Szabad Földműves, 1952. január-június (3. évfolyam, 1-26. szám)
1952-05-25 / 21. szám
1952. május 25. 7 A méhek rövid távolságra való átszállítása, napközben is A méhlegelő után való vándorlásnál a méheket legkevesebb 3 km távolságra szállítjuk, gyakran abban a félelemben is, hogy a dolgozó (röpméhek) nem térnek vissza. Néha célszerű lenne a jó méhlegelő-forrás után 1 km. vagy még kevesebb távolságra is átszállítani a méhcsaládot. Hogyan járjunk el ilyen esetben? (Vercenko a Pcelovodstvo 4. sz.-ban 4 éves tapasztalatairól írja) Az első esetben az eredeti állomástól 650—700 m távolságra szállította nagy méhesét. A következőképpen járt el: A méhek teljes röpködése közben, oly módon zavarta meg a fészek rendjét, hogy a fiasító rámákat átrakta a fiasító szélére és a rámát a készlettel a közepére tette. Erre a rámákat eltömte és a családot előkészítette az átszállításra. Amint ezt a munkát az egész méhesben elvégezte, figyelni kezdte a méheket. A dolgozó méhek a legelőről visszatérve látván ezt a rendetlenséget, többé nem röpültek ki, bizonyára otthon akartak rendet csinálni. Rövid idő múlva a röpködés teljesen megszűnt, bár estig még sok idő volt. A röpnyílásokat lezárta és a méheket teherautóval átszállította az új helyre. Közben már esteledett. Az új helyen szétrakta a kaptárokat és a röpnyílásokat felnyitotta. Kora reggel, még a méhek kiröpülé- . se előtt, minden röpnyílásba hatalmas füstgomolyagot fújtak. Ezt 10 perces időközönként 3-szor ismételték. Amint a méhek lecsillapodtak, lassanként tájékozódni kezdtek az új helyen. Nagyon kevés méh tért vissza a régi faelyre, mert a gyenge család melyet a biztonság kedvéért az eredeti helyükön hagytunk, nem erősödött meg. Másik esetben a méheket 800 m távolságra szállította éspedig nappal. így járt el: A méhcsalád fészkét úgy bolygatta meg, mint az első esetben. Aztán a füstölővel kaptártól kaptárig ment és midegyikbe 3 hatalmas füstgomolyagot fújt. Ezt többször megismételte 3 óra múlva a méhek röpködése teljesen megszűnt. Ekkor a röpnyílásokat elzárta és a méheket átszállította az új helyre Az új helyre való jövetel után a kaptárakat azonnal szétrakta és a röpnyílásokat kinyitotta. A fészek megbolygatása, a füstölés, aztán szállítás és az áthelyezés megtévesztette a méheket, de a röpnyílás felnyitása után lassan tájékozódni kezdtek az új helyen. A régi helyükre nem tértek vissza. Ezt az eljárást már 1944 óta gyakorolják a Szovjetunióban. Vándorlás a méhekkel és ami ezzel összefüggésben van Az a méhész, akinek nincsen olyan növényzete, amely méheinek állandó hordást biztosítana, — olyan vidéken, ahol nincsen tisztesfű (tarlóvirág) —, vándoroljon a méhész olyan vidékre, ahol a méhek késő őszig is gyűjthetnek Ha akácban szegény a vidék, akkor vándoroljon olyan helyre, ahol dús akácvirágzás van. A többi virág bizonytalanabb. A repcére való vándorlás tavasszal igen kifizetődik, ha sikerül, mert ha beválik ezen annyira felerősödnek a méhek, hogy az akáchordásra igen népes családok lesznek s amellett a repcéből még pergetni is lehet, néha 30 kg-ot is családonként. Azonban éppen a repcevirágzásra szokott az idő hirtelen rosszrafordulni, a méhész kárára, mert a nektár illata kicsalja a méheket és így sok elpusztul közülük kint a virágon, a hideg miatt. Sokszor 50—60 családot kitenyészt egy méhész anélkül, hogy mézhez jutna. Nem szánja rá magát a vándorlásra jó akác és tisztesfű méhlegelő után. Aki egyszer megkezdte a vándorlást, többé nincs szüksége rábeszélésre, mert ily módon elegendő mézhez jut és családjai megerősödnek A két hetes akácvirágzás alatt több rámát beépítenek a méhek, mint egész évben. Ma, a racionális (észszerű) termelő méhészkedés elképzelhetetlen a legelő utáni vándorlás nélkül Vándorlással kihasználhatjuk a család erejét, ami enélkül kárbaveszne, eltűnne. A vándorlás előnyei Ha méhészkönyvekben és folyóiratokban lapozgatunk, megállapíthatjuk, hogy a Szovjetunióban és az egész világon mindig a vándor méhészkedés a legtermékenyebb. Kihasználják a gazdag nektár hordást és a többi hordásnál. a kedvező éghajlati viszonyok mellett szinte hihetetlen mennyiségű mézet pergetnek a családoktól. A vándor és rögzített (állandó) méhészet közötti különbséget legjobban és legérthetőbben úgy fejezhetjük ki. ha néhány konkrét esetet említünk, amint azt a kaptármérleg mutatja. Mert a mérleg nem csal. Ahol a méhes körül néhány fűz virágzott, már ott is 1.20 kg a hozadék, ahol azonban a fűzek ezrei szolgáltak nektár forrásul, 6 kg volt a hozam, azonkívül egy méhcsalád már április közepén 40 dm2 közfalat épitett és azt mindjárt be is rakta petékkel Hogy ez mit jelent a méhek feljődésében és megerősödésében, azt nem kell hangsúlyozni. Akácvirágzásnál a megmért család hozadéka 9 kg és a vándorlásnál akácerdőben 29 kg, kedvezőtlen időjárás esetén nagy tábla eszparzettánál a hozadék 21 kg A 9 kg-os hozadék nem fedi a család téli, sem a tavaszi fejlődés szükségleteit. Pergetésről pedig szó sem lehet. A vándorlással elért hordás eredménye azonban a méhészt is ellátja elegendő mézzel és a teleléshez szükséges készlet is be van biztositva Amint látjuk még egyes helveken előfordul sok nektárforrás. Ezeket azonban meg kell keresni és méhecskéinket odavezetni. Természetesen nagyon sok függ az időjárási feltételektől is. A fűz egész alacsony hőmérséklet mellett is mézel, a hideg nem árt neki. Az akác 20 °C-on felül mézel a legjobban. A tisztesfű 30—50“C-nál, felhőzet alatt. A hárs szélcsendes időben felhőzet alatt. A méhlegelők hozadéka, ha ezek a feltételek teljesülnek és a méhész erős méhcsaládokkal rendelkezik, nagyon szép eredményeket érhet el. Nem titok hogy a fűznél 6—7,kg-os, az akácnál 40—50 kg-os, a hársnál 20 kg-os, a tisztesfűnél 50 kg-os, málnánál 40 kgos, a csőviricsnél 40 kg-os, eszparzettánál 30 kg-os, repcénél 20 kg-os, fehérlóherénél 30 kg-os a hozadék. Az erdei .mézelés, ha sikerül. 60 kg-ot is hozhat Ezek a legkedvezőbb körülmények eredményei. Más évben ugyanazon a helyen, de más hőmérséklet és időjárás mellett, egyforma erős családokkal alig e hozadék harmadát érjük el. De éppen ez a a legszebb a méhészkedésben, az ilyen tervezgetés és várakozás, melyet sok méhész ilyen kívánsággal fejez ki: „Csak egyszer szeretnék nagy hordást“. Természetesen, ilyen eredményeket csak az érhet el, aki nem várja, „míg a legelő jön hozzá“, hanem fogja méhecskéit és a legelő közepére szállítja őket s így vándor méhésszé válik. Ezen méhészek gondjairól és nehézségeiről szólunk még pár szót. A nyitrai kerületben némely JFSz elmarad a tagtoborzási versenyben A nyitrai kerületben április 15-én kezdődött meg a tagtoborzási verseny, amely különösen szépen megnyilatkozott egyes Járási Fogyasztási Szövetkezeteknél. A versenyben szép eredményeket értek el azok a JFSz-ek, ahol komolyan felkészültek rá. Kerületi méretben az eredmény általában kielégítő, mivel április 1-től, 15-ig 200.000 új tagot szereztünk, ettől az időtől fogva pedig újabb 3132 tagot. Mindezekből azt látjuk, hogy nagy segítségünkre volt az a kritika, amely a kerületi gyűlésen elhangzott. Az aranyosmaróti JFSz az eddig elért eredményt annak köszönheti, hogy hathatósan megjavította tömegpolitikai munkáját és helyes álláspontot foglalt el céljaik elérése érdekében. A zselizi JFSz ebben az időben szintén nagyon szép helyet foglalt el a versenyben, miután néhány öntudatos elárusitó segítségével, 770 új tagot szerzett a fogyasztási szövetkezetnek. Szintén nagy előrehaladást jelentett, hogy Polka elvtárs, kultúr-propaganda referens a nyilvános gyűlések alkalmával 279 új tagot szervezett be a szövetkezetbe. A vágsellyei JFSz az utóbbi időben szintén szép eredménnyel dolgozott, mivel további 334 új tagot sikerült megnyernie s így újabb tagjai lettek a fogyasztási szövetkezetnek. A versenyben kimagasló eredménnyel dolgozott Stranáková Vilma, aki egyedül 43 tagot szerzett. Fábri Ilona elvtársnő, a 040-es elárusitó főnöknője, Sládeckovon 97 új tagot szerzett. Ugyanebben a községben Schuster Béla, a 038-as elárusító üzem vezetője 35 taggal emelte a szövetkezeti tagok létszámát. Sládeckovce község, ahol a verseny megkezdése előtt csak 61 tagja volt a fogyasztási szövetkezetnek, ma a vágsellyei járásban az első helyre került. A nyitrai kerületben némely JFSz annak ellenére, hogy a hibákat és a nehézségeket kiküszöbölték, a tagtoborzási versenyben semmiféle javulás nem mutatkozott. Ezek közé tartozik a bánovcei EFSz, ahol a verseny kezdetétől mindössze 279 új tagot szerveztek be a fogyasztási szövetkezetbe. Úgyszintén a lévai JFSz sem szerzett csak 462 új tagot és az utóbbi két hét alatt a prievidzai JFSz is csak 53 új tagot szerzett. Meg kell még ezenkívül említenünk. hogy az utóbbi két hétben a Léván szerzett új tagok száma sem valami kielégítő, ahol 35 tagot, sem Bánovcén, ahol 65 tagot és Galgócon, ahol csupán 17 új tagot tudtak beszervezni a fogyasztási szövetkezetbe. Ha a fentemlített Járási Fogyasztási Szövetkezetek lépést akarnak tartani a többi JFSz-kel, akkor a tagtoborzásban nem szabad ennyire lemaradniok, sőt minden lehetőséget fel kell használniok arra, hogy a legutóbbi gyűlésen szerzett tapasztalatok alapján minél iobb munkát fejtsenek ki ebben az irányban. A vágsellyei járásban a legjobb tagtoborzók közé tartozik Bakó Ferenc, a 025-ös elárusítóhely vezetője, aki Negyed községben 39 új tagot szerzett. A komáromi JFSz-nél kitűnik munkájával Néma Lajos, a szentpéteri elárusítóhely vezetője, aki egymaga 77 új tagot szervezett be a fogyasztási szövetkezetbe. Miért nem volt árú a ktiíníki fogyasztási szövetkezetben Kutnfk község dolgozó parasztjai naprólnapra arról panaszkodtak, hogy a Jednota elárusítóban bizonyos szükségleti cikkeket egyáltalán nem tudnak kapni és így bevásárolni Dunaszerdáhelyre kénytelenek járni. Papp József, a kutniki Jednota vezetője a dolgozó népet azzal a kifogással utasította el, hogy nincs szappan, nincs mosópor, 'fűrészfélék stb., mert szerinte a szocialista kereskedelem nem képes arra, hogy a fogyasztók igényeit kielégítse. Elképzelhetjük, hogy ez a minden hájjal megkent osztályellenség mennyi felesleges fáradságot idézett elő, hányszor nem lett kész az ebéd idejében a becsületes ember konyháján azért, mert a hiányzó szükségleti cikkekért Dunaszerdahelyre kellett menni mindaddig, míg éberen őrködő elvtársaink le nem leplezték Papp Józsefet, a Jednota vezetőjét. Elvtársaink éberségének köszönhető, hogy a dunaszerdahelyi rendőrségnek sikerült lelepleznie Papp József gaztetteit. A nyomozás következtében kb. 40 mázsa árút találtak nála elrejtve, különféle árucikkekből. Előkerült az eddig hiányzó szekfűszeg, majoránna, paprika, cukor, mosópor, festékek, új kerékpárok, fűrészreszelők, gyertya, papirosok, rengeteg szappan, cigeretta, sőt még leveles dohány is és sok egyéb árúcikk. Ezért nem volt tehát árú és ezért kellett a dolgozó asszonyoknak Dunaszerdáhelyre járni bevásárolni, mert a volt kereskedő úr a pincéjébe gyűjtögette össze az árút. De Papp József úr nemcsak, hogy megcsalta a dolgozó népet, hanem jelentősen meg is károsította. A pincéjébe rejtegetett árú nem volt rendesen elraktározva és a nedvességtől több féle árúcikk hasznavehetetlenné vált. Ami viszont a kamrájában volt elrejtve, azon a tyúkok tanyáztak és egy bizonyos része ennek is használhatatlanná vált. Papp József megmutatta igazi arcát a dolgozó népnek. Már 1951-ig, mint magán kereskedő felhalmozott egy csomó árút, majd bezárta az üzletét és aztán feketén adott el mindent. Világos, hogy az ilyen ember nem élvezheti többé a nép bizalmát és elkövetett gaztetteiért megkapja majd a megérdemelt jutalmát. Somogyi Zoltán, Dunaszerdahely. Első lenne a kaptár kérdés. Tapasztalatainkból merítve állíthatjuk, hogy nem a kaptár, hanem csakis a méhek hordják a mézet. Hiába van szépen kifestett, modem kaptárunk, ha benne gyenge a család, kevés méhhel, ez bizony mézet nem ad. Ellenkezője a régi, öreg kaptár, erős családdal. Ha mézet akarunk, csak erős családdal vándorolhatunk. Ha szaporítani, tenyészteni akarjuk a méheket és építeni, úgy csak gyenge családokat fiatal anyákat' és a fiasítóba közfalakat. A legelés alatt annyira megerősödnek, különösen, ha a hordás kiadós és hosszantartó, hogy gyakran szabad szemmel nem tudjuk megkülönböztetni a törzscsaládot, a tartalék anyáétól ami gyakran előfordulhat. A kaptártól megköveteljük: hogy raktározható, könnyű és elégségesen szellőztethető legyen, nagyon fontos, 'hogy méheink meg ne fúljanak benne. Továbbá nagyon fontos, hogy a keretek a szállítás ideje alatt ne mozoghassanak, mert különben nagyon sok méh szétzuzódna. Ilyen esetben, ha kiengedjük őket, nem tudnak repülni, csak a kaptár előtt mászkálnak és pár napon belül elpusztulnak, ezt a jelenséget biztosan minden vándor méhész ismeri. Hogy milyen a kaptár, fekvő, álló, rakodó, lapozó stb., nerrt mérvadó, fontos, hogy erős családot tilalmazzon.
