Szabad Földműves, 1951. július-december (2. évfolyam, 26-52. szám)
1951-12-02 / 48. szám
1 A hektárhozamok és a termelékenység fokozása nagyüzemi alapon A kektérkezam ét termelékenység fokozásának legfőbb tényezői Említettük már, hogy a nagyüzemi alap — szövetkezet vagy állami gazdaság — elengedhetetlen előföltétele a hektárhozamok gyors fokozásának és a haszonállatok céltudatosabb tenyésztésének, mégpedig a nagyobb, minőségileg jobb és olcsóbb mezőgazdasági termelés érdekében. Ha a szovjet kolhozok mérhetetlen tapasztalataiból és magasabb típusú EFSz-eink első tanulságaiból levonjuk a következtetéseket, láthatjuk, hogy tulajdonképpen két fontos tényezővel találkozunk, amelyek nagyüzemi alapon lehetővé teszik a hektárhozamok és az állatok hasznosításának fokozását. Az egyik tényező:- az agrotechnika egyre nagvobbfokú tökéletesítése a mezőgazdasági tudomány alapján és legújabb vívmányainak egyre szélesebb körben történő érvényesítése; a másik tényező: a munka szocialista megszervezésnek állandó javítása és tökéletesítése, mégpedig nagy földterületeken és az állattenyésztési termelés közös módszereinek alapján. A mezőgazdasági termelés technikai tökéletesedésének kéz a kézben együtt kell haladnia a munka szocialista megszervezésének javításával, mivel csupán a modern agrotechnika alkamazása nem jelentene különbséget a szocialista nagyüzem és a modemül ellátott kapitalista mezőgazdasági nagyüzem között; a munka rossz megszervezése lecsökkentené a gondos agrotechnika kihatásait és ezáltal az egész termelékenységet. A szocialista munka tökéletes megszervezése modern mezőgazdasági technika nélkül egyszerűen elképzelhetetlen. A mezőgazdasági termelés tökéletes technikája, az emberi munka tökéletes megszervezésével együtt, amikor ezeket a legfőbb tényezőket nagyüzemi alapok teszik lehetővé, biztosan elvezet a hektárhozamok és az állattenyésztési színvonal gyors emelkedéséhez, a termelékenység fokozásához „és a magasabb igényeket kielégítő élethez. A termelési technika tökéletesítése A szövetkezetek és állami gazdaságok nagy, egyesített földterületei mindenekelőtt a megfelelő vetésforgók bevezetését tesz;к lehetővé, amelyek viszont a helyes gazdálkodás alapjai és a magas hektárhozamok első követelményei. Kistermelés esetén megfelelő vetésforgókat rendszeresíteni nehéz, sőt a legtöbb esetben egyenesen lehetetlen, mivil az egyes paraszttelepülések kicsinyek, földvagvonuk pedig elaprózott. A megfelelő és az egész község szempontjából egységes vetésforgók helyett, amelyeket szakszerű vizsgálat után létesítettek a talaj összetételének, a mezőgazdasági termelés tervezett céljainak és a nemzetgazdaság szükségleteinek megfelelően, ilyen helyeken minden községben a legkülönbözőbb vetésforgók tarka keverékét látjuk: ahány falu, annyi vetésforgó rendszer, amelyeket véletlenül és minden szakmai indoklás nélkül létesítettek. Ezzel szemben a kolhozokon vagy ä magasabb típusú Egységes Földműves Szövetkezetek földterületein egész községek csupán egy vagy két vetésforgót vezettek be, ezt is gondosan megválasztva és úgy, hogy a termelési föltételeknek, a tervezett feladatoknak a legjobban megfeleljenek. Ezért tehát csak a kolhozok nagy földterületein lehetett gyorsan megvalósítani a legmodernebb és legcélszerűbb füves vetésforgórendszert, s a mi magasabb típusú szövetkezeteink is csak egyesített földjeiken térhettek rá erre a bölcs és magashozamú vetési rendszerre. A szövetkezeti vagy állami nagyparcellák lehetővé teszik továbbá a modern gépitechnika széleskörű és hatékony érvényesítését is. A kolhozokon és szovhozokon gyakran százhektáros tagokon termesztenek azonos kultúmövényzetet, így azután a legnehezebb traktorokat a legmodernebb kombájnokat is föl lehet használni, gépesíteni lehet a szállítást óe oeépléet, végre lehet hajtani a mechanikai úton végzett trágyázást és növényápolást Repülőgéppel к et harcolni a kártevők ellen stb. Említsük meg, hogy még 1949-ben is a traktorral fölszántott összes földterület 80%-a egy hektárnál kisebb részekből állott, sőt ezeknek a területeknek további 60%-a éppenséggel félhektárnál is kisebb volt, most pedig ugyanezek a traktorok sok ilyen községben már az EFSz egyesített, egészen 50 ha-ig terjedő nagyparcelláin szántanak. Mennél nagyobb mértékű a mezei munka gépesítése, annál magasabbak a hektárhozamok, és mennél nagyobbak a földterületek, annál olcsóbb a traktorok munkája, mivel nagyobb tagokon a legnehezebb és legmodernebb összetett agregátokat is alkalmazni lehet, meggyorsul a munka, sok munkaerőt takarítunk meg, kiküszöböljük a reménytelen küszködést és fáradságot, emelkednek a hektárhozamok és olcsóbbá válik a termelés. De a szövetkezetek vagv állami gazdaságok egyesített földterületei a műtrágyák tervszerű használatát is lehetővé teszik és elősegítik a trágyázási technika tökéletesítését. Az azonos kultúrák összefüggő területei ugyanis egyszerűsítik a trágyázási tervet módot nyújtanak az egyes trágyaféleségek szakszerű megválasztására, a legkiadósabb adagolás meghatározására, a vegyi anyagok tömeges beszerzésére és tárolására, a trágyázásnál alkalmazott gépi munka rendszeresítésére. Mennyivel más most « a helvzet, mint régen, amikor egyesek fáradságosan szereztek be holmi „porokat“, sok nehézség közepette szállították ki a trágyát az elaprózott földekre és még több munkával végezték a kézi kiszórást. Jóminőségű vetőmag termesztése Hasonló a helyzet a rosszminőségű vetőmagok helyett használt nemesített vetőmagok és palánták esetében is. A szocialista mezőgazdasági nagyüzem magosító különparcellákon és szaporító területeken maga termeszti a legjobb minőségű vetőmagot, holott a magúéin esi t és és használat régebben a falusi gazdagok kiváltsága volt, a parasztok nagyobb százaléka számára pedig hozzáférhetetlen maradt. Ezenkívül a kiemelkedő minőségű vetőmag a nagyparcellákon lényegesen jobb eredményre vezet, mint az elaprózott földeken, mivel a kultúmövényzetet virágzás idején nem fenyegeti a környező alsóbrendű faitákkal történő beoorzás veszedelme. Hogy most nemesűett vetőmaggal gazdálkodhatunk és nem éppn azt vetjük el, ami otthon kéznél volt, ez újabb lehetőséget i el ént, hogy a hektárhozamokat további tíz és tíz százalékkal fokozzuk! Egyesített nagyparcellákon a növényzet ápolása, a növényi kártevők ellenig harc, a gépi segítséggel és a közös munka megszervezésével elvégzett gyors, példás és takarékos aratás is sokkal könnyebben biztosítható, mint az elaprózott földeken. Ez pedig ismét igen sokat jelent a magas hektárhozamok eléréséért folytatott harcban, amint ezt a A kassai kerület szövetkezetesei javítani akarják a sertésten vesztést és emelik a tejhozamot (TPP) — Keletszlovákiai szövetkéz eteseink jól tudják, hogy csakis helyes gondozással tudják állattenyésztésüket fokozottabb mértékben megjavítani. A Szovjetunió kolhozainak tapasztalatait az állattenyésztésben is fölhasználva, a