Szabad Földműves, 1952. július-december (3. évfolyam, 27-52. szám)
1952-09-28 / 39. szám
Q&kdfö&ktSm Használjunk szemcséstrágyát az őszi búza vetésénél nem nyúlik mélyre. Ezért a gyökerek szükséges táplálékukat a talajnak csak igen szűkén határolt területéről tudják kihasználni. Ezenkívül, amint azt kísérleteink igazolták, a mezőgazdasági kultúrák többsége a vegetáció első időszakában a foszfátok nehezen oldódó alakját gyöngén használja ki, Idővel azonban sok növény fokozza a nehezen oldódó anyagok befogadási képességét. A foszfátok megfelelő módon adagolt formái, a növény kezdeti fejlődésénél és később is gyorsan megmutatják kedvező hatásukat. A magokkal együtt vetett szemcsés szuperfoszfátnak nemcsak a növény földfeletti részének növekedésére van hatása, hanem gyökérrendszerére is. Kísérletekkel megállapították, hogy átlagos mennyiségű foszforsav hatására a gyökér jól fejlődik, mélyen hatol a földbe, amelyet kiterjedt hajszálgyökérzettel sző át. Ez nagyon kedvezően befolyásolja a növénynek azt a képességét, amellyel a talaj nedvességét és táplálékát szívja fel. Hogyan készítsük a szemcsés műtrágyát A szemcsés szuperfoszfát elkészítésének módját a szovjet kutatóintézetek dolgozták Hi. A kolhozok és szovhozok a szemcsék előállítására juh- és tehéntrágyát, madárürüléket és tőzegkeveréket is felhasználnak. Az apróra rostált keveréket tiszta, sima szérűre, 4—6 cm-es rétegben szétszórjuk, öntözőrózsás kannából könnyen meglocsoljuk és hozzá szuperfoszmátot adunk. Azután gereblyével a keveréket alaposan átke-verjük, újra megöntözzük és újabb szuperfoszfátot adagoluk. A szemcsék elkészítésére eme módszer szerint az anyagot a következő mennyiségben készítjük elő, egy veder apróra szitált keverékhez 1.5—2 veder vizet használunk föl, figyelembe véve a szuperfoszfát nedvességét. _ A komposzton, tyúk-, juh,, és tehéntrágyán kívül, a szemcsék előállítására tőzeget is felhasználhatunk. A kolhozokban és szovhozokban tőzeg sesegítségével szemcsés trágyát nemcsak szuperfoszfátból állítanak elő, hanem más foszfort és nitrogént vagy foszfort és hamuzsírt, valamint érett trágyát tartalmazó anyagok kombinációjából is. Ennél a módszernél a szemcsézés alapjául a tőzegkomposzt szolgál, amelyet a szemcsék készítése előtt egy cm-es nyílásokkal ellátott szitán rostálunk át. A szuperfoszfát előkészítése előtt a tőzeget öntözőrózsás kannával megnedvesítjük. A tőzeg nedvessége egyenletes legyen, ezért a nedvesítésnél, keverni kell. A nedvesített tőzeget gereblyével alaposan „átdolgozzuk”, hogy egyenletes szemcseszerű, ikráskülsejű anyagot kapjunk. Nagyobb göröngyök az egyenlőtlen vagy fölösleges nedvesítés következményei. A göröngyök szétaprózása céljából az előállt anyagot gereblyéveí mégegyszer „átdolgozzuk”. Ha ezekután is maradnak nemkívánatos darabkák, kis adag száraz tőzeget adagollunk, hogy a nyers darabok az átkeveréssel kis részekre essenek szét. Az így elkészített tőzeg még a szuperfoszfát hozzáadása előtt sz'emcsésedés tüneteit veszi föl. Meg kell jegyeznünk, hogy a szemcsék minőségét a szuperfoszfát hozzáadása előtt a tőzeg megnedvesítésének foka és átkeverésének egyenletessége lényegesen befolyásolja. Legjobb szemcsék a tőzeg 65—70 százalékod, nedvessége esetében állnak elő. A tőzeg szükséges nedvességét a következő tünetek alap- 1 ján állapíthatjuk meg: /ha a nedvesített tőzeget kezünkkel szétmorisoljuk, göröngy keletkezik, amely egy méter magasságból földre esve szétesik. A tőzeg erős szétmorzsolásánál nál ujjainkkal víz szivárgását érezzük. Ha a •tőzeg ilyen nedvességgel nem rendelkezik, utólagosan megöntözzük, Íja pedig nedvesebb, bizonyos mennyiségű száraz tőzeget adunk hozzá. Ha a tőzeg elég nedves és