Szabad Földműves, 1951. január-június (2. évfolyam, 1-25. szám)
1951-05-20 / 20. szám
e šmhd ßtckmm 1951. május 20. Hogyan és mikor végezzük el a gyümölcsritkítást A gyümölcsfa termését éppen úgy, mint minden növény, az utódokról való gondolkodás érdekében hozza. A magokat körülvevő húsos rész nagysága azonban nincs összefüggésben az utódról való gondoskodással. Annak erőteljes kifejlődése már az emberi beavatkozás következménye. A beavatkozás miatt változott meg a fa igénye, vagyis a nagytömegű húsos burok kifejlesztéséhez több tápanyagot kíván. A nemes, értékes gyümölcsfák kevés tápanyaggal rendelkező talajon minden erejüket a gyümölcs kifejlesztésére fordítják és így gyakran már nem jut tápanyag a következő évi termést biztosító rügyek kifejlesztésére. Mindig csak annyi gyümölcsöt hagyjunk a fán, amennyit a fa növekedési ereje megenged. Ha a fák megterhelésével arányban állítjuk a tápanyag visszapótlását és a trágyát évről-évre egyenletesen adjuk, — a térmás szakaszossága kiküszöbölhető. A megterhelés mértékénél nemcsak azt kell figyelembe venni, hogy a fa képes legyen a mutatkozó termést kifejleszteni, hanem azt is, hogy a tápanyagból jusson a fa továbbfejlesztésére és a következő évi termőrügyek kifejlesztésére. rával ellenkező irányba hajtva leválasztjuk. Kézzel végezve a ritkítás igen szaporátlan, s csak akkor alkalmazható, ha néhány fát kell megritkítani. A ritkítási munkához létrákat és zsámolyokat használjunk. A ritkítás sokszor komoly védekezést is jelent, mivel az almamolytól, vagy fusicladiumtól fertőzött gyümölcsöt módunkban áll eltávolítani. Idejében végezve, vagyis, mikor a gyümölcs még alig haladta meg a mogyorónagyságot, nagy teljesítmény érhető el, mivel az ollóval lemetszett gyümölcsöt nem kell szedőkosárba gyűitehanem szabadon lehullhat a földre. m A burgonya első A gyakori esőzések és a napsütéses időjárás következtében a burgonya hamar kibújik a földből. Ezzel párhuzamosan erőteljes fejlődésnek indulnak a káros gyomok is. Ha a gyomok elhatalmasodnak, kedvezőtlenül befolyásolják a gyengébben fejlődő burgonyát. Ezek a gyomok elvonják a talajvíz és tápanyag készletét és károsan befolyásolják a burgonya erőteljes fejlődését. Ez pedig a későbbiek során terméscsökkentést von maga után. Tekintettel arra, hogy a burgonya, a talaj légjárhatóságával szemben nagyon igényes, azért azt állandóan porhanyóan és gyommentesen kell tartani. Az eső által összetömött, megcserepesedett talajt a burgonya, különösen feilő-Ne hagyjuk oarlagon a korán lekerülő növények tarlóját Fentiekből következik tehát, hogy kiugró bőséges termés esetén a fa életébe be kell avatkoznunk, gyümölcsritkítással. A fát a túlterheléstől meg kell szabadítani. A ritkított gyümölcs alakja, színe, íze, minősége kifogástalan lesz és amellett a fa terméseredménye sem kevesebb a ritkítatlanénál, sőt azt túlszárnyalja. A ritkítás ideje akkor van, amikor a természetes hullás • már bekövetkezett, vagy legalább is a rosszul termékenyült gvümölcsök szára már megsárgult. Csonthéjasoknál feltétlenül a csonthéj képződése előtt végezzük, mivel a fa ehhez hasznába fel a legtöbb tápanyagot. A gyümölcs ebben az időben általában nagyobb, mogvorónagyságú. A A ritkítást az ágak zökkenésszerű megütögefásével kezdiük, hogy a beteg, részül termékenyült gyümölcsök lehulljanak. ■Ritkításkor mindi" a legiobb elhelvezésű. legegészségesebb és legfejlettebb gyümölcsöt hagviuk meg A ritkí+ás mértéke я termés nagyságától és a fa e’-őbeni állapotától függ, azonban lehetőleg egymással érintkező gyümölcs nemaradion. Egvenletes lerakódás esetén az almát, körtét 10—12 cm-re hagviuk p"vmástól. a csonthéjasok közfii a kaiszi és őszibarackot perlím R—R rm-re. A többi csonthéjas termésű gyümölcsöt nem kell ritkítani Hézagos "venее berakodás mellett kettősgyümölcs is meghagyható. A gvümölcsritkítás nagvobb üzemű gyümölcsösben feltétlenül ollóval végzendő. Jók erre a célra a szőlőbogvóvágásnál használatos tompavégű ollók. Ollóval a gyümölcsszárat mindig körülbelül középtájon kell elvágni. A visszamaradó szárcsont később magától lehull. Kézzel a ritkítást úgy végezzük, hogy egyik kézzel megfogjuk a gyüraölcsöttartó galyrészt, a másik kézzel pedig az eltávoiítandó gyümölcsök szá-Számos növényt termelünk, mint a magnak, vagy takarmánynak vetett bíborhere, különböző őszitakarmány, takarmánykeverékek, amelyeknek kaszálási ideie máius hónapra, illetve június első felére esik. A népgazdaságnak és minden termelési egységnek nagy kiesést okozna, ha az ilyen korán felszabadult területeken nem használnánk ki a rendelkezésre álló napfény hatását és lemondanánk arról, hogy ezeken a területeken állatállományunk ellátásának megjavítására takarmányt termeljünk. Természetesen nem elég arra gondolni, hogy a korán leszakált, vagy learatott növények után csak vetni kell valamit és már elérjük a napfény hasznosítása révén a kívánt eredményt. A korábbi tapasztalatok törvénye arra tanít minket, hogy megfelelő terméseredmény csak akkor várható, ha a növény életéhez szükséges talajnedvesség, tápanyagok, légjárhatóság és mindenek felett a morzsa lékos szerkezet megfelelő mértékben való jelenlétéről gondoskodunk. Hogy a morzsalékös szerkezetet, a talajnedvesség megőrzését, a csapadék jó raktározását, a légj árhatóságot biztosítsuk, az első termés letakarása után a talajmunkálatokat azonnal el kell végezni. A tarlóhántási kötelezettség vonatkozik a korán lekerülő növények területére is. Ha másodvetést akarunk vetni, úgy a sekély tarlóhántás helyett középmély, úgynevezett vetőszántást adunk és annak azonnali elsimításával, a legtöbb esetben hengerezésével. a területet vetésre alkalmassá tesszük. Ezt a szántást haladéktalanul a főtermény lekaszálása után kell elvégezeni és nem szabad megvárni a termés behordását. A tápanyagok jelenlétéről már az elővetemény alá adott trágyázással is gondoskodunk, de részesítsük a másodvetéseket is megfelelő műtrágyázásban. Az elvetendő másodtermés sikere függ attól, hogy megfelelő trágyaerőben legyen a talaj. Erről gondoskodnunk kell más szempontból is. A másodterméssel nem szabad a talajt úgv igénybe venni, hogy az utána következő termés hozama csökkenjen. Éppen ezért nemcsak a másodtermést, hanem az utána következő termést is megfelelő trágyázásban kell részesíteni. A másodtermésként elvethető növények széles változata áll rendelkezésünkre, mégis a fentemlített* május hónapban. legfeljebb június első napjaiban lekerülő növények után a legcélszerűbb rpvidtenyészidejű kukoricát (száznapos) csalamádét, vagy silókukoricát vetni. A rövidtenyészidejű kukoricákat ajánlatos négyzetesen vetni. Ez a módszer lényegesen megkönnyíti a kukorica művelését azáltal, hogy kevesebb kézi munkaerőt igényel, mint a közönségesen sorba vetett kukorica. A másodvetésként