dolgozóknak több húst biztosítsanak és egyben a saját jövedelmüket is növelik. Ezt tartotta szem előtt O v s o n к a Béla, a mlynicai EFSz tagja, amikor versenyre hívta ki a kassai kerület összes sertésgondozóit a malacok felnevelésére. A verseny célja, hogy az anyasertéolvan gondozásban részesítsék a malacokat, hogy a legnagyobb növekedést érjék el; továbbá, hogy a sertéshizlaldákban mindennap a legnagyobb tisztaságot biztosítsák. B r o b n á Mária, Spišské Mátéi ovce EFSz-ének fejönője abban a tudatban, hogy az állati termékek növelésével minden szövetkezeti tagnak emelkedik az éltszínvonala s ezzel egyidöben a többi dolgozók színvonala is, versenyre hívta a kassai kerület összes szövetkezeteseit a mennél magasabb tejhozam elérésére. Ezt a célt 1951. december 31-ig akarják elérni, mégpedig pontos fejessel és a szovjet módszer szerinti tőgymaszszirozással (fej és előtt könnyű masszírozás és fej és után mély masszírozás, valamint a tőgv tisztántartásával, továbbá a tehenek pontos etetésével. Kohút János szövetkezeti állatgondozó szintén versenyre hívta a kerület szövetkezeteinek állatgondozóit a szopósborjak mennél nagyobb számú felnevelésére, mégpedig úgy, hogy azokat elválasztásuk után kifejt tejjel táplálja, kiengedi a kifutóba, rendszeresen tisztán tartja, időben megeteti és tiszta vályúból ugyancsak rendszeresen itatja. Továbbá az állatok etetéséhez előírt fejadagot pontosan elkészíti és szabályos időközökben föleteti. A versenyeket véglegesen 1951. december 15-ig értékelik ki és a verseny győzteseit külön is megjutalmazzák. Kelet*^z1ovákiában is felállítják a meleget szerető növények Kutató intézetét Bratislava. — A növénytermesztés kutatói és dolgozói, hogy az EFSz-ek és a népi kutatók között elmélyítsék a termékeny együttműködést, a meleget szerető növények termesztésének növelése céljából Kelet-Szlovákiában érintkezésbe léptek az illetékes tényezőkkel és letárgyalták velük a Nagy-Kaposi járásban felállítandó meleget szerető és különleges növények Kutató állomását. Ez mellékintézete lenne az Ögyallai hasonló Kutató állomásnak. A felállítandó intézet helyéül Pavlovec n/Uhom községet szemelték ki, ahol III. típusú EFSz működik. Ez a szövetkezet arról ismeretes, hogv az idén négv hektáron nagyon jó eredménnyel termesztett risst. Az itt élő szövetkezete tagok nagy megértést nyilvánítottak ki a felállítandó kísérleti állomással kapcsolatban. Kísérleti célokra az 1952. évben rendelkezésre bocsátanak 10 hektár földet, az 1953. évben pedig 30 hektárt, olyan helyen, amely kísérleti szemnontból a legjobban megfelel. Az alkalmas talaj rendelkezésre bocsátásával együttjár az az előny is, hogy közös lesz azoknak a földeknek az öntözése, amelyek az északi széltől erdővel vannak védve. Ezenkívül e földek közelében olyan épület van, amelyet adaptáció után könnyen át lehet alakítani a kísérleti intézet céljaira. A Kutató intézet munkaerőinek biztosítása terén segítségül siet majd a Járási Nemzeti Bizottság és a Párt Járási Bizottsága. példásan gondozott cukorrépa betakarítása mutatja és ahogyan ezt a nagyterűleteken gépi úton végzett gyors aratás szemveszteségeinek korlátozása igazolj a. Szólunk még majd arról máshelvütt, hogy tulajdonképpen csak nagyterületeken lehet hatékonyan gazdálkodni a nedvességgel, úgyhogy megfelelő vetésforgókat rendszeresítünk, vízellátási és öntözési berendezéseket építünk, visszatartjuk a havat az olvadás idejére, a száritó szelek káros hatásának csökkentésére mezővédő erdősávokat ültetünk ki stb. Ezzel is fokozhatjuk a hektárhozamokat. A szovjet tapasztalatok igazolják, hogy a nagyterületeken folytatott gazdálkodás elengedhetetlen föltétele a mezőgazdasági termelés gépesítésének, amely a hektárhozamok és termelékenység emeléséhez, valamint a parasztság életszínvonalának fokozásához vezet. Ezzel az örvendetes valósággal találkoztak szélesebb mértékben és elsői zben a mi szövetkezeteink is, amelyek a közös vetés utáni első aratási eredményeik alapján láthatják, hogy mit jelent a nagyüzemi alapokra helyezett modern agrotechnika. A munka szocialista megszervezésének javítása A modem agrotechnika azonban a mezőgazdasági nagytermelés hektárhozamainak emelésénél csupán az egyik tényező; a másik, hasonlóképpen jelentős tényező: a munka szocialista megszervezésének alapossága. Régen minden paraszt magára volt utalva; munkája közben arra kényszerült, hogy mezőről mezőre szaladgáljon, és minden munkát kivétel nélkül maga volt kénytelen elvégezni. Küszködött a végkimerülésig, rengeteg időt vesztett, munkája pedig — tekintettel sokféleségére — nem lehetett magas hozamokat / eredményező szakszerű munka. A parasztok szövetkezete mint munkaközösség dolgozik аг egyesitett földterületeken. Mivel munkáját tervezi és legnagyobb mértékben fölhasználja a gépeket, kevesebb munkaerőt igényel, ugyanakkor minden munkát gyorsabban jobban és takarékosabban hajt végre, mint az egyénileg gazdálkodó parasztok. Lehetősége nyílik arra, hogy a növényi és állati termelés részére külön munkacsoportokat létesítsen, külön munkacsoport foglalkozhat az építkezés és más munkaszakaszok tenndőivel, ami az első lépést jelenti a különlegesitéshez és a mezőgazdasági munka szakszerű végrehajtásához. A különlegesitett, csoportokban végzett munka magasabb munkateljesitményekhez, a munkafolyamat gyorsulásához, jobb minőségéhez és olcsóbbodásához, tehát a termelékenység fokozásához vezet. Lehetővé válik a norma szerinti jutalmazás bevezetése, ami fokozza a termelékenységet, megteremti a szocialista versenyszellem kiszélesítését, ami viszont a szocialista épitőmunka egyik alapvető tényezője. Ezzel mód nyílik minden szövetkezetes valóban igazságos jutalmazására, mégpedig a normák, a munka nehézségi foka és minősége szerint munkaegységek alapján, továbbá az egész szövetkezet gazdálkodásának eredményei szerint. A munka értékelése sohasem történik a földtulajdon nagysága, — vagy a ledolgozott órák alapján, hanem az elvégzett munka mennyisége, vagyis érdem szerint; ez viszont újabb hatalmas lépés a munkateljesítmény és a munkatermelékenység fokozásának útján. A munka tervezése és tökéletes szocialista megszervezése csupán nagyüzemi alapokon lehetséges. A régebben saját erejére utalt, kezdetlegesen gazdálkodó paraszt a szövetkezeti szocialista nagytermelés és szocialista munkaközösség keretében magabiztos és öntudatos dolgozóvá válik. A régi, gyötrelmes, kézzel végzett és alacsonyabbrendŰnek tartott mezőgazdasági munka a tervszerűen irányított, modem eszközökkel fölszerelt és szocialista módon megszervezett szövetkezeti nagytermelés kereteiben — a nagy Sztálin szavai szerint — a dicsőség, hősiesség és becsület rangjára emelkedik. (Szemelvény az „Orá?“-ban megjelent „A szovjet példa elapján küzdünk a magas »errnéshozamért ée az éllatok hasznosságáért“ cimü könyvből, amelyet a Csehszlovák Mezőgazdasági Akadémia munka* közössége átíltofct össze.)
