Szabad Földműves, 1951. július-december (2. évfolyam, 26-52. szám)

1951-12-23 / 51-52. szám

8 6тШЙНшт 1951. Karácsony MÉHÉSZETÜNK Szélfogókkal biztosítjuk a nedvesség tartóságát amelynek méhészeti szempontból is nagy jelentősége van A Szovjetunióban nagy munkába kezdtek: szélfogóknak, halastavaknak stb-nek az építésével, azaz füvesitő-fá­­sító eljárással, védő erdősávok ültetésé­vel megkezdték a puszta területek át­változtatását. A hőhullámok, a szikkasz­tó meleg szelek kiszárították, felszívták a talajnedvességet. A szárazságnak, a terméketlenségnek és az éhínségnek szabályosan megismétlődő időszakai, ál­talános jelenségei voltak az országnak. A kapitalizmus nem tudta megszüntetni ezt az állapotot. A szárazság ellen dön­tő módon csak a szocializmus győzelme után vehették fel a harcot, amikor a Szovjetunióban Sztálin elvtársnak a ter­mészet átalakítására vonatkozó tervét kezdték megvalósitani. A szovjetkor­mány erre a célra 10 milliót bocsátott rendelkezésre és a legmodernebb gé­pekkel felszerelt erdőállomásokat létesí­tett. Ezek az erdősávok sok célt szolgálnak, mégpedig: 1. Tompítják a szelek sebességét. 2. Megakadályozzák a talaj kimosását. 3. Nedvesen tartják a talajt nemcsak az erdőben, hanem annak kornyé­kén is. 4. Közrehatnak, hogy a hó a téli hó­napokban arányosan rakódjék le és így tavasszal bőven lássa el vízzel a talajt. 5. Mérséklik a víz elpárolgását. 6. Növelik a csapadékot. 7. Befolyásolják a levegő melegségét. 8. Kedvező hatással vannak a tglajra, nedvességre és a melegre. 9. Befolyásolják a folyók vízbőségét. Nekünk méhészeknek is tudnunk kell, hogy ennek az akciónak tömegakcióvá kell kiszélesednie és minél előbb meg kell valósulnia, mert a szélfogók a me­lleknek bőségesen nyújtanak legelőt, mégpedig nemcsak magukban az erdő­sávokban, a gyümölcsfák és bokrok ré­vén, hanem az erdősávok közötti szántó­földeken ültetett mezőgazdasági' növé­nyek, hüvelyesek,' olajosnövények és takarmányfélék révén is. Až ezeken a területeken létesített gyümölcscsösöket, amennyiben a tavaszi hónapokban a szelektől védve lesznek, a méhek sokkal veszélytelenebbül tudják majd megter­mékenyíteni. • Rajtunk múlik, hogy munka-brigá­dokkal ténylegesen segítsünk beültetni erdőben szegény területeinket. A létesítendő szélfogók terve már ké­szen van. Kétféle szélfogó lesz- A fősá­­vok csak 2—5 méter szélesek lesznek. Ügy fogják ültetni, hogy felfogják a Duna feíől fújó kártékony szeleket és tompítsák hatásukat. A szovjet tapasz­talat szerint minden métermagasság 25 méter távolságban védi meg a területet. Tehát 25 méter magas szélfogók lesznek olyan fák, amelyek 18—25 méterre is megnőnek, mint például: a tölgyek, a nyárfák, a hársfák, jávorfák, körisfák, fehér fűzfák, fekete diófák, szederfák, égerfák, szilfák, erdei fenyők, szelid és vadgesztenyék, vad gyümölcsfák, akác­fák stb-ik és sós területen bodzafák is. Ezekben az erdei sávokban ezenkívül ültetnek még a fák koronájáig érő bok­rokat is, hogy az erdők sűrűk legyenek. Ilyen bokrok például: a mogyorócserje, a somfa, az örökzöld, a fekete és vörös bodza, kökény, orgona, hólyagfa, orsófa, kúszónövények stb. A szélfogókkal való beültetésre ezideig a következő területekre vonatkozólag készültek el a tervek: Az erdősáv bő csapadékot biztosít a Duna völgyében A Szovjet tapasztalatok alapján, mi is arra törekszünk, hogy minél előbb er­dősávokkal vegyük körül dél- és közép­szlovákiai sík területeinkéi, amelyeken a termést csaknem minden évben veszé­lyeztetik a Duna-völgyéből feltörő me­leg szelek és a szárazság. Az erdősávok között a szél nem hatol a földig és így nem is hordja el a víz­párát. A pára megmarad a szántóföldek fölött és ezzel késlelteti a szántóföldek vízpárájának további elpárolgását. Ä gyümölcstermelők pedig azt tapasz­talták, hogy az erdősávok között ülte­tett ültetvényeket a fák védik a széltől, így kevesebb az ágtörés és a védett te­rületen a téli hideg is mérséklődik több gyümölcs marad a fákon, tehát a gyü­mölcstermés nagyobb. A gabonafélék és a mezőgazdasági növények a védő erdősávok között télen át védve vannak a nagy száraz hideg ellen és így nem fagynak ki. Méhészeink is vegyenek részt ebben a munkában Ezért a védő erdősávok létesítése nemcsak a mezőgazdasági szakemberek érdeke, hanem érdeke minden dolgozó­nak, de főleg a földműveseknek, akik kell, hogy megértéssel karolják fel. 1. A nyugatszlovákiai síkság, amely­hez tartozik a Csallóköz, a Vág- és a Nvitra-mente. Ide osztották be a Kis- Kárpátok délkeleti lejtőit is. valamint a nyitrai és galgóci hegyek déli lejtőit. Ezek a területek a Nvitra és a Garam között egészen a Dunáig nyúlnak. Ide tartoznak a Szlovák Érchegység nyúl­ványai is a Garam és az Ipolv között. 2. A keletszlovákiai körzet magába foglalja a Kassától délre fekvő sík terü­leteket, továbbá a Tisza, Vranov és Nagymihály közti síkságot. 3. A harmadik körzet az erdőben sze­gény középszlovákiai terület, azaz az Ipoly- és a Sajó-mente, Losonc és Detva vidéke egészen a Szlovák Érchegységig, 4. Az ú. n. Záhorie Szakolca. Holies és Kuti között terül el. Az itt és a JVlor-A méhészeti szaktanítók feladatai A Méhészeti Dolgozók Egységes Szö­vetségének az volt a terve, hogy minden járás számára legalább egy méhészeti szaktanítót képezzen ki. Ma már nyu­godtan állíthatjuk, hogy a méhészeti szaktanítók szükséges létszámát körül­belül elértük. Most tehát az a feladat, hogy minden járás rendelkezzék egy ilyen „védnökkel“, vagvis méhészeti szaktanítóval. Tény, hogy több törekvő járásban jónéhánv ilyen tanítót talá­lunk, vannak viszont járások, ahol egy sincs. Nem ártana tehát, ha a Kerületi Méhészeti Bizottság keretében, vagy szerződés alapján a méhészeti szaktaní­tók munkáját úgy osztanák el, hogy minden szaktanítónak lenne egy „véd­nöksége vett“ járása, amelyre tevékeny­ségének legnagyobb része kiterjed. Nem nevezhetjük méhészeti szaktanítói tevé­kenységnek az előadások tartását vagy az évente egyszer-kétszer megrendezett tanfolyamokon történő részvételt. Az ilyen védnöknek népművelési szem­pontból is ismernie kell járását, továb­bá előadásokat és tanfolyamokat kell tartania a járás minden körzetében, te­hát nemcsak a járás székhelyén, mivel — amint ismeretes — a járási tanfolya­mokon rendszerint mindig ugyanazok a haladószellemű méhészek vesznek részt, de ők is elsősorban csupán azért, hogy értesüljenek a méhészet terén fölmerü­lő újdonságokról. A méhészeti szaktanítónak közelebb kell kerülnie a néphez, föl kell emel­nie az elmaradt méhészeket is, maga­sabb színvonalra kell törekednie. Ke­resse föl a méhészeket a munkahelyü­kön, mert csak így állapíthatja meg a méhészkedés hibáit, a méhbetegsége­­ket, a meg nem engedett áttelepítése­ket stb. V Ami az egészségügyi szempontokat ille­ti, ezen a téren a méhészeti szaktanító­nak az a legfőbb feladata, hogy egész­ségügyi ellenőrzés alatt tartsa a járás minden méhészetét. Három esztendőn belül, a Járási Méhészeti Egyesület köz­reműködésével, a járás valamennyi mé­hészetét átvizsgálhatja. A mintákaí küldje el'az Állami Kísérleti Intézetnek (Liptovský Hrádok), ha pedig mikrosz­kóphoz jut és érdekli ez a tudomány (a Méhészeti Dolgozók Egységes Szövetsé­gének igen kevés mikroszkóp áll ren­delkezésére), maga is megvizsgálhatja a mintákat, hogy könnyítsen az Állami Kísérleti Intézet munkáján. A szervezési ügyekben segítse taná­csaival a Járási Méhészeti Egyesületet, de legfőbb feladatának tartsa, hogy ha­tékonyan intézkedik és segédkezik a já­rási területén működő EFSz-ék nagy­méhészeteinek megalapításában, illetve fejlesztésében. Holmi oktatói szerep ez. Az anyanevelésnél is komoly szerep vár a méhészeti szaktanítóra, amelyet igen komolyan kell venni a mé­hészbarátság és kölcsönös megsegítés szempontjából. Az EFSz-ek nagyméhé­szeteinek megalapításánál igen óvatosan és alapos szakértelemmel kell eljárni, mivel fönnáll a fertőző megbetegedések átvitelének lehetősége. A méhészetek állapításánál és vezetésénél hiányzó szakmai tudás, következtében nemcsak az egyén, hanem a közösség is szenved, aminek viszont nem szabad előfordul­nia. aki tagja a járási tenyésztési körnek, en­nek szakmai tanácsadója, tanítója és szervezője. A legszorosabban együttmű­ködik a Járási Méhészeti Egyesület ve­zetőségével, mégpedig minden fonto­sabb kérdésben, mint amilyen: tervezés, észszerűsítés, a legelőviszonyok javítá­sa, széltörők kiültetése, szövetkezeti mozgalom stb. Tudjuk, hogy sok méhészeti szaktaní­tó már eddig is így dolgozott, tehát lé­nyegében semmi újat nem mondunk. De egyes helyeken túlsók a méhészeti szak­tanító. a munkát közöttük nem osztot­ták el arányosan és csupán néhány ren­delkezik komolyabb elfoglaltsággal. Ez­zel szemben sok elhanyagolt járást talá­lunk. Arról van tehát szó, hogy a mun­kát tervszerűen, egész Szlovákia terüle­tére igazságosan osszuk el. Fölmerül a járások közötti versenyzés kérdése is. A méhészeti szaktanító vezetése alatt a méhészkedés bizonyára előbbre lendül és általánosabbá válik. Az új szervezés lehetőséget nyújt a méhészeti szaktaní­tó egyéni érvényesülésére is és nem kell arra várnia, hogy kiküldik valamilyen tanfolyamra. Munkatervét saját maga állíthatja össze. Szóljunk a legr08szabról is Az anyagi kérdések és a velük kap­csolatos ügyek mindig kényesek voltak, főleg azok számára, akik szomszédos já­rásokat vesznek át. Jóakarattal /azonban ez is megoldható. Hiszen a Járasi Méhé­szeti Egyesületek és legújabban a Kerü­leti Méhészeti Bizottság is rendelkezik és rendelkeznie kell anyagi eszközökkel A Méhészeti Dolgozók Egységes Szövet­sége általában fedezi a járási tanfolya­mok költségeit, esetleg az egészségügyi szemlék költségeit is, főleg a fenyegetett helyeken. (Egyébként azt ajánljuk, hogv a járási tanfolyamokat minden eszten­dőben más helyen, vagy legalább is máv méhészeti központban rendezzék meg.' Arról is szólnunk kell, hogy a méhészeti szaktanító nem végezhet és nem is végez mindent egvedül, te­hát kizárólag az ő szervezési képessé­gétől függ, miképpen tudja a munká­ba bekapcsolni az egyesületi tagokat, illetve az egész Járási Méhészeti Egyesületet. A méhészkedők találják meg maguk ezeket a szakdolgozókat, akik nem a címért, hanem azért dolgoznak, hogy hasznos munkát végezzenek a méhészek társadalmában és ezért tanultak, ezért tettek le különböző vzsgákat. Általában azok közül kerülnek ki ezek a szaktaní­tók, akik rendszerint saját hasznukat ál­dozzák föl csupán azért, hogy a kismé­­hészek körében apostoli munkásságot folytassanak. Ha ezek a tanítók beillesztik munká­jukat az összefüggő béketáborba, ezen nem hatol keresztül sem fertőző beteg­ség, sem tudatlanság és nemtörődömség, de ez az arcvonal visszaver minden ká­ros befolyást is. Ilyen, tényleg szocialis­ta értelmezésben igyekezzünk teljesíte­ni feladatainkat az ötéves terv kereti­ben. va folyó völgyében létesítendő szélfo­gók a délkeleti szeleket fogják fel Ezek az erdősávok tompítják majd az észak­keleti erdősávok ható erejét a Vág-völ­­gyében. A szélfogók létesítése mellett szól az a tény is, hogy az utóbbi évek­ben a felsorolt körzetekben rendszere­sen pusztított a hosszantartó szárazság; Ha mezőgazdasági dolgozóinknak ez^ a terve megvalósul, megváltozik körülöt­tünk a természet arculata is. A Szovjetunióban ezt a faültetést ki­zárólag a Komszomol tagjai végzik, — ifjú szívek ültetik a fiatal erdőket. Öröm nézni az 1943-ban létesített erdőre, amelyben a fák már 4—5 méter magas­ra nőttek. A harc a szárazság ellen nálunk is - megkezdődik. A méhészeknék ebben a harcban az első sorban kell küzdeniök, mert ez a harc a nektárforrások megnö­vekedését is jelenti. Kormánytényezőink szívükön viselik, hogy a fásítás minél előbb megtörténjék A földművelésügyi megbízott hivata­la, a Szlovák központi pionír tanács, az Iskolaügyi, tudományos és művészeti megbízott hivatala, a Csehszlovák álla­mi erdők kerületi igazgatósága a fásí­tásban és a szélfogók létesítésében ver­senyre hív fel minden ifjút, minden pionírt, minden diákot, egyszóval min­denkit, aki építi a szocializmust. Ha a szocializmus ifjú bekapcsolód­nak a szélfogók létesítésének és a fásí­tásnak a versenyébe, segítenek csökken­teni a természet káros befolyáását. mmt amilyenek például az árvizek és a szá­razság, amelyek mezőgazdaságunknak nagy károkat okoznak, segítenek bebiz­tosítani szántóink és rétjeink sžámára a szükséges nedvességet. A verseny két részre van felosztva: tavaszira és őszire. A verseny iránt érdeklődőknek mun­kaalkalmat nyújtanak a következő hi­vatalok: a Kerületi Nemzeti Bizottság, mezőgazdasági előadója, az erdészeti és erdőtechnikai talajjavító és vízszabályo­zó ügyosztály, a Járási Nemzeti Bizott­ság mezőgazdasági előadója és erdészeti ügyosztálya, a Csehszlovák állami erdők erdő-üzeme. Ezek a hivatalok a szélfo­gók létesítésével kapcsolatban felvilá­gosításokkal is szolgálnak és szakembert bocsátanak a versenyzők rendelkezé­sére. Az iskolaügyi tudományos és művé- j szet; megbízott hivatal a verseny tavaszi és őszi szakában egy-egy tanítási napot engedélyez a verseny ismertetésére. Ezeken a napokon kívül a versenynek a tanítási időn kívül kell lefolynia A szélfogók és a fásítás versenyzői napi telj es jtm énvükért félakkora béri kapnak, mint a munkások. A versenyző-' csoportok taglétszáma azonos és egy-egy csoport legfeljebb 30 tagból állhat. A győztes elnyeri a Föld­művelésügyi megbízott hivatal vándor­zászlaját.. Ä további öt legjobb csoportot elismerő oklevéllel tüntetnek ki és ér­tékes könyvekkel jutalmazzák.

Next

/
Oldalképek
Tartalom