Szabad Földműves, 1953. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)

1953-04-19 / 16. szám

6 1953. április 19. líôtfod Földműves A legelő a sikeres állattenyésztés fontos tényezője Az első dolog, amit itt hangsúlyoz­nunk kell az, hogy a legtermészete­sebb, a legolcsóbb és egyben a legér­tékesebb állati takarmány a gyep. A legelő gyepezete többféle növény keveréke. Van benne füféle, pillangós és gyomnövény. Ezek íze, szaga, táp­lálóértéke is változatos. A jószág sze­reti, mert ízlése szerint válogathat közte. Ezzel szemben az istállón ete­tett takarmány nem mindig friss és ízletes, mint a gyep, sőt gyakran szá­raz, fás, nehezen emészthető. A jószág az istállóban nem is válogathat, mert csak egyfélét kap. A gyepet viszont szívesen legeti. mert ízletes és friss. Hamar jóllakik tőle, még ha kevesebbet is fogyaszt, mert könnyen emészthető. Az istállón etetett abrak ezzeí ellen­tétben sokszor nehezen emészthető. A könnyen emészthető gyeptakar­mány élénkíti az anyagcserét, értékes része könnyen felszívódik a szervezet­be, salakja pedig gyorsan hagyja el a bélcsatornát. Az Ízletesség fokozza az állat étvá­gyát. A füvek illata és aromája átmegy a tejbe vagy a tejtermékbe. Ezért olyan kitűnő a havasi legelőkön készült vaj, sajt vagy túró. De menjünk tovább! Vegyük figye­lembe azt is, hogy a gyeptakarmányt nem kell kaszálni, szárítani, ''forgatni, behordani és raktározni. Nincs szára­dási vagy egyéb veszteség. A jószág az elfogyasztott eleséget a helyszínen rögtön feldolgozza tejjé, hússá, gyapjúvá. De nem kell sze­mélyzet sem az etetéshez. Ezért a legeltetés aránytalanul olcsóbb, mint az istállózás. Különös fontosságú ez, ha kevés a munkaerő. A legelő füve egyúttal — mint már említettük — a legértékesebb takar­mány is. Benne ugyanis mindaz meg­van, ami a fejlődő és növésben lévő állati szervezet felépítéséhez, valamint a kifejlődött állat tej-, hús-, gyapjú­termeléséhez vemhes állatok számára pedig a magzat táplálásához szükséges. Ezépt kell hangsúlyoznunk azt, hogy csikók, bárányok, borjuk, malacok, süldők, fiatal baromfiak X éves ko­rig a jó legelőt nem nélkülözhetik. A fejlődő szervezet életenergiája olyan erős és annyira gyors, hogy a számító és haladó gazda ezt a körülményt fi­gyelmen kívül sohasem hagyhatja. A kifejlődött állatnál a gyep fehér­jetartalma fölös mennyiségben már termelő hatást is kivált. A fejős állat tejmennyisége és a tej zsírtartalma emelkedik, a gyapjú-, hús és a tojáshozam erősödik. Fejősteheneknél a legelőnek ezzel kap­csolatos előnyös hatása még szembe­tűnőbb, ha nem kell nagy távolságról hazajárnia, hanem az állatokat a lege­lőn, karámban fejik. A sok járás-kelés ugyanis a tejhozamot egyébként csök­kenti. A szakaszos legeltetés ezért is fontos, mert az állat fölösleges utakat nem tesz a járkáiással. Maga a legelés a táplálékszerzés leg­természetesebb módja is egyúttal. A szabadban élő állat, mint a lege­lőjószág is, nem eszik vályúból vagy jászolból. Táplálékát, sokszor ivóvizét is a földről, a legelőről szerzi meg. Ez mintegy arra kényszeríti, hogy azért meg is dolgozzék. Miközben így önma­ga szerzi meg táplálékát, egész szer­vezete munkát végez. Különösen pedig az izmok és a cson­tok fejtenek ki nagyobb tevékeny­séget. A legelőn mozogni is kell, hogy új táplálékhoz jusson az állat. Ez a mozgás serkentően hat az egész szervezet működésére. Hozzájárul ehhez a