termelt rövidtenyészidejű kukorica egyes ápolási munkái benyúlnak az aratás idejébe és így különösen fontos ennek a fejlett agrotechnikai módszernek a használata. A Szovjetúnió tapasztalatai is mutatják, hogy a kézi munkaerő megtakarításán kivül jelentős terméstöbbletet érhetünk el, különösen akkor, ha a mesterséges pótbeporzást is alkalmazzuk. Megfogás céljára kölest, mohart, hajdinát is biztosan vethetünk a májusban, vagy júniusban letakarult növények tarlójába. A másodvetések első részét feltétlenül a gabonaaratás ideje előtt kell elvégezni, s ezzel az állandó takarmányellátást, a zöld futószalagot is eredményesen biztosíthatjuk. Hogyan védekezzünk száj- és körömfájás ellen A száj- és körömfájás a szarvasmarhák, juhok, kecskék és a sertések fertőző betegsége, de megkaphatja az ember is, ha beteg állat tejét nyersen issza. A betegséget leginkább az ember terjeszti, ha keze, lábbelije, ruházata a beteg állattal szennyeződött. Ritkábban fordul elő, de nem elhanyagolható a beteg állat, az állati nyerstermények, vagv a betegség elterjesztésére alkalmas tárgyak betegségterjesztő szerepe sem. így például messze vidékre elhurcolható a betegség a beteg által beszennvezett takarmánnyal, istálló eszközökkel, de terjesztheti a járványt a ló kutva. baromfi és galamb is. A betegség elleni védekezés technikája az utóbbi években sokat fejlődött. A védőoltás az állatokat évekig megvédj a betegséggel szemben. A járvány fellépési helye körül végzett körbenoltással a iárvány további terjedésének vetünk gátat. Azokban az állományokban. ahol a betegség már fellépett az oltpszérum alkalmazásával a szopós állatokat és az értékes tenyészállatokat azonnal védelemben kell részesítenünk, mert a védelem birtokában az állatok úgyszólván veszteség nélkül átesnek a betegségen. Ezenkívül szükséges, hogy igen szigorú állat és személyforgalmi korlátozásokat is életbe léptessünk, mert e téren- minden lazaság beláthatatlan károkat okozhat. A vázolt intézkedések azt a célt szolgálják, hogy a betegség terjedési sebességét lassítjuk. Az eddigi járványok alkalmával szerzett tapasztalatok egyöntetűen igazolják, hogy az eredményes védekezés alapfeltétele a betegség azonnali bejelentése. Nem egyszer előfordult már, hogy a betegség fellépésének azonnali bejelentése folytán a járványt sikerült egyetlen udvarra elszigetelni. Azok a személyek, akik a betegséget eltitkolják igen súlyos kárt okozhatnak népgazdaságunknak. A betegség tünetei: — a szutyakon a szájban, a foghúson, a nyelven, a pofák belső felületén hólyagok, majd ezek felrakodása után cafatolt szélű kimarósodások, nyálzás, étvágytalanság, a körömfájás, a csecsbimbókon kisebb nagyobb hólyagok keletkezése, tej és súlycsökkenés — közismertek. A járvány akár a közelben, akár távolabbi vidéken fellépett, az alábbi rendszabályok betartása elengedhetetlenül szükséges: 1. a takarmányt, szalmát csak olyan helyről szabad szállítani, ahol nincs betegség és a közelmúltban nem is volt. 2. kerülni kell a betegséggel fertőzött ápolási munkái désének elején nagyon megsínyli. Ezért ha az ültetést követően nagyobb eső éri a burgonyát és a talaj felülete megcserepesedik, főleg kötöttebb talajokon, vagy ha a talaj gyomosodni kezd a sorok irányában azonnal fogasolni kell. Erre a célra azonban csak könnyű fogas használható. Nehéz fogassal már több kárt tehetünk az elültetett burgonyában, mivel a nehézfogas hosszabb fogai könnyen kitéphetik a burgonyagumót és csírahajtásait letörhetik. Amikor a burgonya sorai jól látszanak és magassága a hat-nyolc centimétert eléri a sorok közeit lókapával meg kell kapálni. Természetesen ezt a munkát nedves, sáros talajon nem szabad végezni, mert az ilyen talajon célunkat, nevezetesen a talaj légjárhatóságát és a gyomirtást nem érjük el, hanem éppen az ellenkezőjét, a talaj tömődött lesz és a gyomok nagy része is újra megered. Tehát jó munkát csak kissé nyirkos talajon végezhetünk. A sorközök kapálásával vigyázni kell arra, hogy a fogatos lókapák ne túl szélesen legyenek beállítva. Oldalkapái pedig sekélyen és legfeljebb a hátsó kapa járjon mélyebben, nehogy rosszul végzett kapálással a kikdjt alacsony burgonyaszárat betakarjuk, mert az eltakart burgonyaszár már nem tud újra kibújni. Az ilyen betakart és elpusztult burgonyaszár helyett az anyagumó rendszerint új csírákat fejleszt. Az új csírák csak későbben fejlődnek ki és az ilyen burgonyatő fejlődésében lemarad s a burgonyatábla kiegyenlítetlen lesz. A fejlődésben lemaradt burgonyatövek termése sem lesz kielégítő. Ha az oldalkapák mélyen járnak, akkor az anyagumót és a fejlődő gyenge gyökérzetet megsérthetik és ezzel hasonmódon akadályozzák a burgonya kezdeti erőteli es fejlődését. A kapálás közben kiemelt burgonyagumókat kézikapával azonnal régi helvére vissza kell helyezni, mert különben burgonyavetésünk hiányos lesz. Minthogy sorközi kapálással csak a sorközök gyomtalanítását és porhanyítását végezzük, azért a sorokban kéziT kapával kell ezt a munkát elvégezni. Nagyobb esőzések után, vagy ha a talaj gyomosodása megköveteli, minden esetben a burgonya kapálását a töltésig meg kell ismételni. Különben a későbbiek során már nem tudjuk, a teljes gyomtalanítást és a talajnak azt a kedvező szerkezetét biztosítani, amelv kedvezőbb a burgonya további fejődéséhez. Az ígv ápolt burgonya fejődése gyors és erőtelies lesz. Ez azért fontos, mert az erőteljesen feilődő burgonva jobban és hamarább beárnyékolja a talajt. Gyökérzete a talajban mélyebbre hatol és ennek következtében az általaiban levő nedvességet előnyösebben tudja kihasználni, a nyári szárazságot jobban elviseli és termése is nagyobb lesz. Igen sok termelő -— nagyon helytelenül, a burgonya ápolási munkáit megkésve, gyakran rosszul végzi és nem veszi figyelemben a burgonya kezdeti fejlődéséből származó előnyöket és azokat nem használja ki kellően. Nem gondol arra, hogy a sokkal élelmesebb gvomnövények mennyire jobban veszik igénybe a talajt víz és tápanvag készletét és a rosszul művelt talajban a burgonya mennyi felesleges energiát veszít el. vegatatív szerveinek kifejlesztésére, s annak az energiának a hasznos elmaradása a termésmennyiségben jelentkezik károsan. * * 3 4 községeket, udvarokat, a beteg állatok gondozóit, mert még egy kézfogás is elegendő ahhoz, hogy a betegséget elhurcolják. 3. nem szabad az állatokat idegen istállóba bekötni, idegen helyen etetni, itatni. A kutvákat megkötve, a baromfiakat, galambokat elzárva kell tartani, nehogy idegen helyről behurcolják a betegséget, 4. az udvar, istálló bejárata elé mészport kell hinteni, vagy fahamulúggal (hidroxigén lúggal) jól átitatott szalmát vagy zsákdarabot kell elhelyezni. Az udvarba, istállóba való belépésnél a lábbelit ebbe keli törölni, hogy az esetleg rátapadt ragályanyag megsemmisüljön.
