Szabad Földműves, 1953. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)

1953-03-29 / 13. szám

8 ^jCzakad Földműves 1953, március 29. A német nép meghiúsítja az imperialisták háborús szerződéseinek végrehajtását A francia nép nagy felháborodással tiltakozik a kormány fasiszta intézkedései ellen A francia kormányhatóságok kedden délelőtt a népellenes intézkedések so­rozatát hajtották végre. Letartóztat­ták André Stílt, а „Г Humanité” fő­­szerkesztőjét. A i-endőrség megszállta a CGT központi székházát és ott ház­kutatást hajtott végre. Ugyancsak megszállta a rendőrség a CGT-hez tartozó párizsi szakszervezeti központ székházát és ott is házkutatást hajtott végre. A kormány részéről közölték, hogy letartóztatási parancsot adtak ki Be­noit Frachon, a CGT főtitkára, Moli­nó, a CGT titkára, továbbá Dufriche és Tollet, a CGT vezetőségi tagjai ellen. A kormány közlése szerint Molinót és Tollet-t már letartóztatták. * A francia nemzetgyűlés napirendi vi­tája során Waldeck-Rochet, a Francia Kommunista Párt politikái bizottságá­nak tagja felszólalásában foglalkozott a francia kormány népellenes összees­küvésének újabb fejleményeivel. Miért került sor erre a fasiszta me­rényletre? — tette fel a kérdést Wal­deck-Rochet. — Miért került sor a munkások érdekeit képviselő szakszer­vezet vezetőinek törvénytelen letartóz­tatására? A kérdésre csak egy felelet lehetséges: a Washingtonba induló Mayer miniszterelnök és Bidault kül­ügyminiszter be akarják bizonyítani a­­merikai uraiknak, elszánták magukat arra, hogy minden eszközzel üldözik a francia munkásosztályt, a CGT-t és a Francia Kommunista Pártot. — Franciaországban mindenki vilá­gosan látja: a- kormány legfőbb gond­ja most az, miként ratifikáltassa a nemzetgyűléssel a Wehrmacht újjászü­letését szentesítő bonni és párizsi szer­ződéseket, miután a ratifikációra irá­nyuló igyekezete a francia hazafiak egyre növekvő tömegének ellenállásába ütközik. — A mai napon foganatosított tör­vénytelen és felháborító letartóztatá­sok magyarázata az, hogy a kormány mindenáron gyengíteni akarja a mun­kások jogait védő szervezeteket és a­­zokat a mozgalmakat, amelyek a bé­kéért, a volt nácik űjrafelfegyverzése ellen harcolnak. Ez a magyarázata an­nak a nagy .buzgalomnak is, mellyel a kormány le akar sújtani a kommu­nista képviselőkre. A kormány minden egyéb érve csak ürügy — állapította meg Waldeck-Rochet. Március 19-én éjfélkor a bonni par­lament reakciós többsége — három­szoros rendőrkordon és drótakadályok védelme alatt — alig néhányórás tár­gyalás után, ratifikálta (jóváhagyta) a háborús különszerződést és az „euró­pai hadseregről” szóló egyezményt. Adenauerék siettek a ratifikálással, hogy elsőnek jelenthessék Dulles ame­rikai külügyminiszternek: híven telje­sítették parancsát, s még jóval a Dul­­lestől kapott 75 napos határidő lejárta előtt keresztülhajszolták a parlament­ben a háborús szerződéseket. A bonni parlament reakciós többsé­gének döntése durva merénylet a né­met-kérdés békés rendezése és ezzel Európa békéje és biztonsága ellen. Az imperialisták és bonni lakájaik — mi­ként Max Reimarm elvtárs, Németor­szág Kommunista Pártjának elnöke a szavazás előtt rámutatott — „a bonni és párizsi háborús szerződések ratifi­kálásával meg akarják akadályozni a békeszerződés előkészítésével és Né­metország újraegyesítésével foglalkozó négyhatalmi értekezlet összehívását. A ratifikálás további célja, hogy Nyugat- Németországot az amerikai imperialis­ták európai agressziós politikájának fő támaszpontjává és az amerikaiak há­borújának hídfőállásává tegyék”. Az elmúlt héten a japán képviselő­ház megszavazta az ellenzéknek a kor­mány ellen benyújtott bizalmatlansági indítványát, mivel — mint a határozat mondja — „a .íosida-kormány semmi­féle tervezetet nem dolgozott ki az or­szág függetlenségének biztosítására.” Ezzel Josida miniszterelnök — aki ki­sebb megszakításokkal csaknem hét év óta áll a japán kormány élén — eddigi legsúlyosabb parlamenti vereségét szen­vedte el, s lényegében megbukott. Josida veresége — kormánya nem­zetellenes politikájának a csődjét je­lenti. Josida reakciós kormányát 1946- ban az amerikai megszállók ültették a japán nép nyakára, hogy törvényes látszatot kölcsönözzenek az ország tervbevett gyarmatosításának és ame­rikai támaszponttá való átváltoztatásá­nak. Josida készséggé! árusította ki országát amerikai gazdáinak, s gondo­san ügyelt rá, nehogy károsodás érje az amerikai monopóliumok érdekeit. Josida szolgai alázattal bocsátotta Ja­pán földjét az amerikai megszállók rendelkezésére. Ma már — mint a „Zsenminzsibao” című kínai lap nem­régiben megírta — a 40 japán megye mindegyikén 14 amerikai támaszpont E bűntett egyik főbűnöse: a jobbol­dali szociáldemokrata vezetőség, amely színleg ugyan a szerződések ellen sza­vazott, de a valóságban a szerződések elleni egyetlen hatásos fellépés — a tömegharc — álnok kerékötőjének sze­repét játszotta. „A jobboldali szociál­demokrata és szakszervezeti vezetők, ahelyett, hogy minden eszközzel küz­döttek volna Adenauer ellen, minden eszközt felhasználtak a háborús egyez­mények ellen harcoló népi mozgalom megbénítására és leszerelésére” — írta a „Neues Deutschland”. Adenauer és a szociáldemokrata ve­zetők összejátszása látszólag célt ért, de Nyugat-Németország népe, amelyet oly aljasul becsaptak, máris tudtára adta a bonni lakájoknak és amerikai gazdáiknak, hogy a harc néni ért vé­get! A háromszoros rendőrkordon és a drótakadályok sem tudták megakadá­lyozni a nyugatnémet lakosság tünte­tését a parlament előtt. A „DPA", A- denauerék hírügynöksége aggodalom­mal alapította meg, hogy ez a tünte­tés „a legnagyobbszabású volt azok kö­zül, amelyeket eddig a nyugatnémet fővárosban tartottak”. A nyugatnémetországi dolgozó tö­megek erejét megsokszorozza až a tu­dat, hogy harcukban oly hatalmas bá­van. S hogy tetézze Japán elnyomorí­tását, ez a távolkeleti Adenauer be­kapcsolta Japánt az Egyesült Államok által szervezett fegyverkezési hajszá­ba. A japán nép széles tömegei által elutasított újrafelfegyverzés kereté­ben Josida legújabban tervbevette, hogy az 1953—1954. évi költségvetésben 59 milliárd jenről 83 milliárdra emeli a hadikiadásokat. Bár a parlamentben leszavazták, a Josida-kormány nem mondott le, ha­nem egyszerűen feloszlatta az „enge­­detlenkedő” parlamentet és áprilisra Tito elutazása után több angol lap úgyszólván leplezetlenül ad kifejezést annak az ellenszenvnek, amellyel az angol közvélemény a belgrádi hóhér látogatását fogadta. „Tito látogatását hideg légkör vette körül, amelyet nem tudtak eloszlatni a hivatalos sajtófényképészek hősies erőfeszítései sem, noha azok a kedé­lyes hangulat illúzióját igyekeztek kel­teni” — írja a konzervatív „Glasgow Herald”. zisra támaszkodhatnak, mint a Né­met Demokratikus Köztársaság. A Né­met Demokratikus Köztársaság riépi kamarája és tartományi kamarája, amely pénteken ülést tartott, a pén­tekéül ülést tartott, a német nép ne­vében ünnepélyesen érvénytelennek nyilvánította a háborús szerződés bon­ni ratifikálását. Grotewohl elvtárs az ülésen kijelentette, hogy a Német De­mokratikus Köztársaság kormánya nem hajlandó többé tárgyalni a német egy­ségről a nyíltan hazaáruló Adenauer-kor­­mánnyal — viszont bármikor kész foly­tatni a tárgyalást egy, a német egy­ségtörekvések szellemében alakított új, demokratikus nyugatnémet kormány­nyal. Az NDK fenntartja valamennyi javaslatát a német egység helyreállítá­sára. Nyugat-Németországban most a harc e szerződések megsemmisítéséért, vég­rehajtásuk megakadályozásáért folyik. Ma már sokmillió egyszerű nyugatné­metországi dolgozó egyetért Heinz Tüs­kével, aki a Rajna- és Ruhrvidék fiatal bányászainak nevében a következő es­küt tette: „Nem nyugszunk addig, a­­míg az imperialisták háborús szerződé­seit meg nem hiúsítjuk és a bűnös A- denauer-rendszert meg nem döntjük'” A lap a továbbiakban arról ír, hogy hiába volt a sajtó minden buzgalma — a páncélos autók, motorkerékpáros rendőrosztagok és a példátlanul szigo­rú igazoltatás és ellenőrzés nem volt alkalmas arra, hogy lelkesedést kelt­sen a londoniakban. „A jugoszláv saj­tó — írja a „Glasgow Herald” — amely nyilván hozzászokott az ilyes­mihez, élesen bírálta a ВВС-t, hogy a rendőri intézkedéseket jelentette, nempedig a közönség lelkesedését”. Amerikai lap beismerése az amerikaeilenes hangulat növekedéséről A „TASZSZ” jelenti: A Washington­ban megjelenő „News” című lap szer­kesztőségi cikkében keserűen állapítja meg, hogy amerikai pénzen sehogysem lehet külföldön barátokat vásárolni. A lap kénytelen elismerni, hogy külföl­dön mindenütt — többek között Ja­pánban, Olaszországban, Nyugat-Né­metországban — fokozódik az ameri­kaeilenes hangulat. „Az „Amerikaiak, takarodjatok ha­za1” jelszót — írja a lap — látni le­het a falakon majdnem minden or­szágban, ahol érvényesül az amerikai befolyás. A közvélemény hangulata olyan, hogy a külföldi kormányokban ülő barátaink sem akarnak megvédeni bennünket”. Idézi néhány nyugateuró­pai lap nyilatkozatát arról, hogy Eu­rópának „elege van” az amerikaiakból és megállapítja, hogy az ilyen nyilat­kozatok „mindennél közelebb állnak a valósághoz”, mert az amerikaiak ér­kezése és tanácsaik „elégedetlenséget keltenek”. Angol polgári lap a jugoszláviai dolgozók nyomoráról A „Manchester Guardian” című an­gol burzsoá lap cikket közöl Jugoszlá­via gazdasági helyzetéről és a dolgozók életéről. A lap a többi között így ír: „Az állam, akár csak az egyes ember, nem rendelkezik semmiféle tartalékkal. Az állam hazárdjátékot űz, amikor nor­mális mezőgazdasági esztendőre ren­dezkedik be. Ha aztán jön az aszály, a kormány megváltoztatja egész gaz­dasági programmját. Az idén ez sem használt, mert