Szabad Földműves, 1952. január-június (3. évfolyam, 1-26. szám)

1952-06-01 / 22. szám

6 1952. június 1. Nézzük csak meg, hogyan dolgoznak a baj­­csi birtok dolgozói a Kotelnicai gazdaságban: Május 25-ig 70 ha lucerna lekaszálását ter­vezték és nemcsak teljesítették tervüket, de 15 ha-val túl is teljesítették. Ezt azért érték el, mert a csoport minden tagja túltel­jesítette normáját. így például Kapel József traktoros, napi 5 ha helyett, 7—8 hektárnyi lucernát kaszált le. Lovász József és Forgács János napi 2 ha helyett, három hektárnyi lu­cernát is lekaszált lovasfogattal. Sáfár Fe-Cseppekből lesz a tenger A jó takarmányalap úgyszólván határtalan lehetőséget nyújt a tehenek gondozói számá­ra, a tejtermelés és a súlynövekedés terén, épúgy, mint a sertés hizlalda dolgozóinak is. Ha egy kicsit elkésve is, de már a bajcsi gaz­daságokban is elindult hódító útjára Malini­­nová jól ismert módszere Helyes etetés és tőgymasszázs révén például Csevanka elvtárs, a bajcsi gazdaság tehenésze 15 nap alatt na­pi 2 l átlagos tejhozam emelkedést ért el te­henenként, Borsos elvtárs csportja, a gyulai udvarban ugyancsak 1.5 literes emelkedést ért el tehenenként s ezzel napi 9.5 literre emelkedett a tejátlag. Amint említettük, a tőgymasszázs még csak a közelmúltban indult el hódító útjára a baj­csi gazdaságokban és az első eredmények már Is azt mutatják, hogy e módszer alkal­mazása több százliteres többletet jelent a tej­hozamban. Mindenesetre az eddigi eredmény­nyel korántsem lehetünk megelégedve, mert a tejhozam emelkedésének érdekében sokkal jobban ki kell használni azokat a lehetősége­ket, melyeket az idei kiváló minőségű takar­mányalap biztosít. Azoknak a tehenészeknek, akik még nem alkalmazzák a tejhozam eme­lésének fent említett módszerét, mielőbb al­kalmaznak kell és követniük kell az élen­járók példáját. Különösen sokat tanulhatnak a sertésetetőktől, akik a kormányrendeletben előírt 54 dkg napi súlynövekedés helyett, na­pi 60—62 dkg-os növekedést érnek el. A ser-A takarmányfélék késedelmes kaszálása nagy érték veszteséget jelent renc pedig napi 4 ha helyett, 5 ha-S gereb­­lyélt össze. A széna ezután mindenütt szárí­tókba került. így történt meg aztán, hogy bár a kazalbarakás későbbi időpontra volt tervez­ve, már május 25-ig tíz hektárról el lett vé­gezve. Ugyancsak nem szerepelt a tervben a silózás sem, mégis 9 vagonnyi takarmányt si­lóztak meg. Amint említettük ezekben a csoportokban ott dolgoztak az állatgondozók, akik a fejés után kimentek a mezőre, továbbá a disznó­­hizlalda dolgozói, lóápolók, a dohánycssoport tagjai és mások, akik dolga végeztük után még ezen a téren is hozzájárultak az állatállomány fejlesztéséhez. Természetesen ezért a munka­­többletért, több keresethez is jutnak. Megemlítjük még. hogy a bajcsi állami birtok dolgozói igen értékes kötelezettségvál­lalásokkal igyekeznek hálájukat kifejezni Si­­roky elvtárs iránt születésnapja alkalmából. Ezeknek teljesítésével lapunk más helyén foglalkozunk. tésetetők között nagyszabású munkaverseny fejlődött ki s ebből született meg a nagyszerű eredmény, amely évi 72.000 kilogrammos hús­többletet jelent. Ebben a versenyben a Chra­­sti gazdaság etetői. Szabó László és Szabó La­jos, Kovács István és Zsiga Lajos járnak elől, míg az öreg-gútai gazdaságban Virág Já­nos és István vezetnek. De hasonlóképpen megemlékezhetünk majd a többi etetőről is, akik munkájukkal hozzájárulnak dolgozóink húsellátásának biztosításához. Csak egy néhány példát ragadtunk ki abból a nagy igyekezetből, mellyel a bajcsi állami birtok dolgozói igyekeznek nemcsak teljesí­teni az összesített tervet, de túlteljesíteni is. Sokat beszélhetnénk még arról is, hogy mi­lyen agrotechnikai intézkedésekkel biztosí­tották be a magasabb terméshozamokat más növényeknél is a bajcsi állami birtok dolgo­zói. így például mit jelent az, hogy csaknem 700 hektárnyi területet vetettek be keresztso­ros vetéssel, ha tudjuk, hogy tavaly egyes ke­resztsoros parcellákról 4—5 mázsával nagyobb termést takarítottak be hektáronként, mint ahol nem volt keresztsoros vetés. Arról is beszélhetnénk, hogy mit jelent a termésho­zamot illetően, hogy több mint 150 hektáron használtak szemcsés műtrágyát, aminek nagy előnyét látjuk, ha ránézünk a szépen fejlődő gabonára, amely kiemelkedik a többi közül. Ez mind azonban egy újabb fejezetet érdemel. Miklya János. Állami birtokainknak, EFSz-einknek, és a dolgozó parasztjainknak termelési tervük tel­jesítésében nagy segítséget nyújt a „Szénaka­szálás és a szénafelvásárlás biztosítására vo­natkozó kormányrendelet, amely jó útmuta­tóul szolgál arra, hogy a here és szénaféléket veszteség nélkül betekaríthassuk s így az ál­lattenyésztés fejlesztésének szilárd alapjait megteremthessük. Magasabb terméshozamokkal az állatállo­mány fejlesztésével bebiztosítjuk dolgozóink f- növekvő igényeit, melyek az életszínvonal ál­landó emelkedésének természetes következ­ményei. Hogy mennyire emelkedik dolgozó­ink életszínvonala, legjobban akkor látjuk, ha tudjuk, hogy például csupán az iparban a bérek és fizetések 1951-ben 23.5 százalékkal emelkedtek 1950 évvel szemben és hasonlóan növekedett a többi lakosság jövedelme is. Állami birtokaink dolgozói, EFSz-eink tag­jai, becsületes kis- és középparasztjaink jól tudják, hogy a takarmány-alap biztosításával soha nem tapasztalt fejlődésnek nézünk elé­be az állattenyésztés fejlesztése terén. Ezért az állami birtokok dolgozói, EFSz-ek tagjai igyekeznek jó példával előljárni, úgy, mint például a bajcsi állami birtok dolgozói is. — Tavaly is jó takarmánytermésünk volt és mennyiségre az idén sem sokkal több, de az idei legalább hatszor jobb minőségű, mint a tavalyi volt — mondják a birtok dolgozói, akármelyik gazdasági udvaron kérdezzük meg őket. Igen, ámde azt is meg tudják mon­dani, miért értékesebb vagy hatszor az idei termés, amikor a tavalyi is jó volt? Nincsen ennek semmi titka, hiszen a kormányrendelet világos útmutatást ad az agrotechnikai határ­idő pontos betartására, aminek révén meggá­tolhatjuk a lucerna, herefélék és a széna táp­érték veszteségét. Az állatgondozók és a mezei munkacsoportok együttműködése A szovjet haladó agrotechnika ismeretei, a szovjet mezőgazdaság tapasztalatai és EFSz­­eink, állami birtokaink értékes tapasztalatai mindenütt akt bizonyítják, hogy a széna mi­nőségére elsősorban a kaszálás ideje van be­folyással és a szárítás módja. — Ha ez így van, ez már tavaly is biztosan ismeretes volt és miért nem csináltuk már tavaly is így? — kérdezhetik az akaratosko­­dók. Ezeknek nagyon könnyen megfelelhe­tünk. Az agrotechnikai módszerek tavaly is ismeretesek voltak és számos EFSz-ünkben, állami birtokainkon alkalmazták őket, de a munka megszervezése sok helyen még hiá­nyos volt s a helytelen munkabeosztás a még nem eléggé fejlett munkafegyelem káros be­folyásának következtében az eredmények nem voltak olyanok, amilyenek lehettek vol­na. Ha teljes sikert akarunk elérni, akkor el­sősorban a munkát kell jól megszervezni, melynek a pontos terv az alapja. A tervben meg kell határozni a lekaszálandó terület, a kaszálás, szárítás, kazalbahordás stb. idejét, az elegendő munkaerő szükségletet. Ezt a tervet betartják, meg lesz a kívánt eredmény. A bajcsi állami birtok dolgozói okulva az el­múlt év hibáin, az idén így cselekedtek. De a munkaerkölcs egy másik szép vonása is ki­fejlődött az idén a bajcsi dolgozók között, ami kézzelfogható bizonyítéka annak, hogy a munka igazságos jutalmazása milyen nagy­szerű együttműködést képes megteremteni, így például az idei kaszálásnál kifejlődött a mezei és állattenyésztőcsoportok példás együttműködése. Aminek tulajdonképpen mindenütt meg kellene lennie, merthiszen az állattenyésztőcsportok közvetlenül érdekelve vannak, hogy minél jobb minőségű takar­mányt biztosítsanak a rájuk bízott állatállo­mány számára, mert így több tejet tudunk termelnni, a súlynövekedés is nagyobb, ami­­által a jövedelmük is emelkedik. Ezt a példát azért emlíljük meg, mert ez még nincsen így mindenütt, ami nemcsak maguknak az együttműködést nélkülöző csportoknak jelent kárt, de többi dolgozónkat is megfosztja a töb. tejtől, hústól stb. A szárnyas állomány emelésével több húst =>Hunk dolgozóink asztalára. (TPP) — Számos földművesünk ab­ban a hiedelemben van, hogy a takar­mányfélék késői kaszálásával több szé­na, stb-hez jut. Földműveseinknek ez az álláspontja azonban csak látszólag felel meg a valóságnak, mert, ha köze­lebbről nézzük a dolgot, megállapíthat­juk, hogy látszatra csak azért van több szénánk, mert a túlérett növények ke­ményebbek s ezért terjedelmesebbek, mint amelyeket korábban kaszáltunk le. Bebizonyított tény, hogy késői ka­szálás révén a termés kisebb súlyú, mint az idejében kaszált, azonkívül a késői kaszálás következtében sok fe­hérjét is veszítünk, s így meggyőző­dünk arról, hogy késői kaszálással való' kalkulálásunk valóban helytelen és egyáltalán nem gazdaságos. Ha például fedeznj akarnánk 7 hek­tárnyi terület időben lekaszált lucer­natermését, melyet a virágzás elején végzünk, olyan lucernaterméssel, me­lyet kezdeti virágzás után kaszálunk le, 8 hektárnyi területről betakarított termésre lenne szükségünk, hogy a ko­rai kaszálás előnyét kiegyenlítsük. Ki­­gyenlítésről azonban szó sem lehet, mivel nem 7, hanem 8 hektárnyi ter­mésről van szó. Emellett a későbben kaszált lucerna tápértéke lényegesen csökken. Ha figyelembe vesszük, hogy egy ha-on 50 q lucernatermést érünk el, akkor látjuk, hogy a 7 ha-ról beta­karított termésnek, amelyet a virágzás elején kaszáltunk le, ugyanolyan táp­értéke van, mint 8 hektárról betakarí­tott 400 q-ás termésnek, melyet az el­virágzás után kaszáltunk le. Azon az egy hektáron, amelyet a takarmányfé­lék, időbeli kaszálása révén, például gabona számára tudnánk fölszabadíta­ni, 20 q-as gabonatermést számítva, 8.000 koronával magasabb jövedelem­hez juthatunk. Ha így összehasonlíta­nánk nagyobb területeket rájönnénk, hogy óriási összegről van szó, melyek­nek bevételétől a késedelmes munka folytán elesünk. Nem is sióivá arról, milyen károsodás éri dolgozó népünket a közellátást illetően. Ugyanez vonatkozik a rétekre is, mert például, ha 20 h-nyi rétünk van, hektáronkénti 40 q-os átlaggal, a késői kaszálás következtében 1 ha-nyi terü­leten 720 kg jóminőségű szénát veszí­tünk. A fehérje értéke, amit így a ké­sedelem miatt veszítünk mutatja, hogy helyes eljárással 200 napon át 6—8 fe­jőstehenet tudnánk ellátni szénával. Ha ehhez hozzávesszük, hogy a fejőste­henektől 6 literes napi átlagot érünk el, látjuk, hogy az összes tehéntől 36 —48 litert érhettünk volna el, ami 200 nap alatt 7.200—9.600 literre szaporo­dik. Ez 4.30 koronás ár mellett 30 000 —40.000 korona jövedelem többletet vagy annak elvesztését jelentheti szö­vetkezeti tagjaink, kis- és középpa­rasztjaink számára. Ugyancsak dolgo­zóink is néhányezer liter tejjel káro­sodhat. Ha az összehasonlítást még to­vább folytatjuk azt látjuk, hogy a ké­sedelmes kaszálás következtében járási mértékben olyan . nagy takarmány­mennyiséget veszítünk, amiből hatal­mas tehéncsordát tudnánk eltartani. Éppen ezért igen fontos teendőnk a ta­karmányfélék időbeli kaszálása és be­takarítása. A takarmányfélék kaszálásánál nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a here és a lucernafélék területeit a ka­szálás után nyomban meg kell boronál­­ni,*a réteket és a legelőket gondosan megtisztítani és trágyálével megtrá­­ffvázni Zöld takarmánynak vessünk szakaszosan csatornádét A téli bőséges takarmányalap biztosítá­sának egyik igen fontos feltétele, hogy szarvasmarháinknak egész nyáron át le­gyen zöldtakarmánya. Semmi esetre sem szabad megengednünk, hogy a télire szánt lucernát, lóherét vagy szénát nyáron át feletessük. Ezért nagyon fontos, hogy idő­ben gondoskodjunk a lekaszált bükköny és bíborheréről. A kihasználatlanul álló földjeinket pedig zöldtakarmány bevetésé­vel hasznosítsuk. A hosszú ideig tartó csalamádét etetés­nek két módja van Az egyik, hogy egy időben különböző tenyészidejű kukorica fajtákat vetünk. A zöld takarmány folyama­tosságához azonban beválik a másik meg­oldás is, hogy egyfajta kukoricából szaka­szosan, mégpedig 10—14 naponként ve­tünk. Ami az egyes csalamádé-szakaszok ve­tőterületét illeti, az a helyes szempont, hogy a jószág ellátására 10, illetve 14 nap­ra elegendő csalamádét szolgáltasson. Csalamádétermesztésre, ha csak lehet, dúslevélzetű, erősen fattyasodó kukorica­fajták egyik-másikának magvát használ­juk. Annak érdekében, hogy a csalamádéból elég nagy tömeget nyerjünk, kaszálását ne kezdjük egészen fiatal állapotban. Hagyjuk tehát a csalamádét felnőni. Várjuk be a kaszálással a címerhányás kezdetének idejét. A címerhányás kezdetétől azonban fo­lyamatosan, nap-nap után vágjuk és etes­sük a csalamádét, nehogy elvénüljön. El­­vénülés miatt a csalamádé nemcsak ízle­tességéből veszít, hanem táplálóértéke mindinkább csökken. A csalamádé jó takarmány, csak egy fogyatékossága van, mégpedig az, hogy emészthető fehérjében egyéb takarmá­nyokhoz képest szegény. Mivel a fehérje az állati szervezetnek nemcsak a létfenn­tartáshoz, hanem a tejtermeléshez, valamint a növekedéshez feltétlenül szüksége van, a csalamádét fehérje tekintetében aján­latos kiegészítenünk. Fehérjében dúsabbá tehetjük a csalamá­dét, ha közéje borsót vetünk. A borsó tudvalévőleg a lucernához és lóheréhez ha­sonlóan, emészthető fehérjedús takarmány. Mind a tisztavetésű csalamádét, mind a borsóst is rendesen istállótrágyába vetjük. Nagyon alkalmas hozzá a Viktoria-borsó, mert erősfejlődésű. Homokos talajon a ke­­vésbbé igényes homoki borsót használ­junk. A borsós csalamádé vetésénél a ku­koricát és a borsóvetőmagot nem kever­jük össze, mert a gyorsabban csírázó es fejlődő borsó esetleg elnyomná. Ha a kukorica már kikelt, akkor 90— 100 kg borsót vetünk rá keresztbe hektá­ronként. A jól sikerült borsós csalamádé­­ban amikorra a kukorica a címerét ki­hányja, a borsó már virágzik. Ekkor ka­szaérett. A kukorica zöldtakarmányozásra korán lekerülő növények tarlójába, vagyis má­sodterményként is vethető. Ajánlatos a tarlóba teljesen érett trágyát középmé— lyen leszántani. A friss szántásba belevet­jük a kukoricát. A másodterménynek vetett kukoricát rész­ben zöld állapotban etethetjük az ősz fo­lyamán és így azzal a csalamádéetetés időszakát meghosszabbíthatjuk. Az esetleg feleslegben lévő részt pedig egymagában, vagy kukoricaszárral, vagy egyéb takar­mánnyal keverten silózhatjuk. K. V. GUBÓJANAK ICNYtSÉSíVet £S ••.­­DINOCIDQS PERME1 ÍZESÉVEL KORA JA VASSZAl, IDEJÉBEN KELL GONDOSKODNUNK *IRTÁSÁRÓL A bajcsi állami birtok dolgozóinak harca a teljes terv túlteljesítéséért A széna betakarításának és az állatállomány hasznossága emelésének'/o példa}a „Ez évben kiterjedt agrotechnikai és zoo technikai intezkedeseket kell tennünk, me­­lyek majd biztosítják a magas terméshozamot és haszonhajtást. Csupán ezeknek az intéz­kedéseknek a lelkiismeretes megvalósításával érhetjük el a mezőgazdasági termelés tervé­nek teljesítését, melynek terjedelme Szlovákiában 25.5 százalékkal emelkedik a múlt évi termeléssel összehasonlítva. Ezt a tervet teljesíteni annyit jelent, hogy jelentős haladást kell tennünk a szlovákiai mezőgazdaság, mindenekelőtt az ál lattenyésztés fejlesztésében. E tervet teljesíteni annyit jelent, hogy a magas terméshozam száz és száz mesterét kell felnevelnünk, lelkes harcosokat a mezőgazdaság szocialista megszervezésének magasabb színvonaláért — mondotta Viliam Siroky elv társ, a Nemzeti Arcvonal Központi bizottsá­gának pozsonyi ülésén. SZÖVŐLEPKE I toHÍneteizi a íjtjümátixo it K

Next

/
Oldalképek
Tartalom