friss levegő és a napfény erősítő és edző hatása is. A legelőjószág szervezete ilymódon edzetté, szilárddá válik. A gyeppázsit a maga rugalmasságá­val és puhaságával a rajta legelésző, futkározó jószágnak ruganyosságot is ad. Fontos ez különösen a csikóknál és a futólovaknál. A legelőn felnevelt állat külsőleg szebb és arányosabb. Miközben az ál­lat legel, szétveti mellső végtagjait, nyakizmait megfeszíti. De megfeszül a hát és az ágyék is. Ez elősegíti azt, hogy az állat „jó kötésű” legyen. A hát és az ágyék megnyúlása követ­keztében az egész törzs és a mellkas is hosszabb lesz. Az edzett és szilárd szervezetű lege­lőjószágnak a betegségekkel szemben nagyobb ellenállóképessége van. A betegség elleni védekezés legjobb és egyben legolcsóbb módja a megelő­zés. Ha az állati szervezetet edzetté tesszük, máris hozzájárulunk a beteg­ség elleni védekezéshez. Vonatkozik ez főleg a gümőkórra és egyéb fertőző betegségekre. Az a jószág, amelynek ellenállóké­­pességét a legelőn tartózkodás nem javítja, beteg szervezetű. Ez nem bírja el a legeléssel járó fáradságot, a moz­gást, az erős napfényt vagy a szeles, az esős időt. Tehát a legelő egyúttal a természe­tes kiválasztódás eszköze is, mert rámutat arra, melyik a beteg és melyik az egészséges állat. Végül meg kell említeni azt is, hogy a legeltetés az állati élet legjobb erő­forrása. Így az ivarzás is tökéletese­dik a legelőn. Mindazok az előnyök, melyeket itt egymásután felsorakozt" m a legel­tetés javára, az istállóza mellett csak részben találhatok meg. Most is hang­súlyoznom kell azonban, hogy ezek az előnyök csak a jó legelők esetén állnak elő. A rossz és elha­­anyagolt legelő tönkreteszi az álla­tot. Éppen' ezért, ha van legelő, azt jó­karban kell tartani. Ha pedig kevés a legelő vagy egyáltalán nincs ilyen te­rületünk, úgy az istállózás mellett le­galább kifutókról kell gondoskodni. Az istállózás hátrányai akkor sem vesze­delmesek, ha legalább a növendékálla­tok legelőjét biztosítjuk. Felnőtt álla­tok a nyári istállózást még jobban el­viselik, mint a növendékállatok. Bedécs Gyula Idejében kiültetett dohány — bö termés — nagy jövedelem nagyon meggyötri, aminek következ­tében a palánta el is pusztulhat. — Nem ajánlatos a palántázást hideg esőben, vagy az ezt követő hűvös időben végezni. Ilyenkor meg kell várni, míg a talaj ismét felmeleg­szik, mert a hideg talajban nem f j­­lődik rendesen, vagyis visszamarad. A korai ültetést Sokszor szándékosan kerülik. Ez in­dokolatlan eljárás. A későtavaszi fa­gyok nem minden esztendőben je­lentkeznek. Sőt. ha a hőmérséklet leszáll is a OC fok alá, az még nem jelenti feltétlenül a dohány meg' .­­gyását. A kiültetett palánta rendsze­rint —■ 3 C fokot minden veszély nélkül kibír különösen pedig akkor, ha ültetéskor az egyik lomblevelet árnyékolás céljából a tenyészcsúcs fölé borítjuk. Esetleges faay után 3—4 napot várni kell, mert a palánta tenyész­­csúcsa sokkal ellenállóbb, mint le­vele. Csak néhány nap múlva lehet el íratni, hogy a fagy tényleg tönkre tette-e az ültetvényt. A gyanús pa­lánta azonnali nótlása еду-két nap múlva esetleg feleslegesnek mutat­kozna. Az ültetés rendszerint öntözéssel szokták végezni nem sokat törődve azzal, hogy ez tényleg szükséges e. Ha a szántó­föld talaja nyirkos, az öntözésnek semmi jelentősége nincs, különösen ha a föld röviddel az ültetés előtt megázott. Ilyen esetben az öntözés felesleges, sőt a terményre nézve ká­ros is lehet. Száraz talajba is lehet ültetni. Ebben az esetben utána ön­tözni kell. A palánta gyökerei a be­­iszapolódás következtében termé­szetesebb érintkezésbe jutnak a ta­lajjal. A kötőt* b talajokon ezzel elkerülhetjük azt a káros jelenséget, hogy a palánta sáros talajba kerül, aminek következménye a talaj ki­száradása után mutatkozik meg. A sáros állapotban összenyomott talaj gyorsan és keményre szárad. A gyö kerek nehezebben küzdik le a talaj ellenállását s a száraz környezetben táplálékot sem tudnak felvenni. Ez pedig a fejlődés szempontjából na­gyon káros. Hogy az ültetési' munkák gyorsab ban haladjanak, jó, ha palántalerakót ávHy-r,7- ha Ezzel a pa ánta nincs kitéve sérülés­nek és az ültetést végző pedig sok felesleges munkától megszabadul. о Április második felében a dohány­palánták rendszerint annyira kifej­lődnek, hogy ki lehet őket ültetni a szántóföldre. A palántákat a kiülte­tésre elő kell készíteni, ami abból áll, hogy egész napon át, sőt ameny­­nyiben fagyves~ély nem fenyeget, éjjel is fedetlenül hagyjuk őket. — öntözésüket is csökkentjük, vagyis csak olyan mértékben öntözünk, hogy a palánták ne fonnyadjam k. Ha a melegágy napközben kissé fony- _ nyadt képet mutat, az még nem ve­szélyes. Ilyen esetben naplemente előtt egy kis üdítő öntözést alkalma­zunk, ami rendbehozza őket. A pa léniákat tehát ik en edzéssel kell a melegágy i körülményeknél jóval mostohább szántóföldi körülmények­hez hozzászoktatni. A palántaszedés idejét mindig úgy kell megvá1 isztani, hogy a kiszedett palán. ík minél előbb a földbe kerüljenek. A munka megkezdése előtt a palán­­tás-ágyakat jól meg kell öntözni, hogy a föld átázzon és hogy így a palántákat könnyén ki lehessen szedni. Ügyeljünk arra, hogy jól *zj­­lett. egyenlő palántákat szedjünk ki. A kihúzott palántáról a sziklevelet és az esetleg már elhervadt első lomblevelet tépjük le. Az olyan pa­lántákat, amelyeken foltok, vagy bármilyen fejlődési rendellenesség látható, meg kell semmisíteni. A kiszedett rendes palántákat cso­mónként kétezrelékes ____nikotinoldat1 ri mártjuk. a csomót nedves fűvel vagy vizes zsákkal bélelt ládába vagy kosárba rakjuk, ügyelve arra, hogy a palán­ták függőlegesen álljanak. A palán­tatartót azonnal meglocsoljuk és a szántóföldre való szállításig árnyé­kos, hűvös helyre helyezzük. A palántaszedés befejezése után az ágyat felül kell szórni, me-‘ a ki szedésnél a szomszédos palánták is meglazultak. Felülszórás után meg­öntözzük az ágyat, hogy a vissza­maradt palánták beiszapolódva to­vább fejlődhessenek. Ha a kiültetést április végen vé­gezzük, akkor a dohány korábban beérik és így a meleg nyári időben elvégezhetjük a szárítást. Borús idő esetén egész napon at. meleg időben pe',i" a dé utáni ülte­tés eredmé. 'es. A forrón tuzo nap a gyenge és életműködésében meg­akasztott palántát a déli órákban A palántalerakó mindig az ültető előtt haladjon, hogy az ültetés he­lyére lerakott palánta ne álljon so­káig letakar atlanul. Akár kézzel, akár ültetőkapával törtértik az ültetés, mindig óvatosan és » körültekintően kell végezni azt Ügyeljünk arra, hogy a palánták gyökerei függőlegesen legyenek be­földelve és hogy a palánta olyan mé­lyen kerüljön a talajba, hogy a te­nyészcsúcs a talaj felszíne felett maradjon. Korai ültetésnél szokásos kissé mélyebbre ültetni, de ebben az esetben a palánta körül kis gödröcs­két képezzünk. Ültetés után, ha az öntözéssel történt a palánta környé­két száraz földdel kell elfödni. A kiültetett palánták 3—4 nap múlva megeredneh. A hervadt leve­lek ismét életrekelnek, s ezzel meg­indul a palánta szárazföldi élete. A legtöbb esetben a kiültetett palánták egy része kipusztul Ennek különböző okai lehetnek: vagy az ültetéskor érte a palántái erősebb sérülés, vagy pedig a férgek okoznak kárt benne. Az utóbbi sok­szor olyan méretű lehet, hogy ültet vényeinkben komoly károk kelet­keznek. A kipusztult palántákat újakkal kell pótolni. Az első, korai pótlás még a melegágyakból törté nik. Ha a kipusztulást valamilyen állati kártevő okozta, akkor a pótlás előtt gondoskodjunk a kártevők el­pusztításáról. A dohánytermelés nagyüzemi gaz­dálkodásunkban igen nagy szerepet játszik. Tartsák ezt szemelőtt EFSz­­eink és állami gazdaságaink dolgo­zói, és a legnagyobb gonddal végez­zék a dohánymunkákat. Д kassai kerület szövetkezetei befejezték a rétek és legelők javítását A tavaszi vetemények korai elvetést lehetővé tette a kassai járásban lévő szövetkezeteknek, hogy teljes erővel nekifogjanak a rétek és legelők javí­tásának A rétek és legelők javítási munkáiban főképpen a szövetkezeti ta­gok feleségei és az iskolai ifjúság vett részt. A kehnyeci szövetkezet munka­­csoportja 4 nap alatt 43 hektár lege­lőt fogasolt és hengerelt meg. Sza­­láncon és Nagyidán szintén megkezd- I ték a rétek és legelők javítását. Zöldségféléink egészségéért Gyakorlatból szerzett tapasztalataim alapján szeretném fiatal kertészkedő EFSz-eink figyelmét felhívni azokra a felbecsülhetetlen károkra, amelyeket zöldségféléinken a gombabetegség okoz. A zöldségek gombabetegségei már a bölcsőnél, vagyis a melegágyak­nál kezdődnek. Ha idejében felvesszük ellenük a harcot, dolgozóink számára sok értékes zöldséget mentünk meg. A paprikán és a paradicsomon a gombabetegségek közül a leggyakoribb a gyökérfekély. Ez a betegség a fiatal palántát támad­ja meg. Népnyelven palántahullásnak nevezik. A palánta szára elpuhul, meg­bámul, majd megfeketedik. Ezután következik a fonnyadás, majd a kiszá­radás. Ez a betegség leginkább akkor szokott fellépni, ha humusztúltengésű földbe ü'tetünk, túl gyakran öntözünk és a vetés sűrű. Ezért mindenekelőtt nevessünk túlságosan humuszos talajba, s az öntözésénél tartsuk szem előtt, hogy a túlöntö­­zés éppolyan káros, mint a hiányos öntözés. A melegágyakat gyakrabban kell szel­lőztetni. Az eldőlt palántákat szedjük össze és semmisítsük meg. A fertőzött helyet pedig ,£momratört faszénporral szórjuk be. A másik veszedelmes betegség a burgonyavész. amely a burgonyán kí­vül megtámadja a paradicsomot is. A leveleken sárga foltok keletkeznek, amelyek egyre nagyobbodnak, végül is megbámulnák. A levelek alsó részén penészszerű bevonatot találunk, ami tulajdonképpen a gomba szaporodó szerve. A megtámadt részek elrodhad­­nak. A betegség terjedését a meleg és a nedves időjárás okozza. E betegség ellen úgy védekezünk, hogy 1 százalékos gálicoldattal permete­zünk, mégpedig háromszor: virágzás előtt, júliusban és augusztusban. Réztartalmú porzószerekkel is véde­kezhetünk, de ezt csak a reggeli órák­ban szabad megtennünk, hogy a por iól tapadjon. Leginkább a levelek alját permetezzük, illetve porozzuk, mert így megsemmisítjük a gomba szaporo­dó szerveit. Az ubtrkán, dinnyén és a tökön a leggyakoribb gombabetegség a lisztharmat A növény beteg részein fehér bevonat látszik, amely később kissé megbámul. E betegséget elkerülhetjük, ha a pa­lántákat már kiskorukban, a melegágyban 1 százalékos mészkénlé oldattal per­metezzük. Ha a betegség már felütötte fejét, a beteg növényeket meg kell semmisíte­ni, az egészségeseket pedig gondosan permeteztük meg. A csiranövényrothadás káposztafélék betegsége. Fiatal palán­tákon fordul elő. Megjelennését a szá­raz részeken lévő barna foltokról ál­lapíthatjuk meg, amelyek később rot­hadni kezdenek. A betegséget saját magunk terjesztjük azáltal, hogy túl sűrűn vetünk és túlöntözünk. Erre kell tehát nagyon ügyelni. „ A megbetegedett növényeket sem­misítsük meg. • A gyökérfekély ugyancsak előfordul a káposzták fiatal palántáin. Ügy véde­kezünk ellene, hogy a magvetést meg­engedett mértékben öntözzük és a ta­lajt gyakran szellőztetjük. A káposz­­taperonoszpóra ugyancsak nagy káro­kat okoz. Leginkább májusban fordul elő. Ügy védekezünk ellene, hogy 1 százalékos gálicoldattal permetezünk. Schmotzer Jenő a szeszélyesi kutatóintézet dolgozója. Harco8]unk gyümöfósöseink kártevői ellen A gyümölcstermelés népgazdaságunk igen fontos' ága. A gyümölcs dolgozó | népünk nélkülözhetetlen tápanyagfor­rása. Éppen ezért a legnagyobb gond­dal kel] védekeznünk gyümölcsöseink kártevői ellen, ami elsősorban is a szo­cialista nagyüzemi gyümölcsösökben valósítható meg. Az eredményes védekezés legfonto­sabb követelménye, hogy mindig nyi­tott szemmel járjunk a gyümölcsösben és annak környékén. Mivel több gyü­mölcsbetegség, mint például a gom­babetegségek szabadszemmel nem lát­hatók, ezért ajánlatos, hogy gyümölcs­­gondozóink nagyító üveget használja­nak, melynek segítségével a fák re­pedéseiben is észrevehetik a bajt és időben közbe tudnak lépni. Az állati kártevők közül meg kell említenünk elsősorban is a szúféléket Ezek apró, feketésbarna bogarak, ame­lyeknek lárvája a gyümölcsfák kérge alatt, vagy a fatestben él. • Jelenlétüket arról ismerhetjük meg, hogy a bete­ges, száradó ágrész kérgén apró, sö­­rétlövés nyomaira emlékeztető kiesi kerek lyukak vannak. A szú nem te­kinthető elsődleges kártevőnek, ha­nem csak azt jelzi, hogy a kérdése^ fa valami egyéb oknál fogva súlyosan beteg. A gyümölcstermelő ilyenkor le­vágja és elégeti a szúvos farészeket, magát a fát pedig igyekszik gondosabb ápolással, trágyázással stb. jobb álla­potba hozni. A pajzstetvek kártevése sokkal ve­szélyesebb népgazdasági szempontból. Az ellenük való védekezést tehát igen komolyan kell vennünk. A védekezés nagy része a téli időszakra esik, mert az ellenük való permetezés a fák. rü­gyeit tavasszal leégetnék. A nyár ele­jén vagy nyáron található pajzsmentes mozgó lárvák ellen jól beválik a nyers nikotin (100 g 1 bl vízben és 1 kg ká­liszappannal) de csak azokat az álla­tokat öli meg, amelyeket éri. Utóhatá­sa ninesen. A levéltetvek ellen alkal­mazott nikotinos permetezéssel egy­szersmind a pajzstetveket is irtjuk. . ..................................................1..............................................................................................................................................................................II............Ili....................IIIIIIIUIIIIIIIIIIIIIIIIII IVe feledkezzük meg a cukorrépa fejtrágyázásáról

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom