Szabad Földműves, 1951. július-december (2. évfolyam, 26-52. szám)
1951-12-16 / 50. szám
1951. december 16. £шbúdfijtímim MÉHÉSZETÜNK A viasz FOGYASZTÁSI 111||1111111|1111111|11|111111|111|111111111|111111111111|||||||1М111111111|11111111Ш111Ш111ШМ1111111||1ШШШ11ШШ111Ш11111111ШШШШ1111ШН1ШШиШШ111111111111|111Ш11Ш11Ш1ШШ11111Ш1ШННММЯНИИМ Iskolázással neveljük a legjobb dolgozókat A méhészkedésnek kétirányú haszna ven: közvetlen és közvetett. A közvetlen hozamot a méz és viasz jelenti, a közvetett hozam népgazdasági jelentőségét František Adamec, az elhunyt méhészegyesületi védnök igy magyarázta: Ha nem lennének méhek, nem lenne fű és ha nem lenne fű, nem lenne tehén. A méhészeti statisztika szerint, amelyet az elmúlt esztendőben állítottak össze, a méhészek legnépesebb csoportját az 1—10 méhcsaláddal méhészkedők alkotják. Ezek a barátaink nem fektettek nagyobb összegeket méhészetükbe. Saját kedvükre és nemes szórakozásukra foglalkoznak méhészettel, néha atzán — a hordási viszonyokhoz mérten — szintén hozzájutnak egy kis mézhez és viaszhoz. Legszívesebben maguk készítik el a méhészethez szükséges segédeszközeiket, gyakran a kerettől kezdve, a kaptáron át, egészen a mézpergetőig. Célunk ezekkel a sorokkal, hogy tanácsot adjunk nekik, mit is kezdjenek a régi és szüségtelenné vált léppel, valamint viasztörmelékkel, ha új viaszhoz akarnak jutni. Kissé hosszadalmas út vezet odáig, de nem kell mindent egyszerre elvégeznünk, cselekedjünk tehát lehetőségeinkhez mérten és részletekben. Jutalmul megkapjuk azt a viaszt, amely munkánk végén vakító tisztán és remek színnel tárul elénk. Jelenleg kétféle módon juthatunk viaszhoz, mégpedig gyári úton, ú. n. kivonatolással, vagy házi kifőzés révén/ Az első módszert vegyi úton hajtják végre. A kisméhészek elégedjenek meg a házilag elvégzett kifőzéssel. A házi kifőzés eddigi módjai nem voltak gazdaságosak, hiába használtunk vászonzsákot, viaszprést vagy üstöt. A kifőzött és kipréselt lépekben 25%-ban, sőt nagyobb mértékben is visszamarad a viasz, amely a méhész és méhek részére egyaránt elveszett. Tartsa kötelességének a méhész, hogy a méhesben munkája közben mindig legyen a kezeügyében doboz, vagy ládikó, amelyben összegyűjti a legkisebb viasz- és lépdarabkát is. Nyáron ezeket a hulladékokat gyúrja goylóba, nehogy moly támadja meg azokat. Nem árt, ha összegyűjti a ragacsot is. G. F. Taranov, a „Práca na včelíne“ (Munka a méhesben), című, oroszból csehre már lefordított munka szerzője, azt ajánlja, hogy minden méhész a méhesben hordozható munkáládikót szerkesszen magának. Asztalszerűen négy lábon álló ládikó ez, arpelvet három részre osztunk. A középső részt csapófödéllel takarjuk le. Itt helyezi el a méhész a füstölőt. A szélső részek egyikében a lép- és viasztörmeléket gyűjtjük, míg a másikba a munka közben szükséges eszközöket rakjuk, mint amilyenek: harapófogó, feszítővas, kés, kalapács stb., hogy állandóan kéznél legyenek. Ha a tüzelővel takarékoskodni akarunk, a viaszkifőzést télen, a konyhai tűzhelyen végezzük el, amelyben szinte sohasem alszik ki a tűz. A méhek ezidőtájt békésen pihennek a kaptárban és nem jelentenek részünkre különösebb gondot. A viasz kifőzéséhez elsősorban tiszta, pléhből készült, zománcozott és le nem vert fazékra van szükségünk, amelybe tiszta, puha vizet, lehetőleg esővizet öntünk. Inkább nagyobb, 15—20 literes fazekat használjunk, mivel a viaszt nemcsak kifőzzük, hanem mossuk és t'.szb'tjuk is. Hangsúlyozzuk, hogy a v!asznak főzés közben nem szabad vassal közvetlen érintkezésbe kerülnie. A vas és-viasz érintkezése közven ugyanis olyan vevyi folyamat áll be, amelynek következtében a viasz szennyeszöMes színt vesz föl. Az ilyen viaszt ugyan foszforsav segítségével rendbehozhatjuk azonban ez csak újabb fölös le^es munkát jelentene. \-7 okő nap a léphulladékot a fazékba tesszük és annyi langyos vizet öntünk rá, hogy az egészet ellepje. Szükkifőzése ség esetén a fazék tartalmára nehezéket rakunk, nehogy úszkáljon. Másnap a szennyessé vált vizet leöntjük, illetve friss, tiszta vízzel cseréljük ki. A fazekat tűzhelyre állítjuk és lassú tűznél, állandó keverés közben megkezdjük a fölmelegítést, illetve szétfőzést. Aránylag hosszúnyelű főzőkanalat használjunk, nehogy a viasz a fazék fenekére odakap j oň. Ha a lép már szétfőtt, kiszedegetjük azokat a drótdarabkákat, amelyek a kis közfalakat össze11 kapcsolták, hogy további munkánkban ne zavarjanak. A viaszt tökéletesen átfőzzük. Vigyázzunk, nehogy kifusson. Ezután a fazekat félreállitjuk és hűlni hagyjuk. Figyeljük meg, hogy a lárvák egyik része a főzet felületén helyezkedett él, s közöttük tiszta, arány sárga viasz csillog. Kivesszük a fazékból ezt a viaszkalácsot és tiszta vízzel alaposan átöbl'tjük. A fazék vize általában zavaros és nem tiszta. Ismét hangsúlyozzuk, hogy a viaszt nemcsak kifőzzük, hanem mossuk és tisztítjuk is. Amikor a vizet kiöntjük a fazékból, észlelhetjük, hogy a lárvák bizonyos része a fenéken gyűlik össze. Ezt a vizet tehát sűrű szűrőn áteresztjük, majd a .lárvákat szétteregetjük, hogy megszáradjanak. A homok és egyéb tisztátalanság is a fazék fenekén gyűlik össze. A viaszkalácsot újból a fazékba teszszük, friss, tiszta vízzel leöntjük és ismét főzzük. A vízzel ne takarékoskodjunk! Most pedig ismételjük a fizikában tanult archimedesi törvényt, amely szerint minden vízbe mártott test annyit veszít súlyából, mint amennyi az általa kiszorított víz nyom. Tehát a víznél ritkább, vagyis könnyebb fajsúlyú anyagok a vízen úsznak, míg a víznél nehezebbek a fenékre süllyednek. Ennek következtében a viasz, mint könnyebb anyag a vízen úszik. Azok a lárvák, amelyekből minden viasz kifőtt, nehezebbek és lesüllyedne^. Egyedül azok, gmelyek még viaszt foglalnak magukban, maradnak a felszínen, ugyanis viasszal telítve könnyebbek. Amint eml’'tettük, a viaszkalácsot immár másodszor főzzük ki. A főzés következtében a vKsz kikerül a lárvákból, megjelenik a víz felszínén, a lárvák pedig süllyednek a fenék felé. Ezt a főzést többször mindaddig ismételjük, amíg majdnem minden lárva a fazék fenekén helyezkedik el. Az így szerzett viaszt kiszárítjuk, félretesszük, maid a lép és viasztörmelék többi készletét főzzük ki hasonló módon. Következik a munka utolsó szakasza. Valamennyi viaszkalácsot kitisztított fazékba .^esszük és azokat újból szétfőzzük. Közben egy tálat, vagy mosdótálat és mintegy ’ kétliteres fazekat helyezzünk készenlétbe. Ezeket az edényeket forró vízzel töltjük meg. Legyen kéznél egy sűrű szűrő is, olyan sűrű, mint amilyet teaszüréshez szólítunk használni. A szűrőt gondosan erősítsük a tál fölé, vagv kérjünk meg valakit, hogy tartsa a tál fölött. A szétfőtt viaszt, vizével együtt, átöntjük a tál, vagy mosdótál forró vizébe. Azokat a lárvákat, amelyek netalán méfris a viaszban maradtak volna, a szűrő fölfogja. Hogy a viaszt a lárvákból teljesen kifőzzük, ezeket forró vízzel együtt átszűrjük. A víaszkalácsot, ugyancsak vizével együtt, lassan hülni hagyjuk, a lármákat pedig a többihez rakjuk. Egy nan elmúltával a viaszkalácsot kivesszük a tálból. A kifőzött és kimosott viasz tiszta, színe szép sárga, ú. n aranysárga. A viaszkalács alsó részét megtisztítjuk az esetleg odatapadt vir rágpormaradványtól és ezzel munkánk véget is ért. Az összegyűjtött lárvákat a méhészek,/ dletve kertészek kitűnő nitrogénes trágyaként virágok és zöldségek talajának föl javítására használják. A szerzett viasz, a többszörös átfőzés következtében, vegytiszta, minden betegségokozó csírától mentes, úgyhogy a belőle készített kis, közfalakat nyugodtan méheink rendelkezésére bocsáthaéjctk. A mai időben legfontosabb a dolgozók iskolázása. Maga Lenin elvtárs is rámutatott az új káder iskolázásának fontosságára. Az ő szavai ezek voltak: „Tanulni, tanulni!. ..“ Ezek ma már mind ismeretesek. Sztálin elvtárs azt mondja: „Aki lemarad, az verve van“. Nagy tanítóink ezen figyelmeztetéseit nagyra értékeli a szlovákiai Központi Szövetkezeti Tanács és azért széles alapokra helyezi az alkalmazottak iskolázását. Nagy súlyt fektetnek a megrendezett üzemi iskolák munkáiéra minden járási szövetkezetnél, ahol mindenekelőtt az üzletvezetőnők kiképzése folvik. Az átiskolázás fontossága abban áll, hogy megértsék a szocialista szövetkezeti elárúsítóüzlet piai küldetését, hogy politikai alapismereteket szerezzenek, hogy elsajátítsák az áru megismerését és végül, hogy ki tudják tölteni azokat a nyomtatványokat, amelyeket az üzletvezetőnek kell kitöltenie. Olyan tapasztalataink vannak, hogy az át nem iskolázott vezetőnők nagy hibákat követnek el, főleg az elszámolási ív kitöltésénél, amely sok munkát ad az ellenőrző osztályúé к és emiatt az ellenőrök az elárúsítókhoz nem tudnak kimenni a további áru összeírások céljából. További hibák az át nem iskolázott vezetők részéről, hogy nem tudják eléggé megvilágftani a nép előtt azokat a fontos gazdasági és politikai problémákat, amelvek a falvakon előadódnak. A vásárlóközönségnek nem tudják kellően megmagyarázni az egyes áruknál bekövetkezett hiányokat, Stb. ! A nyitrai kerületben egyes iárási fo- N gyasztási szövetkezetek a legfontosabb feladatuknak tartják az üzletvezetők és elárusítónők iskolázását. így például a privigyei járási fogyasztási szövetkezet már a harmadik tanfolyamot rendezi A párkányi Járási 'Fogyasztási Szövetkezet, a körzetébe tartozó „Jednota“ elárusító üzletekkel együtt, megértette küldetését hazánk szocialista építésében és csupán ennek köszönhető, hogy a fogyasztási szövetkezet és áruelosztó kisüzemek szervezetei már eddig is várakozáson felüli eredményeket értek el. Főleg a mezőgazdasági termékek felvásárlásában érjek el szép eredményeket, hiszen a gyümölcs, tojás és egyéb áruk fölvásárlásánál a Jednoták példát mutattak a többi felvásárló szerveknek is. A legtöbb gyümölcsöt vásárolták fel szerződésen felül és adták át az üzemi központoknak, amellyel hozzájárultak dolgozó népünk közélelmezésének biztosításához. A Jednoták havi aktívagyűlésén. amelyet október 26-án tartottak meg, kritikailag kiértékelték azokat az eredményeket, amelyeket a mezőgazdasági terményfölöslegek felvásárlásában ezévben elértek. Majd határozatot hoztak a felvásárlószervek további feladatainak teljesítésére. hogy a jövőben még fokozottabban kapcsolódjanak bele a szocialista építőmunkába. Ami a politikai felvilágosultságot illeti. meg kell említenünk, hogy a párkányi Jednoták az elsők között voltak, akik Široký elvtárs felhívására valamennyien előfizetői lettek a pártsajtónak és felhívták az összes Jednotákat Szlovákiában, hogy kövessék példájukat. A párkányi Jednota politikai téren és szervezeti felkészültségben elég magas fokon áll. Van saját helyi pártszervezetük, üzemi szakszervezeti csoportjuk és Sokol—Vörös Lobogó elnevezéssel testnevelési szervezetük. A magas politikai i fejlettségnek és a szervezeti felkészült- I ségnek a bizonyítéka, hogy a szocialista meg, ahonnan 20 átképzett nő kerül ki és így a JFSz újabb férfi munkaerőket bocsáthat a termelés rendelkezésére. Galgócon már a harmadik tanfolyamot rendezik meg. Szintén folyik az iskolázás a tapolcsányi, párkánya és partizánskei járási fogyasztási szövetkezetekben is. A nyitrai kerület többi járási fogyasztási szövetkezete nem értette meg az iskolázás fontosságát és üzemi iskoláik még nincsenek. Olyan kifogásokat hoznak föl, hfygv az iskolázáshoz nincs megfelelő helyiségük és az üzleteket nem zárhatják be amiatt, hogy az eláru/ sítók iskolába mennek. Az üzemi iskola megszervezése nem olyan nehéz munka. A járási fogyasztási szövetkezet könynyen talál arra megfelelő helyiséget, csak keresni kell, tehát csak egy helyiség miatt nem tudják megnyitni az üzemi iskolát? Gondolom, ha ezt a fontos feladatot meg tudták oldani Léván, Privigyén, Galgócon, Párkányban, Topolcsánvon stb., akkor másutt is megoldhatnák. Az üzemi iskolának nagy a jelentősége a járási fogyasztási szövetkezetek szempontjából. Az iskolázás alkalmat ad arra, hogy az egyes elvtársnők képességeit megismerjék, és több esetben előfordul, hogy ki lehet közülük választani azokat, akik szocialista szövetkezeti üzleteinknél magasabb funkciót is megfelelően tölthetnek be. Minden járási szövetkezet igazgatója tudja, hogy a különböző tanfolyamokra való toborzás kérdése, amelyet a Szlovák Szövetkezeti Tanács a szövetkezeti tanulóhelyiségekben rendez, igen fontos. Az iskolába való kiválasztásnál nagy figyelmet kell szentelni annak, hogy az illetők megértsék, ча kapitalista üzletekkel szemben, a szocialista üzlet előnyét ezzel a jelszóval: i -„Nem a jövedelem, hanem a dolgozók kiszolgálása a fontos!“ és szakirodalom terjesztésébe minden alkalmazott bekapcsolódott. Munkájuk biztosítása érdekében minden község Jednotájában fokozatosan „kultúrsarkot“ rendeznek be, amelyet értékes szlovák és rhagyamyelvű könyvekkel látnak el. Az üzletvezetők ezenkívül nemcsak az üzletben, hanem a helyi ünnepségeken, valamint a párt- és foldművesgyűléseken- is terjesztik az irodalmi műveket, így tehát a legeldugottabb faluban is minden dolgozó kezébe elkerül a jó könyv. Ebben a munkában a Jednoták tovább szándékoznak menni. Több alkalommal rendeznek a községekben könyvkiállításokat, amikor kiemelik azokat a községeket, amelyek a járásban a legtöbbet olvasnak. Az eddigi eredmények azt mutatják, hogy fogyasztási szövetkezeteink kulturális és népművelődési szempontból is helyesen cselekszenek, amikor ilyen jó módszerrel hozzák közelebb a dolgozókhoz az új falu tanácsadóját és barátját — a jó könyvet. A Jednota alkalmazottéi örömmel vették tudomásul azt az intézkedést, hogy a vállalat állandó iskolázást rendez az alkalmazottak részére. A iskola azért is nagyfontosságú, hogy az új női kádereket mind politikailag, mind szakmailag kiképezze. Sajnálatos, hogy ezt az iskolát csak most nyitották meg, de a technikai akadályok és megnernértés miatt mindezideig nem volt rá lehetőség. A gyűlés befejeztével nagy érdeklődéssel tárgyalták Sztálin elvtársnak az atomfegyverről tett nyilatkozatát, amelyet a moszkvai Pravda tudósítóiának adott Ez alkalomból Sztálin elvtárs tiszteletére újabb munkafelaiánlásokat tettek. A jelenlevők tüntetőleg léptek be a Csehszlovák-Szovjet Baráti Szövetségbe és emellett több üzletvezető vállalta, hogy segíteni fog a CsSzRSz helyi csoportjainak a szervezési munkában. * A párkányi Járási Fogyasztási Szövetkezet munkájáról
