Szabad Földműves, 1952. július-december (3. évfolyam, 27-52. szám)

1952-11-16 / 46. szám

1952. november 16. 5 Az összes fűfélék és kukoricakóró silózásával a takarmányalap biztosításáért Fejlődő állatállományunk bőséges ta­karmányozása érdekében kis- és kö­zépparasztjainknak arra kell töreked­niük, hogy az összes silózható fűféléket és kukoricakórót még a fagyok beállta előtt lesilózzák. Nem szabad megfeled­keznünk arról, hogy állatállományunk hasznossága, a magasabb tejhozam és a nagyobb súly szaporulat a takarmány minőségétől és mennyiségétől függ. A silózás fontosságát lapunkban már több ízben kihangsúlyoztuk és mégis azt tapasztaljuk, hogy ezen a téren igen nagy hiányosságaink vannak. Kí­vánatos, hogy ezt a kérdést jobban megfontolják az újonnan megalakult EFSz-eink tagjai, ahol még a nyár fo­lyamán nem termeltek közösen sem­miféle takarmányt. Mint ismeretes, a szövetkezet tagjai az állatállomány összpontosítása után is meghagyhatnak maguknak egy tehenet a saját tulajdo­nukban és ennek a borj ázását. Bizo­nyos tehát, hogy ezek részére is szük­ség van a jóminőségű takarmányra. Az új EFSz tagok állatállományának össz­pontosításánál éppen itt vannak a leg­nagyobb nehézségek, mivel az új tagok a beadott állataikkal nem adnak be elegendő takarmányt, mert azt elsősor­ban is a saját állatok részére akarják biztosítani, s a beadott állattal vajmi keveset törődnek. Számos ilyen eset van, amely közül csak egyet szeretnénk megemlíteni. Szögyénben az új tagok állatállomá­nyának összpontosítása után a takar­mányt is összpontosították. Ivanics Ist­ván pl. a beadott állatok után a takar­mányt csak hosszas meggyőzés után adta be, mert úgy gondolta, hogy a be­adott állatról majd gondoskodik a szö­vetkezet. Arra azonban nem gondolt, hogy a szövetkezetben van az ő állata is. Még kevesebbet gondolt arra, hogy a meghagyott állat részére bőségesebb * lett volna takarmány, ha a silózásra nagyobb gondot fordítanak. szögyéni EFSz-ben lett volna ugyan mit silózni, mert elég kukorica­kóró maradt kint a földön, de senki sem gondoskodott annak lesilózásáról. Maga Ivanics elvtárs is példát vehetett volna a búcsi EFSz tagoktól, ahol a tagok nemcsak a szövetkezet részére készítettek bőséges silótakarmányt, ha­nem a saját gazdaságukban lévő álla­tok részére is. Csaknem minden szövet­kezeti tag udvarában ott találni a siló­gödröt megtöltve kukorica kóróval és leföldelve. De példának állíthatjuk a szögyé­­niek elé a kisújfalusi szövetkezetei is, ahol a kis- és középparasztok zöme csak az aratás után lépett a nagyüzemi gazdálkodás útjára, de eredményekben felülmúlja a párkányi járás összes szö­vetkezeteit. A kisiíjfalusi EFSz tagok valamennyien megértették, hogy a kö­zös gazdálkodás egyik legfontosabb alapja az állattenyésztés kiszélesítése. Ezért az új tagok már eddig 247 darab szarvasmarhát és 302 darab sertést összpontosítottak. (TPP) A rétek és legelők karban­tartásának az ősz folyamán rendkí­vül nagy jelentősége van, mivel meg­lévő állatállományunkat a jövő gaz­dasági évben még nagyobb mérték­ben megnöveljük. Ennek pedig egyik legfontosabb feltétele, hogy több és jobb minőségű takarmányt termel­jünk. Ezzel egyidőben azonban a