Szabad Földműves, 1952. július-december (3. évfolyam, 27-52. szám)

1952-10-12 / 41. szám

1952. októb'er VL 9 Milyen tanulságot vonnak le a bényi EFSz tagjai legutóbbi taggyűlésükről Varga elvtárs, a szövetkezet elnöke kritikus szemmel vázolta a szövetkezet eddigi műkö­dését. Beszéde telítve volt őszinte önkritiká­val. Nem kívánunk részletesen foglalkozni Varga elvtárs beszédével, mert főképpen az a célunk, hogy beszámoljunk arról, hogyan lendült új erővel harcba a szövetkezet a ma­gasabb hektárhozamokért és az állattenyészr tés fellendítéséért, valamint hogyan igyek­szik bebiztosítani tagjai életszínvonalának emelkedését. Mindezek mellett azonban még­is meg kell mondanunk, amit Varga elvtárs egyebek között megemlített. Jobban át kell érezni az egyéni felelősséget A munkarend minden szövetkezeti tagot arra kötelez, hogy személyes munkával ve­­gyign részt a szövetkezeti közös munkákban, tartsa be a munkafegyelmet a szervezeti sza­bály értelmében, óvja a szövetkezeti vagyont — a felelős vezetők utasításai szerint — aho­gyan ezt az efcyes munkák megkövetelik. Varga elvtárs szavaiból kitűnt, hogy mind­ezek nem voltak teljes mértékben érvényben a szövetkezet tagjai között Jávorka elvtárs csoportvezető nyomban konkrét példát fű­zőt az elnök szavaihoz. — Mezei munkacsoportjainknak szeptem­­temberben a munkaterv szerint 6.765 mun­kaegységet kellett volna teljesíteniük. Amint a munkaegységek kimutatásából kitűnik, csak 4.927 munkaegységet dolgoztunk le, vagyis úgy néz ki, mintha 1.567 egységet megtakarítottunk volna. Ne gondolják, kö­zelről sem néz ki ez munkaegység-megtaka­rításnak, hanem ennyi munkával maradtunk adósai szövetkezetünknek és félő, hogy a megmaradt munkaegység nem lesz elegendő az elvégzendő munkákra. Meg kell jegyeznünk az egyik csoport ve­zetője Csóka Géza, csak úgy hasból írta be a munkaegységeket, míg az ellenőrző bizott­ság rá nem jött hanyagságára. Így bizony nincs azon mit csodálkozni, ha az elvégzett munkák nem felelnek meg a kimerített munkaegységeknek. A szövetkezeten kívülállók élénk figyelem­mel kisérték a szövetkezeti gazdálkodást és ha az előnyöket észrevették, meglátták a hi­bákat is. Vince Vilmos — aki már szövetkeze­ti tag — sokszor csóválta a fejét, amikor látta, hogy Csóka csoportjában nagy a ren­detlenség. Kocsifelszerelés, deszkák és egyéb munkaeszközök szana-széjjel hevernek a sza­bad ég alatt. És az a borona sem volt jó cégér, amelyet heteken át kint hagytak a szántóföldön a munkacsoportok tagjai. Ezen a hanayagságon keresztül nézték a kívülállók a szövetkezeti tagok munkáját, holott az EFSz-nek számos kötelességtudó tagja is volt, akik munkájukért őszinte elismerést ér­demelnek. A szövetkezetben a termelési és a szerve­zési alapegységet a munkacsoportok alkotják. A csoportok szervezésénél figyelni kell arra, hogy ne legyen túlsók vagy ellenkezőleg, kis földterületek. A kapásoknál és az ipari nö­vényeknél ügyelni kell arra, hogy a csopor­tok tagjai egy évi időtartamra egy és ugyan­azon területet kapja megművelésre a mun­kacsoportok keretein belül, amelyen a mun­kálatokat úgy végzik el, hogy biztosítva le­gyen a személyi felelősség és a hektárhoza­mok emelése, egyszóval a munka lelkiisme­retes és jó elvégzése. Nagy hiba, hogy a bényi szövetkezetben csak ez év tavaszán szervezték meg az állan­dó munkacsoportokat, ahelyett, hogy még a múlt ősszel megtették volna ezt a lépést — Ugyancsak hibát követtek el azzal is, hogy nem jelölték ki a csoportok számára a meg­művelendő területeket. Így természetes, hogy az