Szabad Földműves, 1952. július-december (3. évfolyam, 27-52. szám)

1952-10-19 / 42. szám

1952. október 19. 7 Az SzK(b)P Központi Bizottságának beszámolója a párt XIX. kongresszusa előtt Folytatás a 6-ik oldalról. nyílvánulása, amikor egyes funkcionáriusok eltitkolják az igazságot azzal kapcsolatban, hogy hogyan mennek a dolgok a valóságban, a vezetésük alatt álló vállalatoknál és intéz­ményeknél, szépítgetik a munka eredményeit. A Központi Bizottság és a kormány leleple­zett olyan tényeket, amikor egyes funkcioná­riusok a szűk hivatali és helyi érdekeket előbbrevalónak tartották az egész állam érde­keinél és a vezetésük alatt álló vállalatokról való gondoskodás ürügye alatt, eltitkolták az állam elől a rendelkezésükre álló anyagi for­rásokat, a párt- és az állami törvények meg­szegésének útjára léptek. Tudunk olyan té­nyekről is, amikor gazdasági vezetők tudato­san magasabb nyersanyag- és anyagigénylé­seket adnak be ézt a pártszervezetek elnézik. Olyan esetekben pedig, amikor nem teljesí­tik a termelési terveket, arra vetemednek, hogy a termelt árú mennyiségéről szóló je­lentésekben „hozzáírnak’. Nem kevés olyan funkcionárius tűnt fel, aki megfeledkezik arról, hogy a gondjára és vezetésére bízott vállalatok — állami válla­latok, és arra törekszik, hogy a vállalatot saját birtokává tegye, ahol az-ilyen, tisztes­ség ne essék szólván, vezető azt tesz, amire „kedve kerekedik”. (Derültség a teremben.) Nagy baj az is, hogy jócskán akadnak nálunk olyan funkcionáriusok, akik azt hiszik, hogy a párthatározatok és a szovjet törvények rá­juknézve nem kötelezőek, azt képzelik, hogy nálunk kétféle fegyelem van: más az egy­szerű emberek és más a vezetők részére. Az ilyen „vezetők” azt hiszik, hogy nekik min­dent szabad, hogy nem kell tekintettel len­­niök az állam és a párt rendjére, megszeghe­tik a szovjet törvényeket, túlkapásokat kö­vethetnek el és önkényeskedhetnek. A párt megköveteli minden tagjától, s an­nál inkább a vezető káderektől, hogy őszinték és becsületesek legyenek, feltétlenül teljesít­sék párt- és állami kötelességüket. Ampáit nem bízhat meg olyan emberekben, akik ál­lamellenes cselekményeket követnek el, meg­próbálják kijátszani a kormányt, becsapni a pártot és az államot. A párt és az állam min­den néven nevezendő becsapását, bármilyen formában történjék is, mindennemű félreve­­zetési kísérletet, akár az igazság eltitkolása, akár az igazság elferdítése útján történjék is, nem lehet egyébnek tekinteni, mint a legsú­lyosabb bűnnek a párttal szemben. Itt az ide­je, hogy megértsék: pártunkban egy a fegye­lem az egyszerű párttagokra és a vezetőkre nézve, hogy a szovjet törvények egyformán kötelezők minden szovjet emberre, a nagyokra ”'és a kicsikre egyaránt. Az olyan vezetőkkel szemben — tisztességükre való tekintet nél­kül — akik a párt és a kormány határozatai­nak teljesítésében lelkiismeretlenül járnak el, akik törvénytelen cselekedetekre vete­mednek és önkényeskednek, nem lehet sem­miféle elnézés. A feladat az, hogy erélyesen véget vessünk a párt- és az állami fegyelem megsértésének, a felelőtlenség és lazaság megnyilvánulásai­nak, a párt és a kormány határozataival szemben tanúsított formális magatartásnak. Szüntelenül fokozzuk minden funkcionáriu­sunk kötelességérzetét a párt és az állam iránt, kíméletlenül irtsuk az igazságtalansá­got és a lelkiismeretlenséget. Megengedhetet­len, hogy a párt soraiban olyan funkcioná­riusok legyenek, akik titkolni próbálják a párt elől az igazságot és félre akarják vezetni a pártot. Hazánk érdekeinek szüntelen szem előtt tartása, tevékeny és lankadatlan harc a párt és a kormány határozatainak teljesíté­séért — a párt és az állam minden funkcioná­riusának legfőbb kötelessége. 3. A nagy Leninnek azt az útmutatását, hogy a szervezőmunkába a káderek helyes kiválasztása és a végrehajtás ellenőrzése a legfontosabb, még nem kielégítő módon hajt­ják végre. Tények bizonyítják, hogy a káderek helyes megválogatása és a végrehajtás ellenőrzése, a gyakorlatban még korántsem vált a központi és helyi párt-, szovjet- és gazdasági szervek irányító tevékenységében főfeladattá. A központi utasítások tényleges végrehaj­tásának és a helyi párt-, szovjet- és gazda­sági szervek által hozott határozatok tényle­ges végrehajtásának rossz megszervezése, a végrehajtás megfelelő ellenőrzésének hiánya egyike a legelterjedtebb és mélyebben meg­gyökeresedett hiányosságoknak a szovjet, a gazdasági és a pártszervezetek gyakorlati munkájában. Szervezeteink és intézményeink' sokkal, sokkal több különféle határozatot, utasítást, parancsot adnak ki, mint kellene, de keveset törődnek azzal, hogy teljesítik-e és hogyan teljesítik ezeket. Holott a dolog lé­nyege az, hogy ne bürokratikusán, hanem he­lyesen történjék a végrehajtás. A vezető szer­vek utasításainak végrehajtásával szemben tanúsított lelkiismeretlen és felelőtlen maga­tartás a bürokratizmus legveszedelmesebb, leg­­visszataszítóbb megnyilvánulása. A tapaszta­lat azt mutatja, hogy még a jó funkcionáriu­sok is elromlanák és bürokratákká válnak, ha magukra hagyják őket és tevékenységüket nem ellenőrzik. A párt rendkívül fontos feladata, hogy minden lehető módon fokozza a végrehajtás ellenőrzését a vezetés egész rendszerében, minden szervezet és intézmény munkájában, a legalsóbbaktól a felsőbbekig. Ezért fokozni kell minden szervezet és intézmény vezetői­nek egyéni felelősségét a párt és a kormány által hozott határozatok végrehajtásának el­lenőrzéséért. Komoly mértékben javítani kell az ellenőrző és revíziós apparátus munkáját, mind a központban, mind a helyi szerveze­teknél. Ezt az apparátust meg kell erősíteni káderekkel úgy, hogy tekintélyes, tapasztalt és politikailag éber embereket bízzanak meg ezzel a feladattal, akik alkalmasak arra, hogy feltétenül szem előtt tartsák az állam érde­keit. Elengedhetetlen, hogy jelentős mérték­ben fokozzuk a párt-ellenőrzés szerepét, hogy összpontosítsuk a pártszervek figyelmét a párt és a kormány által hozott határozatok végrehajtásának ellenőrzésére. Vezető szerve­inknek a végrehajtás ellenőrzésével kapcso­latos munkájukban a dolgozók széles töme­geire, a párt-, a szakszervezeti- és a Komszo­­mol-szervezetekre, a helyi szovjetek aktíváira kell támaszkodniok. A szervezeteink és intéz­ményeink munkájában felmerülő hiányossá­gok idejekorán való kiküszöbölését csak úgy lehet biztosítani, ha a végrehajtás felülről való ellenőrzését egybekapcsoljuk a párttag­ság és a pártonkívüli tömegek részéről alul­ról jövő ellenőrzéssel, ami olyan légkört fog teremteni, amelyben a határozatokat és uta­sításokat idejekorán és pontosan, bolsevik módon fogják teljesíteni. A párt- és az államvezetés döntő erejét a káderek jelentik. A káderek helyes kiválasz­tása és nevelése nélkül nem lehet sikeresen megvalósítani a párt politikai vonalát. A ká­derek kiválasztásában az a fő feladat, hogy minden lehető módon javítsuk a funkcioná­riusok minőségi összetételét, erősítsük a párt-, állami és gazdasági szerveinket a párt- és az állam érdekei iránt odaadó, feladataikat kitünően ismerő emberekkel, akik előre tud­ják vinni a párt és az állam ügyét. A párt munkájának eredményeként jelentékenyen megjavult a vezető káderek összetétele. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a vezetőszer­vek minőségi összetétele javításának feladatát teljesen megoldottuk. Most, amikor a gazda­ság minden ága élenjáró technikával van fel­szerelve, a szovjet nép kulturális színvonala pedig mérhetetlenül megnövekedett, a vezető káderekkel szemben támasztott igények má­sok, magasabbak lettek. Az iparban és a me­zőgazdaságban, a párt- és az államappará­­usban a kormánykeréknél művelt emberek­nek kell állniok, akik feladatkörükben járta­sak, akik alkalmasak arra, hogy friss levegőt hozzanak magukkal, hogy támogassanak min. dent, ami élenjáró, haladó és azt alkotóan fej­lesszék. Erre nálunk meg van minden lehe­tőség, mert az ilyen igényeknek megfelelő ve­zető káderek kiválasztásának és előléptetésé­nek bázisa szélesebbkörűvé lett, mint koráb-> ban volt. A vezető káderek összetételének további megjavítása most főként a funkcionáriusok megfétherésének és kiválasztásának helyes megszervezésétől függ. Ennek érdekében min­denekelőtt meg kell szüntetni a kádermun­kában tapasztalható hiányosságokat, hibákat és eltorzulásokat. Ezen a téren nálunk nem kevés hiányosság akad. A fő hiba, hogy egyes vezetők a kádereket nem politikai és szakmai szempontok alap­ján, hanem családi, baráti alapon, vagy egy vidékről való származás szerint választják. Nem ritka eset, hogy a becsületes és szakmai­lag jól képzett, de erélyes fellépésű és a hiá­nyosságokkal szemben kérlelhetetlen maga­tartást tanúsító és ennél fogva a vezetőség­nek kényelmetlen funkcionáriusokat külön­böző ürügyekkel „kinézik” és helyüket kétes értékű, vagy a feladat szempontjából egyál­talán nem alkalmas, viszont bizonyos veze­tők szempontjából megfelelő és alkalmas em­berekkel töltik be. A káderek kiválasztásával és előléptetésével kapcsolatos pártvonal ilyen elferdítése következtében egyes szervezetek­ben összemelegedett és összejátszó csoportok alakulnak, amelyek a klikk-érdekeket a párt- és az állam érdekei fölé helyezik. Nincs mit csodálkozni, hogy az ilyen helyzet rendsze­rint bomláshoz és rothadáshoz vezet. Így tör­tént például az uljanovszki pártszervezetnél, ahol a területi szervezet felső vezetőségében a gazdasági, szovjet- és pártfunkcionáriusok egy része erkölcsileg elzüllött, a sikkasztás és az állami javak megdézsmálásának és fosz­togatásának útjára tért. Nagy kárt okoz a vezető káderek összeté­telének további javításában a funkcionáriu­sok megismerésének és kiválasztásának iro­dai, bürokratikus módja. A funkcionáriusok kiválasztása gyakran a kérdőívek adatai és formális okmányok alapján történik, anélkül, hogy a funkcionáriusokat szakmailag és poli­tikailag megvizsgálnák. A káderek kiválasztá­sában meggyökeresedett az a ferde gyakorlat, hegy a funkcionáriusokat távollétükben ne­vezik ki, vagy erősítik meg funkciójukban, anélkül, hogy személyesen megismerkedné­nek velük. Érthető, hogy a káderek kivá­lasztásának ilyen formális, bürokratikus mód­szerével nem lehet helyesen elbírálni, alkal­mas-e egy funkcionárius arra a munkára, amelyre ajánlják. A funkcionárius erényeinek és hibáinak tisztázása nélkül lehetetlen meg­állapítani, milyen poszton tudja legjobban ki­fejteni egyéni képességeit. A pártszervezetek kötelesek biztosítani, hogy pártapparátusunk minden láncszeménél maradéktalanul betartsák a káderek kiválasz­tásának és elosztásának pártunk által megál­lapított elveit. Kérlelhetetlen harcot kell folytatni a sógorság-komaság, a „kéz-kezet mos” szelleme ellen, le kell számolni a bü­rokratizmussal, a káderek megismerése és ki­választása terén. Magasabb színvonalra kell emelnünk a pártszervezeteknek a káderek megismerésével és kiválasztásával kapcsolatos munkáját és jelentősen fokoznunk kell e mun­ka pártellenőrzését a szovjet- és gazdasági szervezetekben. A feladat az, hogy az emberek kiválasztása és a végrehajtás ellenőrzése a központi és a helyi párt-, szovjet- és gazdasági szervezetek­nek valóban legfőbb vezető tevékenységévé legyen. Emlékezetbe kell vésni: a végrehajtás ellenőrzésének célja mindenekelőtt az, hogy feltárjuk a hiányosságokat, leleplezzük a tör­­vénytelenséegeket, tanácsokkal segítsük a be­csületes munkatársakat, megbüntessük a ja­víthatatlanokat és elérjük az elfogadott hatá­rozat végrehajtását, tanulmányozzuk a tapasz­talatokat és azok alapján biztosítsuk a kitű­zött feladat leghelyesebb, legelőnyösebb és leggazdaságosabb megoldását. A végrehajtás ellenőrzése terén nem szabad megengedni a bürokratizmust, nem kell húzódozni a hozott intézkedés visszavonásától és kijavításától, ha kitűnik, hogy az hibás vagy pontatlan. A végrehajtás ellenőrzése elszakíthatatlanul összefügg a káderek kiválasztásában mutat­kozó hibák kiküszöbölésének feladatával; az ellenőrzés eredményeinek megfelelően el kell távolítani a rossz, alkalmatlan, elmaradott, lelkiismeretlen funkcionáriusokat és jobb, al­kalmasabb, haladószellemű, becsületes embe­rekkel kell felváltani őket; a végrehajtás el­lenőrzésének elő kell mozdítania olyan káde­rek kiemelését, akik előre tudják vinni a munkát, őrt állanak az állam érdekei fölött. 4. Sok pártszervezetben lebecsülik az ideo­lógiai munkát, így ez a munka elmarad a párt feladataitól, több szervezetben pedig teljesen elhanyagolják azt. Az ideológiai munka a párt elsőrendű köte­lessége és e munka lebecsülése helyrehozha­tatlan kárt okozhat a pártnak és az állam­nak. Mindig gondolnunk kell arra, hogy a szocialista ideológia befolyásának bármilyen gyengülése a burzsoa ideológia befolyásának erősödését jelenti. Szovjet társadalmunkban nincs és nem is lehet osztály alap ja a burzsoa ideológiának. Nálunk a szocialista ideológia uralkodik, amelynek megingathatatlan alapja a marxis­­mus-leninizmus. De még megmaradtak ná­lunk a burzsoa ideológia maradványai, a magántulajdonosi gondolkodásmód és erkölcs csökevényei. Ezek a csökevények nem halnak el önmaguktól, rendkívül szívósak, fejlődhet­nek, és erélyesen, szívósan harcolnunk kell ellenük. És nincsen senki bebiztosítva elle­nük. Az ellen sem, hogy idegen nézetek, esz­mék, hangulatok hatolnak be hozzánk kívül­ről, a kapitalista államokból és belülről, a szovjet hatalommal szemben ellenséges cso­portok maradványai felől, amelyeket a párt még nem semmisített meg. Nem szabad elfe­lejteni, hogy a szovjet állam ellenségei min­denféle egészségtelen hangulatokat igyekez­nek terjeszteni, szítani és éleszteni, megkísér-^ lik ideológiailag bomlasztani társadalmunk in­gatag elemeit. Egyes pártszervezeteink annyira belemerül­nek a gazdasági munkába, hogy megfeled­keznek az ideológiai kérdésekről, mellőzik azokat. Az ideológiai munkára nem fordíta­nak elég figyelmet még olyan élenjáró párt­­szervezetekben sem, mint amilyen például a moszkvai pártszervezet. Ennek feltétlenül meg van a maga káros hatása. Ott, ahol kevesebb figyelmet fordítanak az ideológiai kérdésekre, kedvező a talaj a velünk szemben ellenséges nézetek és elképzelések felelevenedéséhez. Az ideológiai munkának azokat a területeit, ame­lyek valamilyen oknál fogva kiesnek a párt­­szervezetek látóköréből, amelyeken gyengül a pártvezetés és a pártbefolyás, idegen embe­rek, a párt által szétzúzott antileninista cso­portok maradványainak mindenféle elemei igyekeznek befolyásuk alá vonni és saját irányvonaluk érvényesítésére tfelhasználni, hogy így különböző nem-marxista „álláspon­tokat”, „koncepciókat” támasszanak fel és terjesszenek. Az ideológiai munka lebecsülésének jelentős mértékben az az oka, hogy vezető kádereink egyrésze nem dolgozik öntudata növelésén, nem egészíti ki marxista-leninista ismereteit, nem teszi magáévá a párt történelmi tapasz­talatait. Enélkül pedig senkisem lehet teljes^. értékű, érett vezető. Az, aki eszmei-politikai téren elmaradt, aki bemagolt formulákból él és akinek nincsen érzéke az új iránt, nem ké­pes helyesen tájékozódni a bel- és külpoliti­kai helyzetben, nem állhat a mozgalom élén és nem is méltó arra, hogy a mozgalom élére álljon, az élet előbb-utóbb félrelöki. Csak az a vezető állhat pártunk feladatainak magas­latán, aki állandóan képezi magát, gyakorlati módon elsajátítja a marxismus-leninizmust, kifejleszti, tökéletesíti magában a lenini-sztá­lini típusú vezető tulajdonságait. A pártszervezetek még mindig nem foglal­koznak eléggé a párttagokkal és pártjelöltök­kel, eszmei-politikai felkészültségük emelése érdekében, rosszúl szervezik és ellenőrzik a marxista-leninista elmélet tanulmányozásával kapcsolatos munkájukat, aminek következté­ben sok kommunista nem rendelkezik a kellő marxista-leninista ismeretekkel. A párttagok és tagjelöltek politikai képzettségének foko­zása elengedhetetlen feltétele annak, hogy fokozódjék élenjáró szerepük az élet minden területén, hogy tovább aktivizálódjanak a párttagok tömegei, hogy javuljon a pártszer­vezetek munkája. Minthogy az ideológiai munkát nem irányít­ják kellő mértékben és minthogy nem ellen­őrzik az ideológiai munka tartalmát, a könyvekben, újságokban és folyóiratokban, a tudományos és egyéb ideológiai intézmények munkájában gyakran fordulnak elő komoly hibák és torzítások. A Központi Bizottság be­avatkozásának eredményeképpen, a tudo­mány sok területén a szovjet emberek felfo­gásával összeegyezhetetlen erkölcsöket és ha­gyományokat tártak fel, feltárták a kaszt­szerű szűklátókörűség és a kritikával szem­ben tanúsított tűrhetetlen magatartás eseteit, leleplezték és megsemmisítették a burzsoa ideológia különböző megnyilvánulásait s a legkülönbözőbb vulgalizáló ferdítéseket. A közismert filozófiai, biológiai, fiziológia, nyelvtudományi és politikai-gazdaságtani vi­ták komoly ideológiai hibákra derítettek fényt a tudomány különböző területein, len­dületet adtak a kritika kifejlődésének és a vélemények harcának, fontos szerepet töltöt­tek be a tudomány fejlesztésében. A tudo­mány frontjának sok szakaszán megszüntet­ték az arakcsejevi rendszert A tudomány több területén azonban még nem számolták fel teljesen a tudósok egyes csoportjainak mo­nopóliumát, akik félrelökik a fejlődő friss erőket, akik elzárkóznak a bírálattól és ha­talmi szóval próbálják megoldani a tudomá­nyos kérdéseket. Egyetlen tudományág sem fejlődhet sikeresen a kölcsönös dicsérgetés­­nek és a hibák elhallgatásának áporodott lég­körében; az egyes tudóscsoportok monopó­liumának megerősítésére irányuló kísérletek szükségszerűen a tudomány tespedésére és rothadására vezetnek. A párt ideológiai munkájának fontos szere­pet kell betöltenie az emberek tudatának a kapitalizmus csökevényeitől, a régi társadat lom előítéleteitől és ártalmas hagyományai­tól való megtisztításában. Továbbra is fej­leszteni kell a tömegekben a társadalmi kö­telességtudat magasztos érzését; továbbra is a szovjet hazafiság és a népek barátsága, az állam érdekeiről való gondoskodás szellemé­ben kell nevelni a dolgozókat, továbbra is tökéletesíteni kell a szovjet emberek legjobb tulajdonságait; az ügyünk győzelmébe vetett hitet, a legkülönbözőbb nehézségek legyőzé­sére való készséget és képességet. A pártszer­vezetek feladata, hogy határozottan véget vessenek az ideológiai munka ártalmas lebe­csülésének, hogy fokozzák ezt a munkát a párt és az állam minden láncszemében, hogy szüntelenül leleplezzék a marxizmussal ösz­­szeegyezhetetlen ideológiai mindenféle meg­nyilvánulását. Fejleszteni és tökéletesíteni kell a szocialista kultúrát, tudományt, irodal­mat, művészetet; a kommunisták ideológiai képzésének megjavítására, a munkások, pa­rasztok és értelmiségiek politikai éberségének és öntudatának növelésére kell felhasználni az eszmei és politikai nevelés minden esz­közét; propagandánkat, agitációnkat, sajtón­kat. Kádereink kivétel nélkül mind kötelesek dolgozni ideológiai színvonalúk emelésén, kö­telesek elsajátítani a párt gazdag politikai tapasztalatait, hogy ne maradjanak el az élet­től és a párt feladatainak magaslatán állja­nak. A pártszervezeteknek állandóan foglal­kozniuk kell a párttagokkal és tagjelöltekkel eszmei színvonaluk emelése érdekében, tarií­­taniok kéll őket a marxizmus-leninizmusra, politikailag képzett, öntudatos kommunistá­kat kell nevelniük belőlük. * * * A párt további erősítése terén feladataink a következők: 1. Továbbra is javítani kell a párt minő­ségi összetételét, nem szabad megengedni a mennyiséghajhászást, hanem minden figyel­münket arra kell összpontosítanunk, hogy fel­emeljük a párttagok és tagjelöltek politikai szírtvonalát és edzettebb marxistákká tegyük őket; fokozni kell a kommunisták politikai aktivitását, el kell érnünk azt, hogy minden párttag állhatatosan harcoljon a párt politi­kájának és határozatainak megvalósításáért, kérlelhetetlen legyen a munkában mutatkozó hibákkal szemben és állhatatosan tudjon har­colni azok kiküszöböléséért, javítanunk kell és tökéletesítenünk kell a szakszervezetek és a Komszomol munkáját, nap, mint nap erő­sítenünk kell a tömegekkel való kapcsola­tunkat, szemelőtt tartva, hogy pártunk ereje, legyőzhetetlensége a néppel való szerves és elszakíthatatlan kapcsolatában rejlik; 2. véget kell vetnünk az önelégültségnek és a sikerektől való megrészegedésnek, ezeknek az ügyünkre ártalmas és veszélyes hangula­toknak, a látszatsikerek ünneplésének és a párt soraiban fel-felbukkanó liberalizmusnak, bátran és határozottan fel kell tárnunk és ki kell küszöbölnünk munkánk fogyatékosságait és gyengességeit; következetesen meg kell va­lósítanunk a belső pártdemokráciát, nagyobb teret kell engedni az önkritikának és az alul­ról jövő kritikának biztosítanunk kell, hogy minden becsületes szovjet ember bátran és félelem nélkül bírálhassa szervezeteink és in­tézményeink munkájának hibáit, kíméletle­nül harcolnunk kell mindefi olyan kísérlet ellen, amely a kritika elfojtására, a bírálók üldözésére, és meghurcolására irányul, min­den eszközzel erősítenünk kell a pártfegyel­met és az állami fegyelmet, ki kell irtanunk a párt és a kormány határozataival szemben tanúsított bürokratikus magatartást, erélye­sen harcolnunk kell a fegyelmezetlenség, az állami érdekek megsértése ellen; 3. magasabb színvonalra kell emelnünk a pártszerveknek a káderek helyes kiválasztá­sával, elosztásával és nevelésével kapcsola­tos munkáját, szigorúan be kell tartanunk a funkcionáriusok helyes kiválasztására vonat­kozólag a párt által megállapított elveket, kérlelhetetlenül harcolnunk kell ez elvek megszegői ellen, kíméletlenül harcolnunk kell a káderek kiválasztásában mutatkozó bürok­ratizmus ellen, javítanunk kell a vezető ká­derek minőségi összetételét, bátrabban kell a vezető munkára kiemelnünk olyan embere­ket, akik odaadóan szolgálják a párt és az állam érdekeit, akik jól ismerik munkájukat és képesek előbbrevinni ezt a munkát, el kell Folytatás a 8-lk oldalon.

Next

/
Oldalképek
Tartalom