Szabad Földműves, 1952. január-június (3. évfolyam, 1-26. szám)

1952-06-22 / 25. szám

1952. június 22. \ cséplőgépek már telejesen kijavítva és ki­próbálva várják az aratás megkezdését. A napokban minden traktorvezető megkapja a pontosan kidolgozott munkátervet, hogy jól felkészülhessen az aratásra. Minden nehézséget leküzdünk ami az ara­tás és cséplés ideje alatt gátolná a munka menetét. Egyben kötelezettséget vállalunk, hogy az aratási és cséplési munkát 5 nappal megrövidítjük. Mégjobban elmélyítjük az egyéni munkaversenyt, úgy, hogy a brigád minden tagja versenyezni fog, — mondja Ju­hász elvtárs. A traktorosok között ott látjuk az alig 18 éves Kovács Gyurkát is, aki éppen most ké­szül a szakvizsgákra. Gyurka fiatal korához képest, magas, kifejlett fiú. Amikor beszél, Az eredmény azonban mégis jó Gyurka félnapokig sarabolt, amit a szövet­kezeti tagok frissen utána kapáltak. Türel­mes munkája által a gép segítségével nagyon sok fizikai erő szabadúlt fel azon munkála­toknál, amit azelőtt mind emberi kezek vé­geztek. öt óra alatt 5 ha teljesítményt ért el, 7 liter üzemanyag fogyasztással. Gyurka jó munkája után megkapja megérdemelt ju­talmazását. Egy hektár kukorica sarabolásá­­ért 41 koronát kap, ami azt jelenti, hogy 5 óra alatt 205 koronát keresett. Így jutalmaz­zák traktorosainkat, becsületes munkájukért. Most önkéntelenül is az jutott eszünkbe, hogy a gépek segítsége nélkül hány szövetkezeti tagot kellett volna egyszerre alkalmaznunk, hogy 5 óra alatt bekapáljanak 5 hektár ku­koricát. Éppen itt mutatkozik meg, hogy mennyi gondot vettek le dolgozó parasztsá­gunk válláról a fejlett mezőgazdasági gépek. Még más valami is van, ami Gyurkát mun­kára serkenti. Mégpedig az a tudat, hogy édesapjával egy célért küzd, mindketten a szocialista falu építői. Tőle tanulta a gép he-Készüljünk fel a tarlótakarmányok • vetésére akaratlanúi is mosolyog. Arcáról jókedv su­gárzik. Nagyon boldog, hogy gyermekkori ál­ma beteljesült és egész fiatal korában trak­torvezetéssel bízta meg dolgozó népünk. Gyurka a napokban a növényápolási mun­káknál segédkezett a szövetkezeti tagoknak. Az ógyallai traktorállomás az első saraboló­­gép kezelésével Gyurkát bízta meg. Gyurka lelkesedéssel várta a kukoricakapálást, hogy kipróbálhassa az új gépet. — Nagyon kíváncsi voltam, hogy milyen mértékben nyújt segítséget mezőgazdasági dolgozóinknak ez az új gép, — mondja Gyur­ka. Először nehezen tudtam beállítani a gé­pet, mert a kukorica elvetésénél nem számí­tottak arra, hogy traktorral lesz sarabolva és így a sorok nem egyenlő távolságban voltak vetve. Nagyon fontos a jövőben is, hogy a kapásnövények elvetése előtt minden mun­kát géppel végezzünk, hogy a talaj egyenle­tes legyen. A vetésnél pedig a vetőgép csö­veit pontosan, egyenlő távolságban mérjük be, hogy a traktor akadály nélkül végezhesse a sarabolást. Ezen észrevételeim voltak, amit a jövőben szem előtt kell tartani a kapás­növények elvetésénél. lyes karbantartását. Édesapjától örökölte ki­tűnő munkabírását és a géphez való ragasz­kodását. Kovács elvtárs szótlanúl hallgatja végig be­szélgetésünket. A zárt ajkak helyett tekin­tete, arckifejezése beszél. Büszke a fiára, hogy Gyurkát a legöntudatosabb traktorosok között emlegetik. Aztán diadalmas arccal megszólal, családi állapotáról beszél. — Gyurkán kívül még hat gyermekem van, akik közül 4 fiú. Mind ép és egészséges. Ha hazamegyek a munkából rajongva körül­fognak és mind azt mondják, hogy az én példámat akarják követni és ha felnőnek, mindnyájan traktorosok lesznek. Mi tudjuk azonban, hogy a technika fejlődésével a jö­vőben kitűnő kombájnvezetőkre, szakembe­rekre lesz szüksége szocialista hazánknak és nekik már sokkal többet kell tudniok, mint nekünk. Kovács elvtárs boldog családapa. Büszkén mondhatja, hogy munkájával gyermekei szebb holnapját építi. Proksz Eta. A szénakaszálás sikeres lefolyásától, a veszteség nélküli takarmány begyűjtéstől függ az állatállomány kibővítése és gyarapí­tása, az állami birtokok és az EFSz-ek gaz­dálkodásának megjavítása és a mezőgazda­­sági dolgozók jövedelmének növekedése. A meleg, verőfényes délutánon nagy sür­gés-forgás volt a perbetei határban. A szövet­kezeti tagok éppen a takarmánybetakarítást végezték. — Jobb idő nem is lehetne talán a takar­mány begyűjtésre. Ebben az évben, gondta­lanul várjuk a telet, mert az állatállomány számára biztosítva lesz a jó téli takarmányo­zás, minek következtében kibővíthetjük állat­­állományunkat, — mondja az egyik szövet­kezeti tag. Valóban jónak mutatkozik a takarmány­termés a perbetei határban. Még alig taka­rítják be az első takarmánytermést, már ki­látás van a másodszori kaszálásra. Mindez arra vall, hogy az EFSz tagok jól előkészítet­ték a talajt a takarmányvetésre. Meg is lesz a gyümölcse, mert ebben az évben három­szor nyernek termést, ami azt jelenti, hogy a szövetkezeti tagok legalább háromszor any­­nyi takarmányt gyűjtenek be, mint az előző években. Mindezen munkák gyors elvégzésének szi­lárd segítséget nyújtanak EFSz-eink és álla­mi birtokaink számára traktor- és gépállomá­saink. A perbetei határban fiatal traktorosok dol­goznak. Kékinges CsISz tagok ülnek a volán mellett, akiknek feladatuk élenjárni a mun­kában és példát mutatni a többi traktorbri­gád tagjainak. Ifjúsági traktorbrigádjaink tagjainak szemelőtt kell tartani, hogy az ő és brigádja tevékenységére mindenki felfigyel. Az ő munkájának, munkaviszonyának és munkafegyelmének olyannak kell lennie, hogy abból tanulságot meríthessenek a traktorál­lomás dolgozói. Traktoros CsISz tagjaink előtt nyitva áll a fejlődés minden lehetősége, ezért be is bizonyítják, hogy öntudatos épí­tői a szocialista hazának s hogy a szovjet komszomol hű követői az építőmunkában. A traktorbrigád tagjai már a tavaszi munkák­nál meggyőződtek arról, hogy mit jelent a traktoros számára a pontosan kidolgozott munkaterv és a jó munkamegszervezés. A tavaszi munkák sikeres elvégzése élő bizo­nyítéka annak, hogy a traktorosok kihasz­náltak minden lehetőséget, hogy munkájuk­kal elérjék a kitűzött célt. A tavaszi tervet elsőnek teljesítették a járásban és 1710/0-os munkateljesítménnyel, 85.000 korona üzem­anyag megtakarítással az első helyre kerül­tek az ógyallai járásban. Ez még nagyobb munkakedvre serkentette a brigád tagjait. A takarmánykaszálásra is pontos tervet dolgoztak ki és minden problémát megtár­gyaltak az EFSz tagokkal. A haladó technika vívmányainak segítségével, a traktorosok jó munkaviszonyával, a terv pontos betartásá­val kimagasló eredményeket értek el. A szénakaszálásnál 3-as agregátort alkalmaz­tak, amelynek segítségével három traktoros 14 nap alatt 360 ha-on elvégezte a takar­mány első kaszálását. A traktorosok, — attól eltekintve, hogy a lucerna és lóherefélék a sok esőzés és kedvezőtlen időjárás következ­tében megdőltek, — napi teljesítménye néha mégis elérte a 12 ha-t is. Jól felkészülnek az aratásra. A traktorosok megbeszélést tartottak a traktorállomás igaz­gatójával és az EFSz vezetőségével, hogy ho­gyan kezdik meg az aratást. Az önkötöző és A perbetei EFSz a magasabb tejhozamért ötéves tervünk negyedik évében szocialista mezőgazdaságunkban egyre jobban kifejlődik az új termelési mun­kamódszer alkalmazása. EFSz-eink és állami birtokaink dolgozói mind meré­szebben alkalmazzák a szovjet tapasz­talatokat, amellyel egyre szebb ered­ményeket érnek el. A perbetei EFSz állatgondozó cso­portja, akik szocialista munka verseny­ben állnak egymással, felismerték Ma­­linyinová kitűnő szovjet fejőnő jól be­vált munkamódszereinek jelentőségét. Szocialista munkaversenyre hívják ki az ógyallai járás összes állatgondozó csoportjait, a Malinyinová módszeré­nek alkalmazásával, a magasabb tejho­zam eléréséért. A perbetei EFSz állatgondozói elvár­ják a járás összes állatgondozó csoport­jaitól, hogy minél nagyobb számban bekapcsolódnak a szocialista munka­versenybe, melynek célja fokozni a tej­beszolgáltatást, hopr dolgozóink gyer­mekei még több tejet és vajat kaphas­sanak. —pe— (TPP) — Állattenyésztésünk foko­zása érdekében nagy jelentősége van a tarlótakarmányok termesztésének. Ezáltal késő őszig biztosítva van ál­latállományok részére a zöldtakar­mány és silózással télire is nagy­­mennyiségű takarmányt készíthe­tünk. Ezért a tarlótakarmány veté­sének előkészítésével még az aratás megkezdése előtt foglalkoznunk kell. Elsősorban is biztosítanunk kell a szükséges vetőmagot. A tarlótakar­mányok vetésére minden községben Folytatás az 1. oldalról) melését illeti. Ehhez azonban még ko­rántsem elegendő az említett szép ered­mény. Szükséges, hogy több és jobb EFSz-ünk legyen, hogy tovább emel­hessük mezőgazdasági termelésünket, hogy mégjobban ki tudjuk használni munkásosztályunk nagy segítségét, a gépeket. A tavalyi aratás tapasztalatai bebizonyították, hogy ez az időszak a legalkalmasabb egyénileg dolgozó pa­rasztjaink meggyőzésére, a közös mun­ka hatalmas erejéről. Ezért ne legyen egyetlen EFSz-ünk sem, amely a saját aratási tervét ne dolgozná ki és ne tár­gyalná meg a többi földművesekkel. A Párt helyi szervezetei és a Nemzeti Bi­zottságok igyekezzenek ezt az alkalmat kihasználni kis- és középparasztjaink közös munkára való bekapcsolására. Bizonyos, hogy ez nem mehet csak úgy, egyszerre. A kommunistáknak nem sza­bad az olyan dolgozó parasztot, aki a sok látogatás és hosszas felvilágosítás után sem akar bekapcsolódni a közös munkába, erre kényszeríteni. A kom­munistáknak, — mint Gottwald elvtárs tanít minket, — a felvilágosító munká­ban nagyon kitartóknak kell lenniök és azt a dolgozó parasztot, akit a közös munka számára meg akarnak nyerni, ha kell, akár tízszer is látogassák meg s végül biztosan megnyerik az igaz ügy­nek. A kis- és középparasztjainkkal kap­megvan a vetési, terv. Ezeknek alap­ján állapítsuk meg, hogy a szövetke­zet tagjai, valamint a kis- és közép­­földművsek milyen takarmányt akarnak vetni és a tervezett terület­nek megfelelően minél előbb be kell szerezni a vetőmagot. Földműveseink természetesen először is azokat a ta­karmányféléket fogják betervezni, amelyeket már eddig is termesztet­tek és amelyből már vetőmagjuk is van. Ez azt jelenti, hogy a vetőmag­­készletet először nézzükk át és álla­csolatos felvilágosító munka megköve­teli azonban, hogy szövetkezeti tag­jaink, Nemzeti Bizottságaink és min­denekelőtt a kommunisták fokozzák éberségüket a falusi gazdagokkal szem­ben és semmiesetre se engedjék meg, hogy a kulákok az aratást idegen mun­kaerő kihasználására használják fel és semmi körülmények között ne enged­jék őket a szövetkezetekbe. A bátorke­­szii EF ./ pl., a kulákok eltávolítása után tavaly megnyerte a kis- és kö­zépparasztok többségét a közös aratás számára, ami nem kis mértékben járult az 1200 ha 8 napos rekordidő alatt való learatásához. Már az első napok tapasz­talatai után 49 új tag jelentkezett az EFSz-be. A nagymegyeri járásban lévő apácaszakállasi EFSz pl. az összes kis- és középparasztot megnyerte a közös aratásra. A kisparasztok egyik része már az aratási terv tárgyalásánál je­lentkezett tagfelvételre. Ekkor 44 dol­gozó paraszt lépett be a szövetkezetbe, akiket meggyőzött a jó munkaszervezés és a munka igazságos jutalmazása. így az apácaszakállasi EFSz, a 13 napra tervezett aratást 6 nap alatt elvégezte. Hasonló eredményekt értek el még számos EFSz-ben. Mindezt úgy érhet­ték el, hogy munkájukat helyesen meg­szervezték, munkacsoportokban és osz­tagokban normák szerint dolgoztak és a munkát munkaegységekben igazságo­san jutalmazták. Nézzünk rá a tehénre és megtudjuk ki volt a gazdája Nem kell sokat töprengnünk ki lehe­tett ennek a csontig lesoványodott tehénnek a gazdája. Ki más lehetett volna mint egy szabotáló kulák. Alexi Márton gálszécskeresztúri 22 hektáros kulák ezt az egyetlen tehenet „tartot­ta“ nagy darab földjén és úgylátszik ezzel „akarta“ teljesíteni kötelességét dolgozóinkkal szemben. Természetesen, hogy adós maradt tejjel, hússal, tojás­sal és egyébbel amiért persze megkap­ta méltó büntetését és egyetlen tehene — amely maholnap nála éhenveszett volna — igazi ápolókra talált... . . . akik határozottan állítják, hogy a lesoványodott tehénből kis idő múlva épolyan szép példány lesz mint a cser­jaki állami gazdaság többi fejőstehe­nei, amelyek darabonként naponta át­lagosan 11 liter tejet adnak. -—m— pítsuk meg, hogy a tervbe vett terü­letre elég lesz-e. Ha a vetőmag ke­vésnek bizonyúl, meg kell állapítani, hogy annak kiegészítésére menpyj vetőmagra lesz szükség. .... Az EFSz-ek a vetőmagszükségletet a Járási Nemzeti Bizottság takarmá­­nyozó referensénél vagy a járási ag­­ronomnál jelentsék be. Kis- és kö­zépföldműveseink pedig jelentsék be a Helyi Nemzeti Bizottságoknál, akik az összs vetőmag igénylést felter­jesztik a JNB-hoz. A Járási Nemzeti Bizottság aztán jelenti a Földműves Raktárszövetkezetnek, hogy kinek mennyi vetőmagot utaljon ki. Mondhatjuk-e, hogy valahol nem sze­retnék az aratást és a cséplést minél hamarább elvégezni és ugyanakkor munkaerőt és pénzt megtakarítani? Nem. Ezt nem mondhatjuk. Éppen ezért Nemzeti Bizottságaink, de min­denekelőtt helyi Pártszervezeteink és az összes kommunisták a legnagyobb erőkifejtésükkel azon legyenek, hogy dolgozó parasztjainkat megnyerjék a közös aratás és cséplés megszervezésé­nek. Ez sikerül is ahban az esetben, ha a szervezés élére a legjobb és legpéldá­­sabb dolgozó parasztokat állítják és ha semilyen esetben sem engedik meg, hogy a közös aratás megszervezésének mun­kálataiba belophassák magukat a kulá­kok. A kis- és középparasztjaink közös aratásba való beszervezésénél nagy je­lentőségű feladat hárul traktorosainkra is. Ök szavakkal, de elsősorban tények­kel hirdethetik a közös munka nagy­­szerűségét és a szövetkezeti nagyter­melés előnyeit. Hogy hogyan kell cselekednie minden öntudatos trakto­rosnak, azt megmutatta a lubovnyai traktorállomás traktorosa, Mruk elv­társ, aki a tavaszi munkálatok alkalmá­val 4 kisparasztot nyert meg a szövet­kezeti gondolat számára. Pártunk járási és helyi szervezetei­nek, az összes kommunistáknak és a Nemzeti Bizottságok dolgozóinak meg kell tenni mindent kis- és középpa­rasztjaink megsegítését illetően, a kö­zös aratási munkálatok minél nagyobb méretű megszervezése érdekében hogy ezek diadalmas indulópontúi szolgálja­nak EFSz-eink tömeges kiszélesítésére. Az aratási munkálatok jó megszervezésével erősítsük szövetkezeti gazdálkodásunkat A perbetei EFSz és a CsISz traktorbrigád a takarmányok begyűjtése közben jól felkészült az aratási munkákra Állattenyésztésünk sikeres fejlesztésének és gyarapításának legfontosabb alapfeltétele a takarmánybázis biztosítása és bővítése. A lakosság hússal és húsneműekkel való ellá­tásának javítására, valamint az állattenyésztés gyarapítására teendő intézkedésekről szóló Párt és kormányhatározat hangsúlyozza a takarmány alapban való önellátás jelentőségét az EFSz-ekre, állami birtokokra, kis- és középparasztokra vonatkozólag és ráirányítja minden szövetkezeti tagnak, tíz állami birtokok dolgozóinak, a gép- és traktorállomások alkalmazottjainak és minden mezőgazdasági dolgozónak igyekezetét az elegendő mennyi­ségű takarmány kitermelésére.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom