Szabad Földműves, 1951. január-június (2. évfolyam, 1-25. szám)

1951-06-03 / 22. szám

3. ^МаялшИРХ 3 Részlet Slánský elvtárs ünnepi beszédéből Az ifjúság hatalmas lelkesedése, elszánt harci készsége és építő akarata jegyében folyt le a CsISz szlovákiai kongresszusa A Kongresszuson a vita során elhangzott felszólalások azt bizonyítják, hogy a fiatalság érti feladatait és a Szövetség jó munkát végzett. A Lenini Komszomol útján haladó szlovákiai ifjúság büszkén részt vállal az építésből és a Párt útmutatása alapján fejleszti belső életét, világnézeti színvonalát. Be­számolónkban ismertetjük, illetve idézzük Szlovákia ifjú építőinek bátor, meg­alkuvást nem ismerő felszólalásait. Loksa elvtárs, a köztársasági renddel kitüntetett traktorista felszólalásából (Folytatás multheti számunkból) Bár 1918 október 28-a után az állam élére a cseh burzsoázia jut, helyzete azonban rendkívül ingatag, mert sem rendőri, sem katonai gépezete nincs megszilárdulva és a Munkásosztály a Nagy Októberi Forradalom hatására egyre inkább forradalmibbá válik, sok ipari központban munkástanácsok ala­kulnak és egész sor jelentős vívmányt harcol ki. Azonban a munkásosztálynak akkor nincsen forradalmi vezérkara, valóságos forradalmi pártja. Az egyetlen akkori munkáspártot, a csehszlovák szociálde­mokráciát, amely a revizionista austro­­marxizmus befolyása alatt évtizedeken keresztül fejlődött ki, a jobboldali ve­zetők uralják, akik a burzsoáziát segítik uralmának megszilárdításában. A szociáldemokrácia bensejében már alakul a forradalmi sejt. Egyre öntuda­­tosabb és szervezettebb ellenzék nő Tu­sár, Bechyne és Hampl áruló politikája ellen. Ellenzék, amely marxista balol­dalnak nevezi magát és amelyet Pár­tunk alapítói, Šmeral és Zápotocky elv­társak vezetnek, a munkásosztálynak a forradalmi harc útját mutatja. Felhív­ják a munkásosztályt arra, hogy nem a burzsoáziával való együttműködésben, hanem a burzsoázia megdöntésére irá­nyuló könyörtelen harccal lehet elérni azt, — mint ahogy a győzelem példáját mutatták az orosz bolsevikok — hogy az új köztársaságban a dolgozó nép uralkodjék. A forradalmi harc lobogója alá a munkások és parasztok egyre nagyobb száma sorakozik, akik követelik a gyá­rak szocializálását és a nagybirtokok kisajátítását, akik nem akarják, hogy országunkat a francia, angol és ameri­kai imperialisták kizsákmányolják. A szociáldemokrata vezetők ekkor, akik saját pártjukban kisebbség lettek, szakadár támadást intéznek a munkás­­mozgalom egysége ellen és a bur­zsoáziával együtt erőszakos csapást mérnek a forradalmi munkásságra ab­ban a pillanatban, amikor 1820 decem­berében általános Sztrájkba lép és a munkásság komoly vereséget szenved. A szociáldemokrácia jobboldali ele­meinek ideológusa akkor T. G. Masaryk volt, aki a legnagyobb erőfeszítést fejti ki, hogy népünket eltántorítsa Lenin és Sztálin győzelmes tanításától. Abban az időben T. G. Masaryk, mint a Köz­társaság elnöke, maga veszi kezébe a munkásmozgalom elleni támadás irá­nyítását és megmenti a burzsoázia ural­mát. A decemberi vereség döntő a követ­kező két évtizedben, hazánk további út­jában. A cseh burzsoázia vezetése alatt a Köztársaság kapitalista alapon a nyu­gati imperialista nagyhatalmaktól függ­ve más, a köztársaságban lakó nem cseh nemzetek nemzetiségi elnyomása alap­ján épül. A csendőrszuronyok segítségével si­került vérbefojtani munkásosztályunk első nagy