Szabad Földműves, 1953. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)

1953-01-04 / 1. szám

-л

ízaü&d

Földműves

A csehszlovákiai magyar dolgozó poroszlók hetilapja

TV. évfolyam í. szám Ara 2.- Kčs Bratislava, 1953. január 4.

Mondjuk ma az új év küszöbén, büszkén és elszántan: Előre, haladó világ és a demokrácia csehszlovák rohambrigádja, előre az ötéves terv teljesítéséért, a világbékéért.

Klement Gottwald

EFSz-eink a szövetkezeti kongresszus előtt behatóan megvitatják a szövetkezetek új | mintaszabályzat tervezetét. Képűnkön a Kopcsányi EFSz tag j*i tanulmányozzák a minta- I

szabályzat tervezetet.

■iiiiiiiiiiii»iiiiii»tiHiwiii»»iiimMt«iiiiiiiitiiii»Hiiiiiuiiiiiiiiiimmitiiniuiiinmiuimui4iuiiiiiiHiiiiuiiimiiiiiiniinnMuiimfuiiniH«ntiunitny«MiiHHmiitniiuiiuiiHtitimmMimiiiiuiiiiiiiiiiuM

Mezőgazdaságunk feladatai az 1953. évben

Irta: Marek Culen, földművelésügyi megbízott

Köztársaságunk elnöke, Gottwald elvtárs ' a CsKP országos konferenciáján elmondott nagyjelentőségű beszédében világosan rámutatott azokra a feladatokra, amelyek az 1953. esztendőben mezőgazdaságunkra hárulnak. „Hogy megoldhassuk mezőgazdasági termelésünk kérdését — mondotta Gottwald elvtárs — határozottan és tétovázás nélkül rá kell lépnünk a hektárhozamok és az állatállomány hasznossága emelésének útjára. Minden hektárnyi mezőgazdasági földterületről nagyobb hozamot és minden fiatal állattól nagyobb hasznot kell elérnünk — ez legyen az irányelv, ez legyen a mezőgazdaságban, a szövetkezetekben, az állami birtokokon, traktorállomasukon, egyszóval a vidéken minden mezőgazdasági dolgozónak becsületbeli érdeke”.

A Gottwald elvtárs, és a pártunk és kormányunk áltál megjelölt iránnyal összhangban az 1953. esztendő a megnagyobbodott feladatok esztendeje lesz mezőgazdaságunkban is. Arról van szó, hogy lényegesen emeljük mezőgazdasági termelésünket s a mezőgazdasági termékek szélesebbkörű eladásával emeljük falvaink. életszínvonalát és egyben a közellátás vonalán kielégíthessük lakosságunk vásárlóképességét.

Szükséges tudomásul vennünk, hogy milyen lehetőségek közepette lépünk a megnagyobbodott feladatok teljesítésének útjára. A nagyjelentőségű tény, amely alapjában véve befolyásolja feladataink teljesítését 1953-ban abban a nagy átalakulásban rejlik, amelyet falvaink élnek át, az egyéni gazdálkodásról a kollektív gazdálkodásra való áttérés következtében. Ebben az irányhan az elmúlt esztendő nagy lépést jelentett előre. Hasonlóképpen mint egész köztársaságunkban, Szlovákiában is lényegesen megnövekedett a szövetkezeti alap. Szlovákiában ma 2.081 EFSz-ünk van, ebből 1.698 III. és IV. típus. Csupán ezekben a magasabb .típusú EFSz-ekben 126.597 gazdaság van tömörítve, 966.345 ha-nyi területtel, ami annyit jelent, hogy a III. és IV. típusú szövetkezettől Szlovákia szántóföldterületén immár 37.4 százaléknyi területén folytatnak közös gazdálkodást s ha ehhez hozzászámítjuk az állami birtokok és egyéb közületek szántóföld területét, megállapíthatjuk, hogy az összfoldterület 45.9 százaléka már a szocialista szektorba tartozik.

