Szabad Földműves, 1951. július-december (2. évfolyam, 26-52. szám)

1951-12-16 / 50. szám

I A termelési és beszolgáltatási feladatok szétírása a növényi és az állattenyésztési termelésben az 1952-es évre Az EFSz-ek egészévi számadása előtt Közeledik az 1951. gazdasági esztendő vége. Szövetkezeteink, főleg azok. ame­lyek magasabb típus szerint gazdálkod­nak, lázas iramban készülnek az egész­évi mérleg elkészítésére, hiszen csupán a gondosan összeállított mérleg mutatja meg az EFSz-nek, miképpen is gazdál­kodtak a szövetkezeti tagok a lepergett esztendő folyamán. A mérleg tárja föl azokat a hasznos tapasztalatokat is, amelyekre a szövetkezeti tagok az 1951. gazdasági év alatt szert tettek. Ezeket a hasznos tapasztalatokat EFSz-eink az 1952. évben is fölhasználták. Bevált ta­pasztalataikat ugyanakkor a sajtó útján nyilvánosságra hozzák, hogy a közvéle­mény megismerje azokat, a többi EFSz tagjai pedig a maguk hasznára fordít­hassák a másutt eredménnyel érvénye­sített új ismereteket. A gondosan előké­szített mérleg azonban leleplezi azokat a hibákat és hiányosságokat is, amelyek a most végétért esztendő folyamán he­lyenként jelentkeztek. Mindez azt je­lenti, hogy az idei számadás szövetkeze­teink tagjai számára nagy iskolát jelent, amelyhen értékes tapasztalatokat gyűjt­hetnek további, a falu szocialista építő­munkája felé vezető útjukra. De föltár­ja az évvégi mérleg egész nyilvánossá­gunk előtt azt is, hogy EFSz-eink állan­dóan szilárdulnak és nem esnek szét, ahogyan ezt a kulákok, a nyerészkedők és népi demokratikus rendünk ellensé­gei jósolgatták. Az idei gondosan előké­szített számadás bizonyára meggyőzi azokat a dolgozó kis- és középparaszto­kat, akik pillanatnyilag még a szövetke­zeten kívül állnak, mivel saját szemük­kel láthatják hogy a szövetkezeti nagy­üzemi gazdálkodás keretében jobbat, többet és olcsóbban termelhetünk, vi­szont mindez az életszínvonal emelésé­nek jobb lehetőségeit jelenti. Az elért eredmények kinyitják azoknak a kétel­kedő kis- és középparasztoknak a sze­mét is, akiket a falusi kulákok és a szo­cializmus ellenségei távoltartottak a szövetkezettől, amely most szemmellát­­hatólag mutat rá a közös gazdálkodás kiemelkedő előnyeire. Szövetkezeteink idei mérlege szén si­kereket tüntet föl, mert EFSz-eink bő­ségesen fölhasználták a szovjet tapasz­talatokat és az egyesített nagyparcellá­kon a legnagyobb eredménnyel alkal­mazták a modern szovjet mezőgazdasági gépeket. Sokat jelentett szövetkezeti tagjaink számára a kolhozdolgozók küldöttségé­nek látogatása, akik ez esztendő júniu­sában eljöttek hozzánk, hogy bölcs ta­nácsaikkal elősegítsék azoknak a hibák­nak a kiküszöbölését, amelyek egyik­­másik szövetkezetünben előfordultak. Az EFSz-ek ezévi mérlege nagy poli­tikai és gazdasági Jelentőséggel is ren­delkezik mivel ebben az esztendőben dolgoztak szövetkezeteink elsőízben elő­re kidolgozott termelési és pénzügyi terv szerint. Megmutatkozott, hogy EFSz-eink képesek voltak megművelni az egyesített nagytagokat is. amelyeken a tervezetnél magasabb hektárhozamo­kat értek el. Kiemelkedő példája ennek a zselízi járásban fekvő Tura község IV. típusú szövetkezete. Az állattenyésztési termelés terén is nem remélt szép eredményekről szá­molhatunk be. így például a vágfarkas­­di III. tínusú EFSz-ben 1951. folyamán a fejőstehenek számát ötvennel emel­ték, a napi és darabonkénti átlagos tei­­bozamot pedig 3 5 literrel, vagyis 4 li­terről 7.5 literre fokozták. Joaeal állíthatjuk, hogy Egységes Földműves Szövetkezeteink idei mérle­ge, egészévi számadása méltán járul hozzá az angol-amerikai imperialisták és háborús uszítok sötét terveinek meg­semmisítéséhez. A kormány 1951 december 4-én az 1952-es évi termelési és beszolgáltatási feladatok tervének szétírására a növé­nyi és az állattenyésztési termelésben a következő határozatot hozta: „A termelési és beszolgáltatási felada­tok helyes szétírása a mezőgazdasági termelésben nemzeti bizbttságok vala­mint a Nemzeti Arcvonal egységei és valamennyi kis- és közéoföldműves szá­mára rendkívül fontos feladatot jelent. 1. Az állami gazdaságok és a többi központilag tervezett mezőgazdasági üzem termelési és beszolgáltatási fel­adatait a központ határozza meg. Az állami birtokok és a többi közpon­tilag tervezett mezőgazdasági üzem ese­tében a termelési feladatok megállapí­tásánál a magasabb hektáronkénti föld­hozamból az állatoknál pedig a maga­sabb hasznosságból kell kiindulni. A be­szolgáltatási feladatok megállapításánál annak az elvnek kell érvényesülnie, hogy az állami birtokok és a többi köz­pontilag tervezett mezőgazdasági üze­mek minden mezőgazdasági terméket beszolgáltatnak, kivéve a vetőmagra, a természetbeni járandóságokra és a ta­karmányra megállapított mennyiséget. Az állami birtokoknak olyan mérték­ben kell alkalmazniok az agrotechnikai intézkedéseket és иgv kell megszervez­ni ök a munkát a növényi és az állatte­nyésztési termelésben, hogy biztosítani tudják feladataik teljesítését és hogy így rövid időn belül mintagazdaságokká váljanak, amelyek nagymennyiségű árut tudnak beszolgáltatni az államnak és így például szolgálianak az FFSz-ek­­nek, valamint a kis- és középföldműve­seknek. 2. Az EFSz-ek és az égvén'leg gazdál­kodó földművesek, valamint a többi me­zőgazdasági üzem számára a termelési és beszolgáltatási feladatokat szétírás útján határozzák meg, amely szétírást a belkereskedelemügyi és a földművelés­ügyi minisztérium valósítja meg a nem­zeti bizottságik segítségével. A nemzeti bizottságok megvalósítják a szétírást, felelősek a termelési és be­szolgáltatási feladatok teljesítéséért és folyamatosságuk ellenőrzéséért. A nem­zeti bizottságoknak közbe kell lépniök abban az esetben, ha a feladatok teljesí­tését .valami veszélyeztetné. Minden mezőgazdasági üzemnek arra kell törekednie, hogy a talaj jobb meg­művelésével, az agrotechnikai intézke­dések felhasználásával, a helyes nö­vényápolással magasabb hektáronkénti földhozamot érjen eľ, valamint a takar­mányalap kiszélesítésével való jobb gondoskodással, helyes takarmányozás­sal és naponta háromszori fejőssel biz­­tosítaniok kell a mezőgazdasági terme­lés fejlődését és az állatok hasznosságá­nak fokozását. Az egyes mezőgazdasági üzemeknek biztositaniok kell a termelé­si és beszolgáltatási feladatok teljesíté­sét, hogy a dolgozók élelmiszerellátása zavartalan legyen. 