nö­vénytermelés feladatai is növeked­nek, ami azt jelenti, hogy a takar­mány termelésnél nem számíthatunk a vetett takarmány növelésére. Ezért elsősorban á rétek és legelők termés­hozamára kell támaszkodnunk. Célunk, hogy a nyári időszakban legelő állataink részére a legjobb le­gelőt és a téli időszakra pedig a leg­jobb és legtöbb rétiszénát biztosít­sunk. Ez a legfőbb irányvonal, amely szerint haladnunk kell, hogy az 1953-as gazdasági évben a reánk vá­ró feladatokat necsak teljesítsük, hanem túlteljesítsük. Ez az irányvo-A kisújfalusi új tagok megértették azt is, hogy a nagyszámú állatállomány részére nagymennyiségű takarmányra van szükség, hogy fokozhassák az ál­latállomány hasznosságát. Ezért már a múlt héten 16 vágón takarmányt össz­pontosítottak. Ezzel a szövetkezetnek biztosítva van a takarmányalap, de a tagok szerint mindig jobb, ha egy-két vágón megmarad, mint, ha később ki­derül, hogy kevés lett. Éppen azért a tagok elhatározták, hogy az összes ku­koricakórót és fűféléket is lesilózzák. A silózásban jó példával járt elől a párkányi járásban a bélai EFSz, ahol már 600 köbméter kukoricakórót silóz­tak le. A silózás fontosságát azonban a libádi EFSz tagjai értették meg a legjobban, ahol nemcsak a mennyiség­re, hanem a minőségre is nagy gondot fordítottak. A libádi EFSz tagok mind­járt a kukorica betakarítása után az összes kórót levágták és lesilózták. így a jóminőségű kóróból csaknem a szé­nával egyenértékű takarmányt nyer­tek. A napnál is világosabb, hogy ezek-Töhöly községben, a verebélyi járás egyik legkisebb falujában egy éve már, hogy megalakult az EFSz előkészítő bi­zottság. Azóta azonban misem történt a faluban, pedig felvilágosító munkával lehetett volna eredményt elérni. Hely­színi látogatásunk alkalmával láttuk, nogy bizony még nem érezni a meg­győző munka hatását a lakósok köré­ben, akik pedig közel vannak a szövet­kezeti gazdálkodáshoz. A község dolgozó földművesei az egyik este népgyúlést tartottak, ahol éppen a szövetkezettel kapcsolatos prob­lémákat vitatták meg. Sok értékes fel­szólalás hangzott el, ami a fenti állítá­sunkat is bizonyítja. Többek között szó volt a beszolgáltatási tervek teljesítésé­ről. Rávilágítottak azokra a hibákra is, amelyeket a HNB elkövetett. Ugyanis előfordult például, hogy a beszolgáltatá­si tervek szétírása előtt egyesek szét­osztották, jobban mondva több gazda­sági könyvecskére írták földjeiket, ami­­által kisebb beszolgáltatási csoportba kerültek, annak ellenére, hogy földjük kiterjedése ugyanaz maradt, nem vál­tozott meg. Mindezeket figyelembevéve a falu hús, tej, tojás beszolgáltatását mindezideig gyöngén teljesítette és ha a helyi funkcionáriusok nem avatkoz­nak be sürgősen, különösen a sertésvá­gások előtt, még az évvégéig sem telje­sítik az állammal szemben vállalt köte­lezettségüket, ami nem lenne helyes a falura nézve. Az új begyűjtési intézkedések azon­ban a jövőre vonatkozóan ezeket a hiá­nyosságokat kiküszöbölik, mert a köte­lező állami beszolgáltatást ezután min­nal azt jelenti, hogy a rétek és lege­lők eddigi terméshozamával nem elé­gedhetünk meg akkor, amikor min­den feltétel megvan arra, hogy ezek terméshozamát sokkal nagyobb mér­tékben fokozhatjuk. A magasabb ter­méshozamot könnyen elérhetjük, ha felelősségük teljes tudatában bekap­csolódunk a rétek és legelők tiszto­gatásába. Amennyiben ezen munkával már kissé elkéstünk, ezért a rétek és le­gelők tisztogatásába szervezzünk be olyan dolgozókat is, akik nem dol­goznak a mezőgazdaságban, de va­sárnap szabadok. Ezenkívül az olyan nőket, akik hétközben nem dolgoz­nak, minden esetben meg kell győz­ni, hogy azok teljes mértékben be­kapcsolódjanak a munkába. Az ilyen kisegítő munkát legjobban a múlt évi tapasztalatok alapján lehet meg­szervezni, s példás legelő és rét fel­javítási „Hetet“ rendezünk. nek a szövetkezeteknek nem lesz ta­karmányhiányuk és állataikat bősége­sen etethetik. A párkányi járásban azonban vannak még olyan szövetkeze­tek, ahol vagy egyáltalán nem silóztak vagy csak igen csekély mennyiségű ta­karmányt silóztak. így pl. a barti EFSz-ben még meg sem kezdték a si­lózást, a kéméndi EFSz-ben pedig, ahol elkezdték ugyan, de oly keveset silóztak, hogy azon két darab szarvas­­marhát sem lehetne kitartani. Az EFSz-ekben silózásra különösen nagy gondot kell fordítani és ott, ahol ezt elmulasztották a legsürgősebben gondoskodjanak arról, hogy nemcsak a kukoricakórót, hanem a cukorrépánál visszamaradt répafejet is lesilózzák, mert ennek elmulasztásával saját ma­gukat is károsítják. A szövetkezet tag­jainak tudniok kell, hogy az állatállo­mány hasznosítása nem biztosítható a bőséges takarmányalap nélkül. Már pedig a szövetkezetnek a legnagyobb jövedelme az állattenyésztésből ered s ez kihatással van a munkaegységek­re is. Lavrik Mihály den egyes hektár szántó vagy mezőgaz­dasági földterület szerint fogják meg­szabni. Az új intézkedésekben érvényre jutnak az osztályszempontok is és a fél­hektáron aluli gazdálkodót fölmentik a magvas, szemes gabona beszolgáltatá­sa alól. Igen sokat segít ez Töhöly köz­ségnek is, mert az új begyűjtés beveze­tésével meg kell állapítani, vagyis nyil­vántartásba helyezni a gazdálkodók földmennyiségét. így nem fordulhat elő az sem, mint például Sári Vilmos gaz­dálkodó esetében, hogy négy hektár he­lyett csak 50 árt jelentett be és a be­szolgáltatási kötelezettségét fél hektár­ra állapították meg. A Helyi Nemzeti Bizottság a falu 546 hektár földkiterje­désének megállapításánál eddigi munká­ja nyomán 94 hektár eltitkolt földet ho­zott nyilvánosságra, sót a továbbiak so • rán újabb hektárok föltárása várható. Tehát a beszolgáltatást norma szerint, vagyis a földterület kiterjedésének megfelelően szabják meg, amelyet min­den egyéni gazdálkodó már az év elején tudni fog. A Helyi Nemzeti Bizottság, mint lát­hatjuk, nem járt el helyesen a beszol­gáltatási tervek bebiztosításánál és a pártszervezet tagjai sem harcoltak a párt és kormányhatározatok teljesíté­sénél a tervfeladatok megvalósításáért. Nagyon fontos, hogy maguk a párt tag­jai kapcsolódjanak bele a tömegpoliti­kai munkába, hozzák életre a faluban meglévő CsISz és CSEMADOK helyi­szervezeteket, beszéljenek többet a nép­pel és így vezessék rá őket a szocialista építés szebb útjára. (Sz) Tudatában kell lennünk, hogy a rétek és legelők javítási munkálatai szorosan összefügnek a mezőgazdasá­gi munkálatokkal. Ezeknek