Szabad Földműves, 1952. július-december (3. évfolyam, 27-52. szám)
1952-09-21 / 38. szám
2 1952. szeptember 21. „Egység, munka, győzelem66 jegyében folyt le hazánkban a bányásznap KOSSUTH LAJOS születésének 150. évfordulóján Országszerte nagy ünnepségek közepette zajlott le az idei bányásznap. Ebből az alkalomból országunk valamennyi bányásza a tervek teljesítésével, sőt tervenf elüli felajánlásokkal járult hozzá az ünnep mélt£ megürin epléséhez. A bányászati alkalmazottak szövetségének központi bizottsága az alábbi levelet intézte Gottwald elvtárs köztársasági elnökünkhöz: Drága Elnök elvtárs! A dicső bányásznapnak ma már az ön vezetésével a szocializmust építő egész nép ünnepének előestéjén, a szén, érc és kőolajüzemek összes dolgozója nevében forró harcos üdvözletünket küldjük önnek. Nagy napunkat ünnepelve újból mind mélyebben tudatosítjuk népünk szülőpártjának, — Csehszlovákia Kommunista Pártjának nagy gondoskodását és főleg az Ön személyes gondoskodását bányászaink iránt. Megbecsüljük azf, hogy a mi új népi demokratikus államunk magasra emelte bányászhivatásunkat, mint hősies és megtisztelő hivatást. Büszkék vagyunk az új munkamódszerek úttörőire, akik a szovjet bányászok példája nyomán minden akadályon keresztül megvalósítják feladataikat- Büszkék vagyunk legjobbjainkra, akik kiváló munkájukért a legmagasabb kitüntetésekben részesültek. Az összes becsületes és hűségesen dolgozó bányászok, valamint családtagjaik számára nálunk jó életkörülmények vannak biztosítva. A bányászcsaládok életéből eltűnt a nyomorúság és szenvedés, amely mindennapos vendég volt a kapitalista kizsákmányolás időszakában. Nálunk nincsenek többé éhező bányászgyerekek, sem állástalan vájárok. A bányászok áldozatokkal teli harcai az alapvető életjogokért a vissza nem térő múlthoz tartoznak. Mindez kötelez bennünket! Ma, amikor dolgozó népünk nagy történelmi küzdelmet folytat a szocializmus felépítéséért és az összes békeszerető emberekkel együtt az egész világ békéjének megőrzéséért küzd, különösen nekünk, bányászoknak, vannak felelősségteljes harci feladataink és kötelességeink. Ezért kritikailag értékeljük munkánk eredményeit az 1951. évi bányásznap óta, hogy tanuljunk sikereinkből, de fogyatékosságainkból is további munkánk érdekében. Az ötéves terv feladatait túlteljesítettük a barnaszén és a kőolaj kitermelésében. Nemteljesítjük azonban a tervet a kőszén- és ércfejtésben, annak ellenére, hogy ez a termelés szocialista termelésünk egyik alappillére. Bő gabonatermés Kínában Heilungkiang és Szinkiang tartományokban, Északkelet-Kína legnagyobb búzatermelő területein — ahol a búza vetésterülete az egész megművelt terület 75 százaléka — hosszú évek óta nem látott bő termést értek el Kirin tartományban a tavaszibúzatermés 10—15 százalékkal magasabb a tavalyinál. Jelentősen emelkedett a tavaszibúza terméshozama Csahar tartományban, Észak-Kína' legfontosabb búzatermő vidékén is. Sok helyen a termés a tavalyinak több mint kétszerese. , Kelet- és Délkelet-^Kínában gazdag a rizstermés) Fukien tartományban a termés 10 százalékkal, Csekiang tartományban pedig 15 százalékkal magasabb a multévinél. A terv nemteljesítésének okát a szakszervezeti-politikai munka fogyatékosságaiban látjuk. Nem tudjuk elérni azt, hogy a terv naponkénti egyenletes teljesítése minden egyes bányász és technikus becsületbeli ügyévé váljék, a tartalékok feltárásáért és kihasználásáért folytatott harc ügyévé, a haladó munkamódszerek érvényesítéséért folytatott harc ügyévé. Ezért nem sikerült elegendő mértékben kifejlesztenünk főleg, az •Osztrava-karvini körzetben a ciklusós grafikon szerinti munkát. Nem használjuk ki teljesen a bányászati gépeket. Mindmáig még számos munkahelyen nem tartják be pontosan a munkaidőt. A Központi Szakszervezeti Tanács plenáris ülése segítségünkre volt munkánk fogyatékosságainak gyökeres feltárásában és megmutatta nekünk e fogyatékosságok kiküszöbölésének