Szabad Földműves, 1951. július-december (2. évfolyam, 26-52. szám)
1951-12-23 / 51-52. szám
!• ŠstáhdfSkÍMštos rtrôl. Karácsony Az igásállatok téli foglalkoztatásának megszervezése Az őszi vetési, betakarítási és szántása munkák elvégzésekor felvetődik a kérdés, hogyan hasznosítsuk a most következő 3—4 hónap alatt igásállatállományunkat? Feltételezve, hogy az őszi mélyszántás forgóit és a szabálytalan alakú táblákon a sarkokat is a fagv beállta előtt már felszántottuk, tehát szántanivalója a gazdaságnak semmi sincs, a téli időszakot a következő feladatok elvégzésére kell felhasználni: 1. Az őszi nagy igaerőt igénylő betakarítás alatt összegyűlt trágyát annak a táblának a szélére hordjuk ki a trágyatelepről, amely az 1952. év első felében trágyázás alá kerül (pl, a másodvetés előtt). Á trágyakiszállításnál természetesen — ahol van — használjuk fel a mezei vasutat. Tengelyen tönténő szállítás esetén sáros időben a jobban megközelíthető táblára hordjuk, nehogy Igásállatainkat feleslegesen erőltessük, vagy fél. esetleg negyed terheléssel járassuk. A teljes trágyamennyiség kiszállítása fontos feladat, mert a trágyának széthordása a táblára szarvasból lényegesen kevesebb igaerőt igényel, mint az istállótól való kihordás. A téli szarvasbahordás tehát későbbi dologidőben igaerőmegtakarítást jelent és felszabadítva a trágyatelepet lehetővé teszi, hogy a legnagyobb munkaidényben ne kelljen trágyaszállításra igaerőt fordítani. 2. Az állatállomány téli takarmányozását és alomszalmával való ellátását úgy szervezzük meg, hogy kemény, fagyott úton a gazdaság távolabbi és sáros útviszonyok esetén nehezebben megközelíthető részén lévő kazlakból vagy silókból hordjunk. Arra kell ugyanis törekedni, hogy azok tartalmának elfogyasztása ne olyan időpontra maradjon, amikor már a sok munka miatt a takarmányozásra csak aránylag kevés igaerőt szánhatunk. Rossz útviszonyok esetén (a téli hónapokban) lehetőleg minél-messzebbre, de jól megközelíthető helyről hordjunk. A közeli helyeken lévő takarmány- és alomkészleteket pedig tartalékoljuk a tavaszinyári hónapokra. 3. Március-áprilisban, amikor az őszi kalászos- és évelőtakarmányápolást, tavaszi talaj előkészítést végzünk és vetünk, igásállományunk már nem ér rá házi építkezéseinkhez anyagot szállítani. Igyekezzünk tehát a tavaszi építkezéshez szükséges anyagokat már a tél folyamán az építkezés helyére szállítani. Általában a gazdaság nem nagyértékű, de termés anyagszükségletét, továbbá a tavasz folyamán felhasználásra, kerülő anyagokat (pl. a műtrágyát a tél folyamán biztosítsuk és szállítsuk a felhasználás helyére, hogy a tavaszi fuvarozástól mentesüljünk. 4. Fenti három pontban foglalt feladatok minél eredménvesebb megvalósítása érdekében folyamatosan gondoskodjunk a gazdasághoz tartozó utaknak karbantartásáról. Télen a fogas, a simító, az útgyalu — az utak keménységének megfelelően — rendszeresen munkában legyen, mert az összevágott állapotban lévő úton komoly terhet szállítani nem lehet, azzal csak az állatokat kínozzuk. Ha pedig az ilyen állapotban lévő út hirtelen kemény fagyot kap, csak a szerszám szakad, a kocsi törik, de erőfeszítésünk meddő marad. Az igásállatok téli foglalkoztatásának kérdésénél feltétlenül meg kell említeni, hogy nagyon nagy gondot fordítsunk azok ápolására, egészségük megvédésére. A fagyos takarmány, a hideg, vagy túlmeleg, párás istálló, az állatok áthevítése — majd hidegben letakarás nélküli tartós egyhelyben állása, a takarmánnyal való meg nem engedhető mérvű takarékosság (azzal az indokolással, hogy az állat most kevesebbet dolgozik) stb., az igás jószág leromlását eredményezi. Természetesen nem kell az igás állatokat agyonhizlalni, de mindig tartsuk szemünk előtt, hogy komolv teljesítményt tőlük csakis jó erőbeni állapot mellett kívánhatunk. Herefüves tábla a szántóföldi vetésforgóban Irta: RAKOVICKÝ F., oki. agronómus A herefüves keverékről sokan téves fogalmat alkotnak maguknak. Nem becsülik eléggé jelentőségét. Sok esetben összetévesztik a szántóföldi forgón kivüleső takarmányalappal. Egyiknek semmi köze a másikhoz, csak gazdasági vonatkozásban egészítik ki egymást. A herefüves táblák a szántóföldi vetésforgó tábláinak sorában foglalnak helyet. Céljunk és jelentőségük igen sokrétű. A takarmány, vagy zöldtakarmányalap a szántóföldi forgón kívül nyer elhelyezést, olyan területen, amely szántóföldi termelésre kevésbé, vagy ellenkezőleg — terep s egyéb viszonyainál fogva — takarmánytermesztésre kiválóan alkalmas. Főrendeltetése, hogy a gazdaság állatállományának elegendő és jóminőségű takarmányt szolgáltasson. Másodrendű, de ugyancsak nem lekicsinylendő jelentősége a talajjavítás: gyeptörés, a meglevő rétek felújítása és új füvesek létesítése által. Erről más alkalommal bővebben, mai cikkünk keretén belül a szántóföldi vetésforgó herefüveseivel kívánunk foglalkozni. A herefüves keverék, amint neve is mutatja, a pillangósvirágú herefélék s fűfélék keverékéből áll. A vetőmagkeverékben a heremagvak 75—80%, a fűfélék 20—25% arányban vannak képviselve. Rendszerint védőnövénnyel vetjük, de vethetők tisztán is. Védőnövényül az esetek legtöbbjében a gabonafélék szolgálnak A herefajtát a talaj és időjárásviszonyoknak megfelelően választjuk. Csapadékban dúsabb s zordabb jellegű éghajlati viszonyok között a vörösherét választjuk, míg a szárazságra hajló enyhébb zónákban a lucernát részesítjük előnyben. A talaj geonómiai állapotához mérten a herefélék többrendbeli kombinációját is termeszthetjük. A füvek közül V R V i 1 j a m s z szovjet akadémikus szerint, feltétlenül az évelő pázsitfüveket részesítsük előnyben. Ezt következő módon indokolja: Az évelőfüvek virágzástól, azaz a tavasz utoljától kezdve, egész a fagyok beálltáig közel a talaj felszínéhez a bojtos gyökerek egész tömegét halmozzák fel. Minden bojthajtásnak megvan az önálló gyökérrendszere. A bojtos, dús gyökérrendszer a talajt minden irányban átszövi és morzsákra bontja. Ez a magyarázata annak, hogy az évelő füvek talajának gyeptörése után, még a nehezen művelhető, kötöttebb talajok is morzsalékos szerkezetet nyernek. A morzsalékos szerkezet (struktúra), a talaj ideális állapota. A talaj víz- és légjárhatóságának a csapadék és talajnedvesség konzerválásának legfőbb biztosítéka. A morzsalékos szerkezet ezenfölül igen előnyös környezetet nyújt a növények gyarapodását szolgáló vegyi és élettani folyamatoknak A herefüves tábla további jelentősége, hogy a pázsitfüvek gazdag gyökérrendszere a talaj szerves anyagát igen dúsan gazdagítja. Hogy az eme szerves anyagokból nyert húmusz (televény) tartósságát biztosítsuk, a pillangósvirágú herefélék szétbomlásánál képződő salétromsavas és kémsavas mészre van szükségünk. Ezen savak fölhasználásával alakul át az évelő füvek erős gyökérzete aktív húmusszá. A pillangósvirágú herefélék ama tulajdonsága, hogy a talaj nitrogéntartalmát gazdagítják, közismert. A két növénycsoport agrotechnikai' szerepén kívül, meg kell emlékeznünk keverékvetésüknek gazdasági előnyeiről is. Amíg a herefélék néhány válfaja használatuk első évében hozza meg a leggazdagabb termést, addig a pázsitfüvek legjobb hozamukat a második évben adják. Keverékvetésük továbbá rendkívül emeli a széna takarmányértékét, kivált fehérjetartalmát. Két-háromévi használat után a herefüvest feltörjük. Eddig^ fejtegetéseinkből megállapítható, hogy a herefüves feltörése után jószerkezetű, morzsalékos, aktív humuszban és nit-. rogénhen gazdag talaj áll rendelkezésünkre. A herefüvesekről való képünk nem volna tökéletes anélkül, hogy az utónövény kérdését tisztáznánk. Nálunk rendszerint az őszi búza követi őket a vetésforgóban. Tapasztalatból tudjuk, hogy félig-meddig normális csapadékú években, mi a sorsa az ilyen búzának? A herefüves tarlójában egyoldalú, igen bőséges nitrogénkészletet nyerünk, amely az őszi növények erőteljes őszi bokrosodását idézi elő. A növények sűrű, őszi hajtásai között kihajtó második bütyökköz az erőteljes növényzet árnyékában megnyúlik. A gabona megdűl, alsó bütyökközei összetipródnak — kivált az eső és szél befolyása alatt — és a gabona nem tud többé felállni. Az ilyen búza szemhozama rendszerint nagy csalódást eredményez, beszorul, hozama a várt mennyiség felét sem éri el. Géppel való kaszálása, kézi aratása tömérdek nehézséggel és veszteséggel jár. A búza megdűlésének veszélyét erős szalmáju búzafajtákkal (tarbúzákkal) ellensúlyozhatnánk. A hazai viszonyaink között pillanatnyilag rendelkezésre álló tarbúza - fajták magminősége viszont acélosság a sikertartalom tekintetében meg sem közelitik teklászos fajtáink minőségét. A herefüves utáni őszi búza vetésnek további nagy hátránya Viljamsz szerint, hogy az őszi búza alá szánt herefüveseket már a nyár derekán, június végén buktatják. Ilyenkor a talajban felhalmozott rengeteg szerves anyag a talaj nagy levegőtartalma miatt, igen gyors bomlásnak indul. (Aerob bomlási folyamat). Ez a rohamos bomlás a különben aktív humuszt képező szerves anyagok eltűnéséhez vezet. „A füvestábla minden jelentősége semmivé válk“. Későbbi szántás s nagyobb víztartalom esetén, a szerves anyag jelentékeny része csak tavasz felé bomlik lassú korhadás mellett (légmentes, anaerob módon). Húmuszhalmozódás áll be és tartós jó talajszerkezetet nyerünk. Ebből az következik, hogy helyesebben cselekszünk, ha a herefüvest csak ősszel buktatjuk és a nitrogénbőséget meg nem sinylő tavaszi növény követi a Vetésforgóban. Fellett agrotechnika — nagy búzatermés A dnyepropetrovszki terület vaszilkovod kerületében — amely már az előző években is híres volt nagyszerű terméseiről — az egyik legjobb gazdaság az Iljics-kolhoz Annak ellenére, hogy kora tavasztól egész a gabonafélék érésének kezdetéig nem volt errefelé csapadék, az őszibúza 414 hektáron 30.9 mázsás termésátlagot adott, Nyesztyerenko brigádja pedig 189 hektáron hektáronként 35.8 mázsát takarított be. Nemcsak az ugarba vetett őszibúza termett kitünően, hanem a többi is: Cikun brigádja is 25 mázsát aratott hektáronként. Mindenki tudja, hogy az agrotechnikai eljárások rendszerében milyen fontos helyet foglal el. a vetőmag előkészítése és minősége. Az Iljics-kolhozban csakis erre a vidékre megállapított tájfajtákat, ezek közül is főleg az „Odesszai—3“ nevű, igen bőhozamú őszibúzafajtát vetették. Csak tisztított, csávázott, elsőosztályú minőségi vetőmagot használtak. Az Iljics-kolhoz növénytermesztő brigádjai a legszorosabban együttműködnek I. Lascsenko traktoros brigádjával. A kolhoz elnöke, Tkacsenko, meg Gvozgyeva, a kolhoz agronómusnőie jól tudja, milyen fontos az ugar helyes megművelése, meg a más elővetemények alól kikerült föld előkésztése. A 189 hektárnyi fekete ugart, amelyen hektáronként 35.8 mázsát takarítottak be, Iván Lascsenko traktoros brigádja még 1949 szeptember 20 előtt előhántós ekével 22 centiméter mélyen felszántotta. A szántás előtt a földet istállótrágyával trágyázták meg. egy-egy hektáron 15 tonnát terítettek el. Kora tavasszal, amint a talaj megpirkadt és már nem kenődött, a fekete ugart a szántás irányában merőlegesen megfogasolták, a boronálás után 6—7 napra. 1950. április 8-tól 10-ig pedig elvégezték az első kultivátorozást, trak- I torvontatta rúgós kultivátorral, a szántásra merőlegesen 10—12 centiméter mélyen. Másodízben 8—10 centiméter mélyen, a szántás irányában kultívátoroztak, exstirpátor-kultivátorral, harmadszor pedig ugyanilyen kultivátorral a szántásra merőlegesen 7—8 centiméter mélyen. A gyomok kiirtása céljából a nyár folyamán még kétszer kultívátoroztak. Az utolsó kultivátorozás 12—14 nappal a vetés előtt történt. , összesen tehát hatszor végeztek kultivátorozást. A kultivátorozással egyidejűleg mindig annyiszor fogasoltak is, mégpedig egyiránvban, a negyedik és ötödik kultivátorozás után pedig, egy kisebb eső után, önálló fogasolást is végeztek. A gondos megművelésnek köszönhető, hogv a fekete ugar az egész tavasz és nyér folyamén tökéletesen gyommentes maradt, a talaj felülete porhanyós és egyenletes volt, 5—-6 centiméter mélységig elegendő nedvességkészlettel rendelkezett. Az „Odesszai—3“ fajta búzavetőmagot augusztus 18—21-én vetették el, tárcsás vetőgéppel. Hektáronként 165 kilogramm vetőmagot használtak fel. A nedves talajban a vetőmag alátakarási mélysége 6—7 centiméter volt. A soros vetés észak-déli irányban történt, az uralkodó keleti szelekre keresztbe. A vetés a hatodik napon kelt ki, a tősűrűség négyzetméterenként 460—480 növény volt. Télen visszatartották a havat, kora tavasszal pedig a táblát nehéz boronával megfogasolták. A nagyobb búzatermés zen a táblán még azzal is magvarázható, hogy a táblát jól fejlődő védőerdő pászták veszik körül, amelyek jól feltartották a havat és megvédték a vetést a forró szelektől, különösen az érés idején. A többi őszibúzavetést kevésbbé' védjék ültetett erdősávok. Azon a 120 hektáros táblán, amelyről Cikun brigádja 25 mázsát takarított be, az alábbi agrotechnikai módszereket alkalmazták. Tavaly július másodikétól tizedikéig. a kombéjnbetakarltással egyidejűleg, tárcával, 5-6 centiméter mélyen tarló* hántást végeztek. Utána előhántós ekével 20—22 centiméter mélyért felszántották a földet. A talajt gondosan elegyengették, mégpedig boronával, amelyet a traktoroseke után kapcsoltak és önálló fogasolással is, amelyet a szántás irányára merőlegesen, nehéz boronával végeztek. Augusztus 7-től 10-ig kultivátoroztak, exstírpátoros késekkel felszerelt traktor-kultivátorral, 7—8 centiméter mélyen, a szántással merőlegesen. Egyidejűleg fogasoltak is. Ugyancsak „Odesszai—3“ búzát vetettek, csakis elsőosztályú, tisztított, csávázott, minőségi vetőmagot használtak, mégpedig hektáronként 170 kilogrammot. A vetés traktoros tárcsás-vetőgéppel történ, 7—8 centiméteres alátakarási mélységgel. A vetés a htodik-hetedik napon kelt ki. A kolhozagronómus számítása szerint szeptember 20-án négyzetméterenként 480—500 volt a tősűrűség. Ezen a táblán az őszibúzavetés ősszel semmiben sem különbözött attól a búzától. amelyet ugarba vetettek. A növények a hó lehullása előtt jól megbokrosodtak és megerősödtek A brigád az egész táblán hóvisszatartást végzett, márciusban pedig, még a talaj felmelegedése előtt, humusszal és baromfitrágyával felültrágyázta az őszibúzát; hektáronként 6 tonna humuszt és 3 mázsa baromfitrágyát használt fel. Kora tavasszal, amikor a talaj felső rétege már eléggé kiszáradt, az őszi vetést nehéz boronával megfogasolta. A. SZTYECENKO FöAGRONÓMUi cikke a „Szocialisztyicsezkoje zemlegyelije“ e. lapban.
