Szabad Földműves, 1951. január-június (2. évfolyam, 1-25. szám)

1951-05-27 / 21. szám

f йш-ШЙШтВт 1951. május 27. A kapitalista és szocialista erdőgazdálkodás közti különbség „Egész köztársaságunk számára jelentősége van a természet védelmé­nek; az állam szempontjából elkerülhetetlennek kell tekinteni és úgy kell értékelni, mint országos jelenöségü ügyet. Erdőink jövője mindnyájunk ügye, ezért mindenki a maga helyén a községben a járásban, országrész­ben és államban kell, hogy az erdő védelmezője és ezzel az új szebb holnap megteremtője legyen.” (Vladimír Iljics Lenin) Micsurin és Liszenko természetátalakító tudományára támaszkodva tel­jesíteni fogjuk ötéves tervünk feladatait erdőgazdaságunkban.. Megváltoz­tatjuk a természetet, s győzedelmeskedve rajta megteremtjük a magunk gondatlan, nyugodt életét a szocializmusban. delkezésükre, s ügy néz ki az egész, Május 16-tól — 17-ig résztvettem a „Fák ésErdők hete” keretében a Tájé­koztatási Megbízotti hivatal és a Köz­ponti erdőhivatal rendezésében lefolyt körúton. Első ilyen utunk Hrinyava erdőiizeme volt, ahol az üzem vezetői rövid előadásban ismertették a kapi­talizmus és népidemokratikus^ erdő­­gazdálkodás közti kiilömséget és ezzel kapcsolatos problémákat. Ennek a gazdaságnak összesen 9.211 ha terüle­te van, melyből 8.520 ha erdősített, nagyrészben még tűlevelű fával. Az összes álló fa mennyisége kitesz a becs­lések szerint 1.800.000 köbmétert. Ha­talmas, égbenyúlú sima, gyertyaszerű bük és fenyőfák büszkén állanak, me­lyeknek darabjai két köbméteresek. A jelentős mennyiségű fa, melyet kivágnak vagy feldolgozásra külde­nek szocialista iparunk számára, éven­te 9.000 köbmétert tesz ki. Ugyanak­kor jóelőre gondozott, védett helyeken szakszerű ápolással a facsemeték mil­lióit termesztik ki az utánpótlás bizto­sítására. A kapitalista éra alatt az erdőket az erdőbárók saját profitjuk növelésére vágták ki tarlóra, melynek eredménye a talaj kiszáradása. A szél és víz elhordta a humust és így termelőképtelenné tették a talajt. Népirendszerünk erdészetének min­den igyekezete arra irányul, hogyan lehet legjobban kímélni az annyira fontos fanyersanyagokat iparunk és szocialista építkezéseink számára. Nem vágunk már ki erdőt tarlóra; Erdeink védelmére van egy igen fon­tos intézkedésünk, mely szerint szak­szerűen figyeljük a fák egészségi ál­lapotát, az esetleges feltűnő kórbeteg­ségeket pedig igyekezünk meggátolni azzal, hogy a beteg fát kivágjuk és héját elégetjük, melyben fészkel a be­tegség terjesztője. Tudjuk továbbá, hogy a szélviharok igen sok esetben nagy károkat okoznak, kitépik töves­tül a tűlevelű fákat; fűrészüzemeink ezeket az anyagokat dolgozzák fel kü­lönféle formákban. Tehát mai gazdálkodásunk szerint, ha egyes erdőrészeink elemi csapást szenvednek, a kártszenvedet fákat el­távolítjuk és helyüket azonnal kiültet­jük fiatal csemetével. Fontos, hogy a kivágott, egészséges fák héja, mely ásványi anyagokat tartalmaz, a hely­színen maradjon; A fiatal ültetvé­nyeknek ez egyik legfontosabb táp­anyaga, mely fejlődésükhez okvetlen szükséges Sok esetben tapasztaljuk, hogy er­­deinkben a kivágott fák után magas tőke marad, mely káros hatással van ránk nézve és semmiesetre nem gaz­daságos. Számítsuk ki, ha 1000 darab 20 cm átmérőjű fát kivágunk, és 20 cin nagyságú tőkéket hagyunk, vesztesé­günk 19 köbméter. Erre a múlt rend­szer kapzsi urai nem gondoltak. Ma erdőmunkásaink tudják, hogy övék az erdő, érdekük tehát, hogy minél töb­bet és gazdaságosabban termeljenek, mert csak így emelkedhetik az