Szabad Földműves, 1951. január-június (2. évfolyam, 1-25. szám)
1951-02-04 / 5. szám
E 'О N i о «i о S Ф «2 "5 S ■«« > 0 -с и Ф > 1 •О о о N ЬО ‘О а к. л ф ю О) ГК. 1855 új tagot szerzett a privigyei szövetkezet A privigyei Járási Fogyasztási a Szövetkezet alkalmazottai ünnepélyes í keretek között s nagy lelkesedéssel ^ indultak az ötéves terv harmadik £ évébe. Munkájuk megkezdése előtt j összegyűltek, hogy meghallgassák i szövetkezeti elnökük, Daubner £ József elvtárs szavait, mint ahogy a ( handlovai Központi Raktár alkalmazottai is meghallgatták Juhász István elvtárs, szövetkezeti vezető buzdító szavait. A privigyei Járási Fogyasztási Szövetkezet hatalmas .és jól bevált régi alkalmazotti kar fölött rendelkezik, akiket a zsolnai „Budúcnosť“ Fogyasztási Szövetkezet nevelt ki. A privigyei Járási Fogyasztási Szövetkezet tudniillik azokból az elárusítóhelyekből épült ki, melyeket ebben a járásban a zsolnai „Budúcnosť“ alapított. A fiatal „Jednota“ a privigyei körzetben jól végezte az ötéves terv második évében reábízott feladatokat. Jelenleg már 72 elárusítóhely és 40 vendéglő felett rendelkezik. Az áruforgalom terén is igen szép eredményeket mutathat fel. Decemberre például a szövetkezet 14,000.000 konáš forgalmat vett tervbe, ezt azonban hatalmas mértékben túllépte és 23,000.000 korona forgalmat ért el. Ezt a sikert az öntudatos üzletvezetők irányításával sikerült elérnie, akik a szocialista verseny alapjaira helyezték működésűket. A szövetkezet a tagtoborzás terén is túlhaladta a tervben előírt eredményeket, amennyiben a tervezett 1.000 új tag helyett 1855 új tagot szerzett. A privigyei „Jednota“ szövetkezet a férfi munkaerőknek a termelés javára való felszabadítása s női munkaerőkkel való pótlása terén is teljesíti tervét. 1950 végén a szövetkezeti alkalmazottak létszámának 53 %át tették ki már a nők. A Járási Nemzeti Bizottsággal való megállapodás alapján úgy építik ki a szövetkezeti elárusítóhelyek optimális hálózatát, hogv a járás valamennyi lakosának — tehát még a legkisebb községek lakosainak is — alkalma nyíljék szükségleteit szocialista szövetkezeti üzletben beszerezni. A szövetkezet 1950 december 16-án Handlován elárusítóhelyet nyitott, A zólyomi „Budúcnosť“ 1950-ben 257,556 000.— koronával növelte forgalmát az 1949 évi eredményhez viszonyítva, 9.384 új tagot szerzett, 78 vegyeskereskedést és 31 vendéglőt nyitott. A női alkalmazottak számát 1950 24%-kal emelték fel. A szövetkezet az elmúlt évben 27 tanfolyamot rendezett a Felügyelő Bizottságok tagjai és az alkalmazottak számára. Ezeken a tanfolyamokon 4935 funkcionárius és alkalmazott vett részt. A szövetkezet ezenfelül négy alkalmazottat küldött a modori szövetkezeti iskola kiképző tanfolyamára. Az elmúlt év folyamán a szövetkezet 381 taggyűlést rendezett az elárusító helyek székhelyein s ezeken 11.703 férfi. 4380 nő, összesen tehát 16.083 szövetkezeti tag vett részt. A tagok politikai és szövetkezeti oktatására irányuló akció kapcsán a szövetkezet 1950-ben 123.600 példányban osztotta ki tagjai között a „Ddružstevník“ című lapot, 1860 példányban juttatta el tagjaihoz a „Roľnické družstevne noviny“ című lapot, 2380 példányban a „Družstevný obzor“ című lapot, végül pedig a „Szabad Földművest“ s annak „Fogyasztási Szövetkezet Szemle“ című mellékletét 4242 példányban. Ezenfelül a szövetkezet előfzeti a szövetkezeti vendéglői számára a „Pravda“, „Práca“, Roľnické družstevné noviny“. „Družstevný Obzor“, „Szabad Földműves“ és „Oj szó“ című lapokat. A szövetkezet újjászervezése — és „Jednota“ Járási Fogyasztási Szövetkezet nevén megkezdett működése — óta a különböző járások területén működő új Járási Fogyasztási szövetkezeteknek az alábbi jól kiépített elárusítóhelyeket adta át: A rimaszombati Járási Fogyasztási Szövetkezetnek egy elárusítóhelyet, hnústyai Járási Fogyasztási Szövetkezetnek 4 elárusítóhelyet, a besztercebányai Járási Fogyasztási Szövetkezetnek 2 elárusítóhelyet, a Selmecbányái