Szabad Földműves, 1951. július-december (2. évfolyam, 26-52. szám)

1951-09-09 / 36. szám

1951. szeptember 9. 7 A tartaléklépek megóvása / / Csak nyáron kell méhészkedni ? Nagyon találó feleletet erre a kérdésre, bogy „nyáron a természet gondoskodik a méhekról, té­len az ember”. És ebben a megjegyzésben sok igazság van, bár nem elég kifejező abból a szem­pontból, hogy a második két évszakot nem említi, viszont a méhésznek mind a négy évszakban tevé­kenykednie kell! Tavasszal az első és a második átvizsgálás után jön a tisztogatás, serkentő-etetés, itatás, egyesítés, anyásítás, tavaszi felerősítés és sok egyéb munka; majd nyáron a rajzás, műrajkészítés, mézpergetés, vándorlás van soron; később, őszkor a betelelés, egyesítés, mézkészlet ellenőrzése következik. A hor­dás állandó ellenőrzése egyike a legfontosabb mé­hészteendőknek. A méhész nyári teendői között elsősorban kell említenünk a hordás ellenőrzését. Éber figyelemmel ellenőrizd a családok mézkészletét, mert egy aszá­lyos, hordástalan nyáron az akácból begyűjtött kész let is megcsappanhat (a népes család dolog nélkül fogyasztja a készletet), a fiasítás lecsökken, a csa­ládnépe leapad és teleléskor kénytelen a méhész ezeket a családokat egyesíteni. Ezért volt helyes, ha ô—10 kg mézet hagytál a családoknál, még a ra­joknak is adtál be külön mézet, mert ha ez el is fogyott, a hordástalan nyáron a család erős maradt, nem kell egyesíteni beteleléskor. Az őszi hordásra ne számíts, mert'az ritka vi­déken jár sikerrel. Legtöbb vidéken szeptember vé­gen megszűnik a hordás, ez csak szerencsés méz­többletet jelentsen, amelyre nem számítottál. Er­re való tekintettel a méz elszedésénél óvatos légy, gondolj arra, hogy milyen hosszú "ideig kell (októ­bertől áprilisig) élelmeznie magát — készletből — a népes családnak. Ezért ne pergess ki lépeket szá­mítás nélkül, hanem vedd figyelembe, hogy a tele­lésre bennhagyott kereteken felül, minden család­nak legalább két keret mézre lesz még tartalékul szüksége. * Télen is éppenúgy kell méheinkkel törődni, mint nyáron. Talán időtartam szempontjából kevesebb fáradsággal jár a téli méhészkedés, mint a tava­szi és nyárik de fontosság szempontjából nem ma­rad el a to^>i évszak munkái mögött. Lássuk azon­ban előbb, hogy miképpen végezzük méheink bete­­lelését. Mire kell ügyelnünk a betelelésnél? A betelelésnél két körülményt kell figyelemmel kisérni: elég népes-e a család és van-e kellő meny­­nyiségű méze? Az a család, amely hűvösebb idő­ben összehúzódva is betölt hat-hét lépet, már elég népes. Gyengébb családokat egyesíts! Az anyaneve­lőket nem kell egyesíteni. A mézmennyiség erős családoknál 20 kg legyen. Ha népes és mézben gaz­dag a család, nem kell aggódni a téli időszak hosz­­sza miatt! Ha a méhcket télen nem zaklatják, ha nincsenek huzatos, szeles, zajos, nedves helyen, aránylag keveset fogyasztanak. A nagyobb méretű fogyasztás a fiasítás megindulása után kezdődik. Ha alkalmas hely áll rendelkezésre, úgy novem herben, esetleg december elején tedd át a méhe­­ket telelés véget zárt helyiségbe, amelynek állandó egyforma hőmérsékletet biztosíts, kellő szellőztetési Ezek nemcsak a kaptárban, hanem a tartalékolt lépekben is nagy kárt okoz­nak. A kaptárban magában a méhek — ha erős a család — tudnak védekezni a moly ellen, mégpedig a tisztasággal, azonban a gyenge családoknál a moly elhatalmasodik és érzékeny károkat okoz. Gyengébb családoknál tehát a méhésznek fokozottabb mértékben kell a tisztaság megóvásával a moly ellen védekeznie. Emellett a kénezés az, amit rendszeresen el kell végezni a tartalék­­lépeknél és pedig lehetőség jól záró táp­szekrényben, vagy erre a célra használt üres kaptárban, amelynek minden repe­dését jól el kell tömni. A kénezést a téli tartaléklépeknél mindjárt a kiszedés után, tavasszal a meleg idők beálltával kell végezni. Ta­nácsos a tavaszi visszahelyezésnél a lé­peket újból megkénezni. Természetesen csak jól befejezett lépeket szabad a kén gőzének kitenni. A rakodókaptárak fel­tétfiókjaiban a kénezés egyszerű, mert lehetőségekkel. A helyiség legyen száraz, sötét, csen­des, jól zárható és huzatmentes, egértől, patkány­tól védett. Zárt helyiség híján bátran teleltess szabadban. A kaptárak repedéseit tömd el; hótól, esőtől, szél­vihartól védett helyre állítsd, ahol a méhek nincse­nek zaklatásnak kitéve. Ne feledd, hogy csak erős család képes a tartós hidegnek ellenállni; gyenge család télen szabadban elpusztul, mert nem képes a fészek 12 C° hőjét fenntartani. Akár zárt helyen, akár szabadban teleltetsz, gyak­ran nézd meg a méheket és vizsgáld meg, nincs-e baj a családban? a leszedett fiókok egymásra rakása után egyszerre több kaptár és keret ké­­nezhető. A frissen kénezett lépeket pár óráig szellőztetni- kell. A penész a méhek által télen el nem foglalt lépeken szokott megjelenni, ki­vált ha szűk a kijáró és ha az idő meg­enyhül. A penészt a kaptárban képződő pára lecsapódása ^okozza és ha ez ék­szer a lépeken megjelent, a lép megsér­tése nélkül nem lehet eltávolítani. Sok­szor maguk a méhek rágják le a pené­szes lépeket és újra építik. Ez azonban igen nagy munkát jelent a méheknek és veszteséget a méhésznek, mert a rá­gott hulladékkal sok viasz megy kárba. Ezt a hulladékot igyekezzünk minél gyakrabban eltávolítani. A penészedés ellen közvetve azzal kell védekezni, hogy csak annyi lépet hagyunk meg a kaptárban, amennyit a család elfoglal és amennyivel biztosít­hatjuk téli élelmét. A többit szedjük ki és tartaléklép gyanánt kezeljük, kénez­­zük és megfelelő helyen tároljuk. Tapasztalatból tudjuk, hogy a tarta­­léklépeket — különösen szélmentes, meleg helyen — a molykukacok hama­rosan elpusztítják. A védekezés két módja ismeretes. 1. Rábízzuk a méhekre, hogy miként a százados fa odvábán, éppúgy a keretes kaptárban is, ők maguk tartsák tisztán a tartaléklépeket akkor is, ha nem bo­rítanák sűrűn a tömegükkel. A kísérle­tek ugyanis megmutatták, hogy ha a tartaléklépeket nem az álló kaptárfé­szek fölötti mézkamrában a legmele­gebb helyen, hanem a fekvő kaptárfé­szek melletti részben, az el nem különí­tett mézkamrában helyezzük el, az erő­teljes, népes méhcsaládok, ha nem is borítják folytonosan, mégis tisztán tart­ják azokat. A tartaléklépeket — amint Dzierzon mondja — nyáron át sehol sem lehet biztosabban eltartani, mint a kaptárnak a méhek által megközelíthető szomszé­dos osztályában. Ha már lenne is ben­nük molyfészek, a méhek kitisztítják és kitatarozzák. 2. A méhektől elszedett tartaléklépe­ket jól záródó szekrényben helyezzük el és nyáron hetenként, ősz és tavasz fo­lyamán kéthetenként, télen pedig ha­vonként egyszer kénszalagot égetünk el a szekrényben, amelynek füstje minden életet megöl. De ha rendelkezünk ár­nyékos, hűvös és igen erősen léghuzatos helyiséggel, s ott függesztjük föl ritká­­san a tartaléklépeket, úgyis megóvhat­juk azokat a molyok kártevéseitől. A lép két nagy kártevője: a moly és a penész ............................................................................................... llllllllirilllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllUIIIII takarmánykeverékek vetése Az eszi A szocialista gazdálkodás megkövete­li a mezőgazdasági termelés emelését. Ezt úgy érhetjük el, ha minden alkal­mat kihasználunk a termelékenység fo­kozására s így biztosítjuk dolgozó né­pünk napi szükségleteinek kielégítését. A takarmányfélék közül egyik legfon­tosabb az őszi rozskeverék. A takar­mánytermelésen az őszi rozskeverék ve­téssel tavaszra elégséges mennyiségű zöldtakarmányt biztosítottunk állatállo­mányunk számára, s így a téli időszak­ban sok szénát és herét takaríthatunk meg. Ez azt jelenti, hogy tartalékot kell tárolnunk és így kisebb termés esetén is az egész évre elég takarmányt bizto­síthatunk magunknak. Ezt csak az őspi rozskeverék vetéstervének elkészítésé­vel érhetjük el Ha azt akarjuk, hogy tavasszal az etetés ideje alatt állandóan zöldtakarmány álljon rendelkezésünk­re, nem vethetünk csak egyféle rozs­keveréket. Például rozsot bükkönnvel. Ez a keverék nem biztosíthatja szá­munkra annak az elvnek a betartását, hogy csak friss, el ném öregedett takar­mánnyal etessünk, mert a rozs korán elfásul és veszít tápértékéből. Az őszi rotókeverék vetéstervét úgv kell elké­szíteni, hogy utána ugyanabba a földbe más növényeket is ültethessünk, pél­dául: burgonyát, kukoricát, olajos növé­nyeket, stb. A rozskeverék vetéstervét a követke­zőképpen készítsük el: 1. Tarlórépa, esetleg tarlórépa rozs­­zsal. Repce vagy tiszta rozs a korai tavaszi etetés céljára (körülbelül április végéig). 2. Rozs- és bükkönykeverék, mely az előbbi keverék után érik. 3. Búza- és bükkönykeverék, melv­­lyel a rozskeverék után etethe­tünk. 4. Szudáni-fűkeverék, esetleg válto­zatai (landsbergi keverék), mellyel legutoljára etetünk és kétszer ka­szálhatjuk. Az őszi takarmánykeverék vetéster­vének elkészítésénél csak olyan terüle­tet veszünk tekintetbe, melyet a zöldta­karmánnyal való etetés céljaira jól ki­használhatunk, mert a száraz takar­mánykeverékek a landsbergi keveréken kívül sokat veszítenek tápértékükből. A terület nagyságát egy állat napi szük­ségleteinek, az egész állatállomány lét­számának és a föld hektáronkénti ter­méshozamának adataival számítjuk ki. Egy fejlett szarvasmarhára 60 kg-t szá­mítunk naponta. A tarlórépa hektáron­kénti terméshozama 150 mázsa. A ké­sőbbi takarmánykeverékeknél kétszáz mázsánál is több. A terv elkészítésénél meg kell állapítanunk mennyi vetőmag áll rendelkezésünkre és ha szükség len­ne rá a hiányzó mennyiséget rendeljük meg a FRSz-ben. Természetesen nincs felesleges vetőmagkészletünk s azért csak a valóságos szükségletekkel kell számolnunk és ki kell használni teljesen saját kéczleteinket. Az őszi takarmány-A keverőszántást, amelyet nyárvégi, vagy őszi vetésre irányoztunk elő, te­kintsük az őszi vetőágy alapjának. A keverőszántás gyakori elmunkálásán fordul meg a haladó nyári talajművelés és a korai őszi vetés sikere. Ez a továb­bi kezelés abból áll, hogy időnként, fő­leg csapadékok után, a keverőszántást ismételten megfogasoljuk, kigyomoso­­dás után pedig megtárcsázzuk. Ezáltal a gyommentesség mellett a kiváló talaj­szerkezetnek, a talajéletnek és a jó be­­érettségnek olyan magas fokát érjük el. amelv sok esetben még a vetőszántást is fölöslegessé teszi, de függetlenül az időjárástól biztosítja, hogy a tápanya­keverékek vetéstervének teljesítése ér­dekében, a vetőmag zavartalan biztosí­tása mellett, fontos a talaj gondos, idő­ben való elkészítése. A vetésnél elsősor­ban saját fogatainkat kell igénybe venni. Ahol a szövetkezetek, a kis- és középföldművesek saját fogataikkal nem győzik a munkát, ott forduljanak a traktorállomáshoz. Az őszi takarmánykeverékek fejlődé­se érclekében trágyáznunk kell. A mű­trágyák közül szuperfoszfátot, kénsavas ammóniákot és kálisót használunk. ís­­tállótrágyát csak ott használhatunk, ahol az őszi takarmánykeverékek után fő veteménynek kapásnövénv kerül. Stúpala János gokban gazdag talajba korán végezhet­jük el a vetést. Általában mennél gondosabban ke­zeltük az elővetemények talaját a te­­nyészidő alatt, mennél nagyobb súlyt helyeztünk a talaj állandó porhanyós, morzsalékos szerkezetének és gyom­mentességének fönntartására, s az elő­­vetemény betakarítása után a tarlóhán­tást is gyorsan elvégeztük és megfele­lően kezeltük, annál nagyobb esélyünk van arra, hogy az őszi kalászosok alá való nyári talajelőkészítésben az eke munkáját korlátozhatjuk, esetleg fejlet­tebb viszonyok között teljesen ki is kapcsolhatjuk. Mire ügyeljünk a fűszer­­paprika szedésénél? Érik a fűszerpaprika, itt az ideje, hogy elkezd­jük a szedését. A fűszerpaprika Szüretelése augusz­tus közepétől az őszi fagyok beáltáig tart. Nagyon fontos, hogy a paprikát gondosan kiválogassuk, te­hát csak a jól beérett haragospiros színűeket szed­jük. Amint piros csőveket találunk, azonnal kezd­jük meg a szedést, mert így a következő csővek érését siettetjük. A zölden szedést csak külön felszólításra, fagy­veszély esetén végezhetjük, mert az ilyen szedésből csak III.—IV. osztályú őrlemény készíthető. Szep­tember közepén célszerű a csípmentes, sűrű papri­kalombokat az előretörő hajtásoktól, a fejletlen paprikától megszabadítani. így jobban éri a nap a paprikalombokat, könnyebben beérik a termés. Mikor törjük a dohányleveleket? A virágzattal termesztett kerti dohányféleségek és az ipari magnyerés céljából ültetett dohányok le­velének gyakorlatilag megállapítható érési jele a levelek zöld színének elhalaványodása és az egész levélnek a vízszintes sík felé hajlása. A levelek ipari érettsége a fejlődő magtokró! könnyen megállapítható. Elvként alkalmazható, hogy ha a magotok már kialakulóban vannak és a főbuga tövében álló első magtokok hamuinak, a tövön már csak az utolsó öt hegylevélnek van he­lye. A többit már ezt megelőzően a virágzás alatt, aljleveleket pedig még a virágzás előtt érésük meg­állapítása utári kell törni.. A bugázva termesztett dohány Bagylevelű dohányfajtáinak levelei akkor érettek, mikor a leveleken babosodás jelei mutatkoz­nak, a főér és a levelek szinte elhalaványulnak. Általában a dohánylevelek érettségének legbiztosabb jele, ha töréskor az érett levél pattanó hangot ad és bajusz nélkül válik le a tőről. A dohány leveleit nem egyszerre, hanem több részletben, a levelek érési sorrendjében kell törni. A beérés sorrendje szerint először az alj, azután egy két' alkalommal az anya,- végül a hegyleveleket kell letörni. Az iparilag érett dohányleveleket lehetőleg a reg­geli órákban törjük. A törést a dohánytermelő bri­gádok úgy szervezzék meg, hogy az haladjon elől és a legfelső érett leveleket az törje le, aki legjob­ban meg tudja állapítani a levelek érettségi állapo­tát. Az utána következők már az alatta lévő leve­leket nyugodtan törhetik, mert azok már érettek. A fejlődésükben visszamaradt tövek fejletlen le­veleit elkülönítve törjük, továbbá a beteg, erősen sérült leveleket ugyancsak külön kell tömi és kü­lön is kell kezelni. A törés alkalmával a dohányso­rok között óvatosan járjunk, hogy az éretlen leve­leket meg ne sértsük és le ne törjük^ A géppel végzett munka előnyei A gépesített nagyüzemi nyári talaj­­művelésben az eke helyett a fordítás nélküli porhanyító — trak torkúi ti vátor, traktortárcsa — ismételt alkalmazása jó, gyommentes elővetemények után valóban jobb, haladóbb és termeléke­nyebb munkát végezhet az őszi kalászo­sok talajelőkészítésében, mint az eke és ismételt alkalmazása sem teszi úgy tönkre a talajéletet. Sőt okszerűen al­kalmazva a talajélet kifejlesztését elő­mozdítja. De ezt a módszert ma még csak ott lehet sikeresen rendszeresíteni, ahol alkalmazásának előfeltételei: a gyommentes, jó kultúrállapotú talaj, kedvező elővetemények, gazdag gépi felszerelés és a kellő szakmai felké­szültség rendelkezésére állanak. Ilyen fejlett viszonyok között bátran feladhatjuk régi gazdáink „ahány szán­tás, annyi kenyér“ elvét, mert gyakor­latilag beigazolódott, hogy az őszi kalá­szosok nyári talajelőkészítésében a for­dítás nélküli porhanyítók termeléke­nyen pótolhatják a második és harma­dik, megfelelő adottságok mellett pedig mind a három szántást. Éberen ügyeljünk azonban arra, hogy az ismételt és lehetőleg váltott irányú kultivátorozások, vagy tárcsázások oda ne fajuljanak, hogy a talaj morzsalékos szerkezetét porossá változtatják, mert ez a talaj szerkezetének teljes elrontá­sát vonja maga után. К. M. A keverőszántás efmunkálása

Next

/
Oldalképek
Tartalom