szükségességét. Ezért mindent megteszünk, hogy minden üzemben és minden munkahelyen kritikailag és önkritikailag, elvtársi nyíltsággal és őszinteséggel megtárgyaljuk a feladatok nemteljesítésének okait és konkrét intézkedéseket tegyünk a munka megjavítására. Az összes szakszervezeti dolgozók főfeladata az lesz, hogy minden erejüket a terv teljesítésére fordítsák és, versenyt fejlesszenek ki az ön zászlajáért. A mi célunk az, hogy né legyen egy bánya, egy bányász, egy technikus sem, aki a legjobb dolgozók és kollektívák pé'dája nyomán ne vállaljon szocialista kötelezettséget a K?gy Októberi Szocialista Forradalom 35-ik évfordulójának és a Szovjetunió Kommurysta (bolsevik) Pártja dicső XIX. kongresszusának tiszteletéré. így az „Egység-munka-győzelem” jelszó alatt mindennapi szívós harcot-folytatunk a szén, érc és kőolajtermelés tervének behozásáért, teljesítéséért és túlteljesítéséért, a békéért s a szocializmusért vívott harcunk arcvonalának bányászati szakaszán az összes ratunk. Éljen a dicső Bányásznap — egész dolgozó népünk ünnepe! A szovjet bányászok — a kommunizmus hős építőinek példája nyomán harcra a terv teljesítéséért, hazánk védelmének megszilárdításáért, a szocializmus gyors félépítéséért. . A Bányászati Alkalmazottak Szövetségének központi bizottsága. Klement Gottwald köztársasági elnök Jozef Krosznár begyűjtési mimiszternek az alábbi levélben válaszolt az eléje terjesztett jelentésre/ a felvásárlás teljesítéséről: „Tisztelt Elvtársak! örömmel fogadtam azt a hírt, hogy szeptember 8-án az egységes földműves szövetkezetek és az egyénileg gazdálkodó földművesek teljesítették a gabonafelvásárlás tervét. Jókívánságaimat fejezem ki az egységes földműves szövetkezeteknek, a kis- és középparasztoknak, a gép- és traktorállomások dolgozóinak, továbbá az új felvásárló apparátus dolgozóinak sikerükhöz, akik érdemeket szereztek abban, hogy az idei felvásárlási ter-Szeptember 19-én ünnepli a magyar nemzet és vele együtt a magyar dolgozó parasztság Kossuth Lajos születésének százötvenedik évfordulóját. Ez alkalommal a csehszlovákiai magyar dolgozó parasztság is kegyelettel emlékezik meg Kossuth Lajosról, aki a Habsburgok gyarmatosító és a nyomor súlya alatt sínylődő népet lei akarta menteni az elnyomatás alól és célja az ország nemzeti függetlenségének visszaszerzése volt. Magyarország dolgozó népe, elnyomott jobbágysága évszázadok óta követelte szabadságát, emberi jogait. A XIX. század elejétől kezdve demokratikus reformokat kezdett követelni a közbirtokos nemes is, akit egyaránt sújtott a gazdasági válság és a Habsburg elnyomatás. A közbirtokos nemesség így a nemzeti függetlenségért és polgárosodásáért folyó harcban fokozatosan átvette azt a vezető szerepet, amelyet a fejletlen magyar polgárság nem tölthetett be. Ebből a közbirtokos nemességből származott Kossuth Lajos is. 1802. szeptember 19.-én született Mo'no. kon. Állami állást ő sem kapott, amikor kért s ezért Sátoraljaújhelyen élt ügyvédeskedésből. Tulajdonképeni politikai pályafutása az 1832—36. évi reform-or. szággyűléstől kezdődött. A Wesselényi Miklós, Kölcsey Ferenc vezetése alatt álló reforrrt ellenzék elgondolása szerint ennek az országgyűlésnek központi kérdése a jobbágykérdés volt, elsősorban azért, — a reform ellenzék elgondolása szerint — hogy refon. mok útján megnyerjék a jobbágyságot a földesurakkal való együttműködésre, a nemzeti egységfrontban, a Habsburg elnyomók elleni harc ügyének, minthogy a küzdelmet a középnemesség egyedül sikeresen nem vívhatta meg. A bécsi kormány és magyarországi arisztokrata lakájai nem nézték jó szemmel az , ellenzék és Kossúth tevékenységét. 1837-ben Kossuthot elfogták és 4 évre ítélték. 1840-ben szabadult ki fogságból és 1841-től kezdve a Pesti Hírlap élén küzdött továtíb a nemzeti egységfrontért, a vet sokkal hamarabb teljesítették, mint a múlt évben. Most az a fontos, hogy kihasználják az aratás és a felvásárlás során szerzett tapasztalatokat, főleg, hogy tudatosítsák azt, hogy a felvásárlási terv teljesítése kell, hogy az összes mezőgazdasági dolgozók egész évi gondoskodásának eredménye legyen, amelyet a felvásárlás és a mezőgazdasági termelés fejlesztése, iránt tanúsítottak, mert minél nagyobb sikereket érünk el itt, annál gazdagabb lesz a termés és magasabb a marhaállomány hasznossága, s annál sikeresebben fogjuk teljesíteni a felvásárlási terveket is“. nemzeti függetlenségért és a polgári át. alakulás érdekében. Kossúth ugyanis a népre támaszkodva akarta megvívni • Habsburgok elleni harcot. Észrevette, hogy a nemzeti függetlenség és polgári átalakulás egymástól függ és elválaszthatatlan. Ezért követelte 1842-től kezdve a nemzeti függetlenség biztosítékaként az önálló magyar ipart és hirdette ennek kifejlesztése érdekében a védvámolc szükségességét. Kossúth e munkája közben állandóan súlyos harcokat vívott- a haladás ellenségei: a feudalizmus, a gyarmati elnyomás és az abszolutizmus fenntartásán iparkodó bécsi kormány és magyarországi ügynökei, az arisztokraták hazaáruló tevékenysége ellen. Kossúth megalkuvás {nélkül harcolt a reakció mesterkedései ellen, mivel a nép érdekeit képviselte, bízott abban, hogy nyugodtan a népre támaszkodhat a bécsi elnyomók elleni harcában. Ébersége azonban nem tudta megakadályozni az ellenforradalom cselszövéseit. Bécsben kihasználták, hogy a Battyányi kormány nem adott földet a parasztoknak és nem adott nemzetiségi jogot a magyar népnek. Így sikerült Jellasics és más nemzetiségű ügynökeik révén a magyarok ellen fordítani a nemzetiségi paraszt-tömegeket és a megegyezésre kész és erre több kisérletet is tevő demokrata vezetőket. A kiegyezés, amely 1867-ben következett be, egy időre levette napirendről a nemzeti függetlenség kérdését. De Kossúthot és az esemény végleg meggyőzte arról, hogy a köznemesség elárulta a függetlenség ügyét. A szabadságharc bukásának alapvető oka a nemzetközi ellenforradalmi erők összefogása, túlsúlya és az orosz cár beavatkozása volt. A cári beavatkozásban nagyrésze volt az angol kormánynak, amely megsürgette ezt. Hibás volt tehát Kossúth külpolitikája, amikor az európai nagyhatalmak egymásközti ellentéteire számítva, anarchista mozgalmat szétzúzó és a júniusi párisi proletárfelkelést vérbefojtó francia ellenforradalmi kormánytól várt segítséget, a magyar forradalom számára. Ehelyett az európai forradalmi népekkel, a románokkal és szerbekkel kellett volna összefogni, a közös elnyomók ellen és eme összefogás előfeltételeként kielégíteni a nemzetiségek jogos követeléseit. Kossúth és Szemere csak elkésve ismerte fel ezeket a lehetőségeket. Kossúth csak 1849 nyarán változtatott nacionalista álláspontján, úgyhogy Kossúth és Balcescu román forradalmár megegye-, zése már későn jött. erjr A kiegyezés életbelépése megvilágítottaa helyzetet. Belpolitikai vonatkozásban azt jelentette, hogy a magyar országgyűlésnek nincs önálló rendelkezési joga és amellett még a kiegyezésben vállalt hatalmas államadósság is óriási terheket rótt a dolgozó népre. Ezen túlmenően a kiegyezés teremtette helyzet gyűlöletet váltott ki a magyarság iránt a magyarországi nemzetiségekben. Kossúth azonban addig is, amíg forradalmi helyzet adódik, mindent el akart követni a kiegyezés felszámolására és hátrányainak eltávolítására. Az uralkodó osztályok ebben cserbenhagyták Kossúthot, a dolgozó nép azonban híve maradt, sőt 1867-ben több, főleg parasztlakta terület választókerülete kívánta felléptetni képviselőjelöltjeként. Később városok, falvak csatlakoztak és fejezték ki bizalmukat Kossúth személyén keresztül, a nemzeti függetlenségért folytatott küzdelem iránt, amit egybekapcsoltak a földért és a demokratikus szabadságjogokért folytatott harccal. A tömegek harcát a kormány brutálisan letörte. Kossúth azonban a függetlenségi pártokon keresztül ismét hozzákezdett a harchoz. A politikai élet minden jelentős kérdésében irányt mutatott a függetlenségieknek. A