Tudomásai kell vennünk, hogy a szövetkezetek nagyobb része éppen az elmúlt esztendőben jött létre, amikor is kis- és középparasztjaink Pártunk hathatós segítsége és nagyvonalú vezérébe mellett 828 új III. és IV. típusú szövetkezetei alakítottak, amikoris 90.000 gazdaság, 500 ezer hektárnyi mezőgazdasági földterülettel kapcsolódott be a szövetkezeti nagytermelésbe. Ebből falvainkon a kommunisták számára, valamint népi szerveinkre és az összes szövetkezeti tagjainkra az a felelősségteljes feladat hárul, hogy megszilárdítsuk ezeket s a ,szövetkezeteket szocialista szövetkezetekké fejlesszük ki és a szövetkezetek tagjait gazdaggá tegyük, mim azt Gottwald elvtárs számunkra kijelölte.

Ennek helyes végrehajtásakor jó alkalmat ad a szövetkezeti mintaszabályzat megvitatása. Szükséges, hogy a mintaszabályzat megvitatásánál a taggyűléseken főképpen azokról a főkérdésekrpl beszéljünk, hogy miképpen rendezzük be az új szabályzat szerint gazdálkodásunkat minden szövetkezetben. A mintaszabályzat megvitatásával kapcsolatosan alaposan ki kell értékelnünk a multévi gazdálkodásunkat, beszélnünk kell az elért sikerekről s felmerült hiányosságokról; gondosan tárgyaljuk meg a normákat, az állandó munkacsoportok kérdését, a munkateljesítmény utáni jutalmazás kérdését és jól > fel kell készülnünk az 1953. évi termelési és pénzügyi tervek elkészítéséhez. Itt arra szeretném felhívni szövetkezeti tagjaink figyelmét, hogy ne hagyják magukat letériteni a helyes útról az olyan egyének által, akik csupán a munkaegységek magas értékére spekulálnak, a tervet nem reális magas hektárhozamokkal ruházzák fel, hanem úgyszólván elérhetetlen súlygyarapodást tüntetnek fel benne s mindezt csupán azért, hogy műúton elérjék a magas előlegek kifizetését, de ugyanakkor nem gondoskodnak arról, hogy a tervbe foglalt hektárhozamok és súlygyarapodás magasságának elérését bebiztosítsák. Nem lehetséges magas^nunkaegységet elérni ott, ahol nem hajtottuk végre az állatállomány és a takarmány összpontosítását, ahol nem javíthatjuk az állatállomány takarmányozását és eladásával nem növelhetjük a szövetkezeti tagság jövedelmét. Sohasem feledkezzünk meg arról, hogy magasabb munkaegységet csak úgy érhetünk el, ha a kormányunk által megállapított feladatokat teljesítjük. Ez annyit jelent, hogy tegyük magunkévá és alkalmazzuk mezőgazdaságunk legjobbjainak tapasztalatait, akik a szovjet kolhozparasztok gazdag tapasztalatainak alkalmzásával már mipálunk is nagy sikereket értek el, a hektárhozamok és, az állatállomány hasznosságának emelése terén Csakis úgy növelhetjük jövedelmünket s családjaink életszínvonalát, ha többet termelünk és többet adunk el, s így egyben eleget teszünk gyáraink és a többi dolgozóink ellátásának biztosításával hazafias kötelességünknek.

Számos példát sorolhatunk fel, hogy azok az EFSz-eink, amelyek így jártak el, olyan eredményeket értek el. amelyekről érdemes beszélni így pl. a galántai járásban lévő nádszegi EFSz a közönséges vetésnél 20.7 mázsa búzatermést ért el egy hektárról, míg keresztsoros vetéssel 27 mázsás termést hektáronként. A dénesdi

J. V. Sztálin válaszai

James R°stonnak, a „New York Times“ diplomáciai munka* társának 1952 december 21-én érkezett kérdéseire

Moszkva, december 25. (TASZSZ)

Kérdés: Új esztendő köszönt ránk, az Egyesült Államokban űj kormány lép hivatalba; meggyőződése-e Önnek továbbra is, hogy a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége és az Egyesült Államok az elkövetkező években békésen élhet?

