Szabad Földműves, 1951. január-június (2. évfolyam, 1-25. szám)
1951-06-03 / 22. szám
1951. június 3. CmkdßkLmm 7 Felhívás a magyar méhészekhez Az 1945. évi felszabadulással sok régi és új magyarnyelvű méhész került a szlovákiai méhészszövetség (Jednota včelárov na Slovensku) tagjai közé. Igyekezetünk, hogy a méhészszövetség több mint háromezer magyarnyelvű méhészét saját nyelvükön oktassuk, vezessük, emeljük méhészkedésük színvonalát és értesítsük saját nyelvükön mindarról, ami a szlovákiai méhészeket a népidemokratikus Csehszlovák köztársaság több mint 120.000 tagú méhészcsaládjában érinti és érdekli. Ezen kívánságunk és szükségletünk most valósul meg. Eredetileg a szövétség igy ekezete odairányult, hogy a szövetkezet hivatalos lapja a Slovenský Včelár keretén belül legyenek értesítve a magyarnyelvű méhészek minden őket érintő eseményről. Ezen igyekezetünk egyenlőre technikai és gazdasági okokból nem valósulhat meg. Megvalósul azonban ezen igyekezetünk a földművelési kiadó: Oráč és a „Szabad, Földműves“, hetilap szerkesztősége és kiadóhivatala megértése alapján. Legnagyobb megértéssel és készséggel tesznek eleget a magyarnyelvű méhészek ezen szükségletének és a szlovákiai méhészek ezen természetes követelményének. Minden héten hozza a „Szabad Földműves“ az időszerű cikkeket, minden héten hozza a szükséges értesítéseket, hogy a magyarnyelvű szlovákiai méhészek semmiben sem maradjanak el szlovák elvtársaiktól, akikkel a legnagyobb megértéssel építik a méhészet terén nemzet és állami gazdaságunkat. A „Szabad Földműves“ méhészeti része folytatólagosan közli a méhészkedés minden időszakszerű kérdését, utasítását, hogyan kezeljük a méheket, hogy kevesebb munkával jobb módszerrel teljesítsük a méhészetre váró feladatokat. A méhészetben is a Szovjetunió a mi példaképünk. Törekvésünk oda irányul, hogy a szovjetméhészek gazdag tapasztalatait közöljük a „Szabad Földműves“ hasábjain, hogy méhészeink ezen tapasztalatokat elsajátítva munkájuk megjavítására szolgáljon. Mert tudjuk, hogy a szovjetméhészet az új agrobiológia kipróbált tapasztalatain alapszik. Erről különösképpen a méhre és méhészetre való figyelemmel ezen lap hasábjain fogjuk a méhész eivtáfsakat ismertetni. A szövetkezeti gondolat a méhészetben is napról napra nagyobb tért hódít. Ezen új gazdasági iránnyal állandóan foglalkoznak a méhészek. Alakítják az Egységes gazdasági szövetkezetek keretén belül a méhészgazdaságokat, hogy ezen magasabb gazdasági lehetőségekkel több eredményt erjenek el. A magyarnyelvű méhészek részéről sok igen célszerű, gazdaságilag megindokolt javaslat hangzott el. Ezeket közölni és közzétenni szintén hivatásunk. Megalakult a szerkesztőségi tanács a Slovenský Včelár szerkesztőségével egyetemben, hogy egységesen vezessék az irányítás hasznos munkáját. Mindenkit munkára hívunk, mindenkit szívesen látunk, akinek szivén fekszik az országos méhészet előrehaladása, védelme és a méhészek szükségleteinek kielégítése. Közléseiket, kívánságaikat közöljék a szerkesztőséggel. Leveleiket a szerkeszd őség közzéteszi, hogy mindenki vegyen részt tapasztalatai közlésével az építési munkában. Ne legyen egy magyarnyelvű méhész sem Szlovákiában, ki nem venne részt ebben a munkában, ki ne olvasná és figyelemmel kísérné a Szabad Földműves méhészeti rovatát. Ezen rovat ki fogja elégíteni szükségleteikét. Javaslatokat kérünk: a Jednota včelárov na Slovensku vagy Gérmán János, méhészeti szaktanító, Komárno, Hviezdoslavová 4 címre. A közös munkához: Päťročnici úspech Jednota včelárov na Slovensku v Prievidzi MÉHÉSZETÜNK Több viaszt - több műlépet! Mint minden esztendőben, úgy ez évben is nagy keresete van a műlépnek. Szüksége van a méhésznek a műltpre, mert megújítani akarja méhcsaládjai lépállományát. Szüsége van a méhésznek műlépre, mert új családjait teljes műlépekkel akarja felszerelni, hogy kiépített, csak munkás sejtes keretekkel menjenek telelőbe. Szüksége van a kezdőnek különösen azért is, hogy a múlt esztendei rajok mézürét gyorsabban és teljesebben építhessék fel. Minden esztendőben, de ma kivált, nyíltan kell, hogy beismerjük azon tényt, hogy mi méhészek nagyon kevés figyelmet fordítunk a viasztermelésnek. Könnyelműen kezeljük a viasz kipárolása után visszamaradt sonkolyt, könynyelműen kezeljük a kicserélendő lépeket is. Nem is említem, hogy teljesen könnyelműen, nem elég gonddal és nem elég szakértelemmel vonjuk ki a viaszt a kifőzésre, kipárolásra szánt lépekből. Ezen hibáinkat, hátrányainkat kell, hogy kiküszöböljük. Kell hogy tudatában legyünk annak, hogy méheink észszerű kezelése mellett több viaszt lehet termelnünk. Nem szabad többé a sonkolyt elégetni, a szemétre dobni, hanem megőrizni és összeszedve, szárazon a benne hátramaradt 18—60% viaszkiolvasztása, illetve kivonása érdekében küldjük el egyenkint vagy tömegesen a méhészek által felépített üzembe, hol ebből a sonkolyból chémiai úton kivonják a hátramaradt viaszt, és így felhasználjuk továbbra is ipari célokra. Ezen viasz ugyanis nem alkalmazható méhészeti célokra, de megmentésével felszabadul sok olyan viasz az iparból, mely rendes méhviasz, a mi szükségleteinknek megfelelő. Jó példával jár elő a piešfanyi járási méhészegyesület, mely lekötelezte magát, hogy ez esztendőben 400 kg sonkolyt szolgáltat be, ezen célra. Versenyre hívja a többi méhészegyesületeket, méhészeket, ki ad többet?! A hátramaradt sonkolyt ezen címre kell elküldeni: Včelárske Družstvo, Chlumec nad CidUnou, Čechy. Itt megfizetik a sonkolyt, felhasználják célszerűen, a viaszt kivonják és a megmaradt részeket mint kiváló műtrágyát felhasználják. Sok méhész, sok méhészeti egyesület nem tudja eléggé gondosan és gyorsan kifőzni, kipárolni a viaszt a lépekből. Nincs ideje, nem tudja eléggé gondosan elraktározni, és ezért a molyok martalékává lesz. A legcélszerűbb tehát a fent megjelölt címre elküldheti ahol a viaszt szakszerűen kivonják a sonkolyból is és ha kívánja, kaphat rögtön cserébe műlépet is. De több viaszt kell termelnünk a méhekkel is. Tudjuk azt régen, hogy minden méhnek építenie kell, hogy egészséges legyen. Kell, mert így kívánja a természete, a család szükséglete. A méhész-gazda kell, hogy ezt kihasználja a saját érdekében. Az építő keret, a lépkészlet évenkint legalább egy harmadának kiselejtezése és a lépujítás, a viasz szakszerű kifőzése, kipárolása, a sonkoly és minden viasz morzsa felhasználása, mind hozzájárul ahhoz, hogy több legyen a viasz, hogy sok értéket szerezzünk, hogy a viasztermelésben és szükségletben önállóak legyünk. Neki a munkának, mert a méhészet hálás munka! drkn. A méhtetü Sokaknak nagy gondot okoz méheink eme kellemetlen élősdijének jelenléte a méhcsaládokban. Méhtetűnek nevezzük, pedig nem a tetvek, hanem a legyek csoportjába tartozik. A méheknek ez a kis, gombostűfejű nagyságú élősdije a petéit félig fedett mézessejtek viasz rétegére rakja és a kikelő kukacok innen táplálkoznak. Fejlődésük közben alagutakat vájnak a fedelezés alatt és ha a keretre nézünk, ágas-bogas utakat látunk azon. Mikor kikel, színe első nap világossárga, majd másodnapos korától sötétedik és vörösbama színben láthatjuk a dolgozóméhek torán és az anya torán is. A dolgozóméheken általában nem találunk többet, mint 1—4 darabot, de az anyán 10—20 darabot is láthatunk, sőt találtak már méhanyákat, melyeken több mint 100 méhtetü volt olvasható. A méhtetü igen veszedelmes, a méhek testi erejét gyengíti le azáltal, hogy mikor azok egymást, vagy az anyát etetik, ügyesen udakúsznak és a kész táplálékot szívják el. így az anya a hiányos, rossz táplálkozás folytán úgy legyöngülhet, hogy még a petézést is beszüntetheti. Ez pedig, nem kell hangoztatni, mily nagy veszteség a méhészre nézve. Mitévők legyünk tehát? öreg mézkészletek lefedelezésével meggátoljuk a peték kikelését. A meglévő fejlett méhtetveket pedig legalkalmasabb dohányfüsttel eltávolítani. A dohányfüst a tetvekre kábitólag hat és lepotyognak. Tehát ha egyszerre az egész családot kezeljük, akkor a kaptár fenekére papirt teszünk és az arra lepotyogott tetveket elégetjük. Ha csak az anyát kezeljük, akkor cigarettából fújunk füstöt az anyára, melyet vagy ujjaink közé fogunk, vagy tenyerünkbe teszünk, vagy üvegpohár alatt kezelünk. Mindenesetre jó óvatosnak lenni és ha az anyát visszahelyezzük, füstöljük meg a többi méhet is, hogy ne érezzék az anyán a füst-okozta idegen szagot. De még jobb, ha az anyát gyengén bekenjük mézzel. A méhek az anyát rögtön tisztítani kezdik és nem érhet minket semmi kellemetlen meglepetés. Méztérben való anyanevelés 1. nap.) A dajkacsalád, mely megérett már arra, hogy mézteret kapjon, ezt megkapja, mégpedig olyképpen, hogy 4 keret kelő Hasítást áthelyezezünk a fészekből a méztérbe. A dajkacsalád erejét úgy növeljük, hogy az anyanevelés kezdete előtt 14 pappal a családot serkenteni kezdjük. A méztér és a fészek közé Prokopovics féle anyaelválasztási rácsot helyezünk. 8. nap). Átnézzük a mézteret és az esetleges anyabölcsőket megsemmisítjük. Majd nyitott fiasítású kereteket veszünk ki a fészekből ée a keretbakon helyezzük el. Ezen elvett fészek-keretek helyét pedig mőlép vagy kiépített keretekkel töltjük be. Az így előkészített fészket szitaszövettel, vagy vékony deszkával fedjük be az anyarács felett. Természetesen az utóbbi esetben nem szabad megfeledkezni a méztér szellőztetésének biztosításáról. Majd a keretbakra helyezett keretekről a méheket a méztérbe seperjük. Ezeket a lesöpört kereteket pedig egy másik családnak adjuk. Amint ez a munkát befejeztük, egy óra múlva beadjuk a tenyészanyagot a megszokott módon: Félhold alakú vágással az éppen kelő Hasítást vagy 1—1 és fél napos álcákat a keltetőrámán. A serkentést tovább folytatjuk. 9 nap). 24 óra elteltével a mézteret a fészekkel egyesítjük, mégpedig úgy, hogy eltávolítjuk a szitaszövetet és a deszkát. Marad azonban az anyarács. 15. nap). A kifejlődött anyabölcsőket keltető kalitkába ragasztjuk és a keltető rámában helyezzük el. 20. nap). Az anyák kelésének kezdete. 21— 22. nap). A többi munka már a megszokott módon történik. Ezek a munkák a következők. Anyabölcsők felhasználása a sepert rajokba , anyapároztató kalitkákba és megosztott családokhoz. 22— 23. nap). Ezen módszer segítségével anyabölcsőket nyerünk az anyás családban anélkül, hogy a dajkacsaládot megszüntetnénk. Meg kell még említeni, hogy szükséges és fontos a fészek és a méztér elválasztását a legnagyobb kirepülés esetén csinálni, mert ilyenkor a dolgozóméhekből igen kevés van odahaza. Ezek pedig a méztérben nyugtalanságot keltenének, minek káros következményei, vagyis sikertelenség volna az eredménye. Vándorlási előkészületek Minden virágzik. Itt a főhordás ideje. Ám nem mindenkinek adatott meg az a szerencse, hogy helyben megtatálja a kellő méhlegelőt. Ez az oka a tavasszal fellépő nagy idegességnek, melyet egyes méhésztársaknál észlelünk és vándorlási láznak mondunk. A közlekedési eszközök minden fajtáját felhasználva sietnek egyik helyről a másikra, hogy méheik számára jó és bőven mézelő méhlegelőt keressenek. Ha ez megtörtént és a terület tulajdonosával megegyeztek, kezdetét veszi a hurcolkodással járó nagy munka. Az a méhész, aki főhordás kezdete előtt 40 nappal elkezdte a serkentést, méheit teljes erőben Viszi a méhlegelőre. Gondoskodnia kell azonban arról, hogy a szállítás alatt méhei meg ne fulladjanak és meg ne törődjenek. A megfulladást kellő szellőztetés biztosításával kerülhetjük el, a méhek törődését pedig meggátolhatjuk azáltal, hogy kereteket kellően megrögzítjük. A szellőztetés, valamint a rögzítés módja más és más a kaptár rendszere szerint. Ezt tehát a régi fajtájú kaptároknál a méhészeknek kell leleményesen megoldaniok. A ma kapható modern, egységesített kaptároknál mindezekre gondoltak azoknak megszerkesztésénél. 3 kölönböző méretű kaptár kapható, úgymint; Szlovák normalizált „A” Szsovák normalizált „B” Szlovák normalizált „C” A délvidék méhészeinek a „B” és „C” típusokat ajánlom. Űrtartalmuk elég nagy a tömeghordás befogadására a méhész kímélése mellett. Az „A” típusú kaptárak 2—3 mézürrel több munkát, nagyobb gondot jelentenek tömeghordású délvidékeinken. Mennyi a nektár cukortartalma Utolsó cikkemben foglalkoztam az egyes növények nektárkiválasztási bőségével. Most pedig, mint ennek szoros tartozékát, az egyes nektárok cukortartalmát fogom ismertetni. Fontos ez azért, hogy megismerjük, milyen nagy munkát kell a méheknek végezniők, míg a felesleges vizet elpárologtatják és a behordott nektárból érett máz lesz. Ezen adatokat Dr. Szövérdi F. szerint közlöm a következőkben: Fehérakác Fűzfafélék Baltacím Sárgavirágú somkoró Réparepce Cseresznye Alma Szöszös bükköny Svédhere Lucernu Hárs Napraforgó Meggy Kajszínbarack Körte 63.2% cukor 60.—% cukor 60.—% cukor 51.6% cukor 50.5% cukor 50.5% cukor 40.5% cukor 44.—0/o cukor 43.30/0 cukor 41.4% cukor 33.6% cukor 31.6% cukor 27.—% cukor 15.—0/o cukor 14.—% cukor Ezekből világosan kitűnik és feleletet kap minden méhész arra a kérdésre, hogy mi okozza nagy hordás esetén azt a magas éjszakai fogyást. Ezt egyszerűen a nektár besűrűsítéséből származó víz elpárologtatása okozza. Nem pedig a méhek magas élelemfogyasztása, mint azt sokan hiszik. Fölösleges a méhek sok zavarása A kezdő méhészek nagy hibája, hogy minduntalan nyitogatják kaptárjaikat és az ott tanultak alapján különböző munkálatokat végeznek. Ez, nemhogy a meheknek hasznára, de kimondottan kárára van. Nyomatékosan hangsúlyozom, hogy méhlegelőn és főleg főhordás idején ne zavarjuk a méheket, csak a legnagyobb szüskég esetén. Mert ilyenkor az egész napi hozamnak vége. Mérleges kaptárak igazolják, hogy egy nap alatt például 6 kg mézet hozott az a család, amely nem volt zavarva és 1.10 kg-ot, amelyet valami miatt felbontottak. Elég, ha egy családot egy évben 4—5 -szőr nézünk át.
