Szabad Földműves, 1953. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)

1953-03-29 / 13. szám

4

Szabad

Féldimives

1953, március 29.

11 " " 1 ...—

Hetvenkét hektáron négyzetesen vetik el a kukoricát a búcsi szövetkezetben

A búcsi szövetkezetben a tavalyinál nagyobb lendülettel kezdték meg a tavaszi munkákat. A tavalyi munkacsoportokat át kellett szervezni. Négy csoport helyett ez idén csak hármat alakítottak meg.

Alighogy hozzákezdtek a tavaszi munkákhoz, az újságokban megjelent a pozsonyi és a nyitrai kerületek versenyfelhívása, amely a mezőgazdasági termelés növelésére hívta fel a kerületek szövetkezeteit, állami gazdaságait, sőt a traktorosokat is. Ehhez a felhíváshoz a búcsiak is méltóképpen csatlakoztak és már az első hetekben követendő példával szolgálnak a kerület többi szövetkezete előtt. A búcsi szöveCÜíeet tagjai nemcsak a felhíváshoz Csatlakoztak, nemcsak általánosan beszélnek a terméshozam növeléséről, hanem pontosan kidolgozták, hogy milyen módszerekkel akarják elérni a jobb terméseredményeket. Elhatározták, hogy a tavalyi sikereiket túlszárnyalják, betartják az agrotechnikai határidőket és alkalmazzák a szovjet módszereket. Ezért mintegy 77 hektáron négyzetesen vetik el kukoricájukat és két hektár cukorrépát a (íroszenyicel mozgalom szerint müveinek meg. Ezenkívül fél hektáron előcsiráztatott burgonyát ültetnek ki. A tavaszi kalászosok nagyrészét keresztsorosan vetették el. Az őszi gabonavetéseket gondosan ápolják s az idén a tavalyinál sokkal nagyobb mértékben veszik igénybe és használják ki a gépállomás segítségét.

Miután a szövetkezetben megjavult a munkaszervezés és a munkafegyelem, a traktorosbrigád is jobban dolgozik. Ruszi Rezső tizennyolcéves, fiatal brigádvezető nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a szövetkezet a koratavasziak vetését befejezte. Önkéntelenül is felvetődik a kérdés, mi a titka a traktorosbrigád munkája megjavulásának. A magyarázat egyszerű, különösen, ha tudjuk, hogy az idén már magúk a traktorosok is a szövetkezetből kerültek ki, akik munkaegységért dolgoznak. ezáltal érdekelve vannak ők is a nagyobb terméseredmények elérésében. A másik döntő tényező kétségkívül Ruszi elvtárs brigádvezető, aki még a tavaszi munkák előtt olyan agregát.ot szerkesztett, amely öt vetőgépből áll. A szövetkezet tagjai agregát segítségével szórták a műtrágyát is, és a hengerelést, fogasolást mind agregát alkalmazásával végezték.

Ruszi Rezső, mint említettük, fiatal még, talán a kerület egyik legfiatalabb brigádvezetője, de a tettrekészség és a határozottság nem hiányzik belőle. Még az idősebb traktorosok is tisztelik és szeretik őt, mert jó tanácsaival nagymértékben hozzásegítette őket a tavaszi munkatervük százszázalékos teljesítéséhez.

A búcsi szövetkezet tagjai, amikor tavaszi munkatervüket papírra fektették, igyekeztek levonni a tanulságokat az elmúlt évben elkövetett hibákból. A bajok inkább az állattenyésztésben voltak, takarmányhiány következtében. Pedig a takarmányalap biztosítása nélkül el sem lehet képzelni sikeres állattenyésztést. Erről a búcsiak tavaly bizony megfeledkeztek. Sóky elvtárs, a szövetkezet elnöke, aki a komáromi mezőgazdasági iskolában részletesen elsajátította a szövetkezeti gazdálkodás alaptörvényeit és technikáját, visszatérve, nyomban hozzálátott a munkatervek és ezzel szorosan a takarmányterv elkészítéséhez. Az idén már nem fordulhat elő, hogy a szövetkezet állatainak ne legyen biztosítva jó minőségű takarmány, mert bevezették a takarmány, úgynevezett „zöld futószalag” termelését, amelynek egynéhány hektár hijján csaknem kétszáz hektár területet biztosítottak.

