Szabad Földműves, 1952. január-június (3. évfolyam, 1-26. szám)
1952-03-16 / 11. szám
1952. március 16. KÜLPOLITIKAI HÍRADÓ NEMZETKÖZI SZEMLE Az atlanti politika válságának elmélyülése Másfél hete, hogy véget ért az atlanti főtanács lisszaboni értekezlete. Ezen az értekzleten — mint a kiadott közleményekből kitűnik — a nyugateurópai lakájkormányok ismét elfogadtak egy sor Amerika által diktált háborús határozatot. Megállapodtak a fegyverkezési hajsza további fokozásában, 50 „atlanti" hadosztály felállításában, egy kiterjedt légitámaszponthálózat kiépítésében és mindenek felett abban, hogy a nyugatnémet részvétellel megalakítandó „európai hadsereget” szorosan az Atlanti Szövetséghez kapcsolják. Ilymódon a nyugatnémet militaristák bonni kormányát (az amerikai védnökség alatt álló „európai hadsereg" egyik fő részvevőjét) forma szerint is bevonták az atlanti tömbbe. Az első napokban a háborús gyújtogatok nem győztek eléggé dicsekedni az értekezlet állítólagos „hatalmas“ eredményeivel. Truman gratulált a konferencia amerikai küldötteinek és kijelntette: „Ügy vélem, hogy az elmúlt néhány nap folyamán teljesítettük azokat a feladatokat, amelyek megvalósításáért az elmúlt három-négy évben fáradoztunk.” Az amerikai agreszív körök különösen megdicsérték Faure francia miniszterelnököt, aki Franciaország nevében hatalmas fegyverkezési kiadásokat vállalt Lisszabonban. Példaképpen állították „áldozatkézségét” többi csatlósaik elé. Annál kellemetlenebb volt számukra, amikor néhány nap múlva ez az „áldozatkész’* kormány megbukott. A bukás közvetlen oka az volt, hogy még a francia parlament jobboldali többsége sem merte megszavazni a Lisszabonban vállalt fegyverkezési kiadásokhoz szükséges adóemeléseket. A választási csalásokkal összetákolt kormánytöbbség ismét csődbe jutott. De itt nem egyszerűen francia belpolitikai eseményről van szó: a francia kormányválság az egész atlanti politika mélyülő válságát tükrözi. Azok az ellentmondások, amelyek a francia kormány bukásához vezettek, a többi „atlantizált” országban is megvannak, de Franciaországban különösen mélyek s most elemi erővel törtek a felszínre. Melyek ezek az ellentmondások? Óriási az ellentét az amerikai diktátorok követelései és a nyugateurópai országok gazdasági teherbírása között, az Amerika-lakáj kormányok által vállalt kötelezettségek és tényleges képességeik között. A fegyverkezési hajsza amerikai politikája a teljes pénzügyi csőd és gazdasági összeomlás felé sodorja a nyugateurópai oszágokat. A Times című angol burzsoá lap például rémülten kongatja a vészharangot, amiért Anglia gyors ütemben költi el pénzügyi tartalékait s megállapítja. hogy ha ez így megy tovább, augusztus harmadik hetében az ország már nem tudja törleszteni adósságait és teljes pénzügyi összeomlás következik be. Ez az ellentmondás még élesebb Franciaországban, ahol a fegyverkezés eddigi költségei és különösen a vietnami szennyes háború kiadásai már teljesen kimerítették az államkincstárt. Faure, a bukott miniszterelnök maga is elismerte, hogy „Franciaország eljutott teljesítőképessége végső határáig”. Kétségtelen, hogy ez a fenyegető gazdasági csőd egyik főoka a francia kormányválságnak. . V Abban a mértékben, ahogy a nyugateurópai országok a gazdasági összeomlás felé sodródnak, éleződnek az ellentétek a dolgozó tömegek és az uralkodó körök között. Az USA és szekértolói természetesen a nép bőrére akarják előteremteni hadikiadásaik fedezetét. Az infláció, a növekvő adók és a nap mint nap emelkedő árak (a fegyverkezési hajsza megannyi következménye) újabb és újabb terheket raknak a dolgozók vállára. Franciaországban a,z atlanti politika a háború előttinek a felénél is kisebb lett. Angliában egy évvel ezelőtt az adók a dolgozók keresetének egyharmad részét emésztették fel — ma már a felét. Nyugat- Németországban évi 400 márkánál több hadikiadás jut minden egyes lakosra, a csecsemőket is beleértve. De az amerikai hadigyárosok számára, akik minden korábbi hasznukat meszsze meghaladó milliárdokat keresnek a leigázott népek mai szenvedésein — mindez kevés. És itt jutunk el az atlanti politika fő ellentmondásához: a kormányok és a népek közötti növekvő ellentéthez. Egyre nagyobb a tömegek elégedetlensége azzal az átkokozott politikával szemben, amely országukat amerikai megszállóknak, munkájuk gyümölcsét, egész sorsukat amerikai ágyúgyárosoknak és azok lakájainak, köztük az újjáéledő nyugatnémet fasizmusnak szolgáltatja ki. Egyre erősödik a tömegek harca e "politika kivitelezői: az USA-t szolgáló lakájkormányok ellen. Angliában szinte már az egész munkásosztály átfogja a kormány háborús „takarékossági” intézkedései elleni tiltakozó mozgalom, amelyet olyan akciók támasztanak alá, mint a délwalesi bányászok múlt szombati sztrájkja. Olaszországban csak az elmúlt néhány nap alatt 176 ezer dolgozó kapcsolódott be a sztrájkmozgalomba. És Franciaországban az elmúlt hetekben zajlott le a háború utáni idők legjelentősebb politikai sztrájkja, amelyet azóta is béremelési, jogvédő és szolidaritási sztrájkok egész tömege követ. Ezekben a napokban még nagyobb erővel lángol fel az elégedetlenség egész Franciaországban az atlanti politika ellen. Gyárak százaiban tartottak kisebb-nagyobb tiltakozó sztrájkot és egyedül csütörtökön 100 küldöttség kereste fel a köztársasági elnök palotáját a dolgozók békekormány-követeléseivel. A nyugateurópai dolgozók, hős harcokban kipróbált kommunista pártjaik vezetésével azzal válaszolnak a lisszaboni határozatokra és az imperialisták mesterkedéseire, hogy fokozzák a küzdelmet az atlanti politika megbuktatásáért, a békéért. r MISKA BÁCSI meg a különös tojáshasonlat Tanulságos beszélgetés a Kultúrotthonban — Jó estét, Miska bácsi! Itt vagyunk mindnyájan, mert mindenki kiváncsi ám a múltkor beígért' ,/itomrobbantására’’. mi— No, no! Azért az olyan gyorsan nem megy, mert csak a végén csattan az ostor, akarom mondani: robban as atom. Előbb még meg kell tanulniok egyet-mást. — Kezdje hát Miska bácsi! — Elmondottam a múltkor az elvtársaknak, hogy minden annyag apró részecskékből áll és ezeket az apró alkotórészeket molekuláknak nevezzük. Ezek a molekulák olyan kicsik, hogyha a legnagyobbak közül százezret raknánk egy sorba, az is csak milimétert tenne ki. Elmondottam azt is, hogy annak a sok-sok különböző anyagnak, amit ismerünk, a legnagyobb része két vagy több elem vegyülete. Elemnek nevezzük azokat az anyagokat, amiket nem lehet más anyagokra bontani. Ilyen elem az oxigén, a hidrogén. a nitrogén, a kén, a klór, a vas és a legtöbb fém-. Ennek során eljutottuk odáig, hogy amig a vegyületek molekuláit különböző részecskék alkotják, addig az elemek molekulái csupa egyforma részecskék és ezek az atomok. Atomok tehát csak a körülbelül száz létező elem molekuláiban vannak. — Igen ám, Miska bácsi, de hát ebből következik, hogy akkor nem is a molekula az anyag legkisebb része, hanem az atom. — Valóban így van, elvtársak, de csak az elemeknél, melyeknek hatnak egy vagy több atomból. — Azt mondta a múltkor, hogy bármilyen kicsi is az a molekula, műszerrel már látják a tudósok. Most hát azt mondja meg, hogy az atomokat is lehet látni valamilyen műszerrel? — Nem, elvtársak, olyan műszereink ezideig nincsenek, amikkel az atomokat is láthatnák. De az anyag hatásából, megnyilvánulásaiból kétségtelen biztosággal következtethetünk az atomok létezésére, sőt nagyságukra, szerk«oetükre is. — Micsoda, a szerkezetükre? Hát még az atomok is részekből állanak? — Helyes a kérdés, elvtársam! Még az atomnak is részei vannak. Minden elem atomjában három részt különböztetünk meg. A tudomány így nevezi ezeket: proton, neutron és elektron. Mivel egy molekulát több atbm is alkothat, tehát az atomok sokszor még kisebbek, mint a molekulák. n — Aztán mondtuk ugyebár, hogy 1 miliméterre kb. százezer molekula fér el. Hát ha az atom még kisebb, akkor abból egy miliméterre Mennyi férne elf — Nem minden elem molekulájának atomjai egyformák. Például az aluminium atomjaiból 3 és fél millió férne el egy miliméterre. — A kutyafáját! Ezt még elképzelni is nehéz! De így már értem, hogy miért nem látták meg a tudósok sem az atomot. Oszt még ennek a hihetetlenül kis dolognak is vannak részei... — Térjünk hát vissza ezekre a részekre. Nagy adag túlzás kell ahhoz, ha én most az atomot összehasonlítom a tojással, de így majd, könnyebben megértik ez elvtársak a dolgot. A tojásnak is három része van: a héja, a sárgája, meg a fehérje. — Oszt melyik az atomnál a „tojáshéj"? — Az elektron! Ez az elektronhéj azonban nem valóságos héj, mint például a tojás héja, hanem rendkívüli sebességgel felhőszerűen mozgó elektronok összesége. — Most már sejtem, hogy az atom másik két része: a proton, meg a neutron képezi az atom belső részét, úgy mint a tojásnál a sárgája, meg a fehérje. — Ügy van, ahogy mondja az elvtársunk! De most jól figyeljünk, mert a tojás-hasonlat tovább már nem mindenben alkalmazható. A tojás legfontosabb része: a sárgája, Az atom legfontosabb része: a proton. Amíg azonban a tojásnak csak egy sárgája van, addig a pro-, tonok száma lehet egy, de lehet több is. A hidrogénatomban csak egy proton van, a héliumban- négy, a szénben hat, a nitrogén atomjában pedig hét. A protonok száma határoza meg az elemek viselkedését. Ha a “protonok száma csak eggyel is változik, már új elem,mel van dolgunk. Ez az apró különbség jelenti azt az óriási minőségi különbséget, ami két elem között van. A hat proton okozza, hogy az elem. szén lett, a hét proton pedig azt, hogy az elem nitrogén lett. — Hű, de érdekes ez Miska bácsi! Szóval ismerünk közel száz élemet a világon. Hogy az egyik élem szén, a másik vas, a harmadik oxigén, azt az határozta meg, hogy mennyi az atomjában lévő protonok számaf — Úgy van. elvtársam! — No, de mi van a tojásfehérjével, vagyis a neutronnalf — A neutron az atom belső részének másik része. Ezek száma különböző lehet, Hallották már az élvtársak ezt a szót: neutrális, ami azt jelenti, hogy semleges. A neutron szó ugyebár hasonlít a neutrálishozf! Nevét onnan kapta, hogy amig az elektron (a külső „héj'“), meg a proton (a „sárga") elektromos természetű, addig a neutron semleges az elektromossággal szemben. — Elektromosság! Nem is hittem volna, hogy itt még az én szakmámba vágó dologról is szó lesz. Tudja, Miska bácsi, én már a gépállomás javítóműhelyében dolgozom. — Akkor az elvtárs már hallott arról, hogy van pozitív és negativ elek, / tromosság. De hogy a többi elvtárs is értse a szót, mondok egy példát. Dörzsöljünk meg egy fésűt száraz selyempapirral. A dörzsölés okozta felmelegítéssel mindkettő elektromos lesz. Ez labban nyilvánul, hogy a fésű magához vonz, — mint a mágnes — apró, könynyű papír darabkákat. Ha két ilyen megdörzsölt fésűt vékony fonalra felfüggesztve közelítünk egymáshoz, a két fésű taszítja egymást. A fésű a fésűt, a selyempapir a selyempapirt taszítja, de a fésű a selyempapirt vonza. Ez a kétfajta elektromosság ellentéte egymásnak. Az ilyen ellentétes tulajdonságokat nevezzük pozitív és negativ szóval. — Miska bácsi, csak nem oda akar kilyukadni, hogy az atom három része közül a neutron ugyan semleges, de az atom.héj, meg az „atomsárga’* elektromos természetű, még hozzá az egyik negatív, a másik pozitív elektromosságú? — De éppen ide akartam kilyukadni elvtársam! Ahogy a fésű, meg a selyempapir vonzotta egymást az előbbi példában, úgy vonza egymást az elektron (az atomhéj), meg a proton. Ez a vonzás tartja össze hihetetlen erővel az egész atomot héjastól, sárgástól és fehérjestől. Az, hogy az elektronok é.s a protonok ellentétes elektromosságuknál fogva nagy erővel vonzák egymást, azt jelenti, hogy a közöttük levő térben energia van. Ennél még sokkal nagyobb energia van felhalmozva bent az atom belsejében. Énnek az energiának a felszabadítása jelent mérföldes lépést a tudományban. — No, de hol marad a robbanás? — Az atom belsejében lévő energiának a felszabadításával a másodperc tört része alatt hő-, hang- és mozgási energiához jutunk. Az energiának ez a gyors átalakulása robbanás formában jelentkezik. — Ezen alapszik hát az atombomba, ez az aljas tömegpusztító fegyver? — Igen, elvtársam! De ezen alapszik az atomenergia békés gólokra való felhasználása is. A kétféle célról majd elbeszélgetünk legközelebb ... Szabad földműves a Szlovákiai Egységes Földműves Szövetség és a Szlovákiai Szövetkezeti Tanács hetilapja. — Kiadóhivatal: Bratislava, Krízková 7. — Telelőn-332 99 — Szerkesztóséq: Bratislava, Krízková 7. — Telefon: 321-46. — Főszerkesztő: Major Sándor. — Kiadja az „Órái” lap- és könyvkiadó vállalat. — Nyomja: Concordia nyomda, Bratislava, Ul. Nár. povstanie 41. Irányító póstahivatal Bratislava 2. — Előfizetés egy évre 100.— Kés, félévre 50.— Kés* — A lap felmondható minden év végén okt. elsejéig. Eng. szí 1£50 OPÜ Ba 2. 1950/Si. 1
