Szabad Földműves, 1952. július-december (3. évfolyam, 27-52. szám)
1952-07-27 / 30. szám
2 1952'. július 27. Nyerjük meg dolgozó parasztjaink nagy többségét a szövetkezeti közös gazdálkodás számára Kis- és középföldműveseink számára ma csak két út van, — ahogy Sztálin elvtárs tanít minket: „Vagy felfelé és előre az újhoz, a kolhoz rendszerhez vagy vissza lefelé a régihez, a kulákkapitalista rendszerhez. Harmadik út nincsen“. Az olyan államban, amelyet élén a munkásosztállyal a dolgozó nép kormányoz s amelyik szilárdan elhatározta magát arra, hogy felszámolja az évszázados nyomort és a falu elmaradottságát — s ezért rátért a szocializmus építésének útjára, — a kis- és középparasztok döntő többsége elutasítja a visszafelé vezető utat, amely a kapitalisták, nagybirtokosok, kulákok jármába hajtaná a népet. Dolgozó parasztságunk előbb-utóbb teljes mértékben rátér a szocialista nagytermelés kiépítésére. Dolgozó parasztságunk nem kis része már végrehajtotta a falu jólétéhez és örömteli életéhez vezető úton a döntő lépéseket. Már több mint 3000 EFSzben az összföldterület 19%-án folyik nagyüzemi gazdálkodás, ami nagy jelentőségű sikert jelent annak a politikának megvalósításában, amelyet Gottwald elvtárs a IX. Pártkongresszuson a következő szavakkal fejezett ki: „Nem lehet nálunk szocializmus, a falu szocializmusra való áttérése nélkül“. Az EFSz-ek megszilárdításáról és továbbfejlesztéséről szóló Párt és kormányhatározat új és lelkesítő eszközévé vált szövetkezeti mozgalmunkban. Üjabb 5000 szlovákiai kis- és középparaszt határozta el, hogy szakít a régi élettel, a nehéz és termelékenységnélküli munkával az elaprózott parcellákon s egyben elhatározta, hogy bekapcsolódik a szövetkezeti nagytermelésbe, saját és gyermekei boldogságának érdekében, a szocializmus építőinek harcos táborába. A szövetkezeti mozgalom továbbfejlesztése azonban attól függ, hogy a Pártszervezetek és a Nemzeti Bizottságok dolgozói mennyire tudják kiszélesíteni és kimélyíteni a felvilágosító munkát, hogyan tudják felidézni a dolgozó parasztok előtt a szomorú kapitalista múltat és miképpen tudják majd példákon bebizonyítani a szocialista tan örömteli távlatait. Ma már falvainkon nem a földbirtokosok és a kulákok kezében van a hatalom, hanem a munkásosztállyal együtt, a kis- és középparasztok kezében. A népi demokráciákban és a szocializmusban azonban csak az élhet állandóan nagyobb jólétben, aki fokozatosan, minél többet és minél olcsóbban tud termelni, tehát aki emelni tudja a munka termelékenységét. A munka termelékenységének emelésénél mezőgazdaságunkban gépi segít-Háború előtt Lengyelországban 15.000 nagybirtokos család a szántóföld csaknem egyharmadát birtokolta, holott alig alkotta fél százalékát■ a földműves gazdaságoknak. A falu lakóinak kétharmada pedig alig gazdálkodott a szántóföld egyheted részén. A középparasztok birtoka, a nagybirtokosok és a kulákok kíméletlen nyomása révén állandóan zsugorodott. Míg a dolgozó paraszt egy-egy családtagjára alig egy hektárnyi terület esett, addig a nagybirtokos családjának minden tagjára 145 hektár, tehát száznegyvenötször több, mint a dolgozó parasztokra. Az akkori kapitalista közgazdászok szerint több mint 1 millió „fölösleges ember" élt a lengyel vidéken. A népidemokratikus Lengyelországban most hála a munkásosztály és a parasztság szövetségének, a dolgozó parasztoknak is vannak képviselői a kormányban. Az a dolgozó paraszt, akivel a kapitalista urak és az ő zsoljukban álló rendőrség azt csinálták, amit akarnak és akinek a burzsoá rendszer minden lehető módon csak ártot, — a népidemokratikus Lengyelországban közös gazdáivá Váltak az országnak. Több, mint 6 millió hangi terület volt szétosztva 1 millió földműves család között. Ez annyit jelent, hogy a falu lakosságának egyharmadrésze földhöz jutott. A kisgazdaságok tulajdonosainak nagyrésze azonban az egyre fejlődő iparban keresi meg keresetét, mivel Lengyelország iparosítása elég munkát biztosít a faluk lakosságának. A középparasztság csaknem megkétszerezte termelőföldjének területét és kezében tartja az ország termőföldjének 60 százalékát. A háború előtti kisértet: „a nagy emberfölösleg” a falvakról teljesen eltűnt. Nézzük csak, mit adott a háboryelőtti fasiszta lengyel állam a dolgozó parasztságnak? Adót neki „jogot", hogy elveszítse a földjét, ségnek van a legnagyobb jelentősége, így pl- egy hektár kézzel való bevetése átlag 3 órahosszat tart, míg egy traktor ugyanezt a munkát egy vetőgéppel 31 perc alatt végzi el. Emellett a kézi vetésnél 45%-kal több vetőmagra van szükség, ezzel szemben a termés eredmény átlag 10%-kal kisebb, mint a gépi vetésnél. Egy traktoros egy önkötözőgéppel és egy segéderővel egy nap alatt annyi gabonát arat le, mint amennyit 15 pár arató végez el. Egy kombájn egy nap alatt kb. 100 ember munkáját hajtja végre. A kézi kaszálás a kombájnnal szemben 9.2-szer, egyszerű aratógéppel szemben 7.5-szer, az önkötözőgéppel szemben pedig 4.5-szer drágább. A kézi kaszálásnál a szemveszteség mintegy 25%, az egyszerű kaszálógépnél 20—25%, az önkötözőgépnél 10—12%, míg a kombájnnál 1—3%. A kombájnnal való betakarításnál minden hektáron legalább egy mázsával több gabonához jutunk. Ebből világosan kitűnik, hogy csakis a technika segítségével emelhetjük a munka termelékenységét. Nem kevésbbé világos az is, hogy a kombájnok, a traktorok és egyéb gépek segítségét a mezőgazdasági kistermelésben nem lehet alkalmazni, mert ez a mezőgazdasági nagytermelés technikája. Ami pedig a leghaladottabb gépi technikára vonatkozik, teljes mértékben vonatkozik a leghaladottabb gazda-Pénteken, július 18-án a ROH prágai klubjában folytatódott a Központi Szakszervezeti Tanács plenáris ülése. A délelőtti vitában felszólaltak az egyes kerületek és a ROH szövetségeinek további élenjáró dolgozói. A pénteki tárgyalás során beszédet mondott Antonín Zápotocky kormányelnök. Az ülés további részében egyhangúlag jóváhagyták a ROH 1952. évi költségvetését. Frantiáek Zupka képviselő azután javaslatot terjesztett be a Központi Szakszervezeti Tanács plenáris ül őse által hozandó határozatra, amelyet a Központi Szakszervezeti Tanács minden jelenlévő tagja egyhangúlag jóváhagyott. , A Központi Szakszervezeti Tanácsba történt pótválasztás után egyöntetűen jóváhagyták azt a javaslatot, hogy a Központi Szakszervezeti Tanács elnökségének az eddigi 50 tag helyett csupán 25 tagja legyen és így a szakszervezeti amiből a nagybirtokosoknak és a falu gazdagjainak volt haszna. A rendszer arra kényszerítette a dolgozó parasztot, hogy gazdasága