élet­­színvonaluk. A múltban minnél többet termelt annál előbb beköszönt a mun­kanélküliség. A hrinyavai erdőüzemi igazgatóság beszámolt az alkalmazottak szocialis­ta versenyéről és 1950-től az állami katalógus szerint fizetik ki járandósá­gukat, mely szerint a múltban 120 Kés-t kaptak naponta, most pedig 180 Kés-t tesz ki napi keresetük. Az üzem munkásai átlagosan 6 km távolságról, kerékpárral járnak a munkába, nagy részük kisparaszt; ezek csekély föl­­decskéjük gyönge terméshozamából csak úgy biztosítják megélhetésüket, ha állami üzemnél dolgoznak. Az erdőüzemben a felszabadulás ófa villanyfűrésszel dolgoznak, melynek eredményei napról—napra szebbek. Ami a fák összehurcolását illeti a fák között, ahol nincs út, lovakkal végzik el. A járható utón pedig traktor szál­lítja el feldolgozásra az üzembe. Mindenütt ahol csak járunk friss építkezéseket láthatunk; darák rak­ják be vagonba a fákat, egyszóval a mechanika minden módszerét kihasz­nálják. A munkásokat új egészséges házakban láthatjuk beszálásolva, fe­hér ágynemű és pokróc bőven áll ren­mintha rekreációs helyet látnánk. Különösen én állítom ezt, ki az 195 l -'cs években ezen a helyen dol­goztam, hogy 145 km-es vasúti jegyre, a tarisznyára és családom számára száraz kenyér jusson az asztalra. Ab­ban az időben nem volt kis fabódénk­ban villany, alig láttunk benne az orrunkig és nehéz testi munka után sem ülhettünk le bő étkezéshez, mint ahogy most látom a feketebalogi­­üzemben, ahol terített asztal várja a munkásokat. Akkoriban, ha erejüket akarták új­ra pótolni, mindenkinek saját magá­nak kellett hozzáfogni a főzéshez, de csak sorban, mert a tűzhely kicsi volt. Egészségtelen lakásunkban csak rígy hemzsegtek a bolhák, melynek követ­kezményeként fáradtan, álmosan kel­let reggel hozzálátni a munkához. Je­lenleg tiszta, fehérre meszelt falakat, tiszta padlót és kellemes szobát min­den munkástársam pedig jókedvet és derűt látok. Ä váipeSSyei fraktoráHomás már kikéiül! az aratási és csépiéi! munkálatokra Nem jó gazda az, aki idejében nein készül fel az elkövetkező munkára. Ma mindenek előtt nagy súlyt kell fektet­nünk az aratás és cséplés zavartalan menetére. Föltétien szükséges, hogy ál­lami traktorállomásaink mielőbb rend­behozzák az ehhez szükséged gazdasá­gi géfieket, hogy a munkálatok beáll­tával ne álljon be elhamarkodás. A vágsellyei állami traktorállomás munkásai és vezetősége, megértették, hogy milyen fontos az időben teljesí­tett munka. Az összes aratógépek meg­vannak javítva, csak az indulást vár­ják. Minden gépet a kijavítás után ki­próbálnak és bekonzerválnak. Ugyancsak szép eredményeket értek el Sellyén a cséplőgépek javításánál is. Már május 20.-án 74 garnitúrát ja­vítottak ki és június 10.-én készen lesz­nek az összes arató- és cséplőgépek ja­vításával. A sellyei traktorállomás úgy oldotta meg ezt a dolgot, hogy az összes me­zőgazdasági gépeket felvásárolta a já­rásban. A javítás munkálatainál há­rom csoprt dolgozott; egy-egy csoport­ban három szakember volt. A csoportok minden gépnél előre, külön megegyez­tek az igazgatósággal, milyeu összegért javítható ki a gép. Igý J^nrci Lajos csoportja 2 cséplőgépet 8000 koronáért vállalt el, melyet 35 munkanap alatt megjavított. Ez azt jelenti, hogy naponta 228 ko­ronát keresett egy-egy személy.'A kija­vítás után a gépeket kipróbálják, s ha azok üzemképesek a mesterek azonnal kezükbe kapják a pénzt. Az egyik elv­társ 2.736 koronát kapott 12 napra. Láttam rajta, hogy nincs megelégedve. Arra a kérdésemre, miért elégedetlen, azt felelte — „Kevés ez a pénz ennyi munkáért“. Később tudtam csak meg, hogy az elégedetlekedő, cséplőgéptulaj­donos volt, akinek olyan hasznot ho­zott cséplés alatt a gép, hogy egész éven keresztül nem kellett neki dolgoz­nia. A traktorállomás igazgatója Sztre­­dák Mihály elvtárs, aki maga is mun­káscsaládból származik. Megkérdeztem tőle, biztosítva vannak-e a gépek ká­der szempontból és a felügyelettel kap­csolatosan. Sztredák elvtárs nem az az ember, aki ezzel nem törődne. Ezt a feladatot a következőképpen oldottuk meg. A járás minden EFSz-éből a leg­jobb elvtársakat kétnapos kiképzésben részesítjük, így aztán ezek beosztást kapnak a cséplőgépekhez. Minden csép­lőgéphez 2 ember szükséges. Az egyi­ket a traktorállomás adja, a másikat az EFSz — mondja Sztredák elvtárs. Ugyancsak bírálat alá veszi úgy a traktorállomás, mint a Járási Pártve­­zetőség az eddigi munkák eredményeit. Az illetékes járási szervek csoportokat szerveznek, amelyekbe bevonják az EFSz-ek vezetőségét, a csoportvezet "­­két és azokat a traktoristákat, kik hol szántottak. A komisszió kimegy a ha­tárba és átnézi a vetést, hol szántottak rosszul, s az esetleges hibákból okulva a zövőben mindent' elkövetnek, hogy azok többé elő ne forduljanak. Az aratás megkezdése előtt össze­hívják a járási falvak valamennyi EFSz EFSz vezetőit és közösen az ara­tási és cséplési munkálatok menetét. Sztredák Mihály elvtárs szerint a traktorállomásnak több mezőgazdasági gépe van és ha a körülmények úgy kí­vánják, kisegítik a szomszéd járás EFSz-eit is. Sztredák arról is gondos­kodott, hogy a gépekhez szükséges al­katrészeket is előre beszerezze. így nem állhat fenn az, hogy a gép menet­közben megromlik és üzemképtelenné válik, mert ha törés, vagy bármilyen baj van, azonnal a helyszínen kijavít­ják és nem kell várni, mint ezelőtt, míg az alkatrészt be nem szerezték. Ha minden traktorállomásunk így értené meg a közelálló aratási és csép­lési munkálatokat, akkor biztosítva lenne a termés idejében való betakarí- I tása. Sebök István. Elmúlt az a világ, hogy kuláknak valaki ingyen dolgozzon Szeretnék rámutatni azokra a körülményekre, melyek községünkben igen megnehezítik a szocialista építést. Sajnos még mindig akadnak meg­tévesztett emberek, akik a kulákság befolyása alatt állnak. Ezek még min­dig nem látják tisztán alattomos munkájukat A kulákok bibliai összejöveteleket tartanak, ahol az EFSz elleni maga­tartásukat beszélik meg. Többek között még az sem kerüli el figyelmüket, hogy a tagok között ellentétet szítsanak. „Szakítani kellene a Tönye pusz­taiakkal” — mondják a jólelkű kulákok, mert hát ezek most a szövetkezet­ben jól bepénzeltek. Arról azonban kevés szó esik, hogy a beszolgáltatási kötelezettségüknek eleget tesznek. Azért pedig, hogy földjüket még egy­szer mással műveltessék meg hiába á jtatoskodnak. Elmúlt már az a világ, hogy a kidáknak valaki ingyen dolgozzon. A mi szövetkezeti tagjaink nem kívánják többé vissza azokat a szép napokat, mikor ki voltak szolgáltatva a kulákságnak Ma megváltozott a dolgozók helyzete. Traktoristáink megkönnyítik a falu kis és közép földműveseinek munkáját. A rég elavult munkamód­szert újakkal helyettesítik. A nem régiben megnyílt gyermekotthon és ovó~ da bizonyítéka annak, hogy községünk a fejlődés útján halad, bár a kulá­kok ezt bármennyire igyekeznek is akadályozni. Szövetkezeti tagjaink példás munkájának eredményeit bizonyítják a hatalmas földtáblákon gyönyörűen fejlődő vetéseink. Ugyancsak szépen fejlődnek a tavaszi ültetvények és a zöldségfélék is. E héten javában