Szabad Földműves, 1951. július-december (2. évfolyam, 26-52. szám)
1951-08-12 / 32. szám
12. augusztus 1951 ii&kiäßHtmm MÉHÉSZETÜNK A méheknek is megvannak a maguk ellenségei. Ilyen például többek között a pók is, amely kifeszített hálójával a méhet elfogja. Ezért a méhes közelében a pókot hálójával együtt pusztítani kell. Ellensége a fecske is, amely néha egészen a méhesig űzi őket. De erős a gyanúnk, hogy a fecske csak a heréket és az anyákat kapkodja inkább, mint a dolgozó méheket; épúgy, mint a csirke, melynek, ha odadobjuk az öszszenyomott munkásméhet, nem kapja fel, míg a herét nemcsak, hogy felkapja, de az odatartott lépről a munkásméhek közül is kikapkodja. Néha azonban maguk a méhek is elűzik a fecskét. Mindamellett a fecskéket vaktöltéssel riasszuk el a méhek elől, vagy dobáljuk meg őket. Ellensége a méhnek a halálfejes lepke is, amelynek a hátán halálfejhez hasonló rajz van. |úlius és augusztus hónapokban esténként szokott beszökni a kaptárba, ahonnan egyszerre elvisz egy kávéskanálnyi mézet is. Megjelenésekor a méhek igen hangos zúgásban törnek ki és igyekeznek a szárnyait leragasztani és ha sikerül, húsát kihordják a kaptárból. Ellene esténként, a kijárónyílásra fogasszűkítő felrakásával lehet védekezni, amit azonban reggel — nappalra — leveszünk. Igen veszedelmes ellensége a viaszmolylepke is, amely elsőorban a méhesben elszórt léptörmelékben és a ki nem tisztított kaptárakban szaporodik el. Ha már nagyon elszaporodik, nagyon sok kárt okoz. Estefelé szökik be a kaptárba, melynek repedéseibe és a kaptár aljára lehullott viaszmorzsákba rakja le petéit. Hernyói felmásznak a lépekre, melyeket rövid időn belül öszsze-vissza fúrnak és ha a méhész nem veszi észre, a gyönge családot, egy-ket-A méhek tőre tönkreteszik az egész építménnyel együtt. A gyönge családok, melyeknél sok a takaratlan lép, nem bírnak ellene védekezni, mert maga után hálót köt a hernyó, s ettől nem férhetnek hozzá. Ezenkívül a viaszmoly hernyói lemennek a sejt fenekére és ott élősködnek, mialatt, — valószínű a hernyó váladékától — a kikelési állapotban lévő méhecskének a potroh vége és a szárnyainak a hegye odaragad a sejt fenekén a bábinghez és ezért a kikelt méh nem bír a sejtből kijönni, miért is az öreg méhek szabadítják ki őket; de minthogy a lábukra és a szárnyaikra nyomorékok, kidobják őket a kaptárból. Ezért van az, hogy néha olyan sok fiatal méh van a méhes elé kidobálva. A méhész pedig elképzelni sem tudja, hogy miért van oly sok fiatal méh a kaptár elé kiszórva. Ha ilyen fiatal méheket talál a méhész a földön, akkor szedje ki a fiasításos lépeket és vizsgálja azokat át. Ha azt látja, hogy egyszerre egymás mellett igen sok fiatal méh' akar kijönni (kikelni) a sejtekből, (néha csaknem az egész lép felületéből), de nem tudnak, noha annyira lerágták már maguk körül a sejt falát, hogy nemcsak a fejük, de már a toruk is kint van félig és mégsem tudnak a sejtből kimászni, hanem ehelyett fejüket és csápjukat erősen mozgatják és ha egyett kihúzunk a sejtből, s azt látjuk, hogy a potroh vége és a szárnyak hegyei oda voltak a sejt fenekére ragadva, ilyenkor az összes befödött fiaslépeket (amelyekből kelnek a méhek) szedje ki és egyenként a kezében tartva, hol az egyik, hol a másik lapjára fordítsa# a lépet és a kaelienségei paróvassal, vagy keretfogóval kopogtassa meg a keretet, mire 60—80 hernyó (kukac) esik ki a sejtből. A viaszmolyok ellen a kaptár aljának tisztogatásával, a tartaléklépek kénezésével s a viaszmolylepkék pusztításával lehet védekezni, üjabban globollal is szoktak, de ezt még nem próbálták ki teljesen, hogy a szagát nem lehet-e majd a mézen megérezni. Ha a lépeken érezni a globolszagot, akkor 2—3 órára áztassuk vízbe, pergessük ki és így rakjuk be a kaptárba. Azután estefelé, amikor már szürkül az idő, elmegyünk a kaptárok előtt, ahol ott látjuk a homlokdeszkán őket, amint a kaptárba akarnak beosonni; , ilyenkor az újjunkal könnyen összenyomkodhatjuk a lepkéket. Ezenkívül pedig azokat a tartaléklépeket, amelyek nincsenek bent a claádoknál, április közepétől, (mikor jönnek a meleg napok) szeptember végéig (amíg melegek vannak), minden 14 napban egy fél kénlappal kénezzük meg úgy, hogy annak a tápszekrénynek a fenekén, amelyben tartjuk a tartaléklépeket, gyújtsunk meg egy téglán fél kénlapöt, azután csukjuk rá az ajtót, hogy az elégett kén füstje ki ne jöjjön: a kén gőze megöli nemcsak a lepkét ,de a moly álcáit is, csak a petét nem pusztítja el. Ha nyáron nagy meleg van, akkor 10 naponként kenézünk. Meleg szobában tartott lépeket télen is kénezni kell. Ezenkívül nem szabad a méhesben és környékén, de sehol lépdarabokat és törmelékeket széthagyogatni, mert ezekben szaporodnak el a viaszmolyok. d A méh ellensége még a béka, gyík, kígyó és sündisznó is, ezért a kaptárt ne tegyük le közel a földhöz, mert akkor a kinn ülő méheket az említett állatok leeszik. Ezenkívül ellensége még a medve, darázs, méhfarkas, mely utóbhi a darázshoz hasonló .csakhogy a potrohában több a fekete szín, mint a sárga. A méhfarkas rendkívül élénk, fürge, kis, számyasrovar .amely felülről csap le a méhre és úgy kapja el, mikor már a fúlánkjával elkábította a méhet .ezután magával cipeli a földbe rakott fészkébe, ahol a petéjéből kikelt ivadékai (álcái) élősködnek belőle. A A mézet a mézholyagából maga a méhfarkas szívja ki, mielőtt álcáinak odadobná. A. szegény méh védekezni se tud a méhfarkas ellen, mert a méhfarkas olyan gyorsan kapja el a virágon és olyan gyorsan döfi bele a fulánkját, hogy a méhnek csak annyi ideje van, hogy a fulánkját kitaszítsa, de a méhfarkas oly ügyesen repül a méh hátára, hogy a méh fulánkja nem éri őt. A méhfarkasok a méhesek közelében, dombos oldalakban szokták a fészküket megalkotni, ahonnan többször látogatnak el méheket rabolni. A méhfarkasok ellen úgy védekezünk, hogy forró vízzel öntjük le a fészküket, vagy tüzet rakunk a fészkük felett, s végül forgassuk meg azt a földet, ahol a fészkeik vannak, hogy a méhfarkasok bábjai télire jó mélyen a földbe kerüljenek, ahonnan nem tudnak kiszabadulni. Ellensége még a madarak közül a veréb, cinkefélék, harkály, mely utóbbi a kaptár oldalát egykettőre kivágja. A madarak (harkályok, cinkék) ellen — amelyek csak télen támadják meg a méhest — úgy védekezünk, hogy olyan sodronyhálót feszítünk ki a méhes elé, amelynek a nyílásain nem fémek át a madarak, de a méhek keresztülrepülhetnek. Csak a helyes bírálat alkalmazásával vihetjük előbbre a szövetkezet fejlődését A Vághosszúfalusiak megtanullak bírálni, de ugyanakkor hiányzik az önbírálat A nap lemenőben van, az idő hűvösebbre fordul. Ha az ember nem látná a határban a kereszteket és nem hallaná a cséplőgépek búgását, tavaszi időjárásnak gondolná. A szél már két nap óta fú és bizony sok helyen akadályokat gördít a cséplés elé. Megtörtént, hogy az EFSz dolgozói kétszer is megfordították a gépet, míg valahogy megbirkózhattak a széllel. Már sötétedni kezd, s a vághosszúfalusi EFSz konyhája lassan megtelik dolgozókkal. Ugyanis a szövetkezet az aratás ideje alatt a tagság kívánságára közös konyhát létesített. A konyha mellett ott van közvetlen az irodahelység is. Ma este taggyűlés lesz, szól az elnök. A dolgozók szó nélkül fogyasztják el a vacsorát és átszállingóznak az irodahelyiségbe. A járási pártvezetőség kiküldötte üdvözölte a tagságot, majd ismertette, hogy a szocializmus építése szempontjából mennyire fontos a szövetkezet taglétszámát emelpi. Ezek után a tagság kettős csoportokra beosztva vállal-, ta, hogy vasárnap meglátogatja a magángazdálkodókat és meggyőzi őket a szövetkezeti termelés előnyeiről. Néhányan kételkednek abban, hogy tagokat tudjanak szerezni, mert hisz a tettek ugyan némák, de minden ékesszólónál szebben tudnak beszélni. Ebből olyan élénk vita fejlődött, mely tanulságos lesz úgy a tagságnak, mint a vezetőségnek. A hibák egész sora került napvilágra, rámutattak, hogy miben hibás a vezetőség és miben a tagság. Mindamellett az aratást három nappal a tervezett idő előtt végezték el és ha a múlt héten nem lett volna esős az idő, 15 százalék helyett 75 százalékát csépelték volna ki a terményeknek. Alig várjuk, hogy betakarítsunk, de olyan gépet kaptunk, amely nem veri ki rendesen a szemet. Az embernek a szíve fáj, mikor a szalmában marad a szem és nincs, aki a felelősséget vállalná, — számol be Andódi elvtárs. Meg a szél is zavart bennünket a munkában. Meg kell említenem, hogy a sellyei traktorállomás nagyon rossz állapotban állította munkába úgy az aratógépeket, mint a cséplőgépeket. Vághosszúfalura is ilyen rosszul kijavított cséplőgép került, amelyben a verőléceket, ki tudja, mióta nem cserélték ki. Ezért a szövetkezet egy tervezett cséplőgép helyett kettőt kapott. A rossz cséplőgépet a helyszínen kellett kijavítani. E két cséplőgépre nem volt elegendő fogat a gabona hordására. A HŇB felkért néhány egyénileg gazdálkodót a szövetkezeti hordási munkára. Mentek is egy páran, de míg a tagok kora reggel a cséplőgépnél voltak, a magángazdálkodók csak 8 órakor jelentkeztek a hordásra. így az egyik cséplőgépnél ne mdolgoztak. A másik cséplőgépet, melyre a szövetkezeti fogatok hordták a gabonát gőzgép hajtja, melyet mindaddig nem tudtak mozgásba hozni, míg át nem fűtötték. Szintén fél napot állt. C s u b a Ferenc ment az elnökhöz, hogy mit csináljanak. Az elnök azt mondta, hogy feküdjenek le és pihenjenek, ha más munkát nem tudnak találni. M a c k i László azzal vádolja T iranda csoportvezető elvtársat, hogy hiába kérdik tőle, menyi munkaegységük van, mindig azt mondja, nem tudom, néha pedig durván válaszol. A bírálatra Tiranda elvtárs azt mondja, hogy mindig olyasmit kérdeznek tőle, amit saját maga se tud. Például a keresztberakás normáját. Ki tudná megmondani akkor, ha az önkötözőgépek csak minden 10. kévét kötik be, s a többit nekünk kellett elvégezni. S természetesen akadályozott is a haladásban. Most, ha a csoportban vagyunk harmincán és mindenki külön-külön azt kérdezi, hogy a mai munkáért mennyi munkaegység jár, hát mit mondjak. Beismeren, hogy durván is válaszoltam. Már úgy látszott, hogy a gyűlés véget ér, mert az elnök, K a t u c a elvtárs azt bezárta, csak a vezetőséget kérte, maradjon ott fontos megbeszélésre. A tagság azonban nem mozdult. Mindenki akarna még valamit mondani. Ribánsky elvtársnö szót kér. Miért nem ismertette a vezetőség a tagsággal, hogy aratás ideje alatt konyhát létesítenek? Miért van az, hogy a tagság jó része minden este visz haza valamit a földekről? Hisz ezzel megkárosítják a közvagyont! Az elnök elhanyagolja a szervezést és nincs, aki rendesen vezetné a munkát. Például a mi csoportunk elment árpát kötni. Rendszerint Simpóéknál szokott lenni a gyülekezés. Mi megjelentünk, de csoportvezető nélkül. Én, mint háztartásvezető nő» ha többet nem is, de fél napot tudok dolgozni a szövetkezetben. Kimentünk a földekbe öten, négyen leheveredtek a fa alá és én egyedül mentem kötni. Több mint fél órát dolgozom és a többi még mindig a fa alatt hűsöl. Én bizony hazamentem, mert ilyen csoporttal nem keresek meg még egy fél munkaegységet sem. Az elnök a konyha felállításával kapcsolatban valóban nem hívott össze taggyűlést, de a csoportvezetők útján, ■ minden tag tudott róla. Ami bizonyíték arra, hogy a konyha csak akkor alakulhatott meg, ha vannak jelentkezők, akik kívánják. A tagság többsége jelentkezett a konyhára és így a vezetőség azt meg is valósította. Meg hát abban is van valami, ahogy Ribánszkyné bírálatából kitűnik, hogy szakácsnő szeretett volna lenni. Hiba azonban az is, hogy nincs a konyhára ellenőr. Az elnök pedig azzal védekezik, hogy arról nem tud, hogy a dolgozók valóban visznek haza a zöldségesből, káposztát, kelt, karalábét stb. Ezideig még senki nem jelentette. Itt hiányzik a tagság öntudata, mert ezzel sem szabad megkárosítani munkatársainkat. Mégegyszer Csuha Mit csinált az elnök, vagyis ki a felelős, hogy a szövetkezetnek öt ha földje vetetten maradt. Majd Forró elvtárs kérdi, miért kapta meg Vörös József egyénileg gazdálkodó azt a rétet a szövetkezettől, ami nékem volt ajánlva. Elvtársak — mondja az elnök, — abban, hogy öt hektár földünk vetetten maradt, én nem vagyok hibás, ez a hiba engem is, a vezetőséget is és a tagságot is terheli. A két hold rétet pedig én nem adtam oda senkinek. Hogy miért kaszálta te Vörös József, azt nem tudom. Még egy bajjal Andódi elvtárs áll előaki egy tehenet adott át a közös istállóba. Azért adta be a tehenet, mondja, mert rádiót akartam venni. Az Az EFSz tagsága úgy döntött, hogy áprilisban ki tesz fizetve a tehenek árának fele, a másik fele pedig ősszel. Elmúlt április és pénzt nem kaptam. No azért én nem féltem, hogy nem kapom meg a tehenem árát, de mindig a pénztáros nyakán voltam és egyszer kaptam 5.000 koronát. Mivel ez nem volt elég olyan rádióra, milyet én akartam venni, kértem még hozzá 2.500 koronát, erre L a v к о elvtárs azt mondja, hogy több pénzt nem kapok és ha nem tetszik, vigyem a tehenet. így aztán nem szabad a tagokkal beszélni. No de májusban megkaptam, ami még a rádióhoz hiányzott. Persze vettem is egy rádiót. S i m к о elvtárs azt mondta, hogy ne szóljak senkinek, mert a többinek nem tudják most kifizetni a tehenek árát. Andódi elvtárs pedig hallgatott. Hallgatott rádiót és még bölcsebben elhallgatta, hogy a tehene árát már kifizették, holott volt olyan is, kinek jobban keltett volna a pénz, mégsem zaklatta annyiszor a pénztárost, mint Andódi elvtárs. A nagy vita után mégis egyetértettek és elhatározták, hogy a szövetkezet taglétszámát ez évben száz százalékkal megszaporítják. Különösen az ifjúság veszi ki részét az agitációs munkában, mert hiszen a CsISz tagságának 70 százaléka egyúttal szövetkezeti tag és száz százaléka Csemadoktag. Biztos vagyok benne, hogy Vághosszúfalun a szövetkezeti étet fellendül, mert olyan szövetkezet, ahol minden kis hibát bírálat alá vesznek, hell, hogy fejlődjék, mert a bírálat az egyedüli fegyver, mellyel megjavíthatjuk munkánkat. Sebők