köztársasági elnök levele Jozef Krosznár begyűjtési miniszterhez A vezércikk befejezése nácsának heti ülésein rendszerint megjelenik a Helyi Nemzeti Bizottság és a Helyi Pártszervezet elnöke is, hogy az előforduló hiányosságokat nyomban elháríthassák. A brigádközpont tanácsának ülésén kiértékelik az elmúlt héten elvégzett munkát s gondot fordítanak arra, hogy be lettek-e tartva a tervben előírt időpontok s ugyancsak az agrotechnika összes elvei. Ugyanez a tanács értékeli ki a szocialista munkaversenyt is, úgy a traktorosoknál mint a szövetkezet tagjainál. A szocialista munkaverseny kiértékelésénél történő együttműködés feltétlenül mozgató rúgója lesz a terv teljesítésének. Az őszi munkálatok gyors elvégzése, mint ahogyan azt a kormányhatározat is megállapítja, többek között a gépi park teljes kihasználásán alapszik, főképpen a 30 HP-nél magasabb traktoroknál szükséges bevezetni két műszakot. EFSz-eink nagy többsége ezt megértette s ezért a traktorosokat saját soraiból igyekszik biztosítani. Kétségkívül szükséges, hogy a traktorállomások a Nemzeti Bizottságok segítségével az összes traktoristákat igyekezzenek kizárólag csakis az EFSz-ek tagjai sorából biztosítani. Nagyon fontos, — mint arra a kormányhatározat felhívja a figyelmet -rhogy a traktorosokat munkaegységek alapján jutalmazzuk, hogy így a szövetkezeti földeken dolgozó traktorosok egyenesen érdekelve legyenek a hektárhozamoknál és az elért eredményeknél, tehát jutalmazásuk is aszerint történjék, mint a szövetkezeti tagok jutalmazása. Ez annyit jelent, hogy a traktorosokat, akik a szövetkezeti tagjai, munkegységek alapján kell jutalmazni. Számos EFSz-ben mint pl. Biicson, Bátorkeszin, Perbetén, Taksonyban és másutt, a szövetkezeti tagsággal bíró traktorosok felismerték a jutalmazás e módjának nagy jelentőségét és látják, hogy ez az egyedüli helyes út, hogy a traktorosok érdekelve legyenek' a magasabb hektárhezamok elérésénél. Ezért szükséges, hogy ott, ahol erre megvannak a feltételek, a traktorállomások megtárgyalják az EFSz-ekkel, a traktorosok munkaegységek alapján történő jutalmazását. Nem kis hatással van a traktorosok munkafegyelmére, hogy milyen baráti kapcsolatok fűzik a szövetkezethez és hogyan gondoskodik a szövetkezet róluk. Ez főképpen az elszállásolásban és az élelmezésben nyilvánul meg. Ez esetben példának állíthatjuk a csúzi EFSz—t, ahol a szövetkezeti tagok a Helyi Nemzeti Bizottsággal karöltve, példás elszállásolásról gondoskodtak. A traktosorok ebben a szövetkezetben együtt étkeznek a szövetkezeti tagokkal, a szövetkezet közös étkezdéjében, a csúcsmunkálatoknál pedig a szövetkezeti tagok a traktorosoknak az eledelt egyenesen a mezőre szállították, amiáltal elejét vették a felesleges időpazarlásnak. Ezenkívül a csúzi EFSz-ben a traktorosok számára vörös sarkot építettek ki, amely el van látva szükséges irodalommal és állandóan a legújabb kiadású újságokkal. Igen jó eredményeket érnek el az izsai brigád traktorosai is. Ebben a községben úgy a traktorosok, mint a szövetkezeti tagok hathatós segítséget kapnak a Helyi Nemzeti Bizottságtól és a Párt helyi szervezetétől, amelyek elnökei naponta a traktorosok és a szövetkezet tagjai közé járnak, szükség esetén pedig egyenesen a mezőre mennek, ahol a felmerülő kérdésekről együttesen tanácskoznak és így igyekeznek segítséget nyújtani a hiányosságok kikü'szöbölésénél. Egyedül a traktorosok és a szövetkezeti tagok közötti példás együttmunkálkodás jelenti azt az utat, amelyen haladva megszilárdíthatjuk a traktorállomások és az EFSz-ek közötti kölcsönös kapcsolatot, ugyancsak így biztosíthatjuk a hektárhozamok emelését szövetkezeteinkben. Ez szintén hatásos formája annak, hogyan szilárdítsuk és fejlesszük EFSz-einket annak érdekében, hogy minél több mezőgazdasági termék juthasson összes dolgozóink asztalára és ezáltal hozzájáruljunk békeharcunk győzelméhez. Vincent Ondrusek, a Szlovák Nemzeti Tanács képviselője.