Járási Fogyasztási Szövetkezetnek 13 elárusítóhelyet, az újbányai Járási Fogyasztási Szövetkezetnek 28 elárusítóhelyet, a kékkői Járási Fogyasztási Szövetkezetnek 26 elárusítóhelyet, végül a losonci Járási Fogyasztási Szövetkezetnek 74 elárusítóhelvet. A zólyomi „Budúcnosť“ „Jednota“ Járási Fogyasztási Szövetkezetté történt átalakítása után eszerint az új Járási Fogyasztási Szövetkezeteknek összesen 148 elárusítóhelyet adott át. A zólyomi Járási Fogyasztási Szövetkezet tehát rendkívüli érdemeket szerzett az új Járási Fogyasztási Szövetkezetek alapjainak kiépítése terén. A szövetkezet vezetősége azonban „ — az elért jó eredmények feltüntető-^ se mellett — önkritikát is gyakorol és rámutat arra, hogy 1950-ben nem teljesített mindent, ami teljesíthető lett volna. Az eddigi hibákból azonban leszűri a tanulságot és ezeket 1951-ben el akarja távolítani, hogy így tökéletes sikert biztosíthasson a szövetkezeti élet minden ágazatában. A privigyei szövetkezeti vezetők Gottwald elnök szavai értelmében gyorsabban és bátrabban kívánnak haladni a szocializmus felé. ahol a kontingenseken felüli mezőgazdasági termékeket szabad árusítás keretében értékesítik. Ezzel lehetővé tette, hogy a bányászok a szabadon árusítható mezőgazdasági termékeket olcsóbban szerezhessék be, mint a szabadpiacon, ami a bányászok ellátásának tökéletesítését mozdítja elő. 148 elárusitóhelyet adott át i zólyomi „Budúcnosť“ az új Járási Fogyasztási Szövetkezeteknek A szövetkezet szervezése és gazdálkodása csak abban az esetben mutathat fel jó eredményeket, ha a vezetőség ügykezelése helyes alapokon nyugszik s az alkalmazottak öntudata kellő fokon áll. Ez azt jelenti, hogy a szövetkezet vezetőinek és alkalmazottainak egyre behatóbban kell magukévá tenniök a szervezés tudományát, a munka helyes alapokon való felépítését, sőt magát a szövetkezet szerepét is kellőleg kell értékelniök. Ez azonban nem érhető el rendszeres politikai önképzés nélkül, mert csakis a politikailag fejlettt szövetkezeti vezetők és alkalmazottak értékelhetik kellő módon a szövetkezet küldetését, s csakis a politikailag fejlett vezetők és alkalmazottak győzhetik meg a fogyasztók tömegeit, ami pedig a fogyasztási szövetkezet alapját képezi. Csakis a politikailag öntudatos funkcionáriusok és alkalmazottak végezhetnek öntudatos szövetkezeti munkát. Ott, ahol ezek az alapkövetelmények megtalálhatók, a szövetkezet működése úgy szervezés, mint gazdálkodás tekintetében tökéletes lesz. A zólyomi „Budúcnosť 1950-ben végzett munkájának eredményei azt bizonyítják, hogy ebben a szövetkezetben a vezetők és alkalmazottak Úgy politikai, mint szövetkezeti vonalon kellő öntudattal rendelkeznek. Január 22 óta új rendelkezések léptek érvénybe a süteményekkel és egyes lisztárukkal való gazdálkodás terén. Ezek az intézkedések csatlakoznak azokhoz az intézkedésekhez, melyek már decemberben léptek életbe a kenyérrel és liszttel való gazdálkodás terén. Ezeknek az intézkedéseknek a megtétele azért vált szükségessé, mert a fogyasztók nem takarékoskodtak a kenyérrel és liszttel, sőt a falvakon a kenyeret és lisztet lovak és szarvasmarhák etetésére használták fel. Emellett sok helyütt odáig jutottunk, hogy takarmánynak nem is a gyengébb minőségű lisztet, hanem egyenesen a simalisztet használták, mivel, úgymond, a rozsliszt „a lovak fogaihoz ragad“. Statisztikailag megállapítoták, hogy egyes járásokban a kenyér és liszt vásárlása — a háború előtti arányokhoz viszonyítva — 400'/»-kal emelkedett! Ez anynyit jelent, hogy az emberi táplálékul szolgáló kenyér és liszt sok helyütt az állatállomány takarmányának részévé vált. A kenyérnek ez a pazarlása és az ilyen visszaélések annak a következménye, hogy a fogyasztók nem rendelkeznek kellő öntudattal. Az emberek gyakran nem értékelik kellő módon a kenyeret s a lisztet, mivel ezek a tápszerek nálunk aránylag olcsók. Kenyerünk és lisztünk ára a világon a legalacsonyabb árak közé tartozik. Amerikában egy kiló kenyér a mi pénzünkben körülbelül 15 koronát, Kanadában 10—25 koronát, Olaszországban 12.60 koronát, Ausztriában 9.50 koronát tesz ki. A kenyér és liszt alacsony ára minálunk — egyebek között — úgy vált lehetővé, hogy államunk minden kiló liszthez egy koronával járult hozzá. De nem is erről van szó. Hiszen vezető elvünk az, hogy dolgozó népünk életszínvonalát emeljük. Arról van szó, hogy ha már életszínvonalunk emelkedik, ezzel nem szabad visszaélni az élelmiszerekkel való Docsékolás formájában. Köztársaságunkban nem termelünk annyi gabonát, amennyi a normális fogyasztás fedezéséhez szükséges. Az 1950-ben elért aránylag jó termés is mindössze csak 75*/» erejéig fedezi kenyér és liszt szükségletünket. Ez annyit jelent, hogy jelentős mennyiségű gabonát kell külföldről importálnunk. Nyilvánvaló, hogy a behozott gabonáért egyéb fontos termékkel kell fizetnünk. Nem lehet tehát egyikünk előtt sem közömbös, hogy több gabonát kell-e külföldről behozni, mint amennyire okvetlenül szükségünk van. Mindazt, amit fölöslegesen vagyunk kénytelen gabonanemüek fejében fizetni, egyéb szükséges áru és nyersanyag beszerzésére fordíthatnánk, olyan áruk beszerzésére, amikre népünknek az emelkedő életszínvonal mellett ugyancsak sürgős szüksége van. Mutassunk csak rá, milyen következményei vannak a kenyérrel és liszttel való pazarlásnak. 1950-ben valamivel több gabonanemüt vásároltunk fel, mint amennyit az 1949 évi belföldi termés kitett. Mégis az 1950 évi külföldi gabonabehozatal 65®/o-kal volt nagyobb, mint 1948- ban. 1950-ben külföldről 30®/#-kal több kenyérgabonát importáltunk, mint amennyit az 1947 évi katasztrofális terméseredmények idején hoztunk be. Ez azt jelenti, hogy külföldre sokkal töbh terméket vagyunk kénytelenek szállítani, mint amenynyire szükség lenne. Ezzel természetesen egyéb külföldi áru vásárlása szenved hátrányt. Ha egyszerűen akarnék kifejezni a dolgot, úgy jellemezhetnének a dolgot; hogy a kenyérrel és liszttel táplált lovak és állatok tulajdonképpen szövetet és egyéb ipari terméket fogyasztanak. Már pedig ezeket olyan nyersanyagokra tudnánk külföldön beváltani, amikre ugyancsak szükségünk van, de amiket nem importálhatunk a feleslegesen nagy gabonafelvásárlás következtében. Azokat a patkányokat, amiket a nagyvárosi kanálisok és szemétdombok kenyér- és kiflihulladékaival élelmezünk, tulajdonképpen olyan értékes nyersanyagok és termékek kárára hizlalunk, amikre dolgozó népünknek igen nagy szüksége lenne. Kétségtelen, hogy így nem gazdálkodhatunk tovább. Nézzük hát, mi a kenyér és liszt pazarlásának a fő oka? 1. Az öntudat hiánya, könnyelműség, 2. spekulatív önzés, 3. reakciós szabotálás. Az öntudat hiánya s a könnyelműség legjobban a közélelmezési központokban, üzemi konyhákban, vendéglőkben és háztartásokban mutatkozott meg. A kenyérmaradékok és süteményfélék maradványainak óriási halmai a közkonyhákban, a kenyér és kiflimaradványok eldobált tömegei az iskolákban, a szemétdombok és csatornák mélyén fekvő mázsányi kenyérhulladékok, mind a fogyasztók öntudatának hiányát és könynyelmüségét dokumentálják. A hírhedt Placsek elrettentő példája, aki sertés és baromfi takarmányozására 10 q kenyeret használt fel, vagy ax ugyancsak hírhedt Petrlák bűne, aki búzaliszttel tömte libáit s 45 sertését, kétségtelenül büntetendő, mert spekulatív nyerészkedés célját követő cselekedet. De nem kevésbé büntetendő a Forst-féle egyének visszaélése sem, akik az élelmiszereket nagy mennyiségekben halmozták fel s ezzel a lakosság körében áruhalmozó pánikot váltottak ki. Ezek kifejezetten reakciós szabotázsakciók. Ilyen körülmények között feltétlenül helyénvalóak kormányunk intézkedései, melyek kenyérrel és lisztkészítményekkel való pazarlás meggátolására hivatottak. Helyénvaló azért is, mert dolgozó népünk érdekeit tartják szem előtt s éppen ezért fontos, hogy ezeket az intézkedése■ öntudathiány, önzés, reakciós szabotázs okozta a kenyérrel és liszttel való pazarlást
