Szabad Földműves, 1952. július-december (3. évfolyam, 27-52. szám)

1952-10-12 / 41. szám

6

1952. október 12.

Az SzK(b)P Központi Bizottságának beszámolója

a párt XIX. kongresszusa előtt

(Folytatás az ötödik oldalról.) verte őket a második világháborúban s a jövőben is megveri őket, ha hazánkra merészelnek támadni.

A múlt tényeivel feltétlenül számolni kell. Ezek a tények pedig arról beszélnek, hogy az első világháború következményeképpen kiszakadt a kapitalizmus rendszeréből Oroszország, a második világháború következményeképpen pedig egész 6or európai és ázsiai ország. Minden afcpja megvan annak a feltevésnek, hogy a harmadik világháború a kapitalista világrendszer széthullására vezet — (Taps.)

Ez, hogy úgy mondjuk a háborúnak és következményeinek perspektívája, ha a háborús gyújtogatok, az agresszorok háborút kényszerítenek a népekre.

De van egy másik perspektíva is: a béke

megőrzésének prespektívája, a népek békéjének perspektívája. Ez a perspektíva az ENSz alapokmányának megfelelően a háborús propaganda eltiltását, követeli továbbá az atom- és baktériumfegyver eltiltását, a nagyhatalmak fegyveres erőinek következetes csökkentését, a hatalmak békeegyezményének megkötését az egyes országok közti kereskedelem kiszélesítését, az egységes nemzetközi piac helyreállítását s más hasonló rendszabályokat a béke megszilárdításának szellemében. (Hosszantartó taps.)

E rendszabályok érvényrejuttatása megszilárdítja a békét és megszabadítja a népeket

az új háború veszélyétől való félelemtől véget vet annak, hogy hallatlan mennyiségű anyagi erőforrást fecséreljenek fegyverkezésre és pusztító háború előkészítésére, s lehetővé teszi, hogy mindezeket az anyagi erőforrásokat a népek javára fordítsák. (Hoszszantartó viharos taps.)

A Szovjetunió e rendszabályok megvalósítása s a népek békéjének perspektívája mellett foglal állást. (Hosszantartó taps.)

A párt külpolitikai feladatai: 1. További

harc az új háború előkészítése és kirobbantása ellen, a hatalmas háborúellenes demokratikus front felzárkóztatása a béke megszilárdítására, a barátság és szolidaritás szálainak erősítése a béke híveivel világszerte, az összes új háborús előkészületeknek a háborús gyújtogatok minden mesterkedésének és cselszövényének álhatatos leleplezése; —

2. a nemzetközi együttműködés és a minden országgal való kereskedelmi kapcsolatok fejlesztésére törekvő politika továbbfolytatása;

3. a megbonthatatlan barátság kapcsolatainak erősítése a Kínai Népköztársasággal, az európai népi demokratikus országokkal, — Lengyelországgal, Csehszlovákiával, Romániával, Magyarországgal, Bulgáriával, Albániával — a Német Demokratikus Köztársasággal, a Koreai Népi Demokratikus Köztársasággal; a Mongol Népköztársasággal; 4, a szovjet állam védelmi erejének lankadatlan növelése, s ama képességünk fokozása, hogy bármely agresszort megsemmísítően visszaverjünk. — (Viharos, hosszantartó taps.)

II.

A Szovjetunió belső helyzete

A beszámolóban tárgyalt időszakot a Szovjetunió belső helyzetének további megszilárdulása, népgazdaságának és szocialista kultúrájának fejlődése jellemzi. A XVIII. pártkongresszus utáni első két évben országunk dolgozói tovább folytatták a harmadik ötéves terv sikeres teljesítését és kivívták a Szovjetunió további megerősödését. Ezekben az években új sikereket értünk el a népgazdaság fejlesztésé terén.

A fasiszta Németország hitszegő támadása a Szovjetunió ellen megszakította a szovjet emberek békés munkáját. Súlyos időszak, a Nagy Hon édő Háború időszaka kezdődött a szovjet állam történetében. A szovjet munkásosztály, a kolhozparasztság és az értelmiség a háború folyamán mind a fronton, mind a hátországban kitűnt legmagasabb fokú öntudatosságával és odaaadó hazaszeretetével.

A Nagy Honvédő Háború a Szovjetunió történelmi jelentőségű győzelmével fejeződött be s utána megindult a gazdasági fejlődés újabb békés időszaka országunkban. A szovjet állam rövid idő alatt saját erejéből és eszközeiből, külső segítség nélkül helyreállította a háborúban leromlott népgazdaságát, sőt továbbfejlesztette, s felülmúlta a háború előtti időszak gazdasági teljesítményeit.

Az ipar és mezőgazdaság újjáépítésének sikerei lehetővé tették, hogy már 1947-ben megszüntessük az élelmiszer- és iparcikkellátás terén a jegyrendszert, megvalósítsuk a pénzreformot. Ezek a rendszabályok, az élelmiszerek és az iparcikkek árának ötszöri leszállításával együtt, fokozták a szovjet rubel vásárló erejét és biztosították a dolgozók

életszínvonalának emelkedését 1950-ben a szovjet rubelt aranyalapra helyeztük és árfolyamát emeltük a külföldi valutákhoz képest.

A gazdaság újjáépítése és fejlesztése terén elért eredmények lehetővé tették, hogy a szovjet állam hozzáfogjon újabb nagyfontosságú népgazdasági feladatok gyakorlati megoldásához. Ilyen feladatok: nagyszabású villamos-vízierőművek építése a Volga- és Dnyeper-folyón, hatalmas hajózható és öntöző csatornák létesítése, óriási területű mezővédő erdősávok telepítése.

A beszámolóban tárgyalt időszakban lezajlott történelmi jelentőségű események megmutatták, hogy a szovjet társadalmi és állami rend nemcsak a legjobb forma az ország gazdasági és kulturális fejlesztésének megszervezésére, a békés építés éveiben, hanem háborús időben is a legjobb forma ahhoz, hogy a nép összes erőit mozgósítsuk az ellenség visszaverésére. Ezek az események egyúttal megmutatatták azt is, hogy a szovjet dolgozók politikai aktivitása óriási mértékben fokozódott s tovább erősödött a szovzet nép erkölcsi és politikai egysége, a szovjet nép még szorosabban tömörült kommunista pártja köré, még jobban megszilárdult a Szovjetunió népeinek testvéri együttműködése, továbbfejlődött a szovjet hazafiság.

Népünket az az eltökélt szándék hatja át, hogy továbbra is önfeláldozóan dolgozzék szocialista hazája javára, s becsülettel teljesíteni fogja történelmi feladatát: a kommunista társadalom felépítését. (Hosszantartó, viharos taps.)

I. A Szovjetunió népgazdaságának további sikerei

A háború előtti ötéves tervek éveiben megvalósult az ország szocialista iparosítása. A hatalmas ipar alapján országunk kifejlesztette egész népgazdaságát és felkészült az aktív önvédelemre. A háború évei rendkívüli erővel igazolták, hogy helyes volt pártunk vezérvonala: az ország iparosítása. A Szovjetunió iparosítására irányuló politika megvalósításának döntő jelentősége volt a szovjet nép sorsának alakulása szempontjából. Ez mentette meg hazánkat attól, hogy rabszolgasorsra jusson

Pártunk a háború nehéz viszonyai között gyorsan át tudta állítani országunk iparát a hadiszükségletek kielégítésére. Valamennyi fontosabb ipari üzem berendezését a hadműveletek övezetéből a keleti kerületekbe szállítottuk. A szovjet állam a háború éveiben elegendő erőt és eszközt talált a« országos belül ahhoz, hogy a legrövidebb időn belül üzembe helyezze az evakuált gyárakat, sőt ahhoz is, hogy gyors ütemben újabb, főleg nehézipari üzemeket építsen. Iparunk annak ellenére, hogy a fasiszta hódítók országunkban ideiglenesen gazdaságilag fontos területeket szálltak meg, a háború folyamán évrőlévre több fegyvert és lőszert gyártott a front számára.

Az ipar a háború befejezése után a haditermelésről átállt a polgári termelésre.

Pártunk feladatul tűzte ki mindenekelőtt a nehézipar1 s ezen belül különösen a kohászati, fűtőanyag- és villamos energetikai ipar óriási méretű fejlesztését, mert nehézipar nélkül lehetetlen lett volna újjáépíteni és továbbfejleszteni népgazdaságunkat. A párt egyidejűleg különleges figyelmet fordított a tömegszükségleti cikkek termelésének kibővítésére, hogy emelje a lakosság életszínvonalát.

Ahhoz, hogy népgazdaságunk újból elérje a háború előtti színvonalat, bizonyos időre volt szükség. — Az évi ipari össztermelés terén 1948-ban, a széntermelés terén 1947- ben, az acél- és cementgyártás terén 1948- ban , a nyersanyaggyártás és olajtermelés terén 1949-ben, a lábbeligyártás terén 1950-ben, a gyapotárúk gyártása terén 1951- ben értük el, illetőleg haladtuk túl a háború előtti 1940- es év színvonalát. Ez azt jelenti, hogy a háború 8—9 évvel, vagyis körülbelül 2 ötéves tervvel vetette vissza iparunk fejlődését.