egyéni felelősség nem fejlődhetett ki olyan mértékben, mint ahogyan azt a szövetkezeti gazdálkodás a tagoktól megköveteli. Így tör­ténhetett meg az is, hogy Morvay elvtárs és még mások is a nyári munkálatok alkalmá­val inkább másnak mentek zsúpozni, mint hogy alaposabban kivették volna a részüket a közös munkából. A másik hiba meg az volt, hogy nem alakítottak kertészeti csopor­tot, ehelyett félmegoldást kerestek. A zöld­ségkertet nagyrészt szövetkezeten kívülálló egyének felesbe művelték és bár ha a szö­vetkezet zöldségből két milliót is szerzett, semmiesetre sem volt helyes cselekedet, mert ha rendes munkacsoport végezte volna ezt a munkát is, további milliókkal gyarapodha­tott volna a szövetkezet vagyona s így a tag­ság jövedelme is. A bényi szövetkezetben már javában foly­nak az őszi munkálatok. Természetesen az új tagok belépésével a munkacsoportokat is át kellett szervezniük. Helyén való lenne, ha a szövetkezet tagjai tanulnának az eddig el­követett hibákból s a földeket pontosan ki­jelölnék az egyes csoportok részére. Legcél­szerűbb, ha egy csoport 200—250 hektárnyi területet kap megművelésre. Ha már most ki­jelölik a csoportok területeit, megosztják az egyéni felelősséget a munkacsoportok tagjai között, a talajelőkészítési munkálatokat és a vetést úgy igyekeznek majd elvégezni, hogy csoportjuk minél nagyobb termést érjen el, mert hiszen magasabb hektárhozam esetén a jövedelmük is magasabb lesz, amit az igaz­ságos normák és a pótjutalmazás biztosit majd számukra. A NÁNAI ÁLLAMI GAZDASÁG dolgozói az őszi munkálatok időelőtti elvégzése céljá­ból új munkamódszerekkel indultak harcba a vetés nagy csatája teljesítésére. A lovakat minden három órában váltják. Reggel hat­tól este hat óráig ezzel a módszerrel 8—10 hektárt vetnek el naponként egyelő géppel. Az elesett szovjet hősök emlékművének megkoszorúzása Prágában a „Hadsereg napja ünnepsége alkalmából Katonáink megismertetik a gyermekek­kel a „gorodka“ nevű népszerű szovjet játékkal A homonai iraktorátlomás traktorosainak kötelezettségvállalásai A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 35. évfordulójának tiszteletére a homonnai traktorállomás 27 traktorosa és 4 javítója ér­tékes kötelezettségvállalásokat fogadott el. A traktorosok és a javítók kötelezték magukat, hogy őszi munkatervüket lényegeién megrö­vidítik s ugyanekkor nagy megtakarítást ér­nek el. így pl. Vítek István traktoros elhatá­rozta. hogy őszi munkatervét 135 százalékra teljesíti, miközben 20 százalék üzemanyagot takarít meg. Hasonló kötelezettségvállalást fogadott el Stefanovszky Mihály és Andrejov eivtárs, valamint Gútor elvtárs is, akik 150 százalékra teljesítik tervüket, miközben 5 szá­zalékos üzemanyagot takarítanak meg. Ma­gasabb teljesítményük annyit jelent, hogy az előírt munkálatokat 10 nappal korábban fejezik be. Ricskó János traktoros 120 száza­lékra teljesíti tervét, miáltal 6 napos megta­karítást ér el. Hasonló kötelezettségvállalást fogadtak el a többi traktorosok is, valamint a javítók, akik főképpen a traktorok üzemké­pességére irányították kötelezettségvállalása­ikat. (TPP). A hidegvölgyi gulyások nem hagyják magukat megelőzni — Mi pedig nem hagyjuk magunkat meg­előzrii! — csattant fel Rajcsányi elvtárs, a hidegvölgyi állami gazdaság gulyásának hangja, amikor a kezébe került röplapról megtudta, hogy a nánai gazdaság gulyásai napi 10,5 literes tejhozam.