fo­lyik a dohány kiültetése. Igen szép kilátásaink vannak a jövőre nézve és így minden reményünk meg van arra, hogy a kezdeti nehézségeket áthidal­juk. Szorgalmas szövetkezeti tagjaink továbbra is kiveszik részüket a béké­ért folytatót hracban. Bulla Lajos, Alistál A Szabad Földműves levelezője. A szentpéteri EFSz törődik az erdősítéssel is Egységes földműves szövetkezetünk­nek sikerült befejezni a tavaszi vetést és a többi munkálatokkal is jól hala­dunk. Nincs a környéken még egy olyan község, mint a mienk, ahol a ta­vaszi árpa a legszebb, ami biztosítéka bő termésünknek. Ami szövetkezetünk házatájékát il­leti, elmondhatom, van szép állatállo­mányunk, melyhez május 8.-án 142 ju­hot szereztünk Breznóról, ez is fényesen bizonyítja tagjaink lelkesedését munká­ban, melynek eredményét minden egyes szövetkezeti tagunk életszínvona­lának emelkedésében érzi. Nemcsak szarvasmarhák, juhok, hanem tyúkok is vannak, már szövetkezetünkben. Ögyal­­láról 1000 drb, Nyitráról 1800 drb. csir­két és 182 drb tyúkot hoztunk far­munkra. Pártunk áprilisi konferenciája nálunk Tízezer korona havi előleg’ A természet mosolyog a májusi nap­sütésben. A sok eső után újra szép idő köszöntött ránk. Szövetkezeteinknek itt a legfőbb ideje, hogy a tavaszi munká­latokat befejezzék és hozzálássanak a cukorrépa kiegyeléséhez. Tudjuk jól, szövetkezeteink ereje a cselekvésben és a jó munka megszervezésében van. így történt az Perbetén is, hogy az EFSz tágjai hat csoportot állítottak össze a cukorrépa minél előbbi kiegye­­lésére. Mind a hat munkacsoport szép eredményekkel dicsekszik, a tervet 112 százalékra teljesítik, azonkívül egymás­közt versenyeznek az elsőségért. Gajdács Jánosékat kell itt megemlí­is hatással járt, mert betartva a Párt utasításait 9 spekulánst zártunk ki so­rainkból, akik bomlasztó munkát fejtet­tek ki, hogy szétziilesszék szövetkeze­tünket. Szövetkezetünkben a tavasszal való­sítottuk meg a szovjet tapasztalatok alapján az erdő ültetését, így ezen a té­ren sikerült 6 ha-nyi területet akác csemetével kiültetnünk, azonkívül 2.500 drb. borókafenyőt, mely munkálatok­hoz iskolánk tanuló ifjúsága is hozzá­járult. Szövetkezetünk tagjai minden igye­kezetükkel arra törekednek, hogy a ta­vaszi veteményeket minél előbb és mi­nél jobban megműveljék, mert tudják, övék a szövetkezet és mert tudják, hogy békéért csak kitartó pontos és becsüle­tes munkával lehet a-legjobban har­colni. Mihók Erzsébet fenem.' ők egy családból hárman dol­goznak a perbetei EFSz-ben és egy hó­napra 10.000 koronát kaptak, mint előleget, ezen felül benn maradt még 40 százalék, melyet az évvégi elszámo­lásnál fognak megkapni. Nemcsak az EFSz tagjai, hanem a perbetei ifjúság a CsISz keretein belül kivette részét a répaegyelésből, hogy kötelezettségvállalásának eleget tegyen a CsISz Szlovákiai Kongresszusa tisz­teletére. Ifjúságunk tisztában van az­zal, hogy munkájával boldog jövő alap­jait rakja le és ezzel nagy része van a szocializmus kiépítésében hazánkban. Sütti József, Perbete. Szabad Földműves a Sz)< vákial Egységes Földmű vés Szövetség és a Szlovákiai Szövetkezeti Tanács Hetilapja — Szerkesztőség ki' vatal és expedíció Bratislava. Štúrova B — tele'on,: 274 03 — Felelős szerkesztő Kuglei János _ Kiadja az „Orác' lap és Könyvkiadó vállalat. Nyomja: Concordia nyomd:' Bratislava. Nár. povstania 41. 1 rányítf postanivatal Bratisi. ’a 2. — Előfizetés fgy évre 100 — Kčs félévre 50 —Kčs — A lap felmondható minden év végén okt. elsejéig. Eng. sz.1750 OPJ Ba 2 1950/ši.

Next

/
Oldalképek
Tartalom