Válasz: Toyábbra is hiszem, hogy az Amerikai Egyesült Államok és a Szovjetunió közti háborút nem szabad elkerülhetetlennek tekinteni, hogy országaink továbbra is békében élhetnek.

Kérdés: Az Ön véleménye szerint hol vannak a mostani nemzetközi feszültség forrásai?

Válasz: Mindenütt és mindenben, ahol csak a Szovjetunió ellen folyó „hidegháború” politikájának agresszív cselekményei megnyilvánulnak.

Kérdés : Üdvözölne-e ön Eisenhower új kormányának képviselőivel folytatandó diplomáciai tárgyalásokat, annak érdekében, hogy megvizsgálják az ön és Eisenhower tábornok találkozásának lehetőségét a nemzetközi feszültség enyhítése kérdésében?

Válasz: Én egy ilyen javaslatot kedvezően fogadnék.

Kérdés: Együttműködnék-e Ön valamely új diplomáciai akcióban, amelynek célja, hogy a koreai háborúnak véget vessenek?

Válasz: Kész vagyok együttműködni, minthogy a Szovjetuniónak érdeke a koreai háború megszüntetése.

Az általános béke érdekében

Moszkva, dec. 27. (TASSZ)

.Pravda” „Az általános béke érdekében" ■ imü vezércikkében a többi közt ezeket írja:

1932 utolsó napjaiban járunk. A szovjet nép és külföldön az emberek milliói, visszapillantva arra az útra, amelyet az elmúlt évben megtettek, büszkeséggel állapítják meg, hogy ez az év a béke, a demokrácia és szocializmus tábora, új, dicső győzelmeinek éve, a békeharccsok nemzetközi frontja további megszilárdulásának kiszélesedésének éve volt.

A Szovjetunió eHen folytatott „hidegháború” politikája szöges ellentétben áll a béke érdekeivel — hangzik a továbbiakban a „Pravda” cikke. Ez a politika kizárja az államok közqtti normális kapcsolatokat. Ennek az agresszív politikának a sugalmazói a szuverén államok közötti tárgyalásokkal és egyezményekkel a 'parancsokat állítják szembe, fenyegetésekkel és fegvvercsörgetéssel akarják megfélemlíteni a békeszerető embereket. Korea példáján — ahol harmadik éve lobog a háborús lángja —, Németország példáján — amely még mindig nem egyesülhetett — az agresszív atlanti tömb országaiban uralkodó helyzet példáján világosan látható, hogy ez a politika már nagy károkat okozott a népeknek és katasztrófával fenyegeti az emberiséget. Természetes, hogy a békeszerető népek egyre álhatatosabban követelik, hogy' a „hidegháború” politikájának vessenek véget. A Népek Békekongresszusa sokszázmillió jóakaratú ember reményeit és kívánságait fejezte ki. A

kongresszuson lezajló szabad vita szembetűnően bebizonyította, hogy az egész békeszeretó. haladó emberiség követeli, hogy vessenek véget az „erő politikájának”.

A kongresszus határozatait lelkesen fogadják mindazok, akik harcolnak a háború veszélye ellen az egyezményekért és megegyezésért, az emberek békéhez való jogáért.

A „Pravda" a továbbiakban ezeket írja'

A nemzetközi közvélemény nagy megelégedéssel fogadta J. V. Sztálinnak, a „New York Times” diplomáciai munkatársa kérdéseire adott válaszait. Az emberek milliói a szovjet kormány beképolitikájának, az egyetemes béke megszilárdítására, a népek közötti békés együttműködés fejlesztésére irányuló politikájának újabb fényes megnyilvánulását látták ezekben a válaszokban.

J. V. Sztálin elvtárs válaszai, amelyeket az új év küszöbén közöltek, új erőt kölcsönöznek az emberek százmillióinak a békéért , az erőszak és az agresszió politikájának megszüntetéséért, a szabadságszerető koreai nép ellen vívott hódító, háború megszüntetéséért, a nemzetközi kérdéseknek békés tárgyalások útján való rendezéséért folytatott harcukban. A nemzetközi közvélemény J. V. Sztálin elvtársnak a „New York rimes” tudósítójának adott válaszaiban új, fényes megerősítését látja a Szovjetunió 35 éven át folytatott következetes és változatlan külpolitikája alapelveinek, annak az alapelvnek, amely a különböző gazdasági rendszerek békés egymás mellett élését hirdeti.

EFSz a somorjai járásban a szántóföld helyes megmunkálása és a keresztsoros vetés alkalmazása révén 30.5 mázsa búzatermést ért el hektáronként, a dubnyieai EFSz 31 mázsát, a felsőszelii EFSz fészekbe való vetési eljárással 314 mázsa burgonyát takarított be hektáronként. Nem tartoztak azonban a ritkaságok közé 35— 40, sőt még többmázsás hektárhozamok sem, amilyeneket többek között a nagymegyeri, szeredi, partizánszkei, nyitrai és más állami birtokok értek el.

Az elért sikereken nem kis mértékben osztoznak traktorállomásaink is, amelyek az elmúlt esztendőben előrejutottak munkájuk megjavítása terén. Az elmúlt esztendőben megközelítőleg 40 százalékkal több munkát végeztek el, mint az 1951. évben, ennek ellenére közel sem lehetünk megelégedve azzal az eredménnyel, amelyet traktorállomásaink az elmúlt esztendőben elértek. Ha a traktoroknál az üzemzavarok csökkenést is mutatnak, még mindig nagy hiányosságok vannak ezen a téren, mert az üzemzavarok szintje még mindig magas, különösképpen a legértékesebb, a hernyótalpas traktoroknál. Továbbá a munka minősége sem volt kielégítő és megnyugtató, hiszen van még olyan traktorállomásunk is, mint a sárói, amely az őszi tervét csak 63 százalékra teljesítette. Nem állnak jobban a púchovi, belanii, kremnyicskai, garamkereszti, a jelsöi, szvidniki és sztropkovi állomások sem. Emellett azonban egész sorát meg-, említhetjük az olyan állomásoknak, melyek feladatukat, nemcsak teljesítették, de túl is teljesítették. Így pl. a dunaszerdahelyi traktorállomás JL22 százalékra teljesítette őszi tervét, de jól végzett a csallőközcsütörtöki, pőstyéni, »zenei, gászécsi, zsabokreki és más gépállomások is. Ezek a gépállomások csak megerősítették azt, hogy az összes gépállomások még magasabb feladatok elvégzésére is képesek. Ehhez azonban szükséges, hogy mindenütt javítsuk meg a traktorosok közötti tömegpolitikai munkát, hogy mindenütt nagy gondot fordítsanak a gépek karbantartására és két műszakban való kihasználására. Ugyancsak szem előtt kell tartani, hogy minden traktoros az elvégzett munka minősége és mennyisége szerint kapja meg a jutalmazását és minden brigádközpontban széles mértékben ki kell fejleszteni a szocialista munkaversenyt.

Az 1953. esztendőnek meg kell hoznia a sikeres gazdálkodáshoz vezető fordulatot az állami birtokainkon is. Itt is, azok az eredmények, amelyeket 1952-ben számos egyéni munkacsata és egyéb gazdaságok elértek, fényes bizonyítékul szolgálnak arra, hogy az állami birtokainknak minden előfeltétele' megvan az úgynevezett veszteséges gazdálkodás felszámolására és arra, hogy valóban példaképül szolgáljanak mezőgaz(Folytatás a második oldalon.)