A zöld futószalag takarmányrendszert már a múlt ősz folyamán elkezdték, mégpedig úgy, hogy takarmányrozsból hetvenöt hektárt vetettek be. Ezáltal április 10-töl biztosítva van a jóminőségü nedvdús takarmány, mely terv szerint szakaszosan két-két h.étig fedezi az állatok zöldtakarmány szükségleteit. A zöldtakarmánnyal való etetés itt azonban nem szakad meg, mert jó előre gondoltak az őszi borsó elvetésére is, melyből ugyancsak jó takarmányt nyernek. A zöld futószalag, amely lucernából, zabosbükkönyből, szudánifűből, csalamádéból, kölesből, moharból és takarmánykáposztából tevődik össze, folytatódik egészen a si- 1 ótakarmányok etetéséig, ami annyit jelent, hogy még november végén is zöldtakarmányt etethetnek.

A pontos takarmánytervböl kiindulva a pozsonyi és a nyitrai kerületek

versenyfelhívása keretében a búcsi szövetkezet tagjai megállapították teheneik tejhozamát és leszögezték, hogy ezt tehenenként 2.028 literre emelik. Ezenkívül megfogadták, hogy 100 darab tehéntől a párt és kormányhatározatban előírt 75 borjú helyett, 85 kisborjút nevelnek fel.

Értékes kötelezettségvállalásokat tettek a sertéstenyésztésben is. Egy anyasertéstöl évente 11 malacot választanak el és ebben az évben 108 mázsa húst beadnak terven felül. Ezáltal biztosítják a szövetkezeti vagyon gyarapodását és a tagok jövedelmét is.

Amikor megemlékezünk a búcsiak értékes és örömteli kezdeményezéseiről, meg kell mondani, hogy ezekre a vállalásokra a szocialista öntudat és a közös gazdálkodáshoz való ragaszkodás vezette a szövetkezet tagjait. Nem véletlen, hogy a búcsiak a járás egyik legjobb szövetkezeti falujává változtatták át községüket. A közös gazdálkodásban olyan emberek fejlődtek ki, mint Papp János, Hornyák Mihály és Puskás János, akik mint csoportvezetők, mint kötelességtudó emberek ébren őrködnek a szövetkezet felett és jól Irányítják csoportjuk gazdálkodását. A munkacsoportok tagjai közül megemlítjük Szekeres Lajost, aki magas kora ellenére is példaképe a csoport tagjainak. Minden munkában elöljár és a gondjaira bízott lovakat is a legnagyobb gonddal kezeli. Sokszor előfordult olyan eset is, hogy • nem volt ideje elmenni a takarmányaöagokért, de az állatok nem maradtak éhesek, mert a szövetkezettől kapott takarmányból adott az állatoknak.

A szövetkezet nagyarányú fejlődését visszatükrözi az is, hogy a növénytermelésben minden egyes parcelláról pontos feljegyzést vezetnek, melyekben feltüntetik például azt is, hogy tavaly milyen volt az elővetemény, hogyan dolgozták be, milyen műtrágyát szórtak el és hogy milyen volt a terméshozam. Szóval ezek szerint tudják pontosan, hogy a szövetkezet tábláin meddig tart a növények fejlődési ideje. Ez az új módszer még nagyobb sikerekhez segíti hozzá a búcsi szövetkezetei és rövid idő múlva az EFSz-ek alapszabályzata pontjai szerint szocialista szövetkezetté, tagjai pedig vagyonosokká válnak. (Sz)

Két történet a nagy Stáiinról

A polgárháború befejezése után O- roszország Ipara romokban hevert. Az orosz faluban a kulék volt az úr. Az újgazdák szegények voltak, mint a templom egerei.

Az orosz munkásosztály a Kommunista Párt vezetése alatt — hozzáfogott az ipar újjáépítéséhez. A régi kapitalista ipar helyett, melynek egyetlen célja a pénzkeresés és vagyonfelhalmozás volt, — szocialista ipart épített, amely a dolgozók gazdasági és kulturális fölemelkedését szolgálja. Tüneményes sebességgel építette föl a szocialista ipart az orosz munkásosztály. De ez a tüneményes sebességű munka Is — évekig tartott. A munkásosztály mindent megtett a szegényes középparaszt érdekében, minden erejével segítette a szegény- és középparasztságot. De sokáig ez a minden is elégtelen volt. A kulák nagyhatalom volt.