forradalmi harcát, az, 1920. évi decemberi általános sztrájkot. A Köztársaság börtönei megtelnek for­radalmárokkal, közöttük volt Zápotocky elvtárs is, aki a kladnói forradalmi har­cokat vezette, az akkori decemberi har­cok legszervezettebb és legszélesebb forradalmi akcióját. De a munkásosztály a vereség ellené­re sem tette le a fegyvert. Éppen az első tűzkeresztségből nőtt ki az új forradal­mi párt, a lenini-sztálini elvek pártja megalakításának szükségessége. A kiöntött munkásvér mutatta a dol­gozó népnek, hogy a kapitalista kizsák­mányolás alóli felszabadulást se Masa­­ryktól, se Hampltól ne várja, hanem ezt a burzsoáziával és az ügynökeivel foly­tatott harcban kell elérnie, azon az úton kell haladnia, amelyet az orosz bolsevi­­kok mutttak. Az új párt alapító kongresszusán el­fogadta a kommunista párt elnevezést, hogy ezzel kifejezésre juttassa — mint ahogyan a határozat mondja — a szo­ciáldemokrata párttól való különválását és a Kommunista Intemacionáléhoz va­ló csatlakozás mellett döntött. Az új párt hatalmas tömegpártként született, a dolgozó nép bizalmára tá­maszkodva. A legnagyobb érdemet sze­rezték ebben Šmeral és Zápotocky elv­társak (taps, a jelenlévők ezt kiáltják: Éljen Zápotocky elvtárs!) akik tudták, hogy a Párt számára milyen felbecsül­hetetlen tőkét jelent a széles tömegek­kel való kapcsolat. Az újonnan alakult Csehszlovákiai Kommunista Pártnak még nem voltak forradalmi tapasztalatai, tagjai a szo­ciáldemokrácia soraiból származtak és sok szociáldemokrata hagyományt, szo­kást és nézetet hoztak magukkal. A Pártnak bolsevik módon kellett meged­ződnie a burzsoázia elleni sokéves sií­­lyos harcokban, annak hatalmi gépezete ellen folytatott harcban, valamint a burzsoázia világnézeti befolyásaival a Párt tagjai sorában és a Párton kívül. A burzsoázia az új forradalmi párt létezésének kezdete óta nemcsak arra törekedett, hogy sorait egyenes terrorral törje szét, hanem arra is, hogy a Párt soraiba küldött ügynökei segítségével térítse le a helyes útról. Pártunk törté­nete a dolgozó népre való burzsoá befo­lyás elleni harc története. Fejlődésének első korszakában, a megalapítástól az 1929-ben tartott V. kongresszusig a Párt vezetése nem egy­öntetű, érvényesülnek és néha túlsúly­ban vannak benne a nem bolseviki, lik­vidátor és egyenesen ellenséges elemek, mint például Jílek, Bohlen, Hais. А Párt súlyos belső válságon megy ke­resztül. Súlyos válságot él át a Párt az 1925- ös évben, amikor befejeződik a háború utáni forradalmi fejlődés korszaka és fellép a forradalmi hullám átmeneti apályának ideje. A csehszlovák burzsoá­zia ekkor frontális támadásba ment át a dolgozó nép háború utáni vívmányai ellen, bérleszállításba, az életszükség­leti cikkek megdrágításába fogott. Eb­ben az időben Bubník, a burzsoázia ügynöke megkísérli a szakadás előidé­zését a Pártban, aki a Pártot éppen ab­ban a pillanatban támadja meg orvul, amikor a rendőrség az életszükségcik­­kek megdrágítása ellen tüntető prágai népre lő. Maga Sztálin elvtárs lép ekkor közbe, akinek hálásak vagyunk azért, hogy se­gítette a Pártot e nehéz válság áthida­lásában és elhárította a pártszakadás veszélyét. Sztálin elvtárs 1925 március 27-i beszédében a Kommunista Inter­­nacionálé végrehajtó bizottságának csehszlovák bizottságában rámutat arra, hogy Pártunkban, amelynek legalább 70 százaléka volt szociáldemokrata, a szociáldemokrata visszaesés nemcsak lehetséges, hanem elkerülhetetlen és ezért döntő és könyörtelen harcot kell folytatni a Párt soraiban lévő jobbolda­li opportunizmus ellen és erre a harcra kell összpontosítani a Pártban lévő min­den tényleges forradalmi elemet. És valóban, a Pártban csoportosulni kezdenek Gottwald elvtárs köré a for­radalmi bolsevik elemek (taps, lelkesen éltetik Gottwald elvtársat) és harcot folytatnak a Párt bolsevizálásáért. a kártevő likvidátor elemek ellen, mint amilyen Jílek és Bohlen voltak, akik a Párt vezetésére döntő befolyást gya­koroltak. A csehszlovák burzsoáziának sikerült az 1926—1929-es években az életszín­vonal súlyos leszállításával átmeneti gazdasági konjunktúrát elérnie. A Jí­­lek-féle vezetés ezt az ideiglenes meg­szilárdulást a „kapitalizmus tartós gyó­gyulásának“ nevezi. 1926-ban ekkor a csehszlovák burzsoázia beveszi a kor­mányba a német és magyar burzsoázia képviselőit, valamint a reakciós szlovák Hlinka-párt képviselőit is, amely tényt a Jílek-féle vezetés mint a burzsoa rendszer megszilárdulásának bizonyíté­kát értékeli. Gottwald elvtárs már az 1927 októbe­rében megírt „A nemzetközi burzsoa koalidó egyéves uralmának politikai mérlegéről“ című cikkében rámutat ar­ra, hogy csupán átmeneti és ideiglenes konjunktúráról van szó, hogy az új kor­mányösszeállítás Csehszlovákiában nem az osztályharcok elcsendesedésének, ha­nem kiéleződésének bizonyítéka. Elvtársnők és elvtársak, amikor a bri­gádommal Cető Bélával, Bodnár Lász­lóval, Szajkó Lajossal és a többi elvtár­saimmal első agregátunkkal kivonul­tunk a földekre, a battyányiak csak va­­kargatták a fejüket. Volt, aki csúfoló­­dott, volt, aki csak szótlanul nézett ránk. Aztán nekiindultunk a munkának. Szajkó Lajos begyújtotta a Skoda 30-ast s mögötte jött az öt rákapcsolt vetőgép 12 méter szélesen. Minden egyes vető­­gépen egy szövetkezeti tag. Ezek is elő­ször kételkedve, mosolyogva néztek ránk, hisz sokkalta fiatalabbak voltunk náluk. Ahogy ők szokták mondani, tej­feles szájúak. Mondom, aztán elindult a traktor és mögötte az ötös vetőagregát. Akik csú­folódás miatt jöttek ki bennünket meg­nézni, azoknak torkán fagyott a gúnyos szó. Mert a brigádok agregátja egy óra leforgása alatt 4 3/4 hektárnyi földet vetett be. A norma pedig egy napra 8 hektár volt és mi egy óra alatt 4 egész 75 század hektárt vetettünk be. Igen, az ellenség már csak suttogni mert. Sut­togni, hogy jó-jó, ennyit ugyan bevetet-Május 26-án indultak a bányász és nehézipari ifjak köszöntem a GsISz szlovákiai kongresszusát. tek, de bizony nem kél abból ki egy bú­zaszál sem. Bezzeg a kulák urak most nem jönnek ki a határba megnézni a földet, mert nagyon is tudják, hogy még annál a vetésnél is sokkalta szebb, amit egyes vetővel műveltünk meg. Igen elvtársak, így győződtünk meg mi a királyhelmeci járásban, hogy mit jelent az, ha a CsISz-tag öntudatosan és ielkesen végzi munkáját. Bebizonyítjuk még a kételkedő dolgozó kis- és közép­parasztoknak is, hogy a mi útunk a he­lyes. a mi útunk a jó, amely boldogabb jövőt biztosít minden becsületes falusi dolgozónak. JUSZTIN MARIA A Köztársasági-renddel kitüntetett kiváló élmunkásnő elmondotta, hogyan jutott előre, hogyan segítette a Párt fejlődésében és milyen nehézségei vol­tak, míg eljutott oda, ahol ma van. Jusztina Mária már az ötéves terv negyedik évén dolgozik május 17. óta és így teljesíti Gottwald elvtársnak a prágai Várban tett Ígéretét. „A kitüntetés arra kötelez engem, hogy további sikerekre törekedjék, ígérem a kongresszusnak, továbbra is úgy fogok dolgozni, hogy mun­kámból öröme teljék Široký és Gottwald elvtársaknak, egész ha­zámnak“. HOLLY SZTANISZLAV Dubnicai köszörűs, a Köztársaság egyik legjobb munkása. Fiatal, lelkes szövetségi tag. Holly elvtárs erős kritikát gyakorolt a szövetségi munkáról. Beszélt a köz­pont rossz káderpolitikájáról, amely a dubnicai üzemi CsISz-szervezetbe olyan embereket ültetett vezető funkciókba, akik mindennel foglalkoztak, csak az if­júság nevelésével, az ifjúsági szervezet irányításával nem. Megemlítette Jancso esetét, aki ellenség volt és többszöri sürgetésükre sem távolították el. „A legjobb munkások tapasztala­tait nem propagálják az üzem­ben, a CsISz-szervezet kultúrpro­­paganda felelőse csak kultúrával foglalkozott s elhanyagolta a ter­melést és agitációt. Én magam a műhelyben, ahol dolgozom, nyolc embert betanítot­tam módszeremre, de láttam, hogy ez nem elég, így nem tudjuk telje­síteni a felemelt tervet. Ezért áttértem öt gép egyidejű kiszolgálására. Most már az egész műhely jól haladt előre, mert e példa után mindenki több mint há­rom gépen dolgozik. Örömmel je­lenthetem, hogy a kongresszus előtti nap óta az azelőtt külföldről hozott késeket magunk gyártjuk és így hazánknak sok devizát takarí­tunk meg“. JUHÁSZ BÉLA Az Ifjúság Falujának küldötte beszél. Ehnondja, hogyan használták fel a te­let a tanulásra. A legjobbakat tanfolya­mokra és felsőbb iskolákba küldték, örv Gyurka, a legjobb fejő, agrobioló­giai tanfolyamra ment. Beszélt az épí­tés nehézségeiről, hogyan alakul, fejlő­dik és lesz a béke erős vára az Ifjúság Szövetkezeti Faluja. BQRISZOVÄ elvtársnő bányásztanonc, a gölnici járási szervezet küldötte. „Szörnyen fogom kritizálni a göl­nici járási szervezetet. Nem törőd­nek velünk, nem oktatják a fiatal­ságot. Ott van például Kalaba. Egy nagy domb s a domb mögött egy' piciny falu. De ebben a kis faluban működik az ifjúság szervezete. És a járási szervezet? Nem küld okta­tókat, egyetlen egyszer érkezett tőlük körlevél, elől egy zsírfolt, hátul egy nagy pacni. Pedig az ifjúság várja őket, dolgozni akar, oda se néznek felénk. Meg akarják szerezni a Jilemnicky-jelvényt, de nem küldenek vizsgázó bizottságot. Én is munkára jelentkeztem, olva­sok, tanulok, küldjenek ki engem. Égy ülnek ottan, mint a múmiák, csak vonogatják a vállukat. Pedig boksa elvtárs beszél az ifjúság feladatairól. két kézzel kellett volna utána kap­ni, hogy jön egy ember és dolgozni akar“. Minden szava csupa tűz, úgy beszél Boriszová az. igaz komszomol hangján, igazi lelkesedéséve1, erejével és igaza tudatában. Široký elvtárs feléje fordul, figyelmesen hallgatja, bólintgat, helyé­ről felemelkedve tapssal köszönti a bá­tor bányásztanonclányt. IIIIIIIIIIIIIIIIIIIIUIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIHII11!III!IIIIIIIIIIIIIIIIIIIII!IIIIIIII!IIIIIIII!!IIIIIIIIII!IIIIIIIII A „Szabad Földműves“ szerkesztősé­ge 1951 május 20-án új helységbe köl­tözött. Ezért felhívjuk olvasó közönsé­günk és előfizetőink figyelmét, hógy a szerkesztőséggel kapcsolatos ügyekben ezentúl az alábbi címhez forduljanak: „Szabad Földműves“ szerkesztőség, Bratislava, Križková 7., telefon szám 243-44. A kiadóhivatal továbbra is a Štúrova 6 szám alatt van. 1Н111ШН{ШШ1111111111111111Ш1!1ШН1НШШН1Ш1!111NoШ1Н1ЖН11Ш11!Н11ШШтШШ1ШШЯ

Next

/
Oldalképek
Tartalom