úgy számított, hogy 1953 eleje előtt nem mutatkoznak a szárazság súlyos következményei... Ezzel szemben a jószág már novem­berben a rendkívül kicsiny téli takar­mányadagokat fogyasztotta. A lerom­lott marhák jelem tős részét vágóhídra kellett vinni. Az élelmiszerárak ősz óta állandóan emelkednek. A gyárak visz­­szavonják külföldi gépmegrendelései­ket. A külkereskedelmi mérleg komoly mértékben rosszabbodott. Egyszóvval a jugoszláv állam minden vállalkozását „életveszély” fengyegeti. A vonatok, már több mint egy év óta egynapos széntartalékkal közlekednek”. A „Manchester Guardian” ezekután így folytatja: „Az ember élete Jugo­szláviában olyan, mint az egész nem­zet élete: agyoncsigázott, a pattanásig feszült és védtelen a nyomorral szem­ben ... A városi lakosság megélhetési Japán demokratikus erők harca a nemzeti felszabadításért Az angol lapok ellenszenvvel foglalkoznak Titoval „A LEGNAGYOBB BARÁTSÁG“ Mao Ce-tung elvtárs cikke a „Pravdádban A „Pravda” közli Mao Ce-tung­­nak „A legnagyobb barátság” című, a „Zsenminzsibao” március 9-i sza­mában megjelent alábbi cikkét: Joszif Visszárionovics Sztálin elv­társ, korunk legnagyobb lángelmé­je, a világ kommunista mozgalmá­nak nagy tanítója, a halhatatlan Lenin harcostársa eltávozott so­rainkból. Sztálin elvtársnak mind elméleti, mind gyakorlati tevékenysége — korunk felmérhetetlen kincse. Sztálin elvtárs egy egész új kor­szaknak a képviselője. A szovjet nép és minden ország dolgozói az ő tevékenységének segítségével változtatták meg az egész nemzet­közi helyzetet. Ez azt jelenti, hogy az igazság, a népi demokrácia és a szocializmus ügye hatalmas mé­retekben győzött a földön, a föld­kerekségnek több mint 800 millió embert számláló egyharmadán. E győzelem hatása napról napra ter­jed a földkerekség minden részén. Sztálin elvtárs halála mérhetet­len fájdalmat okozott az egész vi­lág dolgozóinak, mélyen a szívébe markol az egész világ becsületes embereinek. Ez azt mutatja, hogy Sztálin elvtárs ügye és eszméi meg­ragadták az egész világ széles nep­­tömegeit és legyőzhetetlen erővé váltak. Ez az erő a már győzelmet aratott népeket győzelemről győze­lemre vezeti és ugyanakkor azt e­­redményezi, hogy mindazok, akik még a régi bűnös kapitalista világ igája alatt nyögnek, bátor roham­ra indulhatnak a nép ellenségei el­len. A szovjet nép Lenin halála után Sztálin elvtárs vezetésével felépí­tette a ragyogó, napsugaras szocia­lista társadalmat a világ első szo­cialista államában, amelyet Sztálin a nagy Leninnel együtt az Októberi Forradalom időszakában teremtett meg. A szocialista építés győzelme a Szovjetunióban nemcsak a szovjet nép győzelme, hanem az egész földkerekség népeinek közös győ­zelme is. Először is: ez a győzelem a legkeményebb valósággal mege­rősítette a marxizmus-leninizmus abszolút igaz voltát, konkréten megtanította az egész világ dolgo­zóit, hogyan kell előrehaladniok a boldog élet felé. Másodszor: ez a győzelem biztosította az emberiség számára azt a lehetőséget, hogy a második világháborúban szétzúzza a fasiszta fenevadat. Elképzelhetet­len, hogy a szocialista építésnek a Szovjetunióban aratott győzelme nélkül győzelmet lehetett volna a­­ratni a fasizmus elleni háborúban. A szocialista