Szabad Földműves, 1952. január-június (3. évfolyam, 1-26. szám)

1952-06-01 / 22. szám

8 1952. június 1. A szovjet kolhozok hatalmas tábláin nagyméretű agregátok gyorsítják a munkát. A füvesvetésforgó rendszer alkalmazása a novo-annenszki járás kolhozaiban Pótbeporzással növeljük rozstermelésiinket A rozs termésátlagát nagy mérték­ben fokozhatjuk, ha alkalmazzuk a Szovjetunióban jól bevált pótbeporzá­­sos módszert. A rozs ugyanúgy, mint a kukorica, idegen beporzású növény, azaz az egyes virágok megtermékenyí­téséhez egy másik virág pora szüksé­ges. Ha a megtermékenyülés folyama­tát, vagy a virágpor átjutásának mód­ját egyik növényről a másikra a puszta természeti tényezőkre bízzuk, igen gyakori a hiányos szemképződés, amit a rozskalász ablakosságának nevezünk. Az ablakosság mértéke a termékenyí­tésre kedvezőtlen idő esetén a 20-30%­­ot is elérheti. A terméscsökkentő tényezők hatásá­nak kiküszöbölésére tehát a jobb meg­termékenyülés elősegítése céljából al­kalmazzuk a mesterséges pótbeporzást. Ennek segítségével bőségesen juttatha­tunk virágport a megtermékenyülésre. A mesterséges pótbeporzással a bibe tetszés szerint" választja ki a neki leg­jobban megfelelő virágport, tehát a megtermékenyülés is tökéletesebb lesz. A mesterséges beporzással a megter­mékenyülés gyors lefolyását biztosít­hatjuk, aminek következtében a szem­képződés teljes és egyenletes lesz. A pótbeporzás termésfokozó hatása még a következő évben is megnyilvánul, mert az így termelt vetőmag nagyobb bioló­giai értékű, tehát nagyobb termelésre képes. Mindezek következtében nem­csak ebben az évben lesz nagyobb a termés, hanem a pótbeporzott rozstáb­láról származó mag a következő évben is átlagban 0.5—1 q terméstöbbletet ad. A pótbeporzást tehát elsősorban a vetőmagnak szánt táblákon végezzük el. Szovjet tapasztalatok szerint, ahol a rozs mesterséges pótbeporzását alkal­mazták, hektáronként 1-5—5 q termés­többletet értek el és az ablakosságot 22.6%-ról 6.6%-ra csökkentették. A rozs pótbeporzását a fővirágzás idején végezzük. Amig a középső ka­lászrészek virágoznak, addig a pótbe­porzásnak jelentősége kisebb, mert eb­ben az időpontban a virágok megter­mékenyítésére elegendő virágpor kép­ződik. Annál fontosabb azonban a kö­zépső kalászrészek elvirágzása után, amikor a kalász alsó- és felső része vi­rágzik. Ekkor érkezik el a legfőbb ide­je a mesterséges pótbeporzásnak. A pótbeporzást lehetőleg szélmentes időben, a reggeli órákban (7—10 óráig) a harmat felszáradása után végezzük. Esős időjárás esetén a pótbeporzásra az esők közötti időszakot kell felhasznál­ni. Amennyiben 10 óra után túlságosan nagy a fölmelegedés, a munkát ne folytassuk tovább, mert a magas hő­mérséklet egyfelől csökkenti a virág­por életképességét, másfelől a bibék fogékonyságát, tehát ilyenkor a meg­­mékenyülés nem tökéletes. A pótbe­porzást a virágzás idején három-négy napon át a teljes elvirágzásig meg kell ismételni. A pótbeporzás gyakorlati keresztül­vitele a következő módon történik A kijelölt rozstáblán két dolgozó fel­áll egymástól 8—10 méter távolságra, vagy ha lóhátról végezzük, 18—20 mé­ter távolságra és a sorok irányában ha­ladva kifeszitett kötelet húznak ma­gukkal a virágzásban lévő rozstáblán a kalászok magasságában Célszerű a 10 méter hosszúságú kö­télre könnyebb zsákokat vagy vászon­darabot erősíteni úgy, hogy az a kötél­ről kb 40—50 cm-re lelógjon. Ebben az esetben a kötélre erősített vászon­darab haladjon a kalászok magasságá­ban és ez hozza hullámzásbaa bepor­­zandó rozsszakasz kalászait. A kötélre erősített vászon szinte úszik a kalászok felett, sokkal könnyebb a kötél húzása, másfelől pedig a vászonra tapadt vi­rágporkeveréket folyton továbbvisszük a másik kalászra. A nagy termésért ví­vott harcban minél nagyobb területen alkalmazzuk a rozs pótbeporzásának fejlett módszerét. így minden külön befektetés nélkül egészen csekély munkával, átlag 10—15 százalékkal növeljük rozstermésátlagunkat. A sztálingrádi körzet novoannenszki járásá­ban már tizenkét éve alkalmazzák a füves vetésforgót. A füves vetésforgó összetétele olyan nagy tudósok munkájából és tudomá­nyos kutatásaiból született, mint V. Dokucsá­­jev, P. Kosztacsev és V. Viljamsz munkái­ból s ezért a füves vetésforgó a termőföld ter­mékenységének egyik legpontosabb szakaszát képezi. Ez az eljárás egybeolvasztja a mező­­gazdasági termelés minden szakaszát, mint például szántóföldet, rétet, erdőket és az ál­latállomány hasznosságának kérdését. A fü­ves vetésforgó eljárása mindezekkel az egybe­kapcsolódó rétekkel — az egységes vetési el­járással, a föld megművelésének rendszerével, az erdősávok létesítésével, bebiztosítja a ter­mőföld hozamának állandó emelkedését, ugyancsak állandó takarmány alapokat alkot az állatállomány hasznosságának biztosításá­ra, egyszóval elsőrendű biztosítéka a mező­­gazdaság magasabb termékenységének. Amióta novoannenszki járás kolhozai tel­jes mértékben alkalmazzák a füves vetésfor­gó eljárását. nagymértékben emeltél- i­­,e.k termék nységét. Az elmúlt évben például csupán a gauouuucinüekben öt! száz^^^.ml lépték túl a háborúelötti színvonalat, ami annyit jelent, hogy az állam részére ugyan­ennyi százalékkal több gabonaneműt szol­gáltattak be. Ugyanakkor az állatállomány hasznossága is emelkedett. A „Bolsevickij prapor” kolhozban, ahol a legalaposabban alkalmazzák a füves vetésforgó rendszerét, a legutóbbi ötéves terv folyamán átlagosan megkétszerezték a gabonaneműek hektárho­zamát, valamint a napraforgóét is azokkal az évekkel szemben, amikor még a füves ve­tésforgót nem alkalmazták. Amikor a járás kolhozai bevezették a füves vetésforgót, elsősorban a vetés helyes rend­szerét honosították meg, úgy a gabonanemű­­ekben, mint a takarmányfélékben. Azok a kolhozok pedig, amelyek rendszeres öntöző gazdálkodást folytatnak, bevezették a réti gazdálkodás egységes vetési rendszerét. Ugyanekkor nem feledkeztek meg a termést védelmező, erdövédő sávokról sem, amelye­ket úgy helyeztek el, hogy azok tökéletes vé­delmet nyújtsanak. A szakemberek a kolhoz­parasztokkal karöltve a tízrészes vetési eljá­rást vették alapul, amikor is, például a ta­vaszi búza, a legalkalmasabb termelési fo­lyamat alkalmával került földbe, tehát több­éves fű és szénatermés után, a téliek pedig kizárólag csak feketeföldbe kerülnek, mert az ottani viszonyok szerint ez a legkedvezőbb. Ez az eljárás lehetővé teszi, hogy az összps növényi termékek úgy legyenek elvetve, ahogy az állami terv előírja és egyben be­biztosítja a sztálingrádi sztyeppéken is a magasabb terméshozamot. Ezenkívül a takar­mányféléknél bevezetett vetési eljárások tel­jes mértékben segítségére vannak a kolhoz­parasztoknak a takarmánykérdés megoldásá­nál és elősegítik az állatállomány állandó emelkedését. A mezei vetési eljárások a több­éves réti és egyébb takarmánynövényekkel való bevetése a szántóföldek struktúrájának megjavítását szolgálja, egyben nagymennyisé­gű szénát nyújt s ugyanakkor a takarmány­félék vetési eljárása bőséges legeltetésre ad alkalmat. így a tavaszi szénatermés tavaszi takarmányul szolgál, nyáron a nyári takar­mányfélék, ősszel pedig a nedvdús takarmá­nyok, amelyek a takarmányok vetési terüle­téről kerülnek ki. A kolhozokon bevezetett vetési eljárások rendszeressége mindenkor alkalmazkodik a gazdaságok követelményeihez és különleges­ségeihez, így például négy kolhozban a tízu részes vetési rendszer helyett, kilenc részes vetési rendszert vezettek be és a takarmány­vetéséből egy részt mellőztek. Igen nagy jelen­tőséggel bír, hogy a járás kolhozai a füves vetésforgó bevezetésénél saját maguk által termesztett vetőmagot igyekeztek használni. 1950 végén már 37 kolhozban bevezették a füves vetésforgót, s ezek túlnyomó ré­sze már ebben az évben áttért a takarmány­félék vetési rendszerének teljes folyamatára. Az első eredmények mindjárt meg is mutat­koztak, a „Deminszkij” kolhoz parasztjai a gabonaneműekben 4.6 mázsa terméshozam emelkedést értek el. Az a köles például, ame­lyet a „Lenin” kolhozban és a „Bolsevickij” kolhozban és másutt többéves széna és ta­karmányfélék területén vetettek el, 35—40 százalékkal magasabb terméshozamot hozott az előző évekkel szemben. A füves vetésforgó rendszernek egyik igen fontos alkotórésze az erdősávok létesítése. Ezek az erdősávok meggátolják a sztyeppé­­ben a hófúvásoknál a hótakaró elhordását a szántóföldekről. Ezeknek az erdosávoknak védelme következtében b hóolvadás meglasr súl és így a föld jobban átitatódik nedves­séggel, amiáltal a nedvesség úgyszólván egy méter mélységig be van biztosítva. Nyáron pedig ezek az erdősávok megvédik a szántó­földeket a szelek szárító hatásától és hozzá­járulnak a levegő viszonylagos nedvességéhez. Mindez hatalmas eszközt jelent a szárazság elleni harcban. Az erdősávok jelentős szerepét s magasabb hektárhozamok elérésében teljes mértékben alátámasztják a járás kolhozainak tapaszta­latai és a sztyeppe más körzetei is. Ezidősze­­rint a járás kolhozai 2300 ha-nyi erdősávval rendelkeznek. A „Kaganovics” kolhoz, „Sztá­lin” kolhoz, „Lenin” kolhoz és más kolhozok ebben az évben már be is fejezik erdősítési tervüket. Az egész járásban pedig 1953-ban fejeződik be az erdősávok létesítésének terve, ami annyit jelent, hogy az erdősítés tervét 10—11 évvel hamarabb hajtják végre, mint azt az összállami terv előírja. A kolhozok tagjai felismerve az erdősávok rendkívüli jelentőségét az erdősítést határta­lan lelkesedéssel végzik. 1946-ban, amikor ezen a részen nagy szárazság volt, a „Lenin” kolhoz, „Kaganovics” kolhoz, „Bolsevik” kol­hoz és a többi kolhoz gabonaföldjein, ame­lyek' a korábban létesített erdősávok mentén húzódtak el. 15—40 százalékkal adtak na­gyobb gabonatermést, mint azok a területek, amelyek távol estek az erdőktől. Ebből vi­lágosan látszik, hogy amint az erdősávok fái növekednek, olyan mértékben terjed ki ható­sugaruk. Az erdősávok ültetésénél nagy segítséget nyújt a kolhozparasztoknak az állami gépál­lomás, amely kizárólag erre a célra volt megszervezve. Az erdősítés teljes egészében gépesítve van, amely a micsuríni tudomány alapján végzi az erdősítést, kizárólag erre a célra szerkesztett, különleges gépekkel. Ezen­kívül állandóan folyik a szakemberek isko­láztatása, akik a kolhozparasztok soraiból ke­rülnek ki. Az erdősítést végző csoportok élén minden alkalommal a legtapasztaltabb szak­értők állanak. A füves vetésforgó alkalmazásánál a kol­hoz parasztsága nagy súlyt helyez a munká­latok helyes elvégzésére. A munkálatok két főrésze a tarlóhántás és a mélyszántás. A tar­lóhántást nyomban az aratás után végzik, ami legjobb eszköze a nedvesség tartalékolá­sának és egyben a gaz kiirtásának. A mély­szántást a gépállomások már 1949-től kizáró­lag előhántos ekével végzik. A 27—30 cm-re végzett mélyszántásnál nagy mértékben meg­javul a nitrobiológiai folyamat, növekszik a föld nedvességtartalma, stb. és a talaj meg­tisztul a gaztól. A szárazság elleni védeke­zésben nagy szerepet játszanak a halastavak is. A kolhozparasztok 24 nagy halasta­vat építettek ki, ugyancsak két duzzasztógá­tat emeltek és egy vízierőművet a Buzuluk folyón. -­A mezőgazdasági kultúrák magasabb ter­méshozamának és jobb minőségének érdeké­ben a kolhozok minden területet nemesített vetőmaggal vetnek be, nagymértékben alkal­mazzák a vetőmag jarovizálását, a vetések porozását ásványi és szerves műtrágyával, stb. A füves vetésforgók rendszerének alkalma­zása a kolhozok előtt a fejlődés mindent át­ölelő lehetőségeit nyitották meg, ami annyit jelent, hogy a mezőgazdaság termelékenysé­gének növeléseivel állandóan emelkedik a kolhozparasztok jövedelme, s így életszínvo nala is. Pavel Szergejev, a novoannenszki járás Sztálin-díjas főagronómja. Bortermelők kiállítással egybekötött országos versenye Modrján Május 31.-től kezdődően június 2-ig kiállítással egybekötött bor­minőségi verseny lesz Modrán, amely alkalommal a mezőgazda­­sági szakirodalom is kiállításra kerül. A szlovákiai borfeldolgozó üzemek még hetekkel ezelőtt ver­senyfelhívást intéztek köztársasá­gunk szőlővel gazdálkodó dolgo­zóihoz. Ez a felhívás nagy megér­téssel találkozott, úgyhogy ez idő szerint mintegy 600 minta érkezett a kiállításra. A jelentke­zők között az EFSz-ek is 23 min­tával vannak érdekelve. A minták nagyrészét az állami birtokok és a szőlőtermelő szövetkezetek küldték be. Értesülésünk szerint a népi demokratikus államok is képviseltetik magukat a kiállítá­son. A kiállítás május 31-én kezdő­dik és június 2-án este végződik. A programm értékes szak- és színelőadásokkal lesz tarkítva, melynek fénypontja az államdíjas Sl’uk együttes fellépése lesz. A program kerámiai és mező­­gazdasági szakirodalom művészi kiállításával bővül, melyet az Orác könyvkiadó vállalat rendez, a népművészeti központtal kar­öltve. A kiállításra úgy Pozsonyból, mint a modort állomásról állandó autóbusz járat lesz. A kiállítás rendezősége gondoskodott arról, hogy a látogatók igényeit kielé­gíthesse. ]ól halad a munka a garamszentgyörgyi EFSz-ben Mi a garamszentgyörgyi EFSz tag­jai még május első felében megkezdtük a növényápolási munkálatokat. A nap­raforgó kapálását 100%-ban elvégez­tük s a kukoricát is bekapáltuk és a cukorrépa egyelése is befejezés előtt áll. Szép eredményt ér el szövetkezetünk a kertészeti munkákban is. Május 15-én elvégeztük a paradicsompalánta kiülte­tését s a kiültetett palántákat már meg is kapáltuk, úgyszintén a kalerábé, paprika és uborka kapálásával is vé­geztünk. Olyan nagy kedvvel folyik a munka a szövetkezetben, hogy még a hideg időjárás sem gátolta a munká­kat. Erősen küzdünk a természettel. Amikor éjjeli fagyok veszélyeztették szorgalmas munkánkat, úgy védekez­tünk, hogy tüzet raktunk a táblák kö­rül s egész éjjeleken keresztül tüzel­tünk, csakhogy a kárt csökkenthessük. Mi, a garamszentgyörgyi EFSz tagjai igyekszünk szövetkezetünkben minél jobb munkát kifejteni, mert mindnyá­junknak közös célja, a minél magasabb terméshozam elérése. Tudatában va­gyunk annak, hogy ha többet terme­lünk, többet szállíthatunk a közellátás­nak, amiáltal a mi életszínvonalunk is emelkedik. Füri János, Garamszentgyörgy. MAGYAR FÖLDMŰVES! Érted dolgozik lapunk, neked írja minden sorát. Egy hét minden mezőgazdasággal összefüggő hírét megtalálod lapunkban Kiváló szakemberek adnak minden héten akluális tanácsoké Évi 100‘— boronáért minden héten bekopogtat hozzád a J&a&ctd Szabad Földműves a Földművelésügyi Megbízotti Hivatal hetilapja — Kiadóhivatal: Bratislava Krízková 7. — Telefon: 332-99. Szerkesztőség: Bratislava Krízková 7. Te­lefon- 243-46 — Főszerkesztő. Major Sándor — Kiadja az „Orác” lap- és könyvkiadó vállalat. — Nyomja: Concordia nyomda Bratislava, Ul. Nár povstanie 41 — Irányító posta­­hivatal: Bratislava 2. — Előfizetés egy évre: 100.—Kcs, félévre 50.—Kcs. — A lap felmondható minden év végén okt. elsejéig. — Eng. sz. PIO 566/52. IV.2.

Next

/
Oldalképek
Tartalom