elhanya­golása nagymértékben befolyásolja a gazdálkodás sikereit. Ha a réteket és legelőket nem gondozzuk kielégítően, nem várhatunk bő takarmányter­mést, ami pedig befolyással van az állatállomány fejlesztésére. Először is a takarmány hiányában kevesebb a tejhozamunk és a súlyszaporulat is. Ha pedig kevesebb szarvasmarhát tartanánk nem lenne elég trágya a földekre, ami szintén befolyással van a terméshozamra. Éppen azért min­den órát, minden lehetőséget fel kell használnunk a rétek és legelők javí­tására. Ezek lelkiismeretes gondozá­sa bőséges jutalmazást biztosít, mert a jó termés elérése esetén állatte­nyésztésünk termelékenysége na­gyobb lesz és ezzel minden dolgozó paraszt jövedelme is emelkedik. Ábrahám község kis- és középparasztjai az aratás után elhatározták, hogy áttérnek a közös, nagyüzemi gazdálkodásra. Az elmúlt napokban már az összes állatállományukat összpontosították, hogy ezáltal növeljék az, EFSz jövedelmét. Mayer János a nemesócsai traktorállomás egyik legkiválóbb vasesztergályosa, aki a nyári és az őszi munkálatoknál példásan tel­jesítette munkakötelezettségét. A szelőcei EFSz tagok is eleget lettek kötelezettség­vállalásuknak A szelőcei EFSz tagok a Nagy Októberi Szocialista Forradalom tiszteletére kötelezett­ségvállalást tettek, hogy az őszi vetést októ­ber 30-ig elvégzik. Felajánlásuknak becsüle­tesen eleget tettek, mert október 20.-ig elve­tettek mindent. Mindez annak is köszönhető, hogy a szövetkezeti tagok és a traktor-bri­gád szoros együttműködéssel dolgoznak. A napi munkákat együtt beszélik meg és pon­tos terv alapján dolgoznak. Nagyon sokat se­gített» a szocialista munkaverseny is. A szö­vetkezet munkacsoportjai szocialista munka­versenyben állottak egymással. Némelyik munkacsoport jelenleg a cirok­szedést végzi. Bízik elvtárs munkacsoportja pedig az újonnan belépett EFSz tagok föld­jein végzi az őszi munkákat. A traktorosok is nagy igyekezettel dolgoz­nak. Eleget akarnak tenni a Párt- és Kor­mányhatározatnak, ezért bevezették a két­­műszakot. Így éjjel-nappal folyik a munka. A vetőgépekre agregátokat szereltek, hogy naponta minél több ha-on elvégezhessék az őszi munkát. A szelőcei szövetkezeti tagok a jövőben még jobban fognak dolgozni, hogy kiérdemel­jék a járás legjobb szövetkezetének elneve­zését. Streb a György, Szelőce „Horváth úr”, a dolgozó nép volt ki­zsákmányolója azt gondolja, hogy egyszerre szocia­lista érzelműnek tekintenek egy kulá­­kot, ha belép a szövetkezetbe. Remél­jük, hogy rövidesen felébrednek a med­véi szövetkezeti tagok és irgalmatlanul kiteszik „Horváth úr” szűrét a szövet­kezetből. November 7.-én reggel ünnepélyesen felavatták a Sztálinvárosi Tűzálló­­téglagyárat. Az avatás Magyarország dolgozóinak újabb hatalmas iépését je­lenti előre a szocializmus felé. November 15.—20. között rendezik meg Budapesten az első Nemzetközi Közlekedési Kon­gresszust. A kongresszus a közlekedési pályák gépesített fenntartásával és épí­tésével foglalkozik. Jószághozamunk fokozása érdekében még az ősszel végezzük el legelőink és réteink ta­lajjavítási munkálatait Javítsuk fel a réteket és a legelőket Többet kell beszélni Töhöly község földműveseivel

Next

/
Oldalképek
Tartalom