Szabad Földműves, 1952. január-június (3. évfolyam, 1-26. szám)

1952-06-08 / 23. szám

4 1952. június 8. Podrecsány község kis- és középparasztjai is megindúltak a fejlődés útján Az állami nemzetgazdasági terv országunk általános gazdasági fejlődésé­nek érdekében az összes mezőgazdasági dolgozók elé azt a feladatot tűzte, hogy a mezőgazdasági termelést Szlovákiában 25#/o-kal az 1951-es évhez vi­szonyítva fokozza. Az idén a hektárhozamok további emelését kell elérni az 1951. évvel szemben. Nagyon fontos és jelentőség­­teljes lesz a tervezett feladatok teljesí­tése a burgonyánál és a cukorrépánál, melyek nagy jelentőséggel bírnak, mint élelmiszer, takarmány, valamint ipari nyersanyag források. — Reggeli ha az anyja a hideg miatt nem akarja elengedni, elszökik. Csak itt az építkezésnél érzi jól magát — Jó szövetkezeti tag, vagy kom­bájnvezető lesz majd belőle — mondja az éppen közénk érkező Bracsok elv­társ. Bracsok elvtárs alig negyvenéves, magas, izmos ember. Két kemény te­nyere egy élet küzdelmes harcának tü­körképe. Szemei felcsillanak, mikor ki­tárt karokkal a tisztásra mutat. — Ezen a tisztáson, amely nemrég kihasználatlan terület volt, most a szö­vetkezet új élete kezdődik. A sertés­­hizlalda befejezése után azonnal hoz­zákezdünk a közös istálló és a baromfi­farm felépítéséhez, hogy az állatállo­mányt megfelelő helyen összpontosít­hassuk. A hektárhozamok állandó fokozása, a gépesítési eszközök teljes mértékben - való kihasználása mellett, a modem szovjet agrotechnika tapasztalatainak felhasználását is megköveteli, amelyek éppen a mezőgazdasági nagytermelés­ben alkalmazhatók teljes mértékben. A podrecsányi III. típusú EFSz ta­gok többszöri értekezletet tartottak, ahol megtárgyalták a Párt- és kor­mányhatározatokat, a növényápolási munkákkal kapcsolatban. A szövetke­zeti tagok a felszólalásokban élénk vi­tát folytattak a munkaszervezés körül, hogy magasabb hektárhozamot érhes­senek él és teljesíthessék a Párt és kormányhatározatot. A szövetkezeti dolgozó-asszonyok javaslatot tettek az új' munkamódszerek bevezetéséről, a kapásnövények ápolásánál. Mégpedig úgy, hogy minden tag egészévi munká­ja áttekinthető legyen. Elhatározták, hogy a munkát a munkacsoportokon belül felosztják, mindenki megkapja feladatát, amiért felelős a betakarítá­sig. Ezt a határozatot egyöntetűen 34 szövetkezeti asszony írta alá. Jó munkamódszer — jó ered­mények Ezen munkafelosztás szovjet mód­szereknek bevezetésével jó eredmé­nyeket értek el a növényápolásnál. A takarmányrépa és a korai borsó első kapálását '5 ha-on 3 nap alatt elvégez­ték. A sorok közé táblákat helyeztek, amelyen fel van tüntetve a növényápo­ló neve. Ezzel a munkamódszerrel ke­vesebb idő alatt jobb munkaminőség­gel végzik a munkát. A szövetkezeti tagok a burgonyatermés hektárhoza­mának emeléséért a burgonya ültetés­nél négyzetültetést alkalmaztak, amely módszert a modern szovjet agrotechni­kából merítették. A négyzetültetést 60X60-as távolságban végezték. A ki­kelés után azonnal műtrágyázást alkal­maztak, amiáltal a növény megerősö­dött és gyors fejlődésnek indult. A na­pokban megkezdték a burgonya kapá­lását. A szövetkezeti asszonyok mun­káját nagyban megkönnyíti a modern gépek használata. Már most felkészül­nek a kártevő burgonyabogár megsem­misítésére. Mielőtt elterjednének, dy­­nocittal bepermetezik a burgonyát és a takarmányrépát, hogy még csírájában megsemmisíthessék a kártevőket. Istállók adaptálása A szövetkezeti tagok régi istállókat adaptáltak egy-egy szövetkezeti tagnál, ahol ideiglenesen elhelyezték az állato­kat. Most például 1.000 darab csibét vásároltak, amelyet a tagok továbbne­velésre, szétosztottak egymás között, amíg a tyúkfarm felépül. A legnagyobb nehézségek azonban a sertések elhelyezésénél mutatkozik, fi sertés gondozóknak nagy távolságot kell megtenniük, amíg a takarmány az állatokhoz kerül. A legjobb sertésgon­dozó Bencsok elvtárs. — Amint megér­keztünk, — éppen kifutót készít a ma­lacoknak. Bencsok elvtárs korához ké­pest még nagyon jól bírja a munkát. Ha az arcába tekintünk, megállapítjuk, hogy bizony már hatvan felé jár. Mi­közben a szögeket veri elbeszélgetünk vele: — Szeretem az állatokat, s mindig azon vagyok, hogy valami módon ja­vítsak elhelyezésükön. — mondja Ben­csok elvtárs. Hatvan darab növendék malacot gondozok, s ezek három szö­vetkezeti tagnál vannak széthelyezve. Akkor leszek nyugodt, ha az új sertés­­hizlalda elkészül és a szövetkezet ser­téseit összetömöríthetjük. Ezáltal az állattenyésztő csoport kevesebb mun­kaegységet használ fel, azonkívül az állatok jobb gondozást és takarmányo­zást kapnak. Bencsok elvtárs becsületes munkát végez. Szívügye az állatok jó karbon­­tartása, azt látjuk, ha ránézünk a ma­lacokra. Jó munkájával hozzájárul a szövetkezet kiépítéséhez és a családja életszínvonalát is emeli Hatvan malac gondozásáért napi másfél munkaegysé­get kap. Szép juhállománya van az EFSz­­nek. Már ebben az évben 4238 V pon­tot kaptak a gyapjú beszolgáltatás után, amelyre a legkiválóbb anyagokat vásárolhatják a szövetkezeti tagok Az­által, hogy részesedést kapnak a kiter­melt javakból, érdekelve vannak az EFSz tagok a juhtenyésztésben. Példásan teljesítik beadási kötelezettségeiket A szövetkezet egyébként a második negyedévre 100°/o-on fölül teljesítette minden beadási kötelezettségét. Az állatállomány jó takarmányozása egyik legfontosabb feladata a szövetke­zeti dolgozóknak. A szovjet haladó ag­rotechnika ismeretei, a szovjet mező­­gazdaság tapasztalatai, az EFSz-ek és állami birtokok értékes tapasztalatai mindenütt azt bizonyítják, hogy a szé­na minőségére elsősorban a kaszálás ideje és a szárítás módja van befolyás­sal. A szövetkezeti tagok a lucerna és ló­hereféléket zöldtakarmánynak hasz­nálják az állatok részére. A napokban, amikor a domináns fűfélék kivirítot­tak, megkezdték a legelők és rétek ka­szálását. A szövetkezeti tagok 13 pár lovasfogattal rendelkeznek és így a ta­karmány kaszálását lovas kaszálógé­pekkel végzik, a földtől 4—5 cm ma­gasságban. A téli takarmány biztosítá­sa érdekében kétszeri, esetleg három­szori kaszálást végeznek. Jól felkészül­tek az új szárítási módszerek alkalma­zására, továbbá a betakarításra. A szövetkezet annak ellenére, hogy csak 1951 őszén alakult meg, nagy fej­lődést mutat a falu életében. A szövet­kezet megalakulásánál tevékenyen résztvett Podrecsány község CsTSz szervezete is. A kékinges fiatalok pél­daképként szolgálnak az összes CsISz szervezetek előtt. Nemcsak kezdemé­nyezői voltak az EFSz-nek, hanem szo­ros segítőtársaivá válltak. A megalaku­lás után 12 CsISz tag lépett be ünne­pélyesen az EFSzbe, hogy résztvegye­­nek a falu újjáépítésében. Nemsokára a szövetkezet megalakulása után a köz­ség hangszórót kapott, amelyet a la­kosság fejlődésére használnak fel. A szövetkezeti tagok megjavították a gö­­rönygyös utakat, ahol azelőtt eső után sárban kellett járni a falu dolgozóinak. Jó munkájuk eredménye az is, hogy ma már egy kisparaszt kivételével a falu minden dolgozó kis- és középpa­rasztja EFSz tag és így összetömörülve építik a boldogabb holnapot. Proksz Eta A kommunizmus építkezéseinek nagy győzelme A Don vize egyesült a Volgával A jó munkaszervezés következtében a növényápolási munkák közben már a szövetkezeti tagok hozzáfogtak a ser­téshizlalda felépítéséhez. A falutól kí­vül eső szép tisztáson, ahol nemrégen még libák legeltek most élénk munka folyik. Megrakott traktorokon kékinges fiatalok ülnek, építőanyagot szállítanak az építkezéshez. Ügyesen csattognak a különféle szerszámok a szövetkezeti tagok kezébn. Minden mozdulatuk a törekvés jelképe. A gyalogúton alig négyéves, barna­­hajú kisfiucskát látunk közeledni, amint kis kezében korsót szorongatva, fürge léptekkel igyekszik a két malter­keverő szövetkezeti tag felé. Pajkosan mosolyog, amikor mindkét kezével át­adja a friss vizet az elvtársaknak. Mindannyian elragadtatva néztük ezt a jelenetet, majd megkérdeztük a kisfiú­tól a nevét. — Danko a nevem — feleli bátran és ránk emeli tekintetét... — én is szövetkezeti tag vagyok! — mondotta Danko édesapja, Poltár Pál szövet­kezeti tag lép mellénk, aki szintén az építkezésnél dolgozik. Büszkén néz kis­fiára és mosolyogva mondja: Szombaton, május 31-én a Don vize — áthaladva a Volga—Don hajózható csatorna százkilométeres útján — egyesült a Volgával. A Volga így ki­járatot kapott az Azovi- és a Fekete­tengerhez. A Volga és a Don hajózható csator­nával történt egyesítése befejezi azt az óriási munkát, amelyet a szovjet ha­talom fennállása óta végeztek, a Fe­hér-, a Balti- és a Káspi-tengert az Azovi- és a Fekete-tengerrel összekötő hajózható víziutak újjáépítése és épí­tése terén és a Szovjetunió európai ré­szének öt tengere közötti összekötő ví­­ziút létesítése terén. A zseniális sztálini gondolat testet öltött, megvalósult a kommunizmus nagy építkezéseinek első nagy alkotá­sa. A szovjet emberek befejezték a Volga—Don-csatorna építését. A Don vizétől duzzadó Cimljanszki-tengértől a Volgáig húzódó hatalmas víziút ösz­­szeköti nemcsak e két nagy orosz fo­lyót, hanem észak és dél öt szovjet ten­gerét is. Ennek a hatalmas alkotásnak nincsen párja sehol a világon. Hirdeti, hogy a kommunizmus nagy művén bé­késen dolgozó szovjet emberek alkotó­erejének nincsen határa. A szovjet munkások, technikusok, mérnökök és tudósok, a bolsevíkok pártjának ne­veltjei, a Volga—-Don-csatorna megal­kotásával olyan művet teremtettek, amely méltó a nagy sztálini korszak­hoz. A Volga—Don-csatorna — békemű. Még szorosabban összekapcsolja, még közelebb hozza egymáshoz a szovjetor­szág népeit, megtermékenyíti az el­eddig meddő sztyeppét, szebbé, szelí­debbé változtatja a természetet. A Volga—Don-csatorna az emberek bol­dog, szebb életét szolgálja. Az emberi­ség ellenségei, az imperialista rablók e hatalmas építkezés kezdetén igyekez­tek elhitetni a világgal, hogy a nagy mű sohasem valósul meg, hogy egész Gyönyörű hazánk lövőjéért Örömmel emlékezünk meg Siroky elvtár­sunk 50. születésnapjáról. Mi, az iskola pad­jaiban jó tanulással, tudásunk állandó foko­zásával építjük hazánkban a szocializmust, hogy jól elkészülve kerüljünk dolgozni a szocializmus felépítéséért. Gottwald elvtárs hű munkatársa Siroky elvtávs, már 1937 május 16-17-én Beszterce­bányán o Csehszlovák Kommunista Párt or­szágos konferenciája elé kidolgozta Szlovákia iparosításának tervét, amely a Párt harci programja lett. Ezt a programot a dicső Szovjet Hadsereg felszabadítása révén, az urak igájának lerázá­sa után most tudjuk bővített tartalommal megvalósítani. Mi, a növekvő új generáció tudjuk azt, hogy gyönyörű hazánk iparosításában benne van ifjúságunk boldogabb jövője, a falu el­maradottságának felszámolása és hazánk új­jáépítése. ígérjük Siroky elvtársnak 50. születésnap­ja alkalmából, hogy győzelemre visszük Le­nin és Sztálin zászlaja alatt Gottwald elvtárs vezetésével Szlovákia iparosításának nagy müvét. Bodzsár István, középiskolai tanuló, Szécsényke. A tó állatgondozó példá* mutat (TPP) — Ványik István, a tornóci állami birtok dolgozója még a tavasz elején kötelezettséget vállalt arra, hogy 12 tehénnél május végéig, napi 15 li­terre emeli a tejhozamot tehenenként. Ványik István nemcsak hogy teljesítet­te kötelezettségvállalását, de május 25-én túl is lépte, amikor is naponta 16.5 liter tejet ért el egy-egy tehéntől. Ványik példáját követte Valanyec Mi­hály fejő is, aki ugyancsak 12 tehénnél 15 literes átlagot ért el naponta, ezen­kívül „Vénusza“ 41 számú fejőstehén­től napi 41 literes tejhozamot ér el. Hasonlóképpen szép eredményeket ér­nek el a többi fejők is. A kötelezett­ségvállalások elfogadása révén a tomó­­ci állami birtokon nagyszabású munka­verseny fejlődött ki a fejők között, ahol az említett kiváló eredményeken kívül, — amint említettük —, a többi fejők eredményei is nagyon szépek. Hogy mit jelent Malinyinová módsze­rének teljes mértékű alkalmazása az állatállomány hasznosságának, főkép­pen pedig a tejhozam emelését ille­tően, azt akkor látjuk legjobban, ha tudjuk, hogy e módszer alkalmazása révén egyetlen istállóban 135 tehéntől napi 12 literes tej átlagot értek el dara­bonként. A két élenjáró fejő azonban nem elégszik meg ezzel az eredménnyel, to­vábbi kötelezettséget vállaltak, mégpe­dig napi 18 literes tej átlagra tehenen­ként. Ványik István és Valanyec Mi­hály tudatára jöttek, hogy a háromszo­ri fejés, tőgymasszás és helyes etetés révén, szinte korlátlan lehetőségeket biztosíthatnak a tej hozam emelése ér­dekében. Az eddigi eredmények azt bi­zonyítják, hogy újabb kötelezettség­vállalásuknak e hó végéig eleget is tesznek „csak kommunista propaganda”. Ha­zudtak, mert a kommunizmus e nagy építkezése, íme — valóság. És mégis: propaganda ez, kommunista propagan­da. A Volga—Don-csatorna, a szovjet valóság e nagyszerű része, az egyik legmeggyőzőbb érv, a béke diadala, a szovjet rend felsőbbrendűsége mellett és a háború pusztulásra ítélt erői ellen. Ez a nagy mű világszerte azt a gondo­latát ébreszti és mélyíti el az emberek százmillióiban, miközben az imperialis­ták nyomában — Koreában és Francia­­országban, Nyugat-Eémetorszagban és Amerikában — pestis és tűzvész, jog­­tiprás és börtön, fegyvercsörtetés és nyomor jár, hogy a szovjet emberek munkája nyomán béke, jólét és szabad­ság fakad. A Volga—Don-csatorna elkészült, a gépek és kezelőik pedig elmennek Kuj­­bisevbe és a Szovjetunió más tájaira, hogy az első után felépítsék a kommu­nizmus többi nagy alkotását is. A szov­jet emberek feltartóztathatatlanul ha­ladnak tovább előre és egyre maga­sabbra emelik a kommunizmus és a béke szent ügyének győzedelmes zász­laját.

Next

/
Oldalképek
Tartalom