1924 január 2t-én a nagy Lenin meghalt. Temetésén Sztálin fogadalmat tett arra. hogy az orosz dolgozók folytatni fogják és betetőzik Lenin müvét. Megvalósítják a szocializmust. Fogadalmat tett arra, hogy megőrzik, kimélyitik és egyre erősíteni fogják a munkás és paraszt közötti szövetséget.'

Milliós tömegek temették Lenint. A gyászolók száz- és százezer koszorút hoztak. A párt úgy határozott, hogy Lenin koporsójára csak két koszorút helyeznek el, — a Kommunista Párt és a Kommunista Internacionále koszorúját.

Sztálin nagy gyászbeszéde után, mikor a két koszorút — a világ két legnagyobb forradalmi koszorúját — Lenin koporsójára helyezték, egy öreg paraszt kezében fenyőgallyakból kötött koszorúval áttörte a díszőrség sorfalát és odaállot Sztálin mellé.

— Mit akarsz, bátyám? — kérdezte Stzálin.

— Ezt hoztam Leninnek, Sztálin elvtárs — felelte az öreg. — Ezt a koszorút.

— Tedd oda a párt koszorúja mellé. A dolgozó parasztságnak sok oka van arra. hogy gyászolja legjobb barátját — Lenint.

Az öreg paraszt a szegényes koszorút odatette a Kommunista Párt hatalmas koszorúja mellé. Valamit mondani akart, de nem tudott beszélni, elsírta magát. Egész testét rázta a zokogás.

Sztálin a síró paraszt vállára tette a kezét.

— Az élet megtanított titeket sírni, orosz parasztok. —1

— De megfogadom — mondotta Sztálin — hogy mi megtanítunk titeket — nevetni.

e

Sztálin, mikor száműzetésben élt, napokat, heteket, hónapokat töltött parasztviskókban. Megismerte a paraszt minden baját, gondját, nyomorúságát, minden vágyát, reménységét...

A polgárháború éveiben gyakran elbeszélgetett paraszti katonáival. Kikérdezte őket mindenről, ami a faluban történik. Nemcsak arról, hogy mit gondolnak és mit éreznek a parasztok, de kikérdezte őket életük minden részletéről. Arról, hogy mit esznek és mit isznak a falu dolgozói, mennyi és milyen ruhájuk van, milyen ágyneműjük van és mivel fűtenek.

— Tudni kell, hogy mit eszik a paraszt és tudni kell, hogy mivel takaródzik. Ha ezt nem tudjuk, nem csinálhatunk helyes agrárpolitikát.

A paraszton ugyanis — mondotta Sztálin a kolhozmozgalom kezdeti idején — csak a paraszt beleegyezésével, a paraszt támogatásával lehet segítem. Ismerni kell az agyát, ismerni kell a szívét és meg kell ismerni — a gyomrát is. Nem egyszerű dolog segíteni a paraszton, akit ezer éven át mindenki kihasznált és mindenki megcsalt. Csodálkoztok rajta, hogy a paraszt olyan nehezen hisz a városi embernek? Az volna a csodálatos, ha könnyen hinne! Hisz ötezer éven át mindig, mindenki megcsalta. De ha egyszer látni fogja, ha egyszer tetteinkből, politikánkból megérti, hogy mi kommunisták igazi barátai vagyunk, akkor nem lesz a szocialista építésnek lelkesebb harcosa, lelkesebb munkása, mint a most még oly bizalmatlan paraszt. Ismerni kell a dolgozó parasztot, szeretni kell és tel kell emelni...

Sztálin utazás közben meg-megáll egy-egy faluban és órákon át beszélget a parasztokkal. Ismeri őket, szereti, őket, ért a nyelvükön. Sohasem volt olyan igazi barátja a parasztságnak, mint amilyen Lenin volt és amilyen Sztálin. Soha senki se adott annyit a parasztságnak, mint amennyit ők adtak.

A kolhozparasztok egyik moszkvai tanácskozása után Sztálin negyvenegynéhány kolhozparasztot meghívott va- I csorára. Vacsora után órákon át beszélgetett vendégeivel. Az egyik vendég — egy idősebb ukrán paraszt, névszerint Mikola Ivanovics Bukenko — pldicsekedett Sztálinnak azzal, menynyi ajándékot visz haza Moszkvából a családjának.

— A zasszonynak új ruhát viszek. Olyat, hogy ha fölveszi — fiatal menyecske lesz belőle. A kisunokámnak könyveket, Gorkijt, Fagyejevet. Solohovot. Aztán egy gramofont is vettem

— És lemezeket vettél-e? — kérdezte Sztálin.

Babenko arca vörös lett, mint a főtt rák.

— Arról megfeledkeztem! Nahát ilyen butaságot...

— Hol itt a butaság? — kérdezte Sztálin. — Moszkvát se egy nap alatt építették Ma megvetted a gramofont, holnap megveszed a lemezeket. A Puskin-utcában egy kitűnő üzlet van, ott nagyon jó lemezeket árulnak. Azt ajánlom neked. Mikola Ivánovics, hogy odamenj lemezt venni. Vegyél olyan lemezeket, amelyek régi népdalokat dalolnak és vegyél olyat is, amelyen újmódi dalok vannak — vörös katonadalok, kolhozdalok és élmunkások dalai. Van papírod és plajbászod? Na, vedd elő és írd föl, amit mondok. Megmondom neked, hogy én mit vásárolnék.

Bubenko előkapta a noteszét és megnyálazta ß plajbászt. Sztálin diktált, ó írt.

— Kifut a pénzedből ? — kérdezte Sztálin.

— Akár az egész üzletet is megvehetnem! — mondotta büszkén a kolhozparaszt,'

— Az egész üzletet mégse vedd meg. Mások is akarnak vásárolni. De vegyél meg mindent, amire szükséged van.

Egy pillanatig hallgatott Sztálin, aztán csendesen megjegyezte:

— Sokáig nélkülöztetek, itt az ideje elfelejteni, hogy mit jelent az a csúnya szó: nélkülözés.

— Nélkülözés? Mi szovjet parasztok már rég elfelejtettük Sztálin elvtárs, hogy mi az a nélkülözés! — mondotta

• majdnem kiabálva az öreg ukrán kolhozparaszt és hangos nevetésbe tört ki. Egész testét rázta a' boldog nevetés Ügy nevetett, hogy a könnyei is kicsordultak.

Akik a közelben állottak, azt mesélik. hogy mialatt boldogan nevető kolhozparasztot nézte, Sztálin, szép, jóságos, bölcs szeme — az a csodá atos jövőbe látó szem — megtelt könnyekkel. Illés Béla.

Gottwald elvtárs harca a kis- és középparasztok jobb életéért

Marek Čuien a CsKP központi bizottságának tagja és földművelésügyi megbízott

Nehéz, pótolhatatlan veszteség ért bennünket népünk által olyan nagyon szeretett drága Gottwald elvtársunk elhunytéval. Épúgy, mint a köztársaságunk többi dolgozói a mérhetetlen gyász súlya alatt kis- és középparasztjaink is mélyen meghajtják fejüket.

Gottwald elvtárs politikai munkásságának első napjaitól kezdve belevitte pártunkba és mindennapi életünkbe a munkásság és parasztság szilárd szövetségéről szóló lenin-sztálini tanítást, „Kis és középpurasztságunknak a kapitalista elnyomás alól való felszabadítása s munkásosztályunkkal való erős szövetségessé tevése, pártunk nagyfontosságú mindennapi feladatai közé tartozik — emlékeztetett minket a Rudé Právo 1928 október 25-én megjelent „Vitaanyag a csehszlovák kérdéshez" című cikkében, tehát még annak előtte, hogy a párt az élre állította. Három évvel később a CsKP 1931 március 9-én lezajlott VI. kongresszusán Gottwald elvtárs hangsúlyozta: „Induljunk ki abból a valóságból, hogy a kisparasztság kizsákmányolt tömegeinek az érdekel a mai helyzetben ugyanazok mint a proletariátus érdekei. Tehát e két osztály közös érdekéből kiindulva állítjuk, hogy e közös érdeket még jobban aláhúzza a válság folytatódása és az osztályharc folyamatának kiéleződése. A valóság az, hogy csakis a kapitalizmus megdöntése mentheti meg a kisparasztságot a pusztulástól, csakis a kapitalista rendszer eltávolítása után a proletariátus diktatúrája adhatja vissza földműveseinknek a termelőeszközöket épúgy, mint az ipari proletariátusnak. A proletariátus és a dolgozó parasztság közös érdokei éppen itt jutnak erőteljesen kifejezésre.”

A Csehszlovákiai Kommunista Párt Gottwald élvtárs bölcs vezetésével teljesítve e feladatot, tántoríthatatíanu! és kitartóan harcolt a munkásosztály és dolgozó parasztságunk szövetségének megszilárdításáért, a földmunkásság, kis- és középparasztságunk felszabadításáért a földbirtokosok és falusi kuiákok elnyomása és kizsákmányolása alól, a paraszti vagyonocskák dobraverése ellen, a parasztság eladósodásának megszüntetéséért és az alapos földreformért.

Pártunk Gottwald elvtárs vezetésével ezt a harcot győzedelmesen befejezte. Amikor a dicső Szovjet Jladsereg felszabadította hazánkat, pártunk kis- és középparasztjaink széles tömegeivel támogatva, megtörte a földbirtokosok hatalmát és több mint

4,890.000 hektár földet adott át dolgozó parasztjaink kezébe. A reakció feletti 1948 februári győzelem után a hektárok további százezreit juttatta pártunk és kormányunk a dolgozó parasztság tulajdonába.

Ez a nagy változás, — mint Gottvald elvtárs mondotta — a maga jelentőségében- hasonló horderővel bírt, mint a jobbágyság megszüntetése 1848- ban.

Ezt a nagy győzelmet azért érhette el népünk, mert mélyen szívébe oltotta Gottwald elvtárs felhívását: „Munkás a földűvesért, földműves a munkásért s megmozdul ott a világ ahol ez az erő megveti lábát,” E felhíváshoz híven, lépésről lépésre, a felszabadulástól eltelt rövid nyolc év alatt népünk olyan nagy fejlődést ért el, amilyet a múltban évtizedek alatt sem tudott elérni.

Gottwald elvtárs nevével elválaszthatatlanul összefügg falvaink újjáépítésének egyik legszebb fejezete — az egységes földműves szövetkezetek épitése, ami egyúttal a boldogabb élet építését jelenti falvainkon. Klement Gottwald elvtárs volt az, aki 1948 november 17-én a CsKP központi bizottságának ülésén a mezőgazdaság kollektivizálásáról szóló lenini-sztálini tanítás szellemében kijelölte pártunk számára az új feladatokat — falvaink szocialista kiépítésének feladatát. Többek között ezt mondotta: „Szükséges, hogy parasztságunk körében támogassunk minden szövetkezeti mozgalmat, főképpen a közös termelésre való szövetkezést és egyben gondoskodni kell arról, hogy ezekben a szövetkezetekben ne a falusi gazdag döntsön, hanem csakis a kis és középparaszt.

Gottwald elvtárs és a központi bizottság eme felhívása hatalmas visszhangra talált pártunk széles soraiban és dolgozó parasztságunk tömegeiben. Hiszen attól a pillanattól, amikor Gottdotta, négy év alatt, kis- és középwald elvtárs ezeket a szavakat monparasztjaink immár 8.858 EFSz-t alakítottak, melyekben 697.910 földműves lépett be, összesen 2,598.073 hektár mezőgazdasági földterülettel. Ezidőszerint ez a legmélyebb és egyben a legörömtelibb változás, amelyet valaha falvaink átéltek. Mivel magyarázhatjuk azt, hogy kis- és középföldmüveseink olyan rövid idő alatt és mégis olyan nagy számban tértek rá az új útra a szocialista mezőgazdasági nagytermelés útjára.

