Szabad Földműves, 1952. július-december (3. évfolyam, 27-52. szám)
1952-07-27 / 30. szám
4 1952. július 27. ]ól bevált cséplési módszernek bizonyult a Bredjuk-féle gyorscséplés A hidaskürti állami birtok dolgozói 40 mázsát csépelnek ki óránként első órában keveset beszéltek, annál gyorsabban dolgoztak és izgatottan várták az első óra leteltét. Igen, az első óra eredménye döntőfontosságú volt ahhoz, hogy megnyerjék azokat a dolgozókat is, akik kezdetben nem látták jónak ezen módszer bevezetését. Határtalan volt az öröm, amikor megtudták, hogy 1350-es cséplőgépjükkel 70 kgr szén-ÉPPEN MOST VAN a dobon. Az egyik oldalon kékinges fiatal lány hosszú nadrágját térdenalul felgyűrve csúszik lefelé a létrán, amint leér a földre, poros szemüvegét a homlokára tolja és ingeujjával megtörli izzadt, poros arcát. Megkerülve a kévékkel megrakott kocsit, feléje közeledtünk, hogy megkérdezzük tőle, milyen véleménye van az új cséplési módszerről. Azonban míg mi körülértünk, ő már messze járt. Fürgén a mérleghez szaladt, ahol a gép alól elhordott zsákokat mázsálták. Egy szempillantás múlva, már a barátnőjével két kezüket összefogva karjukra fektették a bekötött zsákot és könnyed léptekkel vitték abba ISMERKEDJÜNK MEG A MUNKÁNKKAL. — A Bredjuk-féle cséplési módszer nagyban megkönnyíti a cséplési munka sikeres és gyors elvégzését. Azelőtt hetekig arattak és csépeltek, most a technika vívmányainak segítségével, a nagyüzemi gazdálkodással, pár nap alatt elvégezzük ezeket a munkákat. Arról nem is beszélve, hogy nyomban a tarlóhántás és másodnövények elvetése is megtörténik. Ha mezőgazdasági munkánkban a hektárhozamok emelkedését akarjuk elérni, sutba kell vetni minden elavult régi munkamódszert és meg kell honosítani az új termelési munkamódszereket, amelyet a Szovjetuniótól mint baráti támogatást kapunk. Jobban át kell tanulmányoznunk a szovjet agrotechnikát, hogyha egy új munkamódszert bevezetünk, az ne legyen számunkra imereüen, — fejezi be Anna. % Anna édesapjával együtt dolgozik az állami birtokon. A felszabadulás előtt a fasiszta rendszer alatt nagyon érezte az elnyomatást. Édesapját a fasiszták, imperialista érdeket szolgáló háborúba vitték és Anna 7 testvérével kenyérkereső nélkül maradt. A szovjet hadsereg felszabadítása által Anna édesapja hazakerült. Ö pedig kétszeresen felszabadult, mint nő és mint szegénysorsú gyermeklány, az úri fasiszta rendszer járma alól. Ezért dolgozik most odaadással, mert örül a szabad, boldog életnek. PONTOSAN BE KELL TARTANI A SZABÁLYOKAT Mindebből láthatjuk tehát, hogy a Bredjuk-féle munkamódszer alkalmazása megköveteli a pontos szabályok betartását. A hidaskürti állami birtok dolgozói jó eredményeket érnek el, mert óránként 35—40 q csépelnek ki. Huszonötmázsás hektárhozamot terveztek, amelyet a tavasz folyamán 28 mázsára emeltek, azonban kilátás van arra, hogy 29—30 mázsát csépelnek ki hektáron-31 mázsás gabonatermés ha-onként a nyitragerencséri EFSz-ben fogyasztással az első óra alatt 40 mázsa árpát csépeltek ki. Ez volt az első bizonyítéka annak, hogy nemcsak a szovjet szovhozokban és kolhozokban vált be a Bredjuk-féle gyorscséplési módszer, hanem nálunk is és mindenütt, ahol alkalmazzák. Az első, győzelmes óra munkakedvre serkentette a cséplőcsoport minden dolgozóját. A csoport tagjai között nagyobb százalékban fiatalok dolgoznak. Mosolygós, vidámarcú lányok, fiúk ügyesen mozognak ki-ki a maga beosztásában, az etetők mellett és a pelyvahordásnál pedig fiatal lányok szorgoskodnak. A VÁLTÁS IDEJE az irányba, ahol izmos, markos legények átvették a zsákot és felrakták a kocsira, hogy azt az állami birtok raktárába szállítsák. Visszafelé haladva a két mosolygós lány már nem menekülhetett el előlünk. Szívesen elbeszélgettek velünk. Varga elvtársnő volt az, aki a váltás után nem érzett fáradtságot és fürgén szaladt barátnője segítségére. Varga Anna, — fiatal barnahajú lányka, — hat éve dolgozik már a hidaskürti állami birtokon és ahogy mondja, nincsen az a pénz, amiért foglalkozást változtatna. Lelkesedéssel beszélt az új cséplési módszer bevezetéséről. Munkája után 4000 korona tiszta fizetést visz haza, minden hónap elején. El a szabadság jogaival. Szereti a könyvet, ami a régi világban el volt zárva dolgozóink elől. Tanul, fejlődik. Most az „Aratás” című könyvet olvassa, mert már sok szépet hallott róla. — Bizony sokat fejlődtünk ebben az évben, — szól közbe Anna barátnője. A jövőben azonban mégjobban fel kell készülnünk a munkára. A Bredjuk-féle munkamódszer elegendő munkaerőt követel. Munkánk hiányossága abban mutatkozik hogy a cséplőcsoport tagjai nem az előírás szerint lettek összeállítva. Ez pedig azért van, mert nem tudtunk elegendő munkaerőt biztosítani. Ennek következtében nem dolgozhatunk asztagokról, ami sok időveszteséggel jár. Például 9 fogatunk van, amely nem győzi ellátni a gépet gabonával. — Beszélgetésünket a cséplőgép hosszú figyelmeztető sípja szakítja félbe. — Látod, ez azt jelzi, hogy nincsen elegendő gabonája a gépnek és siettetik a kéverakókat vagy az éppen közelgő megrakott fogatokat. Minden percért kár, amit a gépnek üresen kell járnia. Még akkor is idővesztesség áll be, asztag nélkül, ha a megrakott kocsik azonnal leváltják az üreseket, — szól közbe János bácsi, az állami birtok dolgozója. ként. A tavaszi árpa is jól fizet. Harmincmázsás hektárhozamot értek el. Ezek a sikerek mégjobb munkára serkentik a dolgozókat és a jövő évben mégnagyobb eredményeket várnak. Az ezévi cséplési munka hiányosságából tanulva, átviszik a tapasztalatokat a jövőben, hogy a mostani hiányosságaikat kitudják küszöbölni. Proksz Eta Mezőgazdasági dolgozóink ma már meggyőződtek arról, hogy munkájuk sikeres elvégzésénél, alapvető fontosságúak a szovjet tapasztalatok. Ezért mind merészebben honosítsák meg az új munkamódszereket, amelyek segítségével jobb munkaminőséggel, kevesebb idő alatt és kevesebb fizikai erővel nagy sikereket érnek el. Az ezévi cséplési munkáknál több szövetkezetünkben és állami birtokainkon bevezették a Bredjuk-féle gyorscséplési módszert. A Bredjuk-féle gyorscséplés alkalmazásával a Szovjetunióban 8—10 vagon gabonát csépelnek ki naponta 1100 mm-es cséplőgéppel. Ugyanakkor ezen módszer alkalmazásával a cséplőgép teljesítőképessége háromszorosára nő, a munkacsapat száma azonban csak másfélszeresére. A gyorsabb csépléssel állami birtokaink és szövetkezeteink a legnagyobb munkaidőben, igensok munkaerőt és gépet szabadíthat fel s ezeket azonnal a tarlóhántási, másodvetési munkákban lehet felhasználni. Például 50 vagon gabonát gyorscséplési módszerrel 36—38 ember 10—12 nap alatt csépel ki, míg nemgyorscséplési módszerrel 24 ember 40—50 nap alatt, ha pedig két gép dolgozik, akkor 44—48 ember 20—25 nap alatt csépel el. Ezért fontos, hogy a gyorscséplési munkák -alkalmazásánál biztosítsuk a szükséges munkaerőt. A Bredjuk-féle cséplési módszer megkívánja, hogy nagyobb cséplőgéphez 38, kisebbhez 30 embert biztosítsunk. A cséplőcsoport tagjainak a következő felállításban kell dolgoznia: 4 etető, 8 asztagos, 4 kévevágó, 6 pelyvás, 8 kazalrakó, 1 pelyvarakó, 4 zsákos és 2 traktoros. Különösen nagy gondot kell fordítani az etetők kiválasztására. Az eddigi 20—25 kéve helyett egy nagyobb cséplőgépen percenként 60—70 kévét kell etetni. Ezért fontos, hogy óránként váltsuk az etetőket, akik mellett két-két kévevágó dolgozzék. Az ilyen gyors etetés csak úgy érhető el, ha két asztagot raknak és kétoldalról történik az etetés. Az asztagokba 500—500 . keresztet kell rakni és biztosítani kell a folyamatos ráhordást. Egy S00 keresztes asztag csak jó 4 óra hosszára ad a gépnek munkát, azért gondoskodni kell, hogy a két asztag mellé még napi 1800—2000 keresztet hordjunk a géphez. A gyorscsépléshez feltétlenül kazalozót kell használni. A kazalon 8 ember dolgozzék, hogy ne legyen fennakadás a szalma eírakásával. Ezek közül kettő közvetlenül az elevátor végétől szedje el a szalmát. A pelyvát két oldalról hordják el a géptől, mindkét oldalon 3 ember dolgozzék, akik közül egy-egy a gép alól húzza ki a pelyvát és nem engedi felgyűlemleni. Célszerű, ha a pelyvát közvetlen a szalmakazal mellé rakjuk, hogy azt szalmával vastagon befedhessék. A HIDASKÜRTI ÁLLAMI BIRTOK DOLGOZÓI szovjet szakkönyvekből olvastak a Bredjukféle gyorscséplés előnyeiről. Nyomban elhatározták, hogy ebben az évben ők is bevezetik a gyorscséplés alkalmazását. Kezdetben voltak olyan dolgozók, akik nem lelkesedtek ezért a munkamódszerért. — Sok munkaerőt vesz igénybe, ezt nálunk nem lehet bevezetni, mert kevesen vagyunk, meg aztán fogatunk sincs elegendő, — mondogatták egyesek. Azonban mégis csak úgy határoztak, hogy megpróbálják. A délutáni órákban kezdték meg a tavaszi *árpa cséplését. A dolgozók az Az aratási és cséplési munkálatok mellett nem szabad megfeledkeznünk a len tépéséről sem. Ezt a munkát ma már gépi segítséggel végezhetjük a nagyobb parcellákon A brühní kerület egyes részein a felbukkant burgonya bogarak a civil repülők segítségével teszik ártalmatlanná Közvetlen a Zobor-hegy aljában terül el szerényen a palóc félsziget egyik legszerényebb faluja, Nyitragerencsér. Több, mint 1.700 lelket számlál s a határa mindössze 300 hektárt tesz ki, amelyből 220 hektár szántó-vető terület. Aki közelebbről ismeri a községet, az tudja, hogy gyönge gabonatermő határa van, mert a föld összetétele többnyire kavicsos-homokos és bizony rekordszámba megy, ha búza vagy esetleg kukorica is megterem a földeken. Ennek ellenére ebben az évben a nyitragerencséri EFSz az idei békearatásban, a földek helyes megművelése révén egy hektárról 31 mázsás gazdag termést takarított be. Ilyen termésre még nem is emlékeznek a gerencséri gazdálkodók, hiszen az is bizonyíték, hogy a község sohasem bírt olyan mennyiségű gabonát kitermelni, amely ellátta volna az er,ész lakosságot. Most már az egyénileg gazdálkodók között is olyan hangulatot keltett a szövetkezet jó termése, hogy azok is, akik eddig ellenkező véleményen voltak, belátták, hogy egyénileg, kisparcellákon ilyen termést nem lehet elérni. Mi okozta a gerencséri EFSz bő gabonatermését? Legelsősorban a gépek nagy segítségét említhetjük meg, amelyekkel minden munkát időben és minpségesen elvégeztek. A jó megmunkálás mellett kellő mennyiségű műtrágyát is szórtak a földekre, amely egyik főrészese a jó termésnek. Az aratás alatt pedig 70%-ban szintén gépekkel végezték el a munkálatokat, ami megint a szemveszteség csökkenésében és a gyors aratásban mutatkozott meg. Azonban nem észlelhetők a szövetkezet hasonló szép eredményei és gazdag gabonatermése a magángazdálkodóknál, akik állandóan azon siránkoznak, hogy nem lesz annyi termésük, mint amennyi a beszolgáltatásra elő van írva. Vegyük csak Czakó Benedeket, aki majdnem öt hektár területen gazdálkodik s szintén arról panaszkodik, hogy nem terem 35 q gabonája, amit a HNB előírt beszolgáltatásra. Ha úgy művelte volna meg a földjeit, mint a szövetkezet, akkor most legalább 110 mázsás termést takaríthatna be és ha 35 mázsát át is ad az államnak, még mindig megmarad 75 mázsa gabonája. Sajnos, nemcsak Czakó Benedek, hanem a többi magángazdálkodók is gyönge gabonatermés elé néznek és még nem gondolkoztak azon, vájjon hogyan is lehetne többet termelni s a nyomorúságos életet virágzó, gondoktól mentes élettel helyettesíteni. Remélhető, hogy a szövetkezet pél* dája minden kisparasztot magával ragad, mert hiszen be kell látnia az egyénileg dolgozó parasztságnak, hogy a fejlődés elől nem lehet kitérni. Értelmetlen és elsősorban saját szempontjukból káros dolog lenne, ha nem ragadnák meg az alkalmat, ha nem használnák fel maguk javára azokat a rendkívül értékes, gazdag lehetőségeket, amelyet a szövetkezeti közös gazdálkodás nyújt parasztságunknak. Az elaprózott kisparcellákon, amiből Gerencséren a legtöbb van, — nem lehet tervszerű gazdálkodást folytatni, lehetetlen a rendelkezésünkre álló tudományos ismereteket és a modern gépeket észszerűen és gazdaságosan felhasználni. Ehhez a földek nagy parcellákba való tagosítása szükséges és a közös szövetkezeti gazdálkodás. Ne feledkezzünk meg a siJAgödrök készítéséről Az állatállomány hasznosságának emelésével foglalkozó Párt és Kormányhatározat kötelességévé teszi az összes EFSz-eknek és az Állami birtokoknak, hogy ez évi okt. 1-ig ideiglenes silógödröket építsenek ki saját erejükből, még pedig megtakarított anyagból. Egyidőben az összes EFSzeknek, állami birtokoknak, kis- és középföldműveseinknek be kell biztosítaniok a megfelelő mennyiségű siló-takarmányt, úgyhogy minden darab haszonállatra legalább 20 q siló-takarmány jusson. Ez a feladat korántsem nagy, mert hiszen a Szovjetunióban minden darab haszonállatra legalább is 100 q silótakarmányt biztosítanak be évenkint. A termés mestereinek tapasztalatai szerint a siló-takarmány pótolja a vitamindús olajos takarmányt is. Ezért az EFSz-ek tagjainak, állami birtokok dolgozóinak elsőrendű feladata, hogy minél nagyobb mennyiségű silótakarmányt termeljenek, a silógödrök építésével bebiztosítsák a megfelelő mennyiségű nedvdús takarmányt állatállományuk számára s így az erre vonatkozó intézkedések teljesítését is Az Állami Traktorállomások készséggel állanak EFSz-eink rendelkezésére a silógödrök építésénél is. A mélyítő gépek 30—40 korona díjért emelik ki a föld köbméterét. Szükséges, hogy egy helyben legalább 100 köbméter föld kiemeléséről legyen szó, mert ellenkező esetben az ideoda járkálással a gép kihasználtsága csökken. A siló-terület kimélyítésére időben be kell adni a jelentkezést a Járási Nemzeti Bizottságnál, hogy az egész munkát még szeptember elejéig tervszerűen el lehessen végezni. A kazlak helye nem a faíuban van Nagyon sok községünkben a szigorú előírások ellenére is egyesek a házak vagy gazdasági épületek közvetlen közelébe rakják a kazlakat. Ennek következtében gyakori tűzesetek fordulnak elő falvainkon, többmilliós károkkal. Ezt a rossz szokást falvainkon meg kell szüntetni. Mint ismeretes, a falu beépített részében a szalma állandó leraktározása tiltva van s a kazlakat a községen kívül, az e célra kijelölt helyre kell rakni. A kazalrakásnál a következő védelmi intézkedésre kell figyelmet szentelni: a kazlaknak minden esetben legkevesebb 60 méterre kell lenniök a beépített területtől, házaktól, szérűktől stb. Ugyancsak legkevesebb 100 méter távolságra a vasútvonaltól, legkevesebb 300 méternyire az üzemektől vagy gyúlékony anyagot tartalmazó raktáraktól. Ezenkívül egyes kazlak között is meg kell lenni a megfelelő távolságnak. Azokban a községekben, ahol magasabb típusú EFSz-ek vannak, a kazlak közös lerakása nem okoz nagyobb nehézséget, sokkal rosszabb azokon a helyeken, ahol még egyéni gazdálkodás folyik. Ezeken a helyeken általán véve az a szokás, hogy a szalmakazlakat közvetlenül a házak vagy a gazdaságok mellé építik. A Nemzeti Bizottságnak biztonsági okokból ezt a rossz szokást ki kell küszöbölni. A közös kazalrakás helyének kérdése ma már nem lehet megoldatlan feladat, mert minden községben lehet olyan helyet találni, ahol az előírásszerinti védelmi intézkedések betartásával végezhetjük a szalma kazalbarakását, mégpedig úgy, hogy ez dolgozó parasztságunk nagytöbbségének megfeleljen. A kazalbarakásnál a tűzvédelem ellen vétőket közérdekből a legszigorúbban meg kell dorgálni. A kommunizmust építő békeszerető szovjet nép, amelyet a forró hazaszeretet és az építőmunka vágya serkent alkotásra és tesz naggyá, a termelésben átadja hazánk dolgozói számára is a legjobban bevált szovjet munkamódszereket, A Szovjetunió, mint a világ legfejlettebb nagyüzemi mezőgazdasági államra, az agrotechnika vívmányának segítségével, az elmaradott, kezdetleges mezőgazdaság helyébe hazánkba is új életet hozott.