átlaggal megelőz­ték, őket. — De nem ám, azt már bizony nem hagy­juk — erősködtek a többiek is, majd élénk vita fejlődött ki közöttük. Vájjon hol lehet a hiba, hogy ennyire elhagyták magukat érni? Sok volt a kérdés, de kevés rá a felelet. Any­­nyi szent, amióta teljes mértékben alkalmaz­zák az élenjáró szovjet módszereket az ete­tésnél és a tőgymasszázst, a régi 6—7 literes átlagról 10 liternél magasabbra szöktek fel tehenenként naponta. De úgylátszik ezzel sem elégedhetnek meg, mert hiszen a nánai­­ak eléjük kerültek. ... Ez volt a helyzet néhány héttel ezelőtt, de ma megint ők vezetnek, mégpedig 13.2 literes napi átlaggal tehenenként. Bizonyára min­denki kiváncsi arra, hogyan sikerült ez a hidegvölgyi gulyásoknak? Pedig ebben nin­csen semmi titok. Csupán az történt, ami mindenütt megtörténhet. Ugyanis semmit sem lehet olyan jól csinálni, hogy jobban ne le­hessen. Amellett, hogy még nagyobb gondot fordítottak a takarmányozásra és a tőgy­masszázsra, rájöttek, hogy nagy kár, ha a teheneket nem hajtják ki a kifutókba. Per­sze erre akkor jöttek rá, amikor már a tehe­neket rendszeresen kihajtották és emelkedni kezdett a tejhozam. Mi tűrés-tagadás, nem szívesen foglalkoztak a gondolattal, hogy a teheneket kihajtsák a kifutókba, de végül is rászánták magukat, mert itt volt némi csor­ba a szovjet módszerek alkalmazását illetően. Ámde a csorba ki lett köszörülve és most csupán egy istálló produkál napi 300 literrel több tejet mint néhány héttel ezelőtt. Bizony ez szép cselekedet, merthiszen havonta több mint 9000 literes tejtöbbletet jelent dolgozóink számára, a gulyásoknak pedig nagyobb jö­vedelmet. A helyes normák jelentősége Dolgozóink a SzK(b)P XIX. kongresszusa és a Nagy Októberi Szocialista Forradalom tiszteletére elfogadott értékes kötelezettség­vállalásainak tízezrei mindennél meggyőzőb­ben bizonyítják, hogy míg a kapitalismusban a munka a kizsákmányolás következtében terhet jelentett a dolgozók számára, a szocia­lista Szovjetunióban és a szocializmust építő népidemokráciákban, tehát minálunk is, a munka dicsőséggé magasztosodott. A szocia­lista munkaverseny pedig a munkatermelé­kenység emelésének legnagyszerűbb módsze­révé vált. Számtalan jó példa között ezt bi­zonyítja a nánai állami birtok gazdaságai kö­zött kifejlődött munkaverseny is. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy míg az állattenyésztésben valóban egészséges mun­kaverseny van kifejlődőben, a mezei csopor­toknál még sok javítani való akad. Mert míg az állattenyésztésben a dolgozók pontosan tudják, mit, mennyi idő alatt és hogyan kell elvégezniük s az elvégzett munkáért s az el­ért eredményért mit kapnak, addig más cso­portokban előfordul, hogy nem mindegyik dolgozó iámeri, mit és mennyit kell elvégez­nie és mennyit kap az elvégzett munkáért. Így például a trágya-hordásnál is hasonló eset fordult elő. Tény azonban, hogy most már ezen a téren is gyökeres javulás állott be, de nem lehetünk addig megelégedve, míg az összes dolgozók nem ismerik fel a normali­­zált munka ntgy lehetőségeit. Ismét az állattenyésztésre kell hivatkoz­nunk. Itt érvényesül legnagyobb mértékben a normák szerinti munka — ahogyan a nánai állami birtokon mondják. Nemcsoda tehát, hogy éppen itt vannak a legjobb eredmények is, különösképpen pedig ami a tejhozamot il­leti. Világos, hogy helyes normák nélkül, el­képzelhetetlen a munka termelékenységének emelkedése s még kevésbbé a munkaverseny kifejlődése. Ne gondoljuk azonban, hogy a nánai állami birtok gazdaságaiban minden dolgozó mindjárt megértette a normák jelen­tőségét. Türelmes felvilágosító munkára volt szükség. Most pedig egyetlen állatgondozó sem akadna, aki a régi szerint dolgozna. Ezen nem is lehet csodálkozni, merthiszen most kevesebb fáradtsággal átlag legalább 40%-al több a dolgozók jövedelme, mint a normák bevezetése előtt. Szemléltető példa Nézzünk csak meg egy konkrét példát: Jayicsek Ferenc, a nánai gazdaság gulyása tavaly szeptemberében bruttó 8.135 koronát keresett, míg ez év szeptemberében bruttó 12A54 korona volt a jövedelme. Ferencz Im­rének pedig tavaly szeptemberben 8.135 ko­rona volt cs jövedelme, míg ez év szeptembe­rében 10.404 koronát keresett. Míg tavaly egy gulyás 2811 liter tejet fejt ki, az idén csak­nem 6000 literes tejhozamot ér el. Míg ta­valy a gulyások maguk hordták be sokszor 4 kilométeres távolságról a takarmányt, most ezt a munkát két másik ember végzi, anél­kül, hogy ez kiadástöbbletet jelentene a gaz­daság számára, de a gulyások sem éreznek rövidséget, mert annak ellenére, hogy ezt a munkát már nem kell végezniük, mégis töb­bet keresnek, amit a nagyobb termelés vilá­gosan megmagyaráz. Még szükséges megje­gyezni, hogy tavaly a gulyások minden rend­szer nélkül gondozták az állatokat s a fe­jőst is tervszerűtlenül hajtották végre, azt a tehenet fejték meg, amely éppen a kezük­­ügyébe esett. így természetesen nem figyel­hették meg eléggé egyes tehenek tulajdonsá­gait és képességeit s mindegyiket egyformán etették, gondozták stb. Ezen a téren csak a nyáron állott be fordulat, amikor a gazdasá­gok dolgozói meglátogatták a galántai állami birtokot, ahol az államdíjas Jurina elvtárs gyakorlatban mutatta be a szovjet módszerek alkalmazását és egyben az elért eredményeket is. Visszatértük után a gulyások nyomban szétosztották maguk között az állatokat és most már mindegyik a maga tizenkét tehenét gondozza. Így történt, hogy amíg tavaly mind. egyik gulyás keresete egyforma volt, most aszerint növekszik, hogy milyen eredményt ér el. Érthető, hogy mindannyian arra töreksze­nek, hogy minél jobb gondozással, minél jobb eredményeket érjenek el. A fajcsorda nevelése Nagy hiba volna azonban, hogy az elért sikerek láttán elpihennénk babérjainkon. A tavasszal megjelent Párt- és Kormányhatáro­zat egyebek között előírja állami birtokaink­nak, hogy az állattenyésztés továbbfejlesztése érdekében hajtsák végre a legjobb állatok összpontosítását, hogy így megteremtsék a fajalapot a további tenyésztés számára. A nánai állami gazdaságokban már ebben az évben gyakorlatilag bevezették a kormány­­határozat erre vonatkozó részének végrehaj­tását, amikor külön csordákba osztották a borjakat és a bikákat. A csordákban figye­lemmel kisérik a fiatal állatok fejlődését s egy hónap múlva, amikor a legelőkről az is­tállókba kerülnek, végrehajtják osztályozá­sukat. Természetesen a fajcsorda megteremtése nem járhatna kellő sikerrel, ha már a bor­jak nevelésénél nem alkalmaznák a szovjet módszereket. A bofjak szoptatását kiküszö­bölték és kizárólag mesterségesen (itatással) etetik őket. Ezzel az eljárással eddig nem­tapasztalt súlynövekedést értek el a borjak­nál. Míg a tavalyi súlyátlag a választott bor. jaknál 110 kilogram volt, most 125—145 ki­logramm. Ez 80 borjúnál (ennyit választanak el 100 tehéntől), csupán 15 kilogrammos több­letet számítva, 1200 kilogrammos súlytöbble­tet jelent. j Mindezt azért említettük meg, mert ha be­szélünk a gulyások sikereiről a tejhozamot illetően, semmiesetre sem feledkezhetünk *meg arról az alapról, amelynek biztosítania kell az állattenyésztés további fejlődését a nánai állami birtokon éppúgy mint másutt. A fajcsorda megteremtése még nagyobb si­kerekhez segíti majd a derék gulyásokat a nánai állami birtok gazdaságaiban. Miklya János A bényi EFSz-nek nem volt még olyan taggyűlése, mint a múlt napokban. Nem is cso­da, mert eddig csak a falu 20%-a volt a sző vetkezetben, míg most már 90%-a kapcsoló­dott be a szövetkezeti nagytermelésbe. A né pes taggyűlésen volt miről beszélni, sok kér­dés várt megoldásra a jövőre vonatkozólag. Ámde vajmi keveset használt volna, ha ki­zárólag csak a jövő kérdéseivel foglalkoztak volna és nem tárták volna fel a hiányossá­gokat, nem mutattak volna rá azokra a síké rekre, amelyeket a szövetkezet fennállása óta, de különösképpen az utóbbi évben elér tek. A jó takarmányozás több húst és több tejet is jelent mit jelent nagy táblákon gazdálkodni, az legjobban az idei terméseredménynél jutott kifejezésre. A szövetkezet gabonaneműekben 5, sőt helyenként 8 mázsával magasabb hek­­tárhózamot ért el, mint az egyénileg gazdál­kodó dolgozó parasztok. Ííomoly sikerekről számolhatunk be a rizstermelés terén. Már tavaly is szép eredményt értek el s ez a si­ker az idén még átütőbb. Átlagosan 45 má­zsás hektárhozamra számítanak, ami annyit jelent, hogy a 20 hektárnyi rizstel épről több mint két millió bevételük lehet. Az új tagok bekapcsolódásával új lendület került a szövetkezetbe és miután az első köz­gyűlésen, amelyen már az új tagok is reszt­vettek, alaposan megvitatták a szövetkezeti gazdálkodás minden kérdését, ugyancsak ki­mélyítették a kapcsolatot az új és régi ta­gok között. Minden remény meg van arra, hogy a bényi szövetkezet már ezen az őszön lerakhatja a gazdagabb termés alapjait. Az EFSz-ek megszilárdításáról és továbbfejlesz­téséről szóló Párt és kormányhatározat biz­tos útmutatásul szolgál szövetkezeteinkek. S ha a tagok eét betartják, akkor valóban szép sikerrel haladhatnak a boldogulás szebb jö­vője felé. (Szombath—). Nem volna helyes, ha a szövetkezet tagjai a fentemlített szervezési igyekezet mellett nem fordítanának kellő gondot az állatte­nyésztés fejlesztésére, még akkor is, ha ezen a téren úgy marhahúsban mint sertéshúsban teljesítették beadási kötelezettségüket Azon­ban még néhány igen súlyos hiányosságokra kell rámutatnunk, amelyeket ki kell küszö­bölniük. A szövetljezet komoly, nehézségek­kel küzd a tej beszolgáltatás terén, ugyanak­kor egyes tagok, akik háztáji gazdálkodásuk­ban tehenet is tartanak, tejet követelnek a szövetkezettől. Ez semmiesetre sem helyes. Ezek a tagok, akik jogtalan követelményeik­kel terhelik a szövetkezetét mint például Ba­­tyalík szövetkezeti tag is, inkább arra for­dítottak volna nagyobb gondot, hogy a széna­kaszálás idején úgy szervezték volna meg munkájukat, hogy a szénát ne kellett volna kiadni kaszálásra harmadába, sőt felébe. Vegyük figyelembe, hogyha a szövetkezet­nek ezer hektárra olyan tagjai lettek volna, akik mindannyian belekapcsolódnak a mun­kálatokba, abban az esetben most nem lenne a szövetkezetnek takarmány gondja. Ezen hibák helyrehozása végett és az állatállo­mány továbbfejlesztése céljából megfelelő mennyiségű takarmányt kell biztositaniok, ezért minden igyekezetükkel azon kell len­­niök, hogy minél több kukoricaszárat és az egyéb fűféléket silózzanak be. Meg kell je­gyeznünk, hogy a szövetkezet tagjai ezen a téren komoly igyekezetei tanúsítanak, mi­vel már nagy lendülettel hozzákezdtek a si­lózáshoz. Amint a fentiekből kitűnik, a bényi szö­vetkezetben akad elég javítanivaló, azonban nem szabad megfeledkezni azokról a sikerek­ről sem, amelyeket a szövetkezet elért. Hogy

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom