Szabad Földműves, 1951. július-december (2. évfolyam, 26-52. szám)

1951-12-16 / 50. szám

1951. december 16. SzeSbdf^fcmm s Százférőhelyes istállót épít a mikolcsányi szövetkezet A mikolcsányi szövetkezet rétjén már messziről feltűnik a nagymennyi­ségű építőanyag. Kő, tégla és egyéb anyag halmozódik a kiásott alap körül. A szövetkezet építi százférőhelyes te­hénistállóját. Fogatok, traktorok, em­berek sietnek szorgalmasan a munká­val, hogy a kedvező időt mennél job­ban kihasználva, legalább a falakat felhúzzák a hideg idő beállta előtt. Az építkezéseknél résztvesz a szövetkezet fiatalsága, az öregek, de vannak itt többen a magángazdálkodók közül is, akik elvégezték már az őszi munká­jukat és eljöttek, hogy segítsenek. — Ha nem is vagyok még a szövet­kezetben, de majd ott leszek — mond­ja Fábián Lajos 9 ha-os magángazdál­kodó — és azért is segítek építeni. Örömmel beszélik mindnyájan, hogy a mi szocialista rendszerünk mennyire törődik a nép boldogulásával; dolgoz­hat mindenki amennyit akar és mun­kája után becsületes jutalmat, megél­hetést szerezhet magának. Például Ko­vács János szövetkezeti tag ezt mond­­ja: — A részaratásból és alkalmi favá­gásból tengődtem családommal. Sa­nyarú élet volt az, rongyoskodni kel­lett, betevőfalat is szűkén akadt. Na­gyon sokat változott az élet'“ Kovács Jánosnak, amióta a szövetkezetben dolgozik a feleségével. Augusztus vé­géig 18 mázsa gabonához, most pedig megfelelő őszi terményekhez jutott, azonkívül munkaegységeik után még pénzbeli jutalmat, ketten 50.000 koro­nát kaptak. Ráadásul Kovácsnét még az a boldogság is érte jó munkájáért a szövetkezetben, hogy a gyönyörűsé­ges Tátrába küldte népi demokratikus rendszerünk üdülni, amiről soha ál­modni sem mert, mert oda csak az urak járhattak azelőtt. — Most látom — mondja Kováesné —, hogy érdemes dolgozni. Még jobban dolgozom, hogy gyorsabban építhes­sük a szocializmust. A szövetkezetben mindenki aszerint részesülhet jutalmazásban, amennyi munkát végez. Ezért van az, hogy Pa­taki János szövetkezeti tag csak 500 kg gabonát kapott munkaegységei után, mert hitt a kulákok „szép” be­szédének, annak, hogy csak a fejada­got kapják meg a szövetkezetben a ta­gok. Hogyhát azért nem érdemes dol­gozni, fogta magát, inkább kulákhoz ment kaszálni, akik még pálinkát is ígérgettek neki. Hogy mit fizettek, mit nem a kulákok, arról nem nyilatkozik ugyan, de látszik rajta, hogy hiba csúszhatott a számításába, mert bánja, hogy nem dolgozott inkább a szövetke­zetben. Ne higyjük el tehát a kulák szavát, amely mindig odairányul, hogy bomlassza a szövetkezetei. A szövetkezet első alkalommal ez­­éven próbálkozott egy hektáron do­hánytermeléssel, ami nagyon szépen sikerült is. Agyagos földjükben azon­ban a dohány kezelése kissé hibásan folyt le, mert nem akadt a tagok kö­zött senki, aki foglalkozott volna do­hánnyal. Mindez persze nem aggaszt­ja a tagokat, jövőre még nagyobb te­rületen, 4 ha-on ültetnek dohányt és dohányszakértőről is gondoskodnak. Az ősziek vetését a szövetkezet négy traktor segítségével négy nap alatt vé­gezte el. A vetések után nyomban hoz­zá kezdtek a mélyszántáshoz, amit már szintén bevégeztek. A magángazdálko­dók vetése a régimódi ökör, vágy te­hénfogatokkal majdnem egy hónapig húzódott el. A mikolcsányi szövetkeze­ti tagok legtöbbnyire mind szorgalmas kisföldműves lépett a szövetkezetbe. A tagok a legnagyobb egyetértés jegyé­ben dolgoznak, nem is maradtak el semmiféle munkájukkal mindent ide­jére elvégeztek. Közös szövetkezeti gazdálkodásuk előnyeit már ezévi ter­méseredményeik is bizonyítják. Gabo­nafélékből átlag 16 mázsás volt a ho­zam hektáronként, míg a magángaz­dálkodóké a régi 9—10 mázsa. Kukori­cából a tervezett 18 mázsa volt helyett 22 mázsa termett. Elég szép termés­­eredmények ezek elsőévi közös gaz­dálkodásuk nyomán, de még nagyob­bak lehetnének, ha a szövetkezet meg­felelő agronómussal rendelkezne, aki a szovjet agróbiológia alapja szerint ál­lítaná be a szövetkezet növényi- és ál­lattenyésztési termelését. Agronómus hiányában történt meg, hogy a szövet­kezet olyan földeket trágyázott meg, amelyek a trágyát nem kívánták, vi­szont ahol kellett volna, ott nem trá­gyáztak. Hegyesfekvésű földjeiken né­hol foltszerűen sárgult a vetés; műtrá­gyával kellett volna helyrehozni a be­teg földet. De ahány szövetkezeti ve­zetőtag, annyiféleképpen vélekedtek a hiba kiküszöböléséről. Nagy hátránya a szövetkezetnek az is, hogy eddig nem tudták földjeik arányában ki­terjeszteni állatállományukat. A terve­zett 35 szarvasmarha helyett csak 15, a száz darab sertés helyett csak 84 az állományuk. Nincs elegendő istálló. Hi­bás ebben a rőcei járás mezőgazdasági osztálya is, amely úgylátszik nem törő­dik a szövetkezet fejlődésévél. A falu­ban ugyanis még igénybe lehetne ven­ni egyes kulákok ki nem használt is­tállóit. Néhányszor rá is mutattak erre a tagok, mégsem sietett á járás segít­séggel. Többszöri kérvényezgetésükre az istállók igénybevételét illetően így felelgettek: „Vegyétek el a kulákok­­tól, ahogy tudjátok! Ügylátszik elfe­lejtik a rőcei járási párt- és népiszer­vek, hogy mezőgazdaságunk fokozott feladatainak teljesítéséért ők is fele­lősek. A szövetkezeten kívül gazdál­kodók között többen az ősziek beadá­sát alig 30 százalékra teljesítették. Az­zal érvelnek, hogy nem termett. A leg­nagyobb számítgató Bene Zoltán 32 ha-os kulák, aki nem sokat törődik be­adási kötelezettségével, s hogy takar ja kulákvoltát, elosztotta földjeit testvé­rei között. Azonkívül ingyen ad ja föld jét használatba egyeseknek csak azért, hogy ezzel is visszatartsa a szövetke­zetbe való belépéstől. így ártanak Szo­cialista építésünknek a kulákok, csak­hogy haladásunkat gátolhassák. A legnagyobb szigorral kell ellenük fel­lépni! — A közelgő hosszú téli estéket hasz­nosan fogjuk eltölteni — mondja Mi­­hálek elvtárs a szövetkezet elnöke. — Tanulni fogunk a Szovjetunió gazdag tapasztalataiból, hogypedig szakkádert neveljünk ki magunk közül, ezért könyvelői, agronómus és dohányker­tészeti tanfolyamra küldünk ki egy­­egy tagot. Ezenkívül a legnagyobb fi­gyelmet fogjuk szentelni azon dolgo­zó parasztoknak, akik még nem lép­tek a szövetkezetbe, hogy meggyőzzük őket, a szövetkezeti gazdálkodás elő­nyeiről és tagjainkká váljanak. IVhradský Lajtis. Kiterjesztik a rizstermesztést a rimaszombati állami gazdaságban A rimaszombati állami birtokok sza­badkai gazdaságának dolgozói az őszi vetések befejezése után hozzáláttak a nagymértékben felgyülemlett trágya kihordásához azután pedig két „Sztá­­linyeccel’’ megkezdték a mélyszántást, amit már a napokban be is fejeztek Ezzel biztosították a tavaszi jó és könnyebb munkát, valamint a maga­sabb terméshozam elérését. A mély­szántással egyidőben befordították a rizsföldön a tarlót is. Hektáronként 36—40 kg volt a rizstermésük, amit éppen csak közepes termésnek lehet minősíteni, ha számításba vesszük az eddig elért legjobb terméseredményt Szlovákiában. De hiba von már a ve­tésnél is. Tudniillik a rizsföld előkészítése, le­­gyalulása, becsatornázási munkálatai olyanannyira elhúzódtak tavasszal, hogy a rizsvetésüket csak hatheti ké­séssel végezhették el. Ez a körülmény, valamint az, hogy nem volt tapasztalt szakemberük, aki a rizstermelés alap­jait ismerte volna, okozta, hogy fél­terméseredményt értek el. Miski Ist­ván, a gazdaság egyik alkalmazottja elment ugyan háromnapos oktatásra, hogy elsajátítsa a rizstermelés alap­jait, de úgy látszik nem sokat tanult a rövid idő alatt, mert egyáltalán sem­mi jó tanáccsal nem tudott szolgálni. Egyetlen rossz tanáccsal mégis előho­zakodott. Amikor már a razs szépen kalászba szökkent, megműtrágyáztatta, amivel csak ártott a növénynek, mert a4 szemek laposak, puhák maradtak.. Ellenben óét, ab#l a talaj nem kapóét műtrágyát a szemek tökéletesen kemé­nyekké fejlődtek. Ebből az a tanul­ság, hogy a trágyának az elárasztó víz­be való adása rontsa a termés ered­ményt, legjobb a rizskikeléskor mű­trágyázni. A rizstermés kezdeti köze­pes sikere azonban egyáltalán nem kedvetlenítette el a gazdaság vezetőit, dolgozóit. Elhatározták, hogy a jövő évben az eddigi 5 ha helyett 12 ha-on fognak rizst termelni. Elhatározásukat tett is követi, ameny­­nyiben máris folyik a föld simítása. A tervezett rizsföldön két kotrógép segítségével távolítják el a kiemelke­déseket; a földet átviszik oda, ahol lej­­tősebb a talaj, mert a rizc földnek víz­szintesnek kell lennie, hogy a rizst egyenletesen takarja be az öntözőcsa­torna vize. A tervezett új rizsföld lőkészítése föl yamán á kotrógépek mintegy 900 köbméter földet mozgatnak meg, — Lozek mérnök, a munkálatok vezetője. A gazdaság udvarán is nagy a munkál­kodás, lakóházak javítása és új mű­­lyek építése van folyamatban. A gaz­daság asszonyai, leányai pedig a hely­­lyel-közzel kinőtt dudvákat vagy a szétdobált fadarabokat iparkodnak el­távolítani. A szovjet kolhozok és »zovhozok dől gozói nyáron, országunkoan látoga­tásuk során sok tanáccsal segítették szövetkezeteseinket és az állami birto­kok dolgozóit. Most attól függ, hogy ezt a sok bölcs tanácsot mennyire érvé­nyesítjük. Az állattenyésztés termelés­ben a szov. mesterek megmutatták és részletesen megmagyarázták, hogyan lehet jelentőse« nagyabb tejlfceeaaeot elérni fejősteheneinknél. Azokban az állami gazdaságokban és EFSz-ekben, ahol ezt a tapasztalatot mindnyájuk ügyévé tették, ahol a kommunisták és zootechnikusok a fejőket és etetőket helyesen meggyőzték ennek nagy je­lentőségéről, ott szépek is az eredmé­nyek. A szabadkai gazdaságban a szovjet kolhozküldöttség látogatása után sem változott a tehenészetben semmi. Nem sikerült még eddig a birtok pártszerve­zetének meggyőzni az etetőket, fejőket az új fejési és takarmányozási mód­szer előnyeiről. Még mindm a régi alapon kétszer fejnek naponta. A 75 fejőstehén napi átlagos tejhozama 7.6 liter. Még így is nagyobb tejhozamnak kellene lennie, ha a gazdaság vezetője és a zootechnikus jobban gondoskod­nának a tehenek ellátásáról. Gvakran megtörténik, hogy eljött a takarmá­nyozás ideje és nincs mit adni az álla­toknak, mert rossz munkaszervezés folytán nem készítik időre elő a takar­mányt a konyhára. A szabadkai gazdaságbah meg van a lehetőség arra, hogy emeljék a tehe­nek tejhozamát, hiszen elég jól tejelő és erős testalkatú tehenek vannak az istállóban. Némelyik 21 litert is ad na­ponta, de hiányzik a gondos takarmá­nyozás. Ne eléged jék meg a gazdaság párszervezete Malinymova fejési mód­szerének egyszeri ismertetésével, ha­nem következetesen — együtt a zoo­­teehnikussal — még jobban világítsák meg a fejők élőtt az új módszer jelen­tőségét. Többet jár janak köztük és se­gítsenek eltávotófeaiaá a hibákat. így erősítik ktsüldmíveso йк Helensbán a békéi A helembai kisföldművesek nyomorá­hoz, a kizsákmányoláson kívül igen nagymértékben járult hozzá a falu természeti fekvése, amely termőtalaj­ban igen szegény. Búza igen kis terüle­ten terem csak meg, úgyszintén a ku­korica és az árpa is. A felszabadulás azonban óriási változást hozott min­den földművesnek. A végrehajtók meg­szűntek zsarolni a falu népét s ez dön­tő tényezője volt annak, hogy most már örömteli munkával kezdték meg jövőjük szilárd alapjainak lerakását. Azok a földművesek, akik a pusztu­lás szélén állottak, ma kötelességeik pontos teljesítésével és túlteljesítésé­vel tesznek tanúbizonyságot arról, hogy népi demokratikus rendszerünk­ben jól érzik magukat. Kormányunk minden terven felül beadott gaboná­ért felárat fizet' de mindezen túl a he­lembai földművesek elismerő okiratot is kaptak a járási Nemzeti Bizottság­tól. Szőgyéni János, aki 6 hektáron gazdálkodik,-búzából 4 mázsával, rozs­ból. 2.5 mázsával adott terven felül, Mácsay József 4,hektáros gazda össze­sen 8 mázsát adott át terven felül, Bog­­dány István 5 ha-os gazda 6.50 mázsá­val, Kabaré Imre 5 hektáros pedig 10 mázsával szolgáltatott be terven felül. Eszmecserénk folytán elmondották­­hogy kötelességüket a nép államával azért teljesítették, mert kedvezményes áron jóminőségű műtrágyához jutot­tak. Ősszel alkalmaztak műtrágyát, ta­vasszal ugyancsak fejtrágyát szórtak el, amely nagy kihatással volt a ter­mésre. Ez év tavaszán megalakult Helem­­bán az Egységes Földműves Szövetke­zet is. Az összterületük ugyan még kisterjedelmű, mindössze 57 hektár, amelyből 57 ha a szántó. Az állatállo­mány istállózása céljából most egy ré­gi istállót javítanak ki, amelyben el­helyezik állataikat. A kívülálló föld­művesek idegenkednek a szövetkezet­től- mert a szomszédos garamkövesdi szövetkezet igen rosszul szervezte meg. a munkálatokat és gaz lepte el cukor­répájukat. A lelédi szövetkezettel ugyancsak nincsenek megelégedve, ahol rossz a munkaerkölcs és a munka­­fegyelem. Mindenesetre nem a rossz szövetkezettől kell példát venniök a helembaiaknak, mert a szövetkezet ve­zetőin függ, vájjon időben végzik-e munkájukat vagy késlekednek vele. Számos szövetkezetünk gazdag ered­ményei légynek útmutatóik a helem­baiaknak, a Rosszul működő szövetke­zetek pedig szolgáljanak intőjelként, hogy azokat a hibákat, amelyeket el­követtek, ők saját falujukban meg ne ismételjék. így fejlődhet majd ki He­­lembán is a bár kicsi, de gazdag és erős szövetkezet. -Sz-Rendkívüli korpakiutalás anyadisznók számára A földművelésügyi minisztérium 50 kg korpát, vagy takarmánylisztet utal ki minden egyes nagyhasú disznó szá­mára. Ezt a kiutalást a járásNnemzeti bizottságok osztják szét azon tenyész­tők között, akik beszolgáltatási és ter­melési feladataikat rendesei} tel jesítik. A juttatás azonban minden egyes anya­disznóra csak egysz- ú, ami annyit je­lent, hogy a tenyésztő egy és ugyan­azon disznó pároztatása alkalmából nem igényelhet korpát. A takarmány­kiutalásra szóló javaslatot a helyi nem­zeti bizottságok készítik el a párosítá­­si levelek alapján. Sertéstenyésztőinknek tudniuk kell azt, hogy a magdisznók párosítása az őszi időszakban nemcsak, he у köte­lességük, hanem számukra nagy elő­nyöket is biztosít, minekutána a tava­­zsi malacokban igen nagy lesz a keres­let. Nem mindegy tehát, hogy most ősszel, vagy pedig tavasszal párosítunk. Azt akar juk elérni, hogy minden ér­deklődő számára tudjunk h ztosítani malacot és főleg a vidéki dolgozók szá­mára, akik már tavasszal meg akarják venni a m-adaeut, hegy a*t télig ki biz-

Next

/
Oldalképek
Tartalom