Szabad Földműves, 1951. január-június (2. évfolyam, 1-25. szám)

1951-02-11 / 6. szám

8

ŠztJxtd

1951. február 11.

A hajnali kakasszóra Erzsi felnyitotta a szemét. Megnyujtóztatta egy kicsit a lábát, azután átfordult a másik oldalára.

Az udvarfelőli ablakon már fényesedéit a reggel. Egy kis szellő megzörgette a kitámasztott zsalugátert és enyhe virágillatot hozott a szobába.

Mohón szippantott belőle, azután óvatosan felkönyökölt az ágyban. A kishúga ott szuszogott mellette. Ráigazította a takarót. Nesztelenül lecsúszott a földre és odasuhant az ablakhoz.

Szívdobogós izgalom didergette.

Az udvaron két almafa ringatta a virágoktól elnehezült ágait. A kiskertben viola és nőszirom illatozott.

Kijebb hajolt egy kicsit.

A kerítés mellett harmatosán a zöldéit a bodza. Néhány veréb csirimpolva tollászkodott a kiskapu orgonasípokhoz hasonlóan szegeit lécein.

A várokozó öröm lehervadt az arcáról. Dermedt kézzel összemarkolta a nyakán az inget. Hitetlenül körülnézett mégegyszer, azután úgy surrant vissza az ágyba, mint a menekülő. Hanyattfeküdt. Jó szorosan behúnyta a szemét, de a magacsinálta sötétség megriasztotta.

Vigyorgó vénasszonyszájak csúfolták acsarkodva, újjak meredeztek felé, amelyek a szégyenét mutogatták.

— Meg-csal-tak ... meg-csal-tak ... — zakatolta a szíve.

A másik ágyon megmozdult az anyja. Felült, hangosan ásított, azután nekifogott öltözni. A sarokban a kisnyoszolyán nagyanyó is mozgolódott.

Erzsi belefúrta a fejét a párnába.

Jaj, mit szólnak majd ezek is! Az anyja, meg a nagyanyja. Hogy ellenezte mind a kettő, hogy idejárjon az a legény!

— Nem mihozzánk való a’... városbul jött, kitanult legmy ... Nem kell az ilyennek a nmcstelen parasztjány, csak ideig-óráig. Most már bánta, hogy szembeszállt velük. Jobb lett volna, ha hallgat az anyai szórá. Ha az apja élne, b;ztosan eltiltotta volna az is a legénytől. Jaj, de nagy baj, hogy olyan korán elhalt szegény.

Megcsikordult az ajtó. Erzsi szinte látta, hogy az anyja most megáll a pitvarajtóban és keres valamit, ahogy ő az imént. Hirtelen felködlött előtte egy szédítően magas, színes pántlikákkal ékesített fa. Májusfa!

Ilyenkor, május első napján ott díszeleg minden lány udvarán, akihez komoly szándékkal van a választottja.

ttoí?v várta, hogy leste ezt a mai reggelt. Tudta biztosan hogv Gábris Ferenc traktoros májusfát állít neki.

T^az. hogy soha nem beszéltek olyasmiről ami a legény szándékára vonatkozott volna, de ő úgy gondolta, hogy arr-ó] nem is kell beszélni.

A kultűrházban találkoztak először. 171 zsi akkoriban került a szövetkezetbe, ^erenc meg a traktorállomásra. Nagyon körülfogta akkor mindenki, mert a legény sok érdekes „dolgot mesélt a városról. Csendes, komoly volt a hangja és valahogy olyan volt. amit mondott, hogv megmaradt az emberben.

Mikor a rádiót avattták, azt mondta, hogy ez még csak a kezdet. A fák mák oda kell érni, ahol a város van Nem lesz különbség városi és falusi ember közöt.

Ferenc szépen tudptt táncolni és Erzsi pirulva vette észre, hogy a körben m;ndig mellékerü.1 valahogy.

Egy vasárnap hazakísérte a legény és attól kezdve gyakran eljárt ‘hozzájuk.

A pitvarajtó nyitvamaradhatott, mert a kiskacsák ott kaparásztak a küszöbön. Nagyanyó kifelé tessélkelte őket

— Nee . . rusnva jószág ... még beszmntelenkedik . .

Erzsi hallotta, hogv az anyja a tornácon sepreget.

Hirtelen elhatározással lelépett az ágvról A lábával megkereste a papucsát és magára húzta a ruháját Kiment.

A nap már sütött és olyan szép volt nvng?n, hogy meg kellett állnia a kü- S'7Öuf^n.

A faltövén két kismacska gyomrozta egymást. Édesen henteregtek, birkóztak. Erzsi nézte őket.

Az anyja nem szólt hozzá. Mikor odaért a macskához, közéjük vágta a seprűt.

—... nécsak... de jó kedvetek van...

A kismacskák riadtan ugrottak szét. Egyik felszaladt az ágasra, a másik lelapult a csepegőben. Mikor látta, hogy elmúlt a veszedelem, elnyúlt a napon és fektében nyalogatta a talpát. Erzsi lekuporodott hozzá. Megsímogatta és duruzsolt neki valamit.

Az anyja morcosán rángatta a seprűt.

— Jól van a’ ... csak ajnározd a macskát... azír kapaszkodsz a hamis leginybe is ...

A lány lehajtotta a fejét. Nem szólt, mert hirtelen nem is tudott volna mit mondani.

Nagyanyó csoszogva jött a kisudvarból. Letelepedett a kisszékre.

— Na ... megjárta a Tót Juli is ...

— Tán annak sincs?

— Nincs a’... Kősóknak se ... Sárkányéknak se . .. egynek se . .. Én nem tudom, milyen leginyek tapossák most a fődet.

Erzsi ölbevette a macskát és nézte az ahyját. Az megállt, és rámeredt nagyanyóra.

— Egynek sincs?

— Nincs .. egynek se láttam.

— Nahátakkor, azok is jól néznek ki ...

Enyhültebben csapott még vagy kettőt a seprűvel, azután odaállította a sarokba.

Erzsi bement a pitvarba. A nagy szorongás elmúlt a torkából. Megmosdott. A jószágé szappantól illatos szekrényből kiakasztotta az ünneolőruháiát. az ajtón lógó pántlkák közül meg a legtarkábbat.

A kislány is felébredt és szeles örömmel ugrott ki az ágyból.

— Idesanyám!... ki vasalta-i kend a veres nyakkendőmet? — Az anyja úgy tett, hogy nem hallja. Kenyeret, szalonnát, köcsög te:et készített az asztalra— Idesanyám ... kivasalta kend?

— Ki hát na. ebadta ... még meg se mosdott, de mán a nyakkendőn jár az esze... eredj gyorsan mer addig enni se kapsz, míg meg nem mosdasz!

A kislány szaladt a teknőhöz és nagy sebbel-! óbb? 1 kente magára a szappant.

Erzsi felöltözve jött ki a házból. Ropogósra keményített sokszoknyáján ékesen virítottak a hímzett virágok.

Nagyanyó letette a kezéből a kiscsuprot.

— Gvere csak ide egy kicsit Elgyűrted az ingválladat.

Az anyia bírálóan nézett végig a lányán Sudár, szép szőke teremtés Hogy tud ilvent bolonddá tenni egy legény!

— Gyere mán oszt egyél te is!... majd cicomázhatsz azután!

Erzsi állva höroölgette a tejet.

A zene közeledett Kiálltak a tornácra. Erzsi csak belől, hogy ne nagyon láthassák.

Nagyanyónak könnybelábadt a szeme.

— De szípen fújják

A kislány vékonyka harmján énekelte.

Repülj te lángoló tűzszínű zászló *..

Az anyja félt, hogy ő is elsírja magát. Ráripakodott.

— Ötözz mán te .. nizzed csak ... még kiáll pendelybe . . .

Erzsi elindult a kiskapu felé. Utánaszólt.

— Hát te mán migy?

— Megyek. Gyónnék ídesék is?

Az anyja felemelte a kötője csücskit.

— Nem tudom én jányom. menjünk-]- ... nagy szigyen az, amit Ferenc vélünk tett

Erzsi szembefordult vele.

— Május elseje nem májusfaünnep idesanyám. Azok ünnepelnek máma, akik dógoznak. Tegye túl magát mindenen, úgy mint én, osztán gyöjjenek.

Már kívül volt a kapun, mikor mégegyszer visszafordult.

— Megosztán nemcsak énvélem esett így, hallhatta.

Nagyanyó nézett utána, míg csak be nem fordult a köz végén.

— Hej, szíp jány-e, hallod-i... —

fordult oda a menyéhez.

Az a szemét törölgette és bólingatott.

— A’... csak szerencsétlen ...

A kislány a pitvaraj tóban türelmetlenkedett.

— Gyöjjön mán idesanyám ... nem tudom befonni a szalagot.

Az anyja gyakorlott kézzel igazította a vékony fonatba a pántlikát.

— Na ... osztán nehogy mocskosán gyere haza ... Ügyelj a ruhádra.

— Gyöjjenek má idesanyámék is. Én mingyán elől mondom el a verset.

Nagyanyó ingatta a fejét.

— Ósztán nem fílsz, hogy belesülsz? Sok ember lesz ott.

— Nem baj a’... annál többen hajják.

Kipenderült a kiskapun és szaladva igyekezett a nénje után. A két asszony álldogált egy kicsit a tornácon. Nagyanyó a kendőjét igazgatta.

— Hát jányom ... én csak azt mondom, hogy nagyot fordult a világ. Annak a jó, aki most születik ...

— Ügy a’... csak jánynak lenni keserves ... nem becsülik azokat a leginyek semrrfibe. Kend tudja, milyen május elsejík vótak még az én időmbe ... toronyig érő májusfák vótak minden valamirevaló jány udvarán ...

Nagyanyó elmélázott.

— Vót bizon... a te szeginy uradat is befogták a csendőrök, mer elhozta az uraságtul a legszebb fát az udvarotokra ...

Csapott egyet a kezével.

— Na ... elmúlt az is ... elszoktak tülle a leginyek, mer így kényelmesebb ...

A menye leoldotta a kötőjét.

— Ötözzünk na mink is ... nizzük meg a jányokat.

A piactér már tele volt emberekkel. A friss szél lengette a zászlókat.

Erzsi kereste a csoportját. Ütközően újból elfogta a szorongás, hogy néz majd szembe Ferenccel. Nem akarta, hogy a legény lássa a csalódottságát.

Mikor megtalálta a lányokat, észrevette, hogy azok is csendesebbek, mint máskor. Csak Kelemen Margitnak volt nagyon jó kedve Lehet is. Gyűrűs menyasszony. Pesten van a vőlegénye, akadémián. Nézelődtek, integettek, beszélgettek.

Tóth Juli odafurakodott Erzsihez. Belekarolt és félrehúzta egy kicsit.

— Láttam, néked sincs.

Erzsi elfordította a fejét.

— Bánja fene . .

— Azám. meg te is ...

— Mér.. * te tán nem?

— Hát... én teszek is rulla ...

— Kiadod az útját?

— Még mámmá

Erzsi ebben a pillanatban látta meg Ferencet. Kékingesen, simára fésült haiial Nevetgélve beszélt valakivel.

Nem vette le róla a szemét, mikor kimondta.

— Én is

Megkezdődött az ünnepség.

Erzsi eleibe szórakozottan hallgatta a beszédeket, szavalatokat. Mikor az 6 csoportjukra került a sor, őt is magával ragadta a lelkesedés. Tímár Imréné. a vezetőjük elfogultan ismertette az eddigi eredményeket és valamennyüiket meglepte a többiek elismerése. Nagy dolog az, ha az ember jól dolgozik és azért ünnepük, Erzsi, csakúgy, mint a

többiek büszkén halottá a nekik jár< tapsot. Azután a zenekar játszott. Széf volt az ünnepség nagyon. Olyan nézés« volt mindenkinek, amilyen azelőtt botosán nem jutott a munkásembernek Erzsi már meg is feledkezett a maga bajáról, mikor Juli megint oldalbalökte.

— Mi a nyavalya lelte ezeket... meg se látnak bennünket...

Erzsi mérges lett rá.

— Ugyan hagyd el mán.

A túlsó oldalon észrevette az anyját, meg nagyanyót. Odaintegetett. Azok nem figyeltek rá. Édesen figyelték azt, aki az emelvényen beszélt.

