyok nincsenek oly mértékben bekapcsolva a munkába, mint abetakarítását idáig, — a kaszálás kivételével — gépesítés nélkül végezték.

Ennek a nagy fogyatékosságnak főképpen a csúcsmunkák idején mutatkozott meg a következménye, amikor a gépesítés hiányában a szövetkezetek túl sok munkaegységet igényeltek a munkák elvégzésére. Szövetkezeteink kénytelenek voltak brigádokat igénybe venni, ami felbomlasztotta a tervet és a szervezést. E hiány további következménye az, hogy nagyon sok munkát minőségileg nem megfelelően végeztek el, vagy egyáltalán el sem végeztek. Ezért nagyon sok helyen nem érték el a tervezett jövedelmet, ami a ledolgozott munkaegységek magas számával magyarázha tó. Fontos tehát hogy gépállomásaink készüljenek fel a tavaszi munkák második szakaszára — a sorközi növényápolásra és a takarmány betakarításé ra.

Szlovákia gépállomásai e feladat elvégzésére 200 növényápoló traktort kaptak és fokozatosan ellátják őket a szükséges vontatott berendezéssel fs Az 1953 évi gépjuttatás azonban távolról sem elégséges a növényápolási munkák elvégzésére. Szükséges tehát, hogy a gépállomások műhelyeikben szakembereikkel a sorközi növényápolás elvégzésére traktorok által vontatott megfelelő gépeket készítsenek. Főképpen a répa sarabolása. a burgonya . előkapá'ása és feltöltése, a tengeri. napraforgó és zöldség stb sorközi megművelése jön számításba Ezeket a gépeket kiselejtezett gépek anyahogy kellene, ahogy a nők egyenjogúsága ezt megkívánná. De ez nyilván nemcsak Ekecsre érvényes, hanem az egész járásra, mert a 120 küldött között egyetlen lányt vagy asszonyt nem találunk. Hogy ezt a nagymegyeri járás asszonyai tűrik, ez valóban érthetetlen.

Kíméletlen, de nagyon tanulságos a kritika

Persze a nagymegyeri járásnak kiváltó oldalai is vannak. Itt már meghonosodott az a szokás, hogy egyik szövetkezet kihívja a másikat versenyre. Ez a kihívás azzal jár, hogy egyik szövetkezet ellenőrizheti a másik munkáját. Ilymódon a munkaverseny nemcsak formai, nemcsak papíron van meg, hanem érvényesül a szövetkezeti tagok mindennapi munkájában.

Az építő kritika ragyogó példáját kaphatjuk a következő jegyzőkönyvben. amelyet Patas községében vettek fel április 18-án és amelyet felolvastak az ekecsi aktíván. A jegyzőköny így hangzik:

„A padányi szövetkezet bejelentette, hogy április 18-án ellenőrző látogatást lesz a patasi szövetkezetben. A patasi szövetkezet vezetősége erre úgy döntött, hogy megelőzi ezt a látogatást és váratlanul, meglepetésszerűen látogatja meg a padányi szövetkezetei. Е/ meg is történt. Április 18-án a patasi vezetőség reggel 6 órakor váratlanul megjelent Padányban. A látogatók a. szövetkezet vezetőségét, a párt elnökét, valamint a községi titkárt már az irodában találták. 6 órától 8 óráig az iroda ellenőrzését végezték. Az iratokat rendben találták, csupán azt kifogásolták, hogy a munkarend fali táblázata nem volt kifüggesztve. Ezen idő alatt megfigyelték azt is, hogy a reggeli mumkaelosztást észrevétlenül hajtják végre, ami azt bizonyítja, hogy már este megbeszélték, hogy ki milyen munkát végez és reggel időveszteség nélkül hozzáfoghattak a munkához.

A két szövetkezet vezetősége ezután fogaton bejárta az egész határt, mely déli 12 óráig tartott. Sorba megfigyelték az egyes veteményeket. Megállapították. hogy úgy a tavaszi, mint az az őszi kalászosok jó minőségűek, az árpa 65 százalékát keresztsorosan vetették el. A cukorrépát körülárkolták, szépen kikelt és a talajt jól előkészítették. A burgonya ugyancsak el van ültetve, ügyesen, házilag kombinált sor és növénytávolságjelzővel. Az őszi repce gyenge, foltos, bizonyos részt fel kellett szántani. A földek a munkacsoportok szerint ki vannak jelölve és táblákkal ellátva. A kukoricaföldeken az előkészítő munkát traktor végezte. Az igák az egyes csoportokba beosztva dolgoztak. Egyik csoport lent vetett, a másik takarmánybükkönyt. A repce kapálását kézierővel végezték.

A patasi bizottság, miután megtekintette az állatállományt és gondozásukat rendben találta, megállapította, hogy az első negyedévi beszolgáltatás 100 százalékos. Ezután a két szövetkezet vezetősége átkocsizott Patasra, hogy ellenőrizze az ottani szövetkezet munkáját. A délután folyamán 1—6 óráig

gáből és elhasznált szerszámból készítsük. Fel kell készülnünk továbbá a répasorok géppel való átvágására, amely munkára ebben az évben traktorral vontatott gépeket kapnak a gépállomásaink.

Dolgozónkat be kell kapcsolni ezen gépek előállításába. A munkát versenynyel kapcsolunk össze, hogy minél jobb és tökéletesebb szerszámot vagy agregátot készítsenek.

