Szabad Földműves, 1952. július-december (3. évfolyam, 27-52. szám)

1952-07-13 / 28. szám

1952. "Július 13. TUDNUNK KELL, HOGY . . . Megkezdték az idei gyümölcs konzerválását Dageszlánban Dagesztán konzervgyárai megkezd­ték az idei gyümölcsből a konzervké­­szítést. A köztársaság legnagyobb gyá­rai — a bujnakszi és a haszavjurti gyá­rak — már elküldték az első cseresz­­nyekompót - szállítmányukat Sahalin és a Kurilj szigetek dolgozóinak. A na­pokban megkezdik a barackkonzerv készítését is. Dagesztán konzervgyárai ebben az idényben 5 millió dobozzal több kon­­zervet küldenek az ipar] központoknak és az északi területek dolgozóinak, mint tavaly. I rtsunk az arankát Lóheréseink és lucernásaink egyik legálta­lánosabb és legsúlyosabb kártevője az aranka. Az aranka virágos, magottermő, élősdi nö­vény, amelynek csak a földből való kicsirázá­sakor van gyökere egyébként cérnaszál vé­konyságú, sárgásvörös, hajlékony, levéltelen szára más élőnövényekre csavarodik, ennek testébe szivókákat bocsájt és ezeken át szívja táplálékát a növényekből. Az aranka élősködése következtében a megtámadott növény senyved. sárgul, fejlődé­sében visszamarad és végül elpusztul. Az aranka nem elégszik meg egy növény tönkre­tételével. hanem kúszó száraival a közelben lévő további lóhere, lucerna töveket is meg­támadja. Ilymódon egyre nagyobb foltokban pusztul ki a növény. Az aranka letépett szár­részei is képesek a növényre tekeredni és újabb arankafoltokat előidézni. Általában azonban magról szaporodik. A szántóföldön kipergett, vagy a vetőmag közé keveredett arankamag csírázva, hajtásai­val felcsavarodik a gazdanövényekre és csak­hamar továbbkúszik, úgyhogy messzire el­nyúló szárait az arankás folttól több méter­nyire is megtalálhatjuk. Az arankás föld kö­zepén elhal a megtámadott növény és vele az aranka is, ez azonban akkorra már magot ér­lel és fiatal hajtásai a folt szélén életben lé­vő gazdanövényeken folytatják pusztításaikat. Júniustól szeptember végéig virágzik. Jú­liusban már érett magot találni. Az aranka magja és a növény gyökérfején visszamaradt szárrészei áttelelnek. VÉDEKEZÉS: Az aranka kártételének megelőzése céljából alapvető szabály, hogy kizárólag arankamen­tes magot vessünk. Ha magunk termesztünk magot, akkor a tábla arankamentes részét hagyjuk meg magnak, ez a legbiztosabb vető­mag. Ha pedig magot vásárolunk, akkor álla­milag ellenőriztessük, vagy a Földműves Rak­társzövetkezetből vásároljuk és semmiesetre sem ismeretlen eredetű piacokon, bármilyen forgalomba hozott vetőmagot. Óvatosnak kell lennünk a lóheremagnál, mi­vel a lóheremagot alig lehet megkülönböztetni az arankamagtól. Vetéseinkben mihelyt észre­vettük az arankát, azt onnét azonnal ki kell pusztítani. Különösen sietni kell a lucernás­nál, mert itt többéves kárt okozna. Az irtás­módja aszerint változik, hogy magba ment-e már az aranka, vagy sem. Ha az aranka még nem kötött magot, akkor legcélszerűbb az arankás foltot egy ásónyomnyi mélyen lefor­gatni. Kerülni kell az arankás folt lekaszálá­sát, mert akármilyen gondosan és körültekin­tően járunk is el, előfordulhat, hogy egyes arankarészek elszóródnak és így magunk le­hetünk az aranka továbbterjésztői.. Maróanya­got is szoktak használni, amelyekkel az aran­kás foltot megpermetezik. Az aranka földfe­letti része elpusztul, a gyökérből azonban új hajtások sarjadnak. Ilyen aranka pusztító permetezőszer a vasgálicoldat. A fiatal heré­­sekben 15, idősebbekben 18 százalékos oldat­tal permetezünk. A vasgálicon kívül ugyanezt a célt szolgálja a 8 százalékos kénsavoldat. Ha az aranka már magot érlelt, a fenti ir­tási mód nem vezet célhoz. Ebben az esetben az arankás foltot fel kell égetni. Az égetést úgy végezzük, hogy az arankás foltot leka­száljuk és a foltot rövidre vágott szalmával vagy törekkel beterítjük. Majd petróleummal megöntözzük, felgyújtjuk. Jól bevált eljárás, csak arra kell ügyelni, hogy az égetés tökéle­tes legyen és minden egyes arankamag meg­­pörkölődjék. Idővel ezek a foltok is bevethe­tők herével, vagy lucernával. Ä sertésállomány emelésével több hús­hoz és zsírhoz juthatunk Végezzük el a kései ültetésü vagy a • fagy miatt visszamaradt burgonya má­sodik, harmadik töltögetését. A töltö­­getésnek most, a gyakori esők után kü­lönösen nagy a termésfokozó hatása, mert nedves földben gyorsan fejlődnek a szár oldalhajtásai, amelyeken a gu­mók képződnek. * Ha a kukorica elérte az 50—60 cm-es magasságot, fattyazzuk meg. A fattva­­zást kézzel végezzük úgy, hogy a tövet megfogjuk s az oldalhajtásokat jó mé­lyen megmarkolva oldalt húzva csa­varjuk le a tőről. Ezzel a munkával nem szabad késlekednünk, mert a fattyúhajtások gyengítik a tövet és késleletetik az érést. Ajánlatos a faty­­tyazással egyidőben fejtrágyázni is a kukoricát. A tenvészidő alatti trágyá­zás gyorsítja a növény fejlődését és elősegíti a nagyobb terméseredmény elérését. * A borsó és lencse aratását, nyűvését akkor kell elvégezni, mikor a mag megkeményedett, de foggal még átha­rapható. A korareggeli órákban aras­suk, hogy a mag ne peregjen. A borsó kézi nvűvésénél gyorsabb a tolókaszá­val való aratás Tolókasza könnyen ké­szíthető olyan kaszából melynek letört a nyaka vagy a hegye. Az ilyen kasza közepéből kivágatunk egy ' 50 cm-es darabot és a nyélre erősítetjük a ko­váccsal, a tolókaszát a tolókapához ha­sonlóan mozgatjuk magunk előtt. A ka­szanyelére felcsúszott, levágott nö­vényt úgy fordítjuk, mintha villával rendet fordítanánk. A levágott borsót marokszedő gyűjti össze és rakja pet­­rencébe. A borsót és a lencsét azonnal el kell csépelni, mihelyt megszáradt. * A gyümölcsösben két hetenként meg kell ismételni az almamoly elleni per­metezést. Az első három permetezés­hez 0.5°/o-os, az utána következőkhöz pedig 0.7°/o-os arzén tartalmú szert (Darsin-t) használjunk, bordói lébe vagy nyári higítású mészkénlébe ke­verve. Alkalmazzunk hernyófogó öve­ket is a fákon. Végezzük el a napraforgó pótbeporzását! Országszerte virágzik a napraforgó. Elérkezett a pótbeporzás ideje. Megfi­gyelhette mindenki, hogy gyakran a legnagyobb napraforgótányéroknak is csak a szélén találunk kifejlett magva-EFSz-eink már nekilendültek az aratás­nak, amelyeken túlnyomórészt pontos terv szerint megy a munka. Minden munkacso­port és minden egyén tudja mi az ő fel­adata. Nagy baj lenne azonban, ha az ara­tási terveinkben nem emlékeznénk meg a biztonsági intézkedésekről. Nem szabad el­felejtenünk, hogy a szocializmus építésé­nek nagyobb lendületével velejár az osz­tályharc kiéleződése is. A kizsákmányoló kapitalista elemek nem tudnak belenyu­godni abba, hogy a talaj egyre jobban ki­siklik a lábuk alól és így nem tudnak ki­zsákmányolás útján tovább gazdagodni s ezért a harc minden alattomos fegyverét igyekeznek latbavetni, hogy minél többet ártsanak építőmunkánknak. Az ő figyel- I műk falvainkon főképpen az EFSz-einkre terelődik, merthiszen a közösen gazdálkodó parasztjaink nagy sikerei végképp elosz­latják a falusi gazdagok és többi kizsák­mányolok reményét a régi idők visszaté­rését illetően. Ezért minden igyekezettel azon vannak, hogy EFSz-einket megkáro­sítsák. Sötét terveik végrehajtására az aratásnál találják meg a legalkalmasabb időt, amikor is igen könnyen lehet tűz­vészt előidézni, aminek következtében órák alatt kárbaveszhet egy egész év munkájá­nak a gyümölcse. A kártevők és szabotá­lok ellen minden erőnket latba kell vetni. A feladat nem könnyű, mert a szocializ­mus ellenségei orvul támadnak és nem válogatnak az eszközökben. Szükséges te­hát, hogy mindnyájan éberek legyünk és jól nézzünk magunk körül, hogy a kárte­vők és szabotálok sehol se tudják végre­hajtani gálád tervüket. Nem szabad megfeledkeznünk azonban arról sem, hogy a tűzvész veszedelme a hanyag és vigyázatlan dolgozók részéről is fenyegethet minket. Vigyázatlanság és ha­nyagság milliós károkat okoz gazdasá­gunknak évente. Ezek a tűzkárok igen nagyszámban a dolgozók vigyázatlanságá­ból erednek, ugyancsak előidézik azok a gondatlan dolgozók, akik éjszakának ide­kat, a közepén csak léha szemek van­nak. Ennek az az oka, hogy a magára hagyott napraforgótáblán a tányérok közepére alig jut virágpor, nem termé­­kenyülnek meg a szemek. A pótbepor­zással a tányér közepén levő virágokat is megtermékenyítjük, utána szép tö­mött magvak fejlődnek ki a tányér kö­zepén is. A pótbeporzást legeredményesebben a Szovjetunióban használt s nálunk is igen könnyen elkészíthető Muszíjkó­­kesztyűvel végezhetjük el. A puha szö­vetből vagy nyúlszőrből készített ke­rek kesztyű olyan nagy legyen, mint az átlagos napraforgó tányér. A kesz­tyűt tömjük ki vattával, vagy más pu­ha anyaggal úgy, hogy kissé kipupo­­sodjék. A tányérokat a vattával nem túlságosan erősen, megdörzsöljük. Igv visszük át a virágport egyik tányérról a másikra. Azonban segédeszköz nélkül is elvé­gezhetjük a pótbeporzást mégpedig úgy, hogy két sor közt haladva, egy­máshoz érintjük a szembenálló tányé­rokat. De ez a módszer lassúbb, s csak egyszerre a virágzó táblán eredmé­nyes. A napraforgó nem virágzik egyenletesen sőt ugyanannak a tányér­nak is később virágzik a közepe, mint a széle. A pótbeporzás nem kerül sok munkába: egy személy egy nap alatt 2000 négyszögölön is elvégezheti. Szövetkezeteink és állami gazdasá­gaink, valamint az egyénileg gazdálko­dóink, végezzék el mindenütt a napra­forgó pótbeporzását. A királyhelmeci járás dolgozóinak példába A királyhelmeci járás dolgozói sajtókam­pányt rendeztek a „Tartós békéért, népi de­mokráciáért!” című hetilap terjesztésére. A kampányban résztvevő dolgozók az előkészü­leti értekezleten kötelezettségvállalást tettek, hogy két hónapon belül 500 előfizetőt szerez­nek. Ezt a kötelezettségvállalást a határidő előtt túlteljesítették s a mai napig 619 tagot szerveztek be az előfizetők táborába. Mind­ezt jó politikai, meggyőző munkájukkal ér­ték el. fj Legszebb eredmények esernyőn mutatkoz­nak, ahol Pikor és Bernáth szervező elvtár­sak vezetésével 154 előfizetőt szereztek. Na­gyon szép eredményt ért el Butky elvtárs is, aki személyes meggyőző munkával 59 tagot szerzett. A kampány még nem ért véget. A sajtó ter­jesztése állandóan folyik és a királyhelmeci járás dolgozói nem állnak meg addig, míg legalább 1000 előfizetőt nem szereznek a lap­nak. —p— jén nyílt lánggal járnak-kelnek a szérűk­ben és az istállókban, valamint padláso­kon, A tűzvész veszélyét, amely vigyázat­lanságból és gondatlanságból ered, telje­sen megszüntethetjük akkor, amikor — különösen most az aratás idején — eltá­volítunk minden lim-lomot, minden gyú­lékony anyagot, még a pókhálókat is. Te­hát a tűzvész ellen renddel és tisztasággal hatékonyan védekezhetünk. Különösen EFSz-einkben kell nagy gonddal végrehajtani mindent, hogy a tűz­vész veszélye teljesen ki legyen zárva s természetesen arra is, hogy a kártevő ele­mek semmiképpen se tudják végrehajtani romboló művüket. Az EFSz-eknek az ara­tás és főképpen pedig a cséplés idején jó példát kell mutatniok a biztonsági intéz­kedések terén a többi földműveseknek. A cséplőgépeknél a legszigorúbb rendet kell tartani s a gőzgépeket, valamint a trakto­rok kipuffogóit szikrafelfogókkal kell el­látni. A tűzkár elleni védekezés azonban sem­miesetre sem lehet olyan hatásos, ha rend­szertelenül és szervezetlenül készülünk fel rá, mintha azt szervezetten és a legszéle­sebb rétegek bevonásával tesszük. Minden EFSz-nek meg kell szervezni a tűzőrséget és a jó őrszolgálatot. Mindezek az intéz­kedések fokozott követelmények elé állít- I ják szövetkezeti tagjainkat, valamint kis- és középföldműveseinket s falvaink összes dolgozóit. Mindenesetre kifizetődik az ala­pos intézkedések megtevése, mert ezáltal nagy értékeket védhetünk meg a pusztu­lástól, bebiztosíthatjuk a jólét emelkedé­sét dolgozó parasztjaink számára és egy­ben bebiztosíthatjuk összes dolgozóink élel­mezését az egész évre. A jól működő EFSz-ek nagyszerű példái lehetnek azon dolgozó parasztjaink számára, akik még nem tagjai a szövetkezeteknek, vagy még csak úton vannak a tagság felé, másrészt pedig a jól megszervezett tűzkár elleni vé­dekezés nehéz sebet ejt a szocializmus el­­lenségein, akikkel szemben még nem fe­jeztük be a harcot. Keressük és irtsuk a burgonyabogarat Népünk esküdt ellenségei, — az angol-amerikai imperialisták, még az elmúlt év folyamán repülőgépeikről káros rovarokat, burgonyabogarakat szórtak széjjel országunk felett. Azt gondolták, hogy ezzel lehetetlenné teszik bennünket és tönkreteszik burgonya ültetvényeseinket. Tervü­ket azonban nem koronázta siker, mert falvaink dolgozó népe mindent elkövetett, hogy megakadályozza a kolorádóbogár káros tevékenységét. Az iskolás gyermekek, felnőttek, a CsISz tagjai, egyszóval minden be­csületes állampolgár belekapcsoló­dott a burgonyabogár elleni harcba. Harcunkat nagyban elősegítették a szovjet repülősök, akiknek oroszlán­­része van a burgonyabogár irtásában. Nekik köszönhetjük, hogy már ta­valy is teljesen felszámoltunk a kár­tevő férgek tovább terjedésével. Eb­ben az évben azonban újra felütötte fejét a veszedelmes burgonyabogár. Ezt az bizonyítja, hogy Dunamocson 9 lárvát találtak a burgonyaültetvé­nyesekben. Hogy a kártevők élterjedésériek elejét vegyék, kivonult a község ap­­raja-nagyja é-s minden burgonyaföl­det alapos vizsgálat alá vettek. A kárt szenvedett részekről nyomban eltávolították a burgonyabogarakat és azon a területen szénkénezést haj­tottak végre. Mivel a többi részek is veszélyeztetve voltak, csaknem az egész burgonyaföldeket dynocidos ol­dattal szórtak meg. Ezzel sikerült megmenteni az idei burgonya-ter­mést és elejét venni a kártevő továb­bi elterjedésének. Ebbe a harcba felhívjuk falvaink többi dolgozóit is, hogy a kolorádó­bogár észrevétele esetén, tegyenek jelentést a Helyi Nemzeti Bizottsá­gon és odahassanak, hogy elejét ve­gyék a káros kolorádóbogár pusztítá­sának. Kövessék a dunamocsiak pél­dáját. A gruziai kolchozparasztok gazdag aratása Az Alazan és a Sirak folyó völgyé­ben a kolhozok és a szovhozok meg­kezdték az aratást. Az idén 200 kom­bájnnal több dolgozik Grúzia gabona­földjein, mint tavaly. Az aratás mind szélesebb méreteket ölt. A eitelckarojszki, szignahi és lago­­dehi rajonok után, a köztársaság több rajonjai is megkezdték a búza és az árpa aratását. A gruziai kolhozparasztok szép ga­bonát termesztettek az idén. A eitelc­­karojszkrajoni kolhozparasztok szocia­lista munkaversenyt kezdeményeztek az aratás kitűnő minőségben és idejé­ben való elvégzéséért, a gabonabeadás mielőbbi teljesítéséért. Gazdag termést takarítanak be Gar­dában, Telavi és a köztársaság más ra­­jonjainak kolhozai. Nap mint nap mind több gabona érkezik a gabonabegyűjtő központokban. Védjük meg EFSz-einket a tűzkártól

Next

/
Oldalképek
Tartalom