építés Szovjetunióban aratott győzelme és az antifasiszta háborúban kivívott győzelem köz­vetlenül összefügg az emberiség sorsával. E győzelmek dicsősége méltán illeti meg a nagy Sztálin elvtársat. Sztálin elvtárs minden oldalúan, klasszikusan tovább fejlesztette a marxista-leninista elméletet, új szakaszt nyitott a marxizmus fej­lődésében. Sztálin elvtárs alkotóan tovább fejlesztette Lenin elméletét a kapitalizmus egyenlőtlen fejlődé­séről és a szocializmus egy ország­ban való győzelmének lehetőségé­ről. Sztálin elvtárs alkotóan gazda­gította a kapitalista rendszer álta­lános válságáról szóló elméletet, a kommunizmusnak a Szovjetunióban való építéséről szóló elméletet, fel­fedezte és megalapozta a modern kapitalizmus gazdasági alaptörvé­nyét és a szocializmus gazdasági a­­laptörvényét, gazdagította a gyar­matok és félgyarmati országok for­radalmának elméletét. Sztálin elv­társ alkotóan tovább fejlesztette Le­nin elméletét a pártépítésről. Mind­ez még jobban tömörítette az egész világ munkásait és minden elnyo­mott osztályt és népet. Ez tette lehetővé a munkásosztály és min­den elnyomott nép harcát felszaba­dulásáért és boldogságáért, azt, hogy e harc sikerei soha nem látott mé­reteket értek el. Sztálin elvtárs minden műve hal­hatatlan hozzájárulást jelent a mar­xizmushoz. „A leninizmus alapjai”, „A Szovjetunió Kommunista (bol­sevik) Pártjának története (Rövid tanfolyam)” című, továbbá „A szo­cializmus közgazdasági problémái a Szovjetunióban” című utolsó nagy műve, a marxizmus-leninizmus en­ciklopédiája, az elmúlt száz év nem­zetközi kommunista mozgalma ta­pasztalatainak általánosítása. A Szovjetunió Kommunista Pártjának XIX. kongresszusán mondott beszé­de értékes végakarat a világ min­den országának kommunistái szá­mára. Mi, kínai kommunisták — éppen úgy, mint a világ minden országá­nak kommunistái — Sztálin elvtárs nagy műveiben találunk utat győ­zelmeink fel. Lenin halála óta mindig Sztálin elvtárs volt a nemzetközi kommu­nista mozgalom központi alakja. Köréje tömörültünk, mindig tőle kaptunk útmutatásokat, műveiből szakadatlanul eszmei erőt merítet­tünk Sztálin elvtársat forró sze­retet töltötte el a Kelet elnyo­mott népei iránt. „Ne feledkezze­tek meg a Keletről” — hangzott Sztálin elvtárs figyelmeztetése az Októberi Forradalom után. Közismert, hogy Sztálin elvtárs forrón szerette a kínai népet és azt tartotta, hogy a kínai forradalom erői mérhetetlenek. Hatalmas böl­csességet tanúsított a kínai forrada­lom kérdéseiben. A Kínai Kommu­nista Párt és a kínai nép Lenin— Sztálin tanításait követve, a nagy szovjet állam és minden ország for­radalmi erői segítségére támasz­kodva, néhány évvel ezelőtt törté­nelmi jelentőségű győzelmet ara­tott. Most elvesztettük a nagy tanítót és a legőszintébb barátot, Sztálin elvtársat. Micsoda csapás ez! Le­hetetlen szavakkal kifejezésre jut­­tani azt a nagy bánatot, amelyet e szerencsétlenség felett érzünk. A mi feladatunk, hogy a bánatot erővé változtassuk. Szentül őrizve nagy tanítónk, Sztálin emlékét, a Kínai Kommunista Párt és a kínai nép a Szovjetunió Kommunista Pártjával és a szovjet néppel együtt határtalanul megerősítik a köztük fennálló és Sztálin nevével megpe­csételt nagy barátságot. A