Szabad Földműves, 1952. január-június (3. évfolyam, 1-26. szám)

1952-05-04 / 18. szám

4 1952. május í. Megkap’ia megérdemelt büntetését \ mezőgazdaságunk megkárosítóinak bandája Az elmúlt héten, szerdán, a prágai Allambíróság szenátusa előtt Otakar Balas elnökletével megkezdődött a volt agráriusok soraiból alakult kémek és kártevők 8 tagú vezetőcsoportja elleni főtárgyalás, akik összeesküvést szőttek köztársaságunk ellen, a Wall-Street ügynökségének, az úgynevezett „Zöld In­­ternacionálénak“ utasításai alapján. A bűnper nagyszámú közönség, a hazai és a külföldi újságírók jelenlétében folyt le. A tárgyalás megnyitása után, Milo­­szlav Kolaja államügyész előadta a vá­dat, amelyben vádolja Jozef Kepka, volt tanárt, az agrárpárt volt funkcio­náriusát, Ant. Chaloupek volt agrár­párti képviselőt, Frantisek Topol bank­hivatalnokot, dr. Ing. Otakar Csapek, volt nagybirtokost, Klíma ügyvédet, Vilém Knebort, volt nemzetis-egyesü­­lés-párti képviselőket, továbbá Jozef Kosztrohryz hivatalnokot és dr. Václav Rencs írót, hazaárulás és különféle bé­kevédelmi törvénybe ütköző bűnté­nyek elkövetésével. Ezenkívül Kepka, Topol, Klíma, Kosztohryz és Chalou­pek kémkedéssel is vádoltatnak. A bizonyító eljárás befejezése után, Miroszlav Kolaja államügyész elmon­dotta záróbeszédét. Mérlegelte az álla­munk és népi demokratikus rendsze­rünk ellen irányuló összeesküvés terje­delmét és veszélyességét, amelyet a vádlottak letartóztatásukig az amerikai háborús uszítok zsoldjában szerveztek. Rámutatott arra, hogy nem csak go­nosz szándékú hazaáruló tevékenység­ről van szó, amely jelentőségével csu­pán államunk belső érdekeit és bizton­ságát érintené, hanem, hogy ebben az esetben a halódó kapitalizmus sötét erőinek „keresztes hadjáratáról“ is az amerikai imperializmus által szerve­zett akcióról, amely minden alkalmat megragad, hogy jobban kitolhassa azt az időt, amikor mint az emberiség, a haladás, a demokrácia és a béke legna-i Bíróság előtt szocialista építésünk veszedelmes kártevője Hétfőn, április 28-án a pozsonyi járásbíróság dr. Artur Simko elnökletével ülésező öttagú szenátusa előtt felelt bűneiért Iván Frostig, volt pozsonyi arany- és ezüstműves. A bírósági tárgyalást pozsonyi üzemeink számos dolgozója érdeklődéssel követte. Iván Izidor Frostig kizsákmányoló pálya­futását 1907-ben kezdte meg, amikor órás­műhelyt nyitott Pozsonyban. A dolgozók ve­rejtékéből 1927-ig olyan nagy tőkét gyűjtött össze, hogy fivéreivel — hasonló vágású em­berekkel — arany- és ezüstgyárat alapított Pozsonyban. A gazdasági válság csúcspont­ján is jól ment Frostig dolga, úgyhogy 1931- ben még egy üzlethelyiséget nyitott Prágá­ban. Abban az időben, amikor a München előtti köztársaságban egy millió munkás volt munka nélkül és koldúsalamizsnákból élt, Frostig háromemeletes házat építettett, amibe az akkori időkben 1 millió 500 ezer koronát fektetett be. Mindjárt a felszabadulás utáni első napokban egész működését arra irányí­totta, hogy újra kizsákmányolhassa a dolgo­zókat. Befurakodott volt vállalata nemzeti gondnokságába és a reakciós elemek segítsé­gével sikerült 1947-ben restitúció útján újra visszakapni tulajdonába az üzletet. 1949-ben a gyárat államosították, Frostig azonban to­vábbra is megmaradt mint művezető. A népi demokratikus rendszer iránt érzett gyűlö­letből és gazdaságunk megkárosítása iránt való igvekeztében Frostig 1947-től különféle rejtekhelyeken tartogatta összelopott vagyo­nát. Ilymódon dolgozó népünket körülbelül 750 millió korona értékű arany- és ezüst­árúval, órákkal, ékszerekkel, drágakövekkel és más árukkal rövidítette meg. A kihallgatás során Frostig igyekezett ki­bújni az elkövetett gaztettekért való felelős­ség alól, azonban döntő bizonyítékokkal rá­bizonyították büntevékenységének egész ter­jedelmét. Vallomása végén a bizonyítékok ' terhe alatt beismerte, hogy összelopott vagyo­nát nem jelentette be a vagyonadó, a va­gyongyarapodási adó és a milliomos-adó ki­vetése céljából, hogy megkárosítsa gazda­ságunkat. Frostig, aki reményét az új vi­lágháború kitörésébe helyezte, ezeket az ösz­­szegyűjtött és eltitkolt értékeket elsikkasz­totta az államosítás elől azzal a szándékkal, hogy szabotálja gazdaságunk építését. Mint gonosztevő tőkés arra számított, hogy vissza­térnek a kapitalista első köztársaság alatti „aranyidők” és hogy újra büntetlenül szipo­­lyozbatja dolgozóinkat és munka nélkül él­het mások rovására. Frostig vallomása meg­mutatta a kizsákmányoló piszkos és könyör­telen jellemét. Rejtekhelyein, a különféle más összelopko­dott tárgyak között püspökkeresztet és ezüst koronát is találtak. A kapitalista nyúzó Fro­stig gyalázatos arculatát kiemeli másfél kiló aranyfog lelet, amelyeket az SS emberek a koncentrációs és fogolytáborokban, áldozataik szájából raboltak el és amelyeket Frostig vagyona gyarapítására használt fel. Frostig utálatos mohósága abban is megnyilvánul, hogy rendszeresen pörösködött alkalmazot­taival és még saját édestestvéreit is megra­bolta. A bíróság ezután tanúként kihallgatta a vádlott feleségét, Frostig Margitot, a vád­lott gonosztevő tevékenységéről, aki többek között arról is vallott, hogy a vádlott egy fürdőhelyen órájának elvesztése miatt hogyan üldözte a ruhatárosnőt annak ellenére, hogy semilyen bizonyítéka sem volt ellene és ami­kor a ruhatárosnőt a bíróságok felmentették, kijelentette, hogy egészen a legfelsőbb helye­kig fogja őt üldözni, mivelhogy „a koldúst be kell csukni”. A további tanú, Erna Uhrová, a vádlott nővére, a Frostig által összelopkodott arany­tárgyak elrejtésével vallott. A vádlott nővé­rének, sógorának és testvérének vallomásai­ból bebizonyítást nyert, hogy Frostig ezeket a tárgyakat azzal a szándékkal rejtegette, hogy meglopja dolgozó népünket. A bírósági szakértők vallomása szerint, aki véleményé­ben többek között megerősítette, hogy a Fro­stig által összefeketézett és elrejtett tárgyak összértéke körülbelül 750 millió koronát tesz ki, Anti Ferenc járási ügyész előadta vád­beszédét. Beszédében részletezte a vádlott Frostig gonosztevő tevékenységét. Rámutatott Frostig gaztetteinek terjedelmére is, mivel azokból az értékekből, amelyeket Frostig dol­gozó népünktől elvont, 2000 kétszobás lakás­egységet lehet fölépíteni, a legmodernebb kényelmes berendezéssel ellátva, vagyis egy 8000 lakosú legmodernebb várost lehetne be­lőlük felépíteni. Az ügyész továbbá rámuta­tott arra, hogy Frostig ezeket a bűntetteket mint a bukott tőkésosztály tagja, követte el, amely a népi demokratikus rendszer és a dol­gozó nép iránti gyűlöletből a leggyalázatosabb eszközökhöz folyamodik: Rámutatott, hogy a vádlott a népi demokratikus rendszer meg­semmisülésére és űz világháborúra számított, amelynek lehetővé kellett volna tennie szá­mára az újabb korlátlan kizsákmányolást. Beszéde befejező részében hangsúlyozta, hogy Frostig és a hozzá hasonlók, a Koreában baktériumfegyvereket használó barbár impe­rializmus szövetségesei. Ezután fölszólalt a vádlott védője, aki rá­mutatott az enyhítő körülményekre, majd a vádlott élt az utolsó szó jogával. Tanácskozás után a bíróság meghozta az Ítéletet, amely a vádlottat bűnösnek ismeri el, a vádiratban felsorolt bűntettekben és ha­lálbüntetésre, egész vagyona, valamint állam­­polgársága elvesztésére és 2 millió korona pénzbüntetésre Ítéli. A bíróság által meghozott igazságos Ítélet annak a bizonyítéka, hogy dolgozó népünk szigorúan leszámol az összes kártevőkkel és fölforgatókkal. gyobb ellensége, a történelem szemét­dombjára kerül. E vezető gonosztevő csoport, minder faluban külön szabotáló csoportokai szervezett az EFSz-ek a beszolgáltatási kötelezettségek nem teljesítésére és a2 állattenyésztésünk szabotálása céljából, Szerencsére e gonosz művet a vádlot­tak nem tudták befejezni... Ez azon­ban nem az ő érdemük. Számításukat mindenekelőtt biztonsági szerveink húzták keresztül, amikor leleplezték piszkos terveiket és ártalmatlanná tet­ték bandájukat. Miloszlav Kolaja államügyész záró­beszéde után felszólaltak a vádlottak védői. Utána a vádlottak éltek az utol­só szó jogával. Az állambíróság szenátusa ezután Ítélethozatalra vonult vissza. A vádlot­takat bűnösöknek ismerték el azokban a bűntetteikben, amelyeket a vádirat megállapít és a következő ítéletet mér­ték rájuk: Jozef Kepkát halálbüntetésre és ál­lampolgársága elvesztésére, Antonín Chaloupeket életfogytiglani, Frantisek Topolt életfogytiglani, dr. Ing. Otakar Csapeket életfogytiglani, Vilém Kne­­bortot életfogytiglani, Jozef Koszto­­hryzt életfogytiglani. Václav Kiimát életfogytiglani és dr. Václav Rencset 25 évi szabadság vesztésre ítélték. Az összes vádlottakat ezenkívül egész vagyonuk és polgári jogaik örökös el­vesztésére ítélték. Dr. Rencs 10 évre veszti el polgári jogait. A mikolcsányi EFSz az első helyre kerül a rocei járásban Örömmel olvasom azokat a híreket, ame­lyek arról számolnak be, hogy EFSz-eink milyen szép eredményeket érnek el a tavaszi mezőgazdasági munkálatoknál, annak elle­nére, hogy az időjárás bizony nem kedvező ezeknek a munkálatoknak és nagyban kés­leltette őket. A mi IV. típusu szövetkezetünk szintén felsorakozott azoknak a szövetkeze­teknek a sorába, amelyek a munkaverseny segítsége révén a legelsők között fejezték be a tavaszi mezőgazdasági munkálatokat. A mi szövetkezetünk kicsiny, de annál nagyobb a munkakedvünk. Száz hektárnyi szántóföl­dön 15 férfi és 6 női munkaerőnk van, akik mindannyian a legnagyobb mértékben be­kapcsolódtak a munkába. így történhetett az meg, hogy gépi segítséggel 2 nap alatt befe­jeztük a tavaszi vetést, ugyanakkor míg a magángazdák hasonló nagyságú területen egy hétig dolgoztak és még mindig nem tud­ták }00%-ban elvégezni a tavaszi munkála­tokat. A mi szövetkezetünk tagjai meg is vannak elégedve. Már, hogy is ne lennének megelégedve, amikor szövetkezetünk minden téren 100%-ban tesz eleget beszolgáltatási kötelezettségének. A jó gazdálkodás eredmé­nye azt hozta magával, hogy szövetkezetünk minden tagjának megélhetése és ■ életszínvo­nalának emelése biztosítva van. Nem is akad egy sem, aki cserélne akármelyik egyé­ni gazdálkodóval. Viszont sokszor halljuk azt is, a járásunk többi szövetkezeti tagjai­tól, hogy ők is szeretnék ha az ő szövetke­zetük is olyan jó lenne, mint a mi szövet­kezetünk, a mikolcsányi szövetkezet. Mi igyekszünk jó példával előljárni és büszkék vagyunk arra, hogy a tavaszi munkaverseny­ben elsők lettünk a rőcei járásban. De ha meg is vagyunk elégedve a sorsunkkal, nem vagyunk megelégedve az elért eredmények­kel, mert tudjuk, hogy még ennél többet is elérhetünk, ha munkamódszerünket fokoza­tosan még jobban megjavítjuk és még na­gyobb mértékben fogjuk alkalmazni a szov­jet kolhozparasztok munkamódszereit min­dennapi munkánkban. Hogy minél többet tu­dunk termelni és minél több húst tudunk előállítani dolgozóink számára, modern is­tállót építünk 100 darabos marhaállomány befogadására s ugyancsak ez év végéig be­fejezzük a sertéshizlalda építését is. Mi, a mikolcsányi EFSz tagjai hálásak va­gyunk Pártunknak és Kormányunknak azért, hogy rávezetett bennünket a közös gazdálkodás útjára, mert így hasznos építő­munkásaivá váltunk hazánknak a boldogabb holnap építésében. "Lipták János. A gombai állami birtok dolgozói a kormányhatározat teljesítéséért A gombai állami birtok egyes gazdaságai­ban dolgozó munkások a tavaszi munkák el­végzésénél munkájukkal nagy mértékben hoz­zájárultak az időjárás következtében beál­lott késések behozásához. A sárosfai gazdaság dolgozói közül szép_ e­­redményeket értek el: Érsek István, Godány István, Puha István és Csölle Ferenc, akik húszszros vetőgéppel egy nap alatt 7.5 ha-t vetettek be. Németh János és Érsek Ferenc egy pár lóval 2 nap alatt 18 ha cukorrépát vetett be. Kolláth László 5 óra alatt fogattal 8 ha-t fogasolt le vetés után. A bácsfai gaz­daságban Horváth István és Farkas Mihály naponta 6 ha-t vetett el fogattal. Fekete József pedig 9 óra alatt 5 ha-t és Kirtner Dé­nes 9 óra alatt 6 ha-t vetett be a sámoti gaz­daságban. A madarászt gazdaságban Nagy Károly 10 óra alatt 18 soros vetőgéppel 5 ha-t vetett el s ezzel a normát 125 százalékra teljesítette. Horváth István 3 táblás fogassal 10 óra alatt 5 ha-t fogasolt le, normáját 125 százalékra teljesítette. Szimeth István 6 ha-t fogasolt le, normáját 150 százalékra teljesítette. Tamás Boldizsár géputáni fogasolással 8 ha-t végzett el és 140 százalékra teljesítette normáját. Tvaruskó Antal, Bemer Ignác és Masica An­tal 9 óra alatt 4 ha-on 20 mázsa műtrágyát szórtak el, ami annyit jelent, hogy normáju­kat 200 százalékra teljesítették. Miklós Teréz és Tvaruskó Etel 9 óra alatt 19 ár burgonyát ültettek el naponta ami 130 százalékos telje­sítménynek felel meg. A gombai állami birtok dolgozói így tesz­nek bizonyságot, hogy megértik kormányunk határozatát a tavaszi munkák időben való el­végzéséről és hogy jó munkával igyekeznek hozájárulni dolgozó népünk életszínvonalá­nak emeléséhez és a világbéke megerősíté­séhez. Táncos József. A szelőcei tyúkfarm gazdag sikerei A szelőcei EFSz tagjai felismerve a közös gazdálkodás nagy előnyeit még 1950-ben el­határozták, hogy szövetkezeti nagytermelésü­ket tyúkfarmmal is kiszélesítik. A tyúkfarm részére, a Vág öblénél, egy kis erdő mellett jelölték ki a helyet. Az első évben még bi­zony nagyon kicsi volt ez a farm, csupán két csirkeneveidéből állott s a nagy tisztáson .min" -sze 1900 darab csirke nevelkedett. No, de a tyúkfarm kezelői, Kalap Anna és férje célül tűzték ki, hogy a szövetkezet ki­csi farmját a járás egyik legnagyobb farm­jává fejlesztik. 1951-ben már 7400 darab csirke volt a farmon. Ebből a létszámból a tyúkfarm közellátásunk részére, valamint a tagok részére is, 3093 darab csirkét adott át. A többi a farmon maradt tojástyúknak. Így sikerűit Kalap Annának, hogy már 1951-ben 59.000 darab tojással gazdagította közellátá­sunkat a szövetkezet. A szövetkezet erre az évre 170.000 darab tojás beszolgáltatásra vál­lalt szerződésbeli kötelezettséget s ahogyan a farm vezetője mondja, ezt a nagy mennyi­ségű tojást a szövetkezet be is szolgáltatja. A szövetkezeti tagság, munkásosztályunk nagy segítségét, melyet mezőgazdasági gépek és egyéb szükségleti eszközök formájában kaptak és állandóan kapnak, csak úgy tudja meghálálni, ha gondoskodik arról, hogy dol­gozóink asztalára minél több mezőgazdasági termék juthasson Ezért a szövetkezet veze­tősége az érsekújvári és a galántai csirke­­keltetőből 21.000 darab csirkét biztosított a tyúkfarm számára, melyekből már 6.000 da­rab meg is érkezett a szelőcei EFSz-be. — Mindent megteszek annak érdekében, hogy a csibékből minél kevesebb pusztúljon el. Ezt csak úgy tudom elérni, hogyha a csi­béket, míg megerősödnek megfelelő meleg­ben és a legnagyobb tisztaságban tartom. A legnagyobb tisztaság nélkül el sem lehet képzelni, hogy a csirkenevelésben komoly sikereket érjünk el, de ugyanúgy igen nagy gondot kell fordítanunk a baromfiak eteté­sére is — mondotta a tyúkfarm gondozója. Kalap Anna. A továbbiak során megemléke­zett arról is, hogy az anya nélküli csirke­nevelést a nagyszombati tyúkfarmon tanúlta s azokat a tapasztalatokat, melyeket ott szerzett, igyekszik a szövetkezetben is leg­jobban érvényesíteni. Mindenesetre nem elégszik meg az eddig szerzett tapasztalatai­val, de állandóan tovább tanúi és igen nagy figyelemmel olvassa a szovjet kolhozok éle­tével foglalkozó irodalmat és igyekszik mi­nél többet tanulni a termelés és az állatállo­mány hasznosítóinak mestereitől. Ismeretes, hogy a tyúkok a téli hónapok­ban lényegesen kevesebbet tojnak, mint más hónapokban. Ennek ellenére a szövetkezet januárban 11.814, februárban 12.960, már­ciusban pedig 25.172 darab tojást adott be a közellátás részére. Az első negyedévben te­hát 49.946 tojást szállított be, ami a legtelje­sebb mértékben azt bizonyítja, hogy a szö­vetkezet a tojásbeszolgáltatásnak nemcsak, hogy eleget tesz, de azt túl is lépheti. Ezen­kívül naponta nagyobb mennyiségű tojást szállít a szövetkezet az érsekújvári csirke­keltetőben, melyeknek darabjáért 7 koronát kap. A tyúkfarm gondozója, Kalap Anna azután arról beszél nagy lelkesedéssel, hogy a szö­vetkezetben megbecsülik munkáját. Hogyis ne lenne megelégedve, amikor az elmúlt esz­tendőben a pénzjutalmon kívül férjével együtt 16.20 q búzát, 10.25 q árpát, 13 kg cukrot, 40 V pontot kapott s ezenkívül a szö­vetkezet jó lakást bocsájtott rendelkezésére, ahol a fűtést és a világítást is díjtalanúl él­vezi. Ugyancsak van háztáji földje is, mely­nek hozamából jövedelme még jobban nö­vekszik. Bizony nem csoda, ha Kalap Anna örömmel mondja : — „nagy kedvvel dolgo­zom a tyúkfarmon, mert tudom, hogy a köz­ért dolgozon és tudom, hogy minden kilo­gramm hússal és minden darab tojással dol­gozóink asztalát gazdagítjuk és végered­ményben, mint szövetkezeti tag én is annál nagyobb jövedelemhez jutok, minél nagyobb eredményeket mutatok fel munkahelyemen.” Éppen azért, a jövőben még nagyobb igye­kezettel fogok dolgozni szövetkezetünk fel­virágoztatásáért ncgy többet és jobbat ter­meljek s így munkámmal én is értékes tag lehessek a világbéke építőinek nagy táborá­ban. Streba György.

Next

/
Oldalképek
Tartalom