lemorzsolódjék neki, különösen tél folyamán Németországba kellett mennie munka után. 1921—31-ig a középparasztok gazdaságainak száma több mint 20.000-rel csökkent. A törpebirtokosok száma, akiknek még egy ha-nyi földjük sem volt a középparasztságból 260.000-rel szaporodott. Az 1927—29. években évente több mint 140.000 személy vándorolt ki Lengyelországból, munkakeresés végettt. Azok a kisparasztok, akik még úgy ahogy igyekeztek gazdálkodni, fülig el voltak adósodva, így pl. egy hektár szántóföldre 500 háborúelőtti zloty esett. A dolgozó parasztok évente a bankoknak vagy az uzsorások mindenféle fajtájának több mint egy milliárd háborúelőtti zlotyt fizetett ki, kamatok fejében, míg a szegény parasztság családtagjai 15—20 garast kerestek naponta. Ez természetesen kihatott az iparcikkek keresletére is. A nagynyomorban élő parasztság vásárló ereje 8 év alatt a felére csökkent. Mindezekkel szemben a népidemokratikus Lengyelország földhöz juttatta a dolgozó parasztság nagy tömegét és minden lehető módon siet a segítségére. A parasztság háborúelőtti tartozásai meg lettek semmisítve, míg a népidemokratikus állam most olcsó és előnyös kölcsönt biztosít a dolgozó parasztság számára. Az 500 traktor helyett, amelyek a háború előtt a nagybirtokosok kezében voltak, ma a lengyel falvakon több mint 30.000 traktor áll a parasztság rendelkezésére. Az a nagymennyiségű árú, amely a falvakra kerül, egy pillanat alatt elkel, holott most sokkal több jut belőle. A háború előtt pedig sokkal kisebb mennyiségű árú hosszú ideig feküdt a raktárakban és az üzletekben, mert a falu sági tudományra és agrotechnikára is. Ezek úgyszintén csakis a nagytermelésben érvényesíthetők. így pl. a vetési eljárások legforradalmibb rendszere, a Viljamsz füves vetésforgó-rendszer, amely helyrehozza a föld kapitalisták által kizsákmányoló módón kimerített termőerejét és egyben bebiztosítja termőerejének állandó emelkedését, nem alkalmazható mezőgazdasági kistermelésben, miután egyik követelménye, hogy a kultúrák váltását egyforma nagyságú és előre meghatározott hatalmas táblákon végezzük. Úgyszintén az agrotechnika egyik alapvető intézkedése a tarlóhántás sem végezhető el a kistermelésben 100%-ban, mivel kis- és középparasztjaink családtagjaikkal tudják csak a termést betakarítani s alig marad azután idejük a tarlóhántásra. EFSz-eink eddigi eredményei, ugyancsak azok a sikerek, amelyeket a Párt és kormányhatározat életbeléptetésével értünk el, igen örvendetesek és bátorítok. A kezdeti sikerek után nem szabad azonban babérjainkon pihennünk, hanem még nagyobb igyekezettel azon kell dolgoznunk, hogy a dolgozó parasztok minél nagyobb tömegét nyerjük meg a szövetkezeti nagytermelés számára és nem szabad elfelejteni, hogy e feladatok elvégzésére legmegfelelőbb és legdöntőbb időszak az aratás s a termés betakarítása. mozgalom rugékonyabb irányító szervévé váljon. Az ülés a továbbiakban egyhangúlag jóváhagyta a Központi Szakszervezeti Tanács új elnökségét, amelynek tagjai: Ant. Zápotocky, G. Kliment, Fr. Zupka, Václav Cipro, J. Kolszky, Karel Marvan, Emil Vojanec, Frantisek Koktán, Vojtech Daubner, Ján Teper, Frantisek Holy, Jaroszlav Kolár, Jozef Bína, Václav Vesely, Mária Matusková, Karel Carva, Vladimir Smeral, Eliska Svobodová, Jakub Péterek, Vojtech Dolejsy, Mária Trojanová, Gusztáv Hmilicska, Ondrej Meliska, Timotej Skalicky és Bozsena Chmelíková. Az elnökség megválasztása után a plenáris ülés végrehajtotta a Központi Szakszervezeti Tanács új elnökének megválasztását. A Központi Szakszervezeti Tanács elnökségének javaslatára a plenáris ülés a Központi Szakszervezeti Tanács elnökévé egyhangúlag G. Kliment nehézipari minisztert választotta. Megválasztását a résztvevők viharos tapssal fogadták. lakosságának vásárlóereje úgyszólván jelentéktelen volt. A lengyel népi demokratikus állam, már csaknem 12.000 falut villamosított, ay iskolák százait építette ki, ezerszámra létesített népnevelő klubbokat és a dolgozó parasztság gyermekei számára tanulást biztosított az összes típusú iskolákban. Szoros kapcsolatban a munkásosztállyal sor kerül a lengyel falvak szocializálására, a lengyel mezőgazdaság szocialista nagytermelésre való átalakítására. Több mint 3.000 a termelő szövetkezet, 70.000 parasztcsalád, mely több mint 700.000-nyi szántóföldön folytat közös gazdálkodást, — a lengyel falu új életének nagyszerű képét alkotja. A terméshozam hektáronként néhány mázsával a szövetkezeti gazdálkodásban magasabb, mint az egyéni gazdálkodásnál. így a munkaegységek jutalmazása állandóan növekvőben van, amellett pedig a szövetkezetek beruházása is állandóan emelkedik. A szövetkezetek megszilárdítása és a parasztság önkéntes jelentkezése folytán állandó kiszélesítése, csak jobban megszilárdítja a szocialista szektort a lengyel falvakon. Lengyelország iparának növekedésével az állam által nyújtott segítség is növekszik. A hatéves terv végéig a lengyel falu évente 11.000 traktort, 5.000 vetőgépet, 14.000 traktorvontatásp ekét, 6.000 cséplőgépet és a műtrágya tonnáinak százezreit veszi igénybe. Az, ami alávaló és rossz volt, már egyszersmidenkorra el van temetve. Azt pedig, amit Lengyelországban elértek, a dépidemokratikus rendszernek köszönhető és annak, hogy Lengyelország ma teljesen önálló állam, ahol a hatalom a nép kezében van. Lengyelország a legszorosabb szövetségben áll a Szovjetunióval és az összes népidemokratikus államokkal. Ezek azok az erők, amelyek állandóan előbbre viszik a népidemokratikus Lengyelország fejlődését. Lengyelország a szocializmus útján (A lengyel nép állami ünnepe alkalmából) Július 22. a lengyel történelem egyik legkiemelkedőbb történelmi ünnepe. Nyolc évvel ezelőtt 1944 július 22-én a Vörös Hadsereg felszabadította az országot a német fasiszta megszállás alól. A náci gyilkosok több mint 6 millió hazafi vérét ontották ki, akik a megszállók terror intézkedései ellen szegültek. Lengyelország a Vörös Hadsereg felszabadítása után teljesen romokba^ hevert Az ötéves fasiszta megszállás és a háborús károk a háborúelőtti nemzeti jövedelemhez viszonyítva 15-ször voltak magasabbak. A mezőgazdaság is elhanyagolva, kifosztva érte meg a felszabadulást. Mindezen károk helyrehozása hihetetlen erőfeszítést követelt a lengyel munkásnéptől. Másképpen nem is sikerülhetett volna vérkeringésbe hozni az ország leromlott gazdasági és kultúrális életét. Ilyen hősi tettekre csak olyan nép képes, amely úrrá lett saját hazájában. A lengyel nép munkaakaratát látva, a szovjetnép testvéri segítséget nyújtott az ország újjáépítéséhez. A kapitalista