kínai kommunisták és a kínai nép ezentúl még többet és kitartóbban tanul­mányozza Sztálin tanításait, a szov­jet tudományt és technikát, hogy felépítse államát. A Szovjetunió Kommunista Párt­ja Lenin és Sztálin által felnevelt párt, a világ legélenjáróbb, legta­pasztaltabb és elméletileg legjob­ban felvértezett pártja. Ez a párt példaképünk volt és példaképünk ma is. Ez a párt a jövőben is pél­daképünk lesz. Szilárdan hisszük, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága és a szovjet kormány Malenkov elvtárs­sal az élen kétségtelenül folytatni tudja Sztálin elvtárs ügyét, előre tudja lendíteni és ragyogóan to­vábbfejleszteni a kommunizmus nagy ügyét. Semmi kétség sem fér ahhoz, hogy a béke, demokrácia és szo­cializmus Szovjetunió vezette tábo­ra még összeforrottabb és még ha­talmasabb lesz. Sztálin elvtárs tanítása és a Szov­jetunió szocialista építésének pél­dája több mint 30 év során elősegí­tette, hogy az emberiség hatalmas lépésekkel haladjon előre. A Szov­jetunió ma már olyan hatalmas, a kínai népi forradalom olyan nagy győzelmet aratott, a népi demo­kratikus országok olyan sikereket értek el, a világ népeinek az el­nyomás és agresszió elleni mozgal­ma olyan méreteket öltött, a mi barátságunk és összeforrottságunk annyira megszilárdult, hogy teljes megalapozottsággal állíthatjuk: Nem félünk semmiféle imperialista ag­ressziótól. Bármilyen imperialista agressziót szétzúzunk, minden aljas provokáció kudarccal fog végződni. Kína és a Szovjetunió népeinek nagy barátsága széttéphetetlen, mert ez a barátság Marx—Engels—Le­nin—Sztálin internacionalizmusának nagy elvein alapul. A kinai és a szovjet nép, a népi demokratikus országok, valamint az egész világ békeszerető, demokratikus és igaz­ságszerető népei közötti barátság ugyancsak az internacionalizmusnak ezeken a nagy elvein nyugszik, ép­pen ezért, ez a barátság is széttép­hetetlen. Nyilvánvaló, hogy e barátságból fakadó erők felmérhetetlenek, ki­­meríthetetlenek és valóban legyőz­­hetetlenek. Rettegjen minden imperialista agresszor és háborús gyújtogató a mi nagy barátságunktól! Éljenek Marx—Engels—Lenin— Sztálin tanításai! örökké éljen a nagy Sztálin ra­gyogó neve! Szabad Földműves a Földművelésügyi Megbízotti Hivatal hetilapja. — Kiadóhivatal: Bratislava, Krížková 7. — Telefon 332-99. — Szerkesztőség: Bratislava, Krížková 7. — Telefon: 243-46. — Főszerkesztő: Major Sándor. — Kiadja: az „Štát. pôdohosp. nakladateľstvo" n. p. závod Bratislava. Krížková 7. — Nyomja: Merkantilné tlačiarne” n. p. zz„ Bratislava, Ul. Nár povstania 41. - Irányító postahivatal: Bratislava, 2. - Előfizetés egy évre: 100- Kčs, félévre 50.-. A lap felmondható minden év végén okt. elsejéig — Eng. szám.: PIO 566/52. IV. 2. , új választásokat írt ki. Az uralkodó körökön belüli ellentétek közben odáig fejlődtek, hogy a liberális párt ketté­szakadt, s a pártból kivált szárny új pártot alakított. De Josida, akit az a­­merikaiak is ^támogatnak, nem akarja a hatalmat kiadni a kezéből. Annál e­­rősebben harcolnak a japán demokra­tikus erők a kommunista párt által ki­tűzött célokért: a Josida-kormány meg­döntéséért és a nemzeti felszabadító: demokratikus kormányának megalakí­tásáért.

Next

/
Oldalképek
Tartalom