Iparunk háború utáni sikeres újjáépítésének és fejlesztésének eredményeképpen ipari termelésünk színvonala jelenleg jelentékenyen meghaladja a háború előttit Íme néhány adat erről:

A Szovjetunió ipari termelésének növekedése az 1940. év színvonalához viszonyított százalékokban.

1940 1944 1945 1946 1947 1948 1949 1950 1951 1952 össztermelés 100 104 92 77 93 118 141 173 202 223

Ezen belül: A)-csoport:

Termelési eszközök 100 136 112 82 101 130 163 205 239 267

B)-csoport:

Közszükségleti cikkek 100 54 59 67 82 99 107 123 143 156

Ezekből az adatokból látható, hogy 1945— 1946-ban az ipari termelés színvonala sülylyedt, ami azzal függ össze, hogy a háború befejezése után a haditermelés nagy mértékben csökkent s iparunk átállítása a békegazdálkodás vágányaira bizonyos időt igényelt Az ipar háború utáni átállítása lényegében 1946-ban fejeződött be. Ezután ipari termelésünk gyors ütemben kezdett növekedni, úgyhogy 1951-ben az ipari össztermelés több mint kétszeresen emghaladta az 1940. évi színvonalat, 1952-ben újabb sikereket értünk el iparunk fejlesztése terén.

Mint ismeretes, iparunk folyó évi tervünket

egészében véve nemcsak sikeresen teljesíti, hanem túl is teljesíti. Ezért joggal számíthatunk arra, hogy 1952-ebn iparunk körülbelül 2—3-szor annyi terméket fog előállítani, mint 1940-ben.

Különösen a termelési eszközöket előállító iparágak fejlődnek gyors ütemben, 1951-ben a termelési eszközök össztermelése 2.4-szerese volt a háború előttinek. — 1952-ben pedig

már körülbelül 2.7-szerese lesz. — 1952-ben iparunk 25 millió tonna nyersvasat (körülbelül 70 százalékkal többet, mint 1940-ben), 35 millió tonna acélt (90 százalékkal többet, mint 1940-beri), 27 millió tonna hengereltárút (több mint kétszer annyit, mint 1940- ben), 300 millió tonna szenet (több mint 80 százalékkal többet, mint 1940-ben), 47 millió tonna olajat (több mint 50 százalékkal többet, mint 1940-ben), 117 milliárd kilowattóra villamosenergiát (2.4-szer annyit, mint 1940- ben) és az 1940. évihez képest több, mint háromszorannyi gépet és gépi berendezést fog előállítani.

Ami a fontosabb iparágak termelésének évenkinti növekedést illeti, ez a növekedés az utóbbi években lényegesen nagyobb méretű volt a háború előttinél. A legutolsó három évben, 1949—-51 között, vagyis attól kezdve, hogy iparunk nemcsak elérte, hanem túl is haladta a háború előtti termelési színvonalat, nyersvastermelésünk 8 millió tonnával, acéltermelésünk 13 millió tonnával, hengereltárútermelésünk pedig 10 millió tonnával növekedett, amihez a háború előtt a nyersvasnál nyolc,az acélnál kilenc, a hengereltárúknál pedig tizenkét évre volt szükség. A széntermelés a legutolsó három évben 74 millió tonnával, a nyersolajtermelés 13 millió tonnával növekedett. A háború előtt ugyanilyen méretű növekedés elérése a széntermelésben hat, az olajtermelésben tíz évet vett igénybe. Villamosenergiából a legutolsó három évben 37 milliárd kilowattórával fokoztuk termelésünket. A háború előtt ehhez kilenc évre volt szükség.

A termelési eszközök termelésének növekedése és a mezőgazdasági termelés növekedése biztos alapot teremtett a fogyasztási cikkeket termelő ipar fejlődése számára. 1951-ben ennek az iparnak a teljes termelése 43 százalékkal több volt, mint 1940-ben és 1952-ben körülbelül 60 százalékkal több lesz, mint 1940- ben. 1952-ben több mint ötmilliárd méter gyapotszövetet termelnek, vagyis körülbelül 30 százalékkal többet, mint 1940-ben, majdnem 190 millió méter gyapjúszövetet, vagyis körülbelül 60 százalékkal többet, mint 1940- ben, 218 millió méter selyemszövetet, vagyis 2.8-szor többet, mint 1940-ben; 250 millió pár bőrlábbelit, vagyis körülbelül 20 százalékkal többet, mint 1940-ben. 125 millió pár gumilábbelit, vagyis 80' százalékkal többet, mint 1940-ben; több mint 3,300.000 tonna cukrot, vagyis több mint 50 százalékkal többet mint * 1940-ben; több mint 380.000 tonna iparilag előállított állati zsiradékot (nem számítva jelentékeny mennyiségű háziipari termelésű zsiradékot), ami több mint 70 százalékkal múlja felül az iparilag előállított állati zsiradék termelésének háború előtti színvonalát.

