Szabad Földműves, 1951. január-június (2. évfolyam, 1-25. szám)
1951-02-25 / 8. szám
1951. február 25. SzaAeuißldm&es 7 A magyar mezőgazdaság gépesítésének fejlődése 361 gépállomás traktorai 2,200.000 kát. holdon végezték el az őszi szántást és vetési munkákat Magyarország a felszabadulás előtt a nagybirtokok hazája volt. A 20 holdon aluli parasztbirtokok területe az egész földterületnek 32 százalékát, a 100 holdon felüli földesúri birtokok pedig 48 százalékát tették ki. A földnélküli szegényparasztok száma közel 800.000 volt. Ez a feudalista mezőgazdaság igen elmaradott volt. Az elmaradottságnak egyik bizonyítéka az, hogy a mezőgazdasági munkák nagyrészét fogatos és olcsó kézi erővel végezték. A mezőgazdasági gépeknek igen csekély volt a száma. 1935-ben például az ország traktor állománya mintegy 7.000 darab volt. Ezeknek a traktoroknak legnagyobb része a nagybirtokokon dolgozott. Az olcsó mezőgazdasági munkaerő nem tette szükségessé a nagybirtokosok számára a fokozottabb gépesítést. A felszabadulás után az 1945. évi földosztás során mintegy 642.000 földigénylő paraszt között több, mint 3,258 000 kát. hold földet és 300.000 kát. hold házhelyet osztott ki a népi demokrácia kormánya. Az ország mezőgazdasági gépállománya, így a traktorok száma is, jelentős mértékben lecsökkent. Az 1945. évi adatok szerint az országban mindössze 8.000 darab traktor maradt meg. Ezeknek nagyrésze — mintegy 4.500 darab — üzemképtelen állapotban volt. Tetemesen lecsökkent a cséplőgépek száma is. 1947-ben a gyártással már 13.000-re emelkedett a traktorok száma, ezek közül mintegy 1.800 a földművesszövetkezeteknél volt. A Szovjetúnió tapasztalatai alapján 1948 első felében megalakultak az állami mezőgazdasági gépállomások. A gépállomások a termelőszövetkezeti csoportok gazdaságaiban és az egyénileg dolgozó parasztok földjén fejtenek ki termelő munkát. Az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok jórésze — a földreform után is -— az igauzsora következtében a kulákoknak *) 1 kát. hold = 0.57 hektár volt kiszolgáltatva. A dolgozó parasztoknak nagyon kevés igavonó állat állott rendelkezésére. Magyarország a fasiszta háború alatt lóállományának mintegy 58 százalékát, szarvasmarhaállományának pedig 52 százalékát veszhette el. A kulákok az igaerő kölcsönadásán keresztül kizsákmányolták és gazdaságukhoz kötötték a dolgozó parasztokat. A gépállomások létrehozásával ezen a téren is döntő változás állott be. A kis- és középparasztok a kulák helyett most ' már a szocialista üzemmel állnak termelési viszonyban, A gépállomások a termelési kapcsolaton keresztül mutatták meg a nagyüzemi termelés előnyeit a dolgozó parasztoknak. Ezzel a munkájukkal a gépállomások falun a politikai központ szerepét töltik be. Jelentőségük az, hogy elősegítik a munkásosztály és a dolgozó parasztság szövetségét. A gépállomások jó munkája nyomán látták és látják az egyénileg dolgozó parasztok és a termelőszövetkezetek dolgozói, hogy az ipari munkások segítsége tette -lehetővé számukra a nagyobb termelési eredmények elérésén keresztül az életszínvonal emelkedését. A gépállomások jó politikai munkájukkal nevelik a falu népét, megindítják a faluban a kultúréletet, a falu kulturális központjaivá is válnak. 1948-ban az ország traktorállománya jóval meghaladta a háború előtti országét. 1948-ban 14.400 traktor volt Magyarországban és ennek nagyrésze, több mint 12.700 üzemképes állapotban volt. Ez azt jelenti, hogy közel 4.000-rel több volt az üzemképes traktor, mint 1938-ban, az utolsó békeévben. A szántó traktorok száma is közel 2 000 darabbal haladta meg az 1938 évit. E megnövekedett traktorállományból, az üzemképes traktorok közül több mint 1.400 darabbal már a gépállomások dolgoztak. Ezek a traktorok nagy részükben új gépek voltak, a hazai traktorgyártás munkájának eredménye. 1948. végére a magántulajdonban lévő traktorok száma közel 1.000 darabbal csökkent. A csökkenés oka nagyrészben az avulás, de másrészben az volt, hogy azoktól a kulákoktól, akik a mezőgazdasági munkát szabotálták és akik gépeiket nem' állították be a termelés szolgálatába, az elrejtett, vagy nem üzemeltetett gépeket igénybevették. A mezőgazdasági nagy gépeken, a nagy talajművelő eszközökön (traktoreke, traktortárcsa) kívül mind az állami gazdaságokat, mind a termelőszövetkezeti csoportokat és az egyénileg dolgozó parasztokat is kisgépekkel látták el. Erre a célra 1948-ban közel hét és félmillió forintot fordítottak. 1949 folyamán még nagyobb lendületet vett a gépesítés. Ebben az évben a gépállomások gépállománya több, mint 4.500 traktorra és közel 1.400 cséplőgépre emelkedett. Az állami gazdaságok traktmrállománya is megközelítette az 1 000 darabos. 1949-ben a gépállomások száma 220 volt. Az ország traktorállománya az 1938 évinek majdnem kétszeresére, a szántótraktorok száma másfélszeresére emelkedett. A hároméves terv végén megalakult a Gépkisérleti Intézet is, amely modem külföldi mezőgazdasági gépekkel, elsősorban pedig a Szovjetúnió fejlett mezőgazdaságától kapott mintagépekkel kísérleteket folytatott. A kísérletek azt célozták, hogy az egyes mezőgazdasági munkák gépesítésére olyan géptípusokat alakítsanak ki, amelyekkel a hazai viszonyoknak megfelelően legjobban lehet elvégezni a munkát. Ezeknek a kísérleteknek egyik eredménye a Szovjetúnió tapasztalatainak felhasználásával konstruált magyar kombájn. A kombájnok mintapéldányait már az ötéves terv első évében 1950-ben elkészítette az EMAG-gyár és ezek már a nyár folyamán arattak is. A kísérletek további célja a traktorok vonalán egy szántó és egy sorművelő traktortípus kialakítása, amelyeknek sorozata gyártásával lényegesen gyorsabb és jobb minőségű munkát tudnak végezni gépállomásaink és állami gazdaságaink. A hároméves ten/ utolsó negyedében hatalmasat fejlődött az ipari munkásság versenymozgalma. Ez a mozgalom a mezőgazdaságban elsősorban a gépállomások és állami gazdaságok vonalán, tehát jó részben a gépesítés vonalán jelentkezett. A gépállomásokon megindult munkaverseny a több és jobb munkát, a gépek jó kihasználását tűzte ki célul. A traktorosok arra törekedtek, hogy minél jobban leszorítsák az üresjáratot, az üzemanyagfogyasztást, csökkentsék az önköltséget és ezzel egyidejűleg minél nagyobb támogatást tudjanak adni a dolgozó parasztságnak. Itt előtérbe került a munka helyes megszervezése, a terv felbontása, de előtérbe került a traktorok kezelésének kérdése is. Ezeknél a kérdéseknél Magyarországon is a Szovjetunió tapasztalatait használták fel. A Szovjetunióban járt magyar parasztküldöttség, majd 1950. második felében Magyarországon járt kolhozparasztküldöttség utján számos olyan módszerrel ismerkedett meg a magyar mezőgazdaság, amelyek megjavították a munkákat. 1950-ben a gépállomások traktorainak száma már elérte a 7.600-et, a traktorekéké a 6-000-et, a cséplőgépeké pedig meghaladta a 2.500-at. Ezenkívül a hároméves terv és az ötéves terv első évében gyártott számos más mezőgazdasági gép (kazalozó, herefejtő, borscséplő, fűkaszáló, stb.) és többek között igen nagyszámú vetőgép és műtrágyaszóró állt a magyar gépállomásokon a termelőszövetkezetek és az egyénileg dolgozó parasztok rendelkezésére. Megnövekedett az állami gazdaságok gépállománya is. 1950-ben már dolgoztak a Szovjetúniótól kapott mezőgazdasági gépek is, ezek közül ki kell emelni többszáz Sztalinyec-traktort. 1950. év végére a gépállomások száma elérte a 361-et. 1950-ben a szocialista szektorban 4.468 darabbal növekedett a traktorállomány. Az új traktorok közül 1-242, az állami gazdaságokhoz, 3.226 pedig a gépállomásokhoz került. A gépek számával együtt lényegesen megnövekedett a teljesítmény is. 1948- ban az őszi munkák során a gépállomások alig több, mint 160.000 kát. holdat művelnek meg, ezzel szemben 1950. őszén már több, mint 2,200.000 kát. holdon végezték el a szántási és vetési munkákat. A mezőgazdaság gépesítése során meg kellett oldani a munkaerő kérdését is. Jelenleg az ország területén a gépállomásokon több, mint 1.000 tanfolyam működik, átlagosan 20—30 hallgatóval. Nem lenne teljes a magyar mezőgazdasági gépesítés fejlődésének kéne, ha nem beszélnénk a nők bevonásáról. A felszabadulás után a dolgozók állama minden lehetőséget biztosított a nők számára. Nemcsak vezető állásokban, községi tanácsoktól egészen a legfelsőbb igazgatásig dolgoznak a nők, hanem felültek a traktorokra is. A gépállomásokon, állami gazdaságokban külön női traktoros brigádok alakulttak. nap és amikor a kukorica koronájának virágtokjai legjobban kinyíltak, ezzel a tölcsérrel végigmennek a kukoricatáblán. Egy ütéssel a növény koronájáról a tölcsérbe rázzák a virágport úgy, hogy jobb kézben a tölcsér, balkézzel pedig megütik a kukorica koronáját. Másik ütéssel a virágport a csövekre rázzák, ligy hogy jobb kézben a tölcsér, balkézzel pedig megütik a tölcsér oldalát. Az elmúlt évben például Bulgáriában kipróbálták a pótbeporzást és ennek segítségével a beporzott táblákon 30 százalékkal volt nagyobb a termés. A napraforgónál kiegészítő beporzáshoz legjobban a beporzópéma vált be. Ez egy akkora párna, mint a tehenek tisztogatásához használatos kefe. És puha ruhafélékből álló domborulata van, mint a tűpárnáknak. Ezzel a párnával gyengéden elmázolják a napraforgó tányérját. így az egész tányér megtermékenyül és elkerüljük azt, ami nálunk gyakran előfordul, hogy a tányér közepén, de még a szélén is hiányoznak a szemek, Napraforgónál is nagyjából annyit tud elvégezni egy ember, mint kukoricánál és itt is mázsákkal javitja a termést a pótbeporzás. Lucernánál még ennél is egyszerűbb módszert alkalmaznak. Egymástól 50 vagy 75 méter távolságban megindul két ló a lucernában, közöttük kötél feszül és ezt a kötelet végighúzzák a virágzó lucematáblán. A szovjet tudósok a pótbeporzás legjobb módszereinek kikísérletezésével hatalmas segítséget nyújtottak a kolhozpe raszteknak és ma már a mi dolgozó parasztsAeunk számára is lehetővé vált, hogy az élenjáró szovjet mezőgazdasági tudomány vívmányainak felhasználásával az eddigit messze felülmúló terméseredményeket érjen el. S. Gy. A pótbeporzás nagyobb termést biztosít Az odesszai Liszenkó növénynemesitő intézetben a kukoricára és több más növényre kidolgozták a pótbeporzás módszerét A pótbeporzás alkalmazása is egyike azoknak a mezőgazdasági vívmányoknak, amelyeket a világ legfejlettebb mezőgazdaságának tapasztalataiból veszünk át és alkalmazunk hazai viszonyokra. Az odesszai Liszenkó növénynemesítő intézet tudósai részletesen kidolgozták a pótbeporzás módszerét, nemcsak kukoricára, hanem számos más fontos mezőgazdasági növényre is. Muszijko professzor dolgozta ki a kukorica kiegészítő beporzásának leghatásosabb módszert- Miben áll a növényeknél a pótbeporzás jelentősége? Tudjuk, hogy a növények beporzás útján termékenyüinek meg. A kukorica koronájáról virágzás idején millió és millió virágpor kerül a levegőbe, ez a finom himpor rászáll a kukorica selymére, amely a fejlődésnek induló csövek végén van. Gyakran tapasztalhatjuk azonban, hogy egyes csöveken hiányos sorok vannak, foghíjas a kukoricacső. Ezeknél a csöveknél tökéletlen volt a beporzás. Ezt -a hibát teljes mértékben megszüntethetjük a kukorica pótbeporzásával és elérhetjük, hogy termésünkben Napi 20 hektár vetés az újítás után A dunaszerdahelyi gépállomás traktoristái kettes csoportokban járták be a járás községeit, hogy meggyőzzék dolgozó parasztságunkat a talaj gépekkel való megművelésének előnyeiről. Az elmúlt vasárnap főleg azokban a községekben folytattak agitációs munkát, ahol még nem kötöttek szerződéseket a gépállomással. A dunaszerdahelyi gépállomáson dolgozik az a Pongrácz Ferenc, akit — mint azt lapunk más helyén jelentjük — Szlovákia legjobb traktorosakén* tüntettek ki az elmúlt napokban. Ponegyetlen hiányos foghíjas cső ne legyen. Muszijko professzor kis tölcsért szerkesztett, melynek szélesebbik nyílása körülbelül akkora, mint egy kalap karimája, keskenyebbik nyílása pedig körülbelül olyan széles, mint egy kétdecis vizespohár kerülete. Ezt a tölcsért a legegyszerűbb módon, kartonpapírból elkészíthetjük és az oldalára fület erősítünk. A tölcsér belsejébe két kis szitát kell beszerelni. A felső nagyobblyukú szíta arra való, hogy a tölcsérbe hulló nagyobb idegen anyagokat, például levélrészeket, felfogja. Az alsó, sűrűbb szita már csak a virágport engedi át. A legnagyobb virágzás idején, a kora délelőtti órákban, amikor már süt a grácz Ferenc újító eljárását vezet be a dunaszerdahelyi gépállomás, amikor a „Zetor 25“ típusú traktor után 3 vetőgépet kapcsolnak. A traktor utáni vetőgépre kettő-négy méter hosszú hengert szerelnek, melyre mozgatható kapcsokat helyeznek és ezek segítségével kapcsolják a traktor után a másik két vetőgépet. Ezzel a módszerrel napi 20 hektáron is el lehet végezni a vetést. Ilyen módszert alkalmaz Nagy Abonyban a dunaszerdahelyi gépállomás brigádja, amint arról külön cikkben számolunk be.