3. A harmadik és negyedik típusú EFSz-ek a beszolgáltatási feladatok megállapításánál abban az előnyben ré­szesülnek, hogv átlagos beszőlgáltatási normájuk 10 százalékkal alacsonyabb lesz, mint a község egyénileg gazdálko­dó földműveseinek átlagos beszolgálta­tási normája. Az EFSz-eknek magasabb hektáron­kénti földhozamot kell biztositaniok, mégpedig a helyesen megszervezett munkával az egyesített táblákon. Az EFSz-eknek továbbá fokozniok kell az Fontos, hogy a Szövetkezeti tagok, va­lamint a kis- és középföldművesek a termelési és beszolgáltatási feladatok megtárgyalását teljes felelősségérzettel és annak tudatában végezzék, hogy a rájuk rótt feladatok teljesítésével hozzá járulnak a szocializmus felépítéséhez hazánkban. A termelési és beszolgáltatási felada­tok szétírását a mezőgazdasági terme­lésben az 1959-es évre a következő el­vek szerint valósítjuk meg. állatok hasznosságát a közös istállókban, meg kell szilárdítanak és tovább kell fejleszteniük a közös gazdálkodást és a kedvező beszolgáltatási feltételek mel­lett gondoskodniok kell a szövetkezeti gazdálkodás pozitív eredményeiről és egyidejűleg a szövetkezeti tagok élet­­színvonalnak fokozásáról, valamint jö­vedelmük növeléséről. 4. Fontos, hogy az egyes mezőgazda­sági üzemek beszolgáltatási febdata megfelelő legyen, hogv így hozzá tud­janak járulni a közellátás biztosításá­hoz. Fzen elv betartásával a beszolgál­tatási feladatokat az egyénileg gazdál­kodó földművesek és az I. valamint II. típusú EFSz-ek tagjai számára úgy kell szétími, hogy a nagyobbak többet, a ki­sebbek pedig kevesebbet szolgáltassa­nak be termésükből. 5. Az egyes kerületekre, járásokra és községekre kivetett termelési és beszol­gáltatási feladatokat maradék nélkül szét kell írni. 6. A termelési feladatokat a termelési lehetőségek és feltételek szerint kell megállapítani (a talaj minősége, a táb­lák nagysága, a vetésforgók, stb.). emel­lett biztosítani kell minden egyes darab föld megművelését, a vetési területek kiszélesítését1 és az elhanyagolt földek megművelését is. Nőm szabad megen­gedni, hogy bárki földet vagy állatot el­titkoljon. 7. Azon II. típusú EFSz-ek számára, amelyekben a mezsgyéket már felszán­tották, valamint a III. és IV. típusú EFSz-ek számára a termelési feladato­kat az egész szövetkezeti földterületre rójják ki, tehát a háztáji gazdálkodásra is. Az EFSz vezetősége a tagokkal való megtárgyalás alapján határozza meg, hogy mennyi termelési feladat esik a közösen megművelt talajra és mennyi az egyes tagok háztáji gazdálkodására, mennyi a közösen elhelyezett állatállo­mányra és mennyi az egyes tagok álla­taira. 8. Az állattenyésztési termelésből a két hektáron aluli földművesek, vala­mint az I. és II. típusú EFSz-ek számá­ra a beszolgáltatási feladatokat ugyan­azon elveid szerint kell kivetni, mint a többi nagysági csoportban az egyes földművesek számára. 9. Az állattehyésztési ’termékek be­szolgáltatásának kivetésénél azonnal megállapítják a részleg beszolgáltatási kötelezettségeket az egyes negyedekre. A beszolgáltatási kötelezettség első­rendű kötelessége minden egyes mező­­gazdasági üzemnek, állami birtoknak, EFSz-nek és egyénileg gazdálkodó föld­művesnek. Ezért a növényi termelésben rögtön a cséplőgéptől, vagy egyenesen a földről kell a beszolgáltatást teljesíte­ni, az állattenyésztésben pedig az egyes negyedekre eső mennyiséget egészen pontosan az évi terv szétírása szerint kell beadni. Az EFSz-ek csak a beszolgáltatási feladatok teljesítése, valamint a közös szövetkezeti alapok kiegészítése utón kezdhetik meg a munkaegységek utáni természetbeni járandóságok szétosztá­sát. A beszolgáltatási kötelezettség tel­jesítése előtt az EFSz-ek adhatnak ugyan ki természetbeni előleget a ta­goknak, de csak olyan mértékben, hogy a kiadott előlegek mennyisége ne halad­ja túl a beszolgáltatott szemesgabona vagy burgonya 10 százalékát. 10. Az egyes járásokra a beszolgálta­tási feladatokat a kerületi Nemzeti Bi­zottságok számítják ki, mégpedig a ke­rületi átlagos norma szerint, amely a vágó állatoknál és tejnél egy hektár me­zőgazdasági földre, a vágósertéseknél pedig egy hektár szántóföldre esik. A kerületi Nemzeti Bizottságok meg­állapítják a beszolgáltatási feladatokat az egyes járásokra a beszolgáltatási nor­ma szerint, amely vagy magasabb, vagy alacsonyabb, mint az átlagos kerületi norma is igazodik az állatállományhoz, figyelembevéve a tehénállományt, illet­ve a szövetkezeti földek terjedelméhez, a közösen megművelt szövetkezeti földek (beleszámítva a háztáji gazdálkodáso­kat) és az egyénileg gazdálkodók földje arányában. Azon járások számára, ame­lyekben a földek túlnyomó része másr III. és IV. típusú EFSz-ek keretében van megművelve, a kerületi Nemzeti Bizottság olyan módon állapítja meg a beszolgáltatási feladatokat, hogy e járá­sok átlagos beszolgáltatási normája 4—7 százalékkal alacsonyabb legyen, mint a többi hasonló járásokban. 11. A járási Nemzeti Bizottságok »a kerületi Nemzeti Bizottság által megál­­lanított feladatokat szétírják az egyes községekre. Emellett a járási Nemzeti Bizottság minden egyes III. és IV. típu­sú EFSz számára külön-külön állapítja meg a beszolgáltatási feladatokat a he­lyi Nemzeti Bizottság és a vezetőség vé­leményezése alapján. Azokban a közsé­gekben, ahol III. és IV. típusú EFSz van, az EFSz számára külön kell meg­állapítani a beszolgáltatási feladatokat, mégpedig ama elv betartásával, mely szerint az EFSz beszolgáltatási normája 10 százalékkal alacsonyabb, mint a köz­ség egyénileg gazdálkodó földművesei­nek átlagos beszolgáltatási normája. 12. A termelési és beszolgáltatási fel­adatoknak a földművesekkel való meg­tárgyalása után a megállapított terme­lési és beszolgáltatási feladatokra szer­ződéseket kell kötni, a községek, a gaz­dasági szövetkezetek és az összes felvá­sár1ó szervek jelenlétében. A többi fel­vásárló-szervet (tejüzem, szeszgyár, k-e­‘ ményítőgyár, cukorgyár és dohányipar), szintén figyelembe kell venni a szát­írásnál és a termelési és beszolgáltatási feladatok megtárgyalásánál. Ezek köte­lesek a termelőkkel külön megegyezést kötni, amely része lesz a szerződésnek. A szerződést a község nevében a helyi Nemzeti Bizottság, az EFSz-el rendel­kező községekben pedig a helyi Nemzeti Bizottságon kívül még az EFSz elnöke is aláírja. A szerződés melléklete a községi össz­­terv, amelyben fel van tüntetve a község egész termelési és beszolgáltatási fel­adata, szétírva az egyes földművesekre s melyben a földművesek kötetesek ш*­(Folytatée m 2. oktalen) I. Általános elvek H. évfolyam 50. szám. Bratislava, 1951. dec. it.

Next

/
Oldalképek
Tartalom