Már elénekelték az Internacionálét, amikor az emelvényen egyszerre megjelent Ferenc.

Röviden, talpraesetten beszélt. A gépállomás nevében majálisra hívott mindenkit.

Juli sötét arccal hallgatta.

— Én osztán nem megyek sehova.

A többiek helyeseltek neki.

— Én se ... én se ..

Bodó Miska, a szövetkezett tehenésze meghallotta, miről beszélnek.

— Hiszen csak azt merjítek megtenni! ... mind kifigurázom, aki elmarad!

A zenekar szépen előreállt. a tömeg meg utána. A traktoros brigád legényei hol itt tűntek fel. hol ott. Igazították a sorokat, rendezték a népet.

Végigmentek a fellobogózott főutcán. A gépállomás gyönyörűen fel volt díszítve.

Nem álltak meg a tágas udvaron hanem mentek tovább, ki a határba Mindenki találgatta, hogv mi к A vetés zöld szőnyege üdén bor’ Ha az ugart. Jó friss földszaga volt a levegőnek.

Erzsi elgondolkozva lépegetett a többiek között. Nézte, milyen szép lett a határ az ő munkájuk nyomán.

Hirtelen megálltak.

Ferenc felkapaszkodott egv mesgyekőre és megkereste a szemével Erzs:t. A leány lehajtotta a fejét. Nem tudott szembenézni vele.

A legény elmosolyodott és tiszta hangon beszélni kezdett. t-j

— Elvtársak! Valamikor, a szolgaság idején másképpen tartotta a fiatalság május elseje ünnepét, mint ma. Akadt egy pár legény, aki virtusból fát lopott innen is, onnan is. hogy kedveskedjék a választottjának. Nem sajnálták me'»•ä csonkítani, vagy kivágni a legszebb fáj sem, mert az uraság vagyonáról volt szó. Ma más a helyzet. Minden bokorra, minden csemetére szükség van. Ismerjük az ötéves Tervet, tudjuk, miért fontos, hogy az országban mindenütt új zöld övezetek létesüljenek.

Elhallgatott. A tömeg helyeselt, azután várakozó csend keletkezett.

— Ma hajnalban sok leányt ért csalódás. Egyetlen májusfa sem áll a faluban. Hogy miért? Most megadjuk rá a választ.

— Párszáz méterrel odább, ahol még tavaly futóhomok volt, elültettük az első csemetéket. Ezt úgy csináltuk, hogy minden legény, akinek választottja van, hozott egy-egy fácskát. Ezekből egyszer majd erdő lesz, mert mindig lesznek szerelmes szivek és minden május elsején kerül egy-egy sor a mostani mellé.

Egetverő éljenzésbe tört ki mindenki. Ferenc a kezébe kapott egy zászlót és megindult a lapályban rejtőző zsenge liget felé.

A vékonyderekú fácskák enyhén hajladoztak a szélben.

Erzsi könnybenúszó szemmel látta, hogy minden fához odaszalad egy legény és nevén szólítja a párját. A zúgó taps és éljen közben nem hallotta a Ferenc hangját.

Kelemen Margit lökte oldalba.

— Eredj hát. . . téged is szólítottak... Mikor nagyanyó meglátta, hogv Ferenc átöleli az Erzsi derekát, megtörülte a szemét és odaszólt a menyének.

— Látod ugy-i... mondtam én, hogy nagyot fordult a világ... Nékünk sose vót ilyen májusfánk!

Szabad Földműves a Szi< vákiai Egységes Földmű vés Szövetség és a Szlovákiai Szövetkezeti Tanács hetilapja — Szerkesztőség kit 'atal és erpedíciň:' Bratislava. Štúrova 6 _ telefon: rtfi OS — Felelős szerkesztő Kugler János — Kiadja az „Óráé” lap és könyvkiadó vállalat. Nyomja: Concordia nyomda Bratislava. Nár. oovstania 41. _ 'lányit/ postahivatal Bratislava «. _ Wxflsetée try ért» 100 — Kék félévre 50 _.Kés - A lap felmondható minden év végén okt. elsejéig. Eng. sz 1750 OPO Ba 2 1950/Si.

I