Ugyancsak sokkal nagyobb feladat hárul ránk, mint tavaly a széna betakarításának gépesítésében a bevált szovjet módszerek alapján. Szövetkezeteinknek ezen a téren csak a lekaszálásban segédkeztünk, ami bizony nagyon silány segítség. A kérdést ilymódon nem oldjuk meg. A takarmány kaszálását is jobban ki kell terjeszteni és éppen úgy mint a növények sorközi megművelésénél, itt is többfajta gépimunkát kell szorgalmaznunk. Itt használjuk fel az összes gyüjtőgépeket és szénaforgatókat, amelyek idáig sok helyen a raktárakban hevertek. Mindezekből megfelelő agregátokat kell készíteni. Úgyszintén a lovakkal vontatott aratógépeket is ajánlatos agregátokká átalakítani. Gépállomásainkra hárul a széna- és a szalmafúvógépek. va’amint présgépek beállítása is.

Ezen a téren gépesítési iparunknak egy lépéssel tovább kell haladnia és el kell átnia összes gépállomásainkat megfelelő gépekkel.

járták a határt. A padányi bizottság megállapította, hogy a patasi szövetkezet őszi kalászos veteménye jó állapotban van. Tíz százalékban gyenge veteményt talált az ősziekben, mely a feltört lucernaföldeken látható. Kifogásolta. hogy a búza, tavaszi hengerezése után nem lett boronáivá. Az árpa és zab jó minőségű, de keresztsoros vetésük nincs oly százalékban, mint Padányban. mivel Itt csak 50 százalékban vetettek e szovjet módszerrel.

A padányi bizottság ezután megtekintette a folyamatban lévő burgonyaültetést is, amely igával és kézierővel történt. Kifogásolta, hogy az eke után a barázdába a káliső közé kevés szuperfoszfátot is kevertek. Jónak találta a cukorrépánál a talajelőkészítési munkálatokat. A répák szépen kikeltek, de kifogásolta, hogy a földek nincsenek körülárkolva. A bizottság ezután megtekintette a kertészetet is. helyesnek találta a motorral való öntözési berendezés használatát, a melegágyak állapotát. kifogásolta csupán azt, hogy az apró magvaknak a talaj porhanyósága nem teljesen megfelelő.

A bizottság végül az istállókat és az ólakat tekintette meg. Megállapította, hogy az ólak tiszták, rendesek, az állatok csoportosítása és gondozása is jó, A padányi bizottság kifogásolta, hogy az istálló körül szétszórt építőanyagmaradékot talált.

Ezután a bizottság a patasi szövetkezet irodájába vonult a látottak értékelésére. A hibák és előnyök megbeszélése után mindkét szövetkezet bizottsága Ígéretet tett, hogy a felfedezett hibákat kiküszöböli, a tapasztalt előnyöket pedig alkalmazza saját szövetkezetében.”

Az első helyre Okányikovo került

Hasonló szellemben folyt a kritika az ekecsi aktíván, azzal a különbséggel, hogy Ekecsnek nem volt módjában váratlanul meglepni a többi szövetkezetét. Mégis úgy az ekecsiek, mint a többi szövetkezeti funkcionárius az elhangzott felszólalásokból sokat tanulhattak. A vita után sor került a versenyeredményének kihirdetésére. A bírálóbizottság a jelentések alapján, a versenypontok figyelembevételével végezte az értékelést.

Az első helyet az okányikovói szövetkezet nyerte el kiváló szervezőmunkájával. Mintaképpen megalakította az állandó munkacsoportokat, ezeknek kijelölte a földterületet a műveléshez szükséges fogatokat és felszerelést. A csoportokon belül megszervezte a munkacsapatokat. Ezzel a szövetkezet biztosította, hogy valamennyi kapásnövény az agrotechnikai idő alatt meg lesz művelve. Bevezette továbbá a pótjutalmazást, amely a szövetkezeti tagokat arra ösztökéli, hogy a legnagyobb hektárhozamot érjék el. Első negyedévi tervét, a marha és sertéshús beadásban teljesítette. Tejben és tojásban Is iparkodott kötelezettségének eleget tenni.

A II. helyre a tanyi szövetkezet került, ugyancsak példás szervezőmunkája révén.

A III. helyre a szapl szövetkezet jutott.

A IV. helyet Ekecs foglalta el.

A járás legjobb csoportjai közül I. helyre került Ekecs növénytermelési csoportja, amelynek vezetője Németh Kálmán. Sidó Sándor csilizradványi csoportja jutott a II. helyre. A III. helyre az apácaszakállasi szövetkezet Kürti László csoportja került. A IV. legjobb csoport az alistáli Szászik elvtárs csoportja.

Gersik Viktor, a győztes okányikovói szövetkezet elnöke, amikor átvette a versenyzászlót, röviden a következőket mondotta:

— Büszke vagyok arra, hogy a mi szövetkezetünk nyerte el a versenyzászlót. Azért vagyok rá büszke, mert mi ezt a kitüntetést becsületes munkával szereztük. Ha közületek bárki is el akarná vinni tőlünk ezt a zászlót, előre figyelmeztetem, hogy nem lesz könnyű dolga, mert mi könnyen azt ki nem adjuk kezünkből.

Nem fér kétség hozzá, hogy Gersik elvtárs igazat mondott. Ahogy ott állt az emelvényen és kérges, hatalmas kezében szilárdan fogta a zászlót, mindenki érezhette, hogy egykönnyen nem adja ki kezéből. Igaz viszont az is, hogy az ekecsiek se szívbajosok és egyetlen funkcionáriust sem fedeztünk ott fel, aki félne a munkaversenytől. A verseny megindult, a nagymegyeri járásban egyre nagyobb méreteket ölt, izgalommal várjuk most a verseny harmadik szakaszának értékelését. E- lőre megjósoljuk, hogy kemény harc lesz, mert úgy vettük észre, hogy a tanyi szövetkezetnek nagyon fáj a foga a zászlóra.

Szabó Bél '

Mezőgazdaságunk további gépesítéséért