Szabad Földműves, 1951. július-december (2. évfolyam, 26-52. szám)

1951-08-26 / 34. szám

8 Sz&ktdßldm&es 1951. augusztus 26. A béke tábor légy őzbeteilen rikai imperialistáknak Németország újrafelfegyver­­zésére irányuló terveit, követelte a békeszerződés 1951-ben való megkötését. Nyugat-Németország né­pe ma saját szomorú sorsán látja az amerikai imperi­alisták politikájának lelketlenségét és saját sorsán Nagy-Britannia Az úgynevezett szocialista Labour Party politiku­sai, akik az angol dolgozókat elárulva az ország politikájának irányítását az amerikai imperialisták szekeréhez kötötték, ma azt állítják, hogy a béke ügyének szolgálatában állanak. Az angol nép azon­ban tisztában van azzal, hogy Attlee, Morrison és a többi Labour Party-kiválóság' a béke ügyét is úgy szolgálja, mint népének és hazájának ügyét. Az an-A gyarmati országok A gyarmati országok népei, amelyek a kegyetlen imperialista kizsákmányolás fékeveszett terrorjában élnek, soha nem látott lelkesedéssel és határozott ^kiállással szállnak szembe az imperialisták törekvé­seivel. A gyarmati országok népei nem tűrik tovább az angolok és amerikaiak véres garázdálkodásait és a béketáborhoz csatlakozva visszautasítják az im­perialisták terveit, hogy e népeket ágyútöltelékül használják fel az általuk tervezett új világháborúban. Iránban ma már másfélmillió ember csatlakozott az öthatalmi békeegyezményt követelő felhíváshoz és tiltakozott egyúttal az ellen, hogy az ország naf­táját az angol és amerikai trösztök saját meggazda-Az Északamerikaí A világimperializmus központjában is a néptöme­gek széles rétegei előtt mindinkább világosabb lesz, hogy egységes kiállásukkal meg kell akadályozniok az imperialista háborús uszítok maroknyi csoportjá­nak gonosztevő politikáját. Az amerikai gyárak dol­gozói, a mezőgazdasági szektorban életüket éhbér­ért tengető földművesek, kisfarmerek hangját ma már Trumanék nem tudják elnémítani. Hoover, az amerikai Gestapo vezére, ma már milliókat és mil­liókat helyezett a „megbízhatatlan” polgárok név­sorára, milliók és milliók „bűne” az, hogy nem tit­kolják véleményüket a washingtoni politikusokról és a Koreában elpusztult özvegyekkel és árvákkal együtt felemelik tiltakozó szavukat, követelve a béke Mit láttak az amerika szakszervezeti küldöttek a Szovjetunióban tapasztalja, hogy Truman milyen békét akar az em­beriségnek hozni. Nyugat-Németország népe ugyan­akkor csodálattal tekint kelet felé, a Német Demo­kratikus Köztársaságra, ahol a námet dolgozók sza­­ban, öntudatos, békés építő életet élhetnek. goi munkáspárti képviselők és politikusok a nép és Anglia ügyét elárulták és elárulták a béke ügyét is. Ezért az angol dolgozók ma mind erőteljesebben juttatják kifejezésre, hogy nem az Attleeék által „szervezett” békemozgalom hívei, hanem ama bé­ketábor harcos katonáinak és híveinek tekintik ma­gukat, amelyek élén a béke legbiztosabb záloga, a nagy Szovjetunió áll. godásukra és egy új világháború céljaira felhasz­nálhassák. Indiában is csak kevéssel ezelőtt indult meg az aláírási akció, amely arról tanúskodik, hogy India fiai és leányai visszautasítanak minden olyan támadó törekvést, amely Távolkelet és Ázsia népe­inek szabadsága ellen tör. Ahogy a gyarmati népek рек milliói felsorakoztak a béketábor ügye mellett, hasonlóképpen szálltak síkra az öthatalmi békeegyez­mény mellett Dél-Amerika népei is. Brazíliában, Kubában, Argentínában és Chiliében millió és mil­lió ember bátor kiállásával tett hitet a béketábor ügye mellett s utasította vissza a diktátorok Ameri­kát kiszolgáló politikáját. EgyesüSt Államok megteremtését és az Öt nagyhatalom közötti béke­egyezmény megkötését. A világon napról-napra erősödik a béketábor hí­veinek nagyjelentőségű mozgalma. Napról-napra emelkedik azoknak száma, akik a nyugati kapitalista országokban, a gyarmati népek soraiban a berlini kiállítvány mellett nyíltan szállnak síkra. Tudatá­ban vannak, hogy ezzel a kiállásukkal minden be­csületes ember legőszíntébb követelését támogatják, biztosítják ugyanakkor azon célkitűzések megvaló­sítását, amelyek minden ország számára szabadsá­got és függetlenséget, minden dolgozó számára ki­zsákmányolástól mentes életet kívánnak biztosítani. A Békevilágtanács augusztus 11-én jelentést tett közzé, amely örömmel töltötte el a Béke hívei tá­borát az egész világon. A Berlinben I *bruár 21-én meghirdetett, az öt nagyhatalom közötti békepaktu­mot követelő felhívást nem egészen fél év leforgása alatt több mint 430 millió ember írta alá. A múlt hónapban p?dig az öthatalmi békeegyezményt köve­telő felhíváshoz további 100 millió békeharcos csat­lakozott. Ez az eredmény azt igazolja, hogy a hábo­rús uszítok háborús propagandájával szemben a‘ha­ladó emberiség egy harcos táborrá kovácsolódik, cél­jául tűzve ki a béke megteremtését és az angol-ame­rikai imperialisták törekvéseinek megakadályozását. Az elért eredmény azonban arra is enged követ­keztetni, hogy az elkövetkezendő hónapok során áz aláírások száma csak tovább fog nőni. Az eddig el­ért több mint 430 millió aláírás a béketábor erejé­nek igazolása. Ez a 430 millió aláírás azt igazolja, hogy a béketáborba a békeharcosok legaktívabbjai kapcsolódtak be, akiknek egyhaftgú követelése a há­borús uszítások beszüntetése, akik szervezett harcot folytatnak az imperialisták bűnös tevékenysége el­len. A Béke Hívek töebb százmilliós tábora ismét ta­­lújelét adta annak* hogy ereje megfeszítésével gátat /et azon tervek megvalósítása elé, amelyek a milli­­irdosok és milliomosok jogtalan meggazdagodását ikarják szolgálni s amelyek a dolgozó emberiség /erejtékéből a kapitalisták számára jogtalan hasz­­lot kivannak teremteni. A kapitalisták, az imperialista háborús uszítok a naboruvai és milliók vérével akarják a maguk éle­tét szebbé tenni. A 430 millió aláírás azt bizonyít­ja, hogy közel félmilliárdnyi ember száll síkra, hogy megakadályozza a háborús uszítok aljas terveinek megvalósulását, hogy a népek közötti testvériséget megteremtse s hogy maga és gyermekei számára a kizsákmányolástól mentes életet megvalósítsa. Szovjetunió és a népi demokráciák A Szovjetunióban a napokban indult meg az a nagyjelentőségű előkészítő kampány, amellyel rávilá­gítanak, hogy miért szükséges az öt nagyhatalom közötti békeegyezmény megvalósítása. Kétségtelen, hogy az előkészítő kampány után meginduló aláírási akció, amely a szovjet népek millióinak békealáírását fogja kifejezésre juttatni, az egész mozgalomnak még hatalmasabb erőt fog kölcsönözni, még határo­zottabb és erőteljesebb lesz a békeszerető emberiség­nek a békepaktumot követelő akciója. A Szovjet­unión kívül a béketábor rendíthetetlen híve és ereje a népi demokráciák és a hatalmas Kína. Ezen or­szágok népei, amelyek megszabadultak már a nagy­tőkések, gyárosok, bankárok befolyásától s felsza­badult, boldog életet élnek, minden akaraterejükkel azon vannak, hogy békében élhessenek és békében tovább építhessenek, fejleszthessék, felvirágoztathas­sák a szocializmus útjára lépett hazánkat. Ezért van az, hogy a népi demokráciák és a hatalmas Kína dolgozói egy emberként sorakoztak fel a béketá- Iporba és határozottan követelik, hogy az öt nagyha­talom között oly békeegyezmény jöjjön létre, amely, mint a Szovjetunió javaslata, valóban az emberiség tartós békéjét biztosítaná. A kapitalista országok A berlini felhívás mellett szállnak síkra a ka­pitalista országok békeharcosai is, akik nem törődve azokkal a terrorisztikus intézkedésekkel, amelyeket kormányaik foganatosítanak ellenük, bátran szállnak síkra a béke ügyéért, nem törődve a perzekúciókkal, ' nem törődve a fenyegető börtönnel. Franciaország­ban, Spanyolországban, a monarchofasiszta Görög­országban, a fasiszta Tito-féle Jugoszláviában,, ahol mindenütt a legsúlyosabb börtönbüntetések terhe mellett tiltották be az amerikai imperializmust szol­gáló lakájkormányok az aláírási akciót, az emberek tíz- és százezrei, milliói juttatják kifejezésre őszinte békevágyukat s utasítják vissza egyben az amerikai háborús uszítok és hazai árulóik politikáját. A ka­pitalista országokban elért sikerk bizonyságát adják annak, hogy ezekben az országokban a dolgozó nép a béke ellenségeinek, az imperialistáknak terveit nemcsak hogy nem támogatja, hanem minden ere­iével azon van, hogy megakadályozza a tervek ki­vitelét s ezáltal erősítse a nagy Szovjetunió vezette béketábornak, az emberiség boldogságát jelentő cél­kitűzéseit. Olaszország Az olasz nép határozott feleletet adott az ameri­kaiaknak és de Gasperriéknek, hogy kinek az olda­lán állnak a most folyó nagy küzdelemben. A több mint 10 millió békealáírás azt igazolja, hogy az olasz nép nagyon is jól tudja, hogy ha békés és szabad életet kíván élni, helye a Sztáltn-vezette béketábor oldalán van. Franciaország Franciaországban csak a közelmúltban kezdték meg a békeegyezményt követelő aláírási akciót és a franciaországi békevédők bizottsága máris azt az örömteli jelentést adhatta ki, hogy az aláírások szá­ma meghaladta az öt és fél milliót. Nyugat-Németország Az amerikai háborús uszítok harci felegvárában, Adenauer és a többi hitleri fasiszták országában az amerikai, angol és francia megszálló csapatok terror­ja ellenére Nyugat-Németország dolgozó népe bát­­tan, hangos szóval követeli a békevilágtanács felhí­vásának megvalósítását. Nyugat-Németországban több mint hatmillió ember utasította vissza az ame­Augusztus 9-én New Yorkban sajtóértekezleten számolt be tapasztalatairól az az amerikai szakszer­vezeti küldöttség, amely ez év júliusában a Szovjet­unióban és több európai országban volt látogatóban. A küldöttségben képviselve voltak a legnagyobb amerikai szakszervezetek tagjai, a független szak­­szervezetek képviselői, az USA minden részéből. A küldöttség tagjai különféle iparágakból, kerültek ki, és a legkülönfélébb politikai meggyőződéseket ^kép­viselték. Az amerikai szakszervezeti küldöttség öt hetet töltött Európában, ebből hármat a Szovjetunió­ban, azonkívül ellátogatott Franciaországba, Olasz­országba és Lengyelországba is. A newyorki sajtóértekezleten a szakszervezeti küldöttség tagjai több mint egyhónapos tanulmány­­útjukról a következőképpen számolnak be „Minden országban, ahová ellátogattunk — mond­ja a többi között ez a jelentés — láttuk, hogy a nép szívesen teremtene kapcsolatokat az amerikai néppel. A legfontosabb, aminek hazatértünk után való közvetítésre kértek bennünket, ez a béketörekvés volt.” A küldöttség országonként sorolja fel tapasztala­tait. Háromhetes szovjetunióbeli tartózkodásukról beszámolva, a jelentés elmondja, hogy a küldöttség tagjai a Szovjetunióban 6000 pnárföldet utaztak be, látták Moszkvát, Leningrádot, Sztálingrádot és több más nagy várost; üzemeket, kolhozokat, árúházakat, lakóházakat, temlomokat, gyógy- és kultúrális intéz­ményeket tekintettek meg és többezer munkással beszéltek. A jelentésből kiderül, hogy a küldöttség tagjai utazásuk során főkép azt vizsgálták, megfe­lelnek-e valóságnak azok a szovjetellenes rágalmak, amelyeket az amerikai hivatalos propaganda ter­jeszt. A jelentésben részletesen leírt tapasztalatok­ból kitűnik a küldöttség látogatásának főeredménye: az amerikai szakszervezeti küldöttek meggyőződtek a szovjet dolgozók szabad, megelégedett, boldog éle­téről, magas életszínvonaláról és egyöntetű béke­akaratáról. „íme, ezeket a válaszokat kaptuk kérdéseinkre — mondja a jelentés. — A munkások a Szovjetunióban jól élnek. Jól ruházkodnak, jól táplálkoznak, jó házakban laknak. Nem láttunk olyan izzasztó rendszert, amilyen az amerikai gyárak futószalagos üzemeiben van. Lát­tunk jól felszerelt modern gépeket és egészséges, biz­tonságos, munkafeltételeket: a gyárakban sok a leve­gő, fény, gépek között elegendő hely van. Általában szólva az üzemeket és az utcákat nagyobb tisztaság­ban tartják, mint Amerikában a házakat.” A beszámoló ezután idéz abból a jelentésből, me­lyet még 1945-ben James Carey és más ismert ame­rikai szakszervezeti vezetők adtak ki a Szovjetunió­ben tett látogatásuk tapasztalatairól. Carey ről tud­ni kell, hogy ő ma a legelvetemültebb szovjetellenes uszítok és rágalmazók közé tartozik. Hat évvel ez­előtt kiadott jelentésében azonban még a következő­ket írta: „Nagy benyomást tettek ránk a szovjet szak­­szervezetek és az, hogy nagyszerűen működnek, fel­keltik a munkásságban az érdeklődést a gazdasági élet, a társadalmi jólét és a kultúra kérdései iránt. Nagy benyomást tett ránk annak a társadalombiz­tosítási rendszernek a jellege is, amelynek célja, högy megoltalmazza a dolgozókat s családjukat minden előre nem látott véletlentől, a bölcsőtől egészen a sírig.” Küldöttségünk — állapítja meg a Szov­jetunióban most járt szakszervezeti delegátusok je­lentése — jelentékenyen nagyobb arányokban lát­hatta meg 1951-ben ugyanazt, amit ezek a szakszer­vezeti vezetők 1945-ben láttak. Éppen ezért — írják —, nem tudjuk megérteni, hogy ugyanazok a szakszervezeti vezetők, akik azóta nem jártak Szovjetunióban, hogyan tagadhatják meg mindazt, amit azelőtt mondottak és hogyan terjeszt­hetnek a szovjetunióbeli „rabszolgamunkáról” szóló Hears-féle elmeszüleményeket, amelyek nem egye­bek képzeletük gyümölcsénél. A jelentés szembeállítja azt a teljes mozgási sza­badságot, amelyben a küldöttségnek szovjetunióbeli tartózkodása során része volt, az Amerikában ural­kodó állapotokkal. A jelentés rámutat, hogy több választott munkásküldöttnek, akinek a küldöttség­gel együtt kellett volna utaznia, az amerikai ható­ságok nem adtak útlevelet. „Kormányunknak a mozgási szabadság létfontossáú kérdéseiben meg kell változtatnia álláspontját” — állapítja meg a jelentés. Az amerikai szakszervezeti küldöttség egyes kér­désekben bírálja a Szovjetunió viszonyait, majd rá­tér a szovjet dolgozók mindenütt tapasztalható béke­vágyára. „Bárhol is utaztunk, mindenütt azt tapasztaltuk, hogy óriási a barátság vágya az amerikai néppel — írja a jelentés. — Nevetséges az a gondolat, ame­lyet sajtónk terjeszt, hogy a szovjet nép gyűlöl ben­nünket. Hasonlóképpen nevetséges az az országunk bizonyos köreiben elterjedt gondolat, hogy a szovjet kormány gyűlöl bennünket. Nyíltan kijelenthetjük azonban, hogy forró gyűlölet tapasztalható azokkal az amerikaiakkal szemben, akik háborúra buzdítanak a Szovjetunió ellen, akik az atombomba ledobását kívánják, akik a koreai háború folytatását és kiszé­lesítését akarják. Ami az amerikai népet illeti, irán­ta csak tisztelet és barátság figyelhető meg.” A jelen­tés ennek igazolására felhozza azt, hogy július 4-én a leningrádi Szakszervezeti funkcionáriusok az ame­rikai szakszervezeti küldöttség tagjaival együtt ünnepelték meg az amerikai függetlenségi na­pot, majd így folytatja: „Ilymódon arra a következte­tésre jutottunk, hogy valaki félLe próbálja vezetni az amerikai népet. Ami a háborús készülődést ille­ti, azok a közlések, amelyeket országunkban ter­jesztenek, teljesen helytelen tájékoztatást nyújtanak. Mi csak békés gazdasági életet láttunk, semmi je­lét nem láttuk annak, hogy a Szovjetunióban haditer­melésre térnek át. Egy mozzanat teljes világos küldöttségünk előtt: minden ember, minden nemzetiség abszolút egyen­lősége. Ez különösen megnyilvánult a küldöttségünk néger tagjai iránt tanúsított figyelmességben.” A küldöttek jelentése ezután elmondja, hogy amikor találkoztak és amikor elbúcsúztak, minden munkás, akivel csak elbeszélgettek, a békéről be­szélt. Jaltában, ahol szanatóriumban lábbadozó vagy sza­badságon lévő munkások töltik pihenőjüket, össze­gyűltek az amerikai küldöttek körül és kérdezték, miért nem lehet békés módon rendezni mindennemű nézeteltérést, amely a két társadalmi rendszer kü­lönbözősége folytán keletkezett. „Kérdezténk tő­lünk — hangoztatja a jelentés — miért kötöttek ka­tonai szövetséget — Északatlanti Szerződést — a Hírek mindenfelől MIKOLCSÁNYI: Az EFSz befejezte búzacséplését, melyből beadási kötelezettségét már 300 %-ra tel­jesítette. A beadás még folyik. A kulákok és spe­kulánsok ugyan előre azt hiresztelték, hogy az EFSZ-nek Mikolcsányban saját tagjai részére sem lesz elég, ami termett. És éppen az EFSZ az, amely törődik a munkásság életszínvonalának emelésével és azzal, hogy minden nap több és több kenyér . jusson dolgozóink asztalara. További bizonyíték, ez a k's- és a középarasztok részére, hogy a szövetke­zeti gazdálkodás révén lehetővé válik a föld jobb megmunkálása, többet lehet termelni, emelkedik az életszínvonal és jobban lehet élni. KÉKKŐ: Az aratás sikeres befejézése után, mely­ben a kis- és középparasztok meggyőződtek a kö­zös szövetkezeti munka előnyeiről, szükséges a szö­vetkezeti közös munkára azokat a földműveseket megnyerni, akik eddik vonakodtak belépni az EFSZ be. A besztercebányai kerületi nemzeti bizottság földműves osztálynak munkatársai tudják, hogy a kis- és középföldműveseket csakis élőszóval lehet megnyerni, azért augusztus 11-én és 12-én kimen­tek a kékkői járás községeibe és a házaknál győz­ték meg a kis- és a középparasztokat, miközbe i Pártunk és kormányunk földműves politikáját ma­gyarázták meg a falu szocializálását érintő kérdé­sekben. A házi agitáció jól meg van szervezve az EFSz-ek és a járási nemzeti bizottságok tagjaiból. Ennek az akciónak jelentős eredménye volt. A já­rás öt községében 54 új tagot nyertek meg a szö­vetkezetnek. KVETNÁ: A szelizi népbíróság augusztus 11-én vonta felelősségre Szalma Lajos 25 ha-os kulákot, aki 1947-től kezdve nem tartotta be az előirány­zott állatállomány tervét és nem teljesítette sem marha- sem sertéshúsból sem pedig tejből és to­jásból a beszolgáltatási kötelezettségét. Tudatosan szabotálta közellátásunkat. Ez évi aratásra közi­gazgatási szerveink több ízben felszólították, még sem kezdte meg az aratást. Népbíróságunk a sza­botáló kulákot 6 évi börtönre és 50 ezer korona pénzbírságra és vagyonának teljes elkobzására Ítélte. A komáromi t járás legjobb EFSZ-ei megtartották a jelszót. Az utolsó kéve elcséplésekor készen voltak a tarlószántással is. Ekel, Nagykeszi Csallóközara­­hyos és Megyercs jártak elő jó példával, mely köz­ségek szintén teljesítették a cséplést és vele egyi­­dőben a tarlószántást is. Tavasszal még úgy lát­szott, hogy Ekel a járás leggyöngébb EFSz-е, mert a tavaszi munkálatoknál igen lemaradt, mindezt pedig a cséplésnél és az aratási munkálatoknál pó­tolták és az első helyre küzdötték fel magukat a járásban. KIRÄLYKELECSÉNY: Az EFSZ tagjai büszkék arra, hogy elsők lettek az aratásban a dunaszerda­­helyi járásban, amiért elnyerték a vándorzászlót. Most jelenti az EFSz a cséplés befejezését. Fiatal szövetkezet és ez volt az első közős aratásuk, ke­vés tapasztalatuk volt a közös gazdálkodást ille­tően, azonban ezt az aratást „Békearatás" -nak te­kintették és minden szorgalmukat összpontosították, hogy bebizonyítsák a békéhez való ragaszkodásu­kat. A legutóbbi taggyűlésük alakalmával önkén­tesen 25 kis- és középparaszt adta be bejelentő lapját. Az újonnan belépőkhöz kérdéseket intéztek, melyekre azok egységesen így feleltek: Meggyő­ződtünk arról, hogyan gazdálkodtatok, láttuk a kö­zös gazdálkodás eredményeit nálatok, láttuk, hogy gyorsan befejezték az aratást és a cséplést a kö­zös szervezéssel. Ma már látjuk azt a különbséget, hogy sokkal jobban lehet közösen gazdálkodni, mint egyénileg. Megtekintettük közös istállóikat, me­lyekben különböző állatokat neveltek és bizony látjuk a tavalyi és az idei gazdálkodás közöti kü­­lönmbséget. Meggyőztek bennünket és ma örömmel állunk közétek, kérünk vegyetek fel bennünket az EFSz-be. NAGYMEGYER: Az EFSz terménybeszolgál tatá­sát már 100 %-ra teljesítette, de az elnök Árvay elvtárs ígéri, hogy jóval túl fogják teljesíteni. Az EFSz tagjai már megkapták természetbeni jutalmu­kat az eddigi munkájukért, de ami a legérdekesebb és követni való az, hogy sok szövetkezeti tag, ami­kor eltette családja számára az évi kenyérnek meg­felelő mennyiségét elhatározta, hogy a fölösleges gabonáját beadja a FRSz-be, amiért felemelt árat kap majd. így pl. Zselenyansky András termé zet­­beni jutalmából még el tudott adni a FRSz-nek 14 q búzát, Nagy János 926 kg búzát, Cservenák Já­nos 8 а-t, Árvay József 7 q-t stb. Összesen 14 szövetkezeti tag eladott saját természetbeni lutal­­mából 70 q 72 kg búzát. Szovjetunió ellen. Megkérdezték tőlünk, miért for­dítanak dollármilliárdokat háborús készülődésekre. Kérdezték, miért hívnak fel háborúra a Szovjetunió ellen a kongresszus termeiben az amerikai kormány képviselői. Kérdezték tőlünk, miért engedik meg a csirkefogóknak, hogy megtámadják Malik, ENSz-ben működő szovjet megbízott és munkatársai gépkocsi­ját és hogy nyíltan ellenségeskedést tanúsítanak irán­tuk. Megkérdezték tőlünk, miért szakította meg az amerikai kormány a békés kereskedelmet a Szovjet­unió és az Egyesült Államok Időzött.” Az amerikai szakszervezeti küldöttek jelentésük további részében követelik az általános leszerelést, majd hangsúlyozzák: „Az egyetlen paktum, amelvet nem pénz és nem önző szövetségek érdekében köt nek. Hangsúlyozzák, remélik, hogy ezt az üzenetet ugyanolyan széles körben fogják terjeszteni Ameri kábán, miként a Szovjetunióban terjesztették az ame rikai küldöttségnek a szovjet néphez és a szovjet munkásokhoz intézett üzenetét. „Mi önök elé tér jesztjük ezt a beszámolót azzal a céllal, hogy így szolgáljuk legjobban az amerikai nép érdekeit” — mondja befejezésül a jelentés. Szabad Földműves a Szlovákiai Egységes Földműves Szövetség és a Szlovákiai Szövetkezeti Tanács hetilapja. — Kiadóhivatal és expedíció: Bratislava, Štúrova 6. — Telefon: 274-03. _ Szerkesztőség: Bratislava, Križková 7. Telefon: 321-46. — Főszerkesztő: Major Sándor. — Kiadja az „Orác” lap- és könyvkiadó vállalat. — Nyomja: Concordia nyomda, Bratislava, Ul. Nár. povstanie 41. — Irányító póstahivatal Bratislava 2. — Előfizetés egy évre l‘00.— Kči, félévre 50.— Kč». — A kp felmondható minden év végén okt. ekéjéig. Eng. s*. 1750 OPÜ Ba 2. 1950/Si.

Next

/
Oldalképek
Tartalom