Szabad Földműves, 1951. július-december (2. évfolyam, 26-52. szám)

1951-07-08 / 27. szám

ШИ. Július 8. StakidfSUmäm^ 1 Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának üléséről szóló jelentés 1951 június 26-án és 27-én folyt le Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának ülése — Az ülést Antonín Zápotocký elvtárs nyitotta meg és vezette le Pártunknak a mezőgazdaság terén el­végzendő legközelebbi feladatairól Ru­dolf Slánský elvtárs számolt be. Beszé­dében áttekintést nyújtott az Egységes Földműves Szövetkezetek építésének általában sikeres fejlődéséről a CsKP Központi Bizottságának februári 'ülése óta és rámutatott arra, hogyan oldjuk meg a jövőben a két fő feladatot: a meglévő szövetkezetek megerősítését, az alacsonyabb típusról a magasabbra való áttérést és az új szövetkezetek megala­pítását. A további siker attól függ, hány kis- és középparasztot tudunk meggyőz­ni és megnyerni. Most az a fontos, hogy idejében és veszteség nélkül folyjon le az aratás, hogy az EFSz-ek példaképül szolgáljanak a aratás végrehajtásában és hogy mindenütt a lehető legtöbb dol­gozó parasztot nyerjünk meg a közös aratási munkákra. Hasonlóképpen kell biztosítani a gyors felvásárlást, hogy a cséplőgéptől már az első búzaszemet az állam kapja. Beszédében továbbá foglalkozott az EFSz-ek belső megszilárdításának, a munka jobb megszervezésének, a hek­tárhozam emelésének kérdéseivel és rá­mutatott a kulákok kártevése elleni harc kérdéseire. Slánský elvtárs az állami birtokok és állami gépállomások igazgatásának új­­jászervezési alapelveiről is jelentést tett, amihez Gottwald elvtárs adott kez­deményezést és amit a Párt elnöksége is jóváhagyott. Az igazgatást decentrali­zálják és gazdaságosabbá teszik, meg­szűnik az állami birtokok és az állami erdők központi igazgatósága. Az állami birtokokat a földművelésügyi miniszté­­térium fogja vezetni a kerületi igazgatás közvetítésével és a járásokban önállóan gazdálkodó egységek alakulnak. Növe­lik a népi igazgatás ellenőrzését. Hason­lóképpen decentralizálják az állami gépállomások igazgatását is . Beszédének zárórészében Slánský elv­társ hangsúlyozta, hogy a falu szocialis­ta felépítése nagy feladatát csak akkor lehet sikeresen megoldani, ha a Párt naponta meggyőzi a dolgozó parasztság legszélesebb rétegeit és megnyeri útunk számára. Néhány közellátási kérdésről Jozef Frank elvtárs számolt be. Megvilágítot­ta a közellátási helyzet fejlődését a fel­­szabadulás óta, főleg azonban 1948-tól. Rámutatott arra, hogyan javult folya­matosan népünk ellátása, hogyan nőtt a dolgozók életszínvonala, milyen roha­mosan emelkedik a fogyasztás és foko­zódik a kereslet. Ezután a közellátás helyzetéről beszélt. Rámutatott a sza­badpiaci húselltás terén mutatkozó ne­hézségek fő okaira. A nehézségek alapvető oka az, hogy a húsfogyasztás és a többi életszükség­leti cikkek fogyasztása gyorsabban nő, mint ahogy megfelel lehetőségeink nö­vekedésének. Mezőgazdaságunk főleg a még le nem küzdött mezőgazdasági szétdaraboltság következtében elmarad a fogyasztás rahamos növekedése mö­gött. Ezenfelül nem teljesül a húsfelvá­sárlás, főleg a vágósertéseknél. Tekin­tettel ezekre a nehézségkre néhány in­tézkedést kell bevezetni, amely a hús és a hústermékek fogyasztását, a zsírt és tojást és ezek szabadpiaci árait érinti. Olyan intézkedések szükségesek, ame­lyek a sertéshús termelésére és beszol­gáltatására vonatkoznak, valamint az ipari termékek néhány fajtájának meg­szabását érintik. Ezen intézkedések cél­ja az, hogy mindenekelőtt a munkásság és a többi dolgozók számára biztosítsuk a hússal, zsírral, tojással való folyama­tos ellátást, megakadályozzuk az üzér­kedő vásárlásokat és rendet teremtsünk a közellátás terén. Ügy kell gazdálkod­ni, ahogy lehetőségeink megengedik, amely lehetőségek a szocialista ország­építésben elért további sikereinkkel fő­leg a falun kétségtelenül növekednek. A munka termelékenységének emelése és ezzel a nagyobb ipari termelés, vala­mint az EFSz-ek további fejlődése biz­tosíthatja a közellátást és az életszínvo­nal további emelkedését. Frank elvtárs a továbbiakban termelésünk gazdaságo­sabbá tételének kérdéseivel foglalkozott és előadta a Központi Bizottság elnöksé­gének javaslatát azokra a határozott in­tézkedésekre vonatkozólag, amelyek az adminisztrációs hivatalnokok számának csökkentésére vonatkoznak a gazdasági életben, az állami igazgatásban és ezek átvitele a termelésbe, a produktív mun­kába. Beszámolójának zárórészében be­szélt a kommunisták feladatairól a fa­lun, az iparban, a Nemzeti Bizottságok­ban, kereskedelemben, azokról a felada­tokról, amelyek ezekből az intézkdések­­ből következnek. Mindkét beszámolóhoz a vitában 45 elvtárs és elvtársnő szólt hozzá, akik egyetemlegesen helyeselték a javasolt intézkedéseket. Az ülés zárórészében Klement Gott­wald elvtárs emelkedett szólásra, akit a jelenlevők viharos tapssal üdvözöltek. Gottwald elvtárs elmondta, hogy a megvalósításra kerülő intézkedések ki­alakítják elkerülhetetlen előfeltételét annak, hogy az adott körülmények kö­zött továbbra is sikeresen követhessük a CsKP IX. kongresszusának irányvona­lát, a szocializmus felépítésének vonalát hazánkban. Hangsúlyozta, hogy a nehézségek a fejlődés nehézségei. Abból származnak, hegy állandóan előre megyünk és új, egyre bonyolultabb feladatokat kell megoldanunk. E,feladatok teljesítését a maga összességében állandóan élesedő osztályharc kíséri. Gottwald elvtárs azután rámutatott e nehézségek leküzdésének útjára. A ne­hézségeket csupán a Párt jó szervezési és politikai munkájával fogjuk és tud­juk leküzdeni. A szervezési gépezetet, amely az 5 éves terv kezdetén még elegendő volt a feladatok elvégzéséhez, most már nem elegendő és újjá kell szervezni. Ki kell alakítani gazdasági életünk minden sza­kaszán rugalmasabb, teljesítőképesebb és operatívebb vezetést. A nehézségek leküzdéséhez vezető út a Párt politikai és szervezési munkájá­nak megerősítése, főleg a tömegpolitikai munka, a dolgozó nép tömegei között végzett munka terén. Gottwald elvtárs megemlítette, hogy a Párt a kapitalisták uralma alatt a legnagyobb nehézségek és üldöztetések ellenére is fenntartotta a tömegekkel való legszorosabb kapcso­latot és hogy a kommunisták hogyan jártak az üzemekbe és a falvakba, ho­gyan tudták meggyőzni és megnyerni a tömeget. A nehézségeket, amelyeket elkerül­hetetlenül magával hoz az egész tárgyi helyzet — otthon is, nemzetközi vi­szonylatban is legyőzhetjük és le is győzzük. Leküzdjük pedig őket úgy, ha mozgósítjuk a Pártot és ha a Párt segít­ségével mozgósítjuk a dolgozó nép mil­liós tömegeit. Ha a Párt fellép a töme­gek közt és mozgósítani fogja őket, ak­kor. nincs olyan nagy akadály, amelyet le ne tudnánk győzni. A Központi Bizottság Gottwald elv­­társ alapvető irányvonalát nagy lelkese­déssel fogadta. Egyhangúan jóváhagyták a közellátás terén javasolt intézkedéseket, valamint az állami és gazdasági igazgatás gazda­­ságossabbá tételére vonatkozó intézke­déseket is. A Központi Bizottság elfogadta Pár­tunk alapszervezeteihez intézett levél szövegét, amelyben ezeket az intézkedé­seket megvilágítják és kitűzik a párt­­szervezetek feladatait a legközelebbi időszakban. Slánský elvtárs beszámolóját, mint a mezőgazdasági kérdésekben végzendő pártmunka irányvonalát, jóváhagyták. A Központi Bizottság azzal bízta meg a pártelnökséget, hogy dolgozza át a gazdasági irányítás javítására és a ter­melés gazdaságosabbá tételének emelé­sére, valamint az állami ellenőrzés meg­erősítésre vonatkozó javaslatokat. Az ülés az Internacionáli eléneklésé­­vel ért véget. Hivatalos jelentés a Köztársaság kormányának 1951 június 29-iki üléséről A kormány részletesen megtárgyalta a közellátási és termelési helyzetet és a szükséges intézkedések egész sorát rendelte el František Krajčír belkerfeskedelmi miniszter jelentést tett a közellátás je­lenlegi helyzetéről, az élelmiszerek és az iparcikkek között és szabad piacán. Fejtegetései során előadta, hogy az utolsó hetekben a szabad piacon foko­zott kereslet mutatkozott a hús, füstölt­árú és a zsír vásárlásában. A szabad­piac, amelyet 1949-ben vezettünk be kevésszámú elárusító helyen és kis­­mennyiségű áruval, fokozatosan kiter­jedt. Ez évben a szabad élelmiszert el­árusító üzletekbe, amelyeknek száma az utolsó esztendő alatt néhány ezerrel szaporodott, olyan magas mennyiségű hús- és füstöltáru özönlött, ami túllépte jelentősen magas jegyszükségletünk tel­jes egyharmad részét. A hús- és füstölt­áru árusítása a szabadpiacon ez évben az 1949-es évhez képest hétszeres. Ha­sonló fejlődés mutatkozott a többi élel­miszerek szabadpiacán is. Mindennemű parcikk eladása a szabad piacon állan­­äóan emelkedett. A belkereskedelmi miniszter jelenté­sében elmondotta, hogy a fogyasztás a kötött piacon, ahol biztosítva vannak magas fejadagok alacsony árakon, ál­landóan emelkedik. Ezt a fokozott fo­gyasztást főleg az okozta, hogy na­gyobbrészt nem tartják be azokat a sza­bályokat, amelyek szerint a fejadagok helyesen szabályozandók. Ilyen például a nehéz és nagyon nehéz testi munkát végzőknek szóló pótjegyek kiadása olyan folyasztóknak, akiknek erre nincs igényjogosultságuk. Ilyen például a be­tegek számára való fejadagokkal való visszaélés és a Helyi Nemzeti Bizottsá­gokon a jegytartalékok felelőtlen szét­osztása. Az utóbbi időben megállapítást nyertek a jegyékkel való visszaélések esetei is és a jegyhamisítók szrvezett bandáit érték tetten. Mindezek a jelen­ségek összefüggenek azzal, hogy egész jegygazdálkodásunkban mindezideig nem volt meg az elégséges nyilvántar­tás és az ellenőrzés. Krajčír miniszter a továbbiakban tá­jékoztatta a kormányt a hús-, zsír: és tojásfelvásárlás tervének nemteljesíté­séről. A felvásárlási feladatok nem tel­jesítésében a kulákok járnak elől, akik sok esetben nyíltan vagy rejtve szabo­tálják az állam iránti kötelességeiket és nem teljesítik a sertéshús, tojás, tej és a többi termékek beszolgáltatását. A gazdasági szövetkezetek munkatársai nem tudták biztosítani a felvásárlás tel­jesítésének sikeres megszervezését és néhány járásban nincs áttekintésük a felvásárlás reális lehetőségeiről. A nem­zeti bizottságok is sok esetben elhanya­golták felvásárlási feladataikat és hoz­zájárultak a felvásárlási feladatok nem­­teljesítéséhez azzal, hogy nyakra-főre engedélyeztek házi vágásokat anélkül, hogy a kérvényezők teljesítettek volna az ehhez szükséges feltételeket, mint például beszolgáltatási és termelési fe­ladataik teljesítését, továbbá tűrték a csaló kényszervágások eseteit, amelye­ket néhány lelkiismeretlen hivatalos ál­latorvos tett lehetővé és végül nem lép­itek közbe a fekete vágásoknál. Az itt megállapított hiányokat és hibákat is az elégtelen nyilvántartás és ellenőrzés okozza. A belkereskedelmi miniszter beszá­molójában rámutatott arra, hogyan ne­hezítik és fékezik ezek a hiányok a kor­mány törekvéseit, hogy amennyiben le­hetséges a lehető legnagyobb mérték­ben kielégítse a szabad piac növekvő követelményeit. A jelentéshez fűződő vitában megál­lapítást nyert az, hogy az utóbbi időben mutatkozó közellátási zavarok egyálta­lán nem érintik a kötött piacot, hanem kizárólag a szabadpiacon mutatkoznak. A liszt, hús és más szükségletek kötött piaca teljes mértékben el volt látva. A szabadpiac zavarait nem az okozta, hogy kevesebb áru jutott a szabadpiac­ra, hanem az, hogy a termeléssel arány­talanul növekszik a kereslet és a sza­badpiac fogyasztása azért, mert a lakos­ság egyre nagyobb számának növekvő vásárlóereje következtében mind több embernek van lehetősége a fejadagokon kívül a szabadpiacon is vásárolni. A belkereskedelmi miniszter jelenté­se alapján a kormány elhatározta, hogy azon árufajták árának szabályozását megvalósítja, amelyekről a szabad pia­con a legnagyobb hiány mutatkozik, mégpedig a húsnál, zsírnál és néhány más élelmiszernél és terméknél. A kor­mány megbízta a belkereskedelmi mi­nisztert szabályozások életbeléptésével, folyó évi július 1-től kezdődőleg. Az elrendelt árrendezés csupán a sza­badpiac áraira vonatkozik, míg a kötött piac árai változatlanok maradnak. A kormány jóváhagyta a belkereske­delmi miniszter azon javaslatát is, hogy július 1-ével felszabadítsa a ruházati jegy fennmaradó részét, mivel a textil­­kött piac teljes mértékben el van látva és biztosítva áruval. Egyidejűleg meghagyták a belkeres­kedelmi miniszternek és valamennyi kerületi és járási Nemzeti Bizottságok­nak, hogy rendszeresen ügyeljenek az önellátók fejadagjának pontos ellenőr­zésére, a házivágások engedélyezésére és ebben az értelemben elhatározták a szükséges intézkedéseket. A kormány elhatározta, hogy felhívja az összes nemzeti bizottságokat, üzem­­vezetőségeket, intézményeket és egye­sületeket, hogy a kormánytényezők, kü­lönféle hazai és külföldi delegációk lá­togatásakor és más hasonló alkalmakkor ne rendezzenek fogadásokat, ünnepi ebédeket, stb. Ami a szükséges hivata­los fogadtatásokat illeti, ilyeneket csu­pán a kormány határozata alapján lehet megrendezni. A kormány tárgyalásának fő tárgya ezután az a kérdés volt, hogy a jövőben hogyan biztosítja a közellátás rendes menetét és ezzel a nép fokozódó élet­­színvonalát. Az egyetlen helyes út itt a mezőgazdasági és ipari termelés terme­lékenységének fokozása, a nemproduk­­tiv kiadások csökkentésének, a termelés fokozásának és új alkalmazottak beso­rolásának útján a produktív munkába. Az eddigi törekvések, hogyan csök­­* kentsék az adminisztratív gépezet aránytalanul magas létszámát és így le­szállítsák a nemproduktív kiadásokat, amelyek fokozzák a termelési költsége­ket, mint ahogy erre már a CsKP feb­ruári ülésén Klement Gottwald elvtárs, a Köztársaság elnöke, figyelmeztetett, nem hozták meg a várt eredményeket, ellenkezőleg, az 1951-es évben is a gaz­dasági és közigazgatási szervek égész sora ismét mértéktelenül emelte az ad­minisztratív alkalmazottak számát. Általános helyesléssel állapították meg azt, hogy ez az állapot a szocializ­mus építéseinek feladata, valamint a ta­karékosság szempontjából tarthatatlan. Ezért a kormány elhatározta, hogy az adminisztratív alkalmazottak számát az államosított és szövetkezeti szektorban, valamint az állami és közigazgatásban 1951 végéig 77.500 személlyel csökken­tik. Az így felszabadult adminisztratív alkalmazottakat, mindenekelőtt férfia­kat, kizárólag produktív munkába irá­nyítják át. A folyamatos átmenet meg­szervezése céljából a kormány elhatá­rozta, hogy a miniszterelnökségi hivatal mellett kormánybizottságot szervez, amelyek a feladata, részletes tervet, irányelveket kidolgozni és megegyezni az illetékesekkel a munkaerők átvitelé­nek időpontjáról és módjáról. 1951 október 1-ig bevezetik a kötele­ző bérszámlákat mindenütt, ahol eddig még nincsenek, főleg az állami igazga­tásban. A termelési minisztériumok, az üze­mek és vállalatok igazgatóságai és ve­zetőségei törődjenek azzal, hogy az Új munkaerőket teljes mértékben produk­tív munkára használják fel és az üze­mek több műszakját fokozzák ezzel.-■ fr' - ^ • ТТТ'ЛГ Ivlirllfi)'71 'umrú У

Next

/
Oldalképek
Tartalom