Ez elsősorban azért van, mert Gottwald élvtárs olyan nagy szeretettel és szívóssággal építette és szilárdította a munkásosztály s a kis- és középparasztság szövetségét — ahogyan ezt Lenin és Sztálin elvtársoktól tanulta. Felejthetetlenek maradnak számunkra Gottwald elvtárs klasszikus szaval, melyeket a CsKP IX. kongresszusán mondott: „A kis- és középparasztot meg kell nyernünk a falu szocialista építése számára, a kulákokat pedig el kell szigetelnünk... A párt politikájának és munkájának falusi szakaszának az elkövetkezendő esztendőben mind nagyobb jelentőségűvé válik, mert a kérdés így hangzik: nem lesz nálunk szocializmus a lalu szociazmusra való áttérése nélkül. És lehetetlen a falu szocializmusra való áttérése a munkásosztály és a kis- és középparasztság alapvető tömegeinek szövetsége nélkül.”

Azért értünk el nagy. sikereket falvaink szocialista kiépítésében, mert pártunk munkájában a falvakon Gottwald elvtárs által megadott Irányelvek szerint cselekedett, érvényesítette a lenini-sztálini elveket, az önkéntességet és a példákon való meggyőzés útját az EFSz-ek létesítésénél. Ugyancsak a CsKP IX. kongresszusán Gottwald elvtárs magasan kiemelte, hogy „egész’ politikánknak a falvakon alap módszere a példákon való meggyőzés a kis- és középparasztság széles rétegeinek részvételével. Ezt az elvet Gottwald elvtárs minduntalan hangsúlyozta nemcsak a párt funkcionáriusainak, de a népi szervek dolgozói előtt Is. A szövetkezetek további építésénél felejthetetlenek számunkra az ő szavai, melyeket 1950 szeptember 18-án mondott a győztes EFSz-ek képviselői eiött: „A valóságos eredmények, mondhatnám, a kézzelfogható eredmények a legjobb érvek az EFSz-ek számára, az eddigi EFSz-ek megerősítésére és megszilárdítására s ugyancsak az új szövetkezetek létesítése érdekében is. Hangsúlyoznom kell, hogy csakis a meggyőzés módszere, a baráti és türelmes meggyőzés az egyedüli helyes módszer a parasztság megnyerésére a szövetkezetekben való közös gazdálkodás számára. Ettől az elvtől való bármilyennemü eltérés rossz segítség volna a falu fejlődésében a szocializmus felé való haladásában. Vagy még pontosabban: E vonaltól való minden eltérés annyit jelent, mint egyenesen fékezni és megkárosítani ezt a fejlődést,”

Gottwald elvtárs gazdag és nagy életének utolsó leheletéig mint valóban gondos apa tanácsokkal látta el kis- és középparasztjainkat és az új szövetkezeti úton az egyik sikertől a másikig vezette őket. Sohasem felejtjük el azt a hagyatékát, amelyet 1952 december 16-án a CsKP országos konferenciáján elmondott beszédében hagyott reánk: „Az új mintaszabályzat, amely szövetkezeteink tagjainak széles részvételével készült el, támasz a szövetkezetek további építésében, megszilárdításában, hogy minden szövetkezetünk szocialistává, tagsága pedig vagyonossá' váljon.” Mélyen a szívünkbe véssük és naponta teljesítsük Gottwald elvtárs hagyatékát. Nehéz, nagyon nehéz az a fájdalom, amelyet kis- és középaprasztjaink hordanak szívükben. Elvesztettük a legdrágábbat, amink volt. Gottwald elvtárs azonban röviddel elhunyta előtt arra tanított minket, hogy még a legnehezebb időkben se csüggedjünk. Felhívott bennünket arra, hogy még szorosabban tömörüljünk szülő pártunk és nemzeti arcvonalunk kormánya köré. Híven Gottw^ld elvtárs hagyatékához, utolsó szavait is teljesítjük.

Gottwald elvtárs örökké fénylő és hervadhatatlan emlékével szívünkben, még határozottabban, még gyorsabban haladunk előre a szocializmus építésében falvainkon. A gyász és e nagy fájdalom nehéz pillanataiban megfogadjuk, hogy Gottwald elvtárs hagyatékát teljesítsük és egységes földműves szövetkezeteinket megszilárdítjuk s a szocializmust falvainkon kiépítjük.