Az ipar háború utáni sikeres újjáépítése és fejlesztése eredményeképpen a Szovjetunióban az egy lélekre eső ipari termelés jelenleg felülmúlja a háború előtti színvonalat. Így az egy lakosra jutó villamosenergia-teimelés 1951-ben több mint kétszerese volt az 1940-ik évi színvonalnak, a nyersvasöntés 50 százalékkal. az acélöntés 70 százalékkal, a széntermelés 600/0-kal, az acélöntés 70%-kal, a széntermelés 60%-kal, a cementgyártás több mint kétszeresen, a gyapotszövet-termelés 20 százalékkal, a gyapjú sző vet-term elés több mint 60 százalékkal, a papírtermelés 70 százalékkal stb. múlta felül az 1940. évi, egy lélekre jutó termelés színvonalát.

A beszámolóban ismertetett időszakban — különösen a háború utáni években — jelentősen bővült és megerősödött az ipari termelés technikai alapja, mind új vállalatok építése, mind a meglévő vállalatok újjáalakítása révén

Csupán 1946—1951-ben a népgazdasági beruházások körülbelül 500 milliárd rubelnyi összegéből több mint 320 milliárd rubelt ruháztak be az iparba. Ezekben az években a Szovjetunióban körülbelül 7.000 nagy állami ipari vállalatot építttek újjá, illetve építettek és helyeztek üzembe. — 1952-ig—1940-hez képest — 77 százalékkal emelkedtek az ipari termelés álló alapjai.

De nemcsak az ipari termelés álló alapjai mennyiségi növekedéséről van szó. Az elmúlt időszakot az ipar további technikai haladása jellemzi. Eltérően a kapitalista országoktól, ahol a technika fejlődésében időszaki szakadások vannak, melyeket — a gazdasági válságok következtében —a társadalom termelő erőinek pusztulása kísér, — a Szovjetunióban ahol nincsenek ilyen válságok, a legmagasabbrendű technika, az élenjáró szovjet tudomány vívmányainak alapján szüntelenül tökéletesedik a termelés.

A háború utáni években az ipar minden ágát új gépekkel és gépezetekkel látták el, tökéletesebb technológiai folyamatokat vezettek be, megvalósították a termelés észszerűbb szervezetét. Ebben az időszakban a szerszámgépállomány — új, termelékenyebb szerszámgépekkel való kiegészítés útján — 2.2-szeresére nőtt. A hazai gépgyártás csupán a legutóbbi három év alatt körülbelül 1600 újtípusú gépet és gépezetet alkotott.

A további technikai haladásért vívott harcban nagy szerepe van tudományunknak, amely találmányaival segíti a szojet népet a

természet kincseinek és eredményeinek teljesebb feltárásában és jobb kihasználásában. A háború utáni időszakban tudósaink sikeresén oldották meg sok hatalmas, népgazdasági jelentőségű tudományos problémát. Abban az időszakban igen fontos eredménye volt a szovjet tudománynak az atomenergia termelés módszereinek felfedezése. Ezzel tudományunk és technikánk megszüntette az Egyesült Államok monopolisztikus helyzetét ezen a téren és komoly csapást mért a háborús gyúj toga tokra, akik más népek megfélemlítésének és zsarolásának eszközeként próbálták felhasználni azt, hogy birtokában vannak az atomenergia termelés titkának és az atomfegyvernek. A szovjet államnak — miután rendelkezik az atomenergia termelés reális lehetőségeivel, — nagy érdeke, hogy ezt az új energia fajtát békés célokra, a nép javára használják fel, mert az atomenergia ilyen irányú felhasználása határtalanul kiszélesíti az ember hatalmát a természet elemi erői felett, a termelő erők növekedésének a technikai és kultúrális haladásának, a társadalmi gazdagság növekedésének óriási lehetőségeit tárja az emberiség elé. A szovjet tudomány és technika nagy sikereiről tanúskodik a Sztálin-díjak évenkénti odaítélése kiváló tudományos munkákért, találmányokért és termelő munkamódszeres tökéletesítéséért. A tudomány az ipar, a közlekedés és a mezőgazdaság 8.470 dolgozóját tüntették ki a Sztálinrdíjas megtisztető cimével.

Fontos eredmény az ipar fejlődésében, hogy az elmúlt időszakban gyors ütemben fejlődött az ipar a Szovjetunió keleti területein, aminek következtében jelentősen megváltozott iparunk területi elhelyezése. Az ország hatalmas ipari alapját teremtették meg a keleti területeken: a Volga mentén, az Uraiban, Szibériában, a Távol-Keleten, a Kazah Szovjet Szocialista Köztársaságban és a középázsiai szövetséges köztársaságokban. 1952-ig — 1940-hez képest, — háromszorosára emelkedett az ipar teljes termelése ezeken a területeken. 1951-ben a keleti területekén termelték a Szovjetunió teljes ipari termelésének körülbelül egyharmadát, az acél és a hengerelt árú össztermelésének több mint felét, a szén és kőolaj össztermelésének majdnem a felét és a villamosenergiának több mint 40 százalékát.

Ezek a Szovjetunió ipari fejlődésének alapvető eredményei a beszámolóban ismertetett időszak alatt. A legközelebbi évek feladatait iparunk fejlesztése terén a Szovjetunió fejlesztésére irányuló ötödik ötéves tervre vonatkozó előirányzatok tervezete fejti ki, amelyet a kongresszus elé terjesztenek. — Ezek a feladatok abból állnak, hogy az ipari termelés színvonalát 1955-ben — 1950-hez képest — körülbelül 70 százalékkal emeljük úgy, hogy a termelési eszközök termeléséinek körülbelül 80 százalékkal, a fogyasztási cikkek termelésének körülbelül 65 százalékkal kell emelkednie. Ez a feladat az ipari termelés növelésének terén azt jelenti, hogy 1955- ben — 1940-hez képest — háromszorosára emelkedik az ipar teljes termelése

Az ötödik ötéves terv új, nagy, lépést jelent előre országunknak a szocializmusból a kommunizmusba való fejlődés útján. (Viharos taps.)

Iparunknak megvan minden lehetősége, hogy teljesítse az előtte álló feladatokat. Ma az ipar minden ága el van látva tökéletesebb technikával, vannak szakképzett munkáskáderei, mérnökei és technikusai, a vállalatok nem szenvednek nyersanyag- és anyaghiányban. Most arról van szó, hogy teljes mértékben kihasználjuk ezeket a lehetőségeket, határozottan kiküszöböljük a hiányosságokat a munkából, feltárjuk a ki nem használt tartalékokat a termelésben és a népgazdaság felemelkedésének hatalmas forrásává változtassuk őket.

Az ipar minden évben nemcsak teljesíti, de túl is teljesíti az állami terveket. De az egész ipar jó munkájának általános ^nutatószámai mögött sok olyan vállalat rossz munkája húzódik meg, amely nem teljesíti az állami fejadatokat s ennek következtében a népgazdaság nem kap meg bizonyos mennyiségű terméket. A minisztériumok sem teszik meg a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy minden vállalat teljesítse a tervet és ehelyett a rosszúl dolgozó vállalatokról gyakran az élenjárókra hárítják a feladatokat. — Ennek az a következménye, hogy a rosszúl dolgozó vállalatok az élenjáró vállalatok rovására élnek.

Az állami tervek nemteljesítésének egyik főoka, hogy a vállalatok egyenlőtlenül bocsájtják ki a havi termelésüket. A párt nem egyszer felhívta a gazdasági vezetők figyelmét erre a hiányosságra. Sok vállalat azonban még most is zökkenőkkel dolgozik. A havi Programm termelésének majdnem a felét a harmadik dekádban bocsátják ki. Yg. a termelési kapacitások nem teljes kihasználására, a túlórákban végzett mun!»i alkalmazására, a selejt növekedésére és a kooptráló vállalatok munkájának meghiúsítására vezet.

Egyes üzemek — hogy az össztermelési tervet teljesítsék — olyan államellenes gyakorlatot folytatnak, hogy az állami tervben előírt legfontosabb cikkek termelési feladatának rovására az állami terven felül másodrendű cikkeket gyártanak. A termelt cikkek minőségével kapcsolatban egész sor iparágban erőfordul az állami fegyelem megsértése. Előfordulnak olyan esetek, hogy a fogyasztóknak silány minőségű cikkeket és árúkat szállítanak, amelyek nem felelnek meg a meg» (Folytatás a 7-ik oldalon.)