háború romjain építették fel a lengyel dolgozók szabad hazájukat és a felszabadulástól eltelt nyolc év alatt óriási lépést tettek a szocializmus felé. Mindezek az eredmények nagy tradícióhoz, olyan nevekhez fűződnek, mint Kosciuszko és Mickiewicz, az 1848. év forradalmárai. Ha Lengyelország iparát nézzük, azt látjuk, hogy a háború előtti évekhez viszonyítva, 1955 év végéig 158%-al lesz magasabb a termelés, míg a mezőgazdaságban 55%-al haladja túl a kapitalista Lengyelország termelési átlagát és megteremtődik az ország minden egyes falujában a termelőszövetkezeti mozgalom. A szocialista gazdasági építkezések irama mellett rohamosan nő a tömegek kultúrális és politikai színvonala is. Korszerű, új munkás-otthonok sorai épülnek és örvendetesen növekszik a közszükségleti cikkek napi fogyasztása az ország minden részében. A falvakon ugyancsak új erővel tör elő a szövetkezeti mozgalom, amely egyre nagyobb tért hódít. Nagy segítségükre van a szövetkezeteknek az állami birtokok és a gépállomások lendületes fejlődése, amely hathatós támogatásban részesíti a szocialista falu mégnagyobb fejlődését. A lengyel dolgozók lelkes munkájukon kívül minjobban átérzik a szocialista hazafiasság ügyét és a proletár nemzetköziség nagy eszméjét. Az ország fejlődésének titkait mindenesetre a nagy Szovjetunió segítségében láthatjuk, amely még nem is olyan régen, 30 emeletes kultúr Palác felépítésével adta baráti jobbkezét a lengyel békeépítőknek. A Szovjetunió segítsége folytán, valamint az ország munkásai mind nagyobb eredményeivel, az ország mindjobban függetleníti magát az imperialista államoktól. És a régi ország helyett új, baráti, szocialista Lengyelország kapui nyíltak meg, hirdetve a népek közötti együttműködést és a nemzetek közötti örökös barátságot, a világbéke megőrzéséhez. Mi mindnyájan ilyen lélekkel köszöntjük szomszédunk, Lengyelország dolgozóit, egyik legnagyobb szabadság-ünnepük alkalmából azzal a kívánsággal, hogy még eredményesebben és boldogabban teljesíthessék hat éves tervüket, amely fő része közös harcunknak, amelyet a békéért folytatunk. A marcellházi EFSz az elsők között teljesítette beszolgáltatási kötelezettséget A marcellházi EFSz tagjai az aratás gyors és sikeres befejezése után napról-napra emelkedő munkateljesítménnyel elvégezték a cséplési munkálatokat is. Ez mind annak a jele, hogy tagjaink nagy fontosságot tulajdonítottak a gabonacséplésnek. A cséplés egész tartama alatt mind a két cséplőcsoport munkaversenyben állt egymássá. S ez nagyban elősegítette a cséplés gyors befejezését, amelyet 2 és fél nap alatt végeztünk el. Dobrocsányi József és Kuszala Ferenc kocsisaink minden elismerést megérdemelnek, mert munkájukat a legnagyobb adagolással végezték. Ami a gabonánkat illeti, elmondhatjuk, hogy nagyon jó és a 83 kg fajsúlyt is túlhaladja. Am nem feledkeztünk meg a nép államával szemben vállalt kötelezettségeinkről sem és nyomban a cséplőgéptől 960 mázsa tiszita, „galamb (választotta” búzát vittünk munkás-államunk raktárába. Az árpát és a rozsot már régen beszolgáltattuk, úgyhogy azóta már dolgozó testvéreink asztalán talán, mint új kenyér kerül fogyasztásra. Maríkovec Aladár Megválasztották a Központi Szakszervezeti Tanács új elnökségét A lengyel mezőgazdaság örömteli fejlődése