alaposan össze van keverve, 8—10 cm-es rétegekben falemezekre, padlódeszkára vagy kemény és száraz szérűre terítjük szét s három-négy adag szuperfoszfátot adunk hozzá. Egy kg száraz tőzeghez (15—17 százalékos nedvesség mellett) három kg szuperfoszfátot, egy kg nedves tőzeghez pedig egy kg-ot adagolunk. A szuperfoszfát hozzáadásánál az anyagot minalaposan átgereblyézzük. További szuperfoszfátot akkor adunk hozzá, amikor az előző adag a tőzeggel jó elkeveredik. A szuperfoszfát és a nedves tőzeg elkeverését akkor fejezzük be, ha ikrás göröngyökre emlékeztető szemcsék keletkeztek. Azután a kész szemcsékből szárítás céljából ■ vékony réteget készítünk és időnként átgereblyézzük. Ha az előírt eljárást betartjuk, egyenletes szemcsék állnak elő, amelyeket a maggal együtt közönséges vetőgép segítségével adagolhatunk a talajba. Ha csak kevéssé is eltérünk ettől az eljárástól, egyenlőtlen szemcsék keletkeznek. A szemcséknek maggal együtt történő adagolása céljából a nagyobb, poros részecskéket szitálással vagy szórással kiválasztjuk. A kukorica törése illán vágjuk le a7onnal a szárat és silózzuk be A napokban már csaknem mindenütt-foly amatban van a kukorica betakarítása. A kukorica törése mellett azonban nem szabad meyfeledkeznünk a szár azonnali levágásáról és betakarításáról sem. A töréssel egyidőben végezzük el a szárvágást is, mert ily módon nagy mennyiségű, jó télitakarmányt biztosítunk állatainknak. Hasznosítsuk a bőséges szalma termésünket takarmányozási célokra Állami gazdaságainknak és EFSz-einknek az őszi munkálatok mellett sem szabad megfeledkezniük a bőséges takarmányalap biztosításáról, valamint a takarmánypótló szalma jóminőségében való megőrzéséről. Különösen ott, ahol takarmányban hiány mutatkozik, fontos, hogy minden szál szalmát megőrizzenek és használjanak fel etetésre: De fontos ez ott is, ahol esetleg ma még bőségesen van takarmány. Sohasem szabad elbizakodnunk, hogy elég lesz a széna és a lóhere. Mindig jobb, ha a takarmányból fölöslegünk van, mint hogyha szűkölködnünk kellene. Egyes szövetkezetekben nagyon is könnyelműen bántak a szalmával. Megtörtént, hogy a kombájnnal learatott földeken több esetben még az árpa szalmáját is kint hagyták a földön, kitéve az idő viszontagságainak. Ezek a tények arra engednek következtetni, hogyha kis- és középparasztjaink még nem értették meg eléggé, hogy a közös gazdálkodásban milyen nagy szerepe van a bőséges takarmányalap biztosításának. A szalma nemcsak alom a szarvasmarhák részére, hanem takarmány is, ha azt megfelelően el tudjuk készíteni és főképpen, ha .megőrizzük az esőtől és a rothadástól. A jó minőségű szalma szénával vegyítve is nagyban pótolja a takarmányt, de ezenkívül is sokfeleképpen etethetjük állatainkkal. Tavasszal például igen fontos, hogy a zöld takarmány köze evy rész szalmát vegyítsünk, mert a nedvdus zöldtakarmánytól a szarvasmarha hasmenést kap, ami igen ártalmas. Természetesen a vegyített szalmát etessük mindig szecskázva. A szovjet mezőgazdaságokban a szalmát ma 'imár szálas takarmány vegyítése nélkül is etetik, mégpedig korpával, takarmanyrepava , vagypedig káposztalevellel, répaszelettel, melasszal, sörtörköllyel, vagy szeszmoslekkal vegyítve. Ennek elkészítési módja a kővetkező. A szalmaszecskát mintegy 30 cm-es vastagságban elterítik s forro vízzel leforrázzák. Ennek tetejére ugyancsak 30 cm-es vastagon szalmát terítenek, majd a szauna ^ ^ejere újabb réteg - szalmaszecskat. A forro vízbe 1 _o százalék sót tesznek a szalma súlyának megfelelően, az ízletesítés céljából. Az így elkészített réteget oldalt és felül jól lefedjük es 4—5 órán át pároljuk. Etetésnél az fiatok előtt a jászolban összekeverjük korpával. Egy mázsa szalmára 3-4 kg korpa « elegendő. A forrázásnál egy q szalmara 60—70 liter vizet számítunk. Az így elkészített szalmaszecskat a szarvasmarha fól megeszi és jelentős mennyiségű takarmányt pótoL Legjobb, ha a levágott kukoricaszárat azonnal betakarítjuk a földről és besilózzuk. A zölden besilózott szárnak megmaradt a tápértéke és ezzel nagyban pótoljuk a téli takarmányt. Az őszi betakarítási munkálatokról szóló kormányhatározat előírja, hogy az EFSz-ek és az állami gazdasagok nemcsak a kukoricaszárat, hanem a napraforgó szárat és a burgonya levelét is silózzák be. Ez az előrelátó gondoskodás biztosítja majd állatállományunk részére az elegendő mennyiségű takarmányalapot. ^ Az állattenyésztésben a takarmányalap biztosítását nagy mértékben elősegíti a kukorica szárának időbeni Silózása. Azokban a szövetkezetekben, ahol a múlt évben gondoskodtak a kukoricaszár silózásáról, ott a tavasszal nem volt takarmányhiány. Példa erre a dióspatónyi EFSz, ahol még aratás előtt is a múlt év őszén b;solózott takarmányt etették. Igen ajánlatos, hogy az újonnan megalakult szövetkezetekben a tagok már most közösen végezzék el a szárvágást és az összpontosított állatállomány részére minél nagyobb mennyiségű kukoricaszárat silózzanak be. A silógödör építéséhez használják fel a gazdaságban előforduló építési anya gokat ■ Egyes szövetkezetekben nagyon helyesen oldották meg a ^ilógödör építését. Nem vártak arra, hogy majd ha a járás kiutalja a hozzávaló építkezési anyagot, hanem a saját erejükből és a saját építkezési anyagukból fogtak hozzá a silógödör építéséhez. Erre a célra igen jó építkezési anyag a szénporral égetett tégla, melyet már igen sok szövetkezetben csinálnak. » Abban az esetben, ha, erre a célra nincs elegendő téglánk, akkor a silógödör falait ajánlatos kőből készíteni. Építőanyag hiányában pedig készítsünk egyszerű gödröket. Ilyen gödröknek a burkolatát készíthetjük deszkából vagy vesszőkből, de ez esetben okvetlen be kell mázolni nyirkos anyaggal. A gödör fenekét mintegy 20 cm vastagon szintén be kell vonni agyagréteggel. A gödröket jobb tömör, agyagos talajban készíteni, úgy, hogy a falai függőlegesek legyenek. A gödör átmérője ne legyen több mint a mélysége és ne kevesebb mint 3 méter. Silózás előtt a gödrök falait fertőtlenítés végett vízzel lemossák és mészoldattal lemeszelik. Silózás előtt a falakat és az építmény fenekét szintén be kell nedvesíteni, mert különben a növényekből vés» be a nedvességet s az ilyen helyre könnyen behatol a levegő, amelynek az lesz a következménye, hogy a szár elkezd penészedni. A silótakarmány-szükséglet kiszámításánál vegyük számításba, hogy egy .köbméterben 6—7 q silótakarmány helyezhető el. A silóépítményeknél a főkövetelmény, hogy a levegőt ne eresszék át, vízhatlanók és egyenes simafalúak legyenek. A silógödörben jó tömören döngöljük le a felvágott szárat A szárat főleg a fal melletti részeken fontos nagyon jól ledöngölni (letaposni). A ledöngölést lábbal vagy speciális döngölőkkel végezzük. Az árkokban és gödrökben való ledöngölésre gyakran az állatokat is használják. Ilyen esetben vigyázni kell, hogy az állatok a takarmányt ne piszkítsák be. Az árkokat és gödröket teljesen, púposán meg kell tölteni és' a silóanyag lerakása után jól be kell takarni. Ezért a silózott anyagokat betakarják fafedőkkel, bekenik anyaggal. Ha nincs fafedő, akkor a jól kiegyenlített takarmányfelületre ráhordanak mintegy 10—15 cm vastagságú rétegben összekevert zsíros agyagot, hogy semmi levegő ne hatolhasson be a siló belsejébe. Amikor az agyag megszárad, jól be kell tömni a réseket, a silót pedig 30—40 cm-es földréteggel betakarni. A gödrök és árkok felett készítsünk könnyű védőket, a bepiszkolódás és légköri becsapódások ellen. Ha nagyon kevés a silófelszerelés, akkor alkalmazzuk a földfeletti silózási módot. — Ilyenkor a növényanyagot nem szecskázzák le, hanem kazalalakban helyezik el, s eltakarják agyaggal és földdel. A siló a berakás után 11/2—2 hónap múlva használható. A jól előkészített -silónak finom, sült kenyér és savanyított uborka szaga van. Az ilyen silótakarmányt szívesen fogyasztják állataink.A ícellemetlen trágya-, dohos-, penészszagú silótakarmányok nem alkalmasak állatok etetésére. A jól elkészített silótakarmánynak sárgászöld színe van. Benne jól tartósultak a levelek, ^zárak, virágok stb. Az elromlott siló színe-sötét, piszkos, a növényrészek pedig könnyen kenődnek. A silótakarmányt egész év folyamán etethetjük. A silóval való etetés következtében nő állataink széna- és más takartnányíelvevőképessége. A silótakarmány a takarmánybázist teljesebb értékűvé teszi. Etetése jó hatással van az állatok egészségére, elősegíti a jobb termékenyítési, biztosítja a teljesértékű utódokat, megjavítja a tej és vaj minőségét. 1952. szeptember 28. Biztosítsunk elegendő takarmányt egyre fejlődő állattenyésztésünk száméra Szeptember 19-én a prágai Sztrakov akadémián összejöttek az ország kerületi nemzeti bizottságainak elnökei, hogy kicseréljék az állattenyésztésben, de főleg a takarmány biztosításában szerzett tapasztalataikat. Az értekezletet Václav Nősek belügyminiszter nyitotta meg, rámutatva az értekezlet fontosságára. Jozef Nepomucky földművelésügyi miniszter beszámolója után élénk vita következett, melynek keretében az elegendő takarmány biztosítása érdekében a kerületi nemzeti bizottságok elnökei a következő határozatot hozták: 1. A kerületi, járási és helyi nemzeti bizottságok tanácsai azonnal megtárgyalják az állattenyésztésnek és a takarmány biztosításának jelenlegi helyzetét és egyidejűleg javaslatokat tesznek a hibák kiküszöbölésére. 2. Minden kerületben és járásban kineveznek egy személyt, aki felelős lesz az összes javasolt intézkedések teljesítéséért. Ehhez természetesen meglesz a szükséges hatáskörük. 3. Az egyes járásokban szaktanácsokat jelölnek ki, akik egy, esetleg több EFSz-ről fognak gondoskodni és állandóan együttműködve a szövetkezetekkel, gondoskodnak elegendő takarmány biztosításáról.' 4. A kerületi nemzeti bizottságok elnökei gondoskodnak arról, hogy minden egyes kerületben és járásban kiegészítsék a takarmanyosztályon dolgozó kádereket a kormányhatározat értelmében. 5. A kerületi és járási nemzeti bizottságok az őszi és téli időszakban oktató előadásokat rendeznek a helyes takarmányozás technikájáról, a takarmányok előkészítéséről és célszerű felhasználásáról. 6. A kerületi és járási nemzeti bizottságok rendesen nyilvántartják a takarmány elraktározását és szükség esetén gondoskodnak a felesleges takarmány szétosztásáról az erre rászorult járások és -községek között. ' 7. A kerületi, járási és helyi nemzeti bizottságok, a körzeti és járási zootechnikusok, valamint a kerületi és járási takarmányosztályok dolgozói segítségével mérleget készítenek a takarmányról és megteszik a szüksá^s intézkedéseket, hogy a mérleg kiegyenlítődjék és biztosítva legyen az önellátás a házi takarmánygyártás fokozásával és annak helyes fe’használásával. 8. A takarmányfeleslegekből a kerületekben, járásokban és községekben tartalék-alapot' létesítenek, amiből aztán kiegészítik főleg az EFSz-eknél a takarmány-készletet. 9. A traktorallomások igazgatói gondoskod-N nak arról, hogy a kombájnok után a szalma azonnal össze legyen szedve, valamint arról, hogy ezt a szalmát helyesen elraktározzák. A kerületi és járási nemzeti bizottságok mindenekelőtt arról gondoskodnak, hogy • az újonnan megalakított szövetkezetek elegendő takarmánnyal rendelkezzenek a közös állattenyésztés számára. Ennek érdekében biztosítják: 1. az új EFSz-ekben' az állatok mielőbbi összpontosítását és a községben lévő összes kihasználatlan helyiségek istállóvá való átrendezését, 2. biztosítanak elegendő takarmányt a tervezett állatállomány számára egészen a jövő évi aratásig, 3. a kerületi és járási nemzeti bizottság tanácsai gondoskodnak arról, hogy az EFSzekbe belépő új tagok beadják a szükséges mennyiségű takarmányt a tervezett állatállományra és biztosítsák azt, hogy a még földön lévő burgonyát, sarjút, répát, szilázs-növényeket stb. a földről egyenesen az EFSz raktárába szállítják be, 4. a körzeti és járási zootechnikus felelős azért, hogy az EFSz-ek október 15-ig kidolgozzák a takarmányozás tervét egészen az új termés betakarításáig szóló időszakra, 5. az EFSz raktárosa csak a takarmányozási tervben megszabott adagokban adhat ki takarmányt. Az újonnan megalakított EFSz-ekben azonnal meg kell rendesen szervezni a munkát, meg kell alakítani az állandó munkacsoportokat az állattenyésztésben, amelyek felelősek lesznek a termelésért, a takarmány raktározásáért és felhasználásáért. Intézkedések a* állami birtokokon: 1. Az összes gazdaságokban a birtok zootechnikusának, vagy pedig más kiküldöttjének jelenlétében október 1-én megállapítják a takarmányfélék (széna, szalma, silótakarmányok és kapástakarmányok) készletét, a takarmányadagokat pedig olymódon állapítják meg, hogy az egyes gazdaságok önellátóak legyenek takarmányból egészen az új zöldtakarmányig, esetleg az új áratásig. 2. Abban az esétben, ha valamelyik gazdaság nem rendelkezik annyi tartalmas takarmánnyal, amennyi biztosítaná az állatállomány fejlődésének és egészségének megtartását, az igazgatóság hozat át takarmányt azokról a gazdaságokról, ahol elegendő takarmány van. 3. Az összes takarmányféléket, beleszámítva a szénát és a szalmát is, elzárhatóan raktározzák el és a napi takarmányadagokat felelős személy adja ki. 4. Be kell takarjtaniok az összes fünövényeket, főleg a határövezetekben. Ha a kedvezőtlen időjárás miatt nem lehet a takarmányt megszárítani, akkor el kell silózni. (Folytatás a 8-ik oldalon) 6 A szemcsés szuperfoszfátnak a közönséges szuperfoszfáttal szemben az az előnye, hogy csökkentett adagok mellett közönséges vetőgéppel is trágyázhatunk, éspedig egyenletesen. A sorokban adagolt trágya elosztásában n:ég nagyobb egyenletességet érhetünk el, ha azt közönséges vetőgép révén a vetőmaggal együtt juttatjuk a talajba. A szemcsés szuperfoszfát és a vetőmag elkeverésénél az elhintett keverék térfogata növekszik, úgyhogy nemcsak a szuperfoszfát, hanem a vetőmag is egyenletesen szóródik. A szemcsés szuperfoszfáttal sorokban végzett trágyázásnál a talaj által elnyelt foszforsav mennyisége lényegesen csökken. Ezenkívül a fiatal növények a részükre nélkülözhetetlenül szükséges tápanyagot könnyen kiválasztják, mivel azok elérhető formában, a gyökerek közelében találhatók. A szuperfoszfát szemcsésítése a tapasztalatok szerint a foszforsav elnyelését sokszorosan csökkenti. Gondoljunk arra, hogy a növények gyökérzete a növény életének első szakaszában ’A Szovjetunió, a világ élenjáró mezőgazdasága példát mutat mezőgazdaságunk továbbfejlesztésében. Amint már eddig is bebizonyosodott, hogy a szovjet tapasztalatok felhasználásával állandóan növelni tudjuk mezőgazdaságiink termelékenységét, ugyanúgy példát mutat nekünk szemcsés műtrágya felhasználásával a magasabb hektárhozam elérésében. A szovjet tapasztalatok szerint a szemcsés műtrágya vetésénél 15 kg foszforsavat felhasználva, 4.5—5 mázsával,magasabb hektárhozamot is el'lehet érni.
