Szabad Földműves, 1951. július-december (2. évfolyam, 26-52. szám)

1951-08-26 / 34. szám

2 йшЫ^ЬШтт 1951. augusztus 26. A „Fáklya" megjelenése elé A CSEMADOK kiadásában szeptem­berben megjelenő „Fáklya“ című havi folyóirat kultúrpolitikai programmjával ^ CSEMADOK idei közgyűlésének ha­tározatát van hivatva megvalósítani, amely a következőkép hangzik: „A sajtó és felvilágosítás ezen nemes fegyvere által végzett népnevelő mun­kánk támogatására elhatározza a köz­gyűlés, hogy a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúregyesülete még az 1951. év őszén egy kultúrpolitikai havi folyóiratot indít olyan tartalommal, amely alkalmas lesz a legszélesebb tö­megek kultúráÜs igényeinek kielégíté­sére“. Hogy ez a határozat mennyire idősze­rű volt, azt leginkább az az élénk moz­galom bizonyítja, amely a magyar dol­gozókat arra bírta, hogy a pártsajtó ter­jesztése mellett a Fáklyának is szerez­zenek minél nagyobb számban előfize­tőt. A CSEMADOK helyi szervezeteiből érk’ező levelek naponta tanúbizonyságot tesznek arról, hogy dolgozóinkat hazánk építése iránt érzett odaadó hűség és he­ves kultúrszomj serkenti előre a fejlő­dés, a szocializmus útján. E nemes törekvést, az öntudatosítás folyamatát kívánja a Fáklya elősegíte­ni, amikor a marx-lenini tanokat nép­szerűsíti és a történelmi materializmus elméletét gyakorlati példákkal teszi szemléltetővé. A felszabadulás utáni si­kereinket, vívmányainkat csakis oly­módon tudjuk a magyar dolgozók széles tömegeivel megösmertetni és megértet­ni, ha konkréten rámutatunk a Nagy Októberi Forradalom vívmányaira, ha rámutatunk felszabadítónk, a nagy Szovjetunió hathatós segítségére, évti­zedes tapasztalataira, amelyeknek át­adásával támogat bennünket mind a ne­hézipar, mind a mezőgazdaság minél gyorsabb kiépítésében. Csakis így, ha a Szovjetunió népei­nek egyöntetű magatartását vesszük példaképnek, érthetjük • meg a szovjet dolgozó hősies és bátor hazafiasságát, amely a sztálini nemzetiségi politikai igazságos elvéből hatalmas és megbont­hatatlan alkotó erővé nőtte ki magát. A Fáklyának alapvető hivatása éppen az, hogy fényt, világosságot derítsen a szo­cialista hazafiasság alkotó erejére, amely közös nevezőre hozza Csehszlo­vákia valamennyi dolgozójának célkitű­zéseit. Ez a közös nevező az a szocialista tar­talom, amely mindennapi munkánkat fűti és hatalmas léptekkel előrelendíti. Ennek szemléltető példáját most láthat­juk a kohókombinát hatalmas arányú építkezéseinél, ahol cseh, szlovák és magyar dolgozók összefogásával, szov­jetgépek és tapasztalatok segítségével munkálkodnak Szlovákia aranykora megteremtésén. A szocialista tartalom itt maga az építkezés, amely valameny­­nyiünk jólétét szolgálja, a forma pedig a nyelv, a munka közben elhangzó cseh, szlovák és magyar dalok, amelyek a munka forró légkörében színesen átszö­vik hazánkban a szocialista építés egyre lendületesebb iramát. A „Fáklya“ a népnevelés terén nagy és komoly feladatot van hivatva teljesí­teni, ám minél nagyobb és komolyabb a feladat, a győzelem annál szebb és ra­gyogóbb eredményeket igér. A győze­lembe, egyre fejlődő szocialista hazánk­ba vetett hit az az erő, amely a Fáklya valamennyi munkatársát arra össztönzi, hogy tudásuk teljes latbavetésével be­csületesen és lelkiismeretesen teljesít­sek feladataikat. Szabó Béla Berlinben vasárnap augusztus 19-én ért véget a V1T A berlini Világifjusági és diáktalál­kozó vasárnap hatalmas manifesztáció­­val fejeződött be. Már órákkal a mani­­fesztáció megkezdése előtt összegyűlt Berlin lakossága és lelkesülten üdvözölte az ifjú békeharcosokat. A külföldi kül­döttségek tagjait köszöntötték a leg­forróbban. Az ifjúság a Marx-Engels térre vonult. A külföldi küldöttségek élén az öt nagyhatalom ifjúságának küldöttei haladtak s ezzel mintegy jel­képesen kifejezésre juttatták a világ békeszerető ifjúságának követelését, hogy az öt nagyhatalom kösse meg a A trencséni járásban Adamovce községben a napok ban tartották meg az arató-ünnepélyt A bátkai Csisz fiataljai az állami birtokon! (Elbeszélés) A pirkadó hajnal fénye szétszórta az éj sötét fátyolát és az ezüstösen csil­logó napsugarak, mint parányi atomok lepték el a falut. Kivirradt. Az éj regge­li ködje nehezen emelkedett fel a falu­ról. Viaskodott egy ideig az egyre erösbbödő fénnyel, aztán szerte fosztott. Az imbolygó napsugarak áttörték a házak ablakait, bevilágították a sötét szobákat. A faluban lassan mozgalmas­sá vált az élet. Faitatok és öregek újra hozzáláttak a mindennapi munkához. Az aratás derekában állnak. Ilyenkor mindenki iparkodik, hogy termése mi­nél előbb szérű alatt legyen. Egyre több kéking es lány és fiú gyűlt már a szövetkezet elé, akik „Bé­kearatást“ szerveztek az állami birto­kon. Egy napos munkájukat a berlini Világifjusági találkozóra ajánlották fel. Azért tették, hogy a bátkai Csisz alap­szervezete is kivegye a részét a Fesz­tivál sikere érdekében. Élénk beszéd a fiatalok között. Majd az egyre élén­­külöbb zajba Simkó Elemér elvtárs kur­jant bele, aki a rimaszombati ÖSAD legjobb autószerelője■ Már lassan egy éve, hogy munkájáért élmunk'ássá ne­vezték ki. Csendet_ kérek! Mindenki ráfigyel. Mindjárf'itt lesz értünk a traktor — folytatja Simkó elvtárs. Alapítsuk meg, hogy ki hiányzik. Papirt vesz elő a névsort olvassa. Huszonketten van­nak, de jóval több a fiatalság. Simkó elvtárs elfehéredik. Száját keményen összeszoritja. Folytatja, de nem tud beszélni a zidegességtől- A helyzeten Murtin elvtárs segít. Elvtársak, — kezdi Murtin — akik itt vagyunk brigádmunkára készen mind mukás, kis és középparasztok gyermekei vagyunk. Nem mondok töb­bet magatok is láthatjátok mit aka­rok mondani. Igen kulák fiatalt még nagyítóval Mit tapasztaltam Oroszvárott A múlt héten az oroszvári EFSz-ben voltam önkéntes brigádon. Csütörtökön reggel érkeztünk Oroszvárra az EFSz irodája elé. Itt megkérdeztük, hogy ho­vá menjünk dolgozni? Velünk jött a szövetkezet egy tagja s kivezetett ben­nünket a búzaföldre, hogy rakjuk ke­resztbe a kévéket. Örömmel és vidáman fogtunk neki a munkának, csak az ke­serített el bennünket, hogy a búza már csírát vetett, zöldült és hullott, mert lrzony már rég össze kellett volna rak- Ш. A szövetkezetben a eséplés elég jól menne, de nincs elég munkaerő. Ha a szövetkezet brigádot kap, nem t*dja az embereket és az időt beosztani. Mun­kahelyre mindig 8 órakor kerültünk, mert csak hosszas várakozás után kap­tunk munkabeosztást. Reméljük, hogy a vezetőség a jövő­ben több gondot fordít a munka meg­szervezésére s a learatott gabonát nem hagyja a mezőn kicsírázni. Orosz Ilona. sem lehet találni — kapcsolódik be a beszédbe Reszutyik Ilona elvtársnő — láthatjátok valamennyien, hogy men­nyire támogatják kulák fiataljaink az ifjúság egységét. A markukba röhögnek — folytatja Bán Juliska — de ez nékünk mit se számítson. Itt lesz hamarosan értünk a traktor és egész nap vígan aratunk. És ők. Nekik az nem érdekük, — mondja dühösen Boros Ferenc — hogy az állami bírtok megdőlt termését lea­rassuk. ? . . Nem, — válaszol a feltett kérdésre Kiszlinger Márta elvtársnő. — A ku­­lákok nékünk ellenségeinfy. Gátolják munkánkat. De ha arról van szó, hogy megkeresett pénzünket hova fordítsuk, akkor azt szeretnék, hogy az ők. kíván­ságaik teljesüljenek. De ezt szájukra se vegyék többet. Ezen a brigádmunkán is kimutatták foga-fehérüket. Itt a traktor — kiabálják valameny­­nyien — felugráltak a traktorra és nó­taszóval távozták a faluból. * * * A szél, mint a tegert úgy ringatta az érett kalászokat. Mint a gyöngysze­mek úgy csillogták az arany kalászok. Ragyogó fényben úszott a határ. Meg­érkezett a traktor brigádosaival a bú­zatáblához. A fiatal CsJSz tagok mint a gumi labda pattogták le a traktorról. Hozzáfogtak az aratáshoz. Boros Fe­renc, aki a saját termésüket is learat­ta, osztogatta a tanácsot. Ügy álljatok neki, hogy ne zavarjuk egymást. A fele fogjon hozzá a másik végénél! Két óra alatt ezt az egy hek­tárt le kell vágnunk és megyünk a má­sik nyomásba. Csak ügyesen — mondja Simkó elv­társ — ebből lesz a finom kifli meg a zsemle — teszi hozzá nevetve. Lát-e va­laki ennél szebbet. Fiatalok közös erő­vel, közös akarattal lelkesen dolgozunk. Mért ne dolgoznánk — mondja Ke­rekes — az üzemek valamint a bányák fiataljai több munkával feleltek a Vitre. Ezzel hogy itt vagyunk, mi is hasonlóképpen cselekszünk. Minden fiatal mozog ma — folytatja Boholy Zoltán — más az élet. Minden becsületes ember tesz valamit a béke érdekében. Azzal harcol a békéért, hogy többet dolgozik. Magunknak építünk. Rájuk se gondolj — int a kezével Csák István — nézd csak mennyi van már a hátunk mögött. Mert akik ki jöt­tünk azok mind becsületesen dolgo­zunk. És a fiatalok három hektárt learat­ták. Mács József. békeegyezményt és így biztosítsa a vi­­lagbékét. Este 19 órakor a tribünön elfoglal­ták helyüket a Világifjusági Találkozó Bizottságának tagjai, élükön a DÍVSZ elnökével, Enrico Berlinguerrel, a Nem­zetközi Diákszövetség elnökével, Jozef Grohmannal és a DIVSz főtitkárával, Jacquesszel. Az összegyűltek hatalmas tapsviharral fogadták a demokratikus Német Köztársaság elnökét, Wilhelm Piecket, a demokratikus Német Köz­társaság kormányelnökét, Otto Grote­­wohlt és helyettesét, Walter- Ulbrich­­tot. A tribünön továbbá helyet foglalt a Komsomol főtitkára, Michajlo elv­társ, a Világbéketanács főtitkára Jean Lafitte, a szabad német ifjúság elnö­ke, Erich Honecker és sok más vendég. • A záróünnepségen részt vett a sza­bad német ifjúsági szövetség 200 sú­lyosan sebesült tagja, akiket hordá­gyon hoztak az ünnepségre. Ezeket a hős ifjakat a nyugatnémet zsoldos rendőrség sebesítette meg Berlin nyu­gati szektoraiban tett látogatásukkor. A manifesztációt Jozef Grohman nyitotta meg. Utána a Világ Béketa­nács főtitkára, Jean Lafitte és Michaj­­lov elvtárs és a kínai küldöttség elnöke, Fen Ve-Pin szólaltak fel. A továbbiak során felszólaltak a békeszerető ameri­kai, angol és francia ifjúság küldöttei is. A demokratikus Német Köztársaság kormánya és a békeszertő németek ne­vében Otto Grotewohl köszöntötte az ifjúságot. Azután a DIVSz elnöke, Enrico Ber­­linguer felolvasta az ünnepélyes esküt. Mikor befejezte ,csaknem egymillió fia­tal száznégy különböző országból emel­te kezét esküre s kiki a saját nyelvén mondta a DIVSz elnöke után: „Eskü­szünk! Esküszünk! Esküszünk!“ Kéz a kézben énekelték az ifjú békeharcosok a DIVSz Himnuszát. Körülállták a ha­talmas zászlóárbócot s azután lassan, ünnepélyesen’ leeresztették a harmadik világifjusági és diáktalálkozó zászla-Éjjeli brigád CsISz párkányi helyi szervezete au­gusztus 13-án éjjeli brigádot szervezett, a gabonafelvásárlás meggyorsítása vé­gett. A szervezet tagjai megértették, hogy a gabona időelőtti felvásárlásával bebizonyítjuk a falusi gazdagoknak, a belső és külső ellenségnek, hogy semmi­féle szabotálással nem lehet megakadá­lyozni a munkásosztály előrehaladását a szocializmus útján. A szervezet tagjai mindnyájan mun­kások; egész nap dolgoznak az üzemek­ben és munkájuk után éjjeli brigáddal bizonyították be, hogy szeretik népi de­mokratikus köztársaságunkat. Este 19 órakor indultak el Párkányból Ebed községbe. Az úton vidáman énekeltek, így mutatták meg a város és a falu la­kosságának, hogy a béke ügyéért men­nek dolgozni. Ebedre érve megálltak a helyi Nemzeti Bizottság előtt, ahol megkapták az utasításokat és azután to­vább mentek. Előttük egy elvtárs ha­ladt motorkerékpárjával s a brigád traktoron ment utána. Mikor célhoz ér­tek, nekigyűrköztek a munkának s el­kezdték a gabona felrakását. Verseny fejlődött ki közöttük s a munkát csak­hamar befejezték. Majd megszámolták a zsákokat, gondosan ellenőrizték az át­vett gabonamennyiséget és vidám ének­szóval indultak vissza Párkányba, ahol a gabonát elraktározták. Nagvon meg­lepte őket a raktár villanyos berende­zése. A gabonát nem kellett felhe-dani a padlásra, beleöntötték a fúiógénbe s az önműködően felfújta. Ha összeha­sonlítjuk mai szocialista rendszerünket, a múlt kizsákmányoló rendszerével, ak­kor látjuk a nagy különbséget. A mú rendszer azt akarja, hogy minél több emberi munkaerő megtakarításé'’^! gazdaságosan kihasználja a gépeket Mg minden a dolgozó emberért törtAnik. A brigádosok elhatározták, hogy a .gabonafelvásárlás ideje alatt minden­nap elmennek éjjeli brigádra. S z o r á d Antal